Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-17 / 64. szám
1955. MÁRCIUS 17. CSÜTÖRTÖK NÉPLAP 3 A kábái Dézsa TSZ könyvelője eif (tetéftá Déz&á&cm Boa a Piroskát a kábái Dózsa TSZ-ben ismertem meg, míg Dé- esei Jánossal a szövetkezetről beszélgettünk. Mert így tavasszal rengeteg beszéínivalója van az. embernek. Például lehet arról beszélni, hogy engedett az idő, neki lehet már gyűrkőzni a munkának, de lehet arról is, hogy a DISZ tagok milyen lelkesen készültek a március 15-i műsoros estére, melyen vacsorával is megvendégelték a tagokat. De leginkább mostanában mégis csak az a leggyakoribb beszédtéma a Dózsában, hogy tavaly október óta 73 új belépővel szaporodott a szövetkezet tagsága. És még mi mindenről ldhet beszélni, hiszen annyi sok emlék, gond, probléma sűrűsödik az ember szívében, hogy szinte megszámlálhatatlan. Lehetne is napokat, heteket beszélni a Dózsa történetéről, az emberekről, ak'Írnek a sorsa, története valahogy ott őrződik a melegedő márciusi rögökben. « Csendélet a tsz-ben Hallgatom is Décsei Jánost, akiből patakzik a szó. Frissen és lendületesen. Számba veszi az embereket, a tavaszt, a tavalyi munkát, meg az új belépőket ,is, s ebből következtet, hogy milyen munkaszervezés, munkabeosztás kell majd az idei év megnyeréséhez. Közben aztán jönnek, távoznak az emberek, mindben lüktet valami nyugtalanság. A szemek fel-fel rebbennek, s ki-kl- nyíínak az ablak felé. Arra, ahol a földek feküsznek, párásán a tavaszi esőben. Könnyű észrevenni, hogy a tavaszi nyugtalanság iázasítja a mozdulatukat, öregek, fiatalok sürögnek a tsz irodában, olykor egy deresedő bajusz vil- lan az ajtóban, olykor meg egy bársony szempillájú arc árnyéka hoz most érkező jeleket a tsz tagok készülődéséről. Szóval ülünk Décsei Jánossal az irodában, beszélgetünk, s néha odahallgatunk egy-egy haragosabban rebbenő szóra. Csak úgy félfüllel hallom azt is, hogy a kályha körül leányok beszélnek, vitatkoznak. Pereg a nyelvük, s arra figyelek oda jobban, hogy az egyik elkottyantja Boda Piroska nevét, ök aztán tovább beszélnek, de engem érdekelni kezd a név. Miért, miért nem, nehéz volna meghatározni, de valahogy az ember a név mögött mindig megsejti az alakot, a témát, vagy ha úgy tetszik a hőst, amitől nem tud szabadulni, ami után azonnal kutatni kell. Á névből aztán kibomlik az ember, úgy és olyan formán, mint ahogy a szobrász kibontja magának az anyagból az alakot. Először csak a körvonalaikat úgy ál talánosan, aztán a kéz is., az arc is, a szem is megelevenedik, s a részletekből előáll az ember, aki él, dolgozik, gondolkozik, szíve van, és hozzánk hasonlít. Ott ült az asztalnál Valahogy így voltam én is Boda Piroskával. Meghallottam a nevét elejtve a tsz irodában, s én azonnal felvettem, hogy megnézzem mögötte az embert is. Nem volt vele nehéz megismerkedni, hiszen 6 is ott volt a tsz irodájában. Könyvelő. Ült az asztalnál hallgatagon, és a számokat olyan gondossággal rakta egymás alá, mint amilyen féltő gondossággal kapálta valaha a tengeribokrokat. Tudja, hogy minden számnak külön lelke van, külön súlya, melege, hiszen a tsz eredményeit mérik ezek a számok is. S a könyvelésnek is ezer a hangulata, titka, hiszen azt is az emberi munka teszi széppé, a szív, az agy, az izmok és a verejték egybeömlő összessége. 0 Boda Piroska ül az asztalnál, és számol. A szívével, az eszével, a szemével, testének minden por- cikájával rakja, illesztgéti a számokat. Számol a lányszavak zajában, . cigarettafüstben, ajtónyi- togatásban. Néha felrebben a szeme, s ilyenkor megtelik a lányokkal, a tavasszal, a határral, szóval mindennel, ami a tsz-hez tartozik. Szereti a számokat is, a lányokat is, és szereti mindazt, ami neki az életet jelenti. Az irodát, a cigarettafüstöt, és szereti azt a nagy sürgés-forgást, ami mindennap zajossá teszi mostanában a tsz irodáját. Beszélgetni kezdünk. Alig váltunk néhány szót, új tulajdonságát veszem észre. Egyszerű, nagyon is egyszerű. A parasztok egyszerűsége ott van a szemében, arcában és a beszédében. Halkan ejti a szavakat, és mindig csak azt mondja, ami a legszükségesebb. Nem dicsekszik azzal sem, hogy jó munkájáért felküldték 4 hónapos könyvelői iskolára, s azóta bent dolgozik az irodában. Pedig azelőtt ő is kint dolgozott a növénytermesztési brigádban. A tavasz az ő arcára is barna zománcot húzott, a tenyerét fényesre gyalulta a kapanyél. ö is hányszor elázott a nyári záporban, de mihamar megszikikadt a délutáni napon, a gyorsütemű munkában. Ülünk az asztalnál, köröttünk tsz tagok zsonganak, a számok meg szinte figyelik a szavát. Én is figyelem, s közben azon' gondolkodom, hogy itt van ez a Boda Piroska, tsz tag, könyvelő, és ennek is mennyi munka, konok akarat érződik a tenyerében, a lelkében. Mert nem kicsi dolog az, elvégezni valakinek 4 hónapos könyvelői iskolát, különösen, ha addig csak azt tanulta, hogyan kell dohányt ültetni, krumplit kapálni, tengerit törni, ö megtanulta a számok titkát is, a könyvelés ezer csínját, mert tudja, hogy ezt is a szövetkezetért teszi. És szeretett tanulni is, olyan kedvvel kezdett hozzá, mint egy-egy harmatesős reggelen a répaegyeléshez. S mikor már mindezeket megtudtam róla, érdekelni kezdett az élete, bővebben, kutatóbban. Érdekelni kezdett, hogy mit csinált eddig, mikor lett tsz tag, milyen emlékeket őriz a múltjában. S kutatni kezdtem a beszédjében, a hangjában. A szétfutó szálakból, valahogy sikerült is magamnak összefonni azt, amik együttesen adják Boda Piroskát az egyszerűségével, a munkájával, az életévei cA szülői ház Kis parasztiházban laknak Kábán. — Ezt onnan tudom, mert miikor elment ebédelni, megke- restem. a házat, a környezetet, amely legalább annyira 'hozzá tartozik, minit a szerénység, az egyszerűség, vagy a munkaszeretet. — A ház nádfedeles, kétszobás lakás, középen pitvarral. Az udvaron kacsák csörögtek a márciusi vízben, s egy jó kiállású komondor ugyancsak villog a tta felém a foga fehérét. De azért csak bejutottam. A kisebbik szobába, ahol Boda Gyula tsz-tag él feleségével, három lányával és egy fiával. A legkisebb még alig 3—4 éves röpködő szemű lánygyermek, a szája valahogy mindig kacagásra áll. A kéthetes kiscsirkék körülsipogják, s úgy zeng a sok csirkesírás, mintha ezüstből lenne a torkuk. A szoba persze kicsi, két ágy, egy kemence, néhány szék, ha eltér benne. A valahai szegénység ilyenre tervezte, nem engedte nagyobbra. A méret azóta is megmaradt, csak valahogy a gondolkodásuk, az életük nőtt túl a szoba szűkösségén . 1951-ben ugyanis Boda Gyula a lányával, Piroskával belépett a tsz-be. Piroska növénytermelő lett, az apja pedig az építő brigádban dolgozott. És ettől kezdve megnőtt a világ körülöttük. Piroska körül is. Ha kacagott, 30—40 lány derűje visszhangozta kacagását, ha meg dalolt, akikor az egész kábái határ nótájukat csengte. Az övét is, a többiét is, akik a kábái Dózsa határrészein irtották a dudvát, a gyomot, hogy nőttessék, fejlesszék az újat, az életrevalót. v.Jltegallja u helyét Addig és azelőtt? Földjük egy kapa se, csak részibe arathatott, 3 kapálhatott harmadába, negyedébe, amennyit csak bírt. ö volt a legnagyobb, ő járt mindig az apjával. Beleszületett ő is abba a paraszti törvénybe, hogy a legelső gyermeknek van a legtöbb és legkorábbi joga munkához, gondhoz, éietpróbil áohoz. Pedig hegy szeretett volna tanulni. Nem lehetett. Épp hogy elvégezte a 6 elemit, épp csőik hogy megsejtette, milyen szép lehet tanulni, amikor máris sorba szólította a munka. A betűik megfakultak, megkoptak a lelkében, de annak a vágya soha, hogy egyszer ő is megvallatja a könyveket, a sorokba rejtett emberi érteimet. Érezte, tudta, hogy a2 is van legalább olyan szép, mint a zabját Irányú tengeritábla, vagy a virágzó rozsmező. S az élethez az is hozzá tartozik, csak tanulással, tudással válik teljessé. Boda Piroska megkezdte eat is. Most már könyvelő, megtanulta a számok titkát, és nagyon megszerette. Halkan és csendben végzi a munkáját, (ha szaván kellene mérni, talán észre sem lehetne venni, hogy ott dolgozik a szövetkezetben. De az asztalra helyezett járást vándorzászló azt bizonyítja, hogy megállja ő ott is a helyét, a könyvelésben. Éppen csak szerény, nagyon szerény. Valahogy olyan, mint egy búzaszál, egyedül talán alig lehet észrevenni, de ha ott ring a táblában, az ő hangjától is szépül és nő a közösség daliama. : B. l. Megkezdődött a megyében a tavaszi búza vetése Az utóbbi napokban enyhébb *ett az idő, szikkadt a föld, ezért tehetővé vált, hogy a traktorom és vetc- gépek munkába kezdjenek a földeken. A tegnapi napon a megyében több helyen megkezdték a szántást, a tavaszt búza és a tavaszi árpa vetést. Az eddig beérkezett jelentések arról számolnak be, hogy az ágyéki Sztahanov TSZ 2 holdon vetette el a tavaszi búzát, s a ni il napon a Petőfi TSZ.szel együtt megkezdik a tavaszi árpa vetését. A két tsz összesen 60 hold tavaszi árpát akar elvetni a héten. A Sztahanov TSZ-nél fegnap reggel 5 fogat kezdte meg az őszi mélyszántás boronálását, ma pedig az elboronált földbe 13 holdon tivetik a tavaszi búzát. Nagy Mátyás, a tsz elnöke egész nap kint van a tagokkal a földeken, s ellenőrzi a munka minőségét. A hajdú- szoböszlói Alkotmány TSZ tagjai is munkához láttak. Az időjárás okozta késést a vetésben a gyorsasággal hozzák be. Tegnap megkezdték 7 hold földnek tavaszi búzával való bevetését, amit a mai napon be is fejeznek. Nem késlekednek az egyéni parasztok sem. Hajdúhadházon S z abó M i k I ó s Sztálin út 60. szám alatti 5 holdas gazda, 400 négyszögölön, Bodó József Sztálin út 6' szám alatti lakos 6 holdas gazda 300 négyszögölön tett« földbe tegnap a tavaszi búzát. Téglásról is jelentették: Molnár György Bajcsy-Zsilinszky utcai lakos 509 négyszögölön, Sipos Mihály Kossuth u- 7. szám al Hi lakos 1 holdon vetette el a tavaszi búzát 14_én. A Hajdúhadházi Gépállomás a téglási legeltetési bizottság földjén tegnap megkezdte a szántást. 3 hold tavaszi búza alá. 19-én pedig a frissen szántott földbe elveti 3 holdon a tavaszi búzát és 3 holdon a tavaszi árpát. Orvost előadás a Déri Múzeumban A Debreceni Orvostudományi Egyetem tudományos ülései rendezésében az egyetem fennállásának 40. évferdulója alkalmából rendikívüli tudományos ünnepi ülés lesz március 19-én, szombaton délután 5 óraikor a Déri Múzeum előadótermében. Előadást tart Lissók Kálmán pécsi Kossuth-díjas akadémikus a központi gátlá$ kutatásinak új útjairól és Kettesy Aladár, az orvostudományok doktora a szemészeti plasztikai műtétéit fejlődéséről. Az ünnepi ülés nyilvános lesz, az érdeklődőket szívesen látja a tudományos ülések vezetősége. AKIK ÉLEN JÁRNAK A FELSZABADULÁSI VERSENYBEN KANYAS1 ISTVÁN szabász, a szakma legjobb dolgozója, a Táncsbs Cipőgyárban egy énen keresztül sztahanovista szint fölött termelt. Napi tervet 215 száza- lékra teljesítem Toth is™'?Anns z Gépifermentáló sztahanovistája, kiváló minőségű munkát végez. Leikiscn vesz részt a felszabadulási versenyben. BUJDOSÓ ANDRÁS a Hajlított Bútorgyár csiszolója szerdán délig 242 százalékra teljesítette esedékes tervéti Bujdosó elvtárs többszörös sztahanovista. KOVÁCS 1. JÓZSEF hajlító, a Hajlított Bútorgyár ..kiváló dolgozójaa Mvnka- érdemérem tulajdonosa. A felszabadulási műszak sorún ,szerdán közel két és fél v.ap normáját teljesítette GABOR GABOR alvázlakatos, a Járóműjwító ifjúmunkása a felszabadulási műszak első és második napján 108 százalékot ért el. Dolgozótársainak példát mutat a fegyelemben is
