Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

MAliClÜS 1ü. KÜJjí

NÉPLAP

DORVLGiATÓl A FOAFÜLOIG, ANGLIÁTÓL AUSZTRÁLIÁIG

U&t/á i útnak tt

a üzetn&k etcpatUeAmíUti ?

HETVENÉVES

a hu Uin sr.orati kórux

Szerte a világon sokl'eié eljutott már Debrecen Ilire. Vannak, aki5; a régi, a csikóbőrös kulacsok. a cifra szűrök, a délibábos Hcitobágy városát ismerik ben- nv. Mások a sok haladó történelmi esemény színhelyéül szolgáló N agyiemplomáról, Kollégiumávól, neves tudósairól, költőiről beszélnek. De mind. többen isoae- • ik meg az új, a szabad, a fejlődő Debrecent: azt a Debrecen:, : mily kitépve magát a civiskö-■lind az öt világrészbe eljutnak a debrccéni üzeméi: evpov.te i’/1:e.:c..

zott egy olyan orvosi műszert* terveznek most, amilyet még nem ♦ gyártottak Európában. A Bútor- * gyárban sem pihennek. Tavaly* 32 új típust, az idén pedig már* G új típust tervezett a gyár ve- • zetőiből alakult brigád a külföldi } piackutatás céljaira. *

♦

Joiiü anyagellátást :

A tervek teljesítése körül álla-* iában nincs hiba. A dolgozók egy- ♦ aránt magukévá tették ' a III.» pártkongresszusnak az export- f tervek rendszeres teljesítésére, } túlteljesítésére vonatkozó határa- J rátát. Jól tudják, hogy az export-} áruk határidőre, jó minőségben} történő elkészítése mily fontos} nagy terveink megvalósítása ér-} dekébsn: több, egyre több olyant cikket tudunk behozni külföld-1 ről, amire iparunknak igen nagy* szüksége van. Viszont elmaradás * a tervteljesítésben komoly vesz-t teségeket jelent népgazdaságunk- * nak. Ezért teljesítette túl 1954-es | exporttervét öt exportra gyártó* debreceni üzem. Ezért teljesítet-* ték például a Baromfifeldolgozó} munkásai és munkásnőt a januá-* ri exporttervet 214, a februárit} 234 százalékra. J

Az anyagellátással azonban h - * bálc vannak. A Ruhagyár j „nuár } első két hetében nem tudott ex- * portra termelni, mert nem volt} anyaga. A Bútorgyár a legutóbb * kapott 7000 támlalemezből mind- } össze hatszázat tudott felhasz- * nálnl exportra. A ruhagyáriak * azt kérik a Kistext, a Goídoer- } ger, a Textilfestő, a győri és pá- } pai textilművek dolgozóitól: úgy } dolgozzanak, hogy időben megér-1 kezzen az anyag Debrecenbe. Az } illetékes szervek sokkal több Z gondot fordítsanak az exportra } termelő üzemek anyagellátására, « segítsék elő a debreceni gyárak * vezetőinek és munkásainak lel- * kés igyekezetét, eredményes mun- * Icáját. }

Ez évben ismét bővül a debre- * ceni üzemek világpiaci kapcso- • lata. Még több országba jut el a | debreceni munkások és munkás- * nők ügyes keze munkájának} eredménye, amiért cserébe ha-1 zánk értékes és számunkra nél- • külözhetetlen alapanyagokat, to- | vábbá fűszert és gumit kap. }

Ny. T.i

Ab az exportcikkek, választéka. 1953. III. negyedévében 7 fajta pongyolát, 1954-ben 65 fajta, 1955. I. negyedévben 22 fajta ruhát, blúzt, szoknyát és pongyolát küldték külföldre.

anyák tanítgatják a fiatalokat régi nótákra s közösen tanulják az újabbakat, és ellenállást fejthettek ki a városból kiáramló selejtes zene ellen.

O a műsoruk? Kedvre gyűl az ember, megpezsdül a vérünk és szívünk, ha ajkukon felcsendül a dal. Mé.tó- ságteljesen hömpölyög a ..Még azt mondják....” kezdetű pásztornóta, melyet — többek társaságában — a községben gyű . - tele. Vidáman szól a ,.Szárnyé, szárnya a madárnak” kezdet b néphadseregünkről szóló katonr.- nóta, ^ finoman, játékosan muzsikálnak a klasszikus „Baráti kör”- ben és erőtől duzzad a szovjet „Békedai”. Ennek a kórusnak ei- hisszük, amit énekel, igaznak s szájukba valónak erezzük leginkább amikor hömpölyögni kezd a hála dala Sztálinhoz: ..Messzi távolból kolhozok népe küldi hűséges üdvözletét...”

A kórus áldásos működésének eredménye az is, amit máshol eddig alig sikerült megvalósítani, hogy a község saját, feledés- bement népdalait ismét énekli, családi összejöveteleken éppen úgy, mint a földeken munka közben. A kórus visszaadta dalait szülőjének: a népnek! Ez — különösen olyan vidéken, mint a mi hajdúságunk — rendkívüli jelentőségű. Legkedvesebb „nóta- fájuk” a 83 éves Bernét Laci uá- esi. de a községben és a kórusban is vannak többen — volt pásztorok is, mint pl. Nuc László

— akikből szinte „folyik” a szebbnél szebb nóta. Szathmáry Károly pedig nagy szorgalommal gyűjtögeti ezeket a virágokat s egy csokorba köti. Nemrégen, amikor keresztapjuk, Kodály Zoltán 70 éves volt — ezzel ajándékozták meg, a Mester legnagy óbb örömére.

1932. augusztus 20. Alkutnu-.- nyunk ünnepe. Ez a nap. bátron mondhatjuk, hogy az énekkar 70 éves történetében történelmi nevezetességű dátum. Ekkor érlelődött meg a hosszú kulturális együttlét után a helyzet arra, hogy elhatározzák a „Kodály termelőszövetkezet” megaUs i tását. Ezen a napon jegyezték fel a termelőszövetkezetek történ erének lapjaira olyan szövetkezetnek nevét először, melyet a kultúra hozott össze.

A sikeres munka nem szállt i fejükbe. Újabb célt tűztek maguk elé, fejlődni akarnak. Z-"-c- kert szerveznek, szólamvezet kot nevelnek, bevezetik a páríoió- tag-rendszert, sokszínűvé akarják tenni műsorukat, nagyobb igényű műveket is tanulni akarnak (pl. Kodály: Mátrai képek), de tovább gyűjtik a helyi népdalokat, sőt kibővítik a kutatást a népi játékokra is.

a ki egyszer megfordul Szo- váton, aki egyszer hallhatja a kórust énekeim

— mint legutóbb szovjet vendégünk. Kotljarov elvtárs — örökre szívébe zárja ezeket a szerény, nyilt tekintetű, meggondolt, a dalt halálig szerető, igazi embereket.

Ma, imakor államunk átnyújtja kórus legjobbjainak a megbecsülést és buzdítást jelentő kitüntetéseit, március idusa szabadság gondolatához méltóan igaz eltökéltséggel őrködjünk — Kádár Jánosok, Kémen Sándorok, Izsó Vincék és Szathmáry Károlyok

— azon, hogy a kultúra ilyen ízes gyümölcseit élvezzük — mint amilyen a Kodály-kórus — s ne a háború féktelensége legyen úrrá a földön!

Álljon itt végezetül memen tóként egyik legkedveltebb daluk:

Azért hajlik nótaszóra a szovátti

búzs,

Mert szép lányok lcötözgeiik

aranykoszorúba. Hei, könyebb a búzamagot puha földbe vetni, A sok kicsi helyett egy szép nagy koszorút kötni...

Nagy Lószid

r-'zováton kettős ünnep van J5 ma. Március idusának ünneplése egybe esik a község kóruséletének hetven esztendős évfordulójával. A szabadság gondolatával, a jobb, emberibb élet reményével bontott zászlót 1885. március 15-én az énekkari munka Szováton. De több mint fél évszázadot kellett várni az énekkarnak, a szeváti : népnek, az egész magyarságnak, ;hogy a remény teljesüljön.

; Hetven év nagy idő. Ez idő ; alatt két világháború zúgott cl ; fejünk felett. S ha ezekben a küz- ; delmes, vérzivataros időkben egy ; énekkar fenn tudott maradni s 1 kisebb kényszerszünetekkel bár,

! de dolgozni tudott — ez hatal- ! más teljesítménynek számit.

! Mennyi erőnek, energiának és bi- 1 zakodásnak kellett Üerrni ebben ■ a községben, a kórus tagjaiban,

; hogy elérkezzenek 1955. március ’ 15-éhez. S most, amikor az énekkar jelenében a múlt és jövő virul, amikor a régmúlt s a jövendő dalokban egymással csókot váltanak — köszöntsük mi, mai . magyarok igaz szívvel, őszinte 1 csodálattal kedves mindnyájukat:

I üdvözöljük a kórusélet mai hor- '■ dozóit, a Kodály-kórust, minden . hű tagját, szerény vezetőjét,

! Szathmáry Károly igazgafó-taní- ’■ tót, a termelőszövetkezet és a í község vezetőit s mindazokat,

• akik segítettek!

; A múlt fényét nem homáiyo- ! síthatja az sem, ha azt mondjuk:

! csak a hetven év utolsó éviize- ! dében, a felszabadulás után kö- í vetkezhetett az igazi élet és iga- ! zi siker, csak ebben a diadalmas 1 tíz esztendőben érhetett el meg• érdemelt helyére s az. ország el• ismerésére ez a kórus. Most meg- ; lombosodra él és daluk szerte ; árad. Hogyan él hát, hogyan dol- ; gozik, mit énekel, mit használ ez ; a kórus?

M

ég 1948 elején történt, hogy előzetes levelükre, meiy- ■ ben engedélyt kértek neve

; használatához — Kodály Zolfán- ; tói válasz érkezett. A levélben ; többek között ez állt: „...a kar ; nagy kötelezettséget vállal: két- ; oldalú szerződés lesz az. én azt ; kötöm ki a nevemre, hogy a kar ; soha egy darabot sem vesz míi- ; sorára, amit én nem helyesal- nék. Gondoljál: meg. milyen szo- '. ros megkötöttséget jelent ez! Ila ! elég erősek, hogy teljesíteni :ud- I ják: ám legyen. Próbá ja lenne ! ez: megbír, megtűr-e a magyar 1 vidék olyan énekkart, amely csak • jól énekel.” És a kórus, vállol- ; ván a feltételeket, felvette Ko- ; dály Zoltánnak, nemzetünk ked- ; vés fiának nevét.

! Ekkor még csak férfikar volt. í Ebben a minőségben jutottak el I Nyíregyházára a centenáris kul- í túrverseny alkalmával, ahol a ! tájverseny győztesei lettek. 1950- ► ben már Budapesten láthatja és ► hallhatja őket az ország. 1952-ben ► járási győztes, 1953-ban ismét j; budapesti bemutató, 1954-ben is- [ mát járási győztes — s közben E nagy „belharcok” árán átalakul- í nak vegyeskarrá. Sokat szerepel- E tele még odahaza hangverseaye- [ ken és tapasztalatcseréken, a ► megyében és Debrecenben is. »Hogyan érhették el ezeket a si- t kereket? A kórust fennállása éta t a tagság által választott vezetö- fcség irányítja. Ez a vezetőség telt kintélyes, idősebb emberekből * áll. A vezetők s velük együtt a } tagság mindenekelőtt olyan kö- } zösséget látott és lát a kórusban, t melynek az éneklés egyik leg- f fontosabb, de nem az egyedüli £ tevékenysége. A tagok a kórus- | ban megtalálhatták a szőrako- } zást, komoly, elmélyült s tudo- } mányos alapon álló tanulást és I a társadalmi élet legfontosabb | megnyilvánulásait. Itt házassa- * gok szövődtek és temetések bo- ♦ nyolódtak le. Itt kultúrversenyen } vehettek részt, utazhattak, lát- * hattak „nagyvilágot” és énekei- t hettek meghitt családi ünnepe- * ken — névnapokon és keresztéit lökön — itt ősz apák, fehérhajú

zöny fullasztó öleléséből, az egyetemek, az iskolák, a könnyítés vegyiipar városává küzd: fel magát, uj tudósokkal, nagyszerű alkotásokkal öregbítve ősi hírnevét. S híre mind messzebb jut e! a világ minden tájára. Európa országainak többségébe, a sztyeppes Ausztráliába, Afrika forróégövi vidékeire, Közel- és Távol- Keletre, Dél-Amerikába viszik el városunk hírét a debreceni üzemek exporttermékei.

munkásait és vezetőit. Együttes erővel igyekeznek azon, hogy a minőség további javításával és a : választék bővítésével roégjobban ; megszilárdítsák a termékek vi- ; lágpiaci helyzetét, növeljék ver- : senyképességét. Az Orvosi Műszergyárban az elmúlt évben 8 új műszerrel és 6 újfajta tűvel bővítették az exporttermékek választékát. Idén. már két új műszer modellje készült el, 5 pedig küó-ietezós alatt ál!. Többek köHarmincöt országba szállítanak árut a debreceni üzemek

Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársaság, Kína, Korea, Anglia. Svédország, Francikor- , szag, Hollandia, Belgium, Nyu- gat-Námetország, Dánia, Norvégia, Olaszország, Ausztria, Görögország, Törökország, Pakisztán, Szíria, Irak, Libanon, Malájföld, Ausztrália. Uj-Zéland, Jáva, Egyiptom, Szudán, Madagaszkár, Délafrikai Unió (Fokföld), Francia Nyugat-Afrika, Trinidad, Argentina városaiba szállítanak a debreceni üzemek.

Jó minőségű az árú

Keresettek a világpiacon a debreceni exporttermékek. Szívesen veszik a kapitalista államok a szép kivitelű készítményeket. Az üzemek vezetői és az ex- ■ portra gyártó részlegek munkásai mindent elkövetnek, hogy kiváló minőségű árut küidhessanek

A felszabadulás után 1948-ban kezdtek exportra termelni a deb- -eceni üzemek. A tőkésektől elvett üzemekben korszerűnek ép- pan nem mondható gépi beren- ' izésekkel, előbb csak kis ‘ételekben indult meg az exportter- elcs. A Kefegyár például évi termelésének csak 5 százalékát exportálta, egy államba: Hollan- c úba. Már az első termékek sikert arattak külföldön. Arán ahogy fejlődött hazánk nehézipara, segítségével úgy nőtt, izmosodott a debreceni üzemek exporttermelése. Uj. korszerű gépi berendezések egész sora érkezett városunkba. Uj könnyű- és vegyiipari üzemek létesültek, Megszületett például az exportra is termelő Orvosi Műszergyár, Megkezdte külföld számára í termelést a Baromfifeldolgozó, s Búí'fwár. a Textilművek, kőkülföldre. A Ruhagyárban például már gyártás közben 0 'minőségi ellenőrzésen, köztük a gyár műszaki vezetőiből alakult ellenőrző brigád kezén is átmegy az áru. A lelkiismeretes munkának meg is van az eredménye. Minden elismerő oklevélnél, vagy levélnél többet jelent az, hogy a Ruhagyár készítményei ellen még sohasem, a Bútorgyár és • Orvosi Műszergyár árui ellen : másfél-két éve egy reklamáció ■ sem érkezett külföldről.

Ez az eredmény azonban nem , teszi elbizakodottá üzemeink

sőbb a Ruhagyár is. Mérföldéi léptekkel haladt előre az export- gyártás. A Kefegyár termelése

1953-ban már nyolcszorosán emelkedett. Az Orvosi Műszer- gyár az elmúlt évben tizsze: annyi árut szállított külföldre mint első exportáló évében

1952-ben. Lényegesen megnőtt ; debreceni exportáló üzemek pia ci kapcsolata is. Tavaly már az ö világrész 35 államába jutottak e a különféle ruhák, pongyolák, a, ízléses kefék, az orvosi műsze rek. textüanyagok, székek, ba romfik. A Szovjetunió, Bulgária