Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-13 / 61. szám
1Ö53. MÁRCIUS 13. VASARSAP NÉPLAP 3 Megyénk dolgozó népe szereti és követi a pártot, hűen őrzi megbonthatatlan eszmei, politikai, szervezeti egységét A Uajdá-Hihuv megyei Pártbizottság aUtívaértekeslete A Magyar Dolgozók Pártja Hajdú-Bihar megyei Pártbizottsága szombaton reggel 9 órai kezdettel pái (aktíva-értekezletet tartott a megyei unáes nagytermében, aihol megvitatták a Központi Vezetőség március 4-i határozatát Az aktíva-értekezleten részt Vettek a Hajdú- Bi'har megyei Pártbizottság vezetői, munkatárai. a járási pártbizottságok, városi és községi -art bizottságok tagjai, felelős állami és gazda- • ági vezetők, sztahanovistáig a szakmáik legki- áióbb dolgozói, műszaki vezetői, tudósok, újságok, fegyveres testületeink képviselői. A Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság aktíva- ertekezlete lelkes, harcos hangulatban folyt 1« .' lind a beszámoló, mind a hozzászólások azt bizc lyították, hogy pártunk tagjai helyesük a Köz oontí Vezetőség határozatát, és lelkesen felsora .óznak annak végrehajtása érdekében. A hajdú- bihari kommunisták ezen az aktíva-értekezleten egység-s álllás.foglalásukkal ígéretet tettek arra, hogy hűen megőrzik pártunk megbonthatatlan eszmei, szervezeti és politikai egységét. Az aktíva-értekezlet elnökségében helyet foglalt Szobek András begyűjtési miniszter, Non György, a népművelési miniszter első helyettese, a Központi Vezetőség tagjai, Barczi Gyula, a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság első titkára, Kulcsár Ferenc, a Hajdú-Bihar megyei Párt- bizottság másodtitkára, Ambrus István, a Hajdú- Bihar megyei Pártbizottság titkára, Baranyai György, Debrecen város Pártbizottságának titkára, Taté' Kiss Lajos, a Hajdú-Bihar megyei Tanacs vb. elnöke, StozicSki Ferenc, a Hajdú- Bihar -megyei Pártbizottság, ipari osztálya vezetője, Farleas István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöke, Mester Sándor százados, a Bei- ügy minisztérium Hajdú-Bihar megyei Főosztálya vezetője Kulcsár Ferenc elvtárs megnyitó szavai után Barczi Gyula elvtárs tartotta meg a Hajdú- Bihav megy... Pártbizottság- beszámolója*. Barczi Gyula elvfárs beszéde Tülvtársak. Március első napjaiban par- ’ unk Központi Vezetősége ülést tartott. A Központi Vezetőség határozatát az elvtársak ismerik, éppen ezért bevezetőmben csupán a határozat megállapításait kívánom megyénkre vonatkozóan bemutatni. Az a tapasztalatunk, hogy a Központi Vezetőség határozatát partszervezeteink, a funkcioná- i iusok, párttagságunk nagy többsége megelégedéssel vette tudomásul, helyesnek tartja, egyetért vele, egyetértenek vele a tsz tagok. és a reálisan gondolkozó középparasztok is örömmel fogadták. Azt látják, hogy a párt végre léget vet a b.- unytalauságnak. a felemás, okszor egymásnak ellentmondó intézkedéseknek, amelyek az elmúlt években oly nagyon zavarták, bizonytalanná tették a funkcionáriusokat a páritag- ■ ágot, a dolgozókat, s ugyanakkor bátorítást, jól használható érvet és jogalapot le- remtettek az ellenséges és a fegyelmet, rendet nem szerető' elemeknekSzokatlan — és sokszor érthetetlen volt — a funkcionáriusok, a párttagok és a dolgozók számára is a júniusi határozat után, a párt vezetésében bekövetkezett bizonytalanság, kapkodás. egyes vezető elvtársak túllicitáló kijelentései és — mondjuk meg — esetenként elhangzó, valóra nem váltott Ígéretek. Azért üdvözöljük a Központi Vezetőség határozatát, mert úgy látjuk, hogy a párt vezetésében az elmúlt másfél év alatt tapasztalt szokatlan — és tegyük hozzá, karokat eredményező vezetés helyét, a párttól korábban megszokott alaposság és határozottság fogja felváltani. Úgy látjuk, hogy a határozat véget vet annak a kettősségnek, ami a pártihatározat és az állama szervek végrehajtási utasításai között az elmúlt évben fennállt. Az intézkedések — nem is ritkán — szinte akadályozták a főleg gazdasági természetű határozatok végrehajtását. Ugyanakkor azonban, amikor helyeslésünket fejezzük ki, nyomatékosan alá kell húzni, szó sem lehet arról, hogy a június slőtti egyszemélyes vezetést akarjuk visszaállítani. Ez június előtt a hiba volt! Ellenkezőleg, mindent meg kell lenni hogy tovább javuljon a kollektív vezetés, növelni kell a választott szervek szerepét és jelentőségét. A legszigorúbban, azonnal felelősségre kel! vonni a kollektív vezetés elvét megsértő, választott szervek jogát csorbító funkcionáriusokat. Növelni, bátorítani keil az alulról jövő bírálatot. Mindez munkánk javításának elengedhetetlen feltétele. Tehát e téren is tovább kell mennünk. Meggyőződésünk, ha a Központi Vezetőség ‘határozatát megfelelően ismertetjük, a párttagokkal, a dolgozókkal megértetjük, e tekintetben is újabb, nagy lépést teszünk előbbre. A júniusi határozat, a kollektív vezetés, a bírálat, önbírálat, az alulról jövő bírálat terén sokat tett, nagy lépést jelentett előre, a kommunista vezetés t nélkülözhetetlen alapvető módszerei' meghonosodtak. A júniust határozat, majd a Hl. kongresszus kommunista őszinteséggel tárta fel az elkövetett hibákat, és helyes határozatokat hozott a hibák nvegszünteté- se. a munka megjavítása érdekében. Ismétlem, a Központi Vezetőség 1953. június, majd a III. kongresszus határozatai helyesek, jók, ezek képezik továbbra is feladatainkat. E határozatok helyességét igazolják az elmúlt másfél év eredményei, a piárt és tömegek kapcsolatának javulása, kezdetben a munkás-paraszt szövetség erősödése, a parasztság termelési kedvének növelése és a párton belüli élet bizonyos javulása. „A hibák tehát — mint ahogy a Szabad Nép vezércikke is hangsúlyozza — nem a határosatokban, hanem a határozatok opportunista jellegű, elméleti és gyakorlati eltorzításában keresendők.“ A kollektív vezetés a kommunista vezetés nélkülözhetetlen módszere Elv társak! A határozatban ismertetett jobboldaü elhajlás a pártot, a párt vezetését destruáló. az eredményeket semniibevevő bírálat megyénkben is nagy károkat okozott — ugyanakkor bátorította az ellenséget. Meg kell mondani, hogy a zavar elsősorban a kispolgári berkekben öltött legnagyobb jnéretet. Mi, mindig büszkék voltunk és ma is örömmel tekintünk dolgozó népünk nagyszerű alkotásaira, a felszabadulás óta épült új üzemeinkre, intézményeinkre, a megyében folyó hatalmas csatornázási, öntözési munkákra, egyszóval, országos és megyei eredményekre. Ezek. és csak ezek a munkák képezhetik szilárd alapját ?. többtermelésnek, a nép anyagi és kul- 'urális felemelkedésének. Nézetünk az, hogy ezeket a ha- a.imas eredményeket nem lehet a mi nagy pártunk munkájától elvonatkoztatni. Az új üzemek, intézmények, lakások, csatornák stb. az dtelt 10 év nagyszerű eredményei a Szovjetunió felszabadításának. segítésének tényén túl. a Magyar Dolgozók Pártja vezetésének — alapjában véve helyes vezetésének — és dolgozó népünk, munkások, parasztok, értelmiségiek áldozatos munkájának tulajdoníthatók. Mégis mit láttunk? Azt, hogy június után. Nagy elvtárs bírálata után, mind gyakrabban hallottunk eredményeinket semmibe- vevő és vezetőinket becsmérlő hangokat. Csupán egy ilyen, elsősorban az egyetemen elhangzott megjegyzést kívánok megemlíteni, amikor pártszerűtlenül bírálták a párt egyik-másik vezetőjét. Mi erre a választ megadtuk annakidején, de most is leszögezzük azt, hogy ezek a vezetők a fasizmus éveiben az ország, a nép érdekében életüket kockáztatva képviselték drága hazánk és népünk érdekét. Vajon tudnak-e ezeken a vezetőkön kívül mutatni bárkit, aki az országot ki tudta volna vezetni abból a súlyos elesettségből, amibe a német és magyar fasiszták taszították’ Vajon nem ezeknek az elvtársaknak vezetése alatt kapta-e meg a magyar dolgozó parasztság ősi jussát, a földet? Beszéljek iparunk termelésének megháromszorozásáróí? Cyärak. üzentek, intézmények, iskolák, kórházak, napközi otthonok, óvodák, üdülők egész sorának az építéséről? Arról, hogy e vezetőknek köszönheti egyetemi ifjúságunk nagyobbik része, hogy most egyetemen tanulhatnak a munkás, paraszt, értelmiségi fiatalok? Voltak hibák. A párt kommunista módon, őszintén feltárta, de a hibák eltörpülnek az eredmények mellett. ha egymás mellé állítjuk. E közismert tények alapján, mélységes bizalommá! viseltetünk pártunk harcokban meg- edzett vezetői iránt. (Hosszantartó, nagy taps.) A Központi Vezetőség határozaténak nagy tanulsága Súlyos hiba volt az, hogy az egyébként más területen helyes demokratikus hazafiság gondolatával akarták felcserélni az egyetemen, az ezen a területen egyedül helyes szocialista hazaíi- ság jelszavát, azt állítván, hogy az egyetemi ifjúság elé követelményként még nem állíthatjuk a szocialista hazafiságot. A mi álláspontunk az, elvtársaik, hogy nemcsak az egyetemi ifjúság, de az egész magyar ifjúság elé követelményként a szocialista hazafiság eszméjét kell felállítani. mely a proletárinternacio- nalizmuson alapszik és kizárja a nacionalizmust, a soviniz must, melynek az egyetemen elég mély gyökerei vannak. A hazafiságot, hazaszeretetei nálunk az ország fejlesztése, a szocializmus építése, népünk anyagi és kulturális felemelése érdekében kifejtett munkával kell mérni. Azzal, hogy ki mit tesz békénk védelme, a béketábor, a haladó emberiséggel vaiö kapcsolatunk erősítése érdekében, a háborús gyújtogatok, a reakció leleplezéséért. Aki egységfrontról, összefogásról, népről, hazáról bármilyen szépen szónokol, tetszetősét mond, ugyanakkor ténylegesen semmit nem tesz érdekében, vagy éppenséggel a reakcióhoz, az elmaradt elemekhez orientálódik, megtéveszti, félrevezeti a népet, elárulja a nép, a haza valódi érdekét, demagógizál. Azért, hogy az egyetemen mindez idáig fejlődött, elsősorban mi, a végrehajtó bizottság tagjai vagyunk felelősek. Azért, mert >vni mindezt láttuk — igaz, jeleztük felfelé, figyelmeztettük is az egyetemen dolgozó elvtársakat —, de magunk kellő határozottsággal elég későn léptünk fel, és egyes tünetekkel szemben a mai napig sem léptünk fel. Feltétlenül helyes és szükséges a jövőre vonatkozóan, hogy a Központi Vezetőség határozata tükrében alaposan megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket, és a tanulságokat hasznosítsuk. Azért foglalkoztam . bővebben az egyetemi megnyilvánulásokkal. mert legélesebben ott jelentkeztek ezek a helytelen nézetek Ez nem azt jelenti, hogy csupán az egyetemen voltak ilyen megnyilvánulások. A zavar, a túlhaj- tások kisebb-nagyojph mértékben az élet minden területén megtalálhatók. Megnőtt az ellenség hangja és fokozódott tevékenysége. Elég gyakori jelenséggé vált — és ez elsősorban egy néhány, a funkciók egész sorát megjárt emberre vonatkozik —, ha nem az ő elgondolása, szájaíze szerint rendeztük dolgait, a bírálat jogává: visszaélve, útón-útfélen a leg- pártszerűtlenebb hangot hallatták, felelőtlenül fecsegtek, rágalmaztak, követelőztek és fenyegetőztek. A funkcionáriusok, a párttagság nagy többsége aggódva szemlélte ezeket a jelenségeket. Azonban ennek ellenére megalkuvó, lehetőleg mindenkinek igazat adó az elvtelenség határát súrolo légkör kezdett kialakulni. Ezért elsősorban mi, vezetőik vagyunk felelősek. A mi felelősségünk annál nagyobb, mivel néhány kérdésben megvolt a magunk álláspontja, esetenként meg is mondtuk véleményünket, de nem voltunk következetesek, opportunista módon magunkban dünnvögv hajtottuk végre a határozatokat. A Központi Vezetőség határozatából nagy tanulság az, hog-, ha az ember meg vau győződve álláspontja hevességéről, akkor megalkuvás nélkül, párt- szerűen Szerezzen érvényt ál. láspoptjának. Vegyük sorra' azokat u kérdéseket. melyeket a határozat megemlít, amelyeket mi magunk sem láttunk a Központi Vezetőség ülése előtt világosan, amelyek bennünket is zavartak. Feladatainkat a párt júniusi határozata, pártunk Hl. kongresszusa szabta meg Mielőtt részletezném, ismételten, nyomatékosan alá akarom húzni — a párthatározat is hangsúlyozza — feladatainkat a párt júniusi határozata, pártunk III. kongresszusa szabi a meg Ezek a határozatok jók, helyesek. Ezeknek szellemében, ennek megfelelően kell végezni munkánkat. A júniusi határozat, a III. •kongresszus is munkánk homlokterébe állította a dolgozó nép életszínvonala, kulturáltsága állandó emelését, azt, hogy biztosítani kell a szocializmus gazdasági alaptörvényének érvényesülését. Ennek érdekében át kellett csoportosítani a népgazdaság erőforrásait. Át kellett csoportosítani — mint ahogy ezt a határozat megállapította —, mert megsértettük az arányosság törvényét, így a nemzetgazdaság két fő ága, az ipar és a mezőgazdaság között szakadás keletkezett, a mezőgazdaság elmaradt. Aránytalanság keletkezett az iparon beiül is. A nehézipar mellett elmaradt a könnyű- és az élelmiszeripar. A párthatározat nagyon helyesen intézkedett az arányosság helyreállításáról. Megnövekedett a mezőgazdasági beruházás, gyorsult az ipar elmaradt ágainak fejlesztése. Mindez helyes és jó intézkedés volt. Dolgozó népünk, elsősorban munkásosztályunk érdekében történt, azonban a határozatok végrehajtása körül bajok, visszásságok voltak, és több, sokszor érthetetlen jelenséggel találkoztunk. A határozatból ma világosan látjuk ezeknek az okát. Okuk az volt, hogy a legfelsőbb vezetésben egyes elvtársai: nem értőitek egyet a szocialista iparosítás egyedül helyes sztálini politikájával. Azt tapasztaljuk, 'hogy ez! sokan csupán elvi kérdésnek tekintik. Mint elvi kérdés ;s roppant jelentőségű, mert a ross? elméiét rossz gyakorlatot szül. De nézzük, hogyan nézett ki a gyakorlat. Őszintén meg keli mondani a KV határozat megismerése után tudtunk csak választ kapni e hiányosságokra. Nagyon sokszor tapasztaltuk, hogy a Minisztertanácsnál egyesele roppant türelmetlenek voltak, és szinte másnap leutaztak egy-egy kulák- feljelentés kivizsgálására, de a Gördülőcsapágygyár építkezése, a lakásépítkezés és más hason’o ügyekben roppant türelmeseknek bizonyultak. Pedig e félbehagyott építkezések, a nem megfelelően tárolt gépek és épületelemek elhanyagolása joggal váltja ki a becsületes dolgozók felháborodását. Nagyszerű támadási felület volt ez, s az ellenség nem is volt szégyenlős a párt- és az államvezetés tekintélye lejáratására, becsmérlésére felhasználni. Ma már látjuk, hogy itt nem egyszerű hanyagságról, hanem ettől többről, a szocialista iparosítás politikájának nem helyesléséről volt szó. Úgy gondolom, hogy ettől még (Folytatás a 4, oldalon!
