Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-06 / 55. szám
N b t‘ L A i' A MAGYAR ZENEMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK DEBRECENI ÉRTEKEZLETE UTÁN l/asáuoűfti tev,ít \ ként. más területen is felvetik ezt • a kérdést. így az írók is a hiba . okát keresik és a tennivalókat, ■ meg a módot, ahogyan nozsákezd- ; jenek a segítéshez. ■ ényegileg ez a hiba nem mai *'■ keletű. Oka az elmúlt évek hibás kultúr- és zenepolitikája. Szerettük a kultúrát, a zenét is. Támogattuk is, különösebben mégsem becsültük meg. Nem tudtunk élni vele! Nem tudtunk' mit kezdeni vele! Nem tudtuk, kellően használni. Beletemetkezve a gazdasági tennivalókba elfeledkeztünk arról, hogy az emberek tudatának átalakításában a régi csökevények felszámolásában az . új szellemiségnek a munkához való hozzáállás kialakításában a kulturális nevelőmunkának döntő szerepe van. Még tovább menve néni vettük észre, hogy lassan szokássá vált társadalmi kötelességből részt venni énekkarokban, zenekarokban, vagy éppen ünnepélyeken. Elmaradt a belülről fakadó jókedv és az önkéntes művelődési vagy szórakozási igény. így jártunk Debrecenben is? — ■A város kulturális élete nem rossz hírű! (Országos viszonylatban sem!) A zenei élet egy-egy része szintén nem! Ez lemérhető a színház, a MÁV zenekar egy- egy szép produkciójában, vagy a hangversenyélet egy-egy rczd ülésében. Minden esetre hullámzó ez a kép. Különösen az utóbbiakat tekintve ezek nagy része „bent”, önmagába zártan szinte ugyanazon pár száz ember szűk körében zajlik le. Igazában vett széles tömegeket nem mozgósítanak. Ha ezek hatósugarát kin- tebb is tudták terjeszteni, akkor is ezeket főleg mennyiségi eredmények jellemezték. Sokszor — a művelődési igény kielégítésének hangoztatása mellett — gyors hányaveti, léleknélküli, de statisztika számára elegendő számszerű előadások, vágj' rendezvények voltak ezek. Ha az elmúlt év tanulságai alapján megállapítható bizonyosfokú visszaesés a hangversenylátogatás és komoly rendezvények látogatása terén, ugyanakkor az is lemérhető, hogy nem csupán érdeklődés hiányáról van szó. (Ez a jelenség nem debreceni eredetű és főleg nem debreceni jellegű! Országosan elkövetett hibák kijavításáról van szó!) A rendszeres hangversenyélet kialakításához a hangversenyhallgatás lehetőségein túl a városi tömegek nagy részét be kell kapcsolnunk az aktív közreműködésbe. Abból kell tiindulnunk, hogy valójában Debrecen zeneileg épp úgy el van szakadva a saját külsőségeitől, mint ahogy a főváros a vidéktől. Ha a szövetség szerint szükséges a vidék zenei életének megerősítése, úgy épp olyan fontos és elodázhatatlan a külsőség, a közvetlen környék zenei életének megsegítése és megerősítése. Első lépés ezen a téren, hogy ™ az énekkarok, dalárdák, művészeti öntevékeny vagy hivatásos egyesületek akár üzeme eben. akár üzemeken kívüL — ne csak mint „kulturális aktívák“. — szerepeljenek! Talán nem is tartottuk őket számon, mint egyesületet. Csoda-e, ha ezeknek tagjai, maguk sem. maradtak propagálói saját maguknak sem; még annyira sem saját munkájuknak’ Nem hihettek abban, hogy mondanivalójuk van' a nagy közösség, a nép számára, hiszen őket sem tekintették mindig közösségnek! A közönségszervezésnek út-, ja ebben az esetben egyenlő lesz a közösségek kialakításának htjával. Egyre nagyobb gondot fordítanak mindenfelé a nóoi hagyományos szervezeti formák: az ol"asókörök fejlesztésére. A zenei tömegmozgalom területén is Debrecenben is forduljunk a tömegekhez. Támasszuk fél és keltsük életre pl. a régi hagyományos énekkari mozgalmat, amelyekre ma is szép feladat vár! Tégláskert, Homokkert, Szabadságtelep, vagy a város belső területein lakók keljenek egymással versenyre a szervezés szép és hálás feladatában. Egyezik ez a törekvés fejlődésünk kulturális irányával, „a népfront politikájával“, azzal a szándékkal, hogy az énekkarok, kultúrotthonok, vagy más művészeti csoportok tagjai az egyesületekben megtalálhassák a maguk hagyományos demokratikus megnyilvánulási formáit. Ezáltal majd feloldódik az a nagyfokú kényelmesség is, amely jellemzőjévé vált saját munkánknak éppúgy, mint a hangversenyekre eljáró embereiknek. Túlságosan ; hozzászoktattuk ugyanis tőrre- : geinket ahhoz, hogy elláttuk őket ; hivatalból különféle műsorokkal, : hangversenyekkel, az általunk ! megjelölt időben és alkalmakkor ! és bizony sokszor kampánysze- < rűen. Sokszor éppen a kampány- j szerűség miatt, a kapkodás miatt ; inkább rontottunk, mini építet- ; tünk a kultúra rovására. (Folytatása következne) GULYÁS GYÖRGY. a debreceni Állami Zene- ! művészeti Szakiskola igaz- ; gatója. • EGY SZEM PIRULA A buáapest—debreceni gyorsvonaton találkoztunk. Bemutatkozás nélküli ismeretségünk pár percig tartott csupán. Sokáig bosszantott, hogy nem tudtam meg a nevét, bár az a történet, amit el szeretnék mondani, talán szebb is név nélkül. A vonat döcögve, zakatolva robogott. Az ablak mellett ültem és unottan néztem a mozdony éjszakába eregetett csillag-müliárd- jaii, amikor a szemben levő padsoron váratlanul rosszul leit egy idősebb hölgy. Vad fejfájás kínozta. Kalmopirinért könyörgött. Senkinél sem volt. Felálltam, hogy az étkező kocsi pincérétől próbáljak szerezni, számítva arra, hogy az étszolgálat személyzete' felkészült hasonló esetekre. Sajnos, rosszul számítottam. Kérésemet a pincér kifordított tenyerekkel, félrebiUentett fejjel fogadta: sajnos nincs, nem segíthetek! Es ekkor ön, kedves ismeretlen ne-A útitárs — aki távoli fültanúja volt a beszélgetésnek — felállt, hogy minden komnientár nélkül a markomba gurítsa a kis tivegHoláia mélyén rejlő utolsó szem fájdalomcsillapító tablettát. Tudtam pármelyik pillanatban önnek is szüksége lehet rá. Árulkodóan-’tanakodott erről .pirosló, vérerekkel sűrűn befuttatott arca. Eddig tartott csupán ismeretségünk. Egy „tessék“ és egy „köszönöm'’ erejéig. Mégis, azóta is szívesebben őrzöm ennek a pár percnek, mint nagyon sok közvetlen ismerősömmel töltött hosszú óráknak az emlékét. Látszólag jelentéktelen eset. Egy kis piruláról van szó csupán. Nem élek gyógyszerekkel. Nem tudom, mennyi leltet, egy ilyen fájdalomcsillapító pénzben kifejezett értéke.- De ha tudnám is; egy ■ relativen értékmérő számot tudhatnék csupán. Mert hiszen nyilvánvalóan más az értéke egy ilyen kis kerek-, gyógyszernek Kisújszállás és Karcag között, az éjszaka sötétségébe furakodó vonat hátán, mint mondjuk a Vörös Hadsereg útján egy patika szomszédságában. Azonban most nem is ez az érdekes. Nem, annak a pirulának az értékét amúgy sem lehet számokban kifejezni, annak a kal- mopirinnek az értékét nem a számtani funkcióját gyakorló emberi értelem adja, hanem egy sokkal nagyobb, egy sokkal nemesebb erő, az emberi szív... Egy apró kis gyógyszerről van szó csupán. En azonban most. hogy írom^ ezeket a sorokat,, nem azt a kis kerek pirulát látom magam előtt, hanem egy fájdalmaitól megszabadított, meggyógyított embert. Es úgy érzem, ezt látta Ön is maga előtt, kedves isv.e- ratlen nevű útitárs, amikor a kezembe gurította az apró kis pirulát, nem törődve egy közeli fejgörcs veszélyével. Boldog volt, hogy segíthetett egy embertársán... Igen. Az emberek szerte az egész világon egyöntetűen boldogságra vágyakoznak. Minél teljesebb, minél kerekebb boldogságra. Csakhogy azt másként képzeli el ez Is, az is. Az egyik ember akkor boldog, ha minél többet harácsolhat magának, ha minél kényelmesebben élhet, nem törődve a mások bajával, fájdalmával. A má*-k ember viszont csak akkor, ha minél többet segíthet másaik baján, mások fájdalmán. Talán így a legnehezebb, de kétségkívül a leg szebb is boldognak lenni. Csak az az ember lehet igazán boldog, aki mások boldogságáért, néha a fájdalmat is örömmel tudja elviselni. Ez az alapvető igazság ad a mi világunknak, a mi új életünknek minden eddiginél magasabb és nemesebb erkölcsi alapút. A régi világ csupán számokban és összegekben kifejezhető értékmérő sémái, az „önmagámnak hasznos, tehát jó” törekvései helyett ezt az új, szivek-diktálta etikát kell minél teljesebbé tenni. Ami nekem öröm, de másoknaik fájdalom, abból sohasem lesz tartós boldogság. Viszont, ha az emberek megtanulják minden eddiginél jobban becsülni és szeretni egymást, ha az emberek megtanulnak közös erővel küzdeni a közös boldogságért, a mindenkinek egyaránt jóért és szépért, a boldogság is közös és örökös tulajdona lesz az embereknek... ... Es hogy ez így legyen, ahhoz — ha csak nagyon kevéssel is — de hozzájárult ön is, kedves ismeretlen nevű úiitárs. Ezért szorítottam meg akkor, ott a vonaton a „köszönöm“-nél olyan erősén a kezét és ezért mondok mindenki számára tanulságul ismételten nagyon-nagyon hálás köszönetét így nyilvánosan is az apró kis piruláért. OBERSOVSZKY GYULA Paul Roiieson üzent A IV. magyar békekongresz- szus sok felejthetetlen élménye között is kimagaslott Robeson üzenete. Robeson hangját hallani mindig zenei élményt jelent, mert dalban talán senki sem tudja úgy kifejezésre juttatni népe jajszavát, mint ő. Az ahl- tatos csönd, mely üzenetét és énekét kisérte, -nemcsak művészi tehetségének elismerése volt, hanem a meghatottság érzésének is kifejezője. Különösen mély hatást tett ránk a Robeson ajkáról magyarul felhangzó Hazám,hazám ária. Sokezer kilométer távolság választott el Robeson személyétől és mégis azt éreztük, közöttünk van. Anyanyelvűnkön előadott dalai nemcsak nekütík szólták, hanem áttörve falak, határok és országok gátjait, minden, a békét tiszta szívből kívánó becsületes embert még szorosabban egybefűz annak a vagy célnak érdekében, amely biztosítja a boldog, örömteljes mberi életet. Dr. STRAUB JÁNOS professzor, az Orvosi Vegytani Int.évn* iaay.-wtó\a A MÁV Filharmonikus Zene- [ kar kemény próbákat tartott , egész héten, hogy a magyar— 'szovjet barátság hónapjának ki- í emelkedő eseményét jelentő magyar—orosz hangversenyen dere• kásán helytálljon. Nagyszabásúnak .ziik ez a hangverseny. Két Deb- ’ recenben még nem játszott orosz •zenemű szólal meg a műsor első ; felében: Ljadov Kikimóra című .szimfonikus költeménye és Rach• maninov c-moll zongoraversenye, ; amelynek zongora szólamát C. .Erőss Klára adja ©lő. A műsor ’második felében új magyar mű- ! vet ismer meg a közönség. A .debreceni származású Járdányi ’ Pál Kossuth-díjas Vörösmarty• szimfóniáját. Az új magyar nvu- ;zsika kiemelkedő, nagy jelentő- , ségű alkotását. A műsort Liszt •népszerű Les Preludes-je zárja. Meglátogattuk a zenekart egyik íróbaján. Miután próbatermében 1 úncs (megfelelő hangverseny- I 'ongora, az Arany Bika nagyter- ! nét pedig a próbára befűteni ! nem lehet, így a próbát a Zene- I művészeti Szakiskola nagytermé- I ben tartják. Pongrácz Zoltán, az A MAY , IFILMARMONiSKUSOK est vezénylő karnagya, az új muzsika lelkes híve és kiváló -művelője éppen a Kikimórát próbálja. Az 1914-ben elhunyt orosz zeneszerző műve telítve van izgalmasan szép és kifejező hangszerelési fordulattal. A népmesére felépített zeneköltemény egy kis boszorkányt állít elénk, aki a kéklő üveghegyek közt él, egész nap pöröl, veszekszik és gonosz terveket forral az emberek ellen. A zenekar színpalettája először a távoli üvegfaegyek rnessziségé- nek hangulatát ecseteli a vonósok sejtelmes üveghangjaival, -majd' pedig a sivító fafuvósokkal a kis boszorkány nyugtalan, gonosz jellemét. A zenekar tagjai lelkesen dolgoznak, őket is megragadja a partitúra szépsége. Azután Zeneművészeti Szakiskola országos nevű, új zongoratanárnője, Erőss Klára ül le a zongora elé és megkezdődik Rachmaninov népszerű, széles dallamívekben dúslakodó, káprázatosán virtuóz versenymüvének próbája. A zenekar akkor játssza először a művet, mégis Pongrácz Zoltán csak néhányszor kopogja le a zenekart. Hiába, már közismertté vált igazság, hogy ■megifjodik és szárnyakat kap ez a művészegyüttes, ha méltó feladatot kap. Az ajtó mögött kipirult arcú konzervatóristák hallgatják „Klára néni“ pompás játékát és szívják magukba a felhangzó melódiákat. Szünet után Pongrácz karnagy Járdányi Pál szimfóniáját ve'zi elő. Most még fokozottabb a lelkes figyelem, hiszen fiatal magyar szerző alkotásáról van szó, egy olyan műről, melyet a fői-árosból már megelőzött a jó híre. üj magyar alkotást a közönség elé vinni nagy és szent feladat és a muzsikusok át is érzik ezt. Járdányi szimfóniája Vörösmarty szellemalakját állítja elénk a nagy magyar költő versein keresztül, amelyek eszmei tartalmúi szolgálnak az egyes tételekhez. Megszólal a hazája sorsáért, népe felemelkedéséért harcoló, lángoló lelkű Vörösmarty, majd a gyengéden lírikus költő, az álomvilúg poétája, végül pedig a „Vén cigányát idézve a szabadságharc bukása után a tragikus érzelmekkel telített költő, aki vátesziként kiállja világgá végül is: „Lesz még egyszer ünnep a világonN A próba véget ér, a zenekar tagjai a friss élmények hatása alatt megilletődve rakják cl szerszámaikat. f—T. D.— 7 19*3. /v«ÍBn.'u*. e. VAsaF.RAP i !'■>«« i •—r»»—»»«"«-— -n—i iluaii'.jstM— A Zeneművészek Szövetsége először rendezett értekezletet vidéken, csoportvezetői számára. A megbeszélések célja az volt, hegy számija vegyék a vidéki zenei élet helyzetét, megvitassák a vidéki terveket és a segítés módját a szövetség részéről. A szines és sokrétű anyagot nehéz lenne összefoglalni. Érdemes mégis egy-két dologról beszélni. ok szó esett és esik mostaná- ** ban a zeneművészet tömegzenei vonatkozásairól. Ez különösen érthető éppen a kormány- program óta. A legutóbbi nagy- zenei seregszemle a II. Magyar Zenei Plénum zárszava is felhívta a figyelmet zenei életünk szer-, vezeti hibáira, — arra, hogy az aikotó munkán kívül foglalkozni kell a hangversenyrendezés problémájával, a megrekedt kórusmozgalom kérdésével, s hogy meg kell javítanunk kapcsolatunkat a szélesebb tömegekkel, az ifjúsággal, a néppel. Tovább vive ezt a gondolatot a Zeneművészek Szövetsége — éppen a debreceni értekezleten — úgy fogalmazta meg tennivalóját, hogy „gazdájává akar válni a magyar zenei életnek.’’ S ezen belül elodázhatatlan feladatnak látja a vidéki zenei élet megerősítését. A tömegekkel való kapcsolat megerősítésének kérdésénél különféle megoldásokat vélnek jónak. (Országosan sem egységes a felfogás ebben.) Egyes varosok az 1955-ös esztendőhöz kapcsolódó nagy évfordulók alkalmából rendezett zenei „demonstrációkkal” akarják felébreszteni a zene iránti kedvet, a megbecsülést, és érdeklődést. Mások a zenei ünnepélyek hagyományait igyekeznek kialakítani, a város kulturális emlékei, s a nagy zeneszerzők évfordulói kapcsán. A debreceni zenei terv eddigi szokásos céljain bővítve a , zenei tömegmozgalom kibővítését tűzte ki célul. Lehet, szokatlannak látszik elsősorban ezzel a kérdéssel foglalkozni, de mivel ez a terület a legelhanyagoltabb volt, erről esik legtöbb szó mostanában országszerte. ügy is mondják, hogy bizonyos vonatkozásban a hangversenyeket — különösen komoly műsorú formáit — mostanában cser- ben iiagyja saját közönsége. Úgy látszik, mintha a komoly zene elszakadt volna az élettől, a tömegektől. Ha el nem is szakadt, de eltávolodott ' tőlük. (Legalábbis egy-egy vonatkozásban, nert egyes területeken: pl. a mikrobarázdás esteknek a fővárosban igen nagy sikerük van!) Egyéb-k
