Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

1955. MÁRCIUS V KEDD 3 NÉPLAP A Bútorgyár hajlító és csiszoló műhelyében nagy lendülettel fo­lyik az április 4-i verseny. A két üzemrész páros versenyben áll egymással. Az RM felhívását mind a csi­szoló, mind a hajlító dolgozói azonnal eLfogadtálk. Régi ver­senytársak. Most is erős küzdel­met folytatnak az elsőségért. Ja­nuárban -mindkét részleg egyfor­mán 101 százalékra teljesítette tervét. A minőségi munkában azonban a csiszolók, ha nem is sokkal, de megelőzték a hajlító- kat. 97 százalékban gyártanak első osztályú árut. Normán alul teljesítő viszont nemcsak náluk, de versenytársuknál sincs. Kiemelkedik a két műhely ver­sengéséből a két legjobb brigád­nak, az „Esze Tamás brigádnak“ és a „Bajcsy-Zsilinszky brigád- na!k“ a teljesítménye. Az „Esze Tamás hajlító brigád“ tagjai gé­pi erővel végzik az üléshajlítást. 3 százalékos önköltségcsökkentést és egyenletes termelés emelést ajánlottak fel április 4 ‘iszteletére Eddig túlteljesítették felajánlá­sukat. Január első dekádjában 197 százalékot, a harmadik de­kádban 210 százalékos átlagtel­jesítményt értek el. Januári ter­vüket összesítve: 205 százalékra teljesítették. A brigád kiváló teljesítménye a jó együttműködés és a kitűnő kollektív szellem eredménye. Ta­valy még nem tartottak rendsze­resen brigádértekezleteket, sliha- nvagolták a teljesítmények ve­zetését. Az idén ez nem fordul elő. Az „Esze Tamás hajlító brigád“ tagjai a selejt csökkentését is r-élul tűzték ki. Jó időn át bizony nem ment ez. Jelenleg azonban már egyre kevesebb a hibás mun­kadarab. Teljesítményük feb­ruárban tovább emelkedett. Az első dekádban 235 százalékot ér­tek el. 235 százalék komoly telje­sítmény, de még így se 'udták megelőzni versenytársukat, a „Bajcsy-Zsilinszky brigádot“. En­nek a brigádnak a tagjai az ülés­támlák, lábak stb. csiszoló,iát végzik. Április 4 tiszteletére 203 százalékos átlaguk további 5 százalékos emelését tűzték id cé­lul. ígéretüket máris túlteljesí­tették. A múlt hónapban 222,4 százalékra teljesítették tervüket. Persze még ennél a szép ered­ménynél sem állottak meg. Feb­ruár második dekádjában telje­sítményük 234 százalék volt. Murvai János országgyűlési Kép­viselő, a brigád tagja januárban 319 százalékot ért el. Természetesen a két üzem pá­ros versenyét a többi dolgozók is becsülettel szolgálják. A ha«- Utósok, a csiszolósok az üzemré­szen belül is versenyben állnak egymással. A -hajlító műhelyben a Petőfi brigád erősen szoron­gatja az Esze brigádot. Terme>4­Sok szép eredmény született és születik naponta a Ruhagyárban. A szép termelési győzelmek kiví­vásában része van a gyár MNDSZ szervezetének is: a tervek túltel­jesítésére, a napi feladatok minél sikeresebb megoldására serkenti az asszonyokat. A napokban új, példamutató kezdeményezést indítottak el a ruhagyári MNDSZ asszonyok: el­határozták, hogy a Nemzetközi Nőnap tiszteletére béke-műszakot kezdeményeznek. Március elején szeripari Tanácskozás lesz Buda­pesten. Az Albertfalvai Vegyi- anyagigyár dolgozói ez alkalomra ünnepi műszakkal készülnek és csatlakozásra szólították fel az Élelmiszeripari Minisztériumhoz tartozó üzemeket. A Tiszántúli Dohánybeváltó Vállalat munká­sai és vezetői elfogadták a fel­hívást és elhatározták, hogy -már­cius 1. és 10. között ünnepi mű­süket újításokkal növelik. Most is kísérleteznek egy újításon. A hajlító tepsi rozsdasodását nylon- béléssel akarják megakadályozni. Í-Ia beválik ez az újítás, jelentős anyagmegtakaríiást jelent majd s növeli a hajlítás minőségét. A csiszolóknál 24 dolgozó viseli a kiváló dolgozó büszke címét, a hajlí-tóknál pedig 14. Fejlett mindkét üzemrészben a munka­módszer átadás. A két művezető, Barte, Lajos és Bállá Lajos elv- társak szakmai tanácsokkal segí­tik a műhely dolgozóit. A Bútorgyár termelésének nagy részét exportálja. A hajlítok és csiszolók jó munkája, további si­keres szereplése épp ezért az áruk minőségének további kö- vi‘’-0,a»e? javításán múlik! ünnepélyes keretek között kezdik a műszakot minden műhelyben. Röpgyűléseket tartanak, ahol a gyár dolgozói megteszik felaján­lásaikat. A műsza-k egy hétig tart. A ruhagyári dolgozók ezt az al­kalmat is felhasználják arra, hogy a műszak ideje alatt elért kiváló termelési eredményeikkel tiltakozzanak a háborús uszítok aljas megtartod ásei — Nvuga-t- Németország felfegyverzése, az atomháború kirobbantása — ei­len. szakot tartanak a tanácskozás tiszteletére. Ez idő alatt is igye­keznek elősegíteni jó munkájuk­kal a termelők jó dohányvető­mag ellátását, a melegágyak jó magházföld és trágya ellátását, a dohánytermelés szakirányításá­nak javítását, a szerződésköltési terv teljesítését, a 13 mázsás do­hánytermelési mozgalom szélesí­tését és az önköltség 0,5 százalé- :os csökkentését. H ruhagyári MNDSZ kezdeményezése A Dohánybeváltó dolgozói készülnek az Élelmiszeripari Tanácskozásra Március 7-én és 8-án Élelmi­Hz Oreostiríomanyi Egyetem ünnepségei a debreceni orvosképzés 40 éves jubileuma alkalmából Negyven éve lesz, hogy az or­vosképzés megkezdődött Debre­cenben. Ez alkalomból több mint egy hónapig tartó ünnepség veszi kezdetét városunkban. Az ünnepi program március 15-én kéz io- dik és április 23-án a VI. Korá­nyi Vándorgyűléssel fejeződik be, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia rendez. A jubileumi ünnepségek időtar­tama alatt három tudományos ülés lesz a Déri Múzeum előadó­termében, ahol debreceni és Deb­recenből elszármazott professzo­rok és akadémikusok tartanak előadást. Olyanok, mint Lissák Kálmán Kossuth-díjas akadémi­kus (Pécs), Rávnai Tamás pro­fesszor (Szeged), Kettessy Aladár professzor, az orvostudományok doktora (Debrecen), Jeney Endre professzor, az orvostudományon doktora (Debrecen), Törő Imre Kossuth-díjas akadémikus (Buda­pest), és Kulin László Kossuth-dí­jas professzor (Debrecen). Az évforduló alkalmából ünne­pi tanácsülést is tartanak az Or­vostudományi Egyetemen. Kiállí­tás nyílik az MSZT nagytermé­ben az Orvostudományi Egyetem történetéről. Rendeznek két ün­nepi hangversenyt, ezenkívvi1 eav képekkel ellátott díszes kiállítású évkönyvet ad ki a városi tanács és az Orvostudományi Egyetem, amely évkönyv Debrecen város és az Orvostudományi Egyetem történetét foglalja magában. Hajdúszoválon MNDSZ ünnepséget tartottak Hajdúszovnt asszonyai az MNDSZ 10 éves fennállásának évfordulója alkalmából meleg hangulatú, kedves kis ünnepsé­get rendeztek az elmúlt napok­ban. A beszámoló előtt rövid kul­túrműsort tartott a község kul- túrgárdája, majd T oti l s t- v ánné asszonytárs üdvözölte a szülői munkaiközösség nevé­ben a megjelenteket. Tóth Ist­vánná elvtársnő a Kossuth Tszcs tagja, a beszámoló után kiosztotta azoknak az asszo­nyoknak a jelvényt és okleve­let, akik részt vettek az MNDSZ 10 éves munkájában. Jelvényt kaptak többék között Gaál Zsigmondné, Rácz Kál­mánná. Ezen a gyűlésen több ver­senykihívás is történt. Szabó Zsigmondné baromfite­nyésztési versenyre hívta ki V ig h Sándorné tanácsta­got. K. M a g y Sándorné a beadási kötelezettség mielőbbi teljesítésére Kalmár S án- dornét. Leit ne r Mihály- n é egyéni dől nozó parasztasz- szony pedig vállalta, hogy már­cius 8-ra egész évi tojás- és ba­romfibeadását teljesíti. Az MNDSZ asszonyok meg­fogadták, hogy ezentúl még jobb munkát végeznek és az eddigieknél sokkal .nagyobb re­ménnyel, tettekkel indulnak harcba a béke megvédéséért, a harmadik világháború megaka­dályozásáért. CSÓKA LAJOSNE Hajdúszovát, MNDSZ elnök Eredményesen halad az üveggyíijtés Az általános iskolai tanulók, úttörők segítségével eredménye­sen halad az üveggyűjtés a me­gyében. A Füvészkert utdai Álta­lános Iskola tanulói, a Rákosi-te- lepi iskola mellett a megye összes iskoláit, ezen túl Szabolcs-Szat- már megye, s a főváros XIII. ke­rületének tanulóit is kihívták versenyre. A Füvészkert utcai fiatalok február 19-íg 5000, a Kákosi-tele- pi úttörők pedig 2000 darab üve­get gyűjtöttek. Az üveggyűjtésse) együtt a tanulók nagyobb meny- nyiségű rongyot és papírt is szál­lítottak a MÉH átvevő helyeire. A K.EFEGYAR TÖRTÉNETÉBŐL Hajdúsámson és Józsa környé­kén még feleseltek a fegyverek. Debrecenre még rá-rácsapott egy-egy ágyúlövedék — a mene­külő náci hordák tehetetlen dü­hének gyilkos tanújaként. 1944. október 20-at írtunk akkor. Deb­recen második napja volt sza­bad, de a háború még itt tanyá­zott a hajdúsági vidéken. A sötét óvóhelyek, a dohos pincék sápadt arcú lakói azonban e napon már kimerészkedtek a fényre. Á felszabadulás hajnalán Négyen álltak a Kefegyár ud­varán. Hunyorgó szemmel nézték a füstölgő romokat. A pusztítás­ban tobzódó fasiszták itt is el­végezték a magukét: arra mar nem jutott idejük, hogy felrob­bantsák a gyárat — a város ha­tárából lőtték be gyújtólövedé­kekkel. A négy férfi egy ideig mozdulatlanul állt. Aztán egyi­kük — ki tudná most, tíz év táv­latából pontosan megmondani: melyikük, Péteri bácsi, vagy Garai bácsi, Horváth László. vagy Füle József — megmozdult: lapátért ment. A másik három nem szólt egy szót sem, de pár perc múlva mind a négyen csá­kánnyal, lapáttal estek neki az üszkös romoknak..; s másnap már ott szorgoskodtak velük együtt a Sáska testvérek, Hor­váth F ereticné, Ungvári János, Laczkó Sándor, Gáli Sándor. A létszám aztán napról napra nőtt. Mi késztette ezeket a munká­sokat arra, hogy a felszabadulás másnapján a gyár romjainak el­takarításához lássanak? Hiszen az Egyesült Kefegyárak Rt. nem sok jót adott nekik. Koll, Fáik, Stem és a gyár többi ural lop­ták, csalták egymást. Egyben azonba” igyekeztek hűek marad­ni a gyár nevéhez: egyesült erő­vel szipolvozták ki a dolgozókat. Sötét, egészségtelen kis műhe­lyekben dolgoztatták a munkáso­kat és munkásnőket látástól va- kuíásig — éhbérért, öltöző, für­dő? Ismeretlen fogalmak voltak ebben a gyárban. Napközi ott­hon? Ott a Kefegyár előtt, a jár­dán szoptatták gyermeküket nagy sietve a mun kisasszonyok. Szót emelni a méltánytalanságok, az aljasságok ellen — nem lehe­tett. „Cucillistát nem tűrünk a gyárban“ — üvöltötték habzó szájjal a Fal-kok és Stemek. Nye­regben érezték magukat. Akikor rendelték ki a rendőrséget a gyárba, amikor akarták — s a gyárkapu előtt kifogyhatatlanul tolongtak a munkanélküliek. Mi mozgatta hát mégis a fel- szabadulás első napjaiban a ke­fegyáriakat? Emlékszünk vala­mennyien: mily nagyszerű érzés volt a felszabadulás utón először kilépni a pincéből. Nagyot szip­pantani a friss levegőből. Először sétálni végig az udvaron anél­kül, hogy SS legényektől; csend­őröktől rettegett volna az ember. Valamit tenni, va&amit dolgozni — ez dobolt mindenkiben a hos­szú hetek tehetetlensége után. Elemi erővel tört fel akikor a cselekvés, a munka vágya. Ez mozgatta a kefegyáriakat is. És még valami! Érezték: valami új, valami másfajta élet kezdődi!. látták futni a gyár urait, a gyár „délceg“ katonai parancsnokát, a náci hordát. S látták a szovjet harcosokat — az új élet higgadt, gyorskezű hírnökeit. A városban dolgozni kezdtek a kommunis­ták, megmozdult a párt. Plaká­tok hívtak romeltakarításra. S aki azelőtt oly sokat szenvedet^ mily nagy öl immel fogott csá­kányt, lapátot — az új életért. A baráti segítség ... 1944 novemberében kezd­tek termelni a gyárban. Egyelő­re csak kézi erővel, 25—30 mun­kás. Kiásták ugyan a gépeket a romok alól, de megjavításukhoz nem volt anyag, nem volt szer­szám. A szovjet hadsereg egyik alakulata nyújtott segítséget: egyik nap javítókocsi állt be a gyár udvarára és két hétre rö felbúgott az első gép. A szovjet hadsereg harcosai hoztak anya­got is, hogy biztosíthassák a fo­lyamatos gyártást. Ettől kezdve indult fejlődésnek a Kefegyár. Oldalakat lehetne arról a hősi munkáról írni, ahogy Péteri bá­csi és a többiek maguk konstruál­tak gépeket. Ahogy az infláció nehéz hónapjaiban dolgoztak, amikor 2 meszelő és I ecset volt a heti fizetés. Isimét oldalakat arról, hogyan harcoltak a mun­kások érdekeiért a kommunisták a jobboldali szociáldemokraták­kal szemben, amikor 1946 végén a Hitelbank visszavette a gyá­rat. Napközi, bölcsőde, új gépek A Kefegyár igazi, nagy fejlő­dése az államosítások után, a há­roméves tervben kezdődött meg. Rend behozták a gépeket. Fel­épült a 70 méteres írj famegmun­káló. A gépeket mostmár kor­szerűen, technológiai sorrendben helyezték el. Megkezdték a por­elszívó berendezés építését. Für­dő, öltöző épült. Napközi otthon fogadta be a dolgozók gyerme­keit, Mennyi új, régen ismeret­len, de ma már megszokott do­log. Pedig ez csak a kezdet volt. Az ötéves tervben egymillió fo­rintos beruházással korszerűsí­tették, bővítették a gyárat. Uj gépek könnyítik, gyorsítják a munkát. Elkészült a korszerű porelszívó berendezés. A szőrfel­dolgozó üzem egészséges mű­helybe került. A napközi otthon havi ellátása ma már több mint 10Ö 000 forint. Lényegesen meg­nőttek a gyár feladatai is. Míg 1948-ban 9,5 millió forint volt a teljes termelési érték, 1954-ben több mint kétszerese. Régen ele­fánt és tevemosó keféket expor­táltak. 1948-ban a gyár termelé­sének mindössze 5 százalékát szállították Hollandiába. Ma már termelésének 40 százalékát, mint kiváló minőségű kefét exportál­ják. Svédországban, Svájcban, Belgiumban, Törökországban, Hollandiában, Nyugat-Németor- szágban, Sziriában, Pakisztánban, Argentínában, Szudánban, a Dél- afrikai Unióban, Egyiptomban és újabban Angliában szerez jó hír­nevet a magyar iparnak, szülő­városunknak jó hírnevet a kefe­gyáriak jó keféje. Nőttek a fel­adatok s együtt, nőtt velük a dol­gozó ember megbecsülése. Elég erre. csak egy példát felhozni: 1954-ben több mint 17 ezer forint jutalmat osztottak ebben a Ids létszámú gyárban. Méltó válasz Mivel válaszoltak a kefegyá­riak a sokoldalú támogatásra, hogyan oldották meg a megnö­vekedőit feladatokat? A munka szeretetéből, az új életbe vetett hitből — amivel a felszabadulás második napján már a gyár rom­jait takarították — AtoSl , évre mind nagyszerűbb munkahöstet- tek születtek. Háromszor volt már élüzem a Kefegyár. Az MDP III. kongresszusának tiszteletére indult munkaversenyben a me­gye második legjobb üzeme lett. Fényszárosi Károlyné igazgató elvtársnő, Szöllősi István, Lő- rincz Györgyné, László Katalin, Almássi Rezső, Gara Kálmán a könnyűipar kiváló dolgozója. Csáti Ilona és Kovács András a helyi ipar kiváló dolgozója. Raj­tuk kívül tíz dolgozó nyerte el csak az elmúlt év folyamán a szakma kiváló dolgozója címet, 40 a sztahanovista jelvényt, 02 a sztahanovista oklevelet. Hor­váth László elvtárs az ország legjobb kefegyári műszaki veze­tője. Péteri József bácsi, a gyár ezermestere, Laczkó Sándor, Fényszárosi elvtársnő, Németi István és a többiek 1948 óta 180 bevezethető újítást adtak be. Most azért küzdenek a kefe- gyáriak, hogy ismét elnyerje* az élüzem címet. Ezért teljesítették túl februári dekádtervüket. Ezért szorították 0,03 százalékra a se- lejtet. Ezért adtak csattanós vá­laszt a háborús uszítóknak az el­múlt héten, amikor a békemű- szafcban közel 6 és fél ezer kefe­vei, meszelővei gyártottak többet a tervezettnél. „Békében aka­runk építeni!“ — ezt a harcos elhatározást tükrözi a békemű­szak legjobbjainak eredménye: Lőrincz Györgyné 192, Danka Zoltán 190, Murvai Sándor 187, Jenei Istvánná 175, Rácz István­ná 165 és a többiek magas szá­zaléka. S a ma rounkahöstetteiben umár ott rejtőznek a következő hóna­pok, évek nagyszerű eredményei­nek csirái. A kefegyáriak nem elégszenek meg az elérttel. Mint az új élet minden építője, ők is nyugtalan emberek. Ny t, Jóéi ii&tmzésK Házas* mzcszhuc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom