Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

MÁRCIUS 27. VAS ARK AP N É PL A P 0* r íz Állami Orosz Énekkar hatalmas sikere Debrecenben A Központi Kultúrotthon nagy­terme zsúfolásig megtelt közön- ■ éggel, hogy meghallgassa szere­tett szovjet vendégeink, az Állami Orosz Énekkar énekét. Ez az énekkar már 1945-ben járt Buda­pesten, akkor kezdett éledni rom­jaiból a főváros. Ott voltam az Operaházban tartott előadásukon, mindenki érezte, mit jelent, mi­iven erőt és bíztatást a szovjet nép művészetének ez a nagyszerű megnyilatkozása számunkra. Le­nyűgöző szépséggel és csodá­latos stílustisztasággal szólaltattak meg klasszikus karműveket, majd pedig népdalfeldolgozásokat. Már akkor szívünkbe zártuk ezt a nagyszerű együttest, amely most visszatért' hozzánk és vidéki kör-; ltján Debrecen közönsége előtt megragyogtatta kivételes tudá­sát. Az énekkar hangzásbei, szépséaeiröl, kristálytiszta intoná­ciójáról. fegyelmezettségéről, a tónus kiegyenlítettségéről csak az elragadtatás hangján lehet írni. Sehol egy kiütköző hang, valóban egy emberként szólal meg ez a hatalmas kórus. Minden énekes n mű egészét, tónusegységét szol­gálja. Hangvételük bámulatosan könnyed és természetes. Nagy ne­velői munka eredménye ez. A leg­kényesebb szólamállások is ma­gától értetődő közvetlenséggel hangzanak fel. sehol sem érez­hető mesterkéltség, vagy erősza­kolt megoldás. A szólamok közöt­ti egyensúly tökéletesen harmo­nikus. A basszus szólam tömör mélysége épp úgy magával raga­dó. mint a tenorszólam könnyed szárnyalása. A női kar méltóan csatlakozik a férfiegyütteshez, a mélytüzű alt szólammal és a haj­lékony. sokszínű szopránokkal. Ez a kórus valóban nem ismer ne­hézséget, mert technikája viv-i tuóz alapon nyugszik. Teljesítmé-j n.yük a végtelenül lelkiismeretes; és odaadó munka eredménye. Se-] hol semmi rögtönzöttség. de még-] sem érezhető a mechanikus beta-; nultság feszessége. Irigykedve; sondoltunk arra, hogy az énekkar; Budapesten Ferenesik vezénvle-; tével Beethoven IX.. szimfóniája-; nak előadásában fog közremüköd-; ni. Milyen élménynek ígérkezik; ez ... ; Az együttes megalapítója,; nevelője, fő művészeti irányítója; Szvesnyikov professzor, azí OSZSZK Sztálin-díjas népművé-! sze, a moszkvai Zenekonzervató-] rium igazgatója. Hódítóan sugal-] mazó erejű művészesvéniség.; Amikor az őszhaiú. szálfamagas; mester megjelenik a pódiumon,: tekintetébe érezhetően belekap-; csolódik az egész kórus áramköre ; Dirigensi technikája sajátosan: egyéni. Nem az ütemezés a lénye-; ges. hiszen a tökéletesen egybe-: forrott együttesével való viszok nyában ez már másodlagos jelen-: tőségű, de gokkal inkább a di­namikai árnyalás jelzése. Fergeteges tapsvihar fogadta a pódiumon megjelenő énekkart és annak vezetőjét. Felhangzott a magyar és a szovjet himnusz. Utána Szvesnyikov ízléses és ha­tásos feldolgozásában három gyö­nyörű orosz népdal, azután egy régi orosz keringő (Mandzsúria hegyein), Mokraszov műve. majd egy elragadóan tüzes diák-bordal, ugyancsak Szvesnyikov átiratá­ban. Az Estharang című románc szólóját Vaszilij énekelte olyan sikerrel, hogy meg is kellett is­mételnie. A műsor első felét Ko­dály Esti dala fejezte be — ma­gyarul —. mégpedig kitűnő kiej­téssel. A nagy magyar mesternek ezt a finomművű lírai remeklését a kar olyan lehelet gyengéd árnya­lással és átéléssel szólaltatta meg, hogy az elragadtatott tapsviharra meg is kellett ismételnie. A műsor második részében Tanejev és Ajabjev. könnyed kar­művei után Brahms Bölcsődalá­nak varázsos hangulatú megszó­laltatása jelentett ismét csúcs­pontot, majd Szvesnyikov-feldol- gozás és a Santa Lucia olasz nép­dal felhangzása után a reneszánsz művészet nagymesterének, Orlan- dus Lassusnak a nálunk is ismert Visszhang című kórusának bravú­rom előadása keltett elragadtatást. A fővárosban az együttes még számos klasszikus olasz, német és orosz mesterművet is műsorára vett: a Lassus-mű ízelítőt adott számunkra, milyen tudással és felkészültséggel fordul ez a kórus a reneszánsz és barokk motetta és madrigál művészet felé. Ismét két hangulatos szólószám követ­kezett kóruskísérettel, majd pe­dig vidám magyar népdalok („A juhásznak jól megy dolga“, „Hull a szilva a fáról“) szilaj lendület­tel, az életöröm teljességével. A közönség egész este alig tudott betelni az együttes művé­szetével. Valóban mindenkinek a szívéből fakadtak Ménes János tanácselnök küszönőszavai. Debrecen közönsége a nagy él­mény emlékével távozott az est­ről. A magyar—szovjet barátság hónapjának ez a kiemelkedő ese­ménye a népek közötti béke szel­lemében folyt le. A művészet ereje és szépsége hirdette itt a békés alkotó munka diadalát, a népek testvéri találkozásának fel­emelő, magasztos gondolatát. (T D) Telt házak előtt játsszák a szovjet filmeket Balmazújvároson Balmazújváros lakossága is örömmel fogadta a magyar—szov­jet barátsági hónap alkalmából megrendezett szovjet filmhetet. Kü­lönösen nagy örömet okozott a barátsági hónap a Daru lakóinak. Az ottani állami általános tekola épületében — mivel ott egy tan­terem sokszor üres — keskeny'film-vetítést rendeztek. A szovjet fil­mek iránti érdeklődést bizonyítja az, hogy naponta telt ház elölt játszik a mozi. Egyedül a „Maximka“ című szovjet filmet két elő­adás alkalmával 420 személy nézte meg. Telt ház van az „Örs a hegyekben“, „Támadás 6,25-kor“ című filmek vetítésekor is. A mozielőadásokon az ifjúság mellett ott vannak azok az idősebbch: is, akik eddig nemigen látogatták a mozielőadásokat. A liözponti mozinál is nagy az érdeklődés. Az iskolás gyerme­kek kb. hatszázan osztály osztályt váltva nézik meg azt a szovjet filmet — „Az őserdő foglyai“-t — melyben őhozzájuk hasonló szov­jet pajtás a főszereplő. A „Bátorság iskolája“ című szovjet film bemutatásánál is nagy érdeklődést tanúsítottak a balmazújváro­siak — írja Debreceni Sándorné Balmazújvárosról. SZÉP, ™»MteceU! BCKoszontott p tavasz. Ebben a verőfenyes napsütésben meg kirívóbb a szemetes, piszkos utca, még jobban bántja a rendetlen, — rosszul tárolt szeméttől — bűzös udvar a tisztaságot kedvelő embert. A Kertészeti Vállalat dolgozói nagyrészt már rendbehoz- ták a főútvonalak parkjait, a sétányok szegélyeit s ez még szcm- beötlöbbé teszi az ellentétet. — a zöldülő, szcmelgyönyörködtelő parkövezet és a rendetlen, különböző hulladékoktól terített utca­kép között. Nemcsak a terek, utcák rendetlensége bántja az emberi sze­met. hanem szinte felháborítólag hat a DTK kezelésében lévő bér­házak udvarainak rendetlensége, nem is szólva a lépcsöházakban hónapok óta lerakodott és bacillusokat tenyésztő piszokról. Nem valami nagy rend uralkodik az egyes magánházak előtti gyalog­járókon sem és sok kívánnivalót hagy maga után az üzemek, vál­lalatok udvarainak, raktárainak tisztántartása is. Széppé, tisztává keil tenni Debrecent! Olyanná, hogy bármelyik utcájába, bármelyik udvarra tekint be az ember — gyönyörköd­hessen a szem. A lakosság érdeke a tiszta udvar, tiszta utca, tiszta ház, hiszen a piszok, a szenny, káros az egészségre és betegség oko­zója lehet. Debrecen megyei jogú város tanácsa a tisztaság és rend érde­kében az idén is — mint minden évben — tisztasági hónapot tart. Ez idő alatt kitakarítják — a lakosság és különböző szervek közre­működésével — a- várost, parkosítanak, egyszóval tisztává teszik Debrecent. Az idei tisztasági hónap viszont abban különbözik az elmúlt evek tisztasági hónapjaitól, hogy- egy hónap után nem zárul le a tisztaságra való törekvés, hanem folytatódik tovább és kiter­jed az év minden hónapjára. A II. kerületi tanács a tisztaság fenntartása érdekében ver­senyre hívta az I. és III. kerületi tanácsokat. A verseny sikeréhez segítséget adnak az állandó bizottságok tagjai és aktívái, a ház­tömbbizalmi szervezet, a házfelügyelők, valamint a Köztisztasági Vállalat, a Kertészeti Vállalat, a Hazafias Népfront városi bizott­sága, az egyetemi ifjúság és a kéri letek iskoláinak diákjai. Ezenkívül a lakosság is segíti — és segítenie is kell — a tanácsot, hogy a tisz­tasági hónap alatt szép eredmények szülessenek. A lakosság nem­csak azzal segíthet, hogy a télen felgyűlt szemét eltakarításában segédkezik, hanem azzal is. hogy megőrzi a tisztaságot s nem szórja szét a városban a szemetet, a napraforgómagot, gyümölcshulladé- kot, sőt még a villamos- és mozijegyet sem. Minden ember szereti a szépet, szereti a tisztaságot, köszönt­sük hát tiszta várossal, tiszta udvarral, tiszta üzemmel és termelő- szövetkezettel, tiszta iskolával és üzlettel április 4-ét, hazánk fel- szabadulásának tizedik évfordulóját, s nem különben május 1-ét, a munkásosztály nagy ünnepét. c4 (^lúkőtiai Súnluíz 90 é v e s két. A Kossuth utca sarkán lévő telket eladta a város 13 000 fo­rintért, ami azonban természe­tesen csak kezdeti alapul szol­gált a további összegek előterem­tésére, Az állandó színház ügye a közbejött szabadságharc Ss az utána jövő események miatt csak 19 év múlva került újra napi­rendre. 1861 március 9-én kimond­ta Debrecen közgyűlése, hogy fel­építi az állandó színházat s e célra 150 000 forintot meg is sza­vazott. Ezen elhatározásnak meg­felelően a város vezetősége meg­szerezte a Kossuth utcán a Sem- sey-féle házingatlan telkét, mely­hez hozzácsatolta a város tulaj­donában volt Komáromi-ház ud­varának egy részét is. A szín- házépítés szükségessé tette, hogy a telek északi részén utcát nyis­sanak a Csapó utcára, a közleke­dési lehetőségek megjavítása céljából. A színházi épület tervezése is sok gondot adott a város vezető­ségének, mert a kiküldött bizott­ság egyhangúlag állástfoglalt amellett, hogy az új színháznak monumentálisnak és imponáló­nak kell lennie. így fordultak elsősorban az ország leghíresebb építészéhez, a pesti Operaiház al­kotójához, Ybl Miklósihoz, aki a kívánságnak megfelelően gyö­nyörű és grandiózus tervet készí­tett. E terv alapján épülő színház azonban nem 150, hanem 300 ezer forintba került volna, mely ösz- szeg túlhaladta Debrecen város legvégső anyagi erőfeszítéseit is. amiért ettől az elgondolástól el kellett tekinteni. Ár Új tervező, Szlíalnicziky Antal, pesti építészmérnök figye­lembe vette a város anyagi po­faludy Károly szobrai nyertek elhelyezést. A- teljesen elkészült új színház bérletére a város meghirdette a pályázatot. A színházat az ak­kor Debrecenben működő társu­lat igazgatója, Reszler István nyerte el három esztendőre, aki az ünnepélyes megnyitást Októ­ber 7-re tűzte ki. A magisztrá­tusához a nyár folyamán a kö­zönség kőidből azt a kívánságot terjesztették elő, hogy az augusz­tus ‘hónapban tartani szokott or­szágos nagyvásárra engedélyezze a szinielőadások megtartását. Ez­zel azt akarták elérni, hogy a messze vidékekről ideözönlő közön­ség is gyönyörködhessék a lát­ványosság számba menő új szín­ház nyújtotta művészi játékok­ban, és vigye el hírét az ország minden részébe. A közóhajtásnak a tanács eleget tett. Megengedte, hogy augusztus 20-án a színház­ban az első előadást megtarthas­sák. A nagyvásár tartama alatt néhány hazafias darab és vígjá­ték került színre igen jó előadás­ban. Az ünnepélyes megnyitás október 7-én volt, melyen az, egész őrsiét író- és művészvilá­ga, valamint ai közélet kiválósá­gai is megjelelitek. A díszelő­adásra a prológust Jókai Mór írta, előadta felesége, Laborfalvi Róza. Utána a Bánk bán került színre, melynek Gertrudis szere­pét is eljátszotta az országoshírű, nagy művésznő. A színház felépülésének 50. évét az első világháború idején, 1915-ben érte meg. Ezt az évfor­dulót azzal ünnepelték meg, hogy a debreceni írók és a Csokonai Kör indítványára a színházat a városi tarács nagy költőfiának nevéről „Debrecen Város Csoko­nai Színháza“ címen nevezte el. Ez azonnal abban jutott kifeje­zésre, hogy a színlapon és más hivatalos nyomtatványokon a színház már új nevén szelepeit. BALASSA SÁNDOR 7 tenciáit, elkészítette 145 419 fo­rint 29 krajcár költségelőirány­zattal a mai színházépület ter­veit, " melyet egyhangúlag el is fogadtak. Majd a színházépítés vállalatba adását is meghirdet­ték és a versenytárgyaláson 101 500 forint értékben a munká­latok elvégzését Vecsey Imre debreceni építészre bízták. Ugyanezen év augusztus havá­ban kezdte meg Vecsey a színház építését, mely 1865. március no végéig tartott. Mikor az állvá­nyoktól megszabadított épület láthatóvá lett, kibontakozott a nézők előtt a román, stílű impo­záns keretben díszlő, nagyszerű épület, melynek külsejével nem tudott sokáig betelni a város né­pe. Az építkezés az épületen be­lül tovább folyt. A belső beren­dezés munkálatai még majdnem öt íiónapig tartottak. A nyár vé­ge felé már teljesen elkészült a mintegy ezer látogatót befogadó nézőtér is, melynek berendezése látványosság számba ment. Az egykori feljegyzések szerint az új színházról és annak nagy színpadáról szakértők állapítot­ták meg, *hogy nem volt párja az országban, mert az 1838-ban épült pesti Nemzeti -Színház lé­nyegesen kisebb méretű volt. A végelszámolásnál kitűnt, hogy a 150 000 forintra tervezett színház építése és a berende­zés összege jóval túlhaladta á 200 000 forintot. A színházépület homlok­zatrészeit hat szobor díszíti. És­pedig: a baloldalon fent Ka­zinczy Ferenc, alul Petőfi Sán­dor, az oldalbejárónál Vörös­marty Mihály, jobboldalon felül Kölcsey Ferenc, alul Csokonai Mihály, az oldalbe járatná] -Kis­Debrecen egyik legnagyobb kultúrintézete, a Csokonai Szín­ház, az idei tavaszon éri meg felépítésének 90. évfordulóját. A magyar színjátszás hőskorában Phália vándorló apostolai két­ségbeejtő körülmények között teljesítették Debrecenben nem­zeti műveltségünk fejlesztése kö­rül önként vállalt kötelezettségü­ket. Deszkabódékban, összeácsolt ■:<zekérállások alatt és a mai kor embere előtt szinte érthetetlen helyeken, mint például a „Szűcs szín“ pinceszerű helyiségében játszották estéről estére a színé­szek mellett hűségesen kitartó közönségnek az altkori idők iro­dalmi remekműveit. Mielőtt Deb­recen felépítette volna állandó színházát, a városi tanács négy helyen nyújtott módot a színé­szeknek előadások tartására, Az első színház a régi megyeháza helyén volt Fehérló szálló udvarán állott. Ez leégett. A második színház a Kossuth utca sarkán lévő Bagoly-várban volt. Harmadjára a Batthyány utca 17—20. számú Nánássy-féle telken épült nagy bódéban ütöt­tek tanyát a nemzeti ügy nyo­morgó apostolai. Ezen a helyen 25 évig folytak az előadások, de mivel ekkor már az elavult fa- színlház összedőléssel fenyegetett, megengedték Reszler István szín- igazgatónak, hogy 1861. évben a Péterfia utca 4. sz. telken épít­sen új, ideiglenes színpadot, mely azonban már csak négy évig szolgálta a magyar műve­lődés céljait. Időközben a közönség köréből sokszor hangzott el a kívánság, hogy Debrecennek állandó szín­házat kell építenie. Ezt a 'híres debreceni nagy vásárokkal kap­csolatos hatalmas idegenforga­lom miatt a komoly szórakozó­helyről való gondoskodás igen szükségessé tette. Hivatalosan a városi tanács 1842-ben foglalko­zott először az állandó színház felépítésével. A költségek előte­remtésére is megtették a lépése-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom