Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

196Ü MÁRCIUS 21. VAsARNAF NÉPLAP 5 A. Debreceni Orvostudományi Egyetem Tanácsa az orvoskép­zés 40 éves jubileuma alkalmábóltegnap ünnepi tanácsülést tartott. Az ünnepségen részt vett Román József egészségügyi miniszter és Simonovits István, az egészségügyi miniszter helyettese. Ott volt Kulcsár Ferenc, a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság másodtitkára, Baranyai György, a Debreceni Városi Pártbizottság titkára, Tatár Kiss Lajos, a Hajdú-Bihar megyei Tanács vb. elnöke, Ménes János. Debrecen Város Tanácsa vb. elnöke, dr. Kádár László, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora, Bognár Rezső Kossuth-díjas aka­démikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, továbbá az ’ ország orvostudományi egyetemeinek küldöttei, valamint a Deb­receni Orvostudományi Egyetem professzorai, tudományos kutatói. A hallgatóság soraiban jelen volt igen sok orvos, egyetemi hall­gató, számosán a klinika fizikai dolgozói közül, továbbá Debrecen üzemeinek, társadalmi' és tömegszervezeteinek képviselői. Á Himnusz eléneklése után dr. Arvay Sándor, a Debreceni Orvostudományi Egyetem dékán­ja mondott megnyitót. Hangoz­tatta, hogy az egyetem működé­sének négy évtizede alatt tudomá­nyos. orvosképző és gyógyító munkája révén a Tiszántúl egész­ségügyi életének központjává fej­lődött. Fennállása óta közel fél­millió fekvő beteget ápoltak a debreceni klinikán s mintegy kei­két és félmillió a kezelt járóbete­gék száma. Célunk és feladatunk •— mondotta befejezésül — hogy minél tökéletesebben dolgozzunk a magyar nép egészségének biz­tosítása érdekében, a szocialista típusú orvosnemzedék nevelése, népünket szolgáló tudomány mű­velése terén és forrón szeretett hazánk boldogulásáért. Ezután dr. Went István akadé­mikus. a Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem professzora tartott emlékbeszédet Hőgyes Endréről, a neves magyar orvostudósról. Ezután dr. Arvay Sándor ismer­tette a jubileumi ünnepi tanács­ülésen annak az üdvözlő távirat­nak a szövegét, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia küldött a jubiláló egyetemnek, továbbá azt a telefonbeszélgetést, amelyet dr. Verzár Frigyessel, a Debrecenből Báselbe elkerült orvosprofesszor­ral folytatott, aki további sikert kívánt a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem működéséhez. Csaba Béla, a Debreceni Orvos- tudományi Egyetem DISZ titkára hangoztatta: az egyetemi ifjúság 4.04-es tanulmányi átlaggal kö­szöntötte a debreceni orvosképzés 40 éves évfordulóját, majd az egyetemi hallgatók javaslatát tol­mácsolta az Egvetemi Tanácsnak: ..Minden év március 26-át tanítá­si szünappal nyilvánítsák „egye­temi nappá“, amelyen megemlé­keznek a debreceni orvosképzés évfordulójáról.“ Az ifjúság javas­latához az Egyetemi Tanács egy­hangúlag hozzájárult Dr. Ökrös Sándor dékán-I helyettes az Egyetemi Tanács ne­vében megjutalmazta azokat a dolgozókat — professzorokat, orT vosokat, fizikai és hivatali dolgo­zókat — akik hosszú idő óta be­csülettel dolgoznak. Hűséges mun­kájuk elismeréséül oklevelet, és a fizikai dolgozóknak több mint 20 000 forint pénzjutalmat adott át. A megjutalmazottak névsora: Loessl János, Iqna György, Kettes- sy Aladár, Nagy Sándor. Asztalos Lajosné, Csorna László, Böszörményi Gábor, Hódi Róza, Ladányi Józsa, Szilágyi József Szabó Lajos, Straub János, Katner Mihály, Katona Albert, Jankó Mihály. Horváth Sándorné, Horváth Mária, Hangyási Ferenc, Czinszki Mihály, Kutasi Tiborné. La­katos Ferenc, Pelics Mihály, Matkó László, Szilágyi Istvánná, ökrös Sán­dor, Kerékgyártó János, Kálmán Póza, Jónás László, Demeter Lajos, Csernai Lajos, Czibere Gergely, Ai- mási Béla, Arany István, Bállá László. Bátori Sándorné, Cseh István, Csiszár Sándor (az orvostudományi egyetem legrégibb dolgozója), Emődi István, Kulin László, Miklós Lázár, Legeza Irineusz, Vent Ferenc, Tamá­si János, Tóth Károly, Pozsa András, Schreiber Lujza, Portörő Lajosné, Kiss Sándor, Dobránszki Gyula. Módi László. Beke Ferenc. Gál Sándor. Fa­ragó Mária, Kozma Mihály. Liptai András, Nikita Mihály, Molnár Lajos, Molnár Károlyné, Valkó Tibor, Vajas József, Széli László, Verzár Gyula, Szabó Károly, Serfler László, Rales Jenő, Pazonyi István, Menráth Mária. Komádi Kálmán, Kerezsi János, Pil­lér József, Kati Ferenc, Juhász Sán­dor, Géresi Erzsébet, Imre János, Bíró Albert, Altberger Póza. Balogh János, Fábián Erzsébet, Forró László, Gebei Ferenc, Greczák Katalin, Hor­váth Gyula, Kiss József, Kiss Imre, Kiszelve László, Laczkó Márta. Po- roszlai Jenőné. Skuta Árpád. Fu- zicska Gyula, Vedres János, Rózsa Gyula. Papp Györcumé. Nagy Ferenc, Kónya Mária, Kecskeméti István, Bodnár Imre, Fornet Béla, Szomolá- nyi Béla, Tankó Béla, Nagy János, Süket Margit, Boros Magda, Fazekas Lajos, Gebei Sándor, Görög Antal, Hahn Ferenc, Halmi Endre, Kocsi Dezső, Munkácsi Ferencné, Ménes Istvánná, Oláh Gábor. Varga István, Merkás Etelka, Szép Miklósné, Sütő Sándor Major András, Kovács Er­zsébet, Kiss István, Erdős Elza, Ja- kabfí Imre, Boros Ida, Cseke Gyula, Faragó Lajos, Avazsár János, Gaval­lér Miklós, Gáli Albert, Gál István, Jékel Pál. Liptai József, Majoros Sándor, Molnár Istvánné, Szolnoki László, Nagy Lajos, Somosi Piroska, Szerénvl Ilona, Urbán István, Zsíros Antal, Turner Ferenc. Váradi Lajos, Szabó Józsefné, R.ócz Lajos, Gyökös Mihály, Bernáth Gyula, Jenei Endre. Buchmann György, Korompai Tiha­mér, Tarján Mihályné, Rátonvi Jó­zsef, Rusz Sándor, Papp Károly, Tóth Ferenc, Went István, Keztyüs Loránd, Vincze István, ökrös Ilona, Kun Józsefné, Illyés Dénes, Faragó Ferencné, Horváth Gábor, Véqh Vik­tor. Kiss Magda. Az egészségügyi miniszter pénz­jutalomban részesítette az orvos­tudományi egyetem gazdasági hivatalának több dolgozóját: Köves! Ervin, Szomolánvi Béla, Molnár Gyula, Fekete Lili, Galambos László, Király Ödön, Halmi Endre, Földi Imre. Magi István, Haraoos László, Gáli Sándorné, Enyedi Mí- hályné, Nagy József. Szakály István­né, Tolvaj László, Vincze Mária. Román József elvtárs, egész­ségügyi miniszter felszólalt a jubileumi ünnepi tanácsülésen, köszöntötte a 40 esztendős okta­tói, nevelői munkáját ünneplő Most, a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem fennállásának 40-ik évfordulóján emlékezzünk meg a Tiszántúl egyik híres ma­gyar kutatójáról, akit ez s föld táplált és nevelt világhírű tu­dóssá, és akinek tudományos egyénisége volt kortársai közül a legkiemelkedőbb, és kutatásai­nak eredményei a legniaradan- dóbbak. H ögyes Endre a nagy magyar Alföld fia volt, hajdúk utó­da. 1847. november 30-án szüle­tett Hajdúszoboszlón, a‘hol atyja asztalosmester volt. Iskolait, az alsó gimnáziumot végig szülő­helyén, a felső gimnáziumot, il­letve bölcseleti évfolyamokat a debreceni főiskolán végezte. A budapesti orvosi karra 1865 őszén iratkozott be, és 1870-ben orvos­doktorrá avatták. Felavatása után Balogh Kálmán oldalára került tanársegédnek az úgyne­vezett elméleti orvostani tan­székihez, amely az akikor már utol­só idejét élő oktaítási rendszer szerint az orvos-sebészeti tan­folyamhoz tartozott. E tanszék megszűnése után a gyógyszertani tanszék mellett működött tovább, 1874-ben pedig a kísérleti kór tan tárgyköréből magántanári képe­sítést nyert. Ugyanebben az év­ben a kolozsvári egyetem orvosi karán létesített „általános kér­és gyógyszertani tanszék“ taná­rává nevezték ki, aihol 1882-ig dolgozott. Időközben Anglia és Németország tudományos intéze­teit látogatta meg, majd 1883-ban — amikor a budapesti orvostu­dományi karon az elméleti tár­gyak külön tanszékeket kaptak — az általános kór- és gyógytan tanárává Hőgyes Endrét ‘hívták meg. Ezen a tanszéken műkö­dött 1906. szeptember 8-án bekö­vetkezett haláláig. * Elhangzott az Orvostudományi Egyetem jubileumi ünnepi tanácsülé­sén. A Debreceni Orvostudományi Egyetem négy évtizede igen gazdag eredményekben Ünnepi tanácsülés az orvosképzés 40 éves jubileumát ünneplő Debreceni Orvostudományi Egyetemen Debreceni Orvostudományi Egye­tem tanári karát, hallgatóit, dol­gozóit. — Megbecsült előttünk az a se­gítség, amelyet a Debreceni Or­vostudományi Egyetem nyújtott a haladó orvosképzés, oktatás és nevelés irányelveinek kialakításá­ban. Az egyetem hallgatóinak példaadó magatartásán keresztül látható az, hogy az (iktató és ne­velő munka ezen az egyetemen is helyes úton halad. Különösképpen kiemelendőnek tartjuk a Debre­ceni Orvostudományi Egyetem munkájában az elméletnek és gyakorlatnak, a szocialista egész­ségügy elveinek megfelelő egyesí­tését. Az Egészségügyi Minisztérium nevében megbecsüléssel köszön­tőm ezt a munkát és kívánok to­vábbi sikert és sóik és szép ered­ményt szocialista egészségügyünk fejlődéséhez — mondotta többek között. — ígérem, hogy az Egész­ségügyi Minisztérium ehhez a munkához minden segítséget megad. Kádár László, a Debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem rektora köszöntötte ezután a jubi­láló orvostudományi egyetemet, majd Kulcsár Ferenc elvtárs, a Hajdú-Bihar megyei Pártbizott­ság másodtitkára üdvözölte az orvostudományi egyetem kollektí­váját, az orvosképzés megkezdé- >sének 40 éves évfordulója alkal­mából. Hangoztatta: Különös öröm egy olyan intézmény jubi­leumát ünnepelni, mint az orvos- tudományi egyetemé, amelynek eltöltött négy évtizede gazdag az eredményekben. Fennállása óta 1682 orvost avatott ez az egye­tem és ezzel messze kimagaslóan hozzájárult a magyar közegész­ségügy fejlődéséhez. Kulcsár Ferenc eivtárs ez­után beszélt arról, hogy mily ked­vezően változott meg az orvostu­dományi egyetem helyzete a fel- szabadulás után. Négy új elméleti intézet és két új klinika létesült. Nőtt a klinikák ágylétszáma. Míg 1938-ban csak 530 ágy volt a deb­receni klinikán, addig 1954-ben 1140 az ágyak száma. Megnőtt a hallgatók létszáma is, 1938—39- ben csupán 207 hallgatója volt az egyetemnek, most az 1954—55-ös tanévben 744 a hallgatók száma. Kulcsár elvtárs ezután rámuta­tott az eredmények kidomborítá­sa mellett arra, hogy még igen sok a tennivaló a betegellátás fo­kozása terén, továbbá hogy még igen sokat kell tenni, hogy az ok­tatók marxista képzettsége foko­zódjék, és megnövekedjék fele­lősségérzetük az ifjúság nevelésé­ért. — Ahhoz, hogy biztosítsuk ed­dig elért eredményeinket és azt újakkal gyarapítani tudjuk, min­denekelőtt az eredmények szer­vezőjének, a Magyar ‘ Dolgozók Pártjának, s az egyetemi pártbi­zottságnak vezető szerepét 'kell minden körülmények között biz­tosítani. Az eddigi sikereket a párt segítségével érte el az or­vostudományi egyetem és biztos vagyok abban, hogy az elkövetke­ző időszakban is a párt útmuta­tása alapján további komoly ered­mények születnek a Debrecen: Orvostudományi Egyetemen. Ménes János eivtárs Debre cen Város Tanácsa, a város dol­gozó népe nevében köszöntötte az orvostudományi egyetemet. Fel­hívta a professzorok, orvosok, egyetemi hallgatók figyelmét ar­ra, hogy minél többet kamatoz­tassanak a szovjet orvostudomány kincsestárából. A lelkes hangulatban lefolyt ünnepi tanácsülés Arvay Sándor dékán zárszavával fejeződött be. Délután az „Orvostudományi egyetem fejlődése“ című kiállítás és a III. újítási kiállítás nyílt meg a klinika kultúrházában, majd este nagysikerű ünnepi hangver­senyt rendezett a Debrecen Vá­ros Tanácsának népművelési osz­tálya a Központi Kultúrotthon nagytermében az orvosképzés 40 éves jubileumát ünneplő Debre­ceni Orvostudományi Egyetem tiszteletére. (A hangverseny mél­tatására visszatérünk.) Tudományos munkásságának sokoldalúsága és változatossága jellemzi Hógyes Endrét. Érdekel­ték mindazok a problémák, me­lyek korának pat'hológusait, bak­teriológusait, farmakológusait és fiziológusait foglalkoztatták. Ak­koriban ezeknek a tudományok­nak nem volt éles határuk; a gyógyszerek hatástana éppúgy a kísérleti kórtan körébe tartozott, mint például a fertőző betegsé­gek kutatása, vagy a belső fül élettanának vizsgálata. Kétségte­len azonban, hogy Högyes kuta­tásaiban mindenkor a kísérleti kórtanra helyezte a fő súlyt s o volt az, aki nálunk ezt a tudo­mányt megalapozta és a legma­gasabb fokra emelte. Hőgyes Endre pályafutását vé­gig kísérve, meg kell állapíta­nunk, hogy ő volt a kísérleti élet­tanban az első, aki egy szövevé­nyes reflexműködés pályáit rend­szeresen végig követte. Ezt a módszert alkalmazta később Sherrington a reflexműködések egész sorozatának vizsgálatában, és vált így a modem neurofizio- lógia egyik legnagyobb alakjává-. Á Högyes-féle labirinLkutatá- sok nemzetközi elismerteté­sének tragikuma közismert. A monografikus közlések részlete­sen csak magyar nyelven jelen­tek meg az Akadémia kiadvá­nyaiban, míg a külföld szakem­berei számára csupán igen rövid német nyelvű összefoglalásuk vált hozzáférhetővé. A későbbi kisebb közlések megjelentek né­metül is, de akkor már jól is­mertek voltak Breuer későbbi művei, valamint Ewald 1892-ben megjelent híres monográfiája, amelyek eredményei mellett e rövid beszámolók nem keltettek kellő figyelmet. Pedig éppen Ewald részéről az elismerés nem hiányzott: könyvében Hőgyest a labirint-kutatás úttörői és legna­gyobb felfedezői köze sorolja. Sajnálattal látjuk például, hogy a belgyógyászat századvégi ha­talmas összefoglaló munkájának, a Nothnagel-féle kézikönyvnek a szédülést és Meneire-féle beteg­séget tárgyaló fejezetei még pri­mitív és szerény adatok alapján ismertetnek olyan problémákat, amelyek e mű megjelenésének időpontjában már jó évtized óta tisztázottak voltak — igaz, 'hogy csak a mi kevesek által ismert nyelvünkön. Közismert tény az is, hogy 1906-ban a labirint az orvostudomány érdeklődésének középpontjába került, azon a ré­ven, hogy Bárány Róbert, akikor a bécsi szülészeti klinika tanár­segéde kimutatta, hogy egyrészt a forgatással kiváltott nystagmus vizsgálatával nagyfontosságú diagnosztikai következtetéseket lehet levonni az agytörzs megbe­tegedésében — másrészt pedig a termikus-izgatásban gyors, egy­szerű és a vizsgált egyén számá­ra kevéssé kellemetlen módszert ajánlott a vestibuláris rendszer vizsgálatára. kyáa a Bárány-féle eljárásokat a földkerekségen naponta a betegek ezrein végzik és kidolgo­zójuk méltán kapta meg az 1914. évi orvosi Nobel-díjat. Mi. ma­gyarok azonban emberheg ért­hető elfogódottsággal ívasorüitjuk össze a külföldön élt Bárány Bú­bért megérdemelt sikerét aViagy úttörő Hőgyes Endre magyarul publikált munkáinak feledésbe merülésével. Az 1880-as évek közepe táján Hőgyes' érdeklődése teljesen új irányba terelődött. 1881-től je­lentek meg Pasteurnafc és mun­katársainak a veszettség kór­okára vonatkozó közlései és 1835. október 26-án ismertette Pasteur a párizsi természettudományi akadémián a veszettség ellen: védőoltás első eredményes alkal­mazását emberen. Ezek az új és lebilincselő megismerések kész­tették Hőgyest arra, hogy maga is kísérletezzék ezen a téren. Hogy mekkora önállósággal kez­dett munkájához, azt mutatja, hogy a Magyar Tudományos Aka­démia III, osztályának 1886. már­cius 15-i ülésén előterjesztette a veszettség átoltásáira vonatkozó első vizsgálatait, az 1887. október 10-i ülésen pedig ismertette a lissaellenes védőoltás saját maga által kidolgozott higításos mód­szerét. A Hőgyes által kezdeménye­zett lissakutatás a magyar orvos- tudományra igen termékenyít ően hatott. Részben Hőgyes anyagán végezte Schaffer Károly máig is állandóan idézett kórszövettani vizsgálatait, amelyikben kimu­tatta, hogy a szövettani elválto­zások helyezkedése függ a fertő­zés helyétől, és így első anatómiai támasztékát adta a neurális ter­jedés tanának. A Hőgyes-féle h.i- gíkásos védőcv,ási eljárást eve­kig csak Budapesten alkalmaz­ták. Az 1900-as évektől kezdve azonban a földkerekség számos Pasteur-intézete átvette és ma is alkalmazza — és ez az eljárás tette Högyes nevét világszerte ismertté és sűrűn emlegetette akkor is, amikor még labirint­kutatásaira nem figyeltek fel. KI agy debreceni tudósunkkal * ~ és kutatónkkal, Hőgyes End­rével vonult be a magyar kísér­leti orvostudomány egyenrangú félként a nemzetek nemes verse­nyébe. Jelentőségben hozzá mér­hető kutatónk ezen a téren azóta is csak egy-kettő volt. Életműve — mint láttuk — két nagy terü­leten hagyott maradandó nyomot és hozott minden időkre szóló eredményeket: a labirint-kuta­tásban és a virus betegségek kor­tanában. Elsősorban a Tiszántúl orvostudományi egyetemének feladata, hogy ne engedje mél­tatlanul elhalványodni ennek a nagy magyar tudósnak érdemeit és dicsőségét, hanem fennen hir­desse, hogy milyen úttörő gé­niuszt adott a hazai és nemzet­közi tudománynak a Tiszántúl magyarsága. Haladó hagyomá­nyaink tiszteletének és a szocia lizmust építő magyar népünk, valamint a magyar tudomány jövőjébe vetett hitünknek adunk méltó kifejezést azzal, hogy Hő­gyes Endre emlékét idézzük ezen a jubiláns ünnepi tanácsülésen. WE\T ISTVÁAi HŐGYES ENDRE*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom