Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-24 / 70. szám
4 NÉPLAP 1955. MÁRCIUS 24. CSÜTÖRTÖK Hét &<zatn$xéd UÖK&éfr a beadásban Tiszacsege az élenjáró A tiszacseeei tanácsiháza falán a versenytáblán ott sorakoznak a begyűjtésben és adófizetésben élenjárók és kullogok nevei. Begyűjtésben élenjárnak: Szemán Mihály Barna utcai, Vince Mátyás homokhéti, Dózsa Sándor Kinizsi utcai lakosok. Kullogok,' akik a községre szégyent hoznak: Vida Lajosné homokiháti, Lévai Vilihold homokháta, Kun Ferenc Kinizsi utcai lakosok. Bent, a begyűjtési hivatalban Radios Magdolna begyűjtési megbízottól azonban megtudjuk, hogy özeiknél a jól teljesítő termelőknél már újabbak is vannak, akik élen járnak a beadásiban. Rózsa Mihály 5 holdas gazda például első negyedévi baromfi-, tojás- és tejbeadási kötelezettségét teljesítette, az évi kövér sertés beadást is, ami májusra van beütemezve, áprilisban teljesíti, egyikét hét múlva beadásra alkalmas lesz a hízó sertése. Katona Mihály homok- háti 8 holdas gazda már rendezte is az egész évi beadást sertésből és tojásból. Baromfiból, tejből is az első negyedévit. Hozzájuk hasonló becsületesen teljesítő paraszt igen sok van Tiszacsegén. Nem ritkaság a faluban, hogy a gazdasszonyok a piacról is megveszik a baromfit és a tojást, hogy időben teljesíteni tudják beadási kötelezettségüket. Csakhogy Tiszacsegén nem nézik tétlenül a beadásban hátralékosokat. A begyűjtési hivatal szereti és meg is követeli a rendet a begyűjtés terén. Az átvevőhelyeken naponta pontosan vezetik, kik teljesítették a beadást, vagy hány százalékban, a névsort mindennap átadják a begyűjtési hivatalnak. A begyűjtési megbízottak naponta figyelemmel kísérik, ki az, aki nem teljesítette a vállalt napra beadási kötelezettségét, s másnap személyesen keresik fel a termelőt és felhívják a figyelmét az állam iránti kötelezettségének teljesítésére. Az eredmény nemigen szokott elmaradni. A látogatás után másnap, vagy harmadnap teljesíti is a termelő beadási kötelezettségét. Aki a látogatás után is hanyagolja a beadás teljesítését, azzal szem,ben a törvény szigorával járnak el. A felvilágosító munka eredménye, hogy 16 termelő vásárolta meg piacról az első negyedévi teljesítésihez a kövér sertést. A falu 25 kulákjából sem tartozik egyetlen egy sem az első negyedévi beadással, de 1954-ről sem. A törvényesség pontos betartása, a mindennapos felvilágosítás és a névsor pontos vezetése a begyűjtést teljesítőkről, eredményezte azt, hogy Tiszacsege első a polgári járás 1községei között a begyűjtésben. Első negyedévi tervét tojásból 107,22 százalékra, baromfiból 143,37, tejből 95, vágómarhából 102 és hízott sertésből 50,66 százalékra teljesítette március 20-ig. Ujszentmargita kullogása Merőben más a helyzet Ujszentmargitán. A versenytáblán vannak ugyan nevek, de hogy azok az adatok, amik ott olvashatók, begyűjtésre, adófizetésre, vagy a mezőgazdasági munkákra vonatkoznak-e és hogy mikori adatok, azt már nehezen lehet megtudni. Nem tudják a tanácsnál sem, mikor írták ki utódára a jól vagy rosszul teljesítők neveit a táblára. Pedig Ujszentmargitán is csak kerülne olyan ember, aki példamutató a beadásban. Jávorszki Balázs, Bodonovics István 8 holdasok első negyedévi beadási kötelezettségüket teljesítették. Domán János és Újhelyi Ferenc 5 holdasok hízott sertésből rendezték 1955. évi beadási kötelezettségüket. Hogy a falu hogy áll az első negyedévi begyűjtés teljesítésével, arról Gerényi Ferenc begyűjtési előadó tájékoztatóul elmondja, hogy Baromfiból 120 százalékra, de tojásból bizony csak 63, tejből 25, sertésből az egyénileg dolgozó parasztok csak 20 százalékot teljesítettek- A Március 9 és az Ötéves Terv TSZ-ek egy hízó htján teljesítették egész évi sertésbeadási kötelezettségüket. Hogy a falu többi lakói miért csak 20 százalékát teljesítették eddig a falu sertésbadási tervének, azt azzal indokolja Gerényi elvtárs, hogy a falu települései messze vannak, járhatatlanok az utak, nincs begyűjtési megbízott, és hogy a beadásra kötelezettek zöme — a középparasztok — mintegy 30 család, megközelithetetlenek a sár miatt, s nem tudják őket elszámoltatni. Az igazság pedig az, hogy a tanács és a begyűjtési állandó bizottság nem sokat törődik a begyűjtéssel, nem világosítják fel a termelőket a beadás fontosságáról, nem alkalmazzák a törvény szigorát azokkal szemben, akik elhanyagolják a beadást, magukra hagyják a termelőket. Ezért van Ujszentmargita az utolsók között a járásban. Kötelességük a tahi vezetőinek, hogy véget vessenek már a közönynek és követeljék meg minden termelőtől a beadási kötelezettség pontos teljesítését. Csomós Mihály né Az 1727-i'ki esztendő március havának utolsó napjai nagy szomorúságot hoztak Debrecen népére. „17-én délután két órakor Csapó utzán az Angyal Péter istállójábul tűz jővén ki, az irtóztató nagy szélben azon utczában 39 házakat, Czegié- din penig 47-et, istállókon és egyéb épületeken kívül meg- emészte.“ Ez a nagy tűzeset és a másnap feltalált gyújtogató eszközök kétségtelenné tették a tanács előtt azt, hogy a gyújtogatás „gonosz és eltökéllett szándékból lettenek“, miért is igen szigorú parancsot adott ki arra nézve, hogy a lakosság „sem koldust vagabundust, idegen és ismeretlen bitang embereket a N. Tanács által adandó pecsétes cédula nélkül csak egy óráig is házához befogadni ne merészellyen, kemény büntetés alatt.“ Emellett minden utcába azonnal bizottságot küldött ki a személyek összeírására és kipuhatolására annak, hol, mit hallottak a gyújtogatásról, egyben publi- kálniok kellett, hogy a tanács 100 Ft jutalmat ad annak, M nyomára vezet a gyújtogató- nak „Mindennek ellenére márc. 27-én délben 12 órakor a Csapó utczán az Jóna Mihályné vágó szinnye meggyulladván az eltett tűz által, az irtóztató szélnek miatta nem lehetvén ellentállni. az egész városnak színe és nagyobb része az új templommal és toronnyal (az harangok és az óra is lehullot- tanak), városházával egészen az árokig az Ispotályban is egy- ” nehány házak, úgy az Vargakert kerítése avagy gyepűje három órák alatt porrá tétette- nek.“ A „meggyászo Ihatatlan, ir- tóztató nagy romlásnak és megbecsülhetetlen, soha el néni felejthető nagy kárnak, pusztulásnak“ megjelentésére és megmaradott „szegény, semmissé lett népünk“ ügyeinek intézése végett a Magisztrátus Baranyai Mihály főbírót és Szeremley Sámuel nótáriust küldte a Helytartó Tanácsihoz, hogy azonnal induljanak útra. Ebben az időben Montecuc- coli generális hadai is itt táboroztak Debrecen határában, ennek ellátása szintén a lakosságra nehezedett. Elképzelhetjük a bajt, amellyel ennek a Egy hét múlva még mindig akadtak tűzfészkek, úgyhogy 25-én délután 3 órakor a Csapó utcában „az Sinfca István ólly eltett tűz által meggyulladván, földig leége, de a népnek concursusa és serény forgoló- dása által nagyobb erőt nem vehele“. Az esetre nézve „az szüntelen való jó vigyázat eránt újabb dispoziciók tétet- tenek“. népnek ilyen körülmények között meg kellett küzdenie. (mf) ★ Megjegyzés. Ebben az időben gyufa még nem lévén, a nép, ha egyszer tüzet csinált, azt kialudni nem engedte, hanem eltette, hogy mindig legyen, ha kell. Innen és így érthető az, hogy eltett tűz által gyulladt ki az ól vagy a szín. Tavasz suhan a város felé. És pusztul a rongyos tél. Félredobva az árokparton, útszé- len, ködben, nyirkosán. Elrohan mellette a város, meg se látja. Az újat látja, ami jön már, jön, a tél után, szelek szárnyán: jön a tavasz. Ma még csak a szelek titka, s mi már tudjuk, hogy más nem történhet: itt lesz. A pusztulás és élet bizonyossága: jön a tavasz. Hozza százszorszép önmagát forró tündöklésben, mámorosán, hozsannával. Hogy várjuk! Hogy várjuk! Zöld lesi a szép mező, fehér nászban zeng a gyümölcsös, piros rózsák a Bem téren, akácillatban zümmög a Nagyerdő. Újul minden élet. Felserken az ember, és teremtő lesz éledő földjén. És fölötte ragyog a nap, ragyog a nap. És kiürülnek a pincék. Nemsokára. A tavasz ilyen. Jön biztosan, s a természet döbbenetes egységében a maga képére formálja az embert. A végvári vitéz lóra szökött, törököt vert a zöld mezőn, — és a vérével pirosította. Hol mo6t szánt az eke vetés alá. Negyvennyolcban feltámadt Európa. S hogy elhamvadt, az ember tovább sikálta a földet, szó nélkül, azt se tudni, mikor kezdte. Csinálta, mert jött a tavasz. És Ő6i emberség ébredt az emberben: szeretett, dalolt, vágyakat szült a nyomorban, vitte tovább az életet, mert tavasz volt. Tíz évvel ezelőtt bújtunk elő a halál elől, ott az éledő völgyben. A kies mezőn árkot ástunk, lövészárkot. A serkedő lombban leshelyet kerestünk. Nem volt csók, akna csattant, s nem szántott senki. Bizony még csak tíz éve. És akkor kiosztották a földet, a tél után tavasznál; indult az élet, És kiürültek a pincék. ÉS mindez a tavaszban. Lám, mit hoz a tavasz! A kiosztott földön élet indult. Azóta süt fölötte a tavaszi nao. TAVASZ ELE Nagy-ldai Sándor S hogy süt az emberre, az ember másképpen nem is tudja elképzelni. Hát ez a rendje: a nap ott van a helyén, és süt. Szórja a szabadság fényét, életet, s kinek jut eszébe tavasszal, hogy tél is volt. így van: felejtünk. A nap csak süt, süt. Aki bújik előle és lefüggönyözi ablakát, akinek nem kell a fény, annak is odaadja magát. Nem lehet menekülni a fénytől. De hogy mi ez a fény, csak az tudja, aki nagysokáig nagy sötétben volt. A nép kell, hogy tudja, mert a történelme sötétség volt. Törte rajta a rést a fény felé. Pillanatra megvillant a nap — utána még vadabb sötétség. Hohó, nem felejtünk! És az a nap süt, fénye mindig fény, teremtője az új életnek. Ha felhő támad, afölött is süt, örökké. Micsoda bizonyosság ez! S mily őrültség ez ellen viaskodni! Lehet? Van értelme? — Csak a pusztulás. — S ki teheti? A Wehrmacht./ Ez az elhitványult bűnös senki? A bűn, szenny, erkölcsi gyalázat halottja? — Hisz maga is mindig halott marad, mert a népek ölték meg: erkölcsileg. — Ki hát? Egyenként a kincsfaló nagyurak? Jön a tavasz. Teremtő tüzében örök ellentétek ötvöződtek egybe: a halál és feltámadás — a harc és béke. Tehet-e ennél ember nagyobbat? Mi ehhez a Gergely-napi tél? — Az utolsó ágaskodás. — Vihar kelhet — ma már csak epizód, bármi is az ára. Az emberek meghalhat- nak, városok rombadőlhetnek, városok és emberek sorsa ez, de az a Nap, ott a tavaszi égen örökké sütni fog már. Ezért nagy kár, naay kár ölni a világosság ellen. Micsoda őrültség! Néhány nagyúr dönt. S lehet az, hogy néhány nagyúr szavára emberseregek halnak meg engedelmesen? Ez a sötétség. Fényességgel jön ellene a tavasz. Jö, és tanít a törvény, ami alól nincs kivétel. Hiába acsarko- di'k a tél, már csak Gergely rázza a szakáliát. Nincs megállás a tavasz útján. Jönnie kell, mert ez maga a törvény. S ha van, aki nem tudja, tudnia kell ezt a rendületlen bizonyosságot. Ez formálja az embert, nélküle tartalmatlanná válik az élet. Formálódik az ember, igen. Mint ahogy a tavaszt nem lehet megállítani, az ember is megy a maga útján: előre. De hogy az utat is megépítse, melyen halad, bele kell szóljon a saját sorsába. Így egyesül az emberformálás folyamatában a történelmi állapot és a tudatosság ereje. S a tudatosságból szülődik tovább a történelem. Az emberformálás tudatos tényezője a pedagógus. Ami rá van bízva, a legnagyobb történelmi feladat. Hogy teljesíthesse, a bizonyosságot kell biztossá tenni a lelkekben. Ezért egyszerű, hogy mindenék előtt magának kell megbizonyosodnia az emberi történelem abszolút törvényéről a tapasztalás, tudás eszközével. Ez a pedagógusok első felajánlása április 4. tiszteletére. S formálják az embert nap mint nap. Érlelik az élet bizonyosságát, hogy ne érhesse rezdülés, vihart követő csuszamlás, s váljék méltóságában kemény nyugalommá, mint a síkság rendület- lensége. Ez á nagy munka ég az Iskolákban. Tavaszban jár, aki ott jár, serkedő emberek mezőjén, ragyogásban és tavaszi viharban. Őszbe fordult és nyárba szökkenő tavaszi munkások földjén. Az a munka nem mérhető százalékban, ezért nem lehet róla napi jelentést sem tenni, nem termelő munka, hanem annak forrása. Majd az évtizedek mérik le. mikor emberré válik az ember. Ünnepi a munka, mert maga a béke. Gyilkolásra, rablásra nem tanít, hanem tanít becsületre, munkára, az emberségre. Jövőépítés ez, ezért maga a bizonyosság. A csend szívós munkája, szédítő számok alján, mint a tavaszi föld működése a pompába bódult virágzás alatt. S ráhull a hulló szirom. Róla sodorja el a szél, vagy őbele porhad. Bele fúródnak a gyökerek, és fölötte történik minden. Mindent tud, mert a mélyből néz. Munkája nem termelhet nyolcórás műszakban, csak átverődik rajta az élet mindenestől és szüntelenül, az emberformálás meg nem szűnő tüzében égeti el magát. Amit tesz, nem alkalmi ígéret, hanem élete egyszerű, halk mindennapjainak tartalma: az ember. Ez a pedagógusok második felajánlása. Ha tehetnék, a Tavasz ünnepére acéllá edzenek a bizonyosságot a lelkekben. Ha nem tehetik is, ezért folyik a munka a pedagógus szakszervezet városi bizottságának vezetésével. Egy lépés előre minden apró munka. Tartalma a törvény, amit a tavasz hirdet, ez: a bizonyosság. Hogy ami tíz évvel ezelőtt végre megtörtént, nem lehetett másként, mert ez a történelem törvénye, és serrmii egyéb nem lehetséges, csak egyedül ez lehetséges: az emberi egyenlőség és szabadság békés alkotó rendje, melyért évezredeken keresztül folyt a küzdelem. S végre hazaértünk a hazánkban. Nekünk süt a nap, nekünk terem a gazdag magyar föld, nekünk gyártanak a gyárak, minket tanít a tudomány. S el lehet ért mégegy- szer venni? Visszaverni az emberré lett embert az odúk sötétjébe, a nyomorba, a XX. század rabszolgaságába: a bérmunkába, munkanélküliségbe, a válságok éhhalálába? Lehetetlen! Nem lehet a fénytől támadt árnyékban botladozni, mert az kétkedés. A tízéves jelent és évezredes múltat — a fényt és sötétséget összevetve, bizonyosságot tesz a történelem. Ezt csinálják az iskolák most: döntsenek a történelmi igazságok. Kutatják a sötétséget, a nyomort, szolgaságot, réstörő Dózsákat, Petőfiket, börtönöket és mártírokat, hogy tudják meg értékét jelenüknek, s válj éle bizonyossá bennük a szocializmus, nép, haza. így lesz érthető, hogy a kétkedés csak az ember ügye, mert a múlt, jelen, tehát a történelem a bizonyosság. Jön a tavasz, bizonnyal jön. Visz a nyár felé, s beérik a tavaszi vetés. Kész lesz az ember. S akkor megszűnik a tétova, vaksi sütké- rezés az ingyen napon. A bizonyosságból fakadó előretekintés, az alkotás vágya, éleittervek, az égő emberi aktivitás lesz a munka mozgotója. Kivész az emberből az időlegesség riadalma, az egy nap életperspektiva, mert érti, hiszi és csak ezt, hogy történelmi szükségszerűség, elkerülhetetlen, meg nem másítható, ami történik. S ez a nemzet jövője. Alapja ő: az ember. Feljön az ember, mint tavaszi nap, s nappá válik. Gyűjti és szórja a fényt. Nem csillogó cseppeket, mint szikla a vízesésben —• tüzet és világosságot, mint a lencse. S hatalma lesz a hatalom fölött, mely kezében van. Ezért tesz felajánlást április 4-rc a pedagógus. Hogy időtlen időkig egy arcú tavasz suhanjon a város felé: a Tavaszi DEBRECEN miiLtjákáL...
