Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-26 / 48. szám

1855. FEBRUAR 26. SZOMBAT NÉPLAP Gyorsítsák meg Tégláson a hátralékosok elszámoltatását Megyénk 18-ik a begyűjtés­ben, ez nem véletlen. A begyűj­tési hivatalok túlságosan enge­dékenyek a hátralékosokkal szemben, számos helyen viszo- lyognak a hátralékosok elszá­moltatásától. Engedik, hogy egyesek az. állam iránti kötele­zettségük teljesítését elhanyagol­ták. A megyének sok községé­ben lehet ilyennel találkozni. Ez az engedékenység a (megye, az ország élelemmel való ellátásá­ban okoz hiányokat, ugyanakkor -alkalmat ad arra, hogy a sza­badpiacon magas áron adják el portékájukat a oeadásban hát­ralékosok. Tégláson, ebben a 3000 lakosú községben 836 beadásra kötele­zett személy van. Az timber azt hinné, hogy ahol ilyen kevés a beadásra kötelezett, ott csak ke­zében tudja tartani a falu be­gyűjtését a tanács és a begyűj­tési hivatal. De bizony nem így van, mert a 836 beadásra köte­lezettből 480 személy hátralékos 1954-ről. Napraforgóval '<3, bur­gonyával 69, tejjel 341, tojással 369, borral 316, baromfival 152, vágómarhával 117 és sertéssel 158 személy tartozik az állam­nak. Csupán sertésből a hátralék 70 mázsát tesz ki. A téglásiak teliét 70 mázsa hústól, zsírtól fosztották meg a megyét. Ennyivel került a városi lakosság konyhájára kevesebb hús, zsír. Mit tett a községi tanács a hátralékok rendezéséért? Keve­set. A 480 hátralékosból február 22-ig mindössze 115 személyt számoltattak el. (Ez még egy- harmada sincs a •180-nak.) Ezek egy részét átadták a pénzügy­nek elszámoltatás végett. Az el- számoltatottak között volt özv. Simon Sdndorné 14 holdas is, aki 258 liter borral, 776 kiló ku­koricával, 790 kiló napraforgó­val, 73 kiló burgonyával, 49 kiló sertéssel, 10 kiló baromfival, 8 kiló tojással és 500 liter tejjel tartozik az államnak 1954-ről. Ez a Simon Sdndorné /nemré­gen volt megbüntetve fekete­vágásért, mert lakóját, Tóth La­jost félrevezetve, annak nevére kérte ki a sertésvágási enge­délyt. Simon Sándornéncúk tehát lett volna miből rendezni az ál­lam iránti kötelezettségét, de a beadás teljesítése helyett inkább a tanács félrevezetését válasz­totta. Hasonlóan cselekedett özv. Oláh Sándorné 4 holdas kispa- raszt is. Nem rendezte tavalyi sertés beadását. A begyűjtési hivatal kénytelen volt Oláh Sán- dornétól süldőt elvinni, aminek az árán 73 kiló hízott sertést vá­sárolt és azt elszámolta Oláh Sándorné sertésbeadási hátralé­kába. Ennél azonban sakkal többet kell tenni a tanácsnak és a be­gyűjtési hivatalnak. Meg kell gyorsítaniuk az elszámoltatást, hajtsák be a hátralékot azoknál, akik nem teljesítik az állam iránti kötelezettségüket. Méltán haragszanak a Hunya­di utca lakosai özv. Oláh Sán- dornéra, és a többi utcáik becsü­letesen teljesítő lakói is a hát­ralékosokra. Igazuk van, mikor azt mondják, hogy ha ők teljesí­tik becsülettel az állam iránti kötelességüket, teljesítse más is. S hogy valóban teljesítsék is, arra a tanácsnak, a begyűjtési 'hivatalnak legyen több gondja. ALARGOS-BÁL AZ ARANY BIKÁBAN Mindjárt megkezdődik. A beszéd morajjá olvad ösz- sze, zsong a hatalmas helyi­ség, mintha ezernyi méhraj ütött volna tanyát benne. Né­ha belehasít a dongáiba egy- egy önfeledt női Icaeagás. Vá- ralkozásteljes izgalom ... Fél tízkor összeverődik két tenyér az egyik sarokban, vi­harosan terjed tovább s mire az indító abbahagyja, már tapsol az egész közönség. Két­ezer, háromszor megismétlődik a játék és joggal, hiszen fél kilencre hirdette a Bika veze­tősége a bál kezdetét. S ha egy ember tapsa nem, hát pár­názó már csinál „nyarat“ ... S háromnegyed tízkor vég- r, megkezdődik... ik J ános vitéz boszorkánya virgáccsal ver a szemte- leiikedők kezére, hátára. Most másképpen alakul a helyzet, mint Petőfi meséjében: -itt a gonosz mostoha védi, óvja Jancsit és lluskát a csábítás ellen. Kénytelen vele. meri hiszen Iluska feltétlen lány kell legyen, de hogy Jancsi is az, ilyen már aak farsang utolján, álarcosbálon fordul elő. Egy szakmához is tartoz­nak mind a hárman: Tamás Mária V., Dudás Ilona III. éves medika, Magyar Jolán pedig a II. sz. Belklinika ápolónője. Pár lépéssel odébb cifraöltö­zetű, (kackiásbajuszú senor csapja a forró szelet“ egy lenoritánaik. Ahogy megszólal a zene, táncra is perdülnének, csak egy kis akadályba ütkö­zik: olyan tág keresztmetszetű mindkettőjük Italapja, hogy ;éjükét oldalt hajtva se nagyon •érnek el egymástól. Vagy ta­tán nemcsak azért, hanem azért is szakadnak el miha­mar. mert „civilben“ házastár- sa'k? Senor és senorita: a Reiner házaspár, a vülamos- zészülékdk gyárában és az Arany Bikában dolgozik. Napraforgó hajladozik a ze­ro ritmusára; akár römizni is lehet a sok kártyával, Piroska tejet visz (kiskosarában a nagy­mamának, szerencsére a far­kast elhagyta valahol a nagy tolongásban; a „Három a kis- ’ány“ 'közül csak egy jelent meg ... s nem lenne elég ez az oldal, ha mindazt a sok szép leimezt fel akarnánk sorolni, mikben Debrecen szépei a mai álra felvonultak... ... Ellesett kérdés: — Mikor vehetjük le az ál­arcot, már olyan (kényelmet­len ... W? Ijött az a pillanat is. Fél (kettőkor felvonul a színpadra a jelmezverseny bí­ráló bizottsága. A „civil“ né­zők felcsattanó tapsa kíséri az elvonuló jelmezeseidet. A bi- ’ zottság ítélethozatalra vonul vissza... a zenekar tust lrúz és kihirdetik az eredményt: 1. díjat (egy üveg pezsgő) a spanyol grand, a Reiner házas­pár, 2. díjat (egy üveg habzó­bor) az indiai hercegnő, BrecZkó Mária, a Gördülő­csapágygyár dolgozója, a 3. dí­jat (még egy üveg habzóbor) egy néger munkás, Szelezsán Sándor rendőr elvtárs nyerte. Ezután le lehetett venni, az álarcot és kendőzetlenül foly­tatni jó bor, jó -zene mellett, vidám kedvvel a farsangvégi mulatságot — kivilágos lkivir­radatig! Kovács Emil Tisztított iuceritöftiag kerüljön a földbe! A tavaszi vetésekre való fel­készülés egyik legfontosabb fel­adata, hogy tisztított vetőmag ke­rüljön a főidbe, de ne csak búzá­ból, hanem lucernából is- A ter­melőszövetkezeteknél és az egyé­nileg termelőknél van lucerna- mag, de ez erősen gyomos és gyakran arankával fertőzött. Lu­cernamagból kevés van. Nagy a kereslet, s emiatt a meg nem felelő minőségű lucernamagot is vásárolják és elvetik, terjesztve ezzel az aranka fertőzést és a gyomokat. A kormányzatunk lehetővé tet­te, hogy a termelők vetésre nem alkalmas, gyommal és arankával fertőzött lucernájukat fémzárolt, lucerna vetőmagra cserélhessék ki. A földművelésügyi és a be­gyűjtési miniszter együttes uta­sítása értelmében a termelőszö­vetkezetek és csoportok, valamint az egyéni termelők birtokában lé­vő lucertiamagot, a terményfor­-— —WJ galmi vállalatok begyűjtő telepei kötelesek a termelők kívánságára fémzárolt vetőmagr.i kicserélni. A termény begyűjtő telpek a fémzárolatlan lucerna vetőmagért a tisztasági Százalék alapján megállapított súllyal azonos mennyiségű fémzárolt, tiszta lu­cerna vetőmagot kötelesek átadni. A termelők az átadott lucernáért a beadástól számított 14 ’ napon belül kapják meg a tisziitott ma­got ott, ahol beadták. A termelő szövetkezetek részére a tisztítás­ért semmiféle költséget nem lehet felszámítani, az egyénileg terme­lők az átadott lucerna vetőmar minden kilogrammja után 3 fo­rint tisztítási költséget fizetnek. Ezen felül más költséget felszá­mítani nem szabad. A nyers lucernamag csere formá­jában történő átadását a termény­begyűjtő telepek csak március 10-ig fogadják el­BéBneharcifftok uxenetíe A debreceni Útfenntartó Vál­lalat dolgozóinak szép, kék be­kötésit békeüzenctalbumát la­pozgatom. Olyan ez az album, mint egy vir ágidért esze t gondo­san összeválogatott gyönyörű csokra, s a csokorban minden egyes szál virág egy-egy béke­üzenet, egy-egy békeakarat meg­nyilatkozása. Az album tartalmazza a vál­lalat történetét, fejlődését, azt, hogy minden évben több és több munkát végeztek el, minden év­ben javult, bővült a megye út­hálózata. Városunkban is több utca úttestét és gyalogjáróját 'kö­vezték vagy aszfaltozták le. Amíg 1950-ben 19 479 000 forint értékű munkát végzett a vállalat, addig tavaly 29 millió forint értékű munkát végeztek el. Ebben az évben 32 millió forint értékű murika az előirányzat. „Ezeket az eredményeket csak úgy tudtuk elérni, hogy mun­kánkat békében végezhettük“ — írják a vállalat dolgozói az album egyik oldalán, s hogy to­vábbi munkájúkat is siker koro­názza, tartós békére van szük­ségük: „Mindannyiunk kötelessé­ge, hogy a békeharcbcn minden erőnkkel és akaratunkkal resti vegyünk.“ Az albumba a vállalat legtöbb dolgozója beírta a nevét. Nyu- gat-Németország felfegyverzése ellen tiltakoznak vaiamennyien. Kállai Endre békebizottsági tit­kár a IV. békekongresszus ‘kül­dötteinek üzen. Szabó íjászióné, Szűcs Lajos né, özv. Balogh Jó- zsefné az anyák nevében tett hitet a béke mellett, Kálmándi Anna, Magyar Sándorné az atom­fegyver betiltását követelik. Az album minden oldala, raj­zos illusztrációi mind a békeaka­ratot fejezik ki, a vállalat dolgo­zóinak békevágyát tükrözik, de nemcsak vágyát, hanem a bé­kéért való harcukat, tettüket is: „Békében élni és maradandót alkotni az utókor számára.“ (V. F.) öt éve vezeti már Száltól An­tal elvtárs a Debreceni Erőmű­vet. A Mátrából cseppent ez Al­föld kellős közepébe. Nyilttekin- tetű, mindemképpen szókimondó ember. Tíz éve párttag. Irányí­tásával a debreceni telep ko­moly fejlődést ért el. Az ener­giaszolgáltatás ma már kétszere­se az 1948—49-es szintnek, ko­moly üzemzavar még a tavalyi rendkívül hideg és mostoha té­len sem volt. Az utóbbi hónapokban azon­ban furcsa 'hírek kelteik szárny­ra az Erőműnél. Gyakran pana­szolják, hogy baj van a vezetés­sel. Valahogy nem jól mennek a dolgok. Nincs összhang a tet­tek és a szavak között, az igazgató elszakadt az élettől, „túlságosan magasan hordja az orrát“. Hogy lehet ez? Elát Szakái elv­társ már elfelejtette, honnan jött? Elfelejtette a (munkanélkü­liséget, a rab esztendők sek-sok arculc9apását? Vagy letévedt a helyes és egyenes útról? Csupa izgató kérdés. Nem csu­pán üzemi ügy, de egy vezető, egy kommunista életútja is. Mi hát az igazság? Bizonyos, hogy nem könnyű gyárat vezetni, az emberek szá­zait irányítani. Nagy dolog fele­lősnek lenni mindenért, minden­kiért: a rendért, a fejlődésért, a legkisebb darab anyagért. De a kommunisták kemény emberek, tisztában vannak hivatásukkal, bátran vállalják a munka sűrű­jét. Persze helytállásuk csak úgy lehet sikeres, ha mindennap ki­vívják a megbecsülést, ha saját beosztásukat nem használják fel különböző előnyök szerzésére. Szakái elvtárs több dologban megfeledkezett erről. A tényék és a dolgozók véleményei igazol­ják ezt. Nézzünk meg néhány példát. Vegyük talán elsőnek az üzemi CSAK MINDENNAPOS helytállással _3__ kál elvtérs tévedéseiért személy szerint a dolgozók, még köze­lebbről a pártszervezet tagjai is felelősek. Nemcsak az igazgató van az emberekért, de a dolgo­zóknak is bírálatufelcal segíteni kell az igazgatót. Az Erőműnél hiányzik ez a kollektív bölcses­ségen alapuló segítségadás. Mindez azonban nem menti »Szakái elvtárs hibáit. Szakái elvtárs, aki már tíz éve dolgozik és verekszik a párt, a közösség célkitűzéseiért, az utóbbi másfél évben valahogy helytelen útra tévedt. Lehet, hogy úgy véli, ér­demeiért sok mindent megbocsá­tanak, de ez helytelen, tartha­tatlan nézet! Annál inkább, mert a vezetőket a becsület kétszere­sen kötelezi. Elsősorban helyt kell állni magukért, ki-mmunis- ta miivoltukért, másodsorban — de az előbbinél nem kisebb mér­tékben — a gondjára bízott üze­mért. Helytállni pedig csak a dolgozók segítségével lehet. Aki úgy véli, hogy másképp csele­kedhet vagy netán kiskirályos- kodhatik, az hamar elszakad az élettől, hibát hibára halmoz, el­téved. A tekintélyt mindig csak a lelkiismeretes jó munka biz­tosíthatja, de sohasem a beosz­tás nagysága vagy a címtisztelet. Az igazgatókat a nép és a párt bizalma állítja a helyükre. így is kell a megbecsüléshez mérten helytállni. Elhajlás vagy oiyan érv, hogy „nem gondolkoztam eléggé tetteimen“ nincs! Szakái elvtársról mostanában sokat beszélnek az Erőműben az emberek. Ezért ;s kelnek lábra helytelen és gyakran a valósá­got eltúlozó nézetek. Jó lesz, ha ezen elgondolkozik Szakái elvtárs és tisztázza a hibákat, a hibák kijavításának útját. Jó lesz, ha addig cselek­szik, amíg nem késő ... KOVÁCS TIBOR ekkor a Szabó Kálmán utcai MÉH lerakatnál: Szakái Vera iskolatársával együtt nagyobb mennyiségű kovácsolt vasat adott el novemberben. A vas egy része az üzemből került ki. Felvetődik a kérdés, hogy ami­kor László István kazángépészt 70 delta vasért — amit hála ta­láltak — dorgálásban részesítet­ték, miért marad el itt a figyel­meztetés?! Talán kétféle fegye­lem van, egy a vezetők és egy másik a dolgozók részéve? Ilyes­miről szó sincs. Az üzemi lend, az üzemi fegyelem egyformán kötelező az igazgatóra épp úgy, mint a segédmunkásra. Szakái elvtárs és a dolgozók közötti' kapcsolat is meglehető­sen sok kívánnivalót hagy maga után. A viszony nem mindig a kölcsönös szoros együttműködé­sen alapszik. Szakái elvtárs néha rideg a dolgozókkal szemben, néha helytelen hangnemet hasz­nál. A taggyűlések jegyzőköny­vei is erről beszélnek. Az utóbbi három hónapban a kommunis­táik tanácskozásain csak két fi­zikai dolgozó szólalt fel. Azok sem bíráltak konkrétan, nem be­széltek bátran a vezetés hibái­ról. Valahogy olyan szólás-mon­dás járja az Erőműnél: „Jobb hallgatni, mint beszélni.“ Á dolgozók is felelősek a vezetők hibáiért! Nem leéli különösképp han­goztatni, hogy az ilyen dolog ko­moly veszélyeket rejt magában. Az Erőmű kommunistáinak is kötelessége, 'hogy harcosan fel­tárják a fogyatékosságokat. Sza­konyha kérdését. Szakai elvtárs saját magáén kívül hetenként két ebédjegyet vesz. Megjegyzé­se szerint egyet édesapjának. Az erről vezetett kimutatásokon vi­szont felesége és kislánya szere­pel. Hegy fotel sorsa Egy rendelkezés értelmében az üzemi konyhát csak a dolgo­zók vehetik igénybe. Úgy véljük indokolt esetben van e .szabály alól kivétel. De Szakái elvtárs valahogy megsérti a szabályt, amikor az egész család étkezte­tését így oldja meg. Nemcsak azért, mert a családból egyedül ő dolgozik, de azért is, mert fi­zetéséből aránylag könnyen tart­hat fent önálló háztartást. Szakéi elvtárs több hasonló dologban eltér az üzemi rendtől. A lakásán például négy fotel és egy hencser van. A szóbanforgó bútorokat még 1951-ben vették a vállalat pénzéből, ügy tervez­ték, hogy vendégszobát rendez­nek be. Mikor ez nem sikerült, a fotelek a volt főkönyvelő, majd később Szakái elvtárs la­kására vándoroltak. A leltár szerint a bútorok továbbra is az üzem tulajdonát képezik, azon­ban az állam vagyonát még így sem lehet magáncélra felhasz­nálni. Egyforma mértékkel... Talán még ennél is komolyabb dolog történt a vasgyűjtésnél. A főkönyvelő és Kroner Rudolf anyagosztályvezető szerint az Erőmű vasat, rezet stb. csak a VAFÉM-nek adhat át. Ugyan-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom