Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-11 / 35. szám
1953. FEBRUAR 11. PÉNTEK NÉPLAP FOLD! KENYER! SZABADSÁG! Tíz évvel ezelőtt plakátok .jelenteik meg Debrecen utcáin, és a Néplap — a felszabadulás utáni első szabad magyar kommunisTa lap — hasábjain felhívás hirdette, hogy 1945. február 11-én nagygyűlés lesz Debrecenben. A hír hallatára szinte í'elajzott a felszabadult tájék. Hajdú megye és a környező megyéik .munkásad, szegényparasztjai szájról szájra adták, hogy Debrecenben •calami készül, itt lesz szó földosztásról, itt beszélik meg a romokban, tespedtségben heverő ország talpraállításának legfontosabb kérdéseit. A gyűlés előtt való nap éjszakáján hosszú kocsisorok, a háború viharától megmentett, elcsigázott lovak patkói zörögték a Debrecen felé vezető országutakon. Hajdúsámson, Mi- kepércs, Hajdúnánás, Tiszacsege, Nádudvar és a többi falvak és városok felől gyalogosan és szekérrel jöttek a parasztok sok-sok kilométert, hogy ’’észt vehessenek a nagygyűlésen. Tizenegyért ilkére virradó hajnalon szinte feketéllett a balmazújvárosi kö- vesúton a szekerek egész sora, s gyalogosok sok-sok csoportja menetelt a hidegben, havas országúton Debrecen felé. Balmazújvárosról mintegy 400 ember gyalogolt be, hogy részt vehessen a gyűlésen. Az emberekben a földosztás reménye derengett, mögöttük a sok-sok esztendős cselédsors, ténfergő munkanélküliség, kiszolgáltatottság rémlett fel, s előttük egy új magyar élet — a földesurak, grófok és bárók nélküli — demokratikus Magyarország teljes képe bontakozott ki. S akkor a reggeli órákban itt hömpölyögtek a sokfajta tarka- ruhás parasztok a városiakkal összekeveredve, ténferegtek, vár- iák a nagygyűlés kezdetét és fájó szívvel nézegették a háború nyomait, a kiégett üzleteket, a felszaggatott úttesteket, a megcsonkított fáikat, s nagyon sok emberben egy nagy kérdés fortyogott: lesz még feltámadás?... Már jóval 10 óra előtt az Arany Bika előtti téren gyülekeztek az emberek százai és ezrei. Debrecen gyáradnak munkásai egységes, rendezett sorokban vonultak fel, hangzottak a kiáltások, majd egybeolvadt a nagy kórus: ..Éljen a kommunista párt! Fel kell osztani az úri bitangok földjét! Földet a parasztnak!...“ Vörös és nemzetiszínű zászlók között Lenin, Sztálin képét emelték magasra. S elől egy nagy feliratot 'hoztak, amely messzire hirdette: „FÖLDET, KENYERET, SZABADSÁGOT!“ A nagyteremben talán egy tűt sem lehetett volna leejtem. Egymásután csendültek fel a forradalmi indulók, a régi munkásmozgalmi dalok, s kintről az utcáról mintha visszhang lett volna, ugyanúgy szólt a tömegek zaja. Hiszen több mint tízezer ember gyűlt össze ezen a hideg, havas februári reggelen. A nagygyűlést Nagy Imre elv- társ, a földosztó miniszter nyitotta meg. Maid Szabó István elvtárs üdvözölte a Debrecenbe érkezett Rákosi elvtársat, a Kommunista pártszervezetek nevében. Szabó elvtárs befejező szavaiban ezeket mondta: „Debrecen népe előtt fogadalmat teszünk, hogy a magyar nemzetért, a magyar nép jólétéért, a magyar nép szabadságáért és Magyarország függetlenségéért, ha kell. életünket is adjuk.“ Elemi erővel tört fel az éljenzés, amilyen csak jöhet a szabad emberek torkán. Éltették a pártot, Rákosi Mátyást és a szovjet hadsereget. A munkások és parasztok képviselői üdvözlő szavai után Rákosi Má- fyás elvtárs állt fel a szónoki emelvényre, s alig hagyták szóhoz jutni. Nem akartak oZűmni az ünneplés, a pártot éltető felkiáltások. a földet, követelő ielszavak, a fasizmus elleni harcra szólító 'harci kiáltások. Rákosi elvtárs beszéde elején ismertette a háború okait. Megmagyarázta a jelenlévőknek, hogy miért kellett városainknak és falvainiknak romokba roskadni és szenvedni a magyar népnek. Megmutatta aa utat, amelyen járnunk kell, hogy feltámadjon a haza, a nemzet. s elfoglalhassuk helyünket a békeszerető emberek sor pában. S felhívta már akkor a figyelmet a magyar demokrácia kifejlődésének akadályozóira, a reakció elleni harcra. „Az 3 25 6V, ami a nemzeti Jcatasztrófát megelőzte és 'különösen az utolsó 6—S évnek mélyreható fasiszta agitációja nem múlt el nyomtalanul népünk felett. Sokaikat megzavart a városokban, de a falvakban is sokan vannaik, akik ellenségesen, vagy legalább is értetlenül nézik az új helyzetet. S ezeknek az ellenségeskedése, vagy meg nem értése természetesen gátolja és fékezi a demokratikus erők kifejlődését.“ S Rákosi elvtárs szólt a saját hibánkról is. Azt mondta akkor, hogy gyakorlatlanok vagyunk a lehetőségek kihasználásában, amelyet a demokrácia nyújt. Hiszen 25 évig féktelen terror, börtön, bitó árnyéka vetődött a kommunista pártra. De azt mondta, hogy majd egyre kevesebb hibát követünk el. Felhívta az ország figyelmét Rákosi elvtárs ezen a nagygyűlésen, hogy Sáp útjain szétterül a sár. A nagy olvadás után a falu körüli lapályokon tavakká szélesedett az összefutó hóié. A köveséit szélén minitha csak a népdal elevenedne meg: Száz liba egy sorba... Libák vonulnak a falu szélére egy kis lubickolásra, a zsen- dülő füvecske tépegetésére. Ez a falu most példamutatóan készül, hogy bebizonyítsa: elsők lesznek az állampolgári kötelességek teljesítésében. Készülnek a tavaszi munkára. Aggódó szeretettel nézik a dolgozó parasztok, a termelőszövetkezeti tagok a búza bokrosodását. Egy középkorú, nagycsizmás férfi olyan gyengéden simítja meg a nedvességtől csillogó búza vékonyka levelét, mintha valami drága, drága kincset tapintanának érdes ujjai. Valóban kincs, az élet, a kenyér, az erősödik a bokrosodé búzában szerte a határban. Nincs beadási hátralék Az iskolás gyermekeik a faluban színes ceruzákkal verseny- vállalási lapokat rajzolgattak. Ezek a kedvesen primitív, de nagy gonddal készült versenylapok azért kerülnek a dolgozó parasztok kezeihez, hogy figyelmeztessék őket: első kötelesség az állam iránti kötelesség. Ezeken a versenylapokon rögzítődnek a vállalások, a beadás határidő előtti teljesítésére. K. Szabó Dezső így vállalja, hogy egész évi tojás és baromfi beadását április 4-re, felszabadulásunk ünnepére teljesíti. Nagy Sándor, Balku Antal és még sokan mások, az egész- évi adó befizetését vállalják április 4-re. Nagyon szép verseny ez. Ök maguk indították, maguk is állnak ki érte, hogy a vállalás ne maradjon papíron, A gyermekeik megrajzolták, csinosították a ver- senyvállalási lapokat, az apák pedig teljesítik, amit oda beírnak. Jelenleg az a helyzet a begyűjtés frontján, hogy az első negyedévi tervet szarvasmarha beadásból már teljesítették is. A baromfi beadásnak 50 százalékban már eleget tettek, a negyedévi kövér sertés beadásból is 20 százalék már a teljesítés. H. Topa Imre. = népfrontszűnjön meg végre a csodavárás, ne várjon senki sültgalambot... Hiszen emlékezhetünk rá, olyan hangulat volt sokheivt és sok emberben, hogy majd most már minden hullni fog az égből és majd az utolsó, döntő véres csapásokat mérő Szovjetunió a fasizmus elleni kegyetlen háborúban azonnal ellát bennünket kenyérrel. S Rákosi elvtárs azt mondta, hogy szerte a földeken száz- és százezer 'holdon töretlen a kukorica és sok-sok ezer asz- tag csépeletlenül áll. „Magunknak kell dolgozni, ha hazánkat fel akarjvik építeni“ — hangsúlyozta Rákosi elvtárs. Majd felhívta. mun. kásosztály, s a falu dolgozó népe figyelmét, 'hogy a reakciónak ne engedjen egy jottányit se. Hogy a jobboldal még most sem érti meg és nem ismeri fel azt a szörnyű vereséget ameto érte a régi reakciós rendet S azt mondta: „Ha Magyarország mg romhalmaz, ha a Tisza, Duna összes hidjai fel vannak robbantva, ha Budapest nyomorgók, éhezők városa, ahol nincs egy ép ház és ha a Dunántúlra ugyanez a sors vár, úgy mindezért azok a felelősek, akik tavaly (1944) október 15-ig vezették az országot és akiknek tehetetlensége, saját népüktől való félelme olcozta ezt a katasztrófát.“ És itt érdemes megállni néhány szóra. Ezek az urak, akiknek köszönhetjük a magyar városok pusztulását, a nemzet sír szélére való buktatását, kint, Nyugaton, az Amerika Hangján, a Szabad Európa rádióján keresztül meggyalázzák és megfertőzik az éter hullámokat. Judás pénzen fizetett cirkuszi kikiáltókká lettek a földjüket és gyárukat vesztett urak, a levitézlett horthysta tisztek. Ök féltik most a magyar népet? Most?' S amikor a nemzet bajban volt, mint a férgek, úgy menekültek, hogy puszta életüket mentsék a katasztrófába sodort magyar nép haragja. elől. A magyar nép nélkülük is és ellenükre is felemelkedett abból a mocsokból, amelyet ezek az urak rája zúdítottak. Nélkülük és ellenükre a földet kiosztottuk a zselléreknek és a jobbágysorban élő cselédeknek. 10 éve mondta el Rákosi eiv- társ „ ... hogy a falu széles tömegei a nincstelenek, a szegényparasztok nem tudják, hogy mi lesz a földdel. Gyakran beszéltek arról, hogy egy jó földreform felér egy új honfoglalással. Ka ez a megállapítás régente igaz volt, ma százszor igaz az." S Rákosi elvtárs Debrecen munkásságához szólt, hogy a földreform véghezvitelében támogassa a pártot és utasítson el minden olyan kísérletet, amely a földreformot el alkarja sikkasztani. S fcefejésül így szólt: „fla az idei nyáron tető alá tudjuk hozni a földreformot, akkor oly művet fejeztürlk be, melynek elérésére évszázadok óta sóvárog a magyar parasztság.“ Itt hangzottak el ezek a szavaik Debrecen ősi falai között, „a szabadság városában“. Újra nagy történelmi eseménnyel gazdagodott a város. Debrecen és a környék népének szabadságszerete- te, harcossága nyilvánult itt meg, hiszen itt bontott zászlót a földreformért harcba induló rohamosztag: a „Föld! Kenyér! Szabadság!“ jelszavával. S azóta tíz év telt el. Nem éktelenkednek a kitört ablakszemek, este villanyfényben úszik a város, egymás mellett tömött, gazdag kirakatok sorakoznak, hirdetik népünk élniakarását és sikeres harcát. S azokon a földeken. ahol tíz érvel ezelőtt darabjaira bontották az úri Magyarországot, ahol csatát nyert végre is Dózsa forradalma, ma már virágzó gazdaságok, termelőszövetkezetek és hatalmas állami gazdaságok termelnek egyre többet. Egész új életünk dicséri a oép harcos, alkotó erejét. Hogyne harcolna e nép a békéért, amelyben tovább, még magasabbra lép a jólét, a szocializmus építésének útján. FABIAN SÁNDOR A SAPil piűgMun Az új járdákkal egyidőben szeretnének egy új kutat is furatod. Három ártézi kút jó. de a negyedik kút vize ivásra nem alkalmas. Uj kút kellene, vagy a régit mélyíteni. Most tárgyalja a tanács, hogyan tudnák ezt a negyedik kutat megvalósítani. A sápi program ipari üzemek bizottság 'helyi elnöke büszkén jegyzi meg: a község nem adósa az államnak az elmúlt esztendőről. Beadási hátralék itt nincs. Most Bilhairtordát hívtuk ki pá- rosversenyne. Szerveződik a falu népe, hogy mienk legyen az elsőség. flz állattenyésztés sikeréért A faluban jó tehénállomány van. Ispán Józsefnek, Balogh Gyulának 18—20 literes a tehene. A falu ismert arról, hogy kiváló apaállatokat tart. A tanácsháza udvarán lévő istállóban négy bikát gondoznak. Pompás állatok. Gondoskodott a község idejében abrakról, szálastaJkarmányról, a legeltetési bizottság kaszáltatott, 16 holdon pedig abraknak valót termeltek. Az egyik bika .11 mázsás, de 'hasonló jó húsban van a többi is. A jó apaállat- tartás eredménye, hogy sok a borjú a faluban. Fejlődik is itt a szarvas- marhatenyésztés. Tudják a sápisik, hogy jó tenyészállat nélkül nem lelhet beszélni sem az állat- tenyésztés fejlesztéséről. A viziszárnyas tenyésztésére is nagy súlyt helyeznek. Balku Mi- hályné, a tanács elnöke mondja, hogy 500 magliba vám a faluban. A sápiak sok-sok libát, kacsát nevelnek az idén, nagyot lendít ez a háztartásokon. Az ősszel is több mint ezer kacsát, libát adtak el a falubeliek. A baromfiállományt is növelik. Ebben személyes példát mutat Balku Mihályné. Az ő házánál már javában csipognak az idei csibék. Ahogy beszélgetünk, a tamácselinöknő szobájában, belép Szabó Lajosné Ságvári utcai lakos. Bejelenti, hogy 5 több baromfit alkar tartani ez évben, mint tavaly és kis csibét írat a keltető állomásról. Az eLnöknő feljegyzi, s mosolyogva mondja: — Ha minden községben ilyen nagy lesz az érdeklődés a naposcsibéit iránt, meg kell duplázni a keltető masináikat. 32 000 facsemete A népfront-bizottság alapos tervet dolgozott ki a falu fejlesztésével kapcsolatban. Kimondották, hogy sokkal jobbam erdősítik a község határát, mint azt tették eddig, ötezer suhángot társadalmi munkával már kiültettek az udvarokba és fasorokba. A falu alatt erdőcsikét telepítenek, s ehhez 32 ezer facsemetét, főleg társadalmi munkával, ültetnek el. A fákkal beültetett területet kisebb parcellákban köztes művelésre adják ki olyan szorgalmas, becsületes embereknek, akik a fék felnevelését tért- jak legfőbb feladatnak és nem verik azt ki kapával egy-két burgonyatő kedvéért. A népfront-bizottság javaslatában az is szerepel, hogy a község utcáit rendezzék, az árkokon az átereszéket megépítsék. Ezt a munkát már meg is kezdték. Nyolc áteresz elkészült, de még 80 átereszt építenek a házak előtt, hogy szabaddá tegyék a lefolyó víz útját, ne bűzösödjön az az utcáik két oldatán. 5 kilométeres járdát épít a falu A sápi sái- ragadós, nyövi a •lábbelit, csúszóssá teszá az utakat. Ezt bizony nem szeretik a sápiak. Javaslatba hozták, hogy 5 kilométeren járdát építenek. A falu népe elhatározta, hogy a járdaépítéshez munkaerőt és fogatokat ad. A püspökladányi vasútállomás vezetőjével már tárgyaltak, kapnak onnan 15 vagem salakot. A vasútról a dolgozó parasztok szekereikkel behordják a salakot, s a járdaépítést is elvégzik. Úgy tervezik, hogy még a nagyobb tavaszi munkák megkezdése előtt megépítik a salakos gyalogjárdákat' létesítését is tartalmazza. Rövidesen sütőüzem kezdi majd' meg műiködéséti A kemencék készen annak. Nagy előnyt jelent ez a sütőüzem, mert friss kenyeret kap az 1700 lakosú Sáp és a környező községek is az új sütőüzemtől. 1 faíu asszonyai szabó- szakkört alakítottak Az MNDSZ szabó szakkörbe tömörítetté a legjobban szabni- varrni tudó asszonyokat. Ez a szakkör 45 fővel dolgozgat. Hímzéseiket készítenek, varrnak. Az a tervük, hogy újjáélesztik a légi sápi hímzést. Budapesten is piaca volt ezeknek a 'hímzéseknek annakidején. Vásári Mihályné, Hunyadi Margit, Végh Irma mesterei a hímzéseknek, de a többiek is jól értik a módját. Valóban érdemes lenne megalakítaná azt a csoportot, melynek tagjai ismét híressé tennék a sápi hímzést. Van a községben egy betoncserép-gyártó üzemecske. A tanács a népfront-bizottsággal karöltve azon fáradozik, hogy kibővítsék ezt az üzemet, tanácsi kezelésbe vegyék és kútgyűrűfcet, beton itatóvályukat és beton cserepeket gyártsanak a járás számára is. így tervez az 1700 lakosú kis község népe. De nemcsak tervez, hanem mint látjuk, már cselekszik is, s ez a legfőbb érdeme Sáp dolgozó parasztságának. Van azonban Sápnak egy kérése: tegyék lehetővé az illetékesek, hogy kultúrházat kaphassanak. Az olvasókör is szükség- megoldásként egy kicsinyke helyiségben tengődik. Nagyon kellene a ikultúrház. Az alkalmas épületet már ki is szemelték, de sok pénz kellene a rendbehozá- sára. Erre pedig a községi keretből még nem telik. íme a sápi eredményeit és pauszok. • BENCZE MIHÁLY Ót
