Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

1955. 1‘EBHUÁH 27. VASAK.'.Al' V É PLAT* 3 Legyen vége az erdőírtásnak! LELKIISMERETLEN EMBEREK ENGEDÉLY NÉLKÜL vágjak ki a téglási és hajdűdorogi erdőt Tóth Sáv dór téglásig mezőőr az alig pittvmalló hajnalban talán azon gondolkozott, hogy nemso­kára tavasz lesz és a fák rogyásig megtelnek •.•üggyel, illattal. Azonban különös zaj riasztott bele a csendbe és éppen csak annyi ideje volt, hogy odaszokjon egy jótörzsű akáchoz. Még banne volt az ugrás lendülete, amikor már csattant js a fatörzsön az éles fejsze. Az akácos belecsendült, Tóth Sándo ■ meg még fel sem ocsúdott a döbbe­netből, amikor négyen máris körülfogták. Kezükben villogott a balta félelmetesen és figyelmeztetően. A mezőőrben bárhogy is vitatkozott a köteles­ség, a négy balt ás támadó meggyőzőbben érvelt v.indon hősködésnél. Mit tehetett, mir nem, ío- vábbállt. Igaz, négy testőre elkísérte nagy fejsze- ■nutogatásközt vagy kétszáz méterre. Ott aztán a lelkére kötötték, ha netalán még visszamerész- eJne, a "követekző fejszecsapás nem fog célt té­veszteni. Azok aztán újra nekiláttak hivatásos jgiaikoz&sufcnak, a „fakitermelésnek“. Persze, •; a legkevésbé zavarta őket, hogy a fához soha ■em volt semmi közük. Hatalmas fák borultak arcra, legszebbjei dől­és ki a sorból. Nem féltek, hogy megzavarják két, hiszen jól szervezetten folyik náluk a roun- •ca^ésapatban járnak, mint a farkasok. Amáko- Tégláson Asbóth Dezső elmesélte ez) áz esetet, kicsit hitetlenül csóváltam a fejemet, fele voltam döbbenettel, pedig ez az eset nap. mint nap ismétlődik a téglási környékben. S nem­csak Tégláson, de Hajdúdorogon is hasonló prob­lémák riasztanak és követelnek erélyes intézke­dést. Nem rendeletekkel való védekezést, de pél­dás büntetést, hogy a fatolvajok, a szinte már az emberek életét veszélyeztető zsiványok észretér- jeneK és elmenjen a kedvük az új ás új bűnök elkövetésétől. Hogyan is ál] a téglási és hajdúdorogi erdő­irtás problémája? Mert, hogy probléma azt iga­zolják mind a téglási, mind a dorogi parasztok kifakadásai, egyre inSkább növő felháborodásai. Igazolják a téglási és dorogi határrészek is, a szinte már kiirtott erdősávok, a teljesen kiritkí­tott dülőmenti és útszéli fasorok. A csonka tövek vádolom feketédnek, mint az ottfelejteti bűnjelek. Ezek a zsiványok lassan odáig merészkednek, hogy világos nappal bandába verődve megtámad­nak egy-egy kiszemelt erdősávot, jól fejlődött fasort, és szekérszámra lopják, irtják a fát. Kik ezek a zsiványok — feszeged azonnal a kérdést az érdeklődő a hírek vétele után? Hogy választ kaphassunk, kicsit körül kell néznünk mind a téglási, mind a dorogi határban. Téglás és Dorog Hajdú-Bihar csücskén feküsznek, föld­területük mezsgyés. Szaboles-Szatmár földjeivel. Leginkább Ujfehértóval, Bökönnyel, Gyulahal­mával. Ez persze még nem lenne baj, hiszen nagy a halár, sokan elférnek benne, s ha még külön megyéhez is tartoznak ezek a községek, attól le­hetnének jó szomszédok. Dorogi, de különösen téglási részről nem is lenne semmi baj, ha eme­zek nem ásnának gátat ennek a jószomszédi vi- szonnyalk. Mert a kutya valahol éppen ott van elásva, hogy azok a falubeliek úgy gondolják, könnyebb fát lopni, mint ültetni, kevesebb a veszödség, nagyobb a haszon. Sigér Gyula téglási gazda például két szemé­vel látta, amikor az újfehértóiak nekiálltak a fa­sorjának. Hogy miért nem avatkozott közbe? Ö csak egyedül volt, a fehértóiak viszont tudják, hogy egyedül nem célravezető fát lopni. Annyit azonban megtett, hogy titokban bekísérte a zsi- ványokat, és megjegyezte a házai is, ahová a fát szállították. Jelentette azonnal a rendőrségnek — az újfehértói rendőrőrsnek, mert Tégláson nincs rendőrőrs, — a nyomozást azonban csáfc más­napra halasztották, amikor már egy fia fáit sem találtak. Csécsi Gábor szintén téglási paraszttól csak 100 mázsa fát loptak el. Tanyán lakik, 200 mé­terre az erdejétől, s még hallotta a fejszecsapá- sokat is, — mindegyik a szívébe hasított, — de kimenni ő sem mert, mivel, hogy erősen gondol­kodóba esett a zsiványok jóindulatú figyelmez­tetésén. De elloptak Békés Gábortól is 42 szálat, s még sorolhaitnáink a neveket, mert Tégláson talán egy gazda sincs, akinek meg nem ritkítot­ták volna fasorját, erdejét. Dorogon ugyanígy garázdálkodnak a fatolva­jok. Szafkál László és Grósz István erdejét szinte teljesen kiirtották, és a község tulajdonában lévő erdőket is erősen megdézsmálták. A gyúlási erdőrészen már csak itt-ott árvult egy- egy fa, az erdő nagyobb részén csak az ottmaradt tuskók követelnek példás és megtorló intézkedést. Aki egy kicsit is ismeri Hajdú-Bihart az tud­ja, hogy megyénk eléggé mostoha erdőrészelcben. Égető problémánk, hogy minél inkább fásítsunk, minél több fa megfakadjon a homokon, a sziken, a dülővégeken. Hogy ezt megtelhessük, mindent el kell követnünk, hogy megakadályozzuk a to­vábbi farablást, pusztítást. A két község határá­ban már tavaly is, tavalyelőtt is folyt a betyárko- áás. de a télen különösen vérszemet kapták a ga- rázdálkodők. A téglásiak bizonyítják, 'hogy külö­nösen az újfehértóiak és a bökönyiek ránduhmk át csapatostól határúkba és egy-két mezőőrtől még csak nem is retináinak. Nyugodtan lopják a fát. hiszen ők már Szabolcs-Szatmárhoz tartoz­nak és úgy gondolják, hogy azon a részen más marokkal mérik az igazságot. Egyre azonbán figyelmeztetni kell ezeket a fatoivajokat. Jegyezzék meg, hogy az igazság ke­ze hosszú, elér az Szabolcs-Szatmárba is — Uj- fehértóra, B&könybe — és mindenüvé, ahol felcete lelkiismeretű emberek okoznak új és új károkat a becsületeseiknek. Államunknak meg van az ere­je büntetni is, jutalmazni is, kinek kinek érdeme szerint. Persze nem akarunk mindent a megyén­kén kívüliekre kenni, de azt százával igazolják a téglásiak, dorogiak, hogy elsősorban a megyén­kén kívüliektől kell rettegni. Rendőrőrs egyik faluban sínes és így a tolvajoknak még attól sem kell félni, hogy hatósággal találják szembe ma­gukat. Pedig a téglásiak és a dorogiak ugyancsak fenik a fogúkat és ha egyszer sikerül őket is el­kapni, velük sem lesznek kíméletesebbek, mint a falubeli tolvajokkal. Tégláson G. Nagy Lajos, Dorogon Nagy Sándor és Riskó János heivbe.i garázdálkodókat állították már bíróság elé, s bű­nüknek megfelelően meg is kapják majd bünte­tésüket. De ha még tovább engedjük bstyárkodni ezeket, félő, hogy üresen maradnak a téglási és dorogi erdők. Tégláson és Dorogon a gazdáik robbanásig meg­teltek indulattal és dühvei, és jogosan követelik, hogy rend legyen végre a téglási és dorogi részeken. Példás igazságszolgáltatást — csattan belőlük a kérés, mart lehetetlen az, hogy a gazdák csak kérvényezésre juthatnak egy-egy szál fáihoz, a zsiványok pedig minden következmény nélkül irtják az erdőt. Nekünk különösen védenünk kell erdeinket, fáinkat, hiszen minden Icmbsuhogás- ban a jövőnk hangja zúg, az emberek remény­sége zöldéi. A májusi fagyokat, a fojtogató aszályt, az időjárás sok-sok nehézségét csak úgy győzhetjük le, ha minél több fa borul lombba országunkban. A jövőnk érdekében kell vigyáz­nunk minden szál fára, dédelgetve védenünk min­den most sarjadó csemetét. A zsiványokat pedig példásan rendre kell utasítani, hogy elmenjen a kedvük- most és mindörökre az erdőirtástól! IB. 7.) Kél hét alatt 13 doigozú paraszt lépett be a bárándi termelőszövetkezetekbe Egyre több egyénileg dolgozó paraszt tanulmányozza a terme­lőszövetkezetek életét. Gondolkoznak ... bclépjcnek-c, rátérjenck-c a boldogabb élet útjára, így van ez Bárándon is, ahol egyre töb­ben szakítanak a régivel, választják az újat. A termelőszövetkeze­tek vezetősége, tagsága pedig örömmel fogadja az új belépőket Az elmúlt napokban a Dózsa Tsz-ben ifj. Balogh Zsigmond, Szegi Gyula és Bíró Lajos dolgozó parasztokat vették tel a tsz tagjai sorába. De belépett a Dózsa Tsz-be Kasza Imre kerék­gyártó mester is, feleségével együtt. A Rákóczi Tsz-be Nagy János, Kovács József, K e r é ky ártó Gyula és Gyergyó- falvi Imréné kérte felvételét. Az Úttörő Tsz-hez is többen hoz­zákapcsolták életüket. Ma már Sólyom Sándor, Veres Gyu­la, Szilágyi Imre, Makra István dolgozó parasztok és mások az Úttörő Tsz tagjai. A bárándi tsz-ekbe két hét alatt 13 dolgozó paraszt kérte fel- vételét. Gál Zsigmond. Báránd. A hajdúnánási Kossuth Tsz versenyt indít A jobb terméseredmények elérésére versenyre hívta a hajdú­nánási termelőszövetkezeteket a hajdúnánási Kossuth tagsága. Vál­lalták, hogy április 31-re minden tavaszi munkát elvégeznek. Föld­jeiket úgy művelik, növényeiket úgy ápolják, hogy búzából 11, őszi árpából 15. tavaszi árpából 11, zabból 8, kukoricából 25, cukorrépá­ból 150 és napraforgóból 8 mázsa termést érjenek el holdanként. Az állam iránti kötelezettség teljesítésében példamutató válla­lást tettek. A felszabadulás ünnepére félévi kövér- és sovány- baromfi-. valamint tojásbeadási kötelezettségüket teljesítik. Áz egész étd vágómarha beadási tervüket teljesítik március 1-re. Az ország legjobb föidmüvesszövetkezete a baromfi- és tojásbeadás határidő előtti tejesítéséért A Balmazújvárosi Földművesszövetkezet, az ország iegjobb föld­mű vesszövetkezete büszke címet viseli. Ez az elsőség jó munkára kötelez. Érezték ezt a Cöldművesszövetkezet vezetői s éppen ezért a legutóbb megtartott feKigyelöbizottsági és igazgatósági értekezle­ten egyhangúlag vállalást tettek, amelynek értelmében felszabadu­lásunk ünnepére teljesítik baromfi- és tojásbeadási kötelezettsé güket. Az elhangzott szavak valóra is válnak. Berzéki János felügyelőbizottsági tag, aki 10 holdon gazdálkodik, már teljesítette egész évi baromfi- és tojásbeadását. Példáját követte fia. majd férjnél lévő lánya is az egész évi baromfibeadás teljesítésével. Farsangi mulatság Nagykerekiben Az MNDSZ községi szerve­zete az elmúlt héten igen jól sikerült vidám, farsangi álar­cos bált rendezett Nagykerekí- ben. A felszabadulás óta a köz­ségben ez volt az első álarcos­bál. Bár többen igyekeztek el­riasztani az MNDSZ asszonyait az álarcosbál megrendezésétől azzal, hogy „itt a faluban min­denki ismeri egymást.... fel­ismerik még álarcban is.... így pedig nem ér semmit a bál.. Az asszonyok azonban nem hallgattak az Ilyen mende­mondákra. Nekik lett igazuk, mert ez volt az eddig rendezett bálok közül a legsikerültebb. Nemcsak a fiatalok, hanem még az idősebbek is ötletes jelme­zekben vonultak fél. Volt ott javasasszony, cigányasszor.y, hercegkisasszony, bor, búza, af­rikai nő és még sok más jel­mezes. Valamennyien oly ötle­tesen oldották meg öltözéküket, hogy bizony nem ismertek rá­juk. Különösen megnyerte a je­lenlévők tetszését az afrikai nő és a vőlegénynek, menyasszony- nak öltözött pár. Érdekesség: a menyasszony férfi, a vőlegény pedig női jelmezben volt. És mégsem ismertek rájuk! A díj­kiosztásnál ők kapták az első díjat. Akik halogatják a hátralékosok elszámoltatását A begyűjtés mindenkinek ügye. Elmaradhatatlan alapja a jó begyűjtés az életszínvonal emelkedésének. De ezt elfelejti B e- reczki István újszentmargitai begyűjtési megbízott, aki a község 256 hátralékosa közül csak 18-nál alkalmazott behajtást. A hanyagságban társa, az Egyek községben dolgozó begyűjtési megbízott, Kovács István is, akit a jól teljesítők bosszúsá­gára a hátralékosok öröme övez. ÜZÉRKEDŐ DEBRECENI KÜLÁKOKÖT Udfiítzttt Le. a (midúJiég A napokban s adta át a debre­ceni járási ügyészségnek a Bel­ügyminisztérium Hajdú-Bihar me­gyei Főosztályának társadalmi tu­lajdon védelmi osztálya Herbák József Debrecen, Erőss Lajos ut­ca 20. szám alatti lakost, volt egyeki futorást és darálómalom­tulajdonost, 75 holdas kulákot és társát, Kiss Imre Deb- ' récén, Honvéd utcai kulákot, akik több esetben követlek cl — nagy haszonnal járó üzérke­désekkel — közellátási bűn- cselekményt. Több vagon kukoricát, árpát, bú­zát vásároltak fel a debreceni piacon és azt Heves, B'*'' me­gyébe és -a fővári--' ”*H:ák üzérkedő társaik részére, akik to­vább kereskedtek vele. Herbák József vásárolt ezenkívül 40 má­zsa rozsot és azt harminc mázsa árpával összekeverve megdarál- tatta és árpadara címen értékesí­tette. Hízóval is kereskedtek. Vásároltak öt hízót, — élő­súlyban kilónként 20 Ft-ért — és azt a budapesti kofák­nak feldolgozva, a húst 36. a zsírnakvalót pedig 40 Ft-ért adták cl. Herbák Józsefnek és Kiss Imré­nek nagy mennyiségű sertésállo­mánya. összesen 50 darab 70 — 100 kilós hízója van. A jószágokat rafinált módon bérbe adták Sza­bó Gyula, Komádi Lajos, Kaszás János, Dorogi Istvánná, Magyar Sándor és Kovács Mártonná deb­receni lakosoknak, akik vala- menyien a Köztisztaság; Vállalat dolgozói. A járlatleveleket is a bérlők nevére állíttatták ki. A nagymenyiségű jószágtartás jó jö­vedelmet biztosított nekik, mert jóformán semmiből, a válla­lat szeméttelepén tartották a sertéseket, cs havonta ötven forint tartásdíjat fizettek ér­te darabonként. Herbák József, mindent elkö­vetett aljas üzelmeinek biztosítá­sára. Jóbarátságot kötött Kolbert Károllyal, a 61/6 Építőanyagellátó Vállalat volt igazgatójával — je­lenleg anyag osztályvezető — aki­vel a népgazdaság számára káros üzleteket bonyolítóiak le. Mintegy ötezer forint értékű — javarészt használhatatlan mezőgazdasági felszerelésért Kolbert Károly, a vállalat célgazdaságában lévő sertések részére kiutalt, az államtól mázsánként 39 forintos ár­ban kapott korpából 51 má­zsát adott a kuláknak. Majd újabb üzletet kötöttek. Her­bák kulák szabadpiacon vásárolt kukoricát, árpát és gabonát azzal az ürüggyel, hogy a válla­lat sertéseinek jobbminőségű ta­karmányt biztosítsanak. A java­részt darált árpát és kukoricát — a kukorica közé árpát is kevert — korpáért adta cserébe. Egy mázsa kukoricáért 2 mázsa korpát, 1 má­zsa árpáért pedig 150 kiló korpát kapott Herbák Koíberttől. Kol­bert Károly még a vállalat gép­kocsiját is odaadta, hogy Herbák 17 mázsa rozsot beszállíthasson Hajdúszovátról. A tizenhét mázsa rozs vásárlásánál mázsánként 20 forintot és harminc kiló korpát nyert Herbák. Aljas üzérkedésé­ben segítségére volt Bodó Imre- a Debrecen-szepesi Földművesszö­vetkezet darálómalmának volt vezető molnára, aki a kevés ár­pával kevert kenyérgabonát több ízben ledarálta és mint árpadarát könyvelte el. Ilerbákék azzal, hogy a dol­gozók elöl elvont nagy nicny- nyiségű terménnyel üzérked­tek, a piaci árakat drágítot­ták és a volt vállalati igaz­gatóval összejátszva a nép­gazdaságnak tetemes kárt okoztak, nagy haszonra tet­tek szert. Herbák József nemrégiben vásá­rolt 40 000 forintos szép házat Debrecenben. Most, miután a rendőrség fényt derített tetteikre, Herbák Józsefet és Kiss Imrét őrizetbe vették — a bíróság előtt felelnek majd (kártevésükért, amely kemény, szigorú ítéletével elveszi a kedvét a Herbák-félék- nek az aljas üzérkedésektől,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom