Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-25 / 47. szám

1955. FEBRUAR 25. PÉNTEK N E P L A t Helyes Álon halad a polgári Táncsics fejtuzü áttatátfanáMfát Talán ott kellene kezdeni, hogy egy jó termelőszövetkezet fokmérője mindig a tagok bol­dogulása, a zárszámadások sum­mája. A termelőszövetkezetek elsődleges feladata az, hogy ered­ményükkel bizonyítsák be a tár­sas termelés magasabbrendűsé- gét és jobb életlehetőségeket biztosítsanak a szövetkezetiek részére. De feladatuk az is, hogy mindezeket az elvi megállapítá­sokat gyakorlattá váltsák, s köz­vetlen a hétköznapokban elzúgó élettel igazolják azt, araiért szö­vetkeztek. A jó termelőszövetke­zetek magukért bizonyítanak, s ha jó a példa, nincs az a jionok- ságba ragadt paraszti vélemény, amelyik ne esnék gondolkozóba. Öröm a tele ói és istálló Megyénk termelőszövetkeze­teit mérlegelve, különösen így a tavasz küszöbén érdemes szám- bavenni azokat az összetevőket, amelyek közvetve, vagy közvet­lenül mind a tagok boldogulása érdekében munkálnak. Persze a zárszámadások mérlegét min­dig a tagok billentik a magasba munkájuk súlyával, vagy süiy- lyesztik a mélybe az elpazarolt napok ürességével. Minden ter­melőszövetkezetben csák a mun­ka, az emberi lélek örök ösztön­zője teremtheti meg azt, ami szükséges az élethez, az ember­séghez, a jövőhöz. Mert a mun­ka zúg a jól növő búzatáblák­ban, a tömött sarjúrendekben, de csak ez a jól végzett munka hozhat eredményt növényter­mesztésben, vagy az állattenyész­tésben. És az állattenyésztésben különösen, hiszen szövetkeze­teink jövedelme, a közös vagyon az állatállományban is mérhető. Minden gazda örül annak, ha ólja, istállója tele Van jószággal, hát hogyne örülnének szövetke­zeteink, ha százakra menő jó­szágállományuk dicséri jó mun­kájukat. Ifibb, mint száz bolti pillangós takarmány A szövetkezeti vagyon egyik fontos tényezője az állatállo­mány. Az ember szükségletének is nagy részét fedezni tudja, de nem egy emberben jóleső örö-] möket is ébreszt a fényes szőrű,! jól gömfoölyödő tehén, a karcsú lábú ló, vagy a néhánymapos bá­rányok bégetése. A polgári Tán­csics Termelőszövetkezetben is szeretik a tagok, ha bőven tejel a jószág, ha zsírosra hízik a disznó, de szeretik a jójárású lovat is, a százával sikongó ma­lacokat. Földterületükhöz, a ta­gok számához méretezve állat­állományuk jó, már eddig is szép eredményeket értek el. Állatte­nyésztési tervük meg azt mutat­ja, hogy ők nem állnak meg az eddig elért eredményeknél, to­vábblépnek, szaporítják a közös vagyont. A polgári Táncsics tagjai 877 holdon gazdálkodjak. Van 82 hold rétjük, 161 hold legelőjük, amin együttvéve miár szép állat- állományt lehet eltartani. De van ezenkívül 35 hold lucerna­vetésük, 69 hold vörósheréj ük, s vetnek ezenkívül még 5 hold takarmánykeveréket, 15 -íold csa- ! aimádét, 77 hold őszi árpái, 25 hold tavaszi árpát, 22 hold za­bot, 60 hold kukoricát, 8 hold takarmányrépát, hogy év végére tetemesen felszaporodott állat­állományukat megfelelően tud­lak takarmányozni és átteleltet­ni. Igaz, még ennél a tél végé­nél tartunk, de a jó gazda sze­me már a tavasz küszöbén az új télbe kémlel, s megragad min­den lehetőséget, hogy terveit valóra váltsa. A Táncsics Termelőszövetke­zet tagjai is ezt tartották szem előtt, »mikor évi állattenyésztési tervüket elkészítették. Tervük azt mutatja, hogy szaporítási százalékuk mindig egészséges, növény- és takarmány-termelési tervükhöz igazodik. Hogy ezt pél­dákkal is igazoljuk, villantsunk rá a polgári Táncsics ez évi ál­lattenyésztési tervére, s arra is, ami az állatállomány szaporítá­sához, növeléséhez szükséges. fi iószágállománv 2186-ra szaporodik Milyen a szövetkezet jelenlegi állatállománya? Rendelkeznek összesen 64 szarvasmarhával, a következő megoszlási arányban. Van 22 tehenük, egy eiőhasú üszőjük, 21 üszőjük, 16 növen­dékbikájuk, 4 három hónapon aluli borjújuk, tinójuk jelenleg egy sincs. A szaporítási terv szerint év végére lesz 114 darab szarvasmarhájuk, elsősorban szaporítva a tinó, az eiőhasú üsző és a borjak számát. Lóáilo- tnányuk jelenleg 37, év végére lesz 40. Van 171 sertésük, amit év végére 1037-re emelnek. Juh­állományuk 581, amit 1005-re akarnak szaporítani. Tehát jelen­legi 853-ról 2186-ra szaporítják jószágállományukat. A terv viszont csak úgy he­lyes, csak úgy váltható valóra, ha a feltételek adva vannak a kivitelezéshez. Nézzük meg, mit mutat a szövetkezet takarmány- mérlege, milyen a júszágállo- mtány takarmányszükséglete. 1955 új termésétől 1956 új ter­méséig a jószágállo-mány takar­mányszükséglete a következő­képpen oszlik meg. Kukoricából szükséges 755,2 mázsa. Ipari ta­karmányból 380 mázsa, egyéb gazdasági takarmányból 640 mázsa, szénáiból 2412 mázsa, zöldtakarmáinyból 10 631 mázsa, takarmányszalmából 214« mázsa, lédús takarmányból 4079 mázsa. Ha ezt a taikanmánymeanyiséget összegezzük, tetemes mennyiség az, ami szükséges a Táncsics Tsz jószág-állományának évi ellátá­séhoz. S itt önként adódik e kérdés, tudja-e biztosítani a szövetkezet ezt a nagy mennyiségű takar­mányt saját terméséből. Ha meg­vizsgáljuk a szövetkezet ez év­ben várható és tervezett termés­hozamát, az itt kapott eredmé­nyek azt mutatják, hogy a szö­vetkezetiek itt is tervszerűen gazdálkodnak. Az 1955-ös ter­mésből fedezni tudják mindezt a szükségletet, sót itt-ott még feleslegük is marad, az előre nem látható gondok, bajok át­vészeléséhez. Rendelkezésükre áll ez évi termésből 807,6 mázsa kukorica, egyéb gazdasági ter­mésből 675 mázsa, ipari te?-iruék- ből 422 mázsa, szénából 2412 má­zsa, zöld taka rmány bői 11 328 mázsa, takaimányiszalmából 2392 mázsa, lédús takarmányból 4107 mázsa. De van egy hiba is Ha a tervezésnek hinni lehet, már pedig a Táncsics eddigi eredményei azt Igazolják, hogy az ő tervükben lehet, akkor a szövetkezetnek mind a szaporí­tási, mind pedig a takarmányo­zási tervei valóra válthatók. A lehetőségek adva vannak, csak munka, szívós munka kel! hoz­zá, a tagság és a vezetőség ösz- széh angolt munkája, úgy és olyan tempóban, mint ahogy ezt már eddig is végezték. A jó gaz­da szeme hizlalja a jószágot — tartja a közmondás, és ha ehhez még jó munka is járul, akkor a szövetkezeti vagyon mihamar megduplázódik. Egyet azonban meg kell je­gyeznünk a polgári Táncsics ál­lattenyésztési tervezéséhez. .Je­lenlegi állatállományuk azt mu­tatja, s termelésük is amellett bizonyít, hogy a szövetkezet csalt a nagyformájú állatokat szereti. Egyáltalán nem rendelkezik ap­rómarhával, pulykával, kacsával, libával, tyúkfélékkel. Pedig a polgári táj sem mostohább ezek számára, mint egyéb hajdúsági rész, s hogy a hasznát is meg­pengessük, ezekből is jól pénzel­hetne a szövetkezet. Mi úgy gon­doljuk, hogy a szövetkezet már ez évben is jó hasznot húzhatna, ha terven felül meghonosítanák az aprómarhák tenyésztését is. Előadás a Párfolclatás Házában Ma délután 6 órakor a Pártoktatás Házában a jelenlegi nemzet­közi helyzetről tart tájékoztató előadást Gönczöl György elvtárs. » Központi Előadó Iroda tagja. Ülést tartott a debreceni népfront-bizottság A Hazafias Népfront debreceni városi bizottsága a napokban tar­totta első ülését, melyen Czirják Ferenc, a városi népfront-bizott­ság titkára beszámolót tartott a január 13. óta működő városi népfront-iroda eddig kifejtett munkájáról, eredményeiről. A tit­kári beszámoló után, melyet a népfront-bizottság tagjai egyhan­gúlag elfogadtak, sor került a Hazafias Népfront Debrecen vá­rosi bizottságának 1955. évi első féléves munkatervének ismerte­tésére. A munkaterv első része a szer­vezett felvilágosító tevékenység­gel foglalkozik. Feladatként elő­írja, hogy feltétlenül ismertetni kell a város lakosságával a Haza­fias Népfront-mozgalom lényegét, célját és feladatait. Ezzel egyide­jűleg ki kell térni mindennapi éle­tünknek és a nemzetközi helyzet­nek legfontosabb kérdéseire. Debrecen gazdagási jellegű problémái közül ki kell keresni azokat, amelyek leginkább igény- . lik a Hazafias Népfront támoga­tását. Állandóan gyűjteni kell a nép ötleteit, javaslatait, s közülük a reálisakat fel kell használni. Művelődési vonalon Debrecen gazdag kulturális hagyományai­nak feltárásával napfényre keli hozni a haladó hagyományokat és Debrecen kulturális életében eze­ket a hagyományokat össze keli kovácsolni a demokrácia és a szo­cializmus eszméivel. A munkatervet részletes ismer­tetése után a népfront-bizottság tagjai megvitatták. A vita során felszólaltak Balogh Endre, Ben- csik István, Czirják Ferenc, Kádár László, Czövek Lajos, Egri Róza és sokan mások. Ezek után a vá­rosi népfont-bizottság tagjai jó­váhagyták a Hazafias Népfront Debrecen városi bizottságának első félévi munkatervét. Homokkal tolt irányvonalok Hajdú-Bihar megyében A Keleti Főcsatorna építését Hajdúszoboszló határában egész télen át folytatják. Az építkezések­hez nagy mennyiségű homokra van szükség. A homok nagyará­nyú szállítását januárban kezdték meg, mégpedig a vámospércsi ho­mokbányából. A vasút dolgozói részére ez a szállítás terven fe­lüli volt, mégis gyorsan juttatták rendeltetési helyére a homokot. Irányvonatokkal gyorsították meg. a szállítást. Januárban negy­ven kocsiból álló kilenc irányvo­natot indítottak s ezzel 6500 ton­na homokot szállítottak a főcsa­torna építői részére. Februárban is tovább tart a homokszállítás. Ebben a hónapban már öt „ho­mok irányvonatot” küldtek Deb­recenen keresztül Hajdúszoboszló és Kaba közé, a főcsatorna épí­tésének területére. A homok szál­lítását a tervek szerint március közepére fejezik be. Szovjet tapasztalatok alkalmazásával fásítják az Alföldet Nagy feladatok előtt áll a ma­gyar erdészeti tudomány. Az el-] következő években sokmillió fa­csemetét ültetnek el a kopár, kietlen, futóhomokos területeden, hogy véget vessenek az aszály kártevéseinek, megkössék, ter­mékennyé tegyék a sivó homokot. Különleges eljárásokat, új száraz­ságtűrő fafajtákat kíván ez a * I munka. A magyar erdészek Mi­csurin és Liszienko tanításait fel­használva oldják meg' nagy fel­adatukat. Szárazságtűrő fenyők a homokon Ahhoz, hogy fenyőfajtákat is. sikeresen telepíthessünk homok­ra, mindenekelőtt szárazságtűrő fajták szükségesek. Az erdészeti I tudományos intézet a micsurim I elvek alapján kezdett ehhez a munkához: alföldi és délsomogyi homokon nőtt fenyőket keresztez­nek. A földrajzilag egymástól tá- iVoleső fajták keresztezésével fel­lazítják az öröklékenységet s az utódok már szárazságtűrők lesz­nek, gyorsabban nőnek és jobb minőségű faanyagot adnak. Az eljárás legnehezebb része a 'beporzás, hiszen több méter ma­gas fenyőtörzseken különleges állványokon kellene dolgozniok. Ezen is segítettek. Az idős gallya­ikat kétéves csemetékre oltják, j amelyek a megeredéstől számí- Itott 2—3 év után már tobozokat hoznak. így a beporzás a földről végezhető. A keresztezésekhez ed­dig 5000 ilyen oltvány készült s néhány év múlva a szárazságtűrő erdei és feketefenyőkkel folyta­tódhat az Alföld fásítása. Csoportos erdőtelepítés Erdészeink több éve kísérletez­lek, hogy megállapítsák: nálunk a csoportos vagy a soros erdőtele­pítés vezet-e jobb eredményre: jAz összehasonlítás a csoportos ül­tetés javára dőlt el. A Liszenko- Iféle fészkes ültetés elve alapján j telepített facsemetéi! jobban fej­lődnek, biológiailag kedvezőbb I feltételeket találnak. Ez a telepí­tési mód kisebb költséggel jár s emellett a csoportok közé — a fák felnövekedéséig — nitrogén- gyűjtő növényeket is ültethetnek! DEBRECEN KÜLDÖTTE fi BÉKEKONGRESSZUSRfi Jj'rdődi István a Gör- ■ dülőcsapágygyár öntője napközben több­ször is odaszól Dávid József brigádvezetőnek. — Jósika! Hogyan mondjam el röviden, meggyőzően a rendelke­zésemre álló pár perc alatt azt, amit a békéről érzek, azt, amit az üzem dolgozói üzennek tőlem? — Szíved és eszed szerint beszélj Pista — hangzik a megfontolt válasz az igaz baráttól és munkatárstól. — Azt foglald össze röviden, amit a küldöttválasztó értekezleten elmondták. Beszélj arról is, hogyan dolgozunk mi itt az üzemben a békéért!... * T£i ez az Erdődi Ist- ván? Hogyan érde­melte ki, hogy üzemét, Debrecen békeszerető la­kosait a IV. magyar békekongresszuson kép­viselje? Erdődi István a Cör- dülőcsapágygyár öntö­déjének egyik legjobb munkása. Fiatal, hu­szonkilenc éves. Szor­galmas, szerény, cseppet sem hangoskodó ember. Sikereivel meg van ugyan elégedve, de so­hasem dicsekszik velük. Ezért tisztelik, becsülik a gyárban, s lakókörze­tében. Azért választot­ták meg városi tanács­tagnak is, mert tudják róla, hogy a közösségért, az emberekért mindent megtesz. Saját szavai szerint is, a vasöntő szakma mel­lett legszívesebben az emberékkel foglalkozik. Maga az ember, s az em­beriség ügye érdekli fő­képpen. Csendes, okos szavaival igyekszik az értelemre, a szívre hat­ni. Az embereik leikébe a jót, nemeset hinti. Kü­lönösen sokat beszél munkatársainak a béké­ről és az élet ezernyi szépségéről. Minden be­szélgetés alkalmával igyekszik megmutatni a muvSka összefüggését a békeharccal. De nem­csak azt mondja el, hogy milyen szép és jó békében élni. Beszél a béke megvédésében az emberiségre háruló fel­adatokról, arról, hogy ha a munkások jó mi­nőségű öntvényt adnak az országnak, a békét erősítik, ha növelik a termelékenységet, több, olcsóbb árucikkhez jut­tatják a lálcosságot. Gzavainak megf.-le- ^ lően cselekszik. Hó­napok óta selejtmentes öntvényt gyárt, napi tervét mindig kétszáz százalékon felül teljesí­ti. A Dávid—Erdődi név után így sorakoznak a teljesítmény százalékok: 227, 249, 212; Dávid Jó­zsef és Erdődi István ugyanis egy brigádban, a Petőfi brigádban dol­gozik, amely másfél év­vel ezelőtt alakult hat taggal. A megalakulás után hamarosan sztaha­novista brigád lett. A hat tagból azonban négy elment. Dávid és Erdő­di elvtársak mégsem osz­latták fel a brigádot. A régi hírnévhez méltóan, úgy dolgoznak ma is, hogy az üzem dolgozói tisztelettel, megbecsü­léssel néznek rájuk. Sok apró, a termelés­sel szorosan összefüggő dologban követik még az üzem dolgozói Erdődi Istvánéit példáját. A fe­gyelmezettségükről, munkahelyük tisztán­tartásáról híres, kifogás­________o_ ERIDŐDI ISTVÁN tálán munkát végző em­bereket követhetik is. I JPlképzelheiő, hogy ^ most, a békakong­resszust megelőző na­pokban izgatott Erdődi > István. Serényebben dol­gozik, több öntecset mintáz. Marika közben ezernyi gondolattal bir­kózik. Főleg azon töri fejét, hogyan mondja el az üzeneteiket, sőkszáz ember üzenetét? Azt, ami ott ég a szívében, hogyan formálja olyan tömörré, vaskossá, mint amilyen a csillag alakú öntecs. Szó nincs arról, hogy Erdődi István ne tudná, mi a kötelessége, miről kell beszélnie. Tudj a, nagyon is tudja. De ő a nagy küldetéshez méltón akar szólni, hűen akarja tolmácsolni az itthon maradt békeharcosok tízezreinek vágyát, aka­ratát. TI a a IV. magyar bé- •*-* kelkongresszuson, sókszáz küldött közül Erdődi István szót kap, hisszük, hogy úgy szól, ahogy mi szólanánk. Mi mindnyájan.../ Pongor Jolán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom