Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-24 / 46. szám

2 NfiPLA F 1955. FEBRUAR 24. CSÜTÖRTÖK Vezessük le a mélyebben fekvő gabonaföldekről a talajvizet A megyét járva megállapíthatjuk, hogy a bőséges csapadék következtében bizony elég sok helyen összefutott a víz a mélyeb­ben fekvő földeken és itt-ott a szépen bokrosodó őszi búza víz alá került. Az ilyen területeket haladéktalanul mentesíteni kell a víz­től, mivel, ha néhány napig vízréteg alatt marad a búza, beful­lad. Az éjszakák hidegre fordultak, jégpáncélba burkolódzik a búza, ha nem vezetjük le róla a vizet, Ez kárt tesz a búzában, mert ha megfázik a jég alatt, kevés szemet takarít be a gazda. A nagylétai járásban is több helyen összeszaladt a víz a búza vetések felett. Ideje, hogy a legsürgősebben levezessék. Megéri a fáradságot, több kerül a zsákba és sok-sok kenyeret lehet majd sütni abból a búzából, amelyet az idejében alkalmazott víz leve­zetéssel, megmentenek a pusztulástól. Az autóbuszvezető nevet, az utazni szándékozók bosszankodnak jj Vgy-e ez nem helyes? Az a helyes, ha az utas is, az autó- buszvezető is megelégedett, de az nem helyeselhető, sehogyan sem, ami szerdán reggel fél 8- kor történt a Rákosi-telep felől érkező autóbuszmegállónál, a Gyermekvédő Intézet kapujá­nál. Megérkezett az autóbusz. Egy pillanatra kinyitotta ajta­ját a leszállók előtt, de két mé­terre a felszállni akarók előtt már becsapódott az autóbusz ajtaja és tovarobogott. A vezető mosolyogva nézte a lemaradt utasok bosszankodá- sát. Ez teljesen érthetetlen maga­tartás. Miért tette ezt a munkába siető dolgozókkal, amikor az autóbuszban még volt hely bő­ven. Kinek használt azzal, hogy nagysietve tovább robogott. Ta­lán csak nem a káröröm ked­véért tette? Ez igen csúnya öröm és az ilyenről az autóbuszvezetőt mi­nél hamarabb le kell szoktatni. B. M. I püspökladányi járás termelőszövetkezetei közel 2000 holdon alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást A Hajdú-Bihar megyei Nővé vény védő Állomás motoros gépei ez évben sokkal nagyobb területen alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást, mint az elmúlt esztendőben. A többtermésért indult küzdelem elengedhetetlen velejárója a gyomirtás, hiszen az el­múlt esztendőben tapasztaltuk, hogy a búzaföldeken a terrmésho- .'amokat alaposan visszavágta az egész határrészeket beborító v adrepce. A püspökladányi járás termelőszövetkezetei ez évben jobban ■ édik gabonájukat és mintegy 2000 holdra már le is szerződtek a Növényvédő Állomással vegyszeres gyomirtásra. Dobi István könyvet írt a termelőszövetkezeti mozgalomról Dobi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának el­nöke, a Termelőszövetkezeti Ta­nács elnöke könyvet írt a ter­melőszövetkezeti mozgalomról. A könyv legfőbb mondanivalóját a címe fejezi ki: „A parasztság jö­vője a termelőszövetkezet.“ Meg­mutatja, hogy a termelőszövetke­zeti gazdálkodásban könnyebb az emberek munkája, nagyobbak a termelési lehetőségek. A könyv 19 fejezete részletesen foglalko­zik a szövetkezeti mozgalom cél­iával, a szövetkezeti ember for­málódásával, a munkásság segít­ségével, a szövetkezet és a város viszonyával, a termelőszövetkeze­tek feladataival a kormányprog­ram megvalósításában. Kiterjed a szerző figyelme olyan más fon­tos kérdésekre is, mint a szövet­kezeti demokrácia, a nagyüzemi szervezés, a jövedelemelosztás, a munkaegység, a gépállomás és a termelőszövetkezet viszonya, a melléküzemágak, az agronómus szerepe és a háztáji gazdaság problémája. Dobi István könyve rendkívül nagy segítséget nyújt majd a termelőszövetkezeti vezetőknek és tagoknak, a mezőgazdasági irányító szervek dolgozóinak, ugyanakkor hasznos tanácsadója lesz az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknak is. Hajdú-Biharban 48 kilométer hosszúságban javítják a makadám utakat A megye úthálózatán az 1955-ös esztendőben 48 kilomé­teres útszakaszon javítják meg a makadám burkolatot. Intézkedés történt, hogy 10 kilométer hosszúságban a me­gye több helyén portalanítsák a falvakon átvezető országutakat. Polgár, Görbeháza és több köz­ség területén olajos és folyé­kony bitumenes módszerrel portalanítják ez évben az ország úti szakaszokat. Igen helyes in­tézkedés ez, mert különösen nyári időben, ha egy-egy autó átrobog a falvak fő utcáját je­lentő országúton, sűrű porfel- • hőbe burkolózik a fél falu. Igen helyes az az intézkedés ■ . is, amely elrendeli, hogy a me­gye telki létén 25 autóbusameg- 11 álló váróhelyét kikövezik. Va- « lóban tarthatatlan helyzet volt tapasztalható ezeknél az autó­buszmegállóknál, több helyen bo­káig érő latyakban kellett vá- rakozni az autóbuszokra. Az ||| autóbuszmegállók helyeit a *» Szovjetunióban alkalmazott el- I j járással kövezik kd. A Nyíradonyi AM Gazdaság készül a tavaszra Lassan közeledik a tavasz, kezdődnek a mi feladataink. Úgy tervezzük, hogy ebben az évben még többet, még jobbat termelünk, mint az elmúlt esz­tendőben. Ennek érdekében felikészülünk a tavaszra. folyamatban. A szőlő trágyázá­sát is megkezdtük. Itt is értünk el komoly eredményt. Az el­múlt napokban a Molnár-bri­gád 7 holdon, a Cipa-brigád pedig 10 holdon végezte el a munkát. örömmel számolhatok be ar­ról, hogy gyümölcsösünkben a hernyófészkek leszedését elvé­geztük. A gyümölcsös trágyá­zásában sem maradtunk le. A Molnár-brigád 31 hold, a Cipa- brigád 27 hold fiatal telepítésű gyümölcsös trágyázását végez­te el. A Kresch-brigád terüle­tére a trágyakihordás most van A szántó területünkön a szántást február 4-én kezdtük <■ meg, melyet a fogatos dolgo­zóink végeznek lófogatú ekék­kel, a csillagfürbtel bevetendő terület homokos laza talaja miatt. Eddigi munkánkat 20 hold felszántott teriilet hirdeti. Molnár Gábor, Nyíradonyi Állami Gazdaság. Még alig múlt egy hónapja, hogy a III. kerületben elsőnek alakult meg ez az olvasókör, de a tervek megvalósulása érdeké­ben már többet tettek, mint gon­dolná az ember. EGY ESTE a demluutumpai olmnókörbin H ogy a szót ne szaporítsam, jobb, Iha a legutóbbi beszél­getésükről, Illetve annak előzmé­nyéről írok. Az iskolában még tart a taní­tás, de kint már gyülekeznek a gazdák, hogy nemsokára ők fog­lalják el az iskolások helyét. Ta­nulni és beszélgetni jöttek össze, hogy tavasszal minden nehézség nélkül megkezdjék a szőlő tele­pítését — és beszélgetni, hogy okos szóval segítsenek egymáson és egymásnak. Az udvart lassan benépesíti a zaj. Piros bácsi, aki a legidősebb gazdák egyike, szinte fiatalosan siet unokája utam, aki tréfásan azt mondja: — Nagyapáméknak minek már tanulni? És ha már tanulnak, akkor járhatnánk együtt is isko­lába. A kis unoka még mondott vol­na mást is — de a „fürge“ nagy­apa már utolérte. Piros bácsi, a jó öreg, ahogy mások is hívják, barackot nyomva unokája fejé­re, csak ennyit mondott: — Ha én büszke vagyok rád, mert elég jól tanulsz, akkor — nemsokára — no... de mit is mondj ak ennek — szólt a többiek­hez — majd meglátod -még a nagyapa munkáját — bü.kte ki végül és társaival, mint az új honfoglalók vonultak be a terem­be, ahol már várta őket Márk Jenő iskolaigazgató, az olvasókör titkára. Padba gyömöszölték magukat és figyelemmel hallgatták a szőlő helyes kezeléséről szóló előadást. Többen közbe is szóltak, ha vala­mit nem értettek. — És mire az előadásnak vége lett, még szám­talan kérdést tettek fel, és mint a jó barát a jó barátnak, úgy meg is magyarázták egymásnak. A petróleumlámpát már rfgen meggyújtották. A terembe nesztelen léptekkel aggódó asszo­nyok jöttek be, akik már nem tudták elképzelni, hogy ilyen so­káig itt legyenek férjeik. Bent a vitát hallva, nem serkentik hazafelé őket, hanem érdeklődő arccal helyet foglalnak. Vajon mi ragadhatta meg őket ennyire, hogy míg kint hangos szóval, bent egész csendessé vál­toztak? Piros bácsi nézése volt az, aki úgy figyelte őket, mint az alkal­matlan időben érkező vendégeket. — No, meg amit mondott: Én mint az olvasókör elnöke " 150 forintot ajánlok fel épít­kezésre. A többiek, az alkalmatlan idő­ben érkező asszonyok miatt, mintha megnémultak volna. — Micsoda? Mire szavaznak maguk, nélkülünk? — szóltak az asszonyok közül többen. Piros bácsi arca jobban megpírosűdott — szólt is volna valamit — ő is érezte, hogy itt egy kicsit me­leg van. Csak azt nem tudta el­dönteni hirtelen, hogy a kályhá­tól van-e, vagy az asszonyok hir­telen megjelenése okozta. — Je­néi bácsi megelőzte — Mit ütik maguk az orrukat a mi dolgunkba! — mondta az asszonyok felé. No, több sem kellett, s máris parázs vita alakult ki. A férfiak ki akarták tessékelni a „csen­des“ asszonyokat, akik nem haj­lottak a szóra. — Hogyisne, min­ket is érdekel, amit itt maguk szavazgatnak. — No, még ilyet, még mi menjünk e] — és hasoniő hangokat hallattak. — Ha már itt vagytok — jött meg Piros bácsi hangja — akikor legyetek csendben. Majd a gaz­dák felé szólt, hogy folytatjuk tovább a beszélgetést, és ismé­telve a saját pénzbeli támogatá­sát, kérte a gazdákat, hogy ők is ajánljanak fel az építkezés céljára erejükhöz mérten. Mari néni, aki talán egy per­cig tudott csendben lenni, ismét megszólalt, de most már erélyes formában. — Mi is akarjuk tudni, hogy miféle építkezésre ajánlanak itt. No, meg ilyet is mondott, hogy hogy mernek a feleségük nélkül ajánlgabni. Hát ők mik, nem egyenrangúak velük? Míg így mondogatta, egyre több, férje utón aggódó asszony jött be, akik rögtön felismerve a „helyzet komolyságát“, teli­tüdőből támogatták Mari nénit. Piros bácsi, aki idáig némán tűrte, hogy az asszonyok, hogyan formálnák maguknak jogot köve­teléseikkel, felállt és szót kért. — Asszonyaink kívánságának teszek először eleget. Ismertetem mégegyszer tervünket és azt, hogy mire ajénlgatunk mi itt. Igazuk van. Nekik is tudni kell arról, hogy ezen a tanyán milyen lesz a jövő, hogyan formáljuk azt mi. Ilyen bevezető szavak után el­mondotta, hogy olvasókör-b alyi- ség létesítését vették tervbe és ehlhez kell a támogatás, mert társadalmi segítséggel építenék fel. — Persze a tanács segítségét is igénybe veszik. A z asszonyok már az építke­zés részletei után érdeklőd­tek. Hány darab vályogot kell el­készíteni? Hová fogják építeni? Honnan lesz a házinak teteje? Mit kell nekik adni és mit ad a tanács? Olyan komolyan beszélteit, hogy már mindenki elfelejtette az előbbi parázs vitát, — Kiszá­molták pontosan, hogy egy csa- ” Iádra mennyi költség és munka 11 esik. Meg is jegyezte az egyik 11 gazda: — Ezek az asszonyok job- „ ban tudnak számolni, mint mi. — S miikor vége lett a számve­tésnek, Márk Jenő iskolaigazga­tó kért szót. Javasolta, hogy az!!! iskolának is nagy szüksége lenne |{j egy teremre, mert 130 tanuló ■* egy rendes és egy szükség meg­oldásból készített (folyosó lett befalazva) „teremben“ van össze­zsúfolva. — Többen azt javasol­ták, hogy az új olvasókör-helyi­ség legyen egyben tanterem. Ka- hut Sándor egyéni gazdálkodó, « tanácstag rövid számolgatás után | elmondotta, hogy kevés költség j hozzáadásával mind a két terv I megvalósítható. Mindenki helyes- " nek találta okoskodását. Még az asszonyok is. — S mikor meg hányták, vetették a problémákat, „ Piros bácsinak már nem kellett harmadjára feltenni a kérdést, hogy az építkezésekre mindenki tegye meg a pénzbeli ajánlását. ■ — Mindenki elsőnek akarta magát feliratai a gyűjtőlapon. Pár perc alatt már 2000 forint ■ gyűlt össze, nem számítva a fu­varozás és egyéb munkát, amit felajánlottak. S hogy nagyobb nyomatóka legyen ennek a nap­nak, Piros bácsi azt is közölte, hogy a III. kerületi tanács alap- téglával, tetővel, ajtóval és ab- ■ lakkal fog segíteni. Mindenki III tapsolt ennek a hímek. így hát nem maradnak egye- — dűl, lesz segítség is — mondogat- 11 ták. Most már csak a tavaszt 11 várják, hogy megkezdhessék a „ munkát. És én, míg ezeket a sorokat “■ papírra vetem, magam elé képzelem azokat az egyszerű ta­nyasi embereket, akik szerte az országban, a téli összejövetelek után, kész tervvel és segítem >■ akarással építik a saját és orszá­guk boldog jövőjét. Félegyházi Loránd « íííty volt a véri), szenvedésből; Kenyeres Irma, a hajdúná­nási Körösi Csorna Sándor Ál­talános Gimnázium IV/a) osz­tályos tanulója ezt írja a ‘há­ború borzalmaira visszaemléke­ző levelében: „Tegnap hazafelé menet egy plákátot láttam az utcán. Fa­siszta csizmát ábrázolt, talpán horogkeresztekkel, s fölötte ezt. hogy „Nemi' Hirtelen arra gondoltam, ami tíz évvel ez­előtt történt. Nyolcéves voltam (lilakor, gyermek még. Anyám naponta sírt egy sort, mikor el­engedett az iskolába. Az em­berek gondterhelt arccal jártak az utcákon, apámat behívták katonánalk. Egy szép napon félreveriék a harangot, dudált a malom és a gyár, de úgy, mintha árvíz, vagy tűzvész lenne. Iskolában voltunlk. HazáküldteSk bennün- 'ket s azt mondták, hogy min­denütt a kerítés mellett, lapul­va szaladjunk. Otthon anyám levitt a kertbe, s beültetett a birsalma bokrok alá, mondván, hogy ki ne bújjak, míg újra nem szól a gyári sziréna. így kezdődött az az őrült tánc, amit sohasem lehet elfelejteni. Gyer­mek voltam, amikor félni, re­megni, bújni tanítottak. Most gimnáziumi tanuló vá­gyók, s békében tanulhatok. Ha valalki azt kérdezné tőlem, hogy melyiket választom, a bujkálást, vagy a zavartalan tanulást, nyilván az utóbbit választanám. Nem adom sen­kinek azt, amit eddig kaptam, ami tíz éve a mienk." Piál Mihályné bútorgyári dolgozó levele, aki az anyák ' nevében írja sorait: „Az Országos Béketanács felhívása minden magyar, ha­záját szerető és békét akaró embert felszólít, hogy szegüljön ellen azoknak, aikik atomhábo­rút készítenek elő. Mi, magyar anyák, aláírásunkkal pecsétel­jük meg azt a 'kívánságunkat, hogy elég volt a vérből, szen­vedésből, a szerencsétlenné és hajléktalanná váltásit, nyomorá­ból. Mi békében akarjuk fel­nevelni gyermekeinket. Százezrek és milliók kiáltják, hogy nem kell a háború, s ezt a kiáltást meg kell hallani azoknak is, aikik ott nyugaton a Wehrmacht újjáalakításáról tárgyalnak. A második világ­háború szörnyűségei megtaní­tottak bennünket arra. hogy milyen nagy érték a béke. Ezért, harcolunk a békeívék aláírásá­val az atomfegyver eltiltása és Nyugat-Németország felfegy­verzése ellen. A béke védelmé­ért folytatott harc ma minden anya szent kötelessége.“ Afrikai növények virágzanak Debrecenben Huszonöt holdon terül el a Debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem Növénytani Inté­zetének botanikus kertje. A kert egy részét a debreceni Nagyerdő ößtölgyese képezi. A téli időszakra három üvegház­ba „szorultak” a melegéghaj­lati növények. Az egyik üveg­házban Közép-Amerika és Af­rika növényvilága tárul az ér­deklődő elé. A dinnye- és ka- vicskaiktuszokon kívül, ame­lyeknek hazája Mexikó, Afrika egzotikus világának növényei is megtalálhatók. Két afrikai növény, az aloe és a sivatagok szélein honos tüskés cserje, a kutyatejfélékhez tartozó eup­horbia splendens nyitotta ki virágát és díszeleg az üvegház­ban. A botanikus kertben az aloe nyolcféle fajtája van, a most virágot nyitó növényeket 1951-ben vetették el az üveg­házban és ez évben hozta első virágát. Ez a növény már a ró­maiak idejében ismert volt mert levelének nedvéből fontos gyógyszert készítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom