Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-05 / 30. szám

Mai számból: Felhívás az ifjú traMoristák és trdkloros brigádok országos felszabadulási versenyére (2. oldal) — Vége a télnek? (2. ol­dal) — A hajdúböszörményi Rákóczi Tsz tagjai 50 000 forin­tos évi jövedelemért szállnak harcba (3. oldal) — Az NB II. Keleti-csoportjának sorsolása (4. oldal) XII: ÉVFOLYAM, 30. SZÄM A KA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1935. FEBRUÁR 5. Békét a világnak Az orvos meg nem érkezett tmeg. A rendelő előszobájában sorban állnak a marnak az ápoló- nővér íróasztala előtt és egymás- u'.án bemondják a csöppségek személyi adatait. Oltásra hozták a kicsiket. Mennyi édes kis apró­ság és mennyi büszke mama. Ne­héz volna megállapítani, Ihogy a gyermeki kedvesség, vagy az anyai boldogsóig varázsa hevíti barátságosabbá a szoba levegő­jét. A hosszú öltöztető asztalon szépen egymás mellett sorakoz­nak a levetett gyermekkolmik, meleg sapkák, apró kabátkáik, mellények, melegítők, s a húsos kis meztelen fehér karok a nap­fényben szikrázó hónál is csillo­góbb örömet ébresztenek a fia­tal anyák szemében. A terem minden zugát betölti a gyermekek kedves zsivaja. Az egyik mama cukrot töm kislánya szájába, hogy elhallgattassa pi- lyergését, a másik csaik nézi ölé­ben alvó kisfiát, s talán éppen azt érzi, hogy a szunyókáló csöppségben a múlt keserűségét leloldó jelen öröme ölelkezik a jövő reménységével. Anyaság, gyermek, remények, élet, jövő ..; Mind-mind egymástól elválaszt­hatatlan rokonfogalmak. Jól tud­ja mindenki, hogy így kívánja a világ évezredek folyamán össze- kovácsolódott rendje, így kíván­ják az emberek százmilliói, még­is akadnak néhányon, akik fel akarják borogatni ezt a rendet, el akarják választani az anyát gyermekétől, a gyermeket a re­ményteljes élettől, mindnyájunk életét a jövőtől, a holnap örömé­től. Ma már nyilvánvaló az egész világ előtt, hogy kik ezek, akik piacon árulják a halált — és az egész emberiség létét veszélyez­tető tömegpusztító fegyverekkel kereskednek. Bizonyára nekik is vannak gyermekeik. Hát nem gondolnak azok jövőjére? Nem gondolnak arra, hogy tébolyult lázálmaik közepette egy meggon­dolatlan lépéssel ízekre zúzhat­ják a földgolyót, s magukkal együtt gyermekeiket is megsem­misíthetik? Nem. mert ehhez emberi érzésekre lenne szükség. A gonoszság végső fokán, a té­boly határánál azonban nem be­szélhetünk emberies ségr 51. Az igaz, hogy egy esetleges atomháború az egész emberiség­re nézve végzetessé válhatna, kétségbeesésre azonban egyálta­lán nincs okunk. A béketábor országainak ereje idáig megóvta a világot egy újabb háború ki- robbantásától, s minden : ©me­nyünk megvan arra, hogy az em­bertelen gyötrelmekkel járó vi­lágégést a továbbiaíkban is sike­resen elkerüljük. Erősek va­gyunk, mert sokan harcolunk a békéért, mert néhány milliomo­son és maroknyi talpnyaló hadán kívül ma senki nem akar hábo­rút ezen a földön. A béke szere- fefe ma a világ minden táján fe­hér galambot fest a kibontott zászlókra, s az égszínkék lobo­gók árnyában bátor békeharco­sok seregei emelik fel szavukat, öklüket. Kínában éppúgy, mint Amerikában egy újabb háború kirobbantása ellen. A napokban a rádió egyik ri­portere felkeresett egy idős nénit és megkérdezte tőle, hogy mire gondolt, amikor háború elleni tiltakozásaképpen aláírta a béke­ivet. A néni feleletében egy tíz évvel ezelőtti képet idézett fel. Elmondotta, hogy német tiszte­ket szállásoltak be hozzá, s egy alkalommal a kedves kis kaná­rija rászállt az egyik hórihorgas tiszt vállára. Az megfogta a ma­darat s tört magyarsággal meg­kérdezte a nénit, hogy szereti-e a kis állatot? Nagyon, nagyon — tördelte kezeit a veszélyt meg- érezve a néni. Nohat, ha szeretsz madár — úgymond a náci — ak­kor nesze neked, egyed meg is — és ezzel ördögi vigyorra! teljes erejéből a falhoz vágta az öreg néni egyetlen vigaszát, a pici kis kanárit. A néni tehát azért írta alá a tiltakozó ívet, mert nem akarja, hogy az ilyenfajta vad­állatoknak ismét fegyvert adja­nak a kezébe. Ezt mondotta el a rádió hallgatóinak. Egy kanári elvesztése végered­ményben nem nagy dolog. Mil­liók őriznék bensőjükben ebből az időből ezerszer maróbb, kese­rűbb fájdalmat. De akik a tehe­tetlen madarat ilyen közönnyel pusztítják el, azoktól nem sok iót várhat a világ. Elképzelni is lehetetlen, hogy ez az ember meg tudja érteni és becsülni azt. ami igazi érték az életben. Van-e valaki, aki állítani merne, hogy ezek az emberségükből kivetkő­zött egyének tiszte’etben tarta­nák mindazt, ami szép és fel­emelő az életben, ami előbbre vitte a fejlődést, az embeii kul­túrát, a művészetet. Most tél van, február. De a tavasz szívet melengető . enyhe lelhette te már sejteti, hogy idén korán érkezik majd a jó idő. A langyos sugarak még valahol a jövőben bolyongnak hontalanul, s alig várják, hogy szerető kö­rünkben végre otthonra találja­nak. Nálunk ma mindenki a ta­vaszt várja, a napsugár jöttét, mert szeretjük az életet, szerel­mesei vagyunk a boldog, napsu­garas szabadságnak. Békében akarunk élni, békében tudjuk csak olyanná tenni -ezt az orszá­got, amilyennek álmodta a nép ezer éven keresztül. Mi építeni akarunk, óvodákat, iskolákat, ahol igazi tudásra ta­nítják fiainkat. Gyárakat eme­lünk, ahol a hétköznapok mun­káját ünnepivé varázsolja a tu­dat. a magunk életének szépíté­sén, jobbátételén fáradozunk. Égbemagasló ’kultúrpaloták ter­vein törjük a fejünket, melyek a mi művelődésünket szolgálják majd. Mindezeket esek békében, nyugodt építéssel valósíthatjuk meg. Aki tehát háborút akar, boldog jövőnk terveinek végre­hajtását gátolja. Békét, békét — hangzik a vi­lág népeinek követelő kiáltása, s mint vízesés moraja, visszhang­zik rá az igenlő felelet a legel­dugottabb zugból is. Akik pedig nem hallják, vagy nem akarják hallani az emberiség nagy részé­nek jogos követeléséi, azokkal, ha kell erővel értetjük meg, hegy a fejlődést nem lehet megállíta­ni, mert az emberek egészséges éietszeretete erősebb a .találgyá­rosok mesterkedésemé;. A FELSZABADULÁSI VERSENY SIKERÉÉRT Mi a helyzet a közszükségleti cikkek gyártásánál ? j Iparunk egyik fontos napirenden lévő feladata: egyre több közszükségleti cikket gyár- j ♦ tani a lakosságnak. Szorosan összefügg ez az életszínvonal emelésével, a növekvő igényi); } 'kielégítésével. Az április 4-i fogadalmakat alapulvéve, több üzemben megnéztük, hogyan J | halad a 'közszükségleti Ciliitek gyártása. j KEFEGYÁR Ötezer jó minőségű sárkefe A hasznos kezdeményezések és életrevaló ötletek valóságos „szülőotthona“ a Debreceni Kefegyár. Minden hónapban készül itt valami hasznos, valami jó, aminek mind Debrecen, mind Böszörmény, Vámospércs vagy Told is előnyét látja. Az üzem januárban ismét ötezer jó minő­ségű sárkefét és többszáz, a háztartásokban nagy közkedveltségnek örvendő szurkos, kontyos meszelőt adott a lakosságnak. Mindezt a ihui- ladékanyagck legmeszebbmenő hasznosítása révén. A Kefegyár dolgozói ezenkívül szorgos mun­kával 2000 páros kőművesmeszelőt is készítet­tek terven felül az ipar számára. Az üzem to­vábbi terve, hogy március 31-ig a már legyár­tott mennyiségeken túl további 4000 kontyos meszelőt és előreláthatólag 4—5000 sárkefét gyárt. Ezenkívül-a magyaróvári íestvérüzem ré­szére is készítenek 100 ezer fogkefenyelet — szintén hulladékból. Mint érdekességet kell megemlíteni, hogy a Kefegyárban bővült az exportra készült gyárt­mányok választéka. A budapesti íilmimütenmek- ben visszamaradt celluloid-szerű hulladékból igen ízléses, tetszetős kivitelű ruhakeféket ké­szítenek. A külföldi piacokon az újszerű ruha­kefék iránt máris nagy az érdeklődés. India 10 000 darabot rendelt, Törökországgal jelenleg folynak a tárgyalások. ÚRÓMÜIAVITÓ Ötezer vállfa, azóta semmi Sok hulladék, vaslemez, deszkavég stb. kép­ződik munka közben a Járóműjavitóban. az üzem az elmúlt esztendőben Ígéretet tett, hogy a lehetőséghez mérten közszükségleti cikkeket is gyárt. Ötezer vállfát, néhány gyermeCchnkedlit legyártottak, de azóta semmi más nem készült. Az üzem műszaki dolgozói, így a fődiszpé­cser is a magas rezsiköltségekre és a forgalmi- adókulcsra panaszkodnak. Szerintük ez köti meg a kezüket. Ez az érv csak löszben fogad­ható el. Más vállalat is küszködött már ilyen problémákkal, de kérte a forgalmiadókulcs le­szállítását, amit tekintettel a közszükségleti cikkek gyártásának fontosságára — meg is ka­pott. Vajon a Járóműjavító nem teihetné-e meg ugyanezt? Dehogynem! Azonban mégis csalt ké­nyelmesebb dciog valamire hivatkozni, mintsem tervet kidolgozni a gépek jobb kihasználására, a huliadékanyagók leggazdaságosabb értékesíté­sére. Mi úgy véljük, 'hogy a Járóműjavitóban most rossz spanyolfalat húztak, ami semmit se takar, amit ideje volna már lebontani! ORVOSI MŰSZERGYÁR Körömollók és körömreszelök után -13 GQG manikűrkészlet Az üzserekben már árulják az Orvosi Mű- szevgyái- körömollóit, körömreszelőit, szőre«pe- szeit stb, sőt Rövidesen új típusú nyeles köröm­csípők, s a nyocrészes manikűrkészletek is for­galomba kerülnek. Körömollóból januárban ’300. körönveszeiő- b31 250.0, “zőrcsipeszből 3000 darabot készítettek az év első hónapján a műszergyáriak. Az áp­rilis 4-i fogadalmak szerint az első negyedév végéig további 12 000 körcmolló, 12 500 köröm- reszelő, 7000 szőrcsipesz bővíti a kultúrcikíkék választékát. A manikűrkészletek első sorozatát előrelát­hatólag júliusban bocsátja ki a gyár. A nyolc- részes készlet többek között ollót, szemöldök­csipeszt, korömneszelőt, körömifényesítőt tartal­maz. A kivitelezésre különösen nagy gondot for­dítanak. Az ízléses bőrtokban elhelyezett ma­nikűrkészlet mindegyike aranyozva, krómozva, vagy nikkelezve lesz. A készletből a második félévben 13 000 garnitúra készül. Az előzetes kalkuláció szerint 180 forintos forgalmi áron. A közszükségleti cikkek gyártásával az Or­vosi Műszergyár dolgozói új fejezetet nyitottak a gyár történetében. Különösen R. Tóth János körömcsípő műszerész és Horváth Attila ifjú­munkás érdemel dicséretet. Mindketten 150— 160 százalékot teljesítenek a kivitelezés techno­lógiájának pontos betartása mellett. BÚTORGYÁR Tízezer méter horonyléc helyett 14 780 Száz éj ermekizék, ötven asztal és .10 000 mé­ter horonyléc elkészítését vállalták többek kö­zött április 4 tiszteletére a Bútorgyár dolgozói. Hogy állnak a fogadalom teljesítésével? Tízezer méter horonvléc helyett máris 14 700-at készí­tettek — 8000 forint értékben. Mérnöki jelző- fából is teljesítették ígéretüket. A vállalt 10 000 darab két hónappal a határidő előtt készült el. De mi van a gyermekszékekkel, gyermekaszta- lokkal? Bizony ezekből mindössze csak tizenkét’ darab hagyta el az üzemet. Mi ennek az oka? Érdeklődésünkre Her- czegh elvtársnő, a Bútorgyár versenyfeleiőse igen meglepő választ ad. „A gyermekasztalok és gyenmekszékek készítését eredetileg selejtes, de még hasznosítható munkadarabokból tervez­ték. Ezt a vállalást azonban aligha „teljesítik“. Már januárban, mint a fehér holló, olyan ritka volt a selejt. Jelenleg sincs másképp. Gyermek­asztalokból és gyermekszékekből tehát kevés készül el, de annál többet nyer a közösség, hisz* a tartós bútor minden vevő számára csak nye­reséget és végső soron pénzmegtakarítást je­lent.“ A gyárban már két új típusú rekaraié minta­darabját is elkészítették. Az első garnitúrákból előreláthatólag a nyár elején vásárolhat a kö­zönség. VASIPARI ÉS TÖMEGCIKKEKET készítő vállalat 6j aliimiöiuiMiíények, tűzhelyek Neve után ítélve nem nehéz kitalálni, mit gyárt a Vasipari és Tömegcikkeket Készítő Vál­lalat, A vállalat műhelyeiben mindenütt serény munka folyik. Püspötk Kálmán, Kiss József, Je­néi Lajos. Refisz Rudolf, Faragó György és a többiek keze alól százszámra kerülnek ki a va­lóban tömegcikkeknek számító aluminiumedé- nyek, tűzhelyek, füstcsövek, amelyekből gyak­ran még ma is hiány van a megyében. A vállalat dolgozói januárban sikeresen ol­dották meg teendőiket. 1300 csikótüahelyet, 5000 aluminiunveciényt és 2 tonna füstcsövet készí­tettek. Aluminiumedényböl többek között lába­sok, csészék készülnek, de pecsenyéstálak, pa­lacsintasütők, ételhordók, mosogatótálak is szerepelnek a cíkklistán. KOVÁCS TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom