Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-05 / 30. szám
Mai számból: Felhívás az ifjú traMoristák és trdkloros brigádok országos felszabadulási versenyére (2. oldal) — Vége a télnek? (2. oldal) — A hajdúböszörményi Rákóczi Tsz tagjai 50 000 forintos évi jövedelemért szállnak harcba (3. oldal) — Az NB II. Keleti-csoportjának sorsolása (4. oldal) XII: ÉVFOLYAM, 30. SZÄM A KA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1935. FEBRUÁR 5. Békét a világnak Az orvos meg nem érkezett tmeg. A rendelő előszobájában sorban állnak a marnak az ápoló- nővér íróasztala előtt és egymás- u'.án bemondják a csöppségek személyi adatait. Oltásra hozták a kicsiket. Mennyi édes kis apróság és mennyi büszke mama. Nehéz volna megállapítani, Ihogy a gyermeki kedvesség, vagy az anyai boldogsóig varázsa hevíti barátságosabbá a szoba levegőjét. A hosszú öltöztető asztalon szépen egymás mellett sorakoznak a levetett gyermekkolmik, meleg sapkák, apró kabátkáik, mellények, melegítők, s a húsos kis meztelen fehér karok a napfényben szikrázó hónál is csillogóbb örömet ébresztenek a fiatal anyák szemében. A terem minden zugát betölti a gyermekek kedves zsivaja. Az egyik mama cukrot töm kislánya szájába, hogy elhallgattassa pi- lyergését, a másik csaik nézi ölében alvó kisfiát, s talán éppen azt érzi, hogy a szunyókáló csöppségben a múlt keserűségét leloldó jelen öröme ölelkezik a jövő reménységével. Anyaság, gyermek, remények, élet, jövő ..; Mind-mind egymástól elválaszthatatlan rokonfogalmak. Jól tudja mindenki, hogy így kívánja a világ évezredek folyamán össze- kovácsolódott rendje, így kívánják az emberek százmilliói, mégis akadnak néhányon, akik fel akarják borogatni ezt a rendet, el akarják választani az anyát gyermekétől, a gyermeket a reményteljes élettől, mindnyájunk életét a jövőtől, a holnap örömétől. Ma már nyilvánvaló az egész világ előtt, hogy kik ezek, akik piacon árulják a halált — és az egész emberiség létét veszélyeztető tömegpusztító fegyverekkel kereskednek. Bizonyára nekik is vannak gyermekeik. Hát nem gondolnak azok jövőjére? Nem gondolnak arra, hogy tébolyult lázálmaik közepette egy meggondolatlan lépéssel ízekre zúzhatják a földgolyót, s magukkal együtt gyermekeiket is megsemmisíthetik? Nem. mert ehhez emberi érzésekre lenne szükség. A gonoszság végső fokán, a téboly határánál azonban nem beszélhetünk emberies ségr 51. Az igaz, hogy egy esetleges atomháború az egész emberiségre nézve végzetessé válhatna, kétségbeesésre azonban egyáltalán nincs okunk. A béketábor országainak ereje idáig megóvta a világot egy újabb háború ki- robbantásától, s minden : ©menyünk megvan arra, hogy az embertelen gyötrelmekkel járó világégést a továbbiaíkban is sikeresen elkerüljük. Erősek vagyunk, mert sokan harcolunk a békéért, mert néhány milliomoson és maroknyi talpnyaló hadán kívül ma senki nem akar háborút ezen a földön. A béke szere- fefe ma a világ minden táján fehér galambot fest a kibontott zászlókra, s az égszínkék lobogók árnyában bátor békeharcosok seregei emelik fel szavukat, öklüket. Kínában éppúgy, mint Amerikában egy újabb háború kirobbantása ellen. A napokban a rádió egyik riportere felkeresett egy idős nénit és megkérdezte tőle, hogy mire gondolt, amikor háború elleni tiltakozásaképpen aláírta a békeivet. A néni feleletében egy tíz évvel ezelőtti képet idézett fel. Elmondotta, hogy német tiszteket szállásoltak be hozzá, s egy alkalommal a kedves kis kanárija rászállt az egyik hórihorgas tiszt vállára. Az megfogta a madarat s tört magyarsággal megkérdezte a nénit, hogy szereti-e a kis állatot? Nagyon, nagyon — tördelte kezeit a veszélyt meg- érezve a néni. Nohat, ha szeretsz madár — úgymond a náci — akkor nesze neked, egyed meg is — és ezzel ördögi vigyorra! teljes erejéből a falhoz vágta az öreg néni egyetlen vigaszát, a pici kis kanárit. A néni tehát azért írta alá a tiltakozó ívet, mert nem akarja, hogy az ilyenfajta vadállatoknak ismét fegyvert adjanak a kezébe. Ezt mondotta el a rádió hallgatóinak. Egy kanári elvesztése végeredményben nem nagy dolog. Milliók őriznék bensőjükben ebből az időből ezerszer maróbb, keserűbb fájdalmat. De akik a tehetetlen madarat ilyen közönnyel pusztítják el, azoktól nem sok iót várhat a világ. Elképzelni is lehetetlen, hogy ez az ember meg tudja érteni és becsülni azt. ami igazi érték az életben. Van-e valaki, aki állítani merne, hogy ezek az emberségükből kivetkőzött egyének tiszte’etben tartanák mindazt, ami szép és felemelő az életben, ami előbbre vitte a fejlődést, az embeii kultúrát, a művészetet. Most tél van, február. De a tavasz szívet melengető . enyhe lelhette te már sejteti, hogy idén korán érkezik majd a jó idő. A langyos sugarak még valahol a jövőben bolyongnak hontalanul, s alig várják, hogy szerető körünkben végre otthonra találjanak. Nálunk ma mindenki a tavaszt várja, a napsugár jöttét, mert szeretjük az életet, szerelmesei vagyunk a boldog, napsugaras szabadságnak. Békében akarunk élni, békében tudjuk csak olyanná tenni -ezt az országot, amilyennek álmodta a nép ezer éven keresztül. Mi építeni akarunk, óvodákat, iskolákat, ahol igazi tudásra tanítják fiainkat. Gyárakat emelünk, ahol a hétköznapok munkáját ünnepivé varázsolja a tudat. a magunk életének szépítésén, jobbátételén fáradozunk. Égbemagasló ’kultúrpaloták tervein törjük a fejünket, melyek a mi művelődésünket szolgálják majd. Mindezeket esek békében, nyugodt építéssel valósíthatjuk meg. Aki tehát háborút akar, boldog jövőnk terveinek végrehajtását gátolja. Békét, békét — hangzik a világ népeinek követelő kiáltása, s mint vízesés moraja, visszhangzik rá az igenlő felelet a legeldugottabb zugból is. Akik pedig nem hallják, vagy nem akarják hallani az emberiség nagy részének jogos követeléséi, azokkal, ha kell erővel értetjük meg, hegy a fejlődést nem lehet megállítani, mert az emberek egészséges éietszeretete erősebb a .találgyárosok mesterkedésemé;. A FELSZABADULÁSI VERSENY SIKERÉÉRT Mi a helyzet a közszükségleti cikkek gyártásánál ? j Iparunk egyik fontos napirenden lévő feladata: egyre több közszükségleti cikket gyár- j ♦ tani a lakosságnak. Szorosan összefügg ez az életszínvonal emelésével, a növekvő igényi); } 'kielégítésével. Az április 4-i fogadalmakat alapulvéve, több üzemben megnéztük, hogyan J | halad a 'közszükségleti Ciliitek gyártása. j KEFEGYÁR Ötezer jó minőségű sárkefe A hasznos kezdeményezések és életrevaló ötletek valóságos „szülőotthona“ a Debreceni Kefegyár. Minden hónapban készül itt valami hasznos, valami jó, aminek mind Debrecen, mind Böszörmény, Vámospércs vagy Told is előnyét látja. Az üzem januárban ismét ötezer jó minőségű sárkefét és többszáz, a háztartásokban nagy közkedveltségnek örvendő szurkos, kontyos meszelőt adott a lakosságnak. Mindezt a ihui- ladékanyagck legmeszebbmenő hasznosítása révén. A Kefegyár dolgozói ezenkívül szorgos munkával 2000 páros kőművesmeszelőt is készítettek terven felül az ipar számára. Az üzem további terve, hogy március 31-ig a már legyártott mennyiségeken túl további 4000 kontyos meszelőt és előreláthatólag 4—5000 sárkefét gyárt. Ezenkívül-a magyaróvári íestvérüzem részére is készítenek 100 ezer fogkefenyelet — szintén hulladékból. Mint érdekességet kell megemlíteni, hogy a Kefegyárban bővült az exportra készült gyártmányok választéka. A budapesti íilmimütenmek- ben visszamaradt celluloid-szerű hulladékból igen ízléses, tetszetős kivitelű ruhakeféket készítenek. A külföldi piacokon az újszerű ruhakefék iránt máris nagy az érdeklődés. India 10 000 darabot rendelt, Törökországgal jelenleg folynak a tárgyalások. ÚRÓMÜIAVITÓ Ötezer vállfa, azóta semmi Sok hulladék, vaslemez, deszkavég stb. képződik munka közben a Járóműjavitóban. az üzem az elmúlt esztendőben Ígéretet tett, hogy a lehetőséghez mérten közszükségleti cikkeket is gyárt. Ötezer vállfát, néhány gyermeCchnkedlit legyártottak, de azóta semmi más nem készült. Az üzem műszaki dolgozói, így a fődiszpécser is a magas rezsiköltségekre és a forgalmi- adókulcsra panaszkodnak. Szerintük ez köti meg a kezüket. Ez az érv csak löszben fogadható el. Más vállalat is küszködött már ilyen problémákkal, de kérte a forgalmiadókulcs leszállítását, amit tekintettel a közszükségleti cikkek gyártásának fontosságára — meg is kapott. Vajon a Járóműjavító nem teihetné-e meg ugyanezt? Dehogynem! Azonban mégis csalt kényelmesebb dciog valamire hivatkozni, mintsem tervet kidolgozni a gépek jobb kihasználására, a huliadékanyagók leggazdaságosabb értékesítésére. Mi úgy véljük, 'hogy a Járóműjavitóban most rossz spanyolfalat húztak, ami semmit se takar, amit ideje volna már lebontani! ORVOSI MŰSZERGYÁR Körömollók és körömreszelök után -13 GQG manikűrkészlet Az üzserekben már árulják az Orvosi Mű- szevgyái- körömollóit, körömreszelőit, szőre«pe- szeit stb, sőt Rövidesen új típusú nyeles körömcsípők, s a nyocrészes manikűrkészletek is forgalomba kerülnek. Körömollóból januárban ’300. körönveszeiő- b31 250.0, “zőrcsipeszből 3000 darabot készítettek az év első hónapján a műszergyáriak. Az április 4-i fogadalmak szerint az első negyedév végéig további 12 000 körcmolló, 12 500 köröm- reszelő, 7000 szőrcsipesz bővíti a kultúrcikíkék választékát. A manikűrkészletek első sorozatát előreláthatólag júliusban bocsátja ki a gyár. A nyolc- részes készlet többek között ollót, szemöldökcsipeszt, korömneszelőt, körömifényesítőt tartalmaz. A kivitelezésre különösen nagy gondot fordítanak. Az ízléses bőrtokban elhelyezett manikűrkészlet mindegyike aranyozva, krómozva, vagy nikkelezve lesz. A készletből a második félévben 13 000 garnitúra készül. Az előzetes kalkuláció szerint 180 forintos forgalmi áron. A közszükségleti cikkek gyártásával az Orvosi Műszergyár dolgozói új fejezetet nyitottak a gyár történetében. Különösen R. Tóth János körömcsípő műszerész és Horváth Attila ifjúmunkás érdemel dicséretet. Mindketten 150— 160 százalékot teljesítenek a kivitelezés technológiájának pontos betartása mellett. BÚTORGYÁR Tízezer méter horonyléc helyett 14 780 Száz éj ermekizék, ötven asztal és .10 000 méter horonyléc elkészítését vállalták többek között április 4 tiszteletére a Bútorgyár dolgozói. Hogy állnak a fogadalom teljesítésével? Tízezer méter horonvléc helyett máris 14 700-at készítettek — 8000 forint értékben. Mérnöki jelző- fából is teljesítették ígéretüket. A vállalt 10 000 darab két hónappal a határidő előtt készült el. De mi van a gyermekszékekkel, gyermekaszta- lokkal? Bizony ezekből mindössze csak tizenkét’ darab hagyta el az üzemet. Mi ennek az oka? Érdeklődésünkre Her- czegh elvtársnő, a Bútorgyár versenyfeleiőse igen meglepő választ ad. „A gyermekasztalok és gyenmekszékek készítését eredetileg selejtes, de még hasznosítható munkadarabokból tervezték. Ezt a vállalást azonban aligha „teljesítik“. Már januárban, mint a fehér holló, olyan ritka volt a selejt. Jelenleg sincs másképp. Gyermekasztalokból és gyermekszékekből tehát kevés készül el, de annál többet nyer a közösség, hisz* a tartós bútor minden vevő számára csak nyereséget és végső soron pénzmegtakarítást jelent.“ A gyárban már két új típusú rekaraié mintadarabját is elkészítették. Az első garnitúrákból előreláthatólag a nyár elején vásárolhat a közönség. VASIPARI ÉS TÖMEGCIKKEKET készítő vállalat 6j aliimiöiuiMiíények, tűzhelyek Neve után ítélve nem nehéz kitalálni, mit gyárt a Vasipari és Tömegcikkeket Készítő Vállalat, A vállalat műhelyeiben mindenütt serény munka folyik. Püspötk Kálmán, Kiss József, Jenéi Lajos. Refisz Rudolf, Faragó György és a többiek keze alól százszámra kerülnek ki a valóban tömegcikkeknek számító aluminiumedé- nyek, tűzhelyek, füstcsövek, amelyekből gyakran még ma is hiány van a megyében. A vállalat dolgozói januárban sikeresen oldották meg teendőiket. 1300 csikótüahelyet, 5000 aluminiunveciényt és 2 tonna füstcsövet készítettek. Aluminiumedényböl többek között lábasok, csészék készülnek, de pecsenyéstálak, palacsintasütők, ételhordók, mosogatótálak is szerepelnek a cíkklistán. KOVÁCS TIBOR
