Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-26 / 21. szám

2 N It P L A P 1955 január 28, szerda Rákosi WíUyáfi elvtárs liesxéde az országos széiilmiiyászati értékéül eten Néhány szó a görög képzőművészetről (folyta tó* az Z. oldalról.) rtiletén mutatkozó hiányos­ságok igen komoly káro­kat okoznak. Mi teljesen egyetértünk Takács elvtárs megállapításával, aki rá­mutatott a tatabányai ta­pasztalatok alapján arra, hogy a bányászok a harcos, fegyelmet tartó, rendet megkövetelő vezetőt szere­tik és nem szeretik azokat a vezetőket, akik megtűrik a lazaságokat. Mi is azt ta­pasztaljuk, hogy a becsüle­tes, tapasztalt bányászok rendkívül elégedetlenek és mérgelődnek, ha a műszaki vezetők nem követelik meg a fegyelmet. A bányá­szok a határozott, kemény­kezű műszaki vezetőket szeretik, akik igazságosan büntetik meg a fegyelme­zetlenkedőket. Ahol a ve­zető megköveteli a rendet, ott jobbak a munkafeltéte­lek, kibontakozhat a mun­kaverseny, nem gátolják a dolgozók munkaledületét apró műszaki hibák. Ennek | következtében eredménye­sebb a munka, nő a telje­sítmény és vele együtt nő ja dolgozók keresete, a mű­szakiak prémiuma. Ezt mutatták a tapaszta­latok is. amelyeket a pécsi bányatrösztnél szereztünk, tudvalevőleg ez a tröszt túl­teljesítette termelési ter­vét, elővájási tervét, csök­kentette az önköltséget és 10 millió forint megtakarí­tást ért el. Központi veze­tőségünk ipari és közleke­dési osztálya, a szénbányá­szati minisztérium és a bá­nyász szakszervezet közö­sen megvizsgálták Pécs- bányát, hogy megállapítsák, milyen speciális rendszabá­lyokkal érték el a jó ered­ményeket. A brigád „legna­gyobb meglepetésére“ semmi különös rendszabályt nem talált, illetve megállapítot­ták, hogy a jó eredmények titka, hogy a bányában rend és fegyelem van. Aki fegyelemsértést követ el a munkában, azt keményen felelősségre vonják. A mű­szaki vezetés, a párt, a DISZ, a szakszervezet együtt dolgoznak, vigyáz­nak az anyagra, takarékos­kodnak. nem tűrnek laza­ságot, lopást. A pécsi tröszt jó eredményeihez persze hozzájárul az is, hogy ott éveken keresztül a szovjet mérnök elvtársak dolgoz­tak, de a további ered­ményt már a szervezett, fegyelmezett, szolid munka adta, amely meghozta gyü­mölcsét nemcsak Pécsett, hanem mindenütt, ahol alkalmazzák. Amit meg tudtak csinálni Pécsett — és hozzátehetem, más trösz­töknél is — az végrehajt­ható mindenütt. A teljesítmények növe­lése, az önköltség csök­kentése, a munkatelje­sítmények emelése, a legyelcm megszilárdí­tása — ezek most bá­nyászatunk központi kérdései és hozzátehe- tent, nemcsak bányá­szatunké. hanem egész szocialista, iparunké és mezögazadságunké. — Gazdaságosan. olcsób­ban, jobban termelni — ez a népjólét emelésé­nek döntő forrása! — Kevés szó esett a ta­nácskozáson az 1955-ös terv­ről. Ebben az évben a szénbányászat termelésé­nek növekedését alacsonyra szabtuk. Nem azért szab­tuk alacsonyra a termelés növelését, mert az ország bővében van a szénnek, vagy a bányák nem tudná­nak több szenet adni. El­lenkezőleg! Az országnak minden tonna szénre szük­sége van és a bányák töb­bet is tudnának adni. Mind­járt hozzátehetem, hogy jö­vőre többet is fogunk kér­ni. Most folynak az új ötéves terv kidolgozásának előkészületei. A második ötéves terv folyamán nem­csak be kell fejeznünk az első ötéves tervben megkez­dett különböző üzemeket, de a mezőgazdaság és a mezőgazdaság szocialista szektorainak fokozott fej­lesztése mellett erőteljesen folytatni kívánjuk a szo­cialista iparosítást, amihez természetesen megfelelő mennyiségű szén kell. A termelés idei alacsony | növelésével módot akarunk j adni a szénbányászatnak arra, hogy teremtsen ren­det a saját területén, hozza rendbe a leromlott légvá­rakat, gondoskodjék jobban a munka biztonságáról, erősítse meg a munkaíe- fegvelmet, gondoskodjék jobban a munka biztonsá­gáról, gondoskodjék ideje­korán megfelelő elővájá- sokról, egyszóval teremtse meg azokat az előfeltétele­ket, amelyek lehetővé te­szik, hogy jövőre és a má­sodik ötéves terv folyamán bányáink egészségesen, erő­teljesen fejlődjenek és alá­támasszák, kielégítsék mind­azokat a követelményeket, melyeket a népjólét eme­lése, a szocializmus építé­se. a honvédelem vele szem­ben támaszt. — Ezt a célt szolgálja az új, világosan, könnyen át­tekinthető bérezési rendszer is. amely előnyben részesíti a nagyobb szaktudást kö­vetelő elővájáson dolgozó munkásokat és ezzel is oda hat, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg azok a bajok, amelyek az idén az előváj ás elhanyagoláséból keletkeztek. Ugyancsak fo­kozottabban követeljük r,:eg a bányák gépesítését, a millszekundumos robbantás kiterjesztését. — Erőteljesen támogatni kell azt a törekvést is, hogy újítsuk fel a szocialis­taverseny régi bevált mód­szerét, a melegcsákány- mozgalmat, a Loy-mozgal- mat, a péntek-mozgalmat. Most, hogy az egész ország, és ' öztük nem utolsó sor­ban a bányászság felszaba­dulásunk 10 éves ünnepére készül, és e nagy eseményt az egész országra kiterjedő felszabadulási munkaver­sennyel és emelkedő mun­kateljesítménnyel teszi em­lékezetesebbé, megvan a le­hetőség, bőgj' ezek az egészséges mozgalmak új erőre kapjanak, új életre keljenek. Végére fagytam azt a té­nyezőt, mely gazdasági életünk minden területén és így a bányászatban is döntő szerepet kell hogy játsszon: a gazdasági veze­tők, a párt, a DISZ. a szak- szervezet együttműködését. Teljesen egyetértek Takács elvtárssal, aki a tatabányai tapasztalatok alapján meg­állapította, hogy ahol jó a pártmunka, ott jó a terme­lés. Mindjárt hozzátehe­tem. hogy a pécsi bánya­tröszt jó eredményeit meg­vizsgáló brigád a sikerek egyik fontos forrásául a trösztvezetés, a part,.a szak- szervezet, a DISZ együtt­működését jelölte meg. Külön meg kell emlékez­nem a DISZ javuló munká­járól. Tudvalevő, hogy ta­Ha az antik Görögország egy polgára feltámadna, s közénk kerülve megvizsgál­ná alaposan a mi kultúrán­kat, sokmindenen lenne oka csodálkozni. Technikánk, tu­dományunk vívmányai ak­kor még ábrándnak és fantasztikumnak is mesé­sek lettek volna. A fényké­pezés, a rádió, a gyógyá­szat, a repülés, az atomfi­zika, mind varázslat vagy csoda lett volna számukra. Viszont ha a művészetek terén akarnánk dicsekedni, fölényünk éppen más meg­világítást kapna. Azóta vál­tozott az emberiség, változ­tatott stílust, gondolatot, más nyelven mondta, ba­rokkban a technikát a vir­tuozitásig vitte, de a csoda, a varázslat számunkra az ő műveik. Egy antik csonk, melynek nincs feje, nincse­nek végtagjai, túléli, mint túlélte a legszörnyűbb meg­csonkításokat, a szépség részleteiben is úgy él, mint abban az egész műben, me­lyet közülünk senki se lá­tott. A görög szobrászatnak ez a felsőbbrendűsége érezhető is volt az egész történelem folyamán. Nemsokára az­után, hogy Görögország a Peloponézosz déli ujjaival Kréta és Egyiptom felé markolt, s alighogy meg­született a görög szobrászat kötött testtartásával, enyhe mosolyával, az úgynevezett arhaikus mosollyal, az élet- reébredésnek első jelével, — már akkor másolókra talált, s ha látunk egy Buddha-szobrot, gondoljunk arra, hogy mosolya egy ré­gi Apolló arhaikus mosolya. Perikies korának a szob- részatát Pheirdiásszal. Po- likleitosszal tekintették az ókorban is a művészet csúcspontjának. A IV. században az iste­nek több emberi vonást kapnak. Erre a korra vo­natkozó szobrokat szélesebb körben ismerik, például a Polikleitos Hermesét, (az egyetlen eredeti hiteles szo­bor az ókorból, ugyanis a többi másolat), a milói Vé­nuszt, Lysippos atlétaszob­rait, a bájos Hegeso-sírem- léket. A hellenizmus korában a macedón fegyverek után mentek a szobrászok is s a birodalom felbomlása után is virultak. Pergamon és Alexandria a két központ. A haldokló Galata, Laokoon, belvederei Apolló, Versail­les: Artemis és se szeri, se száma az ebből az időből való szép márványoknak. A római szobrászat a gö­rög Szobrok felsőbbségétől | nem tudott fejlődni. Ren- ! geteget másoltak. Egy na­gyobb középületen ezrével állítottak görög másolato­kat. Ezek minőségére ves­sen egy kis fényt, hogy például az istenek atyjáról készült legszebb szobor Otorioliban, egy kis vidéki faluban került elő. A reneszánsz a Pisanok- tól kezdve Michelangelo: g. kire élete végéig rányomta bélyegét a Laokoon-cso- port, az antik szobrokból vette példaképét, majd a neoklasszicizmus Canová- val. Thorvaldsennel szintén azokat igyekezett követni. A megyei tanács népmű­velési osztálya és a Társa­dalom és Természettudomá­nyi Ismeretterjesztő Társu­lat rendezésében Kisdégi Ferencné, a Népművészeti Intézet munaktársa erről a témáról, a görög szobrá­szatról és festészetről tart ma előadást Nyíregyházán. Koroknav Gyula. Megalakult a TT1T mű vészeli szak úszta I \ a A Társadalom és Termé­szettudományi Ismeretter­jesztő Társulat helyiségé­ben január. 21-én megala­kult a társulat művészeti szakosztálya. Ez a szakosz­tály magában foglalja a ze­nei, képzőművészeti és mű­vészi foto munkabizottsá­gokat. A művészeti szakosztály elnöke, Vikár Sándor zene­iskolai igazgató ismertette röviden a budapesti elnöki értekezlet előadásait, a szakosztály feladatait, az eddigi hibák kijavításának módjait és lehetőségeit. Rá­mutatott az esztétikai, a művészi nevelés embert for­máló, egységre nevelő ha­tására, fontosságára. A munkabizottságok ve­zetői zenei részről Straky Tibor zeneiskolai tanár, képzőművészeti részről Berki Nándor szobrász, a művészi foto részéről Ko- roknay Gyula, a megyei ta­nács népművelési osztá­lyának dolgozója. Az előadás után kialakult élénk vitában elhatároz­ták, hogy vasárnap délutá­nonként ^mikrobarázdás le­mezekkel zenei bemutató­kat rendeznek. További tervük az, hogy a képző­művészek megfelelő helyi­w séghez, műteremhez jussa­nak. A művészeti szakosz­tály tagjai úgy látják, hogy a TTIT és a megyei tanács népművelési osztályának segítségével valóban ered­ményesen tudnak majd dolgozni, városunkban és megyénkben a szocialista­realista kultúrát eredmé­nyesen tudják művelni és terjesztene ________________ MLJEOJEliEMT a Pártépités januári száma, tartalmából az alábbi cik­kek emelkednek ki: Várnai Ferenc: Tegyük a dolgozók ügyévé az 1955. évi válla­lati tervek elkészítését! —* Matusek Tivadar: A kol­lektív vezetés néhány kér­déséről. — Kocsa László; Közelebb az élethez! — Farkas László: A termelés pártellenőrzéséről. — Kar­dos Mihály: Pártmunka a mezőtúri gépállomáson. — Borsi Sándorné: A vezetők propagandamunkája. — Fi­lep János: A földművesszö­vetkezet — a falu nagy tö­megszervezete. A fent kiemelt cikkek mellett még számos fontos cikket közöl a MDP Köz­ponti Vezetőségének folyó­irata. Gondos gazda tanácsai lloj*tvitn lianüeiiáljiik fel a silótakariuán^ ( A silót legkorábban meg­töltése és lezárása után 4 héttel bonthatjuk ki. Még jobb, ha 6 hét múlva tesz- I szűk ezt, mert így bizto­sabb, hogy a takarmányban az erjedési folyamatok többségében befejeződtek. A még erősen erjedő siló- takarmányt nem szabad etetni, mert étrendi zava­rokat, felfúvódást, hasme­nést síb. okozhat. Épített silókban a takar­mány akár 2—3 évig, árok, illetve földsilókban egy évig is bentmaradhat. An­nak. hogy a silózott takar­mány túljutott-e már any- nyira az erjedésen, hogy etethető — biztos ismertető jele nincsen. Általában az erősen savanyú, vagy sa- vanykás takarmányról fel­tételezhetjük. hogy túl van az erjedésen. A 4—6 hét elteltét minden esetre meg kell várni. Amikor kibontottuk a si­lót, meg kell nézni a benne lévő t akarmányt abból a célból, hogy legfelső és fal­menti része nem penészss-e. Amennyiben a silótöltés j nem történt folyamatosan ' és a levegőt taposással nem [ távoli tottuk el, a takar-1 mány belső részében is mu­tatkozhat penész. A pené­szes takarmány pedig nem etelhető jószágainkkal. Az elromlott részt ki kell hor­dani a silóból. A silóból etetésre kisze­dett takarmányt ha csak lehet, ne készítsük az is­tállóban, hanem a takar­mánykamrában vagy más helyiségben tároljuk, hogy attól a tej ne kapjon sza­got. A szabadban tartás nem helyes, mert télen deres vagy fagyos lesz, melegebb időben pedig a naptól erjed és igen gyorsan romlik. A silózott takarmányt, amíg etetésre kerül, helyes ha egy halomba rakjuk, nem pedig vékony rétegbe. Csak etetés előtt keverjük egyéb takarmányokhoz, hogy feleslegesen ne leve- gőzzön. Ettől csak akkor térünk el, ha az állatokat silózott takarmányhoz szok­tatjuk, vagy pedig a szók; tatás ellenére nem fo- gyasztják szívesen. Ilyen esetekben a silózott takar­mányt a pácoláshoz kerülő keverékhez adjuk. A silózott takarmány ete­tésénél legfontosabb dolog a helyes bevezetés. Akár evett már életében silózott takarmányt a jószág, akár nem etetését egészen kis adagokkal kell kezdeni. Ha az állatok a különben jó minőségű takarmányt nem fogyasztanák, akkor az etetésből néhány napra ki kell a silót iktatni és csak, ezután kell ismét etetésé­hez kezdeni. Ha a silót kibontottuk, annak tartalmát folyamato­san, nap-nap után kell etetni. Ha valamilyen kü­lönleges ok miatt a silózott takarmány etetését huza­mosabb időre mégis meg kell szakítanunk, akkor a silót földtakaróval szabá­lyosan le kell fedni. Majoros Ferenc megyei takarmánygazdál- kodási előadó. valy szeptemberben a j DISZ felhívására 530 ifjú' szenelőbrigád tagjaM vállal- j ták, hogy az év végéig ter-j vükön felül 228.000 tonna szenet adnak. E vállalást! az ifjúk becsülettel teljesí­tették. sőt valamelyest túl is teljesítették. A DISZ most vállalja, hogy első negyedévi tervét a felsza- j badulás 10 éves évforduló-; jóra 110.000 tonna szénnel í túlteljesíti. Biztos vagyok' benne, hogy ígéretüket va-J lóra is váltják. Egy* sor fel- j szólaló e tanácskozáson rá­mutatott a DISZ-ifjak ja­vuló munkájára. A mű- I szaki vezetőknek, pártunk­nak. a szakszervezeteknek erőteljesen támogatni kell a diszisták jó munkáját, s minden törekvést, amely módot ad arra, hogy a bá­nyában dolgozó fiatalok mi- j né! hamarabb jó szakmun­kásokká és egyben öntuda-1 tos kommunistákká válja­nak. A bányákban elsősorban j a kommunista bányászokat! kell mozgósítani, akiknek száma nem kevés és akik a múltban annyi nehéz helyzetben megmutatták, hogy pártunk, népi demok-j ráciánk legbiztosabb tárna-j szai. Itt ismételten szó esett róla, hogy legjobb eredménye a jó példamuta­tásnak van. Ez igaz. A kom­munista példamutatástól függ elsősorban, hogy! mennyire tudjuk mozgósí- ! tani a szakszervezet tag- I ja.it, a DISZ-fiatalokat, I ' mennyire tudják magukkal ! ragadni az egész bányász- j i ságot, az egyszerű bányáé-, I szokat és a műszakiakat j : egyaránt. A termelés kérdéseit össze kell kötnünk a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor és hazánk problémáival. Mindenki megérti, bogvl most, amikor a nyugati im- | perialisták fel akarják fegy- j verezni a német militariz- ; must, s amikor a béketábor i mozgósítja erőit, hogy a | háborús gyujtogatók e ter- I vét meghiúsítsa, a népi ! demokráciánk gazdasági I erejének növelése, a fegye- I lem megszilárdítása külön jelentőséggel bír. Az elvtársak, e tanácsko­zás résztvevői képviseljék bátran, határozottan és eré­lyesen azokat a javaslato­kat és rendszabályokat, amelyrek a szénbányászat termelésének terén mutat­kozó hibák kiküszöbölésé­re és az olcsóbb, jó minősé­gű termelés elérésére irá­nyulnak. Ismétlem, legye­nek biztosak benne, mögöt­tük áll a bány’ászság túl­nyomó nagy többsége, mö­göttük áll pártunk, az egész népi demokrácia, az égés* magyar cjolgozó nép. Nem kétséges, hogy ha a tanács­kozás tanulságait megszív­leljük s valóra váltjuk, a magyar szénbányászat útja újra fölfelé ível és a szén­bányászat dolgozói joggal és büszkén tölthetik be he­lyüket a magy'ar munkás- | osztály' élcsapatában, ahol j a felszabadulás óta eltelt i esztendőkben annyi gyrőzel- ! mes csatát vívtak. Kívánok teljes sikert e tanácskozás | minden célkitűzéséhez. — j (Lelkes, nagy taps.) ; Ezután szünet követke- | zett, majd folytatódtak a hozzászólások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom