Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-26 / 21. szám

Aláírások a békeíveken

Aláírások gyülekeznek a békeíveken — városon és falun egyaránt. Aláírások, amelyek azt jelentik, hogy a magyar dolgozók egy véleményen vannak a Béke-Világtanács irodájának határozatával, egy véleményen vannak az atomháború és Nyugat-Német- urszág felfegyverzésének kérdésében.

Mi váltotta ki a Béke-Világtanács irodájának iiatározatát? Mi váltja ki ország- és világszerte a oékealáírásokban is megnyilvánuló tiltakozást?

A mai nemzetközi helyzet, a nemzetközi feszültség fokozódása. A józangondolkozású emberek vi- ágszerte megértik, hogy veszély fenyegeti a békét, az emberiség kultúráját. Nyugat-Európa parlamentjeiben a párizsi egyezmények ratifikálása van napirenden, amelyek — mint ismeretes — Nyugat-Né- inetország felfegyverzését, új háború előkészítését tűzik ki célul. Nyugat-Németországot nemcsak „közönséges” ágyukkal és repülőgépekkel akarják felszerelni, hanem atombombával és más tömegpusztításra alkalmas fegyverekkel is. A nyugati hatalmak minden igyekezete arra irányul, hogy törvényesítsék a atomháborút, hogy „polgárjogot” adjanak a tömeges gyilkosságoknak, emberek és vagyonok pusztításának. — Szovjetunióban pedig ugyanakkor már javában ontja az energiát az első atom-villany- telep.

Ilyen nemzetközi események közepette ült össze Bécsben a Béke-Világtanács irodája, hogy megvizsgálja a világhelyzetet és határozataival béketettekre szólítsa fel az egyszerű emberek százmillióit. Ilyen nemzetközi események közepette született az Európa népeihez intézett felhívás, amely célul tűzi ki a londoni és párizsi egyezmények ratifikálásának meghiúsítását. Ilyen nemzetközi események közepette bélyegzi meg újból a' felhívás azt a kormányt, amely atomháborút merészelne kirobbantani. —

A Béke-Világtanács irodája a békeszerető népek hő óhaját fejezi ki. Azt, hogy lehetetlenné kell tenni áz atomháború megszállottainak működését, hogy meg kell semmisíteni az atomfegyver-készleteket és haladék nélkül be kell szüntetni az atomfegyverek előállítását.

A békeszerető emberek óhajtása ez. Szívesen rdják ehhez aláírásukat az emberek. Szívesen szavaznak a béke, az élet, az alkotás mellett — a háború, a halál, a pusztítás ellen. Szavaznak, mint esztendőkkel ezelőtt a stockholmi felhívásra, amelyet félmilliárd ember írt alá annak idején, s megakadályozta ezzel azt, hogy az imperialisták atombombával pusztítsák el Korea amúgy is feldúlt földjeit.

Szavazzunk mi is. Ami korára ez a cikk megjelenik, már megyénkben is sokezer aláírás gyűlik össze a békeíveken. Sokezer egyöntetű követelés Nyugat-Németország felfegyverzése, az atomháború ellen. Városok és falvak népe tesz hitet amellett, hogy nem engedi meg hazánk leigázását. Jól emlékezik népünk a német imperializmus tíz évvel ezelőtti gaztetteire. Jól emlékszik a felrobbantott hidakra, az elpusztított állatállományra, a felégetett gabonaraktárakra. Jól tudja, hogy a német imperia- iizmus nem „javult meg” egy évtized alatt. A német Imperializmusnak ma is szálka vagyunk a szemében. Nyugat-Németországban terjesztett térképek bizonyítják, hogy Hitler utódai Hitler példáján „igényt tartanak” a mi földünkre ,a mi hazánkra is.

Ez ellen, új gyáraink középületeink lerombolása ellen, az emberi hajlékok békéjéért emeli fel tiltakozó szavát dolgozó népünk.

Rákosi fláiiás ehtárs iies*étle

az országos szénbányászati értekezleten

elsőnek a szén önköltségének a kérdésével kívánok foglalkozni, mert az a benyomásom, hogy ez a fontos kérdés már Czottner elvtárs beszámolójában is kissé háttérbe szorult és még inkább ez történt a vita folyamán. Az elvtársak tudják, hogy az elmúlt év folyamán széntermelésünk 3.4 százalékkal növekedett az 1953-as évihez képest. Ez a növekedés százalékban is, tonnában is kifejezve a legkisebb, amit a felszabadulás óta eltelt évek folyamán elértünk, s ez már mutatja, hogy komolyan romlott a helyzet a szénbányászatban. A kép teljességéhez azonban tudni kell azt, hogy ezt a 3.4 százalék termelésemelkedést jóval nagyobb munkáslétszámmal értük el, mint tavaly és emiatt az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csökkent 1953- hoz viszonyítva. Közben tudvalevőleg emeltük a 1 dolgozók életszínvonalát.

1934 folyamán a munká- 1 sok és alkalmazottak reálbére körülbelül 15 százalékkal növekedett 1953-hoz Képest, amihez hozzá kell venni, hogy 1853 második felében, központi vezetőségünk júniusi ülésének helyes határozatai folyamá- nyaképpen ugyancsak komolyan . javítottunk a dolgozók, köztük elsősorban a oanyászok életszínvonalán, így az elmúlt év folyamán az a helyzet alakult ki, míg a bányászok reálbére erősen megnőtt, addig az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csökkent, s a bányászat tervét nem telejsítette. Ez jelentékeny részben azért történhetett, mert csökkent a bányában a munka termelékenysége és emelkedett az önköltség. — Tavaly körülbelül egyötödével termeltük drágábban a szenet, mint 1953-ban. Azt hiszem, e tanácskozás minden résztvevője tudja, hogy ez milyen károsan hat ki egész gazdaságunkra. Nem kell ismételnem, hogy a szén az ipar kenyere. Szénnel termeiül nálunk a villamosenergiát. A szén fűti szocialista iparunkat és | azokat a gyárakat, amelyek a mezőgazdaság gépeit, műtrágyáját és egyéb termelőeszközeit gyártják. Ha a szén termelési költségei növekednek, ez megdrágítja' egész szocialista építkezésünket. Meg kell mondanunk világosan és határozottan, hogy a népjólét emelése csakis abban az esetben lehetséges, ha iparunk — és hozzátehetem — mezőgazdaságunk csökkenti termelésének önköltségét, ha növekszik a munka termelékenysége és a termékek minősége javul. A döntő forrás, amiből a dolgozó tömegek életszínvonalának emelését biztosítani tudjuk, az önköltség csökkentése, a í termelékenység emelése, a

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által összehívott országos szén- bányászati tanácskozás kedden délelőtt folytatta munkáját.

A délelőtti szünet után megjelent a tanácskozáson és helyet foglalt az elnökségben Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, akit a tanácskozás résztvevői nagy tapssal köszöntöttek.

Számos hozzászóló után lelkes taps kíséretében Rákosi elvtárs emelkedett szólásra.

Kedves Elvtársak!

— Az országos szénbányászati tanácskozás eddigi menete azt mutatja, hogy szükséges volt ilyen tanácskozás összehívása. Sok helyes kritika és javaslat hangzott el, s a minisztériumnak, a tröszt-igazgatóságoknak, a műszakiaknak és az egyszerű bányászoknak munkáját lényegesen elő fogja segíteni, ha az itt elhangzott kritikát és javalatokat gondosan mérlegelve és feldolgozva a gyakorlatban értékesítjük. A tanácskozás újra megmutatta azt is, hogy derék bányászaink, mint az elmúlt években, most is hű harcosai népi demokráciánknak s zömük példamutató helytállással dolgozik.

— Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy sok régi, harcokban meg- edzett bányász — ha helyesen is látja a széntermelés területén mutatkozó súlyos hibákat — nem harcol kellő határozottsággal és eréllyel azok megszüntetéséért. Ez vonatkozik nemcsak a vájárokra, segédvájárokra, de vonatkozik a széntermelés hibákat világosan látó vezetőire is. Nem elegendő a hibákat látni, de feltétlenül szükséges és megkövetelendő, hogy mindenki a maga területén nap mint nap küzdjön a hibák megszüntetéséért.

— Felszólalásomban ezért

Nyíregyháza dolgozói aláírásukkal tiltakoznak az atomháború ellen

A Béke-Világtanács íelhí- \ asa nyomán Nyíregyháza dolgozói is aláírásukkal tiltakoznak az ‘ atomenergia háborús célokra való felhasználása és Nyugat-Németország újrafelfegyverzé- f.e ellen. Hétfőn a nyíregyházi Állami Áruházban is kézről-kézre jártak a békeívek. Az áruház dolgozói a békeívek aláírásakor kifejezésre juttatták, hogy ;iobb munkával, szilárdabb munkafegyelemmel pecsételik meg aláírásukat. A békeíveket . aláíró mintegy kilencven . áruházi dolgozó

egyöntetűen követelte, ho^y nyilvánítsák háborús bűnösöknek az új háború előkészítőit. A városi tanács dolgozói is gyűlölettel emlékeztek meg azokról, akik 10 éve lerombolták az országot. A tanács dolgozói követelték, hogy szüntessék be az egész világon az atomfegyverek gyártását és akadályozzák meg Nyugat-Németország új raf elf egy vérzését. Tiltakozásuk kifejezéséül 120 dolgozó írta alá a békeíveket.

Városszerte is százak és | ezrek írják alá a békeiveket, s tesznek fogadalmat arra, hogy jobb munkateljesítményekkel készülnek a IV. magyar békekongresz- szusra. Ezúton is közöljük városunk békeharcosairal, hogy a városi békeiroda a városi tanács I. erpelct 4. számú szobájában van. — Arra kérjük a dolgozóitat, hegy a békeíveket — aláírásuk után — haladéktalanul juttassák el a városi békebizottság irodájához.

Kovács Imre,

a városi békebizottság munkatársa.

minőség javulása. Ezt meg kell értenie a bánya, az ipar minden dolgozójának a csilléstől kezdve a miniszterig, és meg kell érteni azt is, hogy nem fejlődhet az életszínvonal, ha nem emelkedik a termelékenység, ha csökkenés helyett növekszik az önköltség, mint ahogy az az elmúlt év folyamán a szénbányászatban és nem egy helyen az ipar más területén is előfordult. Ezt a tételt nem lehet eieggé aláhúzni. Szeretném, ha az országos szénbányászati tanácskozás minden résztvevője ennek a megállapításnak a tudatában azzal az elhatározással menne vissza a munkába, nogy az idén úgy dolgozik, hogy a bányában növekedjék a fejteljesítés, csökkenjen az önköltség, növekedjék a termelékenység, növekedjék a szén minősége.

Azzal kapcsolatban, hogy tavaly drágábban és hozzátehetem, rosszabb szenet termeltünk, egyes bányászati vezetők az anyagellátás hiányosságára panaszkodnak. Ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy a bányákban* sok helyen pazarolják & nép vagyonát.

Erre a példák özönét lehet hozni. Dorogon pártunk megyei végrehajtó bizottsága másfél évre visz- szamenőleg 1954 szeptemberig az üzemek jelentéseiből összeállított egy kimutatást, amelyből kiderült, hogy ez idő alatt csak Dorogon közel 5 millió forint értékű gép, szerszám maradt az omlasztás, az iszapolás mögött. Komplett csúszda-gépek, nagyteljesítményű villanymotorok, nagy teljesítményű szivaty- tyúk, fúrógépek szerepelnek abban a kimutatás! n, amely távolról sem .art igényt teljességre. A dorogi tröszt vezető elvtársai, akik ezen az értekezleten felszólalásaikban eléggé panaszos hangot ütöttek meg, s mint a borsodiak és mások, nem fukarkodtak követelésekkel, elgondokozhatnak ezeken a számokon. Kiszámíthatják például, hogy hány bányászlakást lehetett volna ezért az öszegért Dorogon építeni. Tudjuk, hogy másutt is hasonló a helyzet. A tatai DISZ-if jak úgynevezett anyagmentő brigádokat. alakítottak, amelyek vasárnaponként az aknákban összeszedték a szerteszét hagyott, gyakran már az iszapba süllyedt termelőeszközöket. Többszázezer forintnyi anyagot mentettek meg ilyenmódon. Kérdem én a jelenlévő régi bányászokat és bányávezetőket. mi történt volna Tatabányán 15 évvel ezelőtt azzal a bányásszal, aki szerszámát, termelőeszközét hanyagul az iszapban hagyta volna?

Kevés szó esett elvtársak i ezen a tanácskozáson a meglazult munkafegyelemről és az. anyagpazarlás

százféle formájáról, arról az anyagpazarlásról, amely összegekben jelentékenyen hozzájárult ahhoz,i hogy a rosszabb szenet drágábban termeljük. A beszámoló megemlítette a bányafa felhasználásának emelkedését. Ugyanakkor, amikor nagyon helyesen, a bányafa helyett áttértünk a fémek használatára, moll- biztosítással és TH-gyűrökkel pótoljuk a bányfát és ezzel emeljük a bányák korszerű biztosítását, a bányafa fogyasztás növekedése tovább folytatódik. Ennek legfőbb oka a bányafa gondatlan kezelése, illetve pazarlása. Mindenki tudja, hogy a dolgozók a bányában elvagdalt bányafát tüzelési célokra hordják el és az üzemvezetők ennek megakadályozására hathatós intézkedéseket nem tesznek. Sőt olyasmi is előfordul, hogy az üzemvezetők a bányafát „kölcsönbe” adják a kislakásépítkezésekhez .mint például a borsodi tröszt bánfalvi üzemében.

Minden trösztigazgató előtt ismeretes, hogy az osztályozott szenet megdézsmálják, s hogy a legtöbb helyen — külöhösen például a nógrádi tröspt területén — a dolgozók’ egyrésze az illetményszenet teljes egészében a helyi TÜZEP-telepnek adja el és tüzelőnek az elvagdalt bányafát használja, vagy egyszerűen az üzem területén „szerez“ magának tüzelőt;

Ugyanakkor, amikor egyes trösztvezetők a rossz anyagellátásról panaszkodnak, azt halljuk, hogy á kiutalt anyaggal egész szokatlan pazarlás folyik. Pál László főkönyvelő elvtárs Tatabányáról elmondja, hogy' trösztje jobbra-balra kölcsönzött ki gépeket, amelyeknek sorsával azután nem törődik és elrettentő' például két-két kazán esetét, említette, melyeket öt évvel ezelőtt adott kölcsön a tröszt és azóta sem törődött velük.

Rengeteg a panasz a munkafegyelem megsé. tésé- nek különböző formáira, elsősorban az igazolatlan mulasztókra, s arra, hogy sok helyén az ilyen mulasztókkal szemben nem lépnek fel és az igazolatlan mulasztást nem büntetik. Pél-' dául a mátravidéki tröszt gyöngyösi üzemében az igazolatlanul mulasztók — a rendelkezésekkel ellentétben — megkapták a havi szénjárandóságukat. Természetes, hogy ilyen helyen a munkafegyelem megszilárdítása nem fog sikerülni. A fegyelem lazulása természetesen kihat a bánya biztonságos üzemeltetésére. Fegyelmezetlen munkás nemcsak :sapatának bérét csökkenti, hanem testi épségét, sőt életét is veszélyezteti.

Általános tapasztalat, hogy a munkafegyelem te(Folytatása a 2. oldalov.)

Világ, firoletáriai eg.gejülietek!

•- Bphk pi§l jlllf

Wmm RLJR ffi| Jjjppl laji pül .% mai Mámban :

£VWSB| ‘mi£r**** |ÍgR aggjÉlgl Néhány sző a görög képzőművészetről (2. oldal.)

I flfL ^I, fjagP^SliV Gondos gazda tanácsai (2. oldal.)

I «jSsi j§i|jSSH |ÍS| yBWffljip s|S| Külföldi hírek (3. oldal.)

'HK Ha Pisili Wm ÜH Mit csinálnak az épületek tervezői? (4. oldal.)

Sport (4. oldal.)

1955 január 26, szerda

■