Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-23 / 19. szám

N ÉPLA I «$ iüää január 23, vasárnap Mindennapi táplálkozásunk összetétele évszázadok hosszú során alakult ki, amiből érthetővé válik a kü- országunkon belül pedig a különböző tájak emberei kulonbozo ízlésének kialakulása. Az izles és táplálkozási szokások kifejlődése, nem ÍLhfJfííft-mert kialakl'tásában a társadalmi helyzetnek, földrajzi viszonyoknak van nagy szerepe sok egyéb tényező mellett. ‘ . ,A ‘arsadalm‘ heíyzet szerepe könnyen érthetővé vauk, ha meggondoljuk, hogy az elnyomott, kizsákmá- ny°las alatt álló munkás, vagy paraszt táplálkozási szükségleteinek kielégítésében sokszor csak az élet- és munkaerejének fenntartására szorítkozhat. A különbö­ző éghajlat alatt lakó emberek táplálék-igényei külön­bözőek és mások a rendelkezésükre álló növényi és állati eredetű nyersanyagok is. így például az északi hideg éghajlat alatt lakó eszkimók egyik legfontosabb tápanyaga a felmelegített fókazsír, melyet úgy isznak meg, mint a vizet, míg a trópusi meleg és páradús ég­hajlat alatt inkább olajat használnak, de legnagyobb­részt cukor- és keményítőtartalmú növényi tápanya­gokkal élnek. A szervezet számára legjobban megfelelő vegyes és változatos összeállítású étrend a mi éghajlatunk alatt biztosítható leginkább, de tekintettel kell mindig lennünk az egyes évszakokra is. mert ennek megfele­lően kell egyik, vagy másik táplálékcsoport felé irányí­tani figyelmünket. A szervezet állandó működésben van. még pihenés idején is. Ha fizikai, vagy szellemi munkát nem is vég­zünk. belső szerveink tevékenységet fejtenek ki. Ä munkához energiára van szükség, melynek forrása a rendszeresen felvett táplálék. Ahogy nem működik a gép hajtóanyag nélkül, a szervezet sem működhet táp­anyagok nélkül. Az összes élelmiszer, amit táplálkozás céljából magunkhoz veszünk, zsírból, szénhidrátokból (cukrok, keményítő!;) és fehérjéből áll. Ezenkívül egész­ségünk fenntartásához még különböző ásványi sókra és vitaminokra is van szükségünk, amik növényi anya­gokban, gyümölcsökben . vannak bőven. Ezért étren­dünkben gyakran szerepeljenek a zöldfőzelékek, gyü­mölcsök, befőttek, különösen téli időszakban. Paraszt­ságunk gazdasági és kulturális felemelkedésével pár­huzamosan a régi beayökeresedeit táplálkozási szoká­sokon is változtatni kell bizonyos mértékig, mert még napjainkban is tapasztalható az egészség szempontjá­ból táplálkozási téren káros egyoldalúság. A táplálko­zás mértéke és a munkakövetelmények nem haladnak párhuzamosan az egyes évszakokban. így pl. a táplál­kozás az aratás idején a legkevésbé kielégítő, míg té­len. amikor a mezőgazdasági munka a legkevesebb, aránylag sok zsírt és húst fogyasztunk, de kevés zöld­ségfélét. Ez az aránytalanság és ecrvoldalúság. a szerve­zet erejének csökkenéséhez vezet és fertőző betegségek­kel szemben is csökkenti az ellenállóképességet. Az ősi táplálkozási szokások megváltoztatása nem azt jelenti, hogy régi. jó magyaros és ízletes ételféle­ségeinket elhagyjuk, hanem észszerűen egészítjük ki olyan anyagokkál is, melyek nélkülözhetetlenek á jó egészség fenntartása céljából. Táplálkozás és célszerűség Közismert^ az a dolog, hogy parasztságunk idegen- ; kedik a zöldfőzelékek fogyasztásától, amik igen sok ásványi sót és vitamint. tartalmaznak. A falusi zöldsé- j geskértekben igen kevés sárgarépát, kalarábét, paradi- I csomot, spenótot találunk. Most télen pedig szinte tel­jesen nélkülözzük ezeket a fontos anyagokat. A tudo­mányos eredményeknek — melyek többek között egész­ségünk megőrzését is szolgálják, — közkinccsé kell válniuk, s ennek megfelelően kell szokásunkat, ízlé­sünket -is. formálni. Igen hasznos tanács a téli időszakra, hogy szinte ; naponta fogyasztunk burgonyás, húsos táplálékok mel­lett savanyított káposztát, melyet lehetőleg nyersen, í ) vagy kissé megpárolva készítsünk el, mert így marad meg benne az igen értékes C vitamin. Helytelen főzés­sel a legfontosabb C vitamin forrásunk, a burgonya is teljesen elveszti értékes vitamin anyagát, ezért a meg- i mosott burgonyát héjában tegyük fel vízben főzni, s ! mikor már megfőtt, akkor hámozzuk le, s készítsük el j ízlésünknek megfelelően. Ilyen önödön egészségünk, fenntartásához is nagymértékben hozzájárulunk, de I gazdasági szempontból is — különösen az üzemi kony- i háknál — nagy megtakarítást érhetünk el ezen az úton, mert a főtt burgonya héja igen könnyen lehúzható. — ■ Nagy tápértékpazarlást jelent például az is, hogy a j főtt tésztáit főzőlevét kiöntik háziasszonyaink, pedig a főzővíz igen értékes anyagokat old ki, aipit ügyes | kenvhái felhasználással levesekhez fel lehet használni, i MEGYEI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI JÁRVÁNYÜGYI ÄULOMÄS. Mégis lesz lámpaüveg Ibronyban! Az elviült héten tartó t- j tűnii fogadónapot Nyírib-l I ronyban. A község dolgozói- \ nak az volt egyik kérésük,, ; hogy mivel náluk nincs vil-1 lány, legalább elég lámpa- I üveget*szállítsanak a köz-\ j ségnék. Szerkesztőségünk j | segítségére akart lenni az \ j ibronyi dolgozóknak, -ezért ] megkereste a leveleid föld- művesszövetlcezetet — aho- í va Ibrony is tartozik — és I megkérdezte, hogy mikor | kapnak a szomszéd község­iben végre lámpaüveget. Azt ! a választ kaptuk szomba- ! fon, hogy már előző nap i megfelelő mennyiséget szál- i lüoitak. Ezt olvashatták j másnap az ibronyiak is a i Néplapban Mennyire nagy volt azon-' ] ban a felháborodásuk — és I valljuk be jogosan — ami­kor olvasták a cikket és — nem volt a községben lám­paüveg. Vajon ki volt az. aki fe­lelőtlenül tájékoztatta a megyei lapot? Ki . volt az,, aki azt mondta a leveleid földművesszövetkezetben, hogy már el is küldték as| árut? Hosszú beszélgetés és után- \ járás után sikerül megtud-' nunk azt, hogy Tisza Gábor, a szövetkezet belső ellenőre adta a téves információt, ö vezette félre így az ibronyi1 dolgozókat. És most mégis lesz lám- \ paüveg Ibronyban. — Az' Üvegértékesítő Vállalat he-\ lyettes vezetője értesítette szerkesztőségünket: Hétfőn útnak indítja a: szállít­műnyt. ■ j (b. i.) 1 Gyermekeknek, úttörőknek Hmm .................... *4 szegény ember, aki az apaságnál ebédelt Egyszer, ünnepnapon, a kunyhó elö'tt ültek az emberek a földpadon és elbeszélgettek minden dol­gaikról. Jön a falubeli boltos és nekiáll kérkedni, hogy így meg úgy: „Most voltam az uraságnál, a kastélyban voltam, úgy nézzetek rám.1- Ott ül a szegény ember is közöttük, a legszegényebb az egész faluban, jót nevet a boltos beszédem — Nagy eset, mondhatom. Ott vol­tál, hát ott voltál. Én meg is ebédelek az uraságnál, ha akarok. — Még mit nem! Majd éppen téged maraszt ebédre! Ezt ugyan el nem hiteted velem, míg a világ és két nap — lármázik a gazdag. — Maraszt, ha mondom! — Nem maraszt! Szó szót hoz, egyszer azt mondja a szegény ember: — Fogadjunk! Tedd meg a szürkédet, meg a sár­gádat. Ha nem ebédelek az uraságnál, három évig dol­gozom neked köszönömért. — Megörül erre a gazdag boltos: — Jó lesz, így jó lesz. megteszem a szürkét, meg a sárgát, ráadok még egy borjút is. Tanúk előtt mon­dom, le nem tagadhatom. Kezet csaptak, tanúk előtt fogadtak. Elmegy a szegény ember a földesúrhoz. — Kérdeznék valamit, nagyságos uram, de kettőnk' között maradjon: Ugyan, mennyit érhet egy akkora1 darab arany, mint a sapkám? A földesúr egy szót se felelt, tapsolt a szolgáknak:. — Ételt, italt hozzatok, ebédet tálaljatok, hadd: vendégelem meg ezt a jó embert. Ülj le barátom, láss hozzá bátran, végy, ami jólesik, van elég a tálban! Szívesen kínálta, minden jóval traktálta a földes- úr a szegényembert, s miközben kínálta, remegve-re-] megett, alig várta, hogy kezében legyen már a nagy darab arany. — No, most már eridj, jó ember, hozd el hamar az aranyadat. Adok érte egy véka lisztet, meg pénzben is fél tallért. — Micsoda aranyat? Nincs nekem aranyom, — mondja a szegény ember. — Csak tudni akartam, mennyit érhet egy akkora darab, mint a sapkáin. — Elhordd magad, te tökfilkó! — Én vagyok a tökfilkó? Aztán miért? Tán mert] így megtiszteltél, kedves vendégül, asztalhoz ültettél, s| amiért nálad ebédeltem? Még a boltostól is kapok kél lovat, meg egy borjúi. És elment a szegény, ember nagy vidáman. I Drága Barátom ! Bizonyosan sokat hallottal mar a hazafisápról. Lepten-nyomon találkozol az utcán, a munkahelyen, ránc közben, vagy bárhol olyan dolgokkal, amelyek a magyar művészettel, a magyar kultúrával — régivel és újjal egyaránt —.Összefüggenek. És éppen most, amikor sokat vitáznak arról, milyen legyen a mi ifjúságunk, milyenek legyünk mi, akikre az a feladat vár, hogy majd kezünkbe vegyük az ország sorsának irányítá­sát, amikor a DISZ-szervezetek a. jelen egyik legfon­tosabb ügyét tárgyalják, azt, hogy: tisztázzuk ifjúsá­gunk nevelésének égető kérdéseit, úgy gondolom, most feltétlenül szükség van arra. hogy írrel?! írjak Hozzád. Igen, az utóbbi napokban számos olyan dolgot láttam, ami — magyarán — szöget ütött a fejembe. Azt például, hogy a mi fiatal iáink cgyrésze nem ért el még odáig, hogy szeresse a haladó hagyományokat, odáig sem, hogy ismerje ezeket. Az sem .tetszik, amit egyes szórakozóhelyeken láthat ember. Még mindig vannak jampecek. Vannak olyanok is, akik munka közben .,lógnak'! s ha emiatt felelősségre vonja őket valaki, nem a legtisztességesebb hányó;!, válaszolnak. Az ember ezek; után megáll és csodálkozni. Ez azon­ban kevés annak érdekében, hogy a fövő m ilyen le­gyen. Nemcsak remény van erre. hanem biztosíték is, s ha eddig kevésbé hittem ebben, ezért kishitű»el:, gyengének és túlzottan pesszimistának tartóin magam. Drága Barátom! Az igazat megvallva sokszor 'ez volt bennem, erről beszéltünk fiatal barátaimmal és néhány időseb­bel is. S tegnap, szinte egyesapásra megváltozott ed­digi véleményem, amikor egy levelet elolvastam. Hinni kezdtem és bízni magamban: s legfőképpen a ma ifjúságában. Igaz, ezelőtt is sokszor eszembe jutott már Ady Endrének ez a verssora: „Mi vagyunk az élet fiai A küzdelemre felkent daliák!'’ Eszcmpe jutott, mondtam egy clarabig. aztán elfe­ledtem. Újra kezdődött a munka, a napok mentek egymás után és az élet sodort a maga szédítő forga­tagával. Balta Tibor moszkvai barátom azonban 3000 kilo- ; méterről — mint ahogy mondani szokták — lelkei \ öntött belém. Ez a húsz éves fiú szeptemberben látta j neg először a szovjet fővárost. Ekkor került az egye­tem első évfolyamára, itt ismerkedett meg igazán a I szovjet emberekkel, a szovjet kultúrával, és nyűgöd- ] 1 tan elmondhatom, itt ismerkedett meg először igazán j a hazaszeretettel, népének, népe nagyjainak forró | | rzeretetével. Tibi iskolatársam volt. A nyíregyházi ■ ! lzözgazdcsági technikum diákjai voltunk mindketten, j j együtt szorongtunk a padokban, együtt izgultuk végig j | i az órákat, együtt, örültünk egymás sikereinek, együtt ; . bánkódtunk, ha. a DISZ-szervezet. a mozgalom mun- j I kajába valamilyen hiba csúszott be. Ismertem és sze­rettem ' okkor is őt. Levele, amelyet n napokban kap­tam meg, nagyon sokat adott nekem. El kell monda- \ nőm neked is, drága barátom, hiszen nagyon sokat j adott — mindnyájunknak. A szép kivitelű — egyik grúz palotával díszített. I Moszkva fejbályegzős — borítékban kapott levélben ezeket, a sorokat olvashatjuk: ..Kedves Elvtársak! Drága Barátaim! Utolsó leveleteket és jókívánságotokat köszönöm. Tudjátok, hogy minden gondolat., minden sor, minden betű-, ami hazulról, Magyarországról jön. jó érzést kelt fel bennem. így van ez általánosságban a magyarok­nál, vflünk is, akiket 3000 kilométer választ el hazá­juktól, népüktől, a magyar élettől, a magyar szokások­tól. Igen! Munkánkban nem tudunk, nem is akarunk elmaradni kis országunk mindennapi kérdéseitől. Ezért jelent sokat számunkra a hazai- levél: a Ti leveletek főleg, mert ez a legfontosabb DISZ-problé- j •iákkal is megismertei bennünket., a hazaiakkal — mert mi is élünk DISZ- és pártéletet. Olvastam néhány cikket a Szabod Ifjúságban. Na- i j cyan helyes, hogy ennek a régi problémának is helyet engedtek már. Arra leérlek Benneteket, legyetek az igazi kultúra harcosai Nyíregyházán. Nálunk Moszkvában klasszikus zenét ismernek ! el általában tánc-muzsikának — és nagyon helyesen, őz az ifjúság szocialista ifjúság, kommunista ifjúság - már. Itt már nem kellenek az értekezletek — csak a . i felsőbb szerveknél — ez alapszinteknél minden megy ! a maga útján, de lendülettel. Az úttörőknél is más agj élet. Most van az ismerkedésem „folyamatban“ egyi komszomol titkárral, aki nagyokat és pionírokat is ve- zet. Helyes fiatalember. Tanító. Beszélgetésünk alkaU inával párhuzamot , vontam- és megállapítottam, hogyi a mi középiskolásaink kulturális színvonalban eímo- vadnak a moszkvai középiskolások mellett. Pedig ha~\ zánk mindig megadta a világnak a maga embereit az\ élet minden területén. Liszt muzsikáját nagyon szere-j Hl: itt és minden nap lehet hallani valamelyik művet| a rádióban. Erkelt is. Petőfit ismerik, Munkácsy mv* veit — a reprodukciókat — vásárolják. Puskás Tiuaj| d.arról, Irinyiről, Kandó Kálmánról, a magyar fel­találókról, mérnökökről többet tudnak átlagban, mint> a magyar diákok. Itt nagyon szeretik Kálmán Imrei, a magyar könnyű muzsika neves szerzőjét. Itt lehetj ám kulturálódni! Operák. balettek, operettek, jó fii-í mek nem mennek ritkdságszámban. Drága Barátaim! írjatok nekem mindenről, szeret-j néli hallani arról a kislányról. Az iskolának, osztályá­nak már nem egyszer írtam Levelet és lapot. Én nem, változtam. Tanulok, festek (olajjal): moziba, színház­ba, hangversenyekre járok. Jól élek, 8 kilót híztam, jól étkezem, ruházatom elsőrangúi. 700 rubelt kapok1 'havonta kézliéz, ami 2100 magyar forintnak felel meg.: De tanulok is. Már négy félévi vizsgámat letettem. Mind ötösre! Szeretném az ötödik év végére megkapni a Sstálin-díjat. Mér vannak ilyen tanulók a Szovjet-j unióban, külföldiek is. Az kell hozzá, hogy az öt é» alatt mindig ötösre fejeljek. A követelményeket eddig' teljesítettem. Hogy el ne felejtsem. Illés Bélával. • aki itt vanj Moszkvában, sokat beszélgetek. Veres Péterrel is ta-j lálkoztam az írókongresszus idején és sokáig emléke-j zetemben marad, amit mondott. Azt mondta többekj között: „Ne feledjétek el, hogy magyar anya, magyart föld szült benneteket. Váltjátok olyan vezetőkké, aki-' nek munkásai nem hagyják abba hétköznapi beszél­getésüket, ha ő — már mint a vezető — közéjük' megy.“ Jó figyelmeztetés számunkra! ,4r itteni KomszomoUmunkáról még írok. Üdvözöllek mindannyiótokat: * TIBI. fit f i Bállá Tibori példaképül állíthatjuk minden ma­gyar fiatal elé. Aki ilyen célokat tűz maga elé s aki hisz abban, hogy ezt meg is tudja valósítani, az igazi vezetője, munkása lesz népének, hazájának. Legyél te is ilyen, drága barátom! Jó munkát, jó tanulást kíván ehhez: KOPKA JÁNOSI

Next

/
Oldalképek
Tartalom