Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-18 / 14. szám
J 055 január 18. kedd I» t r v ^ r rßötüd külföldi hírek Harry Polliit, Nacry-líritau- nia Kommunista Pártjának főtitkára, január 15-én n nárt tagjainak manchesteri gvülésén hangsúlyozta. hoery o. nárizsi egyezmények ratifikálása, összeegyeztethetetlen N émetorazácr egységréoo.ek helyre áH í t ásával. * Január 17-én, hétfőn Becsben megnyílt a Béke Világtanács irodájának ülése. Ezt az Ólért Brüsszelben kellett volna megtartani, a belga igazságügyminisztérium és külügyminisztérium azonban kijelentette, hogy az ülés belgiumi megtartása „nem kívánatos“. * A kínai néni felszabadító hadsereg1 egyik nartvédelmi egysége január 6«án a. Kuang- tung tartománybeli Gyöngy folyó torkolatánál elfogott egy csangkajsekista motoros dósunkat, amikor az érmen a szárazföld partmenti vizei felé haladt. A „Csungan“ nevű 14i tonnáé motoros duzsunkn fedélzetén 18 főnyi legénység és egy tiszt volt. A dzsunka. megtévesztésül a Kínai Népköztársaeá.g lobogójával haladt ». szárazföld felé. A népi felszabadító hadsereg partvédelmi egységei két jelzést adtak le. maid amikor a dzsunka nem váJaszóit, üldözőbe vették és elfogták. * Az emberi jogokat védő Japán Liga beszámolója számos tényt sorol fel az Egyesült Államok ellenőrzése alatt álló Okinava sziget lakóinak nyomorúságos helyzetéről. A jelentés nagy felháborodást keltett a japán közvéleményben. Mint az Asahi rámutat, az amerikai hatóságok megfoszt Iák a sziget lakosságát jogos tulajdonától, elnyomják a demokratikus szabadság lórikat stb. A munkabérrendszerben súlyos fali megkülönböztetés uralkodik. Ugyanezért a munkáért az amerikaiak harmincszor annyit kapnak, mint a helyi lakosok. wmrnmmrnmimmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmmmmmimmmrm A szovjet kormánynak a ,német kérdésről közzétett nyilatkozata a berlini demokratikus sajtó figyelmének középpontjában van. A lapok nagybetűs címekkel, első oldalon köz-i lik a nyilatkozat szövegét. A szovjet kormány nyilatkozata valamennyi vasárnapi nyugatberlini lap főtémája. A Welt am Sonntag bonni jelentésében a többi közt ezt írja: ,,A szövetségi kormány álláspontja még nem alakult ki a szovjet javaslat tekintetében. A szovjet nyilatkozatot gondosan tanulmányozzák. A szövetségi kancellárt azonnal tájékoztatták. Aggodalom WH^hiny; Ion bau Mint az amerikai és külföldi hírügynökségek jelen! téseiből kitűnik, a szovjet kormánynak a német kérdésben kiadott nyilatkozata az Egyesült Államok kormányköreiben nyilvánvaló aggodalmat keltett, mert attól tartanak, hogy a nyilatkozat nagy hatással lesz a nyugateurópai közvéleményre. Az amerikai külügyminisztérium, hogy ezt megakadályozza, és megpróbálja csökkenteni a szovjet javaslat jelentőségét, szóvivőjén keresztül már január 15-én sietett megadni a hivatalos nyugati propaganda alaphangját. Suy- dam, a külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Moszkva javaslata ,.csupán megismétlése annak, amit egy ideje már hangoztat“. Az Egyesült Államok álláspontja — mondotta Suy- dam — továbbra is az, i hogy a szovjettel folytatan- | dó tárgyalásokra reményt- keltőbb kilátások nyílnak majd, ha a párizsi egyezmények ratifikálása megtörtént. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának képviselője ezzel kap- i csolatban elhallgatja, hogy i | a szovjet kormány nyilatkozata hangsúlyozza: azj ilyenfajta állításoknak nincs j semmiféle alapjuk és csak a közvélemény félrevezető- \ sére alkalmasak, hogy kierőszakolhassák a párizsi egyezmények ratifikálását. Angol kommentárok A Sunday Times diplomáciai szemleírója azt írja, hogy „a Szovjetunió megpróbálja megakadályozni a Nyugat-Németország újra- felfegyverzését aláíró párizsi egyezmények megvalósítását, ezért minden eddiginél közelebb került ahhoz, hogy valóban szabad össznémet választásokat javasoljon“. Tartalma alap-i jén megítélve — folytatja j a szemleíró. „A nyilatkozat ■ eléggé eltér a múlt év feb-i ruárjában tartott berlini! értekezlet zsákutcájától ah-! hoz, hogy csábító legyen a I németek számára ;;; “ az osztag állandóan készenlétben van. Ugyanilyen osztag Vásárosnaményban is fel van készülve minden eshetőségre. Az igazgatóság vezetője azt is közölte, hogy vasárnap Bebrics Lajos közlekedésügyi miniszter elvtárs volt a megyében és a vasutat, valamint az egyéb megyei szerveket utasította a legnagyobb készenlétre és adott esetben | azonnali segítségadásra. A megyei pártbizottság és a járási pártbizottságok, valamint a tanácsok is felkészültek a szükséges intézkedésekre. — Véleményem szerint a megye területén elvonult a főveszély. Ellenben a további felmelegedés, az esőzések és olvadások miatt állandóan éberen kell őrködni a gátakon. A Vízügyi Igazgatóság a maga részéről felelősséget érez az árvízveszély elhárítása iránt és mindent megtesz annak elhárításáért — mondotta Zborai Károly. Hatszázhafyanezer hanglemez A magyar hanglemez- gyártó vállalat ebben az évben hatszázhatvanezer normállemezt hoz forgalomba, csaknem kétszázezerrel többet, mint tavaly. Néhány zenemű az ez évi felvételek tervéből: teljes terjedelmében felveszik nemzeti nagy operánkat, a „Bánk Bán”-t az Állami Operaház legkiválóbb művészeinek előadásában, továbbá Bartók „Cencerto”- ját „Hegedűverseny”-ét, „Divertimento”-ját, „Tánc- szvit”-jét, Liszt „Esz-dur zongoraversenyét” és Kodály „Psalmus Hungarcius” című zeneművét. A vállalat arról is gondoskodik, hogy kaphatók legyenek a legkitűnőbb operett-, tánc- és filmzeneszámok lemezei is. Egy mikrobarázdás lemezre például nyolc, változatosan összeállított táncszámot vesznek fel, úgyhogy egy lemezről teljes kis táncműsor játszható le. Mi történik Costaricóbon ? Jose Figucres, Costarica elnöke január 11-én bejelentette, hogy fegyveres támadás crte az országot. Az ország határán áttett agressziós csapatok meglehetősen mélyen behatoltak Costarica területére. Figucres hangoztatta, hogy a betörés „évek óla előkészített agresz- szió” kezdete. A vezérkari főnök közleménye szerint az intervenciós erőket Picado volt elnök és elődje, Calderón Guardia vezetik. A Figueres-kormány még a betörés előtt, január 10-én az Amerikai Országok Szervezetéhez fordult azzal, hogy a szomszédos Nicaragua felöl „komoly” veszély fenyegeti Costaricát. A tanács ülésén Nicaragua képviselője kijelentette, hogy csak a következő, január 12-i ülésen hajlandó választ adni Costarieának. Másnap, január 11-én Nicaraguából támadás érte Costaricát. A Costaricát crt támadás és a múlt évi guatcmalai intervenció között szembetűnő a hasonlatosság. Guatemalában is, akárcsak most Costaricáb&n, amerikai fegyverekkel cilálott zsoldos bandák hajtották végre az intervenciót. Nicaragua diktátora, az amerikaiak kenyerén élő zsarnok Somoza, ezúttal is az intervenció egyik szervezője, mint Guatemala esetében volt. Fi- gucrcs, Costarica elnöke Arbcnx guatcmalai elnökhöz hasonlóan szintén jóclőre figyelmeztetéssel élt, hogy országa ellen támadás készül. Az Amerikai Országok Szervezete azonban, amelyet Washington irányít, nrm lett hathatós intézkedéseket. Ugyan miért? Mint tudjuk, Costarica, ez a körülbelül egymilliós lakosságú kis, közepamerikai állam, ugyanúgy, mint Guatemala, a „United Fruit Company” eszakamerikai gyümölcsmonopólium és más amerikai társaságok kizsákmányolásának tárgya. Az „United Fruit Company” tulajdonában van Costarica megművelt földterületének több, mint egyharmada, az összes vasutak és dokkok. Az utóbbi időben a megerősödött nemzeti felszabadító mozgalom veszélyeztetni kezdte e hatalmas monopólium egyeduralmát. Ezeknek az erőknek nyomására az 1953. évi választások után hatalomra került Jose Figucres elnök megígérte, hogy államosítani fogja a „United Fruit Company” birtokait és az „Electric Rond and Share” amerikai társaság fiókvállalatait, emelni fogja a béreket, stb. A néptömegek követelték az ígéretek beváltását. Jose Figuercs, jóllehet általában reakciós, amerikabarát politikát folytatott, kénytelen volt számolni ezekkel a követelésekkel. A tömegek nyomására a múlt évben megpróbált bizonyos engedményeket kicsikarni a „United Fruit Company”-tól, többek között azt akarta, hogy a társaság egyezzen bele 15 százalékos jövedelmi adójának felemelésébe (50 százalékra). A társaság persze elutasította ezt a követelést. Az amerikai monopóliumok nemcsak dollárral, hanem vérrel és vassal is iparkodnak elfojtani a latin- amerikai országok önállósodási kísérleteit. A „United Fruit Company” láthatóan Somozához, vagy Aratáshoz hasonló zsarnokot akar Figuercs helyére ültetni Costa, ricában. vérbe akarja fojtani a Costarica! nép szabadságvágyát és függetlenségi törekvéseit. MÉGÉGYÉZÉS SZERINT délelőtt 11 órakor kellett volna érkezni a vőlegényes násznépnek. Eljött az idő. Násznép sehol. Türelmetlenkedtek. A menyasszony bánatos volt, hívén, hogy érte sem jönnek. Hogy gondját könnyítse, fátylát igazgatta. A főzőasszonyok kezükben nagy kanalakkal szaladtak ki néha-néha ez útra, hogy megnézzék: vajon jönnek-e már? így ment ez félkettőig. Egyszer aztán feltűnt az útkanyarban a vőlegényes menet, élén Esik István násznaggyal, mellén gyöngyvirágcsokorral. Utána a vendégek a zenekarral, kik ugyancsak nyaggatták a szárazfát a vidám nótaszót biztatva. Megérkeztek a mennyasszonyos házhoz. Bebocsáj- tásukat kérték. Bentről igazolást követeltek. Mondták is, hogy van, de nem hitték. Nagy huzavona uíán megnyílt az ajtó. Hagymási Imre — a vőlegény keresztapja — elmondta a szokásos köszöntőt, majd asztalhoz ültek. Koccintottak. & KÖVETELTÉK A MENYASSZONYT. Álruhában, mulatságos öltözetben vittek a vőlegény elé valakit. Az nem fogadta el. Az igazit kérte, aki a szomszédból erre elő is került. Ekkor jelentek meg a fehérkötényes szakácsnők, kezükben ízletes ennivalóval. Megebédeltek. Elindult a vendégsereg, hogy utolsó útjára Kísérjék Csáki Erzsébetet, a menyasszonyt. Mielőtt kiléptek volna a konyhából, Ignéci András búcsúztatni kezdte a menyasszonyt. — Köszönj el nagyszülődtől, ki nagyon szeretett — kezdte Ignéci. — Köszönj el édesanyádtól, aki árván felnevelt, nem csüggedve el bánata nehéz perceiben sem. Mert nehéz volt neki. Alig voltál pár éves, mikor a német nácik elrabolták apádat. Semminélküt hagyott benneteket, másik testvéreddel. Hiányt kellett szenvednetek. Nem sokáig. Könnyebb lett az élet nálatok is. Mert adatott bor, búza és békesség. A MENYASSZONY ÉDESANYJA vállára borulva, könnyes szemmel köszönte meg jóságát és mindazt, amit gyermekeiért tett. Mindketten sírtak. Ezek a könnyek azonban nem olyanok voltak, mint ezerkilenc- száznegyvenegyben, amikor apjukat vesztették. Akkor LAKODALOM a bizonytalanság várt iájuk. Majd földet kaptak, jószágot neveltek, emberséges életet éltek. Nehéz volt a gyász, de most örömkönnyek fénylettek arcukon. Más is sírt. Mikor pedig elbúcsúztak, elindult a násznép. Alig értek ki a kapun, egy idősebb néni kezében rongyból csinált bábuval állta útjukat. — Addig innen el nem mennek, amíg ki nem váltják ezt — mutatott az ölében lévő „babára”. Előkerült az egyik násznagy zsebéből egy borosüveg és mindjárt szabad volt az út. Igen ám, de pár méterrel odább, kötéllel zárták el az utat. Ismét egy üveg bor. Aztán még eggyel. # KESORE JÁRT MAR AZ IDŐ, mikor megérkeztek a vőlegényes házhoz. Kopogtak és kérték, engedjék be őket. Nem nyílt meg az ajtó. — Miféle emberek maguk? — hangzott belülről. — Messziről jöttünk, szeretnénk megpihenni — mondta a menyasszony násznagya. — Igazolványuk van? — Itt van — nyújtottak De egy papírdarabot. — Ez nem elég. Menjenek, amerre látnak — hangzott bentről. — Mit mutassunk, hogy bemehessünk? — Valódi igazolványt. — Itt van — vitték közelebb a menyasszonyt any- nyira, hogy a bentiek is láthatták. Ez már igen — indulhattak befelé. Imre bácsi ismét mondott egy verset, majd a házigazda — Fábián Antal 10 holdas középparaszt — meleg szavakkal fogadta vendégeit, asztalhoz ültette azokat. Azon ekkor még csak tányérok, kanál, villa és egyéb apróságok voltak. Na, meg — hogy könnyebben teljen vacsoráig az idő — egy kis szőlőlé, melynek olyan zamatos íze volt, hogy még a borgyűlölő emberek is megnyalták utána szájukat. . A főzőasszony megjelent az első tál levessel. Utána a lübbikek, levessel, hússal — sülve, főve. —* Verset is mondtak. NAGYOT NEVETTEK AZON, és a menyasszony arcán pír szaladt végig. A leves szónélkül dicsérte a főzőasszonyokat. A töltöttkáposzta is olyan jó volt, hogy alig akadt ember, aki megállta, hogy kétszer ne szedjen. Szedtek is, mert azt hitték, ez volt az utolsó étel. Tévedtek. Ezután jött a csirkehús sülve, csigával. Amennyi kellett. Aztán jött a burgonya újabb sült hússal, hozzá savanyúsággal. Befőtt is volt bőven. Szóval, ki mit szeretett. Hoztak aztán süteményt, ki tudja hány félét. Ettek, ittak, aztán táncra perdültek. Olyan mutatáshoz láttak, hogy rengett belé az ablak. Ignéczi András csárdást táncolt szépen, néha magasra ugrott, hogy majdnem elérte a padlást. Rikkantott is nagyokat, aztán énekelt közben, hogy majd bele szakadtak a többiek a nevetésbe. ELJÖTT AZ ÉJFÉL. Kezdődött a menyasszonyi lánc. Esik István, a vőlegény násznagya kezdte. Aztán sorba táncolt mindenki egyet a menyasszonnyal. Csakúgy sokasodott a tíz, húsz és piroshasú bankók száma az asztalon lévő tányérban. Mikor vége volt, a meny- asszonykodásnak is lejárt az ideje. Fátyolos ruhája helyett feketét öltött. Asszony lett a lányból. Sorra táncoltatták a legények és idősebbek az új asszonyt. Közben egyre nőtt a hangulat, hisz nem akart fogyni a hordó, pedig ugyancsak forgolódtak a butéliákkal, kancsókkal. így ment ez kivilágosodott reggelig. Bánta a gazda, hogy búcsúztak vendégei. Egyre mondogatta: van még mit enni, szomjason sem maradnak, hát miért kell elmenni? Dehát így van ez rendjén.' Az új pár pedig boldogan ölelte egymást, várva a tavaszt, hogy új lakásba költözzenek, mert tervükben ez is benne van. Ha pedig benne van, valóra is váltják, hisz nem az első eset, hogy Nagyhalászban új lakásba költözik az új pár. Aztán emeltük poharunkat az új pár boldogságára: éljetek boldogan, békében! (N. T.) s A szovjet korínányiiak a német kérdésről közzétett nyilatkozatának visszhangja A neme! közvélemény nagy érdeklődési tanúsít a szovjet kormány nyilatkozata iránt Szilárdon ellenállnak az árhullámnak megyénk területén o folyó-gátak Zboray Károly, a Vízügyi Igazgatóság szabolcs-szat- mármegyei igazgatóságának vezetője nyilatkozott, hogy milyen fejlemények várhatók a megye területén az áradással kapcsolatban. Elmondotta, hogy a szovjet és. román jelentések jelezték a veszélyt, s ennek nyomán megtették az előkészületeket, illetve felkészültek az esetleges útszi- várgás, vagy gátszakadás megelőzésére. A megye területén erősek a gátak. — 1947—48-ban az akkori áradások után kb. 2 millió köbméter földet építettek be az árvédő gátakba. A Tur-folyó gátjai a plusz 2 centiméter áradást is kiállónak. Azóta ez a folyó 1 métert apadt. A Tisza, a Szamos, a Kraszna és a Túr folyó mentén mintegy 400 ember figyeli a víz áradását. Űrt állnak a gátakon. A Budapesti Árvízvédelmi Szervezet egy 30 tagú szakemberekből álló és korszerűen felszerelt osztagot küldött a megyébe. Ez
