Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
1955 jaguár 1. szombat NÉPLAP 7 cÁ QfhjÁzir/)a/kús színpada FONTOS MUNKA Paródia egy ,,precisw gépírónőről Szereplők: Az osztályvezető. A gépírónő. Egy férfi. GÉPIRÖNÖ: (kedvesen) — Jó reggel kívánok, osztályvezető kartárs. OSZTÁLYVEZETŐ: (morcosán) Jó reggelt. Hanem maga nagyon következetes nő! GÉPIRÖNÖ: — Miért? OSZTÁLYVEZETŐ: — Amikor nyolc órára kellett bejárni, akkor maga nyolc óra után öt perccel jött be. Most, hogy fél kilenckor kezdődik a munkaidő, fél kilenc után öt perccel jelenik meg. GÉPIRÖNÖ: (legyint) — Ugyan..! Mi az az öt perc..! (Panaszosan) Meg aztán annyit dolgozik itt az ember, mégsem elégedettek vele. Vagy két hónapja is bent voltam egészen hat óráig! Persze, azt nem vette észre senki..'! OSZTÁLYVEZETŐ: (epésen) — Dehogynem. Én például észrevettem. Általában észre szoktam venni mindent. Azt is észreveszem, hogy nemcsak reggel késik, hanem este egy negyedórával öt óta előtt már készülődik haza... GÉPIRÖNÖ: (sírósan) — Igen, de azt nem látja meg, hogy milyen jól dolgozom! A munkámat igazán nem kifogásolhatja ... OSZTÁLYVEZETŐ: (közbevág) — Jó, jó, bár még erről beszélhetnénk. De hagyjuk ezt a szófecsérlést, mert mindjárt dél lesz és még nem csináltunk semmit. Legyen szives legépelni ezt a levelet. (Egy ideig csak a gép kattogása és a gépírónő dudolása hallatszik.) OSZTAlYVEZÉTŐ: (békülékenyen) — Brrr . -.-. hideg van itt. Elküldte azt a levelet, amelyben tüzelőt és tüzelési felszerelést rendeltünk? (A dudolás és a gépelés elhal.): GÉPIRÖNÖ: El. Már két hete. OSZTÁLYVEZETŐ: Igazán küldhetnek már.:-.. No, csak folytassa azt a levelet... Sürgős .a' (Ismét gépelés, dudolás.) OSZTÁLYVEZETŐ: (rövid idő múlva idegesen) — Hogy tud maga gépelni is, meg dúdolni is? GÉPIRÖNÖ: (abbahagyja a gépelést és a dudolást) — Engem igazán nem zavar... OSZTÁLYVEZETŐ: —dehogynem zavarja! Nézze. Az ember csak úgy tud pontos, lelkiismeretes munkát végezni, ha minden figyelmét a jnegoldandó feladatokra koncetrálja. (Belemelegszik előadásába, oktató hangon folytatja.) Mert kérem! Az emberi szervezet, akármilyen csodálatosan megalkotott valami, bármennyire is gondolkodó tény, arra nem képes, hogy kettéválassza gondolkodását. Nem tud az ember egyszerre két dologra gondolni. (Ajtónyílás, a belépő belevág a beszélgetésbe.) EGY FÉRFI: — Kérem, elhoztam a lovakat. j» OSZTÁLYVEZETŐ: (szinte észre sem veszi a belépőt) — Várjon... Szóval, igen ezért nem tud az ember egyszerre kétféle dolgot végezni. Én például sohasem szerettem azt az embert, aki akkor is olvas, amikor eszik ... EGY FÉRFI: (közbevág) — Elhoztam a lovakat ké-1 rém, mit csináljak velük? OSZTÁLYVEZETŐ: (idegesen) — Hozza fel őket! Tegye le ide a szobába és ne zavarjon bennünket ... Mert például megtörténhet az, hogy maga gépel, közben dudol és a dal szövegét írja le... GÉPIRÖNÖ: — De osztályvezető kartárs! Ilyesmi még sohasem fordult elő! EGY FÉRFI: — Kérem, csináljanak valamit, mert én nem érek rá! OSZTÁLYVEZETŐ: — Maga még itt van? (felhábo- i rodva) Hiába! Nem hagyják az embert dolgozni! Mondtam már, hogy hozza fel és menjen dolgára! EGY FÉRFI: — Mit hozzak fel? A lovakat? OSZTÁLYVEZETŐ: — Igen... Micsoda? Milyen lovakról beszél maga, ember?! EGY FÉRFI: — Milyen lovakról?! Amiket hoztam! Olt állnak lenn, az udvaron. OSZTÁLYVEZETŐ: — Itt... itt valami tévedés lesz, kérem.. Minek a Vízcseppgyártó Vállalatnak ló? Vigye innen, jó ember, azokat a lovakat, ahová akarja! EGY FÉRFI: — Dehogy viszem! Ide küldték, tessék átvenni! OSZTÁLYVEZETŐ: — De ember! Értse meg, hogy nekünk nem kellenek lovak! Tévedésből küldhették ide azokat! EGY FÉRFI: — Nem hiszem, kérem. Tessék, itt a szállítólevél.. j OSZTÁLYVEZETŐ: — Azt mondja... (olvas) -.-..hivatkozással a 94.651. számú levelükre, elküldtük a hat darab lovat. Az ellenértékét levették folyószámlájukról. Aláírás. Központi Vízcsepp Igazgatóság. (Szörnyülködve!) — Hát ez meg mi?! Mi sohasem rendeltünk lavat! Még hozzá hatot! EGY FÉRFI: — Mind a hat nemes állat, kérem! To- vábbtenyésztésre alkalmas nemeskancák ..! OSZTÁLYVEZETŐ: (verejtékezni kezd) — -..i kancák ... Mit csináljak én ezekkel... Kartársnő! Keresse meg azonnal a 94.651-es levél másolatát! GÉPIRÖNÖ: — Igen. (szünet) — Tessék, itt van. De hiszen ez az a levél, amelyben tüzelőt és tüzelési felszerelést igényeltünk ... OSZTÁLYVEZETŐ: — Adja csak ideIgen... Negyven mázsa szén, húsz mázsa fa és hat darab ... hat darab (ordítva) ;.. maga szerencsétlen! Mit gépelt? Szeneskanna helyett hat darab nemeskancát igényelt..! (GYORS FÜGGÖNY.) —tyák — Illusztráció a francia parlament békeellenes tettéhez Adenauer és a tárgyalás Adenauer: Megyek mindjárt tárgyalni, csak megtöltöm a szócsövemet. A modern gyermek A mama szép gyermekdalt játszik a zongorán a kis Mátyásnak, majd megkérdi:-— Nos, tetszett Matyika? Matyi nagy érdeklődéssel figyeli a mama lábát a pedálon, majd megszólal: — Mama kérem, úgy látom kevés gázt adtál. A szórakozott villamosvezető A nyíregyházi villamoskocsikban a vezetők helye fölé figyelmeztetésül kiírták: „Szemed a pályán legyen“. — Hol a szemed, András?—- Az árgyélusát! Alighanem ottmaradt a pályán! Ne csak olvasd a Nyíri Pajkost! Kegyéi részt szerkesztésében, küldd be ötleteidet is! Szerencse a balszerencsében — Milyen szerencséje van, hogy nem tilos helyen parkírozott! Vásárlás hősben S ön még azt állítja, hogy - a porceíánlámpa praktikus dolog?! Szilveszteri jelenet! a Kossuth-étterem előtt Fénykép avagy a nagy vadász neje. Hew-Yorkban történi és — Bo... bo ... bocsánat, kartárs, nem tu ... tu ... tudja ... hukkk... ta ... tavaly van még, vagy már i... i... idén?! Ábrándozás Rohan a rikkancs a newr- yorki utcán és kiabálja: — Óriási szélhámosság! ötven áldozat! Egy úr vesz egy újságot s a rikkancs továbbrohan és kiabálja: — Óriási szélhámosság: ötvenegy áldozajd
