Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-15 / 12. szám
1935 január IS, sunn bat NIPLÄP 3 EMBEREK AZ UTCÁN A párizsi egyezmények az atomfegyverrel együtt vegyi- és baktériumfegyvert adnak o nyugatnémet hadseregnek A szovjet kormány jegyzéke o Nyugateurópsi Unióbon résztvevő államokhoz Moszkva, (TASZSZ.) A moszkvai lapok január 14-i számukban közlik a szovjet kormánynak Franciaország kormányához intézett jegyzékét. Január 13-án a Szovjetunió külügyminisztériuma a következő tartalmú jegyzéket küldte meg Franciaország moszkvai nagykövetségének: A Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja Franciaország kormányának kijelenteni a következőket: A Franciaországot, Angliát, Olaszországot, Belgiumot, Hollandiát, Luxemburgot, úgyszintén Nyugat-Németorszá- got magábanfoglaló úgynevezett „nyugateurópai unió” megteremtéséről szóló párizsi egyezmények olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek ellentmondanak „A fojtó-gázok, mergező-gázok vagy más hasonló gázok és bakteoroló- giai szerek háborús alkalmazásának eltiltásáról” szóló 1925 június 17-i genfi jegyzőkönyvnek. Ezt a jegyzőkönyvet Franciaország kormányánál helyezték letétbe. A genfi jegyzőkönyvet ez idő szerint az államok túlnyomó többsége elismeri, aláírta vagy csatlakozott hozzá ötven állam, köztük a „nyugateurópai unió,, valamennyi résztvevője: Franciaország. Anglia, Olaszország, Belgium, Hollandia'. Luxemburg és Németország is. A genfi jegyzőkönyv rámutat, hogy „a „fojtó-, mérgezőgázoknak vagy más hasonló gázoknak, éppúgy, mint mindenfajta hasonló folyadéknak, anyagnak és eljárásnak háborús alkalmazását jogosan elítélte a civilizált világ közvéleménye. ,A jegyzőkönyv aláírói” ennek a nemzetközi jogba beilleszkedett és a népek lelkiismerete, valamint gyakorlata szempontjából egyaránt kötelező tilalomnak általános elismerése céljából” kötelezettséget vállaltak arra, hogy „elismerik ezt a tilalmat és beleegyeznek e tilalomnak a bakteorológiai hadviselési eszközökre való kiterjesztésébe és megállapodnak abban, hogy e deklarációban foglalt feltételekkel lekötelezetteknek tekintik magukat egymás iránt.” A genfi jegyzőkönyv kimagasló szerepet töltött be a vegyi- és baktériumfegyver alkalmazásának megakadályozásában a második világháború idején. — Még az a hitlerista kormány sem merészelte alkalmazni a vegyi- és baktérium-fegyvert és megszegni a genfi jegyzőkönyv előírásait, amelynek vezetőit tudvalevőleg háborús bűnösként ítélte el a nemzetközi törvényszék. A párizsi egyezmények azonban mindezzel nem törődve, előírják, hogy a nyugateurópai katonai szövetségben »észtvevő országok előkészületeket tesznek majd vegyi- és baktériumháborúra, vegyi- és baktériumfegyver készleteket halmoznak és hadseregük felfegyverzésére használnak fel. Így például a párizsi egyezményeknek a „nyugateurópai unió” megteremtéséről szóló 3. számú jegyzőkönyve rámutat, hogy e katonai tömb résztvevői az atomfegyvcrkészletekkel együtt — amivel szemben a Szovjetunió kormánya által elfoglalt álláspontot kifejezték a Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányához intézett megfelelő jegyzékek — vegyi- és baktériumfegyverkészleteket fognak létesíteni. Ezek a készletek magukban foglalnak majd — amint az említett jegyzőkönyv 2. számú melléklete mondja — „külön háborús felhasználásra készített fojtó-, mérgező-, ingerlő-, bénító-, növekedést gátló-, maró- és katalizáló vegyi anyagokat”, úgyszintén „ártalmas rovarokat vagy egyéb élő és holt szervezeteket, illetve azok mérgező termékeinek külön háborús fel- használására készített eszközöket és készülékeket.” A szovjet kormány különösen arra tartja kötelességének felhívni a figyelmet, hogy a párizsi egyezmények az atomfegyverrel együtt vegyi- és baktériumfegyvert adnak a nyugatnémet hadseregnek, amely hadsereg megteremtését ezek az egyezmények előírják. A szovjet kormány a kifejezettekkel kapcsolatban szükségesnek tartja felhívni Franciaország kormányának figyelmét arra, hogy azok a kötelezettségek, amelyeket Franciaországnak szándékában van elvállalni a párizsi egyezményekkel kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy a „nyugateurópai unió”-hoz és az északatlanti tömbhöz tartozó országok hadseregei vegyi- és baktérium- fegyvert alkalmazzanak, összeférhetetlenek az 1925. június 17-i genfi jegyzőkönyvből kifolyólag Franciaország által elvállalt nemzetközi kötelezettségekkel, amely jegyzőkönyv a fojtó és mérgezőgázok vagy más hasonló gázok és bakteorológiai eszközök alkalmazásának eltiltásáról szól. A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni Franciaország _ kormányának figyelmét arra a komoly felelősségre, amely Franciaországot terhelné, ha megsértené az 1925. június 17-i genfi jegyzőkönyv előírásait. A szovjet kormány ezzel egyidejűleg hasonló tartalmú jegyzéket küld a „nyugateurópai unió” megteremtéséről szóló párizsi egyezményeket aláíró Anglia, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg kormányának is. A szovjet kormány kéri Francia- ország kormányát, mint azt a kormányt, amelynél letétbe helyezték az 1925 június 17-i genfi jegyzőkönyvet, hogy a jelén jegyzék másolatát küldje meg az említett jegyzőkönyv összes többi aláírójának.” A kínai népi felszabadító hadsereg egyik tengeri egysége elsüllyesztett egy kuomintang ágyunaszádot A kínai népi felszabadító hadsereg tengeri egysége még hétfőn tüzet nyitott az áruló Csang Kaj-sek banda „Tungting“1 nevű ágyúnaszádjára, amely Tacsen szigete felől közeledett és súlyosan megrongálta azt. A menekülni igyekvő ágyúnaszádot a kínai felszabadító népi hadsereg tengeri egysége Ke szigetétől négy tengeri mérföldnyire kedden hajnalban elsüllyesztette. árvízvédelmi kormánybiztos közleménye A Felső-Tisza kárpát- j ukrajnai vízgyűjtő területén — amelyet 70—130 centiméteres hóréteg borít — az utóbbi napokban újabb, átlag öt ven milliméteres csapadék hullott le. Az esős zések és az enyhe időjárás következtében a Tisza vízszintje gyors ütemben emelkedik. Tiszabecsnél január 13-án reggel 8 órától 14-én délelőtt 10 óráig a vízszint négy és fél méterrel nőtt. A veszély elhárítására az árvízvédelmi kormánybiztos pénteken a nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság felső- tiszai védővonalán elrendelte a harmadfokú készültséget. Az áradás mértékéről és az időjárási helyzetről arra lehet következtetni, hogy az árhullám tetőzése Tiszabecsnél január 15-én, a hajnali órákban várható. A rendkívül változó hőmérsékleti és csapadékviszonyok következtében az árhullám értékét és időtartamát még nem lehet megítélni. Az első orosz forradalom 50. é v lord u lója A szovjet ország készülődik, hogy széles körben megemlékezzék az 1905-ös orosz forradalomnak e hónapban elkövetkező 50. évfordulójáról. Az üzemekben, kultúrhá- zakban, kultúrpalotákban, tanintézetekben előadásokat és beszámolókat tartanak az 1905—1907. évi forradalomról. A nevezetes évforduló alkalmából külön kiállítások nyílnak. A különböző kiadóvállalatok tervbevették, hogy tudományos műveket, brosúrákat, új műalkotásokat jelentetnek meg az 1905— 1907. évi forradalomról. viták folyhattak, mert, ugyan mozgolódtak, nemi törődve a hűvössel, meg a vízzel. A tanácselnök az újság-, író tekintetét követve kinézett. — Ügy-e, egész kisgyü-' lés? — Tényleg olyan színezete van. Az elnök büszkén neve-' tett. — Mozog a falu. Látta] volna csak, amikor a hó-’ vihar volt! Az újságíró emlékezett a: jéghideg beszélgetésre, ezért] kedvetlenül kérdezte: — Es mi történhetett akkor? — Mi? Reggel a tanácstagok mozgósították a kör-: nyező lakosságot. Mindé-; nik a maga területén. Jószívvel, egyakarattal láttak] a hóakadályok eltávolítasá-1 hoz. Délután már szabadj volt az út! Ott volt például; Korfonti József. Vagy har-, mine emberrel ment ki a! községből, mintegy 300 mé-l térré kezdődő nagy akadályhoz. Délután már két' órára végeztek is! Igaz,; hogy ő maga is — a végrehajtó bizottság tagja — példamutató gazda, beadása,, adója, mindene rendben,, jól gazdálkodik. De a többi, tanácstag is. Hallgatnak a. szavukra, s olyan könnyen, jó szívvel végzik a közös munkát! Ebben nincs is hiba. Az árkokat is még a tél beállta előtt mindenütt; rendbehoztuk, hogy az ol-, vadás ne okozzon bajt;» Tisztasági versenyt rendez-] tünk, az udvarok rendben* j tartására. No, a trágyakihordást is szervezetten vé-; geztük. Erdő- és gyümölcs-' fatelepítés is tervbe van véve. És ezer dolog, amit' nehéz lenne így felsorolni. A túloldalon a csopoitj még vitatkozott. A rövid-, fcundás, fiatalarcú trösaka-. ratú parasztember magya-l rázott. A vasutassapkás bólogatott. S közben reveitek. — Tényleg olyan, mint egy kisgyűlés. Csak annál; vidámabb. Természetesebb; Közvetlenebb. — jegyezte meg az újságíró. — Vajon kicsoda az az ember, aki most is beszél? — Az a rövidbundás? — Az. Ügy tűnik, mintha valami vezér-féle lenne. Az elnök mosolygott. — Farkas Kálmán téesz tag. A mezőgazdasági állandó bizottság tagja. Tanácstag. A többiek meg a körzetének lakói. S én, az újságíró irigyen bámultam át a másik oldal-] ra. Figyeltem a tanácstagot, aki nemcsak az embe-j rek nyelvét tudja sikerrel megoldani (ami nekem eb-j ben az esetben nem sikerült), hanem közös tettekre is képes vezetni őket, jószívvel, a maguk és a falu hasznára. Kék község nyugodtan várja a jóidőt, a nagy mezőgazdasági munkák idejét; Kék, 1955 január 11-én. SIPKAY BARNA-. Sertések ivartalanítása injekcióval A növendék hízósertés a szokásos műtéti ivartalaní- tás után sokat veszít súlyából. Étvágya is nehezen tér vissza. A litvániai ,,Ausra”-kol- hoz sertéstenyésztő telepén próbaképpen injekcióval ivartalanítottak növendéksertéseket. „P. T. F.”-szert fecskendeztek be az állatok bőre alá három ízben. 103 darab egyenkint 70— 80 kilogramm élősúlyú növendéksertésen kísérleteztek. Az állatok napi súly- gyarapodása az ivartalan í- tásig 300—400 gramm volt. Ivartalan ítás közben (három napig tartott) egyetlen növendéksertés sem veszített élősúlyából. Az ivarta- lanítás utáni ötödik napon már 500—600 gramm, a tizedik napon pedig 800— 900 gramm volt a napi súlygyarapodás. A növendéksertések étvágya gyorsan javult. Már az ötödik napon alaposan emelnij kellett napi takarmány- adagjukat és fokozatosan! át kellett térni a bőséges takarmányozásra. A sertések az egész hizlalási időszakban nyugodtan viselkedtek és jól híztak. a trágyát. Mert a mi földjeinkre, ha megázott, nincs az a szekér, amelyik kimegy. Ügy háromnegyedrésze azért már kinn van a földeken. Ha nem jön ez az olvadás..; — nem folytatta, komoran bámult az útra. — Rengeteg hó leesett — mondta az egyik. — Hóakadályok voltak? — tapogatózott az újságíró. — Voltak — felelt szűkszavúan a rövidbundás. — Eltakarították? — El. — Hogyan? Mégis, hogy fogtak hozzá? Szervezetten, közös erővel? — Ügy. Megint csend lett. Hej, de nehéz dolga van egy újságírónak — mérgelődött a reménytelen küzdelemben. — Szóval a falu összeösszefog, hogy valamit megcsináljon, ha kell, igaz? — Igaz. — Például. Egyre jegesebb lett a hangulat. — Hát a kutak? — Társadalmi munkával felsalakoztuk a környékét. Az újságíró megadta magát. A tanácsházára nézett. Most már szinte csak formálisan tette fel a kérdést. — Fatelepítés? Állattenyésztés? Maga is érezte, hogy hibázott. Most már vagy tízen álltak körben füstölögve. A rövidbundás parasztember körülpillantott. — A baj az, hogy nincs jó legelő. Mert ide tessék hallgatni. Az újságíró meglepődött. A levegőben ismét érzett az érdeklődés feszültsége, az emberek izegni — mozogni kezdtek. — Most kinn van vagy három kilométernyire a legelő innen, a falu végétől. Már most mit szóljanak azok, akik a túlsó végen laknak? Hal kilométer ki. hat vissza. Nagyon sok az a marhának. Van itt egy állami tartalékföld, amelyik addig termett, amíg forgattuk, egyik évben egyré- szébe ezt, másikba azt vetettünk, egy meg pihent. Nekilázasodott. Rajzolt a latyakos hóba. Elmagyarázta az egészet. — Hát mi összebeszéltünk, hogy kérjük ennek a megoldását. Ma este Virág György, a Hazafias Népfront elnöke és egyben járási tanácstag, meg Kriston Antal, a községi mezőgazdasági állandó bizottság tagja felutaznak Budapestre. A minisztériumba. — Meg kell oldani! Nem maradhat így! — tüzeske- dett az alacsonyabb bajuszos parasztember is. — De jól össze tud fogni a falu, ha akar! — jegyezte meg némi célzással az újságíró. — Hát össze — mosolyogtak elégedetten. * A tanácsház ablakából jól látszott ez a beszélgető csoport. Csak hangjukat nem lehetett hallani. Erős A tanácsháza előtt a lovak feldobták fejüket és megugrottak. Az olvadó, ; latyakos hó cuppogva fröccs- költ patáik alól. Szemben, az utca másik j oldalán hat-hét parasztember álldogált az erősen párás, hűvös délutánon. Egyikük erőteljes, élestekintetü. mosolyra hajlamos fiatal férfi volt, szemmellátha- tóan köréje gyűltek a többiek. Néha kacagott, vidáman és gúnyolódva, mire a többiek is mosolyogtak. Amint megállt mellettük az autó, elhallgattak, s szótlanul figyelték a kiszálló újságírót. Az — mozdulataiból ítélve — a tanácsházba indult, de a csoport szótlan figyelme felkeltette érdeklődését. Visszatorpant egy kérdéssel: — Aztán mi újság a faluban? Egy kis csend támadt a kérdésre. A felelet fogja eldönteni, hogy kívánnak-c „beszélő viszonyban” lenni az újságíróval. Az egyik — vasutassapkás, sovány ember — mozdult meg elsőnek. — Nincs tüzelő. Az újságíró elkedvetlenedett. Visszautasítás hangzott a feleletből, nem azért volt ez mondva, mintha hideg tűzhelyek mellett fáznának az asszonyok Kéken. — Na, azért csak akad ez- az, hiszen füstölnek a kémények — felelte kényszeredett mosollyal. Indult. De azért még visszaszólt a válla felett. — Hát a disznók dögle- nek-e? Most már egy másik — kucsmás, kis bajuszos alacsonyabb ember vonta fel a vállát. — Azt meg odabe’ jobban tudják a tanácson. Ez már félreérthetetlen elutasítás volt. De éppen ezért gyökeresedett meg az újságíró abban a pocsolyában, ahol eddig állt. Elmosolyodott, s körülpillantott. A mosolyrahajlamos, rövidbundás parasztember még nem szólt. Az újságíró érezte, hogy ő fogja megadni az utolsó szót. S az most feljebbtolta homlokán a kucsmát és felnevetett. — Körülbelül azért meg tudom mondani. A napokban vágtam le a magamét, százkilencvenkettediknek jegyezték be. Megtört a jég. Most egyszerre majdnem mindegyik beszélni \ kezdett. Hogy mennyire veszik a disznót, meg, hogy a szabadpiacon nagyon magas a tengeri ára. Az újságíró helyi híreket szeretett volna hallani. Belefűzte a beszélgetésbe: — A tavaszi munkákkal hogy áll a község. Készülődik-e ? — Messzi van még a tavasz! —kacagott a rövidbundás férfi. — Jó, jó, de készülni sosincs elég korán. — Hiszen készülünk — csendesedett az előbbi — alig vártuk, hogy leessen a hó. Szánkóval hordtuk ki
