Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-14 / 11. szám
1985 Január 14, péntek * e p l a e Hőin £s /lostmí á szühszerwezelet azonnali (OmcaaHciOKal Követelnek a narízsi szerzOdésclf raiifihaiásánah nicguhatláluozásőru Nyugat-Németország minden táján erősödik a lakosság valamennyi rétegének, mindenekelőtt Nyugat-Németország munkásosztályának küzdelme a német egység helyreállítását és a békét veszélyeztető újrafel- fegyverzés ellen. A kölni szakszervezeti csoport küldöttértekezlete azt követelte, hogy a nyugatnémet munkásság tartson tiltakozó sztrájkot aznap, amikor a bonni parlament második olvasásban tárgyalja a békeellenes párizsi egyezményeket. Ausburg szakszervezeti csoportja a január 15-én Münchenben kezdődő bajorországi tartományi szak- szervezeti értekezlethez intézett beadványában azt követeli, hogy a nyugatnémetországi szakszervezeti mozgalom haladéktalanul szervezzen átfogó tömegakciókat a párizsi egyezmények megbuktatására. Pravda-kommentár a Costa Rica ellem agresszióról A Pravda V, Borovszkij cikkét közli „Agresszió Costa Rica ellen” címmel. „Szembetűnő, — hangzik többek között a cikk — a Costa Rica ellen intézett mostani támadás és az elmúlt év nyarán Guatemala ellen intézett intervenció kürülményeir.ek azonossága. A betörést mindkét esetben amerikai fegyverrel ellátott, felbérelt bandák segítségével hajtották végre. A cikkíró miután kiemeli, hogy az amerikai sajtó a costaricai betörést minden lehető módon Costa Rica „belügyeként” próbálja feltüntetni, felveti a kérdést, mik a tulajdonképpeni indítékai ezeknek az egyezményeknek? A cikkíró így válaszol a kérdésrjh ismeretes, hogy Costa Rica éppúgy, mint Guatemala az United Fruit Company gyümölcsmonopólium és más amerikai társaságok vadászterülete. „Húsz évvel ezelőtt — írja Figueres a New Leader című amerikai lapban — az Egyesült Államok kivonta .tengerészgyalogságát Latin- Amerikából, de most egy másfajta megszállás, a „gazdasági” megszállás dívik, amely nem annyira közvetlenül, de ugyanolyan hathatósan és zsarnoki módon korlátozza a megszállt országok szuverénitását, mint a katonai megszállás.” „Amint azonban a guate- malai, most pedig a costaricai események mutatják, — írja befejezésül a cikkíró — a katonai elnyomatás ideje egyáltalán nem múlt el. Az amerikai monopóliumok nemcsak dollárral, hanem tűzzel-vassal is igyekeznek elfojtani a latinamerikai országok önállósági törekvéseit. Mint látható, az United Fruit Company-nak az a szándéka, hogy Costa Ricában Somoza vagy Ar- mas-féle kényúrral váltsa le Figuerest és vérbe fojtsa a costaricai nép függetlenségi és szabadság-törekvését. Az a tény azonban, hogy az amerikai imperialistáknak latinamerikai uralmuk fenntartására egyre gyakrabban kell fegyvert ra- gadniok, helyzetük inAz Associated Press hírügynökség jelentése szerint Costa Rica kormánya január 12-re virradó éjjel közölte, hogy a Nicaraguából Costa Ricába benyomult csapatok több várost elfoglaltak az ország északi részén és San Jósé, a főváros felé nyomulnak. Az United Press sanjoséi jeMint Rómából jelentik Mendes-France látogatásával kapcsolatban, jól tájékozott római körökben úgy tudják, hogy Mendes-France XII. Pius pápánál tett gatagságára vall. Nem véletlen, hogy a Costa Rica ellen éppen úgy, mint a Guatemal ellen intézett támadás is, hatalmas felháborodást keltett Latin- Amerika országaiban, amelyeknek népei egyre erélyesebben kelnek harcra nemzeti függetlenségükért. Ebben az igazságos harcukban lelkesen rokonszenvez velük az egész haladó emberiség, amely élesen megbélyegzi az amerikai le- igázók újabb bűncselekményét. lentése szerint a costaricai polgárőrség Villa Quesedá- nál harcba szállt az intervenciósokkal. A gépfegyverrel felszerelt costaricai polgári repülőgépek a levegőből tüzeltek a benyomuló csapatokra. Közlik, hogy ezen akcióban az intervenciósok veszteségeket szenvedtek. látogatása során arra kérte a pápát, hasson oda, hogy az MRP támogassa a kormányt és Robert Schu- man lépjen be kormányába. Japán miniszter nyilatkozata A Kido japan hírügynökség közli, hogy Tandzan Isibasi japán külkereskedelmi és iparügyi miniszter január 11-én Oszakában hangsúlyozta, milyen nagy- jelentőségű a japán gazdasági élet újjáépítése szempontjából a Kínai Népköz- társasággal folytatott kereskedelem kiszélesítése és hozzátette: Japánnak „arra kell törekednie, hogy enyhüljön Kínába irányuló exportjának ellenőrzése.” Isibasi azt mondotta, hogy „a kormány elő fogja segíteni a magánvállalkozóknak a Kínával folytatott kereskedelmet szolgáló erőfeszítéseit.” A costaricai polgárőrség harcba szállt az intervenciósokkal Mendes-Fronce a pápa támogatását kérte az MRP megnyerésére Az Országos Békeíaitáes távirata a Nyugatnémet Békebixottságho* Az Országos Béket-mács a következő táviratot, intézte a Nyugatnémet Béke- bizottsághoz: ff „A magyar békeharcosok együttérzésükről biztosítják Nyugat-Németország dolgozóit, akik ezekben a napokban harci hetet tartanak Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. A nemet imperializmustól annyit szenvedett magyar nép a német néppel együtt követeli az új Wehrmacht felállításának, a német mi- litarizmus felélesztésének megakadályozását. A magyar békeharcosok most készülnek a február végén tartandó IV. magyar békekongresszusra, amely az egész magyar nép seregszemléje lesz és kifejezi minden magyar békeharcos követelését: akadályozzuk meg Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, védjük meg a békét! A nyugatnémet harci hét alkalmával1 sok sikert kívánunk Nyugat-Németország békeerőinek. MAGYAR ORSZÁGOS BÉKÉT ANACS. Májusban ül össze a DISZ kongresszusa A DISZ Központi Vezetősége január 13-án ülést tartott és elhatározta, hogy 1955 május második felében összehívja a Dolgozó Ifjúság Szövetsége II. kongresszusát. A kongresszus napirendje: 1. A DISZ Központi Vezetőségének beszámolója. 2. Beszámoló a falusi ifjúság között végzett nevelő munkáról. 3. A szervezeti szabályzat módosítása. 4. A Központi vezetőség és a Központi Ellenőrző Bizottság újjáválasztása. Versenyben az ipari üzemek A uagykalászi matracüzeni legjobb dolgozója A nagyhalászi matrac- | üzemből arról tudósítottak, j hogy 1954. évi tervüket sikeresen teljesítették és az újesztendőt is jó munkával kezdték a dolgozók. Minden nap túlteljesítik napi előirányzatukat. A matrackészítő fiatalok között lelkes munkaverseny bontakozott ki. Kiadták a jelszót, hogy „szégyen az, ha valaki nem teljesíti a norI mát!” Igyekszenek is, mert a lemaradót kiénekelné a rigmusbrigád! Megkérdeztük a műszakvezetőtől, hogy ki a legjobb munkás? — Kecsmár Margit! A múlt évben is ő járt élen a munkában, idén is ő teljesít legjobban. Az újévet 120 százalékos teljesítménnyel kezdte. Azóta növelte teljesítményét. Kedden például 12 helyett 15 matracot készített, 125 százalékot ért el. Ügyes garnirozó!.., —■ sorolta a műszakvezető. —< Kifogástalan minőségű munkát végez. DISZ-tag. Kiss Anna garnirozóval van versenyben. Példájukat sokan követik. Ha továbbra is ilyen lelkesen dolgoznak a munkások, március közepére befejezzük első negyedéves vállalati tervünket. Kleberc Károm áladfa munkamódszerét Munkakezdéskor a Körfűrész visító hangja jelezte, hogy Kleberc károly, a Keletmagyarországi Faipari Vállalat „Kiváló Dolgozó” jelvénnyel kitüntetett munkása megkezdte a munkát. Keze alól egymásután kerültek ki a megmunkált darabok. Észre sem vette, hogy a háta mögött Bálint elvtárs, a műszaki vezető és egy ismeretlen munkás figyeli. — Ez az ember itt Mészáros István — mutatta be Bálint elvtárs az új munkást. — Mától kezdve itt fog dolgozni. Kleberc Károly kezetszo- rított új munkatársával. — Dolgoztam már asztalosgépekkel, de az már régen volt — mondta az új munkás. Munkához kezdtek. Kleberc megmagyarázta neki, hogy mit, hogyan kell csinálni és hogyan gyorsabb és könnyebb a munka. Hamar összebarátkoztak. Másnap újra megjelent a műszaki vezető. Mészáros István éppen ott állt a gépnél. Derékszögű vágásokat kellett végezni. Az első darab leszabása után elégedetlenül csóválta a fejét. — Nem jó. Nem pontos a távolság! Kleberc is kezébe vette a munkadarabot. — Ügy látszik a vezetővas nem volt pontosan beállítva — jegyezte meg. — No, majd megmutatom, hogy kell csinálni. Ettől a naptól kezdve még többet magyarázott tanítványának a sztahanovista Kleberc Károly. Néha műszak után is ott maradtak és beszéltek a szakmáról. Egy napon így szólt Mészáros az oktatójához: — Már érzem, hogy tudok dolgozni. Csak egy kicsit elfáradtam. — Elfáradt?! — ez bosszantotta a sztahanovistát. Nem nyugodott bele. Valami nincs rendjén! Még hiba van a Mészáros munkájában. Másnap újra figyelni kezdte az új munkás munkáját. Észrevette, hogy egész testével nekifeszül a deszkának, amit fűrészel, Persze, hogy kifárad! —< gondolta magában. Elvette a munkadarabot és meg- muttata, hogy hogyan helyesebb, hogyan könnyebb. Nem egész testével, hanem csak két karjával tolta, irá- nyitotta a deszkát a gép alá. Mészáros István megfogadta a tanácsot. Már ő is elérte a 150 százalékot. Kleberc Károly büszkén! mondja: „Én tanító ttamí — Ha továbbbra is így dolgozik és megfogadja tanácsaimat, április 4-re sztahanovista lesz!” /'Jetem emlékezetes napja jlja január 14. van. Ez aj 1 x nap örökké emlékeze- i tes számomra. Kora délután csendesebb volt a levegő. Igaz, hogy a szőnyegbombázások délidőre estek, de éppen ez volt a számomra kedvező. Ilyenkor a hármas nyilas járőrök nem voltak láthatók az utcán és így, ha valami dolgom volt, azt gyorsan elintézhettem a városban. Legtöbbször a Thék Endre utcában lakó púpos barátomat, Sanyit kerestem fel, aki a csepeli vásárcsarnokban kereste kenyerét, mint tricikli- és árumegőrző. 1945 január 13-án kora délután is őhozzá indultam a Futó utcai búvóhelyemről. A Práter utca sarkán ismerős VII. kerületi fiúval találtkoztam. Hóna alatt Magyar Futárba csomagolva elemózsiát szorongatott. i — Hová igyekszel? — kérdeztem. — A Ludovikába. — felelte szomorúan. Z"1 sodálkoztam: civil lé- téré nemhogy bújna a halál elől, egyenest felé igyekszik. Tudtam, miről van szó. A győzelem reménye már nem táplálja a náci tiszteket és most minden áron a bőrüket akarják menteni. Az Üllői úti Lu- dovika Akadémia épületében kényszerítik puskát fogni a pesti legények legfiatalabb korosztályát, a 16 éveseket és addig, amíg azok pusztulnak, ők Budára mentik irhájukat... — Nem mégy! — mondtam a tőlem hat évvel fiatalabb fiúnak. A gyerek félt. Attól rettegett, ha nem jelentkezik, akkor a németek öreg. beteges özvegy édesanyját vonják felelősségre. Azzal vigasztaltam, hogy ma még biztos nem lesz baj, holnap pedig már nem lesz idejük a németeknek. Szóval, sikerült Lacit rábeszélnem, hogy várjon egy napot. Eljött búvóhelyemre, a földszintes Futó utcai házba. T ementünk az öreg ro- gyadózó pincébe. — Éhes, apró gyermekek sírása fogadott bennünket. Néhány percig hallgattunk, majd Laci kezembe nyomta az édesanyjától kapott csomagot. Nem szólt, csak a síró gyermekekre nézett. Értettem néma szavát. Kruppánénak adtam tovább Laci csomagját, aki pillanatok alatt szétosztotta a gyermekek között az ennivalót. Az éhes gyermekszájak gyorsan eltüntették az utolsó morzsát is. Ezután csend lett. í^sikorgó gyomorral eb- redtünk reggel. A 17 családnak egy falat ennivalója sem már ekkor. De miből is lett volna? A háború előtt is üresek voltak ezeknek a munkáscsaládoknak az éléskamrája. Hanem egy veder pálinka akadt az óvóhelyen. A sarki Braun- likőrgyár pincéjéből vándorolt át még az este. De nem kellett senkinek, úgy állt ott a sarokban érintetlenül, csak a szaga járta át az alacsony pince-helyiséget. Kilenc órakor nehéz volt hallgatni az éhes gyermekek sírását. A városba sem mert senki kimenni, hogy bombától agyoncsapott lovat keressen s hozzon annak húsából. Mert már akkor szinte csak az volt a Balaton-fogadó körüli lakók egyetlen tápláléka. így telt az idő fegyverropogás, légiakna becsapódások közepette. A 70 éves asztalos mestert halva hozták vissza a kaputól, hová az öreg kimerészkedett. Hozzátartozója nem volt a házban, mégis 25-en sirattuk meg- őt. /'I tt álltak a ház lakói a ” pincelejáratnál az öreg ember holtteste mellett, amikor Kruppáné villogó szemű szép albérlője, a feketehajú Erzsi felkiáltott: — Itt vannak! A szomszédos emeletes j ház folyosóin egyenruhás katonák járkáltak. Egyikük éppen a jeges, csúszós ház tetejéről ereszkedett le, a Vajda-Hunyad utcára nyíló ház udvarára. Többen követték példáját. Ránk se néztek. Aztán nyílt a kapu. ösztönösen megrázkódtam a katonaköpenyek láttán, de rögtön meg is könnyebbültem. űk jöttek a mi udvarunkba is! Szovjet katonák! Pár percet időztek, pálinkát sem fogadta el egyikük sem. Üldözték tovább Nyugat felé az ellenséget. Fellélegzettem én is, Laci is, és a ház minden lakója. Amikor üres lett az udvar és újra hallottam az apróságok éhségszülte sírását, elindultam. „Ennivaló után nézek“ — határoztam el. Kinn éktelenül ropogtak a fegyverek. A második ház kapujában egy idős ember lesekedett. — Mi van? — kérdezte. ilJ ár nem tudtam vála-> szólni. Fájdalmat éreztem, a combomra pil- lantottam s láttam, hogy véres. Hazabukdácsoltam. A ház lakói lefektettek, lepedőből hasogatott csíkok- Icai kötözték be átlőtt combom. Délután azt is megtudtam, hogy kik voltak. Az utca másik, oldalán két telekkel arrébb romépület volt. Ott bújtak meg a menekülés lehetőségétől elvágott SS-ek. Azok voltak. Tehetetlen dühükben őklőttek meg engem is, és öltek meg még két lakót az utcából. Este egy szovjet orvosszázados jött a házba. Megvizsgált. Másnap reggel kéí- hétre való kötözőszerem volt.;: VASS OTTÓ.
