Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-12 / 9. szám
NÉPLAP 1955 jamiai 12, szerda Zeueoktatá^iftiik ffő kérdései Zeneoktatásunk mélyreható reformon ment keresztül felszabadulásunk óta. Míg addig tulajdonképen csak a budapesti Zeneművészeti Főiskola volt az egyetlen komoly és hivatalos hely, ahol a zeneoktatás államérvényesen folyt, a többi zeneiskolák részben magánosok kezében, részben egyesületek vagy városok kezében voltak, — addig az öj zeneoktatási reform decentralizálta a z.cnetanítást, s így közelebb vitte a vidékhez, elsősorban a dolgozók tömegeihez. Ennek rendkívüli nagy jelentőségét felesleges hangsúlyozni. Népünk fiai közt rendkívül sok tehetség akad. Ezeket a kallódó tehetségeket csak úgy tudjuk felfedezni, megmenteni, ha közel visszük hozzájuk a zenetanitöst, ha módot és lehetőséget adunk nekik arra, hogy anélkül, hogy otthonukból, környezetükből kiszakadnának, alkalmuk legyen a zenei továbbképzésre Ezt szolgálja a mostani zeneoktatási hálózat. Megmaradt a budapesti Zeneművészeti Főiskola, ahol tényleg főiskolai képzés folyik (művészek és tanárok képzése), alatta van nagyobb vidéki központokon (Miskolc, Győr, Debrecen, j Pécs, Szeged) a szakiskolai! képzés, mely megfelel a j Középfokú tanításnak s végül a szakiskolák alatt van- ; nak a zeneiskolák kisebb [ vidéki városokban, megye- , székhelyeken, ahol az alap- ! fokú tanítás folyik. Míg a í főiskolán és a szakiskolák- ! ban kimondottan zenei pályára készítenek elő, addig a zeneiskola a nagy tömegek alapfokú zenei képzését adja, előkészít első sorban a szakiskolai továbbtanulásra, de egyben megadj^ azt az alapműveltséget, mely lehetővé teszi a dolgozók számára, hogy öntevékeny művészeti egyesületekben (énekkar, zenekar!) vegyenek részt, vagy megkapják azt az irányítást, mely alkalmassá teszi őket arra, hogy hangverseny-látogató közönség váljék belőlük. S ez utóbbi rendkívüli nagy jelentőségű. Miért vannak művészeink, miért komponálnak zeneszerzőink, ha nincs, aki értelmesen meghallgassa őket, ha nincs aki gyönyörködjék művészetük áldásaiban?! A régi. szűk keresztmetszetű és gyakran csak a divat kívánalmainak eleget tevő hangversenylátogaió közönséget fel kell váltania a munkásokból és parasztokból álló tudatos hangverseny látogató közönségnek. Mindenesetre ez a cél! Azonban sem a főiskola, sem- a szakiskolák s az eddig elég nagy számban létrehozott zeneiskolák sem képesek ellátni az egyre fejlődő zenetanulási igényt, mely kétségkívül meg van népünknél. A zeneiskolák is elsősorban a tehetségeket keli. hogy kiválogassák. Államunknak nincs még arra pénz», hogy mindenki zenei igényét, tanulási kedvét kielégíthesse. Erie a zeneiskolák sem képesek. Ezért szervezték meg az úgynevezett zenei munkacsoportokat. ahol az eddig is tanító magánoktatókat tömörítik, j fogják őket össze s köz- | ponti vezetés mellett irányítják munkájukat, továbbképzik őket s munkájukat szakfelügyelik, hogy azért a tandíjért, melyet a dolgozóktól elfogadnak, 1 tényleg jó munkát is adjanak. A népművelési minisztérium célja, hogy a magánzeneoktatást felszámolja. S ez helyes is. Csak így lehet küzdeni az ellen a zenei dilettantizmus ellen, mely egyre jobban elhara- pódzik, kihasználva a zenetanulási igényt: a dolgozóktól elvett drága tandíjért igen keveset, vagy semmit sem ad. S ez nem magánügy! Egy cipésznek, asztalosnak, bármilyen mesterembernek iparának 1*»U lenni, ami jelenti egyben azt is, hogy megfelelő végzettsége van. hiszen anélkül nem kap iparengedélyt. De a szélté- ben-hosszában elszaporodó zenét tanítóknak vájjon milyen végzettsége van? Legtöbbször semmilyen. Egy-két évi zongorán való klimpirozás után minden lelkiismeretfur- dalás nélkül tanítanak zongorát. S értse meg mindenki, hogy nem mindegy az, hogy hogyan kezd tanulni, milyen az alap, mert rossz alapra nem lehet tovább építeni, del legtöbbször javítani sem lehet s ez a baj. A rosszul tanított és nem megfelelő műveket játszó növendéknek később sem lesz igénye igényesebb muzsika iránt s melegágyai lesznek a szemét zenének. Ez pedig nem célja művelődés-politikánknak. Tehát nagyon is fontos, hogy az eddigi magántanítás a zenei munkacsoportban ellenőrizve legyen, hogy a zenei munkacsoportok a hivatalos Állami Zeneiskoláknak segítői legyenek. így tud eljutni még szélesebb rétegekhez a zenetanítás, így lehet a vidéken, falvakban élő, egyelőre még kevés képzettséggel bíró zeneoktatókat továbbképezni, szakfelügyelet által, melyet a zeneiskolák adnak, a zenetanítás nívóját emelni, javítani. A zene a legszélesebb tömegekhez a legközvetlenebbül szól. Fontos tehát, hegy az ember-nevelésnek őzt a legkézenfekvőbb művészi eszközét sok gonddal, még több szeretettel segítsük, figyeljük és jó irányba tereljük. Vikár Sándor, a nyíregyházi állami zeneiskola igazgatója. Becsben az ellenállási mozgalom harcosainak a közelmúltban tartott találkozóján az egyik résztvevő a következő megrázó történetet mesélte el: A maut- hauseni tábor parancsnoka, Ziereis, ötéves kisfiának születésnapját ünnepelte. A.z apa a kisfiúnak fínommű-1 vű revolvert vásárolt ajándékba. A születésnapi, uzsonna után Ziereis elvezette kisfiát és játszótársait a kert végébe, ahová 20 foglyot hozatott, 20 élő célpontot, hogy Kari közvetlen közelről kipróbálhassa revolverét. Hogyan lehetséges kölcsönt kapni ? A vxl In Inti dolgozók Kölcsönök Segítő Trkarók pénztára A minisztertanács határozata értelmében minden nagyobb vállalatnál megszervezhető a vállalat dolgozóinak kölcsönösen Segítő Takarékpénztára. Az ilyen KST azonban csak olyan helyen jöhet létre, ahol legalább ótven jelentkező van, akik nyilatkozatban vállalják, hogy egy éven át minden hónapban rendszeresen elhelyeznek bizonyos meghatározott összeget. — Minden ilyen KST-nek vezetőséget kell választani, akik a jó gazda gondosságával kezelik a dolgozók által ilyen módon megtakarított pénzösszegeket. A KST-nek szabályzata van, amely kimondja, hogy a KST-tag, a betétállomány 50 százalékából bármikor — indokolt esetben — részesülhet hitel folyósításában. A KST vezetősége természetesen gondoskodik arról, hogy a felvett hitel meghatározott időn belül ismét visszafizetést nyerjen. A hitelfolyósítás megkönnyítésére a vállalat szakszervezeti bizottsága is rendelkezésre bocsátja az átmenetileg felesleges pénzösszegeket. A KST tagja a dolgozó családtagja is lehet. Országos viszonylatban ez a határozat lelkes visszhangra talált. ’ Ma már nincs az országban olyan nagylétszámú munkahely, ahol ne lenne ilyen KST. Megyénkben már több helyen, így a Dohánygyárban, Kiskereskedelmi V.-nál Megyei Tanácsnál megalakult a dolgozók Kölcsönösen Segítő Takarékpénztára. A takarékpénztár most arra törekszik, hogy létrehozzon kisebb munkahelyeken is KST-t. E«¥ „OK OS I. Y I': I. E li EK E T“ Riport a tiszalöki gazdakörről Ahogy elnézem itt az embereket, amint csendes beszélgetésben, okos szóval vitatják a falu holnapját, akaratlanul is eszembe jut, hogy valaha — vagy egy évtizede — nem így volt. A tiszalöki gazdaember is azt tartotta, és aszerint is élt, hogy — „kaparj kurta, neked is lesz”. És mit sem törődött a másikkal, a föld- szomszéddal, csak húzta-húzta a maga igáját ínszakad- tig. Milyen jó, hogy ez nem így van már! Milyen jó, hogy az élet változásával megnőtt, másfajta lett a magyar parasztember! Messzebbre lát, túlnéz a saját portájának kerítésén és az ő saját ügye, az ő saját gondja is most már gazdatársainak ügye, baja. Mindenki tud tulumi sxépet, ini inni Jót Lám, milyen meghitt beszélgetésben ülnek itt most is az emberek. A barátságos, puha szőnyeggel padlózott teremben két kályha is ontja a meleget. A sarokban halkan szól a rádió. Az asztalokon képes folyóiratok, mezőgazdasági szaklapok, seregnyi tudós újság hever. — Ne higyje senki, hogy valamiféle „hivatalos” értekezletre ültek össze a kultúrházban a tiszalöki gazdák. Nem. Csak ,.úgv”, estézni jöttek, otthonról haza. A gazdakörbe, amit maguknak a községbeli gazdáknak a kérésére hívott életre a helyi népfront-bizottság. Azért, hogy még nagyobb hasznot hozzon az a hazafias igyekezet, amely ott van, ott lobog mindegyik emberben és az egész faluért való tettekre serkenti. Es milyen okos gyülekezet ez, itt az asztalok körül. Mindenki tud valami szépet, valami jót. És dehogyis titkolja, hogy milyen hasznot hozott neki ez. vagy az az ügyes fogás, összegyüjtögetett tapasztalat ti gazdálkodásban! Sőt! Büszkén rukkol vele elő, hogy más is tudja, a szomszéd is. meg mindenki, az egész falu tudja, amit ö tud, ami neki használt. Hallgassuk csak meg őket, legyünk csendes fültanui a beszélgetésnek. Hogyun sikerülhet u mák? Az egyik asztalnál éppen azt vitatják, hogy a szerződéses termelés - jól jövedelmez, ha ügyes a gazda. Fitos József már mondja is, milyen jól bevált az ő gazdaságában a szerződéses fúmagtermelés. Egy idősebb, zömök gazda mindjárt meg is erősíti a dolgot azzal, hogy nála is ugyancsak bevált a szerződéses bokorbab. — És ne hijjanak engem Bereczki Józsefnek, ha én nem maradok örök híve a szerződéses termelésnek — teszi még hozzá. Erre aztán Fitos József nem állja meg, hogy közbe ne vágjon: — Igen ám! Csakhogy a szerződéses mákkal meg mindig úgy járunk, hogy megeszi a pondró. Bereczki bácsi csak mosolyog, mutatva, hogy ót a szerződéses termelésbe vetett hitében nem ingathatja meg semmi. Aztán már mondja is: — Tarlóba kell vetni a mákot, akkor nem lesz semmi hiba!-Aztán, hogy megegyeznek mindannyian a szerződéses termelés körül, Bereczki bácsi a krumpli dolgára fordítja a szót. És elmondja mindenkinek, hogy szemet-szívet vidító látvány volt az ő krumpliröldje. Négyszer kapálta, nem sajnálta tőle a fáradságot. — Gyönyörű is volt az a krumpli, majdcsak kötésig ért az indája. Dehát hiába! Egyszer valami betegséget kapott, elszáradtak az indák, a gumók meg satnyák maradtak. Szabó András, egy vékony, javakorabeli gazda, csak bólogat. Aztán megszólal: — Bizony gyakori az ilyesmi mifelénk. Nekem az volt a szerencsém, hogy három zsákkal vettem a termelőszövetkezettől, abból a nemes fajtából. Háromszáz ölbe tettem krumplit, ami jó harminc mázsát hozott. Akkora krumplik voltak benne, mint a csizmafej! tel kell újítani a burgonyát Most meg Bereczki bácsin van a bólogatás, a helyeslés sorja: —Azt kell nekünk csinálni, mindannyiunknak, hogy fel kei! újítani a burgonyánkat. Mert bizony alaposan elfajzott, nem tud ellenállni a betegségeknek. Amondó vagyok, hogy itt, a gazdakörben írjuk össze legközelebb, kinek mennyi vetőburgonya kell, aztán beszerezzük közösen, abból a jófajtából, ami a. szövetkezetnék van. Ebben aztán meg is egyeznek mindannyian. Még szóbakerül az is, hogy az agronómusokkal összeszövetkezve kísérleti parcellákat csinálnak majd és megnézik együtt, melyik földbe milyen vetőmag és mennyi műtrágya a legjobb. Aztán a jószágtartás dolgait ve- j szik elő. Az öreg Bereczki most is a hangadó. Nagy elismeréssel beszéli el, hogy milyen szép malacokat nevel a termelőszövetkezet és hogy ott a kocák nyolc-; tíz malacot is fialnak. Aztán hozzáteszi mindehhez, hogy bezzeg' a löki egyéni gazdáknál nincs egy faj-; tiszta anyakoca se’! — Üjból felparázslik erre a vita, aztán — ahogy a krumplinál — megegyeznek itt is,; hogy összeírják: kinek hány jófajta malac kell majd magnak, továbbtenyészlésre. Aztán megveszik majd a malacokat közösen, valamelyik jóhírű állami gazdaságból, vagy szövetkezetből. A 12 literes tehenek Liszaki Miklós, egy fiatal, pirosképű gazda csak, hallgatja egy darabig a beszélgetőket, mintha eltökélt szándéka lenne, hogy ő bizony nem szól bele semmibe' ma este. Dehát nem addig van az. Ahogy a tehenek-'; röl kezd el beszélgetni a társaság belemelegedve, az egyik gazda már mondja is, hogy hát: — Itt van Liszaki Miklós. Mahónap felveti a pénz, annyit hoz neki a tehén! Mondd csak el nekünk, Miklós, mit is csinálsz te azokkal a tíz, meg tizenkét- literes tehenekkel? Igen, most már beszélni kell. Liszaki Miklós arra, ha lehet, még pirosabb. De beszél, büszkén. És egyre jobban belemelegszik, ahogy látja, milyen nagy figyelemmel hallgatják az idősebbek is az ő szavát... No, így telnek hát az esték a tiszalöki gazdakörben. Van, aki olvasgat, van. aki a sakkot veszi elő, de a végén mindig csak egy csomóba verődnek az emberek, hogy okos szóval meghányják-vessék a gazdálkodás dolgait. Meg aztán a mezőgazdasági szakkör is működik már, szívesen okosodnak ott az agronómusok, meg a szakkönyvek segítségével a tiszalöki gazdák. De jó, hogy messzire mögöttünk van már az idő, mikor azt tartotta ?. parasztember, hogy „kaparj kurta, neked is lesz!” K(►torsi IV/.w'i. ÚJ UTAK Kordélyos csapat Megálltam hosszan lloidja a földet. S néztem, hogy vágjak Hegyet simítva. — Hiába tél van — Tölti a völgyet. A ven föld hátát. ... Sok éve annak. Követ csorgatlak Hogy erre jártam. És az csörögve. Eldugva itt a Víg énekkel hullt Világ zugában A barna rögre. Emlékszem meg rá, /Üt lesz itt és már Milyen sártenger Nem is sokára! Volt akkor erre. A kis falucska — Elfúlt az ember. Egy más világba Mintha itt külön Üj úton indul Világ lett volna ... Bízva, dalolva, Mélyen az éjben Köveken, vígan ... Összetiporva. — Ki hitte volna?... \ KONCS5ILI BÉLA Háborús történet Igen sok kérdés érkezik azzal kapcsolatosan, hogy hogyan juthat valamilyen kölcsönhöz egy vállalati dolgozó. Nem várt kiadás i mindenkinél előfordulhat. Kérdést intéztünk az | Országos Takarékpénztár nyíregyházi Hójához, ahol I az alábbi választ kaptuk:
