Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)
1954-12-19 / 301. szám
NÉPLAP 1254 december 19, vasára*)? a Azt szokás mondani: a iszem a lélek lükre. Szép és ‘igaz mondás ez. A tiszta, nyugodt lelkiismeretű emberek szeme ragyogó, örömmel, bizakodva tekintenek a világba. Nem félnek attól sem, hogy embertársaik szemébe nézzenek. Nincs mit takargatniok — és ez jóleső örömmel tölt el mindenkit. Nos, ha a szem a lélek tükre, akkor mennyivel inkább tükrözik az üzletek kirakatai annak belsejét, népünk növekvő jólétét, gazdagodását. Egy-egy szép, ízléses kirakat szinte vonzza magához. nézőit. Megállítja a járókelőket és arra csábít: — gyere be, itt bent még sokkal szebb minden, a legszebb, legjobb áruk között válogathatsz. És néztél már, kedves olvasó, gonosz, rosszindulatú mber szemébe? Ugy-e, mi- yeti borzalommal tölt el a szúrós pillantás? Ezt a szemet juttatta eszembe a lagyhalászi földművesszövetkezet „kirakata“. Nagyon nagy jóindulat kell ahhoz, hogy kirakatnak ne- •""’zük. Az egész utcára .ló nagy üveg mögött ndössze egy — borona lt kitéve. Szúrós vasfogai inte fenyegetőzve bámul- k vissza a vásárlókra. Hát ncs a földművesszövetke- ti bolt dolgozóinak ízlé- . .. O 5 e menjünk talán sorba, l.djük itt helyben, Nyír-1 ’’házán. A város villany- ; /ben ragyog (elég szegé- ! ötlettelen ez a ragyo- ,. Elindulok sétámra. — gnézem az üzletek kira- ait azzal a céllal, hogy sam: hogyan adja vissza ünnepre való készülőit, azt az örömet, amit a •ermekek, felnőttek egyént éreznek az ajándékás, a karácsony ünnepe j 5tt. Természetesen a város íve, a Kossuth-tér és kör- syéke érdekelt elsősorban, sgyogó neonfényes világí- s hívja, csalogatja az em- rt a fűszer- és csemegelet elé. Itt álltam meg főször. A hatalmas kirakatokban j zinte minden árut meg le- I A kirakatok előtt hét találni és mégsem zsúfolt. Lám, itt a kínai tea is. Vájjon mennyibe kerülhet? Közelebb hajolok az üveghez, — de fölösleges. A kirakat nem ad választ. Nincs egyetlen áru mellé sem kitéve az árjelző cédula . .. Menjünk csak tovább. Átmegyünk a Rákóczi-úton, de itt már nem gyönyörködteti a szemet a szépen kivilágított, csábítóan berendezett kirakat. Sötéten vakos- lrcdik a Kiskereskedelmi Vállalat rövidáru üzletének és a földművesszövetkezet boltjának kirakata. Nincs megvilágítva egyik sem. önkéntelen is az jut eszembe — talán így akarnak takarékoskodni? Ez nem takarékoskodás, — sőt, gondatlanság. Folytatjuk utunkat a Zrínyi Ilona-utcán, ahol szinte minden lépésre jut egy üzlet, akad látnivaló bőven. A népművészeti és háziipari bolt kirakata sok kedves meglepetést tartogat látogatói számára. Itt nem feledkeztek meg az árak megjelöléséről sent. Mellette az 59-es számú üzlet, az Édességbolt kirakata fényes — a szó szoros értelmében is — bizonyítéka a jóízlésnek, cukoriparunk fejlődésének. Ezután megint csak dorgálni kgll. A Maradékbolt kirakatrendezőit azzal kell vádolni, , hogy talán az üzletben alig maradt áru. — Mindent a kirakatban akartak elhelyezni, ezért zsúfolt, nem áttekinthető. Pedig egy kis gondossággal , sokkal szebbé varázsolhat- j nált ezt isi Űgylatszjk, ez már így lesz egész utamon. Egy jó, egy röksz. Most újra jó kirakatra bukkantunk. — ez pedig nem más. mint a Könyvterjesztő Vállalat üzlethelyisége, amelynek kirakata ugyancsak jó ízlésről, gondos munkáról tanúskodik. Már nem egyszer lepték meg a város dolgozóit ötletükkel. Most újra egy sötét kirakat, sőt, nem is egy, hanem kettő jön. A Kiskereskedelmi Vállalat textil-divat boltja, mellette a papir- és írószerbolt ablakszeme, sötéten, vakon fogadja látogatóit. Aztán találtam egy szép Kisker-kirakatot is. Az illatszerbolt ízlésesen helyezte el reklámcikkeit, bár egy kis „időszerűsítés“ itt Este 10-ig árusít u Kiss Ernö-utcoi fűszer- és csemegebolt A szocialista kereskedelem célkitűzései közé tartozik többek között az is, hogy az árut kellő mennyiségbe , minőségben, helyen és időben juttassa el a fogyasztóknak. Miután a város központjában már van egy este 9 óráig nyitvatartó áruda, most a külső városrész, közelebbről az állomás környéke lakói igényeinek kielégítésére nyitotta meg a Kiskereskedelmi Vállalat a megnagyobbított, korszerűsített árudáját: a 7. sz. boltot a Kiss Ernő-ut- ca sarkán, szemben az állomással. Ez az áruda reggel 7-től este 10 óráig tart nyitva egyfolytában. Tehát azoknak, akik a nagy kiterjedésű IV. kerületben laknak. nem kell felfáradniuk a városba, ha este van valamire szükségük, mert a 7. számú árudában mind sírt megvásárolhatnak. A bolt fűszert, csemegét, italárut és mindennemű élelmiszert tart bő választékban. Dolgozói azon igyekszenek, hegy a vásárlók igényeit a legteljesebb mértékben kielégítsék. Az áruda dolgozói szeretnék. ha e. vásárlók — elsősorban a háziasszonyok — kifejezésre juttatnák véleményüket arra vonatkozólag, hogy meg vannak-e elégedve ezzel az újonnan berendezett Kisker-bolttal és általában mi a kívánságuk a kiszolgálással kapcsolatban. Raducziner Lászlóné, a Kisker. V. dolgozója. sem ártana. Még kint van a Mikulás, a sarokban pedig feldőlt a kis fenyőfa. Nem sok fáradságba kerülne azt felállítani. A Zrínyi Ilona-utca másik oldalán jöttem vissza. — Itt még meg kell dicsérni a játékbolt dolgozóit, akik gondoltak arra. hogy ez az ünnep a gyermekeké lesz elsősorban. Biztosan sok szülő keresi fel majd ezután is ezt az üzletet, — hiszen kirakata csábítóan hívja a vásárlókat. Hátra van még az Állami Áruház. Az áruház dolgozói, kirakatrendezői mindig kifinomult ízlésről lettek tanúbizonyságot. Szép volt a mikulási kirakatuk, most azonban — még sok kirakatot nem rendeztek újra: a Bccskai-uícai oldalon kinn van még a Mikulás, a másik oldalon pedig elhanyagolt, poros kirakatot találtam. Igaz, már rendezik őket, de hozzá lehetett volna fogni korábban is. Vége a sétának. Láthatjuk: sok szép, ízléses kirakat van városunkban, de nagyrészét elhanyagolták, nem világítják ki. Jó lenne, ha a városi tanács kereskedelmi osztálya gyakran .hirdetne kirakatversenyt. Jutalmazzák meg a gondos, jó munkát. Az üzletek vezetői, dolgozói pedig fordítsanak több gondot az ilyen reklámra. Ne sajnálják a fáradságot ettől a munkától, hiszen a szép kirakat városunk díszére válik. Már hazafelé tartottam;a Népbüffé mellett mentem el. Szórakozottan tovább akartam menni kirakata előtt, de valami megállított. Egy táblát láttam ott, ami a fémgyűjtés sikerére buzdított. Szép dolog a fémgyűjtés, az is, hegy a Népbüffé ennyire szívén viseli. De most másra készülünk és igazán kicserélhették volna már ezt a kirakatot is, amelyik így olyan sötét, olyan csúnya. Vágj- talán arra gondolnak ennél a vállalatnál, hogy a Népbüfíét úgyis megkeresik, akármilyen elhanyagolt, piszkos a kirakata? Gyermekeknek, úitBröknek Kai ászka (Ukrán népese) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két kis egér, meg egy kakas. Az egérkéket Ugrinak és Bugrinak, a kakaskát Kukurikünak hív- I ták. Az egérkék egész nap i csak ugTa-bugráltak. Ka- í kaska pedig, amint az első napsugarat megpillantotta, elkezdte: „Kukurikú“ — és utána mindjárt dologhoz látott. Egyik nap éppen az udvart söpörte, amikor a földön jó kövér búzakalászt I talált. — Ugri, Bugri! — hívta i őket, — nézzétek csak, mit találtam: Az egérkék odaszaladtak és így szóltak: — Ezt ki kell csépelni. — Ki fogja kicsépelni? — kérdezte Kakaska. — Én biz‘ nem! — kiáltotta az egyik. — Én még úgy sem, — szólt a másik. — Rendben van, — mondta Kakaska. — én kicsépelem. És hozzákezdett a munkához, Az egérkék azalatt vígan labdáztak. Amikor Kakaska befejezte a cséplést, felkiáltott: — Hé, Ugri, hé, Bugri, nézzétek csak. mennyi szemet csépeltem lei! Az egérkék odaszaladtak és egyszerre kiáltották: — Most a szemet malomba kell vinni, lisztté őrölteim. — Ki vigye a malomba? — kérdezte Kakaska. — Én biz‘ nemi — kiállóit Ugri. — Én még úgysem: — szólott Bugri. — Rendben van, — mondta Kakaska és elvitte a malomba. ! Az egerek tovább játsza- ] Koztak. Amikor hazahozta a lisztet a malomból, dicsérni kezdték Kakaskát. — Most tésztát kell dagasztani és lepényt sütni belőle. — Ki fog dagasztani? — kérdezte Kakaska, Az egerek ezt sem csinálták. Megdagasztotta a tésztái, fát aprított, befűtötk Amikor a kemence jó forró lett, betetette a lepénykékci. Az egérkék sem henyéltek ezalatt, énekeltek és táncoltak. Kisült a lepény. Kakaska kiszedte, cseréptálba rakta és az asztalra tette. — Ö, de megéheztem! — kuncogták az egérkék. — Várjatok csak, várjatok! Előbb feleljetek a kérdéseimre: Ki találta a ka- lá-szkát? — Te találtad: — kiáltották hangosan. — Ki csépelte ki a kalász- kát? — kérdezte tovább Kakaska. — Te csépelted! — mondták mind a ketten, de most már kicsit halkabban. — És ki vitte a szemet őrölte tnl? — Azt is te vitted, — felelt már nagyon halkan Ugri és Bugri. — Hát a tésztát ki dagasztotta, a fát ki aprította? A kemencét ki fűtötte? — Mindent te csináltál,— cincogták alig hallhatóan az egérkék, — Hát ti mit csináltatok? Mit lehetett erre válaszolni? Semmit, Ugri és Bugri szépen lemásztak az asztal mellől. Kakaska meg egy cseppet sem tartóztatta őket. Ilyen naplopó, semmi- rekclőket csak nem fog megvendégelni friss lepénynyel! DRÁGA BARÁTOM! A napokban a bíróságon jártam és ■eghallgattam három nyírpazonyi jiatal ídlott tárgyalását. A két Bodnár fiú és éter János rátámadtak egy idősebb emerre, részegeskedés, kocsmázás közben egszúrták, megverték minden kiilönü- •bb indok nélkül, „virtus ‘-ból. Sajnos, ostanában elég gyakran nallani a Hajók efféle virtuskodásairól. Te is el- cndtál nekem néhány elszomorító pétit s mindezek megtörténtéért a kozbr- nságot, a rendőrséget okolod. Azt is ovdtad: jó lenne, ha a rendőrök újra imibotokkal járnának és alkalomadtán aposan szétütnének a rendbontok kokt. Nos, ami a közbiztonságot illeti, )ban van némi igazság, ezen a téren :n még tennivaló, ám én most másról ereinél: beszelni A tárgyaláson talán nem is az volt legelszomorítóbb, hogy ezek a fiatalok t a bűntetteit elkövették, hanem in- ibb az, ahogyan ők az egész ügyről ■lekedtek. Először is konokul, felhá botó szemtelenséggel tagadtak s csak a zonyítékok terhe alatt ismerték el bűiket. De akkor is hogy? Valahogy ez endült ki a szavakból: „Mi nem vadunk bűnösök, hiszen csak ver eked- nk ... “ És valósággal megsértődtek, ért. a bíróság három-négy évi börtön- :l sújtotta őket. Vigyázat! Nem kis dologról van szó! Néhány centiméter csúszás és a szúrás halálos is lehetett volna! S ez ezeknek a fiataloknak „csal: verekedés‘‘ volt. S hozzá kell még tenni, hogy a tárgyaláson jelen voltak az el- ítételtek nyírpazonyi cimborái is, 10—15 legény s valamennyien felháborodtak az ítéleten. ' Mintha olyan természetes dolog lenne a verekedés falun! Én azt hiszem, ennek nemcsak az az oka, hogy a rendőrök nincsenek felszerelve gumibotokkal. Minden bizonnyal mélyebb okai is vannak! Drága Barátom! Te DISZ-vezetőségi tag vagy. Most én kérdezek tőled valamit. Gondoltatok ti már arra, hogy ezekért a verekedésekért ti, DISZ-vezetőségi tagok is felelősek vagytok?! Lehet, hogy nem gondoltatok, mert sajnos, találni olyan DISZ- vezetőt, aki már a felnőttek polcán ül. onnan dirigál s nem veszi észre, hogy a fiatal fiú vagy lány, az még a népi demokráciában is fiatal fiú és á n y, nem pedig felnőtt férfi, vagy nő. Yii jellemző a fiatalokra? Mindenekelőtt íz, hogy minden más émbérnél sokkal, de sokkal jobban szeretik az életet, merész terveik, céljaik . vannak, szeretnek ábrándozni ést szeretnél5s nagy, különleges, figyelemreméltó tetteket végrehajtani! Van-e olyan fiatal, aki az élettől csak középszerűséget vár s aki nem határozza el azt, hogy valami nagy dolgot fog tenni? Olyan ritka az ilyen fiatal, mint a fehér holló. S a fiatalok ez utóbbi jellemvonására szeretném különösen felhívni a figyelmedet valamennyi vezetőségi társaddal együtt. A fiatalok szeretnek különöset, nagyot tenni. Az egyik fiatal sztahanovista lesz, a másik ejtőernyősnek, vagy repülőnek jelentkezik, a harmadik feltalál valamit, a negyedik hegyet mászik, az ötödik régen betemetett alagutat tár fel, a hatodik termelőszövetkezetei szervez, a hetedik sportrekordot ér el, a nyolcadik szinjátszócsoportban játszik s vannak olyanok, akik verekednek. Előfordulhat, hogy pontosan azért verekednek, mert sem sztahanovisták nem lehetnek belőlük, sem ejtőernyősök, nem tudnak semmit feltalálni, s még sportolni, szerepelni sem tudnak. Már nyílik is szád és kérded: „Hogyan, a népi demokrácia tizedik esztendejében létezik ilyen?'1 Bizony, sajnos, létezik! Nem azért, mintha nem lehetne mindennek megteremteni az előfeltételét, hanem azért, mert vannak még olyan DISZ-vezetők, akik összetévesztik saját magukat és társaikat a nagyapjukkal, aki már csak a kemence mellett szeret melegedni s az ablakon keresztül nézni a világot. Drága Barátom! Hagyjuk csak a gumibotot! A múltban a csendőrök feltűzött szuronyokkal jártak.az utcán, véresre pofozták a legényeket, verekedések mégis többször voltak, mint manapság. A mi rendszerünknek nincsen gumibotokra szüksége. A nép bírósága keményen megbünteti s rendbontókat, de a legfontosabb feladat mégis az, hogy adjunk lehetőséget a fiataloknak nagy tettek végrehajtására. Nt általánosságban, „globálisan“ beszéljünk arról, hogy népi demokratikus hazánk • nagy lehetőségek országa, hanem egyszerű, hétköznapi munkával tegyük lehetővé a sportolást, a szereplést, a tanulást, a fejlődést, a sokoldalú művelődést. Egyben azonban teljes mértékben igazad van Barátom! Az időseknek sokkal nagyobb segítséget kell adni ehhez. Egymásután érkeznek panaszok hogy a helyi tanácsok elveszik a fiatalok sportpályáit, helyiségeit, nem adnak sportfelszerelést, egyre- másra. érkeznek olyan panaszok, hogy egyes megbízott politikai előadók nem tartják meg előadásaikat, a Petőfi-iskola vezetői nem tartják meg a tanfolyamok foglalkozásait. Ez bizony nagy hiba! S ezt a fiatalok joggal, teljes joggal kifogásolják! És erre ebben a levélben csak', annyit tudok mondani: követeljétek hangos szóval jogaitokat! De ti is tegyétek meg a magatokét!- Különösen ti, ifjúsági vezetők. Akkor majd kevesebb lesz a verekedés, több lesz az élsportoló, kiváló színjátszó, énekes, brigádvezető, álla ttenyésztő sztahanovista ifjú. A viszontlátásig üdvözöl SOLTÉSZ ISTVÁN, 1 6
