Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)
1954-11-14 / 270. szám
A feiieiad áldozata Tudósítás egy bírósági tárgyalásról Két ember állott pénte-| ken a megyei bíróság előtt, j Ha ugyan embernek lehet nevezni közülük az egyiket! Ha ugyan egyáltalán embernek lehet nevezni azt a kétlábon járó fenevadat, aki szemrebbenés nélkül fogott pisztolyt a szegényre, nevetve lövöldözött az erdőben galyatszedö gyerekekre fertőzött golyóval, akinek a szájában a „majd a lábadnál fogva akasztlak fel“ annyi volt, mint más száján az „adjonisten jónapot“, aki agysejteket, idegeket roncsoló nova-borral gyilkolta egy fiatal legény öntudatát, lelkét, hogy aztán markába kaparintsa...?! De nem! Ne ragadjon el bennünket a szenvedélyes indulat, ne háborodjon még haragvóan a lelkünk, pontosan és "1, tárgyilagosan mondjunk el mindent úgy, ahogy volt. Beszéljenek a , tények! És beszéljenek azok, akik kénytelenek voltak évtizedeken keresztül együttélni ezzel a fenevaddal. Lépjen elő és beszéljen Hibály István, márokpapi volt 100 holdas kulák, főbíró, kormánybiztos bűneiről Csepe- lyi András, Mátyikónics Péter, Szarka Károly, Deák Gyula és a többiek, volt szegények és meggyötörtek, mostani szabad és büszke jmberek! .1 nép ellensége A bíróság elnöke Matyi- kánics Péter tanút szólította. — Foglalkozása? — Gépállomási dolgozó. A termetes, de munkában 1 görnyesztf t't vállú ótven- évkörüli férfi határozottan. 1 világosan válaszolt minden kérdésre. — Mit tud mondani Hi- Jb'ály Istvánról? Maga elé nézett a férfi, aztán megkeményedtek az arcvonásai. — Sajnos, sokat! Azért mondom, hogy sajnos, mert egy levegőt kellett vele szívni. Főbíró volt, én mél napszámos ember. Dolgoztam neki hajnaltól napestéig és „semm.i“-vel fizetett. A fiamra, a gyermekemre sózott golyóval lőtt rá az erdőben. Pedig látta, hogy gyerek. Nem volt ennek szíve-lelke sohasem! Ha fizetésért mentem, azt ordította: „Takarodj, te piszkos kommunista“. 1945 után akasztóiéval fenyegetett bennünket, szegény embereket! Mindig azzal fenyegetőzött, hogy megváltozik a . helyzet, jönnek az angolok. Azt akarta kérem, hogy újra az urak jöjjenek visz- szá! Azt, a gyalázatos! De nem úgy van! Tizenegyesztendős koromtól voltam más kutyája, nem akarok soha többé az lenni! Aztán Csepelyi András lépett elő. Kisparaszt. — Szemtől-szembe a szelíd bárányt mutatta, de én mindig mondtam . azt # az embereknek: nem úgy fáznak ők, ahogy reszketnek! Hát nem! Egyszer eljött hozzánk a felesége, hogy 'rejtsük el néhány mázsa ‘ búzájukat a beadás elől! A tsz. tagokra meg azt mondta: „Ha megfordul a hely • zet, majd tudom én, hogy kiket kell elvitetni....“ A múltban is gazember volt. Egyszer három levágott sertés érkezett a falu szegényeinek eladásra, hogy a háború ínséges éveiben kis húst is együnk. A sertéshúst Hibály osztotta ki. Hetvenöt deka húst adott mindenkinek, de még a legszegényebb hadiözvegynek is egy kiló árát kellett kifizetni ! Szarka Károly tanú következett: — A múltban csendőrökkel verette a szegényembert, mint Szabó Ferencet is. Bán Lászlót, .Mester Endrét, Bedő Bertalant, akik a MÉP ellen voltak, lecsukatta. 1945-ben pisztollyal akarta agyonlőni a földosztó bizottság elnökét! A választásokkor letépte a plakátokat, sorra járta a házakat és azt magyarázta, hogy kell a nép hatalma ellen szavazni! És sorolják a bűneit: lazítás, fenyegetés, rémhírterjesztés, bujtogatás. A förtelmes, undorító bűnöknek még hallatára is megborzongott az ember. Csak á vádlott, a kulák állt ott a bíróság, előtt egykedvűen, mintha mindez a legtermészetesebb lett volna, mintha mindez nem lett volna több, mint meginni egy pohár bort,, vagy elszívni egy cigarettát. Csak aki közelről nézte az arcát, az látta, hogy á szemében furcsa fény bujkált, hol pislákolt, hol fellobbant. A gyűlöletnek és megrettent félelemnek valami keveréke volt az. Olykor idegesen nézett körül, mintha nyomta, szorította volna a terem levegője, a hallgatóság hangtalan, de mégis perzselő, feléje áradó ' felgerjedt haragja! „ISíi'ú elvtársak ! ídk rontották meg a fiamat!“ • Akkor lépett elő tanuval- Jomásra Harhály Lajos. Harhály Lajos, a másik vádlott, a fiatalkorú Harkály László édesapja. Édesanyja nem jött el, mert a szíve szakadt volna talán bele, hogy alig tizenhétéves fiát megbilincselve -vezették be a terembe, de testileg sem bírta volna, hiszen hosszú évek óta béna a karja, féloldala. Az apa alacsony, vékonyka ember. Lassan lépdelt előre a bírói emelvényig, zavartan gyürkéi te sapkáját a kezében s felnézni se nagyon akart szégyenletében. Lassan kezdett beszélni, csak később pirult ki az arca, emelkedett a hangja, amikor a szomszédról, a kulák családról volt szó. — Elcsábították a fiamat, átkozott novaborral itatták 15 éves, amikor gyakrabban kezdett átjárni ,a szórni szédos kulákcsáládhóz, j-ti-i bályékhoz. Jfitfogatt^k,^csalogatták és borral kínálták. Félliteres bádogcsuporral töltöttek neki a Keserű, fejtő novéból és a gyerek; aki még most tanulgatta csak az élet lépéseit és akiiben még nem formálódtak ki határozottan az erkölcsi törvények, hogy mi ä jó, mi a rossz, mohón nyelte a bort... Először tetszett neki, aztán kívánta. Hibályék nem sajnálták tőle. Igyál csak fiacskám, szívesen adjuk ... S aztán egyszer azt mondta neki a kulákaszszony: — Jaj fiam, nem tudom tudunk-e ölni az idén, ti meg most vágtatok, hozzál nekünk egy kis zsírótöt, hadd süssek Pista . bácsinak . .. De nem muszáj' otthon megmondani... Pedig volt nekik bőven, közel 20 hold termett, két ló és még számos állat jö- [ védelmezett. A gyerek! akinek a torkán, már a bor ize ésísza- ga kaparászott, megtette az első lépést: meglopta a szüleit! Az első bűnt, a kulák- borban fogant búnt többi követte .-lisztet, húst, cukrot, több zsák búzát, ruhaneműt, s ki tudja elsorolni, hogy mi mindent lopott otthonról a kulákoknak. S már az is megtörtént, hogy haza sem ment, ott aludt Hibáiyéknál napokon keresztül részeg bódulatban. — Hallod te Laci, a csizmámra egy kis olaj kéne. A kertetek alatt szánt a traktor, hozzál nekem valamennyit ... Harhály László megtette a második lépést. is. A nép vagyonához nyúlt, a néptől lopott. Számszérűen, mennyiségben nem sokat, vagy hat liter BB-olajat, de • vájjon melyik a hosszabb út: büntetlenségből a bűnig, vagy á legkisebb bűntől a legna- gvobbig?! Mi újság a nagyvilágban ? Három beszéd nap, mint nap részegre. Ri- mánkodtam az asszonynak: „Ne adjatok »italt, a fiamnak!“ Ö csak a szemembe kacagott. Bíró elvtársak! Ok az átkozottak! í.. S majdnem sírásra csuklóit a hangja. Szembenézett a kulákkal ott a bírói emelvény előtt, A gyűlölet s a fia sorsa miatti mérhetetlen apai fájdalma kiegyenesítette görnyedt, vékony kis alakját s egész, lénye egyetlen nagy lángoló vád volt. A kulák félrefordította az arcát, aztán megvonta a" vállát. A csúbiiás Szokták mondani, hogy mcsak késsel és fegyver- 1 lehet gyilkolni, mérgezni, hanem'mással is. Harhály László alig volt lángról vetnek a kazlak Elérkezett ,a nyár. Az egyik napo’n ott álltak a kisajtónál. A fiú meg a kulák. Hordás volt, megrakott szekerek haladtak,az utcán nyikorgó kerekekkel. Hordott a termelőszövetkezet is. A kulák felmordult: — Hordják a terményt! A földemről! Ránézett a gyerekre. — Valamit csinálni kéne! Harhály László nem szólt egy szót sem — a kulák is elhallgatott. Másnap este magához hivatta, be a belső szobába, teletöltötte a szokásos bádogbögrét, megvárta, míg iszik a fiú, aztán megragadta a karját. — Kell pénz?! Annyit kapsz, amennyit akarsz! — Gyújtsd meg a sdráhyi szövetkezet gabonáját, , Pont ott rakodnak, ahol a földem volt! Az enyém! A kulák valósággal őrjöngött azon az estén s még a Harhály-gyerek is megrémült, már' amennyire mámoros, novás fejével gondolkodni, érezni tudott. Elérkezett a máriapócsi búcsú ideje. A kulák felpakolt egy -zekérre és elment a bú- -rüha. Harhály László is. Reggel, szentáldozás-- után félrehívta a fiút a , sztallá- ton. Haragosan sziszegte: — Még most, sem . gyújtottad fel? Meddig vársz? El fognak csépelni?! A fiú nem szóit semmit, hümmögött, aztán tíz forint néhány fillért kért, hogy vonaton mehessen .haza.-Amíg munkát nem végzel, nem kápol egy fillért sem! Ez volt augusztus 14-én és 26-án este, aikonyatkor vérvörös lett az ég alja a surányi útnál. , Harhály László termelőszövetkezeti tag volt, brigádvezető, aki néhány hónappal ezelőtt még szorgalmasan dolgozott, felgyújtotta- a szomszéd község termelőszövetkezetének, a be- regsurányi Dózsa szövetkezetnek kazlait, el akarta pusztítani sok-sok ember mindennapi kenyerét... Nagy bűn. igen súlyos, intő büntetést érdemel. Aki a nép, a közösség vagyonához nyúl,, az ezer és millió egyszerű, dolgozó, szorgalmas ember ellen vét. A megyei bíróság nyolc évi börtönre ítélte Harhály László fiatalkorút. Olyan büntetés ez, amely súlyos,, de nem zárja el az utat egy fiatal, megtévedt élet elől. Az apja, mint a fiatalkorú törvényes képviselője az utolsó szó jogán ezt kérte a bíróságtól: — Kérem, bíró elvtársak, vegyék figyelembe, högy fiam előtt még egy hosszú- élet áll... A,, bíróság figyelembe vette és mi mindannyian, akik hallgatói voltunk ennek a drámai tárgyalásnak, úgy éreztük: Harhály László még megtalálja azt az utat, amelyik az igazi, emberi örömök és szépségek felé vezet ... E héten ' három beszédet is volt alkalmunk hallani az Egyesült Államok és Anglia vezető kormányfér- fiaitól. Beszédet mondott Eisenhower elnök’és, Dulles külügyminiszter, beszélni hallottuk Churchill angol miniszterelnököt is. Mindhárom beszédnek volt egy, az utóbbi időben nem tapasztalt közös vonása: az eddiginél mérsékeltebb, bé- külékenyebb hang. Különösen az amerikai kormányférfiaknál volt ez feltűnést keltő. Eisenhower elnök nyomatékkai hangsúlyozta békés szándékait. Dulles külügyminiszter állást foglalt az úgynevezett preventív háború, azaz a „háborút a háború ellen“ elvvel szemben, Churchill angol miniszterelnök pedig ismételten kifejezést, adott annak, hogy ő ar be nem avatkozás és a békés együttélés alapján áll. Tekintsünk el, egyelőre e három’ ‘beszéd számunkra nem pozitív vonatkozásaitól és igyekezzünk : magyarázatot találni árra a különösen amerikai politikusok szájából szokatlanul új hangra. Ez az új hang sok tekintetben az amerikai választások eredményeivel magyarázható. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy azj amerikai szenátusban ét1 képviselőházban a választásokon kiformálódott demokrata többség kevésbbsj híve az eddigi amerikai külpolitikának, mint a köz- társasági párt. Annyit azonban mindenesetre mondhatunk. hogy a tömegek a; választásokon a köztársasági párt ellen szavaztak és! ezzel elég egyértelműen elítélték azt a külpolitikát is.; amelyet a republikánusok» az elmúlt két esztendőben- folytattak. Felmerül azonban a kérdés, vájjon csak ez indítja-e Eisenhowert és a többieket, hogy tőlük eléggé szokatlan hangot üssenek meg és főként: elég ok-e ez a néhány békülékeny szó a nyugati burzsoá sajtónak arra. hogy bíztató nemzetközi kibontakozás kezdetét vélje látni? Elég-e ahhoz, hogy valóságos derűlátási hadjáratot indítson és arról cikkezzen — mert erről cikkezik —, hogy soha nem voií mégi ok olyan optimizmusra a béke esélyeit illetően, m'nt; éppen most. A nemzetközi közvéleményt ma a nyugateurópai államokban történő zsemé- nyek foglalkoztatják, pontosabban azok az események, amelyek mintegy az előjátékot jelentik a nyugatnémet felfegyverzést szankcionáló párizsi egyezmények parlamenti ratifikációs vitáihoz. A nyugatnémet felfegyverzés és az agresszív blokk politika hívei most készítik elő a talajt e vitákhoz. E téren vannak bizonyos eredményeik: a francia szocialista! párt rendkívüli kongresszusa állást foglalt a ratifikáció mellett, ugyanígy szavazott az angol munkáspárt parlamenti csoportja is. Ez adna hát okot a nyugati burzsoá sajtó optimizmusára? Kétségtelen, hogy; azoknak, akik az „erőpoli-t tika“ alapján állanak, ez is, okot ad a derűlátásra. És1 mégsem ez a teljes igazság:. Az igazság — bármily fúr-: csán hangzik is — az, hogy az optimizmust, nem a nem-; zetközi helyzet tényleges’ enyhülése, nem is a párizsi1 egyezmények elfogadtatása-1 nak sikerei, hanem a párizsi egyezmények végrehaj-! tásának nehézségei idézik1 elő. vagy inkább teszik, szükségessé. /írni as opfvmxr-mits mögött van Aki nem érdemel kegy elmet! Hibály István, a kulák másodrendű vádlottként álit a bíróság. előtt, de egyikünk előtt sem volt kétséges egy percig sem, hogy ki a főbünös! Az elmúlt rendszer kegyetlen, rettegett községi királya minden eszközt megragadott ahhoz, hogy ártson a nép hatalmának s ártson a falu virágbaboruló új életének. A földosztáskor pisztolyt ragadott a kezébe, hogy agyonlője a földosztó bizottság elnökét, mert nem tudta elviselni, hogy száz és száz nincstelen cselédember földet kapjon a hajdani bárói ezrekből. A tanácsok választásakor háxról-házra járt, hogy ellenszavazásra bujtassa fel az. embereket. Nem tudta elviselni, hogy a főbírói pálca nem az ö kezében suhog, hanem a tanácsházán egyszerű parasztemberek intézik a nép ügyeit.— Amikor : gyarapodtak, erősödtek a termelőszövetkezetek, ö csajkamesével, korpalevessel rémisztgette a hiszékenyeket, mert nem tudta elviselni, hogy a hajdani szegények kamrái sorra megteljenek. A nép szívére célzott, fegyver volt a kezében a pisztoly, a lázitó, bujtogató Az egyik legnagyobb nehézség az, hogy a Szovjetunió október 23-i jegyzékében újból javaslatot tett négyhatalmi értekezlet ösz- szehívására. Javasolta, hogy tárgyalják meg a német és az osztrák kérdést és az európai kollektív biztonság kérdését. A tömegek akarják a négyhatalmi értekezletet, akarják a német kérdés békés megoldását, akarják a békés együttélést. A nyugati hatalmak vezetői viszont mindezt nem akarják és ez a nemakarás a háborús veszély fokozását, a német kettészakítottság elmélyítését jelenti. A nyugati vezetők tehát kénj'te- lenek a tömegek szájaíze szerint beszélni, de úgy,, hogy közben saját céljaikat is szolgálják. Ezért a pári-1 zsi egyezmények végrehajtását, azaz a ratifikációt összekapcsolják a négyhatalmi értekezlettel, vagyis így beszélnek:- akarunk négyhatalmi értekezletet, de csak a ratifikáció után. Ezt mondja Dulles, ezt mond-! ja Eisenhower és Churchill is. A békülékeny hang mellett ez a fenntartás jelenti a három államférfi beszé-j deinek nagyon is súlyos; negatívumát. Egyúttal útmutatást nyújt arra is, hogy noha üdvözölnünk kell a békülékeny hangot — épp a fentiek miatt elég komoly fenntartásokkal kell fogadnunk. szó s ez volt a kezében a gyengejellemű, rosszra köny- nyen hajló, borral Dünre csábítható Harhály László is. A fegyvert a kulák tartotta a kezében, ő célzott és az ő ujja volt a ravaszon! Mit érdemel az ilyen fenevad?! Megvárjuk-e míg felgyújtja házunkat is, gabonával teli csűrünket?! Megvurhatjuk-e, míg meghúzza a ravaszt, hogy gyilkoljon?! A kezéből ki kell; csavarni a fegyvert és; örökre meg kell akadályozni abban, hogy bármikor is a népre, a nép szép és boldog életére emelje azt. A megyei bíróság bölcs' és megérdemelt ítéletet ho-l zott: halálos büntetést szabott ki Hibály István márokpapi kulákra. Soltész István. 4 oá rizsi egyezmények körül £
