Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)

1954-11-10 / 266. szám

.mber 10. szerda NÉPLAP 3 November 8-án délig dol­goztak a szövetkezet tagjai. Akkor hazamentek s nem­sokára ünneplőbe öltözve kezdtek szállingózni a köz­ponti épület előtt, ahol ha­talmas kondérokban már Totyogott az illatos ünnepi vacsora. Legelőször a kom­munista tsz-tagok gyűltek össze, hogy a gazdasági év utolsó taggyűlésével is se­gítsék a zárszámadási köz­gyűlés sikeres lefolyását. — Amíg a párttagok a kultúr­teremben tanácskoztak Tri­fonov Nedelko párttitkar vezetésével, azalatt az udva­ron a többi tsz-tag, számos kívülálló egyéni paraszt és a tsz-t patronáló vasutasok kultúrcsoportja gyülekezett. Félöt lehetett, mire min­denki elhelyezkedett a kul­túrteremben s a várakozás­teli csillogó tekintetek füzé­ben Gyureskó András tsz- elnök belekezdett a zár- számadási beszámolóba. — Elérkezett az ideje an­nak, hogy számotvessünk egészévi fáradozásunk ered­ményével. Számításunkban nem csalódtunk. Fennállá­Gazdag zárszámadás a nyíregyházi Ságvári tsz-ben sunk 4 éve óta ez a leggaz­dagabb zárszámadásunk .. . Beszélő számol? Ezután számadatok kö­vetkeztek, amelyek a tsz. fejlődéséről, gazdagodásá­ról tanúskodtak. A fel nem osztható szövetkezeti alap például 84.414 forinttal, az állatállomány értéke pedig majd 90 ezer forinttal növe­kedett az elmúlt évihez ké­pest. A jobb gazdálkodás eredményeinek láttán a taglétszám emelkedett: 8 új taggal erősebbek, mint tavaly. A továbbiakban Gyureskó elvtárs sorravette a gazdál­kodás egyes ágazatait és is­mertette az elért eredmé­nyeket. Búzából 8.30, rozs­ból 9.40, árpából 8.5, kuko­ricából 31 mázsás átlagter­mést értek el. A tavalyihoz képest különösen a búzából, kukoricából és burgonyából termeltek többet, de a rozs­ból, árpából a kedvezőtlen időjárás következtében csök­kent a termés. Ennek elle­nére a tagság részesedése — különösen akik becsüle­tesen kivették részüket a közös munkákból — kielé­gítő. Búzából 1.46 kilót, rozsból 86 dekát, árpából 13 dekát, burgonyából 1.82 ki­lót, kukoricából ugyan­ennyit osztottak munkaegy- ségenkint. Ezenkívül még számos egyéb terményt és terméket is osztottak. Pénzt már előlegképpen kaptak munkaegységenkint 9.39 fo­rintot, most pedig 4.04 fo­rintot. Egy hónap múlva körülbelül 2 forint kerül ki­osztásra egységenként, a kertészet, dohány és egyéb bevételi forrásokból. Az idén több, mint egy forint­tal magasabb a pénzbeli ré­szesedés, mint tavaly. Élenjáró asszonyok Az 55 tsz-tag által telje­sített összes munkaegységek száma 21.125. Egy-egy tsz­tagra tehát átlagosan 377 teljesített munkaegység esik. Ez azt mutatja, hogy aki szorgalmasan dolgozott, megtalálta a számítását. Ilyenek pedig nagy szám­ban vannak a Ságvári tsz- ben. 35 tsz-tag szerzetl 300-on felül, 12 tsz-tag 200— 300-ig, 5 tsz-tag 121—200-íg. 2 tsz-tag 81—120-ig és mind­össze egyetlen olyan tsz- tag van, aki csupán 60 munkaegységet kapott. Te- ravági Mártonná például, aki nagycsaládos anya, jó munkája alapján a követke­zőkben részesült a szövet­kezet jövedelméből: 6.61 mázsa búza, 4.09 mázsa rozs, 0.50 mázsa árpa, 7.68 mázsa kukorica, ugyan­annyi burgonya — csak a főbb cikkeket számítva. Ezenkívül 6070.32 forint készpénzt fizettek ki részére. A termelőszövetkezet asz- szonvai és leányai általában dicséretesen dolgoztak. — Nemcsak számbelileg vették ki többen részüket a közös munkákból, hanem igen sok nő jóval felülmúlta a leg­több férfit. Koszternyik Pál például csak 255 munka­egység erejéig részesült a jövedelemből, ennek is nagyrészét a felesége érde­melte ki. Az elnöki beszá­moló figyelmeztette, hogy a jövőben szorgalmasan vegye' ki részét a közös munkák­ból, ha nagyobb megbecsü­lést akar családja, 3 gyer­meke részéről. „Tobh segílségst kérünk a gépáilomáslő!. Gyureskó elvtárs beszá- ; mólójában foglalkozott a tsz. és a gépállomás kap­csolatával is. — Termésátlagaink emel­kedése bizonyítja, hogy a gépállomás az elmúlt évben fokozta segítségét. Azonban ezzel még nem vagyunk megelégedve — mondotta. Földjeink igen jók, csak még jobb traktorok és trak­torosok szükségesek pártunk és kormányunk által meg­kívánt termésátlagok növe­léséhez. Igen sok volt a gépkiesés és rosszminőségű munka is előfordult, főleg a tavaszon és a nyár folya­mán. Az őszi munkáknál már észrevehető javulás mutatkozott, aminek tovább kell fokozódnia. A beszámoló végül a tsz. terveivel foglalkozott. — Hangsúlyozta Gyureskó elv­társ, hogy legfőképpen az: állattenyésztést és a száraz­kertészetet szükséges fej­leszteni, mert ezek az üzem-1 ágak igen jövedelmezőknek bizonyultak. A nagyobb ter­mésátlagok eléréséhez —■ többek között— sok szerves­trágya szükséges s ezt az állatállomány növelése nél­kül nem lehet elérni. Min­dennél fontosabb azonban a mintaalapszabálynak foko­zottabban érvényt szerezni, a kollektív vezetést megjaví­tani és egyeseknél a mun­kafegyelmet megszilárdí­tani. * Nagyobb munkafegye^mre van szükség Mi iíjság: a nagyvilágban ? Az „országos méretű elégedetlenség“ választása Valóra váltak az előze­tes jósolgatások, igazolást nyertek a közvéleményku­tatók százalékszámai. Az amerikai kongresszusi vá­lasztásokon vereséget szen­vedett Eisenhower és Dul­les republikánus pártja, az előttünk álló két esztendő­ben a demokrata párt el­lenőrzi az Egyesült Álla­mok törvényhozását. A hi­vatalos eredmények szerint a képviselőházban 232 de­mokrata és 203 köztársasá­gi képviselő lesz; a szená­tusban 48 demokrata és 47 köztársasági szenátor fog­lal majd helyet és az egyet­len pártonkívüli Morse sze­nátor is kijelentette: a de­mokratákra szavaz. Ha hozzátesszük, hogy a 33 állam kormányzójának új- jáválasztásánál is 5 kor­Az ínségkonyhák és a részvényszelvények Egészen a választási kampány legkezdetén Hum­phrey, Minesota állam de­mokratapárti szenátora egy fényképet húzott ki a zse­béből. „Ide nézzetek — mondta. — Ez a fénykép azt ábrázolja, amint a vi­rágzó Amerikában másfél háztömb hosszúságú sor húzódik egy konyha előtt. A sorban álló emberek egy kevés levesnek nevezett löttyöt szeretnének kapni”. Talán mondanunk sem kell, hogy a „löttyre vá­rók” munkanélküliek, azok közül valók, akik már nem kapnak munkanélküli se­gélyt sem és könyörado- mányért esedeznek, hogy megmeneküljenek az éhha­láltól. Igen, az amerikai gazdasági válság új jelen­séggel is meglepte a mun­kanélkülieknek szinte ál­landóan növekvő seregét. A bányavidékeken — külö­nösen Kentucky, Nyugat- Virginia és Pennsylvania államokban — számos munkanélküli már fel­emésztette nyomorúságos munkanélküli segélyét és élelmiszeradomáhyokra szo­többet. Amit Eisenliowerék sem tagadhatnak mányzói tisztet vesztettek el a republikánusok, vere­ségük képe még teljesebb. Nem volt meglepetés. — Annak ellenére, hogy Eisenhower alig néhány órával a választások előtt bizonygatni próbálta: a szavazók választása nincs kapcsolatban a kormány politikájáról alkotott véle­ményükkel — a józanabb amerikai körök másként látták ezt. „A kongresszusi választások — irta a Washington Star című lap — az országos méretű po­litikai elégedetlenség lég­körében folynak majd le”. Igaza volt. Az Egyesült Ál­lamok választóinak minden okuk megvolt arra, hogy elégedetlenkedjenek Eisen­hower kormányának poli­tikájával. rul. Ez azonban — amint áz United Mines Workers Journal bányászszakszerve­zeti lap leszögezte — még arra sem elég, hogy csillapít­sa az állandó éhségérzetét. Tömeges munkanéküli- ség, kihűlt gyárkémények — ez az Eisenhower belpo­litika egyik eredménye, de van ennek a dolognak egy másik oldala is. Amikor a mai Amerikában 5 millió munkás egyáltalán nem jut keresethez, 10 millió pedig itt-ott dolgozik csak, a szelvényvágóollók vígan csattognak. A General Mo­tors, amelynek egyik leg­főbb vezetője az a Wilson hadügyminiszter, aki a vá­lasztási kampányban bal­kezesen kutyához hasonlí­totta a munkanéktilieket, fennállása óta 1954 első felében seperte be legna­gyobb hasznát. Az adók le­számítása után ez a társa­ság 1954 januártól június végéig 452.2 millió dollárt könyvelt el haszonként, szemben a múlt év első fe­lének 312 8 millió dollárjá­val, vagyis 36 százalékká1 De hogyan élnek a far­merek? Maga az amerikai földművelésügyi miniszté­rium mondja meg. Néhány napja csupán, október vé­gén közleményt adott ki arról, hogy a farmerek jö­vedelme az idén 6 száza­lékkal alacsonyabb lesz, mint az elmúlt évben volt. Ezt a jövedelemcsökkenést az okozza, hogy kevesebbet kapnak terményeikért, de többet kell kifizetniük a gazdaságuk fenntartásához szükséges cikkekért. Ez a mai állapot. Ami pedig a jövőt illeti, az sem sokkal rózsásabb. Sőt a Journal of Commerce című gazda­sági lap szerint egyes ame­rikai földművelésügyi mi­nisztériumi szakértőknek az a véleményük, hogy 1955- ben tovább csökken a far­merek jövedelme. Már csak mint jellemző tényt említ­jük meg az alábbi adatot, amely a New-York Herald Tribune-ben jelent meg. — Eszerint a gabona termelői ára 1948-hoz képest 32 szá­zalékkal csökkent, ugyan­akkor a kenyér kiskeres­kedelmi ára 23 százalékkal magasabb. Megváltozik-e az amerikai politika ? Ezek a tények, amelyek nem kismértékben befolyá­solták az amerikai válasz­tók hangulatát. Az Eisen- hower-kormány politikája mérlegre tétetett és köny- nyűnek találtatott — az a tény viszont, hogy az amúgyis csekély számú vá­lasztó, aki élt jogaival, a demokrata pártra szava­zott, korántsem a demokra­ták népszerűségét bizonyít­ja: a demokrata kongresz- szus csupán a köztársasági pért népszerűtlenségének jelképe. Most már az a kérdés, hogy a republikánus vere­ségnek milyen hatása lesz az amerikai politikára, hoz-e valami változást? Eleve leszögezhetjük, nem sokat. A jelenlegi választás eredménye nem hat ki a kormány helyzetére, mert az amerikai alkotmánynak ez a sajátossága. A kor­mány nem felelős a kon­gresszusnak. Hogy ki lesz kormányon, azt nem a két­évenként.' kongresszusi vá­lasztás szabja meg, hanem a négyévenkénti elnökvá­lasztás: a miniszterek az elnök pártjából kerülnek ki. A jelenlegi republiká­nus kormány tehát még Két esztendeig, a következő el­nökválasztásig marad hatal­mon, teljesen függetlenül attól, hogy a törvényhozás­ban a demokrata párté a többség. Ez a helyzet jogilag. De politikailag sem várható semmi különösebb változás sem. Az amerikai politika eddig is „két párti” volt, nincs számottevő különbség a köztársasági párt és a demokrata párt között. Persze mégsem lehet ezért ilyen sommásan elintézni a dolgot. A kongresszusban a választás eredményeként lesznek bizonyos személy- cserék, különösen a bizott­ságok élén. így várható, hogy valóra válik a „Joe must go”. (Jóénak mennie kell) jelszó és McCarthy elbúcsúzik hírhedt bizott­ságának vezetésétől. A sze­nátus külpolitikai állás­pontjának meghatározásá­nál nem lesz olyan hang­adó, mint eddig, Wiley és Knowland szenátor, a két szélsőségesen atomháborúra uszító köztársasági politi­kus. Előfordulhatnak még más, kevésbé fontos válto­zások is. De a lényeg marad. Ahhoz, hogy az Egyesült .Államok­ban számottevően megvál­tozzék mind a belpolitika, mind a külpolitika, az amerikai népnek még igen keményen és határozottan kell küzdenie. A felszólalók legtöbbjé- | nek szavaiból kicsengett, í hogy a tsz. vezetését kell elsősorban megjavítani. Ná- rai Györgyné például kifo­gásolta, hogy a tervkészítés idején nem vonták be a tapasztalt, régi tagokat a tervezés munkájába. Igv fordulhatott elő az, hogy például a cukorrépát és a zabot nem megfelelő helyre vetették, aminek alacsony termés lett a következmé­nye. A laza munkafegyelem ellen többen is kikeltek: Szabó elvtárs kifogásolta, hogy egyes tagok a nagy munkák idején is csak 8 óra felé mentek ki a mező­re és 11-től S oráig deleltek. Öt óra után pedig haza felé vették az irányt. A rossz munkafegyelmet előidéző Vitanov Tamás brigádveze­tő kizárása óta ugyan ja­vult a munkafegyelem, de még mindig van javítani­való. Bártfay András kifo­gásolta, hogy a tsz. túldrá- gán termel. Az elnöki be­számoló szerint ugyanis 1 kát. holdra 151 munkaegy­ség jut. Felhívta a pártszer­vezet és a tsz. vezetőségé­nek figyelmét, hogy a jövő­ben a munkaegységráfordi- tást az önköltségcsökkentés és a termelékenység foko­zása szempontjából ellen­őrizzék. Pagonyi Lajosné a lógósok ellen kelt ki. Nárai- né a kukorica-terv túltelje­sítéséért járó prémium el­maradását hiányolta. A problémák megvitatása után kiosztották a pénzzel telt borítékokat. Havacsek Jánosné egyedülálló 60 éves asszony örömében sírva csókolgatta a borítékot és így nyilatkozott: „Csak azt sajnálom, hogy szegény fiam, akit a németek elhur­coltak, nem érhette ezt meg velem együtt. Amióta a nagy családhoz tartozom, mindenem megvan. Az is­ten áldja meg, aki a tées- csét kitalálta!“ A zárszámadás utolsó na­pirendi pontjának befeje­zése után a MÁV kultúr- csoportja vidám műsorszá­mokkal köszöntötte a tsz, tagságát, majd ízletes va­csora és tánc zárta be a si­keres gazdasági évet. v Találkozás Lenin elvtárssal Hosszú utazás, végtelenbe nyúló kilo­méterek után érkeztünk meg Moszkvába, a szovjet haza fővárosába. A gyorsvonat végigdübörgött velünk Ukrajna hóborí­totta sztyeppéin, — s most itt vagyunk a Vörös téren. Felettünk a selyemfényű moszkvai ég, jobbra a Kreml csipkézeít, szürke fala, előttünk a Mauzóleum vörös gránittömbje, s mögötte a Vaszilij székes- egyház soktornyú, pravoszláv pompája. Ki tudná leírni hűen érzelmeinket? Itt állunk a kígyózó embersávban. Előttünk és mögöttünk a nagy Szovjetország sok- nemzetiségű, soknyelvű embere. Moszk­vaiak, akik. szabadnapjukon Leninnél akarnak tisztelegni... Dagesztáni kolhoz- parasztok, uráli vasöntők, tadzsik gyapot­termelők, murmanszki cetvadászok ... akik a szovjet haza szívébe jöttek fontos ügyeikkel és nem mulaszthatják el, hogy el ne látogassanak Lenin elvtárshoz. Kínaiak és mongolok, — itt időző ke­reskedelmi és kulturális küldöttségek tag­jai zarándokolnak el ide. hogy láthassák Öt, angol szakszervezeti küldöttek és francia békeharcosok állnak mellettünk, hogy Leninre vethessenek egy hálateli pillantást. A Mauzóleum bejáratánál még a halk beszéd is elcsendesedik. Mcgille- tődötten érünk az előtérbe, s a mélybe­vezető lépcsők gumiszőnyege elnyeli lép­teink zaját. Síri csend, minden zaj meg­szűnik, csak szívünk verése dobol a fü­lünkben. Nemsokára láthatjuk Öt... A lépcső végetér, s az emberek szoro­san egymásmögé zárkózva, lépnek be a fekete márványterembe. Lenin nyughe­lyéhez. Itt vagyunk! A márványterem kö­zepén üvegkoporsóban fekszik a bebal­zsamozott test. Először a kezét pillantjuk meg, amint apró lépésekkel haladunk be­felé. Lenin keze egymásraléve pihen a fekete bársonytakarón. Kezére vetődik tekintetünk. Ez a kéz írta tehát az emberi szellem legkimagaslóbb alkotásait. Ez a kéz irta, a forradalmi felhívásokat, melyek harcra mozgósították a munkásokat, parasztokat. Az utasításokat, amelyek megható roz.ták a proletárforradalom taktikáját és stra­tégiáját. A békedekrétumokat, amelyek megalapozták a szovjet állam bérpoliti­káját. Amint beljebb haladunk, megláthaljuk egész alakját. Magasnyakú, sötétzöld zub­bony van rajta. Szemei lezárva, — végte­len nyugalom ömlik el vonásain. Sokáig nézzük ezt az arcot és örökre szivünkbe zárjuk a jólismert drága vonásokat. De a szemeit már nem láthatjuk, amelyekkel oly melegen nézett a nincstelen munká­sokra és parasztokra, s amelyek oly fé­lelmetes tűzben tudtak lobogni, amikor kezét vádlóan emelte az ellenségre. Az élet fényeit már nem láthatjuk szemei­ben. mert ez a láng örökre kihunyt. Va­lami a torkunkat szorongatja és feleszmé­lünk: A fekete márványból alkotott te­remben vagyunk, s az üvegbura Lenin koporsója, a mauzóleum Lenin sírja. Le­nin halott. Halott? Nem! Nem hal meg az, akit szívükbe fogadnak a népek. Élet­műve él és viharos erővel növekszik, vá­lik mind teljesebbé. Még egy búcsúpillantás és indulunk a kijárat felé. Hazánkra gondolunk, Ma­gyarországra. ahol az új élet formálódik a sztahanovista munkában, a traktorok után nyíló barázdában. A mi életünk, sza­badságunk csiráit is Lenin vetette el, ak­kor, 1917 októberében. Ekkor született meg ez az út, amely 1945 április 4-hez vezetett. Újra kint vagyunk a Vörös téren. Meleg fény permeteződik a házakra, a Kreml falára. CSEPELYI KÁROLY.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom