Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)
1954-11-02 / 259. szám
ID54 november 2, kedd NtPLfP s lieljjen fel a világ közvéleménye a londoni és párizsi egyezményekkel szemben Frédéric Joliot-Curie nyilatkozata Frédéric Joliot-Curie, a Béke-Világfanács elnöke .nyilatkozott a londoni és párizsi egyezményekről, amelyeknek célja Nyugat- Németország felfegyverzése. A nyilatkozat többek köpött a következőképpen hangzik: A londoni és párizsi egyezmények óriást veszélyt jelentenek a béke fenntartására. Éppen ezért égetően szükséges, hogy a világ közvéleménye hatalmas mozgalomban keljen fel ezekkel az egyezményekkel szemben. Különösen a közvetlenül érdekelt országok polgárainak kell haladéktalanul cselekedniük, mert az egyezményeket megkötő kormányok sürgősen ratifikálni akarnak. Érthető ez a sietségük, mert ha a közvéleménynek elegendő ideje van arra, hogy felhívja a figyelmet az egyezmények veszélyességére, akkor szembeállíthatjuk velük azokat a lehetőségeket is, amelyeket a Szovjetunió javaslatai nyújtanak. Frédéric Joliot-Curie nyilatkozata végén rámutatott, hogy napjainkban minden feltétel adva van ahhoz, hogy Németországot békés és demokratikus úton egyesítsék; létrehozzanak olyan kollektív biztonsági rendszert, amelyben kivétel nélkül és gazdasági, valamint társadalmi rendszerétől függetlenül, minden európai állam résztvehetne; elérjék az általános leszerelést; megmentsék az emberiséget tömegpusztító fegyverfajták alkalmazásának szörnyű veszélyétől és hogy az atomerőnek békés célokra történő fel- használása révén lényegesen jobb körülményeket teremtsenek a népeknek. Az amerikai kormány eihurcoitatott 22 lengyel tengerészt Az Egyesült Államok kormánya megszegte a nemzetközi jogot és megsértette az alapvető emberi jogokat, amikor Tajvanról az Egyesült Államokba hur- coltatott 22 lengyel tengerészt. Csang Kaj-sek kalózai, mint ismeretes, kezükbe kerítették a „Prezydent Gottwald” és a „Praca” nevű lengyel kereskedelmi hajókat. A hajók legénységének 22 tagját az Egyesült Államok hatóságai október 27-én az Egyesült Államokba szállították. Az amerikai' hatóságok magyarázata szerint ez az elhurcolás a lengyel tengerészeknek adott „politikai menedékjog” valamilyen formája. Ez a legkisebb mértékben sem fedi a valóságot, s nem mentheti fel súlyos felelő ségétől az Egyesült Államok kormányát. Ez az eset ismét bizonyítja, hogy az Egyesült Államok kormánya közvetlenül részes a Csang Kaj-sek banda kalózkodásában. A múlt hét eseményeiből Nehru Pekingbeu Az elmúlt hetek jelentős külpolitikai eseménye Nehru indiai miniszterelnöknek a Kínai Népköztársaságban tett látogatása. Azt példázza ez a látogatás, hogy a különböző rendszerű országok békés együttélésére, szoros gazdasági és kulturális együttműködésére a jelenlegi helyzetben reális lehetőségek vannak. Amikor híre ment Nehru miniszterelnök pekingi látogatásának, a „Time” című amerikai hetilap szó- rzerint ezt írta: „A világ második legnagyobb nemzetének vezetője a világ legnagyobb nemzetének vezetőjénél tesz látogatást. Oroszországgal a világ harmadik legnagyobb nemzetével együtt ők csaknem az emberiség felét teszik ki. A nyugatiak erre az óriási tömbre tekintve. rettegő bámulattal figyelve az ázsiai embererő tömegét, nem tagadhatják, hogy Nehiu látogatása világesemény történelmi értelemben véve.” Nos, nagyon is megértjük a számok iránt rendszerint fogékony amerikai lap „rettegő bámulatát”. — Kétségtelen, hogy a 600 milliós Kína és a 360 milliós India barátsága, összefogása olyan hatalmas erőt képvisel, amelyet a Távol- Kelet békéje és biztonsága szempontjából aligha lehet túlbecsülni. Ezzel kapcsolatban nem árt emlékeztetni arra, hogy az amerikai külpolitika vezetői milyen kétségbeesett I erőfeszítéssel igyekeztek rá- | venni Indiát: csatlakozzék a délkeletázsiai katonai paktumhoz. India azonban nem kért a SEATO-ból. — Nehru nem Manilába, hanem Pekingbe látogatott és ezzel is világosán kifejezésre juttatta, hogy India nem hajlandó résztvenni semmiféle Kína-ellenes politikában. Az indiai miniszterelnök Pekingben a tiszteletére rendezett vacsorán arról beszélt, hogy minden országnak és minden közösségnek egyetlen helyes és járható útja az, hogy elismerje az egymás mellett élés lehetőségét, még ha világszemlélete és életformája különböző is. Minden más út, vagy bármiféle beavatkozás — mondotta — konfliktust idéz elő. Nehru miniszterelnök kezdeményezte a délkeletázsiai békeövezet megteremtését. A Nehru-javasol- ta béketérség elgondolása ellen közvetlen fenyegetést jelent azonban a manilai szerződés. Csou-En-laj ezzel összefüggésben hangsúlyozta: Kína hajlandó Indiával együtt közreműködni azokban a közös erőfe-1 szítésekben, amelyekkel leküzdhetik az ázsiai békeövezet megteremtése és kiterjesztése elé tornyosuló akadályokat. ..Reméljük, — jelentette ki Csou En-laj,— hogy a Kína és India között megalapozott barátság továbbra is szilárdulni és fejlődni fog, úgy. hogy a kínai-indiai kapcsolatok a politikai rendszerek és ideológiák békés együttélésének példáját fogják jelenteni az egész világ számára.” — Nehru pekingi útjának jelentőségét — „történelmi értelemben véve” — ez a példa adja meg. R. .1. Gyakorlati munkán az Építőipari Technikum harmadikos tanulói Az Építésügyi Minisztérium oktatási osztálya októberben összevont műhelygyakorlatra rendelte ki az építőipari technikum harmadikos tanulóit. A gyakorlat célja, hogy a vizsgára készülő tanulók nagyobb gyakorlati felkészültséget sajátítsanak el. A segítségnek örült a 61 2. Építőipari Vállalat is, hiszen a tanulók a Beloiannisz- téri bérházépítkezésnél hasznos munkát végeznek. A falazó, vakoló és elhelyező munkájukkal elősegítik a vállalat lakásépítő tervteljesítését. Munkájú« kát ugyanolyan feltételek mellett végzik, mint á szakmunkások. Nagy Imre mühelyokta-í tó foglalkozik a gyakorlati munkát végző fiatalokkal! Több évtizedes tapasztalatával szívesen segíti mun-i kájukat, megmagyarázza a munka fortélyait. Az építkezés vezetősége elismeréssel beszél az ifjak munkájáról és az általuk: végzett munka minöségé-i ről. Kinek vem Igaza? B, Nagy Sándor eívtárs, nyíregyházi járási agronó- raus panaszos levelet küldött szerkesztőségünkhöz, melyben kifogásolja, hogy a vencsellői gépállomás letért az „új szakasz politikájának irányvonaláról”, mert a gépállomási agronómusnk értekezletéről szóló jegyzőkönyvüket úgy küldték be a járási tanács mezőgazdasági osztályához, hogy azt nem lehet elolvasni. Majd így folytatja Nagy elvtárs; éppen ezért „a járási tanács mezögazadsági osztálya nem tudja az esetleges hibák kijavításához a segítséget megadni, az őszi munkák nagy csatájában .. Teljes mértékben egyetértünk abban Nagy elvtárssal, hogyha már leírunk valamit, az legyen: olvasható is. Különösen,: ha jegyzőkönyvről van szó. De azért az mégis-; csak furcsa, hogy egy jegyzőkönyv miatt most már magára marad a vencsellői gépvlloniás az őszi nagy csatában: Nem tételezzük fel a mezőgaz-, dasági osztály minden munkatársáról, hogy jegyzőkönyvileg irányítja, se-í gíti a gépállomásokat, állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket a nyíregyházi járási tanácson, de azért megkérdezzük Nagy elvtársat: mért nem megy ki a hely-* színre?: Mert jegyzőkönyv ide. jegyzőkönyv oda: ez. a vezetés legjobb és legaján- latosabb módszere. Az Adenauer-kormány szabad demokratapárti miniszterei a Saar-egyezmény ellen szavaznak Preusker bonni lakásépítési miniszter vasárnap kijelentette, hogy az Aden- auer-kormány négy szabad demokratapárti tagja az országos pártvezetőség határozata értelmében a Párizsban megkötött Saar-egyezmény ellen szavaz majd. Preusker a továbbiakban hangsúlyozta, hogy Adenauer a bonni kormány megkérdezése és beleegyezésé nélkül írta alá a Saar-vidék' európaizálásáról szóló nyu-< gatnémet-francia megállapodást. A LEGFIATALABB TANÁCSTITKÁR KORA ŐSZI délután volt. A vén nap már nem fűtötte annyira a levegőt. meg a földet, mint nyáron rzokta. Mosolyára azért nagyon vigyázott, fényét büszkeséggel csillogtatta. Ezen az októberi napsütés délutánon találkoztam L?,e. Ahogy benyitottam az udvar nagy vasrácsos kapuján, ott állt velem szemben a hosszú, sárga épület elölt. A tanácsház sarkán megtörő napsugár csak úgy csillogott selymes, szőke haján. Szinte bearanyozta fejét. Mélykék szeméből értelem sugárzott. Egy hasonlókorú lánnyal beszélgetett. Még ekkor nem tudtam, hogy őt keresem. Szerényen mondta, hogy ő az, de én nem akartam hinni szememnek. Csodálkoztam. Meglepődésem nem volt hiábavaló. Korosabb elvtársnőt vártam. De nem. Mégis ő az. Nagy Erzsébet tanácstitkár. Azazhogy titkár is, meg nem is. Nincs kinevezve hivatalosan. Még nem lehet. Túl fiatal. Ezek szerint mégsem ő a titkár. De csak ő az, Nagy Erzsébet, nyírcsászári tanács titkára, kinevezve nagyobb hivatalból, a nép által, elismerve a falu dolgozói részéről. NAGY ERZSÉBET nagy szorgalommal es komoly szakértelemmel végzi a titkári teendőket, ő ül a nagy barna asztal mögött a titkári székben. Öt, a falu szeretett Erzsikéjet keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal a nyírcsászári dolgozók. — öreg nénikék kérnek tőle tanácsot, iratnak vele kérvényt vagy igazolást. Öt hívják sokszor még családi ügyekben is igazságot tenni. Nem ok nélkül. A fiatal titkárnő komolyan mérlegeli a helyzetet, s csak azután mondja el véleményét. Hogy meghallgatják-e? Bizony meg. Okos Tanácsait elfogadják. Ahol a nép ügyében tenni kell, mindenütt ott van, készséggel segít. Igen. Ezt ő kötelességének tartja. A dolgozók bizalommal kere- , sik fel Nagy Erzsébetet. — Ahhoz a szőkehajú, szerény, mosolygós arcú fiatal lányhoz fordulnak segíté- gért, aki még alig múlt 17 éves. De felelős munkát végez. Fáradságot nem ismerve dolgozik napkeltétől napestig. Ha világosságot látsz este 6-kor kiszűrődni a tanácsház ablakán, biztos lehetsz benne, hogy ez a fiatal tanácstitkárnő szobájának ablaka. A nagy család — a község — dolgait intézi. Örömmel, nagy akarattal, fiatalos hévvel. NINCS MIT csodálkozni ezen. Nagy Erzsébet már 16 éves korában is komoly lány volt. — Igazán akkor tudta csak, hogy milyen nagy és komoly feladatokra vállalkozott az életben, amikor esküt tett a Magyar Népköztársaság alkotmányára. Hevesebben dobogott a szíve, arca ki- porult, amikor büszkén mondta: „Munkámat elvégzem, a hivatali titkot megőrzőm és becsületesen dolgozom a Magyar Népköz- társaság felvirágoztatásán." Egy rövid év telt el a fogadalom óta. A becsületes munka egy éve volt ez. — Dolgozott a nyírbátori községi tanács begyűjtési osztályán, az anyakönyvi hivatalban, majd később a járási tanács mezőgazdasági osztályán. 1954 július 15-én pedig Nyírcsászáriba helyezték. A kötelesség szólította, hát ment. Most itt dolgozik, itt teljesíti fogadalmát. Arra a fogadalomra gondol, amelyet soha az életben nem fog elfelejteni. Nagy fogadalom ez: a népet, szolgálni. AZ EGYIK őszi délutánon Kővári néni állított be a fiatal tanácstitkárhoz. „Leikecském, segítsen rajtam” — fordult bizalommal a fiatal titkárnőhöz. És a falu szeretett Erzsikéje segített. Kővári néni Sándor fia most Miskolcon dolgozik. Két hónapig Nyíregyházán, a 61 2. Építőipari Vállalatnál volt alkalmazásban. Személyesen nem tudta felvenni a munkájáért járó pénzösszeget. A fiatal titkárnő elintézte, hogy a vállalat Kővári néninek kifizethesse a fiának járó pénzt. Cseh Jánosnak viszont a költözködésért járó pénz kifizetésében segített. Ki tudja, hány hasonló ügyet intézett el a fiatal titkárnő rövid negyedév alatt. Nyírbátorban lakik. Innen jár ki minden nap Nyírcsá .'.áriba. — Reggel már 7-kor talpon van és késő este fekszik le. Az utasok, öreg nénik és bácsik minden reggel találkoznak ezzel a kis szőke lánnyal a vonaton. Látják, amint tanulmányozza a magyar közlönyöket, vagy olvassa a tanácsok hivatalos lapját. Sokszor találgatták is; ki lehet ez a kislány? Diák ez, vagy valami ügyvédféie, de hisz túl fiatal lenne még ügyvédnek?! Hát bizony egyik sem. Nagy Erzsébet a nyírcsászári tanács kinevezetlen titkára. MOST IS komoly munkát végez. Rohamosan közeleg november 28, a tanácsválasztások napja. Őrködni kell azon, hogy a törvényes rendelkezéseknek megfelelően történjenek meg a választások. Minden arra jogosult dolgozót fel kell venni a választási névjegyzékbe. A nyírcsászári tanács e nagy munkát felkészülve várjál Az előkészítésben jó munkát végzett a fiatal tanácstitkár. Kijelölték a 27 választás1 kerületet. — Minden választójoggal rendelkező nyírcsászári állampolgár neve ott szerepel a választási névjegyzékben. A FIATAL tanácstitkárt minden érdekli. A tanulás a mindene. Foglalkozik a begyűjtéssel, a község pénzügyeivel, de leginkább az anyakönyvi ügyekkel. Erről úgy beszél, mintha legalább húsz éves tapasztalata lenne a születési, házassági és halálozási ügyek intézésében. Sajnos, anyakönyvvezetó még nem lehetek. Kiskorú vagyok — mondja. De szeméből azt olvasom ki: komoly elhatározása, hogy kinevezett titkár legyen, hogy ő is nyakába tehesse a piros-fehér-zöld nemzeti színű szalagot, melyet a Magyar Népköztársaság címere díszít. Hogy így a törvény nevében mondhas->: sa ki a házasulandók előtt: „Én önöket a Magyar Népköztársaság törvényeinek nevében házastársaknak nyilvánítom.”... Ezí még messze van, de máris; könnyebb a szivének, ha ő készíti el a házasságkötés-: sei kapcsolatos iratokat, ha ő írhatja be á házassági anyakönyvbe a házasulan-: dók nevét. Örömmel újságolta, hogy július 15-e óta a községben nem volt egyetlen haláleset sem. De annál inkább születés. Kilenc gyermek született. Háj rom hónap alatt több, mint az előző félévben. OTT BÜCSŰZTAM 4 tőle. ahol először találkoztunk. A nagv sárga épület* előtt. A fákról hullottak a levelek, az őszi szél pedig csakúgy lobogtatta gondosan fésült haját. Sietett az állomásra. Kezében most is ott volt régi iskolás táskáJ ja, megduzzadva a rende- letektől, újságoktól. „Sze-í retnsk sokat tanulni. Ez minden vágyam. Valódi titkár szeretnék lenni” —' mondja befejezésül és szeméből pz akarat és elhatározás fénye csillogott. Csak tanuljon. Előtte az* út. Minden lehetősége megvan ahhoz, hogy legfőbb vágya teljesüljön. Kezet fogtunk és elbűJt csúztunk. Törékeny alak-: iát elnyelte az est sötétje.; Csak a vonat füttye jelez-: te, bogy a fiatal titkárnői elutazott. Farlcas Káltniji.
