Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

1854 október 24, vaaarnap NCPCAP Népfront Első Országos Kongresszusa A Kongressxu« elnökségének tagjai Ünnepélyesen megkezdődött a Hazafias Ezután a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága nevében Dar­vas József népművelési miniszter ■ tartott beszámolót. . ;• s Darvas József népművelési miniszter beszámolója Tisztelt kongresszus! ■ Azért gyűltünk egybe, né­pünk minden rétegéből vá­lasztott küldöttek, hogy ta­nácskozzunk nagy nemzeti mozgalmunk, a Hazafias Népfront tennivalóiról, s olyan határozatokat hoz­zunk, közös akarattal, ame­lyeket eszünk és szívünk diktál, egész népünk, min­dennél drágább magyar ha­zánk javára s boldogulásá­ra. Ez a kongresszus, már ■összetételét tekintve is, á legszélesebb nemzeti össze­fogás kifejezője. Vannak itt munkások az üzemekből, bá­nyákból ; parasztok a mesz- szí falvakból, ■ tanyákról, olyanok is, akik már meg­találták a közös gazdálkodás útját a termelőszövetkeze­tekben, s olyanok is, akik még egyéni gazdálkodóként keresik a maguk boldogulá­sukat. Vannak értelmisé­giek, tudósok, írók, művé­szek, pedagógusok, mérnö­kök, orvosók, olyanok is; akik még a régi rendszer­ben nevelkedtek, s olyanok is, akik már a mi iskoláink­ban tanultak; vannak itt ka­tonák, néphadseregünk har­cosai és vannak püspökök, s egyszerű fálvísi papok, a leg­különbözőbb ’ vallásfeleke­zetekből-; vannak kisiparo­sok és kiskereskedők, szö­vetkezetiek is, egyéniek is. És vannak párttagok, kom­munisták — s többségben pártonkíviiliek. Vannak ma­gas állami beosztásban dol­gozók és egyszerű kisembe­rek. Ilyen, a nemzet minden rétegét szélesen képviselő testület talán még soha nem tanácskozott hazánk­ban. Valami új, nagy dolog kezdetét jelzi ez a gyüleke­zés így, önmagában is. Bi­zonyos, hogy ahogy ilympdon együtt vagyunk, „nézeteink nem. minden részletkérdés­ben égyezqk; — de az is bi­zonyos, és' ez a döntő, hogy a nemzetünk sorsát érintő lényeges, • fontos kérdések­ben egyetértünk, egy akara­ton vagyunk, a népünkért égő felelősség érzésében mélységesét» egyet akarunk. Ez a mindenek fölött való egyetértés, ez a közös nagy felelősség hozott bennünket együvé! Ez ad formát sza­vainknak,' ez szab — mert csak ez szabhat — utat cse­lekedeteinknek is! Jelen van itt ma, ebben a teremben, választott küldöt­tein keresztül valójában az egész nemzet. S jelen van — ezt személy szerint is mindannyian tanúsíthatjuk, 1— jelen van itt általunk népünk nagy többségének óhaja, bizakodása, akarata. Az óhaja, hogy a hazafias népfrontban egyszer • már ténylegesen váltsuk' válóra évszázadok álmát, amely . a múltban soha nem tudott teljesen megvalósulni, a leg­szélesebben ható, a minden­fajta korlátokat ledöntő nemzeti összefogást. A biza­kodása, hogy a jószándékú, a haza üdvén munkálkodni kész, hazafias erők tömörí­tése még gvorsabb, termé­kenyebb előrehaladást je­lent nagy nemzet i céljaink megvalósítása útján. És népüEk akarata, hogy a népünkben elő sok jó szán­dék ne maradjon szó, ha­nem egységbe forrott csele­kedetek lépjenek a szavak helyébe. Csak akkor végzünk jó munkát, ha a reánk bí­zott gondolatokra tettek­kel válaszolunk, eleget téve népünk megbízatá­sának, amellyel ide kül­dött bennünket! kongresszusunk kezdetén szeretnék emlékeztetni; egy másik, közék 10 évvel ez­előtti egybegyülekezésre. Alig két hónap múlva lesz 10 esztendeje, hogy Debre­cenben összeült’ az ideigle­nes nemzetgyűlés azon a történelmi1 ■" nevezetességű helyen, ahol 1849-ben Kos­suth forradalmi országgyű­lése kimondotta a Habs­burgok trónfosztását, és ki­kiáltotta. ’a nemzeti íügget- lénséget. 1944. decemberé­ben' a1 Magyar Kommunista Párt és a Magyar Nemzeti Függetleriségi' 1 Front hívó szavára az’ ország felsza­badított részeiből gyüle­keztek, a nép megbíza­tásából aíók, akik újra föl akarták emelni az 1849-ben földre hanyatlott, vérbe gá­zolt, nemzeti lobogót,' akik az , összeomló ország romjai között is hittek a magyar feltámadásban! 1849-ben a débíeceni kol­légium öreg falai között egy összeomlás! felé' tartó, dicső­séges forradalom utolsó, nagy fejezete kezdődött. — 1944. decemberedén pedig — tűzben, vérben, hulló pernye országos esőjében — nemzeti történelmünk : leg­nagyszerűbb kórszaka vette kezdetét! Mi azóta, 10 év alatt, ala­posan megfoéditötíuk itt a világ rendjét. Megszüntet­tük a legkirívóbb társadalmi igazságtalanságokat.’ Fel­osztatjuk a nagybirtokokat a megnyomorított életű, te­mérdek szegényparasztság javára. Nemzeti tulajdonba vettük a milliókat jövedel­mező s" ’ jóVészt’váí'amiiyen külföldi tőkeérdekeltséghez kapcsolódó ipari-kereskedel­mi vállalatokat s a ban­kokat is. Továbbfejlesz­tettük iparunkat. Áz em­ber ember által való kizsák­mányolását majdnem telje­sen megszüntetve, s az osz­tálynélküli társadalmat, a szocializmust építve, a nép­jólét állandó emelésének, a gazdasági és kulturális fel­lendülésnek, nemzetünk fi­zikai és szellemi újjászüle­tésének nagy korszakát él­jük. A r- ríünktől idegen, a maga érdekeiért a hazát újra, meg újra eláruló ural­kodó osztályt' leráztuk ma­gunkról. teljesen, véglege­sen s olyan új alkotmányt teremtettünk, amelynek ér­telmében országunkban minden’ hatalom a dolgozó népé. Tíz esztendővel ez­előtt még, volt uraink se­gédletével, az imperialista nagyhatalmak, elsősorban a militarista Németország könnyű zsákmánya, háborús előföldje volt hazánk. Ma pedig független, szabad or­szágban élünk, tervezünk, alkotunk, saját törvényeink szerint. Nemzeti szuveréni- tásünk, nemzetközi viszony­latban is .öregbedett, nem­zeti becsületünk büszke ön­érzetével állhatunk őseink emléke előtt. Mindezt elérnünk és elvé­geznünk azért »mit lehetsé­ges, mert 10 éVvel ezelőtt a dicsőségéé' Szovjet hadsereg katonái nem, mint hódítók, hanem mint barátok és fel­szabadítók léptek földünkre, összezúzva Hitler s magyar csatlósaik, katonai erejét és ossz..-’"— egyben a régi, népellenes rendszert is. A Szovjetunióban önzetlen, nagy barátra leltünk. sok, évszázados- árvaságunk, test- vértelensi'günk .után. S azért volt lehetséges mindezt elvégeznünk, mert a Magyar Kommunista Párt által megteremtett, a mun­kásosztály által vezetett Ma”rar Nemzeti Független­ségi Frontban összefogott minden fasisztaellenes, de­mokratikus erő, talpraállí­tani az országot, elvégezni a szükséges reformokat. A szé­les nemzeti összefogás: ez adott olyan erőt, amely ké­pes volt a szakadék széléről visszatartani az országunkat és elindítani, egy történel­münkben eddig példa nélkül álló. fejlődés útján. A nagy történelmi tanul­ságok szellemében cseleke­dett a Magyar Kommunis­ták Pártja, amikor’— .leg’- szebb hagyományaink örö­köseként és folytatójaként —r a második Világháború kezdetén a legszélesebb nemzeti összefogás jegyében szervezte a Hitler-ellenes, háborúellenés függetlensé­gi mozgalmat. A háború leg­utolsó szakaszában megala­kult magyar front már szer­vezeti keretet is adott a de­mokratikus hazafias erők összefogásának — és 1944. októberében Szegeden létre­jött Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front, a magyar front folytatásaként, magas­ra’emelte-a nemzeti össze­fogás zászlaját. Lehetetlen nem a mély lelkesültség érzésével visz- szágondolni azokra az idők­re, amikor a pusztulás ko­morságában, a sok bajon, nélkülözésen átsütött az ösz- szefogás forró hevülete s elindult az élet. Ahogyan a munkások valóban szinte a tíz körmükkel ásták elő ' a romok alól a gépeket, s fáz­va, éhesén megindították a termelést. Arra, amikor Bé­késből, Szabolcsból a dolgo­zó parasztok útnak indítot­ták a városnak az első va­gon élelmét, Ahogyan az összeomlott régi államappa­rátus helyén megalakultak a nemzeti bizottságok. Mennyi jó gyakorlatiasság, s mennyi népi bölcsesség került felszínre ezekben a bizottságokban; — egyszerű parasztok, volt cselédek, üzemi munkások, akiknek mindig csak parancsoltak s akiktől igyekeztek elzárni, a tudást, a feladatot a mun­kásosztály segítségével a né­pi bizottságok, demokrati­kus közösségi életben való jártasságnak, mondhatnám a kormányzásnak olyan im­ponáló bölcsességével nyúl­tak a köz dolgaihoz a leg­több helyütt, mintha mindig ezt tanulták volna. S azután a munkás-pa- laszt szövetség megszilárdí­tásának nagy történelmi ak­tusa: a földosztás. A reak­ciósok, akik legalább húzni szerették volna még az „ezeréves perben“ az ítélet­hozatalt, azt prédikálták, hogy hosszú éyekre, talán egy évtizedre szóló előkészí­tő munka kell ehhez. És ime: szinte hetek alatt, né­hány hónap alatt elvégezték ezt a történelmi feladatot a munkásosztály segítségével a népi bizottságok, a demo­kratikus és a népi igazság- érzet nagy erejére támasz­kodva. Vagy emlékezzünk csak a földreform vívmá­nyainak a megvédésére,- a reakció dühödt támadásai ellen: az összefogásnak, a harcos egységnek milyen csodálatos époszai születtek meg ezekben az időkben. S azután a harc a stabilizáció­ért, az infláció kavargó őrü­letében, a dollórlovagok dúskálása idején; — a dol­Azari Béláné tanítónő Borsod megye, Andics Er­zsébet az oktatásügyi mi­niszter első helyettese, He­ves megye; Apró Antal a minisztertanács elnökhe­lyettese, Komárom megye; Ács Lajos a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Veze­tőségének titkára, Pest me­gye; Dr. Árvái Sándor egyetemi tanár, Hajdú me­gye; Bakos József né egyé­nileg dolgozó paraszt, Fe­jér megye; Marsi Béla Kos- sut-díjas színművész, Cson­grád megye; Bata István honvédelmi miniszter, Fe­jér megye; Bálint Márton tanító, Pest megye; Be- reczky Albert református püspök, Budapest; Berki Feriz a magyarországi gö­rögkeleti egyházközségek adminisztrátora, Budapest; Dr. Beresztóczy Miklós ró­mai katolikus érseki hely- nők, Komárom megye; Berkics. Mihályné tsz-tag, Somogy megye; Bihari An­dor a budapesti oxigéngyár igazgatója, a Szocialista Munka Hőse, Budapest; Boldóczki János külügymi­niszter, Budapest; Dr. Bo­rók Imre gimnáziumi tanár, Szolnok megye; Borbás Sándor föméchanikus, a Szocialista Munka Hőse, Budapest; Budavári László bányász, Nógrád megye; Bugár Jánosné az Országos Béketanács titkára, Buda­pest; Dr. Czapik Gyula eg­ri érsek, Heves megye; Csorba István Kossuth-di- jos fűtő, Komárom megye; Csordás József tanító, So­mogy megye; DarvasJózsef népművelési iffiniszter, Sza­bolcs megye; Dezséri László evangélikus püspök. Buda­pest; Dobi István a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Budapest; Du­dás Miklós görögkatolikus püspök, Szabolcs megye; Erdei Ferenc igazságügymi­niszter, Bács megye; Esze Tamás református lelkész, Budapest; Farkas Mihály a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Baranya megye; Dr. Farkas Dénes jáki apát, püspöki helynök, Vas me­gye; Fehér Lajos kétsze­res sztahanovista, Szolnok megye, Fekete Veronika traktoros, Csongrád megye; Gerö Ernő a miniszterta- nács első elnökhelyettese, Budapest; Gerencsér István sztahanovista kőműves, Fe­jér megye; Gosztonyi Já­nos a DISZ Központi Ve­zetőségének titkára, Buda­pest; Gotss Ádám egyénileg dolgozó paraszt, Tolna me­gye; Dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, Csongrád megye; Harrer Ferenc nyu­galmazott alpolgármester, Budapest; Hegedűs András a minisztertanács első el­nökhelyettese, földművelés­ügyi miniszteri Győr me­gye; Hidas István vegyipari és energiaügyi miniszter, Budapest; Holli Jenő a „Freies Leben” szerkesztő­je, Pest megye; Horváth Ottó mérnök, Veszprém megye; Jánosi Ferenc a népművelésügyi miniszter első helyettese, Budapest; Horváth Imréné kétszeres sztahanovista íonónő, Cson­grád megye; Jakabfi Rozá­lia állami gazdasági dolgo­zó, Zala megye; Jáger Sán- dorné timföldgyári munkás­nő, Győr megye; Jelenszki János frontmester, a Szo­cialista Munka Hőse, Bara­nya megye; Kaszapovics András Kossuth-díjas ter­melőszövetkezeti elnök, Ba­ranya megyé; Dr. Kanyó Pál kórházi igazgatóorvos, Somogy megye; Kapusi Imre termelőszövetkezeti tag, Hajdú megye; Kállai Gyula a kiadói főigazgató­ság elnöke, Budapest; Kádár László egyetemi rektor, Hajdú megye; Kende Zsig- mond orvos, Budapest; Ke­lemen János Zomba község termelési bizottságának el­nöke, Tolna megye; Kiss Fe­renc Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Magyarországi Sza­bad Egyházak Szövetségének elnöke, Budapest; Kisfaludi- Strobl Zsigmond Kcssuth- dijas szobrászművész, Bács megye; Kiss Károly ország­gyűlési képviselő, Budapest; Kincse Sándor egyénileg dolgozó paraszt, Pest me­gye: Kovács István a bu­dapesti pártbizottság első titkára, Budapest; Kodály Zoltán kétszeres Kossuth- díjas zeneszerző. Békés me­gye; Kovács János bányász, Nógrád megye; Kristóf Ist­ván országgyűlési képviselő, Nógrád megye; Loy Ár­pád Kossuth-dijas front­mester, a Szocialista Mun­ka Hőse, Borsod me­gye; Maczkó Lajos kom­bájnvezető, a Szocialista Munka Hőse, Baranya me­gye; Mág Béla a Katólikus Papok Országos Békebizott­ságának titkára, Budapest; Matolcsi János a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Haj­dú megye; Mátékovics Endre vezérőrnagy, Buda­pest; Mátyás Kálmán ró­mai katolikus plébános, Pest megye; Megyeri Endréné védőnő, Pest megye; Makis József a Szakszervezetek Országos Tanácsának el­nöke, Budapest; Mesterházi Judit szövőnő, Győr megye; Mészáros Sándor agronó- mus, Hajdú megye; Mi­hályi! Ernő népművelési miniszterhelyettes, Buda­pest; Mikulás Viktor kis­ipari termelőszövetkezeti dolgozó. Pest megye; Mis- lóczki Mátyás Kossuth-díjas olvasztár, Borsod megye; Muszka Imre Kossuth-dí­jas esztergályos, a Szocia­lista Munka Hőse, Buda­pest; Nagy Imre a minisz­tertanács elnöke, Somogy megye; Nánási László or­szággyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, Buda­pest; Nógrádi Sándor a honvédelmi miniszter első helyettese, Budapest; Par- ragi György Kossuth-díjas újságíró. Baranya megye; Papp László a budapesti református teológia dékán­ja, Budapest; Papp József egyénileg dolgozó paraszt, Bács megye; Péter János református püspök, Hajdú megye; Pindur Antal trak­toros, Nógrád megye: Pic­ker Ignác Kossuth-díjas gyalus, a Szocialista Mun­ka Hőse, Budapest; Pon- grácz Kálmán a budapesti, városi tanács elnöke, Buda-, pest; Pruzsina Mihály frontmester, a Szocialista’ Munka Hőse, Komárom, megye; Ratkó Anna a SZOT titkára, Budapest; Rácz Imre egyénileg dol­gozó paraszt, Csongrád megye: Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Budapest; Ré­vai József országgyűlési képviselő, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettesé, Buda­pest; Rónai Sándor az or­szággyűlés elnöke, Buda­pest; Schwartz Benjámin főrabbi, Budapest; Salló Elemér agronómus, Komá­rom megye; Sályi István a Rákosi Mátyás nehézipari műszaki egyetem rektora, Kossuth-díjas, Miskolc; Sajbán György egyénileg dolgozó paraszt, Zala me­gye; Seres Sándor egyéni­leg dolgozó paraszt, Tolna megye; Simon Klára tér-1 melőszövetkezeti tag, Szol­nok megye; Sötér Béla, egyénileg dolgozó paraszt, Szolnok megye; Sőtér Fe- rencné egyénileg dolgozó paraszt, Veszprém me­gye; Szalai Béla az Or­szágos Tervhivatal el­nöke, Hajdú megye; Szálát György egyénileg dolgozó paraszt, Fejér megye; Szá- bó Demeter egyénileg dol- gozó paraszt, Békés megye; Szabó Pál Kossuth-díjas; író, Hajdú megye; Szivéril Kálmán termelőszövetke-t zeti elnök, a Szocialista! Munka Hőse, Baranya rhe-J gye; Szoó Béláné MNDSiő-í titkár, Nógrád megye; Sző-! ke Jánosné fonónő, Koma-i rom megye; Szabó Zoltán! mérnök, Vas megye; Ta-j kács Istvánná sztahano-l vista marós, Veszprém me-i gye; Tamási István bánya-t igazgató, Baranya megye j özv. Tóth Mihályné terme-j szövetkezeti tag, Nógrádi megye; Török Gusztávné tér-! melószöveiirezetr tag SgaJ bolcj^jTfTu rvácsMih áíy na Háztartásbeli, Pest megyei Ugleszty Vitályosné délá szláv egyénileg dolgozó pa-j raszt, Csongrád megyei Dr. Ugrin László orvosi Komárom megye; Vadáá József főmérnök, Győr me-j gye; Vass Istvánná az! MNDSZ elnöke, Tolna me-i gye; Varga Antal tanító, Győr megye; Varga József Kossuth-díjas egyetemi ta­nár, Budapest; Vég Béla aí Magyar Dolgozók Pártjai Központi Vezetőségének! titkára, Budapest; , Vere^ Péter Kossuth-díjas író, Budapest; Vild Frigyes egyetemi tanár, Veszprém megye: Dr. Vető. Lajos evangélikus püspök, BudaJ pest: Vörös József egyéni-i leg dolgozó paraszt, Hajdú1 megye; Wagner Károlyné egyénileg dolgozó paraszt.j mintagazda, Tolna megye; Zabos Péter egyénileg dől-1 gozó paraszt. Hajdú me-' gye; Özv. Zahorán Pál né' kiskereskedő, Békés megye.1 gőzök micsoda hite, szívós­sága, céltudatossága s m,- lyen széles összefogása kel­lett ahhoz, hogy úrrá lehes­sünk a gazdasági anarchiáé. Majd a hároméves terv hősi korszaka, mikor hihetetle­nül rövid idő alatt eltüntet­tük a re....’..at, a háborús pusztítás súlyos következ­ményeit és helyreállítottuk népgazdaságunkat. Majd a bankok s a nagy­üzemek államosítása. — amikor a munkásosztály ál- lamvezetöi érettségéről ta­núságot tévé, szinte minden előzetes tapasztalat nélkül, lényegében zökkenőmente­sen kézbe tudott venni-s to­vább tudott vinni egy hatal­mas, bonyolult gazdasági mechanizmust. Nagy vizsgái voltak mind­ezek népünk érettségének, felnőtt voltának. Már 1949­re olyan változások történ­tek a magyar társadalom­ban, hogy a koalíciós állapot nem volt hű kifejezője 1 és nem volt kellő segítője sem- a mind jobban szilárduló nemzeti összefogásnak. Ek­kor jött létre, a szorosabb egység jegyében a párt s a munkásosztály vezetésével, a munkás-paraszt szövet­ségre támaszkodó Függet- (Folytatás a 3. oldalon.) •» «25

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom