Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-24 / 252. szám
4 NÉPLAP 1954 október 24, vasárnap dhßdaLöin * JflíLüészet DCMLka Mézeskalácsos mesterség Nyíregyházán Bolassi-est Nyíregyházán Az 1554-ik év októbere a német pusztítás, török dúlás szomorú korszakában nagy ajándékot adott szegény, megkínzott nemzetünknek. Akkor született Zólyom várában első nagy líriku-» sunk: Balassi Bálint. Az élet, a természet szerelmese ő, a szerelem őszintehangú megéneklője, a vitézi élet dicsőítője és a hazáját igazán szerető, érte fiatal életét is feláldozó végvári vitéz. Sokat, nagyon sokat köszönhet neki irodalmunk* Az ö lantján árad először olyan ízes magyar nyelven* színpompás képekben, gazdagon pengő magyar ritmusban a dal. Ő az első igazi nagy művésze édes anya-i nyelvünknek, ennek a drága, tökéletes hangszernek, —* s mikor ebből évszázadok során olyan csodálatos dallamokat csalnak ki nagy költőink, mindig ott zeng azokban Balassi hangja is. Az emlékezés és hála zászlóját hajtja meg Balassi előtt a TTIT. szabolcs-szatmármegyei szervezetének: irodalmi és művészeti szakosztálya, amikor 28-án este 7 órai kezdettel Balassi-estet rendez a József Attila' kultúrteremben a költő születésének 400-ik évfordulója alkalmával. Dr. Nagy János, debreceni egyetemi docens lesz así irodalmi est előadója, a művészi színvonalat pedig a debreceni Csokonai-színház előadó művészei, valamint: a nyíregyházi Állami Zeneiskola művész-tanárai biztosítják majd Balassi-versek és dalok előadásával. A belépés díjtalan. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. NYULASI IMRÉNÉ, az irodalom és művészeti szakosztály elnökei ÚJ KÖNYVEKRŐL RÖVIDEN Szabolcs-Szatmár megye, kiegészítve a beregi részekkel, igen nagy területét foglalja el hazánknak. Az egymástól közelebb vagy távolabb eső falvak és városok mindegyike rejteget valami értéket számunkra a népművészet gazdag csokrából. — Nem utolsósorban kell megemlékezni a nyíregyházi régi raézeskalá- csosságról. Hagyományos népünnepek és vásárok alkalmával nagy közkedveltségre tettek szert a megye lakóinak körében. Évszázadokon át a mézeskalács volt az egyetlen művészi alkotás, amely minden eldugott falu legkisebb viskójába is eljutott. Elmondhatjuk róla, hogy a művészien faragott ütöfával (1. sz. ábra) 'megformázott mézeshuszárok, szivek, betlehemek a legszélesebb néprétegekhez is eljutó műtárgyak voltak. Országunk területén közel két évezrede is készítettek már mézeslepényt. A Dunántúlt és Erdélyt meghódító római katonák és telepesek hozták magukkal arat- zeskaláes és mézsör készítésének titkát, de ezt a nép- vándorlás vihara a római ■irodalorrv.r\pl és kultúrával elsöpörte, s csak az ásatások vetnek fényt a gazdag és szép római-kori mézeskalács-formákról és díszítményeikről. A mézeskalácsosok már a XVI., XVII. század fordulóján céheket alakítanak. A szomszédos Debrecen város mézeskalácsosai már 1713-ban céhkiváltságokat kapnak. Nyíregyháza mézeskalácsos ipara is évszázadok óta gazdagítja hazánk népművészetét. Eredetileg a nyíregyházi mézes- kalácsosok nem alkottak önálló céhet, hanem a nagy- kállói céhhez tartoztak és csak később, egy per miatt önállósultak. A mézeskalácsos mesterség is, mint annyi más kisipar túlélte a céhek 1872-es eltörlését s ez még a múlt század végén is jó megélhetést biztosított számukra. Még évtizedekkel ezelőtt segédekkel és egy-két tanulóval dolgoztak és látták el a környék népének ezirányú szükségletét. A mesterség a nyíregyházi mézeskalácsosoknál is apáról fiúra szállt, bár tanulót vettek fel más családból is. Az inasidő a történelem folyamán többször változott. A tanulók bent laktak a mesternél, ott kaptak teljes ellátást is. A fel- szabadulás után az inasidő elteltével kötelesek voltak vándorolni. Kánya Gyula nyíregyházi mézeskalácsos pl. Kassán tanulta a mesterséget századunk első évtizedeiben. Mesterlegény korában bejárta Szlovákiát, Csehországot, Morvaországot és Kárpátalját. Vándorlásai során jutott el Nyíregyházára is. A nyíregyházi mézeskalá- csosok műhelye egy helyiségből áll. Benn áll a „kís- kemence“, a „tábla-*, a tészta gyúrásánál használatos „brehpad", a tároló állvány, amelyet szaknyelven „gárb“-nak neveznek. Munmeg. Készítenek másrészt cukros masszából is tésztát, amelynek a felületét a sütés után külön elkészített színes anyaggal díszítik (1. a 2. sz. ábrát). Ez utóbbiakon különösen a díszes, tükrös, piros szíveken képecskék találhatók, amelyek alatt 2—4 soros versek olvashatók: „Szív adja szívét szívesen, Fogadja szíved szívesen.“ * „Kedves lányka! Amíg élek, Tiéd szivem, Áldott lélek.“ Századunkban a két világháború között a nyíregyházi mézeskalácsos mesterség is a kapitalista versengés, a gyáripar és kereskedelem hatására hanyatlásnak indult. Készítményeik helyett különösen a városok lakói a gyáripar termékét, a cukorkát vagy cukrásztésztát vásárolták már. Természetesen a mesterség sem tudta megőrizni évszázados hagyományait. A nagy verseny hatására készítményeik sablonosabbá és sok tekintetben értéktelenebbé lettek. Államunk tudományos és kulturális szerveinek a feladata az, hogy megtisztítsa a nyíregyházi mézeskalácsos ipart is. de WEERTH GEORGE: Humoros karcolatok és egyéb írások Ez a kötet mutatja be a magyar olvasóközönségnek a nálunk teljesen ismeretlen írót és költőt, Marx és Engels barátját, aki a német irodalomban is csak a fel- szabadulás után foglalta el méltó helyét. A „Humoros rajzok a német kereskedő életéből" c. elbeszélés-sorozat a világ- irodalom legkiválóbb szatírái közé tartozik. Egy hamburgi nagykereskedőn, Preiss úron és előtte hétrét görnyedő alkalmazottain keresztül az akkori Németország és a korabeli társadalom karikatúráját adja. Huszonkét vers is szerepel a kötetben, Weerth legjellegzetesebb költeményei. Engels Weerth-nek, mint költőnek tulajdonítja a legnagyobb jelentőséget. SZIRÄKY JUDIT: Tisztességes János A Népművelési Minisztérium ifjúsági regénypályá- zatán kitüntetett írónő me- I leg szívvel és erőteljes ábrázol—cépességgel tárja elénkí a felszabadulás előtti né-l hány esztendőt, magát a fel-1 szabadulást és az utána következő időszakot, az újjáépítés kezdetét. A regény főhőse a Kárpátaljáról a fővárosba kerülő béresgyerek, akinek ele-; ven, eszes tisztessége áttöri! a nagyváros ridegségét es- ha messzire nem is, de a1 négy polgári elvégzéséig el-1 jut a felszabadulás előtt; a1 felszabadulás pedig megad“ ja neki a lehetőséget, hogy1 élete álma teljesüljön, tani'-’ tó lehet belőle. A regény központjában az az út áll, amelyet ez a kisfiú — Bar- ta János — és édesanyja tesznek meg, attól a pillanattól kezdve, amikor el-* hagyják kis falujukat és feljönnek Pestre. A cselekmény egyenes vonalban ível felfelé, minden epizód a jellemek mélyebb megértését* a mondanivaló hitelesítését segíti elő. Az írónő nemcsak a jellemek ábrázolásában, a lelkifolyamatok megmutatásában kiváló, hanem a külső jelenségek leírásában is. Fáiból faragott mézeskalácsos forma. A vonat dübörögve vitte utasát. A kisfiú elálmo- sodott. Szeme.* lepkeszárnyú álom szállt, édes mosolyt hintve arcára. — Téglás! — kiáltotta a kalauz. A vonat megállt, ""éri felrezzent. Kitörölte szeméből a könnyű álmot, kereste a nénit, hirtelené- ben nem tudta, hogy most hol van, aztán gvorsan rájött, hogy ki kell szállnia. Hűvös szél csapott az arcába, összébb fogta mellén a nagy ujjast, tájékozódni kezdett. Megpillantotta az állomásfőnököt, s hozzásietett. — Tessék mondani, melyik út vezet Micske-pusz- tára? ... A vasutas meglepetten fordult a hang irányába. Végignézte tetőtől talpig, hitetlenkedve, csodálkozva. Vájjon mit akarhat ez a gyerek. — Miért kérded? Csak nem oda akarsz menni? Egyedül, éjtszakának idején? — De biz4 oda mennék én, — nevetett Ferkó a hitetlenkedöre, aztán nagy komolyan hozzátette: — Ugyan, mitől félnék? Babonás nem vagyok. Ki és miért bántana? Az állomásvezető álmél- kodásában alig talált szóhoz. — Még ilyet se láttam. — morgott magában s megcsóválta a fejét, mintegy elismerésül a nagyszerű, bátor tettnek. Aztán megsímogatta a fiú arcát. — Bátor legeny vagy. öcskos. — Közben elérték a sorompót. — Erre menj, ezen az úton egyenest, ha jól kilépsz. egy jó félóra alatt laérsz. Hát szerencsés utat! — Köszönöm! Azzal szabályosan tisztelgett, beidegzett, ösztönös mozdulattal, megfeledkezett arról, hogy most nem az úttörősapka van a Karóiét Mihály: Kováci VII. lején. Az állomásvezető talán még sose csinált olyat, hogy egy kisfiúnak keményen, katonásan tisztelegjen. De most ez történt. Nem is a kisfiúnak szólt ez a köszöntés, hanem annak a bátorságnak, öntudatnak, ami ebből a kis 14 éves fiúból áradt. Ferkó bátran ment az úton. Mintha mindenki és minden barátul szegődött volna a kis magános ejt- szakai utashoz. Biztatta, erőtadóan segítette az állomásvezető bátor szava, jól esett rágondolni az öreganyóval folytatott kis "álságos beszélgetésre. Aztán arra, hogy vájjon ott'- a hogy nyugtalankodnak meg arra, hogy Nagy tanító bácsi, ha majd hirtelen betoppan, biztosan fog csodálkozni. így terelgette el magától az ijesztő .ondolatokat, hogy teszem azt mi lenne, ha most az erdőből hirtelen rablók törnének rá ... vagy példának okáért részeg emberekkel, vagy veszett ku^ tyával találkozna. Közben az eső is elállt. A felhők elhúzódtak. A kitisztult égen felragyogtak a csillagok, melyek mint millió apröfényű fáklya lobogtak az égen, mosolyt, bátorítást küldve feléje. Mintha egy-egy rezdüléssel integetnék: Ne félj, kis utas, te bátorszívű gyermek! Vigyázunk mi rád! Elkísérünk Téged! Feri elgyönyörködött a csillaghullásban, megkereste a sarkcsillagot, a göncclszzkeret... Közben elfeledkezett a veszett kutyáról, a részeg emberről, a ' ?b' Asivány- ról... s minden szorító félelemről ... a közeledő cél, csak a végrehajtott bátor tett boldog izgalma töltötte be lelkét. Micsoda csodálatos muzsika, — ámuldozott a dalra-kelt éjtszakában. Sohasem hallott még ilyen fenséges, ilyen felemelően, szinte a régiókba súlytalanító édes. drága, kimondhatatlan szépségű muzsikát. Az útmenti árkok békái áriáztak szerelmesen, vá- gyódóan, égrenyitott szájjal, sebesen brekegve ... békanyelven. És a lápi földekről — beljebb a laposról, zsombékosról — jött rá a békaválasz vastagon. Az erdőből ráfelelt a harkály, a cinke, meg a mókus, a rigó rikkantott. füttyentett, fityirített, esi“ ri-csíri. csivitelt. A távolból méla kolompszó, a faluból álmos kutyavakkan- tások . .. s a toronyóra kimért, pontos verése... És ez mind csodálatos egységben . .. szimfóniában rendeződve. Közben elérte a faluszéli házakat. — Pár perc és ott leszek, — örvendezett Ferkó jókedvre derül-! ve... Hogy fog örülni, hogy fog csodálkozni... s a találkozás örömének gondolatától eltelve, dalra kerekedett és szépen, halkan, csengő hangon rá- kezdte: „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok. Minden úttörőnek utat mutassatok. Mutassatok utat minden úttörőnek, Hadd álljon be ő is országépítőnek.“ (Folytatjuk.) altalaban a kultúránk minden megnyilvánulását a kapitalista romboló hagyományoktól. Szabadfalvi József, tudományos kutató. kajuk kétirányú. Készítenek mézestésztából faformába belenyomkodott tésztát, amelynek díszítményét maga a díszesen faragott forma (1. az 1. sz. ábrát) adja Népköztársaságunk címerével díszített szív.
