Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-15 / 244. szám
2 NÉPLAP 1954 október 15, péntek PÁRTÉPfTÉS ★ A nép és a nemzet fogalmáról Fontos elvi kérdéseket vitatott meg a fehérgyarmati propagandisták tanácskozása Közel ötven propagandista jött össze október 5-én Fehérgyarmaton a járás székhelyén. A járási párt-végrehajtó bizottság a járás propagandistái részére tapasztalatcsere érte- tekezletet tartott. A tanácskozás középpontjában a XII. pártkongresszus határozatainak a tanulmányozásával kapcsolatos problémák álltak. A tanácskozáson megjelent elvtársak nagy érdeklődéssel hallgatták meg a járási párt-végrehajtó bizottság első titkárának Mészáros elvtársnőnek a beszámolóját. Mészáros elvtársnő többek között elmondotta, hogy milyen Összefüggés van a párt politikai tömegmunkája, a mezőgazdaság fejlesztése, a tanácsválasztások sikeres megoldása, valamint a jó propaganda és agitációs munka között, Különösképpen a III. kongresszus anyagának a tanulmányozására hívta fel a propagandisták figyelmét. Hiszen joggal mondhatjuk, hogy a III. pártkongresz- szus a népjólét további emelésének, a mezőgazdaság fejlesztésének, a szocializmus építésének a kongresszusa volt. Nem volt még kongresszus, mely ragyogóbb célokat tűzött volna a magyar nép elé. Lerakni a szocializmus alapjait városon és falun egyaránt. Állandóan emelni népünk anyagi és kulturális jólétét. Magasztos célok ezek. De vájjon elegendők-e egyedül a határozatok a célok eléréséhez? Nem! A párt célkitűzéseinek megvalósítása egész népünk ügye. A magyar nép annál .eredményesebben fog a nagy célok megvalósításáért harcolni, mennél alaposabban megismeri azt a programmot, a párt- kongresszus határozatait, melyek a nép érdekében születtek. Éppen ezért a pártszervezeteink vezetőinek, gazdaságvezetőknek, aktivistáknak, propagandistáknak, de minden becsületes dolgozónak rendkívül fontos feladata, hogy a kongresszus határozatait alaposan tanulmányozza és ennek szellemében cselekedjen. A BESZÁMOLÓT követő vita nehezen indult meg. Balogh elvtárs fehér- gyarmati propagandista felszólalása elősegítette, hogy egy sor elvi és gyakorlati kérdést tisztázzon a tanácskozás. Balogh elvtárs felszólalásában a nép és a nemzet fogalma felől érdeklődött. A vita és az összefoglaló helyesen tisztázta ezt a kérdést. Helyesen magyarázták, hogy a szocializmus építésének az idején a nép és a nemzet fogalma nem egy. Ha ezt a kérdést vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy a nép fogalmába, bizonyos adott történelmi helyzetben csak azok az osztályok tartoznak, amelyek együtt tudnak haladni a társadalmi fejlődéssel, a haladás érdekében. A polgári forradalmak időszakában például a nép fogalmába a kialakuló munkásosztály. az egész parasztság, a városi -úsaolgárság és a burzsoázia tartozott. Ezek az osztályok akkor együtt tudtak harcolni a feudalizmus bukásáért, a kapitalizmus győzelméért. A szocialista társadalmi rend győzelméért folyó harcban megváltozik a nép fogalma. A nép fogalmába már csak a dolgozók tartoznak. A nép fogalmába tartozik: a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség. A szocializmus győzelméért folyó harc időszakában a burzsoáziából, — mely a polgári forradalmak időszakában haladó volt és a nép fogalmába tartozott —■ reakciós osztály lett, nem tart lépést a fejlődéssel, — ellenkezőleg, akadályozza azt — és így nem is tartozik a nép fogalmába. Miben különbözik a nemzet meghatározása a nép fogalmától? Sztálin elvtárs szerint: „A nemzet az emberek történelmileg kialakult tartós közössége, mely a nyelvnek, a területnek, a gazdasági életnek, és a kultúra közösségében megnyilvánuló lelki alkatnak közössége alapján keletkezett.” E meghatározás azt mutatja, hogy a kapitalista társadalmi rend viszonyai között a nemzet fogalma tágabb mint a nép fogalma. A magyar nemzet fogalmába például a kapitalizmus viszonyai között beletartozott a tőkés és a proletár, a földbirtokos és a dolgozó paraszt egyaránt. Míg a magyar nép fogalmába nem tartozott bele a tőkés és a földbirtokos oszT tály. A NÉP ÉS A NEMZET a megvalósult szocializmusban válik eggyé. Akkor, amikor felszámoljuk a ki- zsákmányolókat, a burzsoázia minden maradványát és a falusi burzsoáziát, a kulákságot. S ekkor a két baráti osztály: a munkásosztály és a parasztság szoros szövetségben együtt harcol a kommunizmus megvalósításáért. A szocializmus építése idején olyan mértékben válik eggyé a nép és a nemzet lesz mindinkább egységesebb, amilyen mértékben küzdünk az osztályellenség ellen, falun a kulákság ellen: amilyen mértékben küzdünk népünk felemelkedéséért; szebb és boldogabb életéért. E problémával kapcsolatban felmerült a propagandisták tanácskozásán az a kérdés is, hogy: mi jellemzi az új szocialista nemzetet? A vita és az összefoglaló helyesen adott e kérdésre is feleletet. — Mindenekelőtt az jellemzi, hogy a munkásosztály van hatalmon, hogy megszűnt a nemzet tudatos kettészakítottsága a nemzeten belül: a munkásosztály, a munkás-paraszt szövetség célja a nacionalizmus maradványainak megsemmisítése. a népek közötti barátság megteremtése és mélyítése, a nemzetek és a nemzeti kisebbségek egyenjogúságának biztosítása szabad fejlődésük érdekében. Ezért igen fontos a HORVÁTH ISTVÁN: ŐSZ népi-nemzeti egység kérdéseinek a megértése, melyet jiervezetileg a Hazafias Népfront fejez ki. A népi, nemzeti egység jelentőségét akkor értik meg igazán a propagandisták, ha tevékenyen részt vesznek a helyi népfront-bizottságok munkájában,. segítik a népfront helyi programm- jának kidolgozását. A propagandisták tapasztalatcsereértekezlete igen hasznos volt. A fentieken kívül még több elvi kérdést tisztázott. Sok segítséget kaptak a propagandisták elkövetkező nagy munkájukhoz. Több propagandista kérte a JB-t, hogy a jövőben is hívjanak psz- sze ilyen propagandista tanácskozást. E tanácskozások hasznos segítséget adnak. Most különösen nagy szükség van erre. — Az 1954—55-ös pártoktatási év komoly feladatok elé állítja a propagandistákat. — Nagymértékben az ő munkájuktól függ az, hogy a pértoktatásba bevont elv- társak és pártonkívüli dolgozók hogyan értik meg a III. pártkongresszus határozatait és milyen munkát végeznek azok valóraváltá- sáért. A fehérgyarmati járás propagandistái elméleti tudásban megerősödve, a feladatokat látva, fognak hozzá a hallgatók neveléséhez, tanításához, a járás előtt álló feladatok megvalósításához. Dani Sándorné, Markovit* Miklós M. B. ágit. prop. osztály munkatársai. őszi levél száll a szélben lomhán ballag már a nap, Sugarai hófehérben ökörnyállá mállanak. Hintázik a köd a marton pókhálónak fátyolén. Fejem borong, ha lehajtom. s szinte kajánságnak tartom, hogy millió búzacsira kacag a vén ősz torán, (A Román Népköztársaság írószövetségének, lapjából.) A rakamazi népfront-bizottság az őszi vetés sikeréért A rakamazi népfrontbizottság egyik legfőbb feladatának tekinti, hogy a község dolgozó parasztjai az előttük álló legsürgősebb munkákra, az őszi betakarításra és szántásvetésre mozgósítsa. Az utóbbi napokban megtartott kisgyűléseken és egyéni beszélgetések során sok szó-esett arról, hogy a tanácsválasztás csak akkor lesz igazán győzelmi ünnep, ha a dolgozó parasztok az őszi vetés mielőbbi és jó minőségben! elvégzésével is leszavaznak a kormányprogramm mellett, sőt a terméshozam emelésén túl növelik a kenyérgabona vetésterületét, így született meg a dolgozó parasztoknak az a vállalása, hogy a tavalyihoz képest, mintegy 4 százalékkal nagyobb területet vetnek be és október 15- re végeznek a kenyérgabona vetésével. A dolgozó parasztok értenek a jó szóból. Különösen akkor, ha azok, akik szorgalmazzák, maguk is élen járnak a munkában. Példamutatásban pedig nincs hiány Rakamazon a népfrontbizottsági tagok részéről. Bodnár Béla hatholdas dolgozó paraszt a múlt évben két holdon termelt ke-, nyérgabonát, az idén három holdat vetett be. P. Rudolf János 12 holdas, dolgozó paraszt 1 holddal,; Weisz István 8 holdas dolgozó paraszt ugyancsak 1] holddal növelte az idén kenyérgabona vetésterületét. Ezek a dolgozó parasztok példát mutattak ab-! ban is, hogy már a meg-! növelt területen földbe tették a magot. A népfront-bizottság ja-i vaslatára az állandó bizottság a vetés meggyorsítására megszervezte a cső-! portos vetést a gazdák kö- zött. A községben 65 vető-“ gép van. A 65 vetőgép ko-j ra reggeltől késő estig állandóan munkában van Naponta mintegy 180, 200 hold földet vetnek be. —• Megvan tehát a lehetőség arra, hogy október 15-re végezzenek az ősziek vetésével. Mondjuk meg őszintén, — szeretjük a szüretet, — így voltak már ezzel nagyapáink is, az ő elődeik is, — egyszóval mióta szőlő van a világon, mindenki szereti a szüretet. Örömmel bajlódnak a szőlősgazdák a szüreti előkészületekkel, a hordók, prés, puttonyok, kád, — és ami még ilyenkor kell — rendbehozásával. Már előre arra gondolnak, hogy a finom nedű, ami közelesen belékerül, minden bút és bánatot elfeledtet. Mikor elérkezik a szüretelés ideje, a szőlőskertek nótától, csengő kacagástól hangosak, és fut a tréfa, magasba csap a jókedv. Ám nemcsak a munka ilyen vidám, — ezt a vidámságot vidámsággal fejezik be; vagy kezdik meg — szüreti bállal. Hát ilyen bálban voltam én is Nyírbátorban és elmondom, mit láttam, hátha kedvet kapnak hozzá másutt is. Hogy hű legyek a történethez, ott kezdem, hogy a nyírbátori fiatalok, MNDSZ-asszonyok igen szeretik a tréfát. Ha egy- szer-egyszer alkalom adódik a tréfacsinálásra, kapnak az alkalmon. Most is úgy történt. Elhatározták, hogy szüreti bált rendeznek és már a bál előtt két héttel elindultak hívogatni. Elmentek a tsz-ekbe, az egyénileg dolgozókhoz, s azok nemcsak hogy elfogadták meghívásukat, de még ajándékot is adtak a hívogatóknak. A „Vörös Csillag” tsz. szőlőt adott. A „Lenin” tsz. egy birkát, a „Petőfi”tsz. csirkét, mások ismét szőlőt. (Tartva a jó magyar közmondást: „Ha „Megérett a piros ssőlő...* Szüreti bál Nyírbátorban jösztök, lesztek, ha hoztok, eszlek”.) VASÁRNAP DÉLUTÁN vidám zaj verte fel a máskülönben csendes Bátor utcáit. Felvirágozott szekerekkel jöttek a fiatalok, utánuk lovas legények következtek, majd a csőszlányok jöttek felvirágozott szekerekkel nótázva. Utánuk rozoga kordélyon kifordított subájú, kormosarcú fiatal fiú. (Persze azt a maszkja nem árulja el, hogy öreg, vagy fiatal.) Nagy a sikere! Hatalmas gyereksereg kíséri, ám egyszerre nagy riadalom támad. Addig-addig nevettek rajta, meg „csúfolták”, míg egyszer csak leugrik a kordélyról és szalad a gyerekek közé. Azok sikongatnak, „menekülnek” előle, — de a „bolond” csak fut, utánuk, zavarja őket, és nyakában egy hatalmas kolomp éktelenül zörög. — Mikor megunja, visszaül a bakra a kocsis mellé. De nem szegődik mellé a szerencse. Időnként a kordély kerek«’ ’-'esik, s ilyenkora kocsissal együtt nagyot huppan a földön. Odébb szamárfogat tetején boroshordó mosolyog, mögötte a falu két bíróia, a kisbíró, meg a nagybíró. Verses rigmussal hívogatják akí- váncsi embereket. Csüllögh András és Szabó Béla bácsi — a színjátszó csoport két tagja piros orral, hosz- rzú száljai, vastag szem-« öldöklőéi maszkírozva kezd a doboláshoz, majd a kisbíró a hi vonatáshoz. „Közhírré most tétetik Látom sokan figyelik Bolond rigmust mondok én Szüretnek az ünnepén”... ÉS MÓKÁZVA MONDJA EL, milyen kedves ünnep községükben a szüret, s milyen jó lesz a bál, majd befejezésül is köszön „Várunk este a bálba, Ifjak, viszontlátásra."• A vidám menetet Sarkad) Károly népizenekara zárja be, — gumikerekű lapos szekeren húzzák a jobbnál jobb csárdásokat, verbunkosokat. — így járják be mókázva az egész várost, amerre elhaladnak, mindenütt kinyílnak a kiskapuk, kisablakok, megnézik őket, és nagy elhatározások születnek: „Estére megyünk a bálba!” Olyan eset is előfordul a Sóhordó utcán, hogy a 70 éves Tóth Józsefné néni táncra perdül ennyi jókedvet látva. Nagyon tetszik neki ez a mókás menet. — Van annál szebb egy öregasszony számára, mint ifjúságát megelevenedve látni maga előtt? És van fiatal számára nagyobb öröm, mint gondtalanul, vidáman elmókázni? Ez. a móka mégis hasznos, — régi-régi hagyományt ápol. MIRE VISSZATÉR A MENET a kultúrházhoz, beáll az este. 12 csőszpár indul tánclépésben a terembe, ők nyitják meg a hagyományos szüreti bált. A szépen feldíszített teremben két és fél méter hosszúságban virág, szőlő, papírgirland, különböző más díszekkel van kihúzva, — ez méginkább fokozza a hangulatot. Mikor a párok bevonulnak, Vanczák József elvtárs, a bál bíró üdvözli a közönséget. Elmondja, hogy eddig, míg érett a szőlő, lehetett lopni. De most megérett, kész a szedésre, tilos a lopása. Aztán jó mulatóst kíván, mégegyszer felhívja a figyelmet „Szőlőt lopni tilos!” és másik bírótársával bevonul a bírói sátorba, amely a terem baloldalán van elhelyezve. Vidám csárdásba kezd a zenekar, a közönség is táncra perdül. És szól a nóta, száll a dal: „Megérett a piros szőlő, Ne menj arra barna kislány. Megfog a kerülő”... Igen ám! De mindig azt jó csinálni, amit tiltanak. Itt tilos a „lopás”, — hát most ezt a tilalmat kedves megszegni. Megkezdődik a lopás is. Felcsillannak a szemek! Ropják a táncot, libbennek a szoknyák. És ez nagyon tetszik mindenkinek, Zámbori Gyulának is. Neki különösen jó hangulata van, hiszen táncosa is olyan kedves! És ezt nem lehet megállni anélkül, hogy ne kedveskedjen valamivel neki. Mi volna itt kézhez közel? Szőlő. — Csak egy kicsit kell felugrani, a kezét meg kinyújtania, s máris boldogan adhatja. Azaz dehogy is. Korai az öröme, mert nemcsak ő ügyes ám, ha nem a csőszlányok is. Bűnéért bűnhődnie kell, s már akár tetszik, akár nem, a bíróhoz kísérik. —* Fél egy kicsit, mi lesz most?! MEGÁLL A ZÖLD SÁ-ü TOR ELŐTT, kicsit félj szegen, ám nagy meglepetéssel veszi észre, hogy-: ezek a bírók nem is olyan] akármilyen bírók. Mosolyognak, — még hellyel és' borral is megkínálják, Az- tán „vallatni” kezdik. „No! hát akkor vallja be most- mar a bűnét” — mondjd neki Vanczák elvtárs. — „Nincs énnékem semmi] bűnöm” — feleli a tettes,! —- ám mindhiába, mert ki: kell raknia zsebéből min-* dent, ami benne van. Előkerül abból a szép fürt- szőlő is. — Hát ez micsoda? — kérdi a bíró. —> Szőlő — válaszol a vád-- lőtt, de úgy mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ez pedig itt] nem olyan egyszerű, ezért fizetni kell. Sokáig latolgatják, mi-> lyen büntetést szabjanak1 ki rá. Súlyosbító körül-! ményüt szolgál, hogy. magas legény és könnyen elérte a szőlőt. — Kifizeti büntetését és nevetve indul; vissza táncosához. Ki látott már ilyen „bűnöst”,! akit méginkább kedvre de-! ríti az, hogy nem egyedül' lopott. Mások is így csinálják, de őket is utóién a büntetés. A bíráskodáson derülnek a körülállók, aztán tovább szól a zene,] összekoccannak a piros- borral teli poharak és virradatig ropják a táncot. Szentesi Magda.
