Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-08 / 238. szám
NtPLftP 1954 október 8, péntek ** PÁR T ÉPÍTÉS _____________* A nogyecsedi állami gazdaság pártszervezetének harca a veszteségmentes termelésért A nagyecsedi állami gazdaság egyike volt azoknak, ahol tavaly legalacsonyabb volt a termésátlag, ahol hiányzott a gondos kéz, a Jó vezetés. Szinte felháborító, amikor arról hallunk ebben a gazdaságban, hogy az elmúlt évben 105 hold földről mindössze 35 mázsa kukoricát takarítottak be, a 75 hold cukorrépaföldön csupán 7 vagon répa terSokat beszélünk erről, s gyakran elhangzott a nagy- ecsedi állami gazdaságban is: a munka motorja a pártszervezet legyen. Beszéltek erről, de soha nem tettek semmit azért, hogy ez valóban így is legyen. A közel 200 munkaerőt foglalkoztató állami gazdaságban alig néhány párttag Volt, de a pártvezetőség még ezek segítségét sem vette igénybe. A vezetőség tagjai nem tartottak rendszeres értekezletet, s így nem is foglalkozhattak a gazdasági munkák menetével, nem hozhattak határozatot a munkák megjavítása érdekében. A gazdasági vezetők munkáját nem segítette és nem ellenőrizte a pártvezetőség, nem tett javaslatokat a munkák jó elvégzésére. A pártvezetőségnek ez a hanyagsága maga után vonta azt is, hogy a dolgozók nem bíztak a pártszervezetben, nem vonzódtak hozzá, s így hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy a kevés létmett, s 102 hold zabtermést nem is arattak le. Ez a gazdaság jórészben állattenyésztéssel foglalkozik. — A hanyag munka miatt nem volt a jószágoknak elég takarmányuk, s alig egy liter volt a fejési átlag a teheneknél. Ilyen hanyag munka miatt a nagy- ecsedi állami gazdaság az elmúlt évben 1,508 ezer forint veszteséggel zárt. számú pártszervezet gyarapodott volna. Az új pártvezelőség segítsége Az elmúlt év decemberében új vezetőségi tagot választottak az állami gazdaság kommunistái a gazdaságból eltávozott Kocsi Ferenc helyett. A vezetőség tagjai Nagy László elvtársat, a traktoros brigád vezetőjét választották a párt- szervezet titkárának. Alig néhány hét telt el Nagy elvtárs megválasztásától, amikor az egyik pártvezetőségi ülésre meghívták a gazdaság igazgatóját és az új agronómust, Harsányi Györgyöt. A párt- szervezet vezetői beszámoltatták a gazdaság vezetőit: hogyan készülnek a következő gazdasági évre, milyen intézkedéseket akarnak tenni, hogy magasabb termelési eredményeket érjenek el. Arról is beszélgettek ezen a vezetőségi ülésen, hogy a pártszervezet hogyan tudná ezt a munkát segíteni. Közösen beszélték meg: legfontosabb feladat a jövőévi terv elkészítése úgy, hogy abban a gazdaság dolgozóinak nagyrésze résztvegyen. A gazdaságvezetők szívesen vették a pártvezetőség segítségét, elfogadták javaslatát, s az 1954. évi terv elkészítésénél sok segítséget kaptak a dolgozóktól. A pártszervezet vezetőinek gondja volt arra, hogy necsak azok ismerjék a gazdaság tervét, akik közvetlenül részt is vettek annak elkészítésében, hanem minden dolgozó. A kommunisták taggyűlésen ismerték meg a gazdaság tervét, majd ki-ki a saját brigádjában ismertette a brigád és munkacsapat tagjaival. A tavaszi munkák megkezdése előtt a pártvezetőségnek gondja volt arra is, hogy a munkacsapatok majdnem mindegyikében legyen párttag. A párttagok kis száma miatt nem jutott minden munkacsapatba kommunista, de ezen is segítettek. A dolgozók megismerve a gazdaság, a brigád, a saját tervüket, nagyobb lendülettel kezdtek a munkához. A munkában kiváló eredményt elérő pártonkívüliekkel gyakran elbeszélgettek a pártvezetőség tagjai, s ezzel sikerült folyamatosan biztosítani a kislétszámú párt- szervezet gyarapodását. A taggyűlések rendszeressé váltak, s igyekeztek a párttagokat kisebb-nagyobb feladatokkal megbízni. Sokat beszéltek a kommunista példamutatásról, s ezek a beszélgetések nem voltak hiábavalók. Tardi Sándor CiVtárs, a tehenészeti brigád tagja szorgalmas, lelkiismeretes munkájával elérte, hogy a fejési átlag az lű54-es évben 9 iterre emelkedett. A növénytermesztési brigád tagjai is lelkesen dj.- goznak, s minden erejükkel azon vannak, hogy kiküszöböljék a tavalyi csorbát. A párttagok kezdeményezésére versenybe léptek egymással a brigád tagjai a III. pártkongresszus tiszteletére. A versenyt később sem hagyták abba, s ezzel a lendülettel négyszer kapálták meg a kukoricát és háromszor a burgonyát. — Mennyivel más eredményt hozott ez, mint a tavalyi. Az idén 20 mázsás kukorica, 130 mázsás burgonya- termésre számítanak a gazdaságban. A szorgalmas munka eredménye az is, hogy ma már biztosítva van a jószágok téli takarmánya. A termésátlag emelkedését elősegítette az is, hogy az idén 150 hold kukoricát és 70 hold burgonyát négyzetesen vetettek a párttagok javaslatára. A pártszervezet munkája így járult hozzá ahhoz, hogy a nagyecsedi állami gazdaság ebben az évben már példaképe volt a környező termelőszövetkezeteknek és az egyéni gazdáknak, hogy ebben az évben már nem fog veszteséggel zárni a gazdaság. — l/évainé — A hibák legfőbb oka: gyenge pártszervezet Talán senkit sem ért olyan váratlanul a felmondás, mint ifj. Halász Istvánt, a Dohányfermentáló- 'gyár fiatal könyvelőjét. «— Alig két hete dolgozott a gyárban. Reggel megkapta a besorolást 813 forintos fizetéssel, délután meg jött a felmondás. Pedig hogy eltervezték már fiatal feleségével: év végéig ruhára keresnek, aztán meg konyhabútorra gyűjtenek. Mert dolgozik a felesége is a Nemzeti Banknál. Négy hónapja esküdtek. S most a racionalizálás útjába állt. Molnár elvtárs, a gyár igazgatója vigasztalta: — Ne haragudjon .., én sajnálom, de a racionalizálás miatt... Ügye megérti, hogy nem bocsájthatunk el öreg, begyakorolt adminisztratív dolgozókat? Maga még csak két hete dolgozik itt, nem olyan nehéz megválni az üzemtől. A munkájával meg vagyunk elé- ■ gedve, az ellen egyáltalán nincs panaszunk. Ez egy kis bátorságot öntött ifj. Halász Istvánba. A felmondás után azonban mégis íetörten ment haza. Most mihez kezdjen az érettségivel? A gyárban mérlegelői állást kínáltak neki, de nem vállalta. — Ahhoz nem kell érettségi, hogy valaki tizedes mérlegen mérni tudjon. Azt mondta: „majd meglátom”. AZ ÚJDONSÜLT SZERELŐ OTTHONÁBAN A Toldi-utca 71. szám alatti lakás helyt ad az új párnak is. A fiatal férj szüleivel és ieánytestvérei- yel jól megfér addig is, Ifi. Halász István választott... amíg eljutnak odáig, hogy új otthonba költözhetnek, így él együtt a család nagy megértésben. Este látogattam meg őket, arra gondolva, hogy mindenkit otthon találok. Csak a férj és az apa volt még odahaza. Az ifjú Halász éppen mosakodott. A Vim-re panaszkodott, mert oly kegyetlenül tudja csípni a kalapácsütés okozta sebet. Eleinte így jár az, aki a szerszámokkal kezd barátságot. Halász István pedig azt forgatja már a kezében, nem a tollat. — Két hete dolgozom a Debreceni Épületszerelő Vállalat nyíregyházi részlegénél. Központi fűtésszerelő leszek. Ez igen, ehhez kell a tudás, itt már hasznát veszem az érettséginek. — A munka nem szégyen, akár fizikai, akár szellemi — mondja az apa, aki maga is szakmunkás, csak öreg korára lett raktáros az Autójavítónál. Tanácsot adott, de nem ő volt az, aki rábeszélte fiát a szakmaválasztásra. Közösen beszélték meg. A felesége sem ellenkezett. — Jól ismeri férjét hiszen majd öt évig udvarolt neki. Okos, szorgalmas, minden után érdeklődő ember. Olyan, hogy megél még a jég hátán is. Amíg tanult, az iskolai szünetekben sem lehetett soha otthon tartani. Dolgozott a kőművesekkel, állatkísérő volt a vasúton, meg ki tudja, hol be nem járta. — Az első nap csak a szerszámok nevét tanüeat- ta Gyurkó Sándor. Nehezen megy — mondja nevetve —- van olyan szerszám, amelyiknek a nevét még most se tudnám megmondani. A FIZETÉS 900-TÖL 1800-IG Gyurkó Sándor nem az az ember, aki mellett nem lehet tanulni. Most is sztahanovista oklevélre van felterjesztve. Egyszer, ha kell kétszer is megmagyaráz valamit, de harmadszor már ráhagyja a tanítványra: — Csináld meg, spekulálj rajta — s az ifjú Halász azt mondja, jó ez így, mert amire az ember magától rájön, azt sohase felejti el, Persze Gyurkó Sándor érti a módját a tanításnak. — Eltöröm az ujjadat, ha úgy fogod azt a szerszámot! — ez a szavajárása, de nem kell szószerint érteni, már csak azért sem, mert mindjárt meg is mutatja, hogy illik kézbe a kalapács, vagy a reszelő. — A második nap már menetet vágtam. Egész nap — mondja kis büszkeséggel a tanítvány. — Igaz, estére nem éreztem a két kezem — mosolyogja el magát — dehát így tanul az ember. Mostmár megy. Ügy, ahogy kell. Aztán ' a fizetésre terelődik a szó. — Ahogy dolgozunk — mondja — 900-tól 1200-ig havonta. Több mint az irodában. Ha pedig úgy dolgozom már, mint Gyurkó, akkor az 1500 is meg lesz. Ifj, Halász István választott. S ahogy mondja — 1 véglegesen, Mert micsoda gyönyörűség az, amikor alkothat az ember, amikor a gőz sisteregve tódul be a felszerelt radiátorokba, s jótékony meleget áraszt a szobába. Nagyobb szükség van most erre, mint naphosszat betűkkel, meg számokkal bajlódni. Maradtak még elegen, akik megcsinálják. — Az volt ám a nagyszerű érzés, amikor próbatüzelést csináltunk az egyik elkészült kazánban! — mondja olyan hévvel, hogy az ember akaratlanul \s maga elé képzeli az új kazánt csillogó műszerekkel, a belsejében duruzsoló gőzzel. MÁRIS MEGSZERETTEM A SZAKMÁT Éjfélig is elbeszélgetnénk az alkotó munka szépségeiről, a fizikai munka öröméről. Az idő azonban eljár. Búcsúzóul „titkot” árul el ifj. Halász István. — Tudja, amikor belépett az ajtón — és engem keresett — hirtelen azt hittem, hogy hívni akarnak valami irodai állást elfoglalni. ószintén mondom, már majdnem kimondtam, hogy úgyse megyek sehova. Különösen irodába. Nagyon megszerettem ezt a szakmát. Az az érzésem, hogy sok — a racionalizálás folytán létszámfelettivé vált adminisztratív dolgozó — fog még ifjú Halász Istvánhoz hasonlóan gondolkodni és cselekedni. Csak nem keil félni nekivágni, mert kár minden elveszett napért. Tóth Árpád. r3őídö <j öiap éíj A képen: A Donyec-medence Sztálino városában R. Kosztromina postásnó' átnyújtja N. Szabcsenko idős nyugdíjas bányásznak az érkező nyugdíjat. r Az Eszaksarki expedíciók pártéletéből Az „Északi Sark—3” és az „Északi Sark—4” kutatóintézetekben megalakultak a helyi pártszervezetek. — Tagságuk meghaladja a 20 főt. A pártszervezetekben tartalmas munka folyik, A legutóbbi taggyűlésen a télre való felkészülést és a tudományos kutatások tervének teljesítését vitatták meg. Szabályos időközökben jelennek meg az „Üsző jég-« táblán” és a „Jégmezőkön’’ című faliújságok. A párt-*' szervezet törődik azzal is, hogy a sarkvidéki1 kuta- toknak szabadidejükben kulturált szórakozásokban legyen részük. A TÁVOLI KAMCSATKÁBAN A „Kamcsatka“* szó hosszú évtizedeken ót egyet jelentett az elhagyatott, járhatatlan vidékek fogalmával, a cári Oroszország törvényeit megsértő emberek szám- űzetési helyével. Kamcsatka mérhetetlen természeti kincseit vagy egy- ó'talán nem használtuk ki, vagy rablógazdálkodást folytattak. Csak a szovjet hatalom létrejötte után kezdődött meg ennek a vidéknek tervszerű feltárása, gazdag tartalékainak észszerű kinasználása. A terűiét tájkutató múzeuma, amelyet nemrégen nyitottak meg. újjáépítése utón szemléltetően bemutatja, hegy müven gazdag a félsziget, é* hogy » szocialista népgazdaság mi mindenre használja fel a vidéken feltárt tenné- „ rí) kincseket. A múzeum termeiben megismerhetjük a félsziget gazdag prémesvad állományát, a környező tengerek mérhetetlen meny- nyiségü halállományát és a hasznos ásványokat. Bemutatja a múzeum a természetátalakítók eredményeit, akik itt, a zord éghajlati viszonyok között zöldségfélét, paradicsomot, epret, málnát, almát és különböző gabonaféléket termelnek. Burgonyával olyan nagy területeket ültetnek be évről-évre, hogy majdnem teljesen fedezi a terület fogyasztási szükségletét; De nézzük csak, milyen eredményeket értek el Kamcsatka iparosításában! Ezen a vidéken, ahova emberemlékezet óta mindig csak hozták az iparcikkeket, a számos halkonzervgyáron és a halfeldolgozó üzemen kívül olyan üzemek is vannak, ahol hajókat építenek a halászflotta számó", ra, felszerelést készítenek a halfeldolgozó üzemeknek stb. Mindezekről a területi táj kutató múzeum ada- tai beszélnek és ez a múzeum csak egy a kamcsat- kai kulturális intézmények sorából. 40 évvel ezelőtt egyetlen könyvtára volt az egész kormányzóságnak, egy múzeuma és egy klubja. Petropav- lovszkban volt mindhárom, s a vidéken semmi) Jelenleg Kamcsatkában több mint 300.000 könyv, kulturális intézmény található, a 97 könyvtarban több mint 300.000 könyv) A kamcsatkaiak már szinte el sem tudják képzelni életüket mozi nélkül. A petropavlovszki területen körülbelül 15t> filmszínház és vándormozi működik;,
