Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-07 / 237. szám

ft h t* l. M l­J i>51 October 7, csütörtök As elmélet napi kérdései Az értelmiség helye és szerepe fejlődésünk jelen szakaszén A társadalmak fejlődései *’*■ azt igazolja, hogy az uralkodó osztályok mindig I kinevelték a saját érdekük-! ben a maguk értelmiségi I ■rétegét. Hisz egyetlen ural-! .kodó osztály sem lehet meg a saját értelmisége nélkül. A kapitalista társadalom­ban az értelmiség a külön­böző osztályok soraiból ke­rül ki. Nagy részben a tő­kések, földbirtokosok sorai­ból. — Lenin szavaival: — ,----ama társadalmi élet összes körülményei követ­keztében, mely őket szak­emberekké tette'1. Mindez nem jelenti azt, hogy a munkások, parasz­tok, a kisemberek gyerme­kei, bár kis létszámban, ne jutottak volna el az értel­miségi pályára. A dolgozó osztályok gyermekei szá­mára azonban ez az út igen hosszú, keserves volt és sok megaláztatással járt. Az ér­telmiségi pályát úgy igyeke­zett elzárni a tőkés osztály a dolgozó tömegek elől, hogy olyan iskolapolitikát folytatott, mely egyszerűen lehetetlenné tette azt, hogy a dolgozók gyermekei ta­nulhassanak. Ezt szolgál­ták a magasan megállapí­tott egyetemi és főiskolai tandíjak és a legkülönbö­zőbb módszerek. Nem volt ez véletlen. Azért csinál­ták, mert minden szem­pontból megbízható értel­miséget akartak biztosítani a maguk számára. Azt bi­zonyítgatták az értelmisé­giek előtt, hogy „ti művelt­ségeteknél és szaktudáso­toknál fogva osztályok fe­lett állók vagytok“. Ilyen módon is hatalmuk erősö­dését kívánták biztosítani. S valóban. Az értelmiségi dolgozók nagyrésze a múlt­ban nem ismerte fel helye­sen osztályhelyzetét. Nem is­merték fel azt, hogy a tő­kések és a földbirtokosok csupán eszközként használ­ják fel tudásukat, munkás­ságukat hatalmuk biztosí­tása érdekében. Meghálálta-e a kapitalis­ta társadalom az értelmi­ség munkáját? Nem! Tény az, hogy az értelmiség egy részének anyagi morzsákat juttatott. Ezek valóban csak morzsák voltak a hatalmas profitból. Egy szűk réte­güktől eltekintve, az értel­miség jelentős részének a Horthy-Magyarország nem tudott biztosítani mást, mint az állandó létbizonytalan­ságot, az cletminimumot és igen sokzor még ezt s^m. Tipikus jellemzője volt nálunk a múltban az értel­miségi dolgozók „megbecsü­lésének“ az ÁLLÁSTALAN DIPLOMÁSOK ORSZÁGOS BIZOTTSÁGA nevű szer­vezet. Ez az egyesület az egyetemet végzett diplo­más mérnököket, orvosokat tömöritette a munkalehető­ség biztosítása érdekében, őszintén mondva, nem sok eredménnyel. Igen sok mér­nök, számos tanító vállalt pár pengős ínségmunkát hogy biztosítsa család­jának „megélhetését'’. — De mindez már a múl­té. Az utóbbi tíz esz­tendő alatt hatalmas válto­zásokon ment keresztül ha­zánk. Megváltoztak az or­szág gazdasági viszonyai. A tőkések cs a földbirtokosok osztályát megsemmisítettük és a meglévő kizsákmányo­ló elemeket mind kisebb területre szorítjuk. E válto­zások eredményeképpen az ország népe egységesebb lett. Az értelmiség is mind inkább bekapcsolódik az országépítő munkába. A párt és a kormány vezeté­sével olyan társadalmi rendszer felépítésén mun­kálkodik a magyar nép, ahol minden dolgozó, le­gyen az munkás, dolgozó paraszt, vagy értelmiségi, a végzett munkája alapján igazi megbecsülésben része­sül. A szocializmus építése nemcsak a munkás­osztály, a dolgozó paraszt­ság, hanem az értelmiség j részéről is aktívabb mun- [ kát követel meg. Lenin elv­társ „A szovjet hatalom ] soronlévő feladatai“ című j munkájában a következő- J két írta: „A tudomány, a j technika, a tapasztalat Jcü- lönböző ágaiban jártas szakemberek vezetése nél­kül lehetetlen az átmenet a szocializmusba, mert a szo­cializmus tudatos és töme­ges arányokban folyó moz­gást követel a munkának a kapitalizmushoz viszonyí­tott magasabb termeié- \ kenysége felé...” Népi de­mokráciánk megteremti a! maga értelmiségét. Az ér­telmiségi dolgozókat a mun­kásosztály és a többi dol­gozó rétegek soraiból ne­veli ki. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy félre­állítjuk a Horthy-Magyar- országon nevelkedett és dolgozott értelmiséget. El­lenkezőleg. A tények szá­zai bizonyítják, hogy meg­becsülésnek örvendenek, el­ismerik szaktudásukat, munkájukat, amennyiben készek becsületesen kiven­ni részüket a szocializmus építéséből. Mi tudjuk és valljuk Révai elvtárs sza­vaival, hogy „egy civilizált nemzet nem válthatja fel egyszerűen a maga értelmi­ségét, melyet évtizedek, egy egész század nevelt olyan­ná, amilyen, nem válthatja fel egy új értelmiséggel, ha nem akar jóvátehetetlen törést okozni a nemzet kul­turális, gazdasági és szel­lemi életének folytonossá­gában. Nemcsak azért, mert nem lehet új értelmiséget holmi gyorsforraló eszkö­zökkel, lombikba gyártani, hanem azért is, mert a mi társadalmi rendszerünk minden becsületes dolgozó­nak, szakembernek munká­jára számít, képes azt fel­használni a megfelelő he­lyen, amennyiben elősegíti előrehaladásunkat'’. Az utóbbi tíz év alatt nagy utat tett meg a ma­gyar értelmiség. Amíg a Horthy-rendszer ínségmun­kára küldte a diplomásokat és a kapitalista országok­ban ma is állandó létbi­zonytalanságban élnek, ad­dig a mi problémánk a szakképzett értelmiség szá­mának a növelése. A szo­cializmus építésének új sza­kasza, a mezőgazdaság ter­melékenységének növelése, az ipari termelés fokozása, olcsóbbá tétele, az önkölt­ség csökkentése, egész nép­gazdaságunk, valamint a szocialista kultúra növelése és terjesztése, új városok, hidak, szociális és kultúrá- lis intézmények létesítése, egyszóval új ország építése óriási feladatokat jelent. Ezeknek a nagy célkitűzé­seknek a megvalósítása vi­szont lehetetlen az értelmi­ségi dolgozók munkája nél­kül. A múlt rendszer szán­dékosan szembe állította az értelmiséget a fizikai mun­kásokkal. A magyar nép viszont azon munkálkodik, hogy ezt a válaszfalat le­döntse. Hazánkban csak úgy lehet eredményes a termelő munka, ha a legnagyobb együttműködés van a tu­domány művelői, az ipari és mezőgazdasági szakem­berek, mérnökök és mező­gazdászok, valamint a mun­Egr község, ahol nem működik . termelési bizottság kasok és a dolgozó parasz-j tok között. Csak együttesen tudnak olyan hatalmas eredményeket elérni, ame- j ivet a párt III. kong •e.-s»vi­sa tűzött ki célul az egész) nép elé. Az életszívonal! emelése, a mezőgazdasági I termelés fokozása, a béke! védelme, az ország függef-j lenséaének biztosítása, csak, az egész nép összefogásával biztosítható. E nagy célok1 kovácsollak eggyé a mun­kásosztályt, a dolgozó pa-1 rasztságot az értelmiséggel, j az egész dolgozó néppel. \ mezőgazdaság dolgő- zói örömmel fogadjak a mezőgazdasági szakembe­rek, kutatók, Kossuth-díjas tudósok kikísérletezett eredményeit. Üdvözli, mert e kísérletek felhasználású-1 val még magasabb szintre emelik a mezőgazdaságban a termelékenységet. Hason­ló megbecsülésnek örvend­hetnek a gyárak, üzemek mérnökei, akik kutatómun- j Icájukkal segítik elő a ma­gyar ipar jó hírnevét, az életszínvonal emelkedését. Soha még ilyen szoros kap­csolat nem volt a munkás, a dolgozó paraszt és az ér­telmiség között, mint nap­jainkban. Méltán állapította meg pártunk III. kongresz- szusán a Központi Vezető­ség beszámolója: „modern történelmünk folyamán elő­ször forrt eggyé a dolgozó nép és az értelmiség'1. Szá­mos példa igazolja ezt me­gyénkben is. Szemtanúi va­gyunk megyénkben is an­nak. hogy értelmiségi dol­gozóink tudásuk legjavát állítják a szocializmus épí­tésének szolgálatába. Iga­zolja ezt dr. Dohnál Jenő kitüntetett gyermekgyó­gyász, kórházi főorvos munkássága, aki a kora­szülött csecsemők halandó­ságának csökkentése érde­kében saját elképzelése sze­rint, úgynevezett gyermek- boxokat készített. Dr. Rét­háti Miklós és dr. Lódi László orvosok kormányki­tüntetésben részesültek, mert komoly sikereket ér­tek el a népegészségügy megjavítása terén me­gyénkben. A párt, a kor­mány, a nép megbecsüli az értelmiség munkáját. Nem­csak a kitüntetéseken ke­resztül mutatja ezt meg, hanem a legmesszebbmenő­kig gondoskodik az értelmi­ségi dolgozók anyagi ellá­tottsága felől is. Nem a „nemzet napszá­mosai“ többé a tanítók sem, akiket idős Túri Sán­dor paszabi tanító úgy jel­lemzett a múltban, hogy: ..a parasztember kettőt saj­nált, a kutyát, meg a taní­tót, mert mindkettőnek rossz volt a sorsa'’. Soha elvan szép nem volt a pedagógusi hivatás, mint ma. Ók való­ban az új ember kovácsai. Munkájuk nyomán formá­lódik az új nemzedék, jö­vőnk záloga, az ifjúság. |\| egyénk pártszervezetei sokáig elhanyagolták az értelmiséggel való fog­lalkozást. Ez gyakran azért volt, mert sok esetben bi­zalmatlanok voltak az ér­telmiséggel szemben. Más­részt abból adódott, hogy nem értették meg az értel­miség szerepét, jelentősé­gét. A legfőbb ideje, hogy pártszervezeteink felszá­molják az értelmiséggel szembeni bizalmatlanségu- j kát. Meg kell érteni min- I den párt és gazdasági veze­tőnek megyénkben is, hogy a felszabadulás óta tíz esz­tendő telt el, mely idő alatt nemcsak a munkásosztály, a dolgozó parasztság válto­zott meg, de hatalmas fej­lődésen ment keresztül az értelmiség is. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak közelebb kell kerülni az értelmiségi dolgozókhoz. A jóviszony kialakításának nagyszerű lehetősége a Hazafias Nép­front. Megyénkben nagy számban alakultak már meg a népfront bizottságok. A tapasztalatok igazolják, hogy e hatalmas tömegmoz­galomban jelentős számban képviselve van az értelmi­ség is. Nem hiányoznak a bizottság elnökségéből sem. A községi népfront bizott­ságok bátran támaszkodja­nak a tanítókra, orvosokra, patikusokra, mérnökökre, mezőgazdászokra, vala­mennyi értelmiségi dolgo­zóra. A népfront városon és falun egyaránt nagy­szerű lehetőséget biztosít az értelmiségiek számára is a Hazafias Népfront célkitű­zéseinek megvalósításában. Az értelmiség minden te­hetségét, munkáját á szo­cializmus építésének szol­gálatába kell állítani a nép­fronton keresztül, mely ál­tal még szebb, még gazda­gabb lesz népünk élete. MARKOV ITS MIKLÓS M. B. ágit. prop. oszt munkatársa. Kiváló sziivatermést értek el a nyírbogdőnyi állami gazdaságban A nyírbogdányi állami gazdaságban most folyik az almaszedés. A kedvezőtlen időjárás következtében nem tudták almatermelési ter­vüket teljesíteni, még a kilencszeri permetezéssel sem. De a kilencszeri per­metezés már a jövő évi bő termés elérését is szolgálta, mert egészséges termőfákat készítettek elő ezzel. Aztán a szedés után történő istállótrágyázás, az őszi mélyszántás és metszés is a jövő évi bő termés alapját szolgálja. Szilvából termelési ter­vüket 614 százalékra telje­sítették. A szilvaíákat hét­szer permetezték. A terven felül termelt szilvamennyi­ség 40 százalékát termé­szetben osztják szét a dol­gozók között prémiumként. Szentpáli István például 80 kiló prémiumot kapott szilvából. Szilvatcrmésük mind export-áru. Birsalma termésük is szép. A tervezett 33 má­zsa helyett 200 mázsára számítanak. Ezt is kilenc­szer permetezték. A gyümölcsbetakarítás­nál jó munkát végzett Lő- kös István brigádja. Ebben a brigádban Radics János 124, Nagy ■ Mária 110 szá­zalékra teljesítette normá­ját. Az almaosztályozásban Furko Ilona 132, Tóth Má­ria 124 százalékos teljesít­ményt ért el. Mikul- megérkeztem a ta­nácshoz, Vass János elv­társ mélyen az akták lóié hajolva olvasott. Köszöné­semre lassú mozdulattal homlokára tolta szemüve­gét, felnézett, kezet nyúj­tott, majd megkérdezte: mi járatban vagyok. Gyakran megfordulnak Nyírszőlősön a járástól, meg a' megyétől az utóbbi időben, lóként amióta megépült a köves­ét. Az őszi munkák állása felől érdeklődtem. Volt már •erről egy kevés tapasztala­tom, az állomástól a ta­nácsházig vezető úton meg­néztem néhány tábla föl­det. — Nem olyan rossz köz­ség ez — kezdte el Vass elvtárs csendesen. Megy minden, mint más közsé­gekben és amire eljön az év vége, rendbejövünk mindennel. Megnyugodtam kissé. Azt gondoltam, olyan tapaszta­latokat írhatok meg a ter­melési bizottság munkájá­ról, (ezt akartam megnézni a községben) amivel segít­ségére leszünk a többi köz­ségeknek is. Ahogy rende­zem a gondolataimat, han­gos teleíoncsörgés szakítja félbe az elnök szavait. A csörgésre Dankó Irénke községi agronómus szaladt be a szobába, kezében egy jelentési ívvel. Felveszi a telefont és megszólal: — Halló! Itt Nyírszőlős. Adom a jelentést. Amit a betakarításról el­mondott a telefonba, az még csak hagyján. Azon­ban amikor a vetésterv je­lentéséhez ért, kissé aka­dozva kezdett beszélni. — Halló! Ne vigye el a járást, még nem fejeztük be — figyelmeztette a pos­tán a telefonkezelőt. — Rozsvetés — folytatta a jelentést az agronómus — összesen 28 hold ... őszi búzavetés... 11 hold, őszi­árpa 4 hold ... Aztán várt még néhány pillanatig és fejbólintással bizonygatott valamit a drót másik végén lévő érdeklő­dőnek. Közben az elnök idegesen igazgatta szem­üvegét, tekintetünk csak néha találkozott, s látszott, hogy nem esett kedvére a jelentés. Aztán gyorsan fel­találta 'magát: — Ebbe aztán nincs ha­zugság, ez megfelel a va­lóságnak. Ez a kijelentés éppen nem nyugtatott meg. Itt valami hiba van, hiszen Nyírszőlősön a terület na gyobb része homokos ta­laj, ahol a rozs jórészét már el kellett volna vetni. De hoí lehet a hiba? Az elnök elvtárs szerint a me zőgazdasági állandó bizott­ság és a termelési bizott­ság is jól dolgozik. — Mozgatjuk őket —■ mondta Vass elvtárs elége­detten. A tények valahogy az el­lenkezőiét igazolják és Ka zár Mihály elvtárs. a köz­ségi pártszervezet titkára is másképpen vélekedett er­ről. Kazár elvtárs azt is elmondta, hogy a pártszer­vezet az utóbbi időben semmi segítséget nem adóit a termelési bizottságnak ahhoz, hogy jó munkát vé­gezhessen. Csak arra hivat­kozott, hogy Nyírszőlősön nem lehet a gazdákat gyű­lésre hívni, nem jelennek meg. Hallgassuk meg most er­ről Csernyik János 10 hol­das dolgozó paraszt véle­ményét : — Engem soha nem hív- tak még a termelési bizott­ság ülésére, pedig szívesen elmondanám, hogyan ér­tem el 12 mázsás átlagter­mést búzából, — mondta Csernyik bácsi és azt is hozzátette — de arra is kí­váncsi vagyok, hogy Am- brusz István milyen mód­szerrel termelt egy holdon 15 és fél mázsa búzát. Szóval örömmel venne részt a termelési bizottság ülésén Csernyik bácsi és vele együtt számos élenjáró termelő. Csak nincs aki meghívja őket. Nem is em­lékszik, mikor ülésezlek. Pedig, de sok a megbeszélni való, de sok tennivaló akad a faluban! — Hisz Gélák Mihály is kézi rostán tisztította meg a 600 öl földbe való rozsot és kézzel szórta el. Bizony jó lett volna, ha a tanács sze- lektort kér a gépállomás­tól, meg lóvontatású vetö- gépet. A Béke-úton senki-* nek sincs vetőgepje, ha pe­dig kölcsönkérnek valaki­től, sokat kell arra várni* Ez is hátráltatja a nyírsző- lősieket a vetésben. Pedig szerette volna korábban el­vetni a rozsát Gélák Mi­hály is. Tapasztalatból tud4 ja. hogy a szeptember első felében elvetett rozs leg­alább egy mázsával teremi többet holdanként, mint amit októberben tesznek a földbe. Miért nem mond­ják ezt el a faluban is a termelési bizottság tagjai? Miért nem sarkalják a ta­nács vezetőit, hogy segítse­nek, intézkedjenek? Akkor előrébb lennének a vetés­sel. Es ha tapasztalatból tudják, hogy jobb a korai,; mint a kései vetés, miért; nem mozgósították a falut) a betakarítás meggyorsítá-l sára? A levágott kukorica­szár 90 százaléka kint van még a földeken, hátráltat-) ja a vetést. Miért nem kér­ték a gépállomás segítsé­gét? Traktorral is segítette volna az arra szorultakat. Miért fizessen 250 forint uzsorát egy fogatnélküli1 gazda, amikor a traktor 106 forintért szánt fel egy hold földet? Minden perc) késedelem a termésben bosszulja meg magát. Ha) mind a 342 hold rozsot szeptemberben vetették vol­na el a nyírszőlős! gazdák, jövőre több mint három va­gon terménnyel takarítot­tak volna be többet, mint így. Nagy Tibor*1 Jugoszláv-olasz megegyezés Trieszt kérdésében Hírügynökségi és rádió­jelentések szerint Jugoszlá­via és Olaszország között megegyezés jött létre Trieszt jövőjéről. Olaszor­szág és Jugoszlávia londoni nagykövete a keddre virra­dó éjszaka paraíálta a meg­egyezést. Az angol rádió úgy érte­sült, hogy az olasz csapatok várhatóan október 21-én vonulnak be Trieszt angol­amerikai övezetébe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom