Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-30 / 257. szám

7 1954 október 30, szombat NÉPLAP JÓSA ANDRÁS UNOKÁJA LATTAL-E MAR, kedves olvasó, koraszülött gyerme­ket? Gyere ki most velem a nyíregyházi kórházba. Apró, vékonyka kezek hadonász­nak az ágyacskákban, fejlet­len, alig egy kilogrammot nyomó testükön szinte sem­mi hús nincsen. Fejük tes­tükhöz képest nagy, sovány arcukat a semmibebámuló szemük uralja. Megfognak ezek a tekintetek. Hiszen ember , agy, érezned kell a felelősséget e kicsiny embe­rek iránt. A halálból jöttek vissza. Feltétlenül pusztulás várt volna rájuk, mert életképte­lenek még születésükkor, ha nincs, nem all mellettük se­gítség. De állt. S most felnyitja bámuló, barna szemét a „kicsi Éva" és bántódottan sírni kezd. Még nem érti, hat hónapos eszével, hogy aki megcsípte húsosodó arcocskáját, az az életbe hozta vissza. — No, kicsi Éva, tudtam, hogy haragudni fogsz, ha fel kültelek. DR. DOHNÁL JENŐ fő­orvos áll az ágya mellett, és mosolyog. Mosolyában az orvos diadala, az ember bol­dogsága tükröződik. Nézi az újra alvásba szenderülő csecsemőt, s emlékezetből idézi: , — Szilágyi Éva. Alig volt egy kiló, amikor született. Azután lefogyott nyolcvan dekára. Ma már valamivel több, mint hathónapos, és 3600 gramm. Közel négy kiló. Azután sorra vezet az ágyak mellett, majdnem minden adatot emlékezetből idéz. „Ez itt a kis Kapitány, ez a kis Linzenbold Mária. Ezerötszáz gramm volt, ma 2220. Vass Emmi, ezzel baj volt, de ni, mennyit javult.“ Meleg van itt, de kell is, hogy az legyen. 32—35 fok melegben fekszenek a kora­szülöttek, s a levegő párásí- tása, oxigéndússága s a kel­lő táplálás biztosítja fejlő­désüket. Zúg a mindezeket szolgáltató gép, s ha érde­kel, megtudhatod, hogy ezt is Dohnál főorvos tervezte, és saját kezével készítette. — Ez egy ócska éjjeli- szekrény volt, ezt a motort ér. szereltem, ez fújja a me­leget, persze, önműködő sza­bályozó biztosítja a megfe­lelő hőfokot, mert.... és így működik a párásító.. a ne­héz volt itt ezt megolda­nom, nem találtam megfe­lelő anyagot.,, ez meg egy csengőreduktor volt, csak kettéfűrészeltem... — s így folytatja készségesen, a tárgy szeretetétől fűtve. S már látod őt este, a magá­nyos csendben, amint papír fölé hajoltan tervez, s látod, amint fúróval, fűrésszel, s a. legkülönbözőbb szerszámok­kal a kivitelezésen dolgo­zik. Hiszen erre nappal nin­csen ideje. HOGYAN TUDNA ellátni ezer másféle feladatát? De jöjj, menjünk vele to­vább. Vess még egy pillan­tást a másik terembe is, ahol a beteg csecsemők nyugtalankodnak. Az egyik nehezen lélekzik, fehér. Megáll mellette. — Tegnap már kétszer mondták, hogy meghalt. De nem hagyjuk. Nem. Aztán a másikhoz lép. — Jobban van. Ezt a ki­csit fej-vérér útján táplál­tuk. EGYETLEN CSECSEMŐT sem a halálnak! Ezért a célért küzd. És ez a harc sokrétű, mindig más-más természetű. Indult 1951-ben azzal a sikeres erővel, mely most bontja ki diadalát. Hi­szen Szabolcs megye volt országunknak az a helye, ahol a legtöbb csecsemőt veszítette az élet. Űj éle­tünk teremtette meg a lehe­tőséget ennek a kérdésnek közelebbi vizsgálatára. Sta­tisztikai felmérésbe kezdett városunk — és hazánk — neves gyermekorvosa, s a megye területén, fáradságot nem kímélve, megvizsgált minden csecsemőhalálozást, mi volt az oka? S itt tekin­tetbevette a közvetlen okon kívül az egyéb hatásokat is, a szociális körülményi, a táplálkozási és lakásviszo­nyokat, s az orvosi ellátott­ságot. Évente .1200—1300 csecsemővel foglalkozott. — Statisztika statisztikára épült, s mindinkább köze­lebb került az időközben hozott intézkedésekkel a mai eredményekhez. Mind­inkább több gyermeknek ju­tott kórházi ápolás, s széle­sedett az orvosok között Dohnál Jenő főorvos nagy tapasztalatokon alapuló ta­nítása. Ma így jellemzi ezt az utat úttörője: — 1951-ben 11 százalék volt a csecse­mőhalandóság, ma 6.6 száza­lék, s ez a szám jobb, mint az országos átlag. — így mondja, egyszerű szavakkal, s csak szeme ragyogása árulja el boldog-büszkesé­gét. — Hát igen, — mópdja. — A felszabadulás előtt, 36 gyermekágy volt a melyé­ben. Ma? Csak itt, nálunk 95 van, Kisvárdán 22, Máté­szalkán 32. S közelesen meg­nyílik a tbc-s gyermekek 25 ágyas szanatóriuma. — Azonban még ma is kevés az ágy. Harcolok azért is, mint ahogyan a koraszülöt­tek osztályáért is tettem. 900.000 forintos keretet kap­tunk az osztály létesítésére. Sajnos, jövőre sem lehetett volna megvalósítani. Ennek többféle akadály állta útját. Mit csináljak? Hát en csi­náltam egy osztályt. Mint újítást elfogadtál?, s most kaptam 13.000 forintot, hogy újabbakat létesítsek. S már vezet is a folyosón, s magyarázza: — Most kap­tunk röntgent, ez lesz a he­lyisége, itt, ebben az üres teremben, még két olyan „bokszot" (ahol a koraszü­lötteket páradús, meleg le­vegőben helyezik el) csiná­lok, mint amilyen már egy van, itt új konyha, mosoga­tó, mosdó... Persze, sok minden hiányzik. De én ki­verekszem, ki, mert lehet, mert megértéssel találko­zom. És amit lehet, azt ma­gam csinálom meg. VALÖSZÍNGLEG hallot­tál már, kedves olvasó, clr. Jósa Andrásról. Megyénk nagynevű orvosáról. Dohnál főorvos az ő unokája. Ha­sonlatos a pálya, melyet jár­nak és ha erre célzói, az unoka megrázza fejé ', — Óh, ő zseni volt. Én közel sem járok az ő ered­ményeihez. Fiatal O’/vosr.ö- vendék-koromban együtt fűrészeltem, gyalultam ve­le, de ma is szeretek magam dolgozni. Annál is inkább, mert megbecsülik a munká­mat, a közelmúltban kaptam meg a „Szocialista Munká­ért" érdemérmet. Elismerik tehát a tevékenységem, és ... én ezt ki is használom, könnyebben tudom céljai­mat elérni. S a cél: a kis Szilágyi Évák, a csepp Linzenbold Máriák, a törékeny, fejletlen kis Vass Emmik visszaho- zása az életbe. Vaskézzel, töretlen akarattal, tántorit- hatatlanul fogni a csecse­mők kapkodó kezecskéit, anyák drága kincseit, váro­sunk, megyénk és hazánk jövő reménységei között megtartva őket szabad, szép életünknek. Sipkay Barna. Választójog egykor és most Tanácsválasztásokra ké­szül az ország, közte váro­sunk dolgozó népe is. No­vember 28-án a dolgozók milliói járulnak az urnák elé, hogy leadják szavazatu­kat saját jelöltjeikre. Nem volt ez mindig így. Most Nyíregyháza felszabadulásá­nak 10. évfordulóján, nem árt, ha visszatekintünk, s a számok tükrében is megnéz­zük, kiknek volt a múltban szavazati joguk, kik kerül­hettek i. j a városi képvise­lőtestületbe. 1939 január 29-én újra vá­lasztották a városi képvise­lőtestületet. A választás fel­tételeit az 1929. évi 30. tör­vénycikk határozta meg. — íme egy kis részlet e tör­vényből: „Községi választójoga van annak, aki az országgyűlési választéknak a községi vá­lasztás évére érvényes név- iegyzékébe fel van véve, ha legalább hat év óta lakik a község területén, vagy van oti lakása, és saját maga, illetőleg férje legalább két év óta fizet a községben föld-, ház-, vagy általános kereseti adót, beleértve az alkalmazottak kereseti adó­ját is." Még nehezebb feltétele­ket szabott ez a törvény a választhatóságra. „... Képviselőtestület tag­jává lehet választani azt a férfit, akinek a választás időpontjában szavazati joga van, ha életének 30. évét betöltötte és írni-olvasni tud ... Az előbb felsorolt feltételek mellett a képvise­lőtestület tagjává lehet vá­lasztani azt a nőt, aki a kö­zépiskolát elvégezte, vagy ezzel egyenlő értékű iskolai végzettséggel rendelkezik.“ Ezekután nem lehet cso­dálkozni azon, ha ebben a közel 60.000 lakosú város­ban 3939-ben csak 11.613 embernek volt szavazati jo­ga. A lakosságnak alig 20 százaléka vehetett részt a választásokban. A 11 és fél ezer ember közül azonban csak 2046 adta le szavaza­tát a jelöltekre, vagy ellene. a többi i'észt sem vett a vá­lasztásban. A lakosságnak tehát négy százaléka vá­lasztotta meg a képviselő- testületet. A képviselőtestületi tagok között volt négy földbirto­kos, hat vitéz, kilenc kulák, a bankigazgató, a postatő- nök, két építési vállalkozó, a látszat kedvéért egy-két ta­nár és kisiparos. Ezek ve­zették a város politikai, gaz­dasági és kulturális életét. Hogy hogyan, azt valameny- nyien ismerjük. Ma 18 évnél kezdődik a választási korhatár. Nincs különbség férfi és nö kö­zött. Nem kötik vagyonhoz a választási jogot. Kifeje­zésre jut ez a választók szá­mában is. A város lakóinak száma kb. megegyezik az 1939-essei. (A felszabadulás óta jelentősen emelkedett a lakosok száma, de önálló községeket csatoltak el a vá­rostól.) A választásra jogo­sultak száma viszont meg­haladja a 34 ezret. * Egy n yíregyházi festőművésznél Diószegi Balázs jnevét so­kat) ismerik' Nyíregyházán és a megyében is. Sokak előtt ismeretes munkája, s Önarckép O /--------- ' belső életének lényegét’vet­te át tőle. Az az eive, hogy mindennek a lénye­gét kell keresni, meglátni es megfesteni, ami a legti­pikusabb jelenség s egyben a jelenség külső és belső karakterét visszaadni. A lényeget kell kiemelni min­denből, a lényegtelent el is lehet hagyni. Amilyen szűkszavú a magyar pa­raszt egész megjelenésében és beszédében, olyan Rúd’ naynak is a festészete. — Keveset beszél, de tartal­masat. Kevéssel nagyon so­kat mond, tömörek a színei és egyszerűek, s a maguk egyszerűségében a legna­gyobb mélységeket és ma­gasságokat is ki tudják emelni. Ezt a művészi hitvallást vette át tőle tanítványa is. A lényeget, a tipikus vo­násokat törekszik vissza­adni képeiben és az embe­Nagyon szereti Diószegi' elvtárs a gyermekeket. —\ Nemcsak művész, pedagó-í gus is. Érdekli az iskolai1 élet, a gyermekek élete. —,| Szereti a gyermeki arcj tisztaságát, s ezt igyekezette visszaadni „Ültörőkép” ci-J mű komooziciójában is. —í Másik munkája: egy dol­gozó anya átadja gyér-! mekét a gyermekott-j hon nevelőjének. Ezt a je-' lenetet freskó részére kar-! tonra rajzolta. Nyáron a képzőművészeti! alap bajai művésztelepén! dolgozott Diószegi elvtárs,! ahol Baja népművészete' kötötte le. Elfoglaltsága miatt a nép között keveset lehet Dió­szegi Balázs. A fárasztó ta­nítás után dolgozik, nem igen jut ideje vidékre men­ni, az egyszerű emberek között lenni. Nagyon üd­vös lenne, ha a megyei ta­éppen ezért, hogy többet i tudjunk róla, megkerestük, s elbeszélgettünk vele mun- i kájáról, terveiről. Második gimnazista volt, amikor elhatározta, hogy festőművész lesz. Egyik al-1 kálómmal Toldi Miklós ké- pét kellett megrajzolni a j tanulóknak. Mint minden j rendes diák, ő is elkészítet- i te feladatát, s annak rend- je-módja szerint, amikor kérte a tanár az órán a házifeladatot, ő kivitte, megmutatta. A tanár meg­nézte a rajzot, — hosszan figyelte, — aztán ránézett a fiúra, majd megkérdezte tőle: „Honnan másoltad ezt?” „Nem másoltam, én rajzoltam.” Mikor ezt ki­mondta, egy hatalmas po­fon csattant el az arcán. A tanár nem hitt szavának. Ekkor gondolkozni kez­dett. „Mégsem lehet olyan buta ez a tanár. Ha már ezt hazugságnak nézi, csak jó lehet a rajz." Ekkor hatá­rozta el magát, festő lesz. A képzőművészeti főis­kolán Rudnay Gyula volt a tanára. Rudnay Gyula népi romantikus festő volt, s a népi hagyományok felele­venítése volt a célja. Dió­szegi Balázs munkáiban nem vette át tanára stílu­sát, csak a művészetbeni magatartását. — Rudnay Gyula a legnagyobb művé­szi igényekkel alkotta mű­veit és azt megkövetelte nö vendékeitől is. Aztán arról volt híres, hogy minden osztályból odasereglettek a hallgatók a korrektúráját — művészeti fejtegetéseit hallgatni. Kiválóan ismerte a magyar parasztot, a nép lelki világát. Ezt igyekezeti növendékei leikébe is be­Bajai táj reket rádöbbenteni az álta­luk nehezen tapasztalt dol­goknak a szépségére. Kö­vetve tanárát, legtöbbet ő is a népművészettől ta­nult. Soha nem ment el az absztrakt művészetig, az volt az elve kezdettől, hogy a művésznek a földön kell járnia és ez nagyon igaz. Kedvvel gyűjti a népi nács oktatási osztálya le-« hetövé tenné a művészta­nárok részére, hogy keve­sebb óraszámban tanítsa­nak az iskolában, hogymdg többet alkothassanak, még jobban tudják nevelni az embereket a szép szerete- tére. Nagy feladat előtt áll­nak művészeink. Meg kell Úttörő arckép leoltani. Rudnay Gyula ma is legnagyobb festőink egyike. Diószegi Balázs a kép meg. zevkeszlé-ének és Dolgozó anya korsókat és szőtteseket, tanítani az embereket lát­melyeknek egyszerű nemes színezése, szűkszavúsága és tömörsége hatással voltak a pikturájára. A lakása is tele van népi szőttesekkel, cserepekkel, amelyek a leg­közelebb állanak a festmé­nyeken kívül hozzá. Amikor a munkája felől érdeklődünk, elmondja, hogy legújabb festményei mind őszi jellegűek. Na­gyon szép az idei ősz és ennek a városnak legtipi­kusabb őszi színeit iparko­dott visszaadni. — Festői szempontból nagyon szép Nyíregyháza. Vászonra kí­vánkoznak tágas utcái és a Sztálin-tér platánfái. Érde­kes itt a házak színezése is. ízléses, érdekes színek­re festik a város lakói. — Kedvelik a pirost, a kéket, a szürkét és ezeknek vál­tozásait. S ezek a színek különleges tájjelleget ad­nak nemcsak a városnak, hanem Szabolcsnak is. ni, az ízlésüket fejleszteni, S az ízlést csak szoktatás­sal lehet kialakítani, ha szépet és szebbet is látnak. Nagyon helyes kezdemé­nyezés, hogy kiállítást ren­deztek már a múzeumban,; s most kiállítást nyílt a Társadalom és Természet-: tudományi Ismeretterjesztő Társulat rendezésében is,. Ezek a kiállítások már azt a nagy célt szolgálják,- hogy Nyíregyháza közönsé­gét a szépnek meglátására^ neveljék. Ezekután bizo­nyára még nagyobb se­gítséget és támogatást kap­nak majd képzőművé­szeink. látni fogják a nép­művelés vezetői, hogy mennyire szükséges mun­kájuk. A szakmai hiányos­ságokat is könnyebben pó­tolják majd új műtermük­ben, amelyet a közeljövő­ben kapnak meg. SoAntpsi Mr».<rd&*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom