Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

© NÉPLAP 1954 október 28, kedd Kevesebb költséggel többet termein' Beszámoló a mezőgazdasági üzemeli értekezletéről A közelmúltban a Szak- szervezetek Megyei Taná­csának székházában a ME- DOSZ vezetősége aktívaér­tekezletre hívta össze a mezőgazdasági üzemek igazgatóit és üb. elnökeit. A beszámolót Babolcsi Pál elvtárs, a MEDOSZ elnöke tartotta. Beszámolójában többek között a követke­zőkről beszélt: Megyénk területén mű­ködő mezőgazdasági szocia­lista üzemekben a munka­versennyel még nincs minden rendben. Az is elő­fordul, hogy' a vezetők a dolgozók nélkül tesznek felajánlást az egész üzem nevében. A versenyválla­lások egyoldalúak. Nem tartalmazzák a legfonto­sabb feladatokat, mint pél­dául az önköltség csökken­tését. Babolcsi elvtárs szá­mos példával bizonyította be, hogy az állami gazdasá­gokban, a gépállomásokon általában magas a terme­lési önköltség. Igaz, hogy vannak már kezdeti ered­mények, mint például a balkányi állami gazdaság­ban, ahol 36 fillérrel ol­csóbb a tej előállítása a tervezett költségnél. — Ez azonban még csak kezdeti eredmény,' még nem jel­lemző a mezőgazdasági szo­cialista üzemekre. A nagy­mezői állami gazdaságban 2 forint 80 fillért terveztek egy liter tej előállítására, ezzel szemben 4 forint 80 fillérbe kerül. — A mátészalkai állami gazda­ságban pedig 5 forint 53 fillérbe kerül egy liter tej előállítása. Az újfeliértói gépállomás egy normálhold felszántá­sát 86 forinttal nagyobb költséggel végzi a terve­zettnél. A kisvárdai kísérleti gaz­daságban ezévben több, mint 11 ezer forint túlóra­díjat fizettek ki. Pedig négy adminisztratív dolgozó van a gazdaságban. Ez a hely­telen munkaszervezésből adódik. (Lipcse László, a beszélt Babolcsi elvtárs. Ha mi mindezeket a hi­bákat ki akarjuk javítani, elsősorban az irányító, el­lenőrző munkát kell meg­javítani — mondotta Ba­bolcsi elvtárs. — Majd így folytatta: az őszi betakarítási munkákat sür­gősen el kell végezni a legkisebb termésveszteség mellett. Készítsenek jó magágyat és vessék el idejében az őszi kalászo­sokat. Alkalmazzák a fej­gazdaság kovácsa az érte­kezleten megjegyezte, hogy felveszik a sok túlóradí­jat, pedig nem nagyon le­het látni munkaidő után az irodában senkit.) Nagy a felesleges kiszál­lásokból eredő költség. — Csökkenteni kell a jövőben a túlméretezett értekezle­teket is. Az anyagtakaré­kossággal sem törődnek sok mezőgazdasági szocia­lista üzemben. A nyírte­leki állami gazdaságban például a nyáron téglát szállítottak, a szállítás be­fejeztével már kb. 60 szá­zaléka tört volt a téglák­nak. Ezek után a hibák kija­vításáról. lett agrotechnikai eljáráso­kat, s vessenek keresztso- rosan, a vetés alá szórja­nak műtrágyát. A gépállo­mások adjanak nagyobb segítséget a termelőszövet­kezetéknek az őszi mező- gazdasági munkák elvégzé­sében. Az erdőgazdaságok gyor­sítsák meg a fakitermelést, különösen a tűzifakiterme­lést. Végezzék el az őszi fásítási tervet, biztosítsák a kellő munkaerőt a faki­termeléshez. Önköltségcsökkentési brigádok A most folyó november 7-i verseny értékelésénél az eddigiektől eltérően a mi­nőségi munkát, az önkölt­ség csökkentését, a munka- fegyelmet és az új terme­lési módszerek, a fejlett agrotechnika alkalmazását vegyék figyelembe. A me­zőgazdasági üzemekben ki­vétel nélkül október 30-ig meg kell szervezni az ön­költségcsökkentési brigá­dot, melynek tagjai: a fő­könyvelő, az adott üzem­rész brigádvezetője és szakembere, valamint egy üzemi bizottsági tag. Ezek a brigádok rövidesen vizs­gálják felül, mi okozza a gazdaságban a magas ön­költséget, hol lehet azon csökkenteni és tegyenek javaslatot az önköltség csökkentésére. Azokban a termelési ágakban, ahol az önköltség magas, szintén október 30-ig meg kell szervezni az önköltségcsök­kentési tanfolyamokat. A tanfolyamok célja, hogy a dolgozók megismerjék, ho­gyan csökkenthetik az ön­költséget munkahelyükön. « Serkenteni kell a dolgo­zókat az újításokra és azok bevezetésére. A vezetők üljenek össze a szakem­berekkel és beszéljék meg az üzemek újítási mozgal­mának feladatait, jelölje­nek ki egy újítási felelőst. A dolgozókról is jobban kell gondoskodni a veze­tőknek. A gépállomások vezetői, a tanácsok és a termelőszövetkezetek veze­tőivel közösen beszéljék meg a brigádszállások léte­sítését és haladéktalanul biztosítsák a dolgozóknak a kényelmes brigádszállást. Biztosítani kell a trakto­rosoknak a melegruhát, a meleg csizmát. Nem helyes az, amit a nyírteleki gép­állomás vezetősége tesz, hogy a meleg ruhákat és csizmákat a raktárban tartja és a dolgozók dide­regnek a traktoron. — A traktorosoknak most kell a meleg ruha, nem télen, amikor már úgysem lehet szántani a fagy miatt. Meg kell vizsgálni az üzemi konyhák munkáját. Az üzemi konyháknak nem szabad pénzt megtakarí­tani a dolgozók ellátásának rovására, mint ahogyan azt tették a balkányi állami gazdaságban. A gépekre biztosítani kell a balesetvédelmi be­rendezéseket. Az erre be­tervezett pénzt előírás sze­rint költsék el az üzemek. Már most fel kell készülni a téli gépjavításra. Elő kell készíteni a műhelyeket, melegedőket, szerszámo­kat, hogy a gépjavítást ezek ne akadályozhassák. Több gondot kell fordí­tani a társadalmi tulajdon­ra. Nem szabad eltűrni és megengedni, hogy a szer­számokat és gépeket szana­szét hagyják, mint aho­gyan azt a nagymezői ál­lami gazdaságban vagy mint a jánki gépállo­máson teszik. Biztosítani kell, hogy a kormány és párthatároza­tok végre legyenek hajtva. A vezetők alaposan ismer­jenek minden olyan hatá­rozatot, mely gazdaságu­kat, üzemüket érinti és azt ismertessék a dolgozókkal is. Minden vezetőnek na­gyobb felelősséggel kell végeznie munkáját, jobban ellenőrizni egymás munká­ját. Babolcsi elvtárs a kö­vetkező szavakkal fejezte be beszámolóját: „Ha az üze­mi bizottságok és a gazda­ságok vezetői szorosan együttműködve, egymás se­gítségével, a dolgozók kez­deményezését, javaslatait figyelembevéve fognak a feladatok végrehajtásához, akkor biztosak lehetünk ab­ban, hogy a dolgozó nép által reánkbízott feladatok­nak meg is felelünk.” a mezőgazdasági üzemek élőit álló feladatokról „MEGADJUK!“ Szabolcsi küldöttek a kongresszuson Amidőn Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács el­nöke ajkáról elhangzottak a következő szavak: „Kér­dezem: megadja-e a Hazafias Népfront, megadják-e önök, tisztelt küldöttek, a kormánynak azt a támoga­tást és bizalmat, amely a júniusi politika, a kormány- programm következetes megvalósításához, a nehézsé­gek leküzdéséhez szükséges?” — egy pillanatra nagy csend támadt. Egy pillanatra megálltak a szívek, visszafúlt a lélegzet. Hatalmas befeléfordulással némult el az Erkel- Színház termében mintegy kétezer ember Idővel nem mérhető rövidségű volt csak e csend, de jelentősége fel­becsülhetetlen. Kétezer ember szíve szorult össze e pillanatban, hogy utána nagy dobbanással táruljon ki a bizalom, a szeretet és hála áradó megnyilvánulásá­val ... Nem lehet ezt leírni. Kevés az, hogy oly erővel verődtek össze a tenyerek, hogy elfáradt bele a kéz. Kevés, hogy önfeledt igen-kiáltások és éljenek röppen­lek a levegőbe, hogy a torkokban dobogott a szív, hogy a színház levegője lángoló érzésekkel telten, szinte lo­bogni látszott. Ilyen lehetett talán Kossuth Lajos felhívására a válasz. Egész népünk nyilvánult meg benne, egyszerű em­berek parasztok, munkások, tanítók, gépállomási dolgo­zók és egyetemi tanárok, tudósok, művészek. — kato­nák, ifjak és öregek, papok és pártfunkcionáriusok tet­tek hitet népünk vezetői, és az út, az új út mellett. — Megadjuk! Üj utak. Közös elhatározások. Érzi,ezt minden ember, érzik a küldöttek, amint az ülés-szünetben a színház dohányzóiban egymásra talál­nak. Egymásra találnak olyan értelemben, hogy min- denik szeme tüzes, tekintete csoda-váró. Sokan csal: állnak egymás mellett, s néha váltanak egy-egy pillan­tást. Nagy beszéd ez! A szabolcsi küldöttek — mint egyik sem — nem alkotnak külön csoportot. Legfeljebb egy-két ember áll külön, akik vitatnak valamit. Az egyik oszlop mellett három, megyénk dolgozó parasztja beszélget. Az egyik, Kiss János, a tiszaeszlári Vörös Csillag termelőszövetkezet tagja, a másik kettő egyénileg dolgozó paraszt: Sajtos Béni Mámlokun. Böjti Mihály Bökönyben. Sajtos Béni beszél. Hangja csendes, kicsit fakó, mert fáradt. De arca tüzel. — Bizony, nagyon sokat tanultunk. Nem is tudja íz ember még átgondolni, milyen sokat. Hogy csak ezt mondjam: hát tényleg, közösen, mi. parasztok, egymás mellé álltunk-e? Eddig „sovinizmusnak“ tartottuk, hogy igyekszünk, több legyen a termés, több legyen nekünk. Arra nem gondoltunk, hogyha több terem, több van az államnak, a munkásnak is. Nem” Most már én értem, hogy többet, még többet kell termelni. Folyamatosan beszél, sok a mondanivalója. — A kormányprogramm óta dolgozik is a paraszt. Csak a módszerekben lehetne még segíteni, mert sokan . gy csinálják még. mint apáink. Pedig sok jó új dől­tet tanulhattunk volna már, én használok is többet. Műtrágyázás, négyzetes vetés... ilyeneket. Elég jó is a termésátlagom mindig. De még többet kellene tanulni. Kiss János, a téesz-tag, rábólint. Sajtos Béni foly­tatja: — Én el is határoztam, hogyha hazamegyek, meg­kezdem a munkát, megszervezek valami gazda-kör félét. Nem lehet tovább, hogy ne tanuljunk. Kötelessé­günk ez most már. így érzem. Böjti Mihály megjegyzi: — Jó is a tanulás, de sok helyen olyan a föld, hogy abban nem terem több, akármit csinálnak vele. Kiss Jánosnak kerekre nyílik a szeme. Szinte sér­tődött a hangja, mintha megbántották volna, úgy pat­tan fel erre a beszédre. ék -— Micsoda?! Hogy nem terem? Hallott már maga Westsik Vilmosról? Nem? Hát azért mondja. A mi szö­vetkezetünknek egyszer megmutatta, hogyan kell bur­gonyát termelni. Tudja, hogy azóta mi hány mázsás átlagtermést érünk el? Százhuszonöt-százharminc má­zsa burgonyánk van holdanként. Böjti Mihály rázza a fejét. — Az nem lehet. Két holdon — Egy holdon. *-— Nem lehet. Állnak egymással szemben, az egyik a büszke bol­dogság mámorában, a másik a hitetlen csodálkozásban. Sajtos Béni figyeli őket, s kezével megfogja mindkettő kezét.-r- Én hiszem. De elmegyünk mindketten, megnéz­zük. Ha maguk megértették, hogy hogyan kell csinálni, hát megértjük mi is. Állnak az oszlop mellett, s most csodálkoznak azon, hogy milyen egyszerű is a dolog. Felemelően egyszerű. Elmennek, persze hogy elmennek. Aztán Sajtos Báni mondja még: — Megszervezem a gazda-kört, most már látom, meg kell szervezni. A csengők szólnak, hívják a küldötteket. A kongresszus folytatódik. * Elhelyezkednek a küldöttek, s beszélgetve várják, hogy szétnyíljon a függöny. A szabolcsi küldöttek között ül Molnár bácsi, ko- esordi tanító. Öszes, komoly férfi. Zsebkendőjével töröli homlokát, azután megszólj. — Furcsa érzésem van. Szeretném, ha a kongresz- szus még tovább tartana, mint ameddig tart, és szeret­nék már otthon is lenni. — Miért? — Hogy elmondjam, ami itt van. Kikívánkozik be- löiem, sok. Nagyon sok. Micsoda feladatok várnak ránk! Üj életet kezdhetünk Kocsordon. S én tudom, hogy a nép vár engem. Hogy hogyan is volt Mi volt. Üj életet fogunk kezdeni! Soha még nem volt ilyen érdeklődés, ilyen akarat a községben. Hatha még most en beszámolok a hallottakról, látottakról. Int, nevet. — Türelmetlen vagyok, na. # Este, a parlamentben. Nagy Imre elvtárs beszélget a küldöttekkel. Most éppen Márta Sándor áll előtte, a fényeslitkei Fürst Sándor tsz. DISz-titkára, s mellette Bíró János, a ryírtassi Szabad Nép tsz. tagja. Márta Sándornak megilletődött a hangja, szinte ünnepélyes. Minisztertanácsunk elnöke mosolyog, talán még melegebben, mint szokott. Márta Sándor szól éppen:-f- Ez az épület, úgy érzem, a mienk. — Az is.-— Azon keresztül, hogy mi termelőszövetkezeti ta­gok vagyunk, hogy dolgozunk, hogy a kötelességünknek mindenkor eleget teszünk. Meg abból is érezzük, hogy itt lehetünk, egyszerű parasztemberek, abban a palotá­ban, amit csak képről ismertünk eddig, hogy a népfront ezt lehetővé tette, hogy a kormány meghívott minket. De azt is érezzük, hogy tovább még jobban kell dolgoz­nunk. Az összes lehetőségeket ki kell használnunk, tud­juk mi ezt: dolgozó parasztok. A meghatott, ünnepélyes szavakra Nagy Imre elv­társ is mély érzéssel válaszolt. — Ha az elvtársak a kongresszuson hallottak alap­ján végzik el feladataikat, akkor eleget tesznek a Haza­fias Népfront tervezeteinek, és résztvesznek a dolgozó nép államának megszilárdításában. Márta Sándor szeme tüzel. — Erre Ígéretet teszek. S a nép államának vezetője, s a nép egyszerű gyer­meke kezet fog. A dohányfermentáló dolgozói között Tegnap délután műszak után lelkeshangulatú röp- gyűlés volt a nyíregyházi dohányfermentálógyárban. A dolgozók a mechanikai üzemrészben gyűltek össze, ahol Perczel Kálmán munkaérdemrenddel kitüntetett üzem­vezető felolvasta Nagy Imre elvtárs felszólalását, me­lyet a Hazafias Népfront kongresszusának vasárnapi tanácskozásán mondott. Különösen hangsúlyozta a be­számolónak ezt a részét: ..A kormány a Hazafias Nép­frontra kíván támaszkodni, a nép erejébe vetett hittel és bizalommal. De sikeres működésének csak a kölcsö­nös bizalom lehet az alapja.” Szita János párttitkár elvtárs szót kért és elmon­dotta, hogy ez nemcsak a kongresszus küldötteinek szól, hanem az egész ország dolgozóinak, — a fermen­tálógyár dolgozóinak is. „Nos, feleljenek az üzem dol­gozói, megadják-e kormányunknak ezt a becsületes munkán alapuló messzemenő segítséget?” Suska elvtárs. az üzemi szakszervezet elnöke, tájé­koztatta a gyár dolgozóit a november 7, valamint a tanácsválasztások tiszteletére tett felajánlások eddigi teljesítéséről. Elmondotta többek között, hogy a dolgo­zók 80 százaléka tett eddig felajánlást, de az üzemi bi­zottság tovább szélesíti a versenymozgalmat és a dol­gozóknak legalább 85 százalékát beszervezi a ver­senybe. Majd ismertette, hogy a vállalat 1954. évi ter­vének október 25-ig esedékes részét a dolgozók 117.7 százalékra teljesítették, az export-tervet pedig 110.2 százalékra. A versenyben eltelt három hét alatt 17 szá­zalékról 6 százalékra csökkent a normán alul teljesítők száma. Az üzem dolgozóin múlik, hogy a felajánlás minden pontját sikeresen és maradéktalanul teljesítse a vállalat. Orosz Zsuzsánna, az „Élelmiszeripar Kiváló Dolgo­zója“, aki tegnap 149 százalékot teljesített, kijelentette, hegy minden nap legalább 150 százalékot fog teljesí­teni. Iszlai Gáborné sztahanovista válogató, aki 180 százalékot ért el, átlagosan 200 százalékra, Buskó Jó- zsefné sztahanovista válogató, aki 156 százalékot ért cl, 160 százalékos átlagteljesítményre tett felajánlást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom