Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-01 / 232. szám

2 1954 október 1, péntek Fél esztendő az enesenesi 0 * Uj Elet tsz-ben Népnevelők tapasztalatcseréje Az elmúlt héten az en- csencsi Üj Elet termelőszö­vetkezetben, ha két tag, de különösen, ha két asz- szony összetalálkozott, első szavuk az volt: „Hallot­tad-e mái', hogy Kodánét bevitték a szülőotthonba. ’ ■— „Vájjon íiú lesz-e, vagy lány?” — találgatták a vi­lág legtermészetesebb hang­ján. Mintha ez másképpen nem is lehetne és nem is lett. volna másként soha.— Pedig itt a Sőre-tanyán a most élő asszonyok közül is de sokan feljajdultak ‘Kodánéhoz hasonlóan Ze- lenski gróf dohányföldjén, de akkor még csak gon­dolni sem mertek volna arra, hogy egy fogat azon­nal vigye őket a szülőott­honba, hiszen szülőotthon sem volt Nyírbátorban. A bába is legtöbb esetben az idősebb szomszédasszony, vagy a komaasszony volt. Milyen sok mindent el­felejtet az emberekkel 10 esztendő!... MI TÖRTÉNT FÉLESZ­TENDEJE? Nemcsak 10 esztendő, néha egy félév is fátylat borit a hat hónappal ez­előtti állapotokra. Ez tör- 'tént itt Encsencsen is az ;Űj Élet termelőszövetke­zetben. Áprilisban a szö­vetkezet tagjainak több mint a fele beadta a kilé­pési nyilatkozatot. Azt ma már nehéz megtudni, hogy miért is történt meg ez a dolog, amit mostmár ma­guk is valamennyien szé- gyelnek. A kilépni szándé­kozók között volt Fekete János, a jelenlegi elnök is. (Daróczi elvtárs, aki annak idején volt az elnökük, most egyéves elnökképző liskolán tanul.) Fekete elv­itársnak a feleségét Jakab Andrásné kulákasszony fetlegesen Is bántalmazta és több termelőszövetke- izeti asszonyt megfélemlí­tett, hogy így, meg úgy tesz, ha a szövetkezetben maradnak; (A termelőszö- !vetkezet ellen izgató ku- lákasszonyt később, ami­kor a hatóságoknak is tu­domására jutott az ügy, börtönbüntetésre ítélte a bíróság.) Ez az eset is hoz­zájárult ahhoz, hogy töb­ben ki akartak lépni. Fe­kete elvtárs kissé restel­kedve így beszél a kilé­pési szándékukról: „Tudja, elvtárs, még mindig van­nak olyan emberek, akik ugyanannyi munkáért na­gyobb szalonnát szeretné­nek vágni, mint a másik, sőt még olyanok is, akik kevesebbért többet akarná­nak.” Nem Fekete elvtárs, nem is szövetkezetbéli mondta el, hogy néhányan sokal- lották Koda András ser­téstenyésztő jövedelmét. Azt követelték, hogy az ál­lattenyésztő se kaphasson többet, mint ők. Nem vet­ték azt figyelembe, hogy Koda András télen is, va­sárnap is ott ál) sokszor harmadmagával az állatok mellett. A feleségét meg a burgonyaszedésből vitték be a szülőotthonba. Szóval szorgalmas, dolgos embe­rek. Ezért kapott a Koda- család most is 63 mázsa kenyérgabonát. A FELVILÁGOSÍTÓ SZŐ EREJE Más szövetkezetben is megesik az, hogy a kulá- kok megfélemlítenek egyes tagokat. Mégis miért volt itt ilyen nagy a visszaha­tás, amikor a múlt évben is jó eredménnyel zártak? A legfőbb ok talán az, hogy 6 kilométerre van a Sőre-tanya a kövesúttól és a községtől is, ahová talán még a madár sem jár. Rit­kán jutnak el ide a me­gyei tanács dolgozói, de a járási funkcionáriusok mo­torkerékpárja is sokkal ke­vesebbet berreg ezeken a homokos utakon, ahol egy­két helyen a nagy homok miatt még le is kellene szállni. Amikor tavaszon a járási pártbizottságon hírt szerez­tek arról, hogy az Üj Élet tsz-ben mi a helyzet, — hamar megváltozott a kép. Megjavult a termelő- szövetkezet kapcsolata a járási szervekkel. Kint is jártak többször a szövet­kezetben, be is hívták őket Nyírbátorba. A jobb kap­csolat, a segítés, hogy mi­lyen eredményekkel járt, azt mi sem bizonyltja job­ban, mint az, hogy augusz­tus végén minden tag visz- szakérte belépési nyilatko­zatát és mint rossz emlé­ket, széttépte. Sőt ennél is sokkal tovább jutottak. 5 új tagot vettek fel azóta maguk közé. Méghozzá ugyancsak tekintélyes em­bereket. Daróczi János 14 holdas középparaszt, Kecs­kés István és Farkas Já­nos családja ma már a régi tagokkal együtt a leg­jobb meggyőződésük sze­rint fejlesztik szövetkeze­tüket. Természetesen helytelen volna azt mondani, hogy egyedül az változtatta meg ebben a szövetkezetben a hangulatot, hogy a fenye­gető kulákot lecsukták és a járási szervek többet se­gítettek felvilágosító szó­val, jótanácsokkal a ter­melőszövetkezetnek. Üjra megerősítette bennük a kö­zös gazdálkodás fölényét a munkaegységenként jutó 6 kiló 80 deka kenyérgabo­na, meg az is,1 hogy eddig már 10 forint körül osz­tottak készpénzt, de rövi­desen (a zárszámadáskor) ezt 25 forintra egészítik ki és még emellett jócskán jut burgonya, kukorica és sok minden egyéb. Mégis felvi­lágosító szó nélkül, politi­kai munka nélkül olyan volt ez a szövetkezet, mint az a fiatalasszony, akinek a férje tele kamrát ad, de az anyja nem tanította meg főzni. (Zelenski Ró­bert gróf nyilván nem ta­nította meg gazdálkodásra a volt cselédjeit.! Meg kell azonban mon­dani, hogy már újra hiba van azzal a bizonyos „kap­csolattal”. Egy nappal előt­te, hogy Encsencs község­ben sor került a népfront bizottság megválasztására, az Üj Élet termelőszövet­kezetben erről még semmit sem tudtak. GAZDAG ESZTENDŐ A fél esztendő eseményei pedig bizonyították a gya­korlatban azt az igazságot, hegy mindenütt ott kell lennünk, különben az el­lenség üt tanyát. Erre a j kicsi tsz-re bátran rá lehet mondani, hogy most a me­gye egyik legjobb szövetke­zete. Valamennyi rozsveté­sük olyan, hogy a földje már nem látszik, a búza alá előkészítették a talajt, a burgonyájukat- is kiásták, csak a kukoricatörés van bátra. Egy silót már meg­töltöttek s a napokban még egy ároksilót készítenek. — Tavaly jutalomként egy világvevő rádiót kaptak a dohánybeváltótól, — az idén még szebb dohányuk van. Hosszan lehetne még sorolni állattenyésztési ter­veiket is. Most vettek 130 darab juhot, jól tejelő te­henekkel egészítik ki a szarvasmarha állományukat és így tovább. A tagság panaszai itl már ilyenek: Miért nem lehet mindig kerékpárt kapni Nyírbátorban? Mikor lesz már az ő tanyájukon vil­lany és telefon? Most ado­gatják el a tavalyi búzát, hogy az ideinek helyet csi­náljanak. Fekete János 19 mázsa tavalyi búzát adott el. Breg Ferencné özvegy­asszony a fiával 35 mázsa kenyérnekvalót kapott. — Már eddig 6000 forintot árultak csak gabonából. Az ezer forinton felüli férfiruhákat és a 3—400 fo­rintos pulóvereket keresik az üzletekben. Az Üj Élet tagjai jó munkájukkal hozzájárul­nak ahhoz, hogy majd ke­rékpárból is annyi legyen, amennyire éppen szüksé­gük van, de jó munkájuk mellett forintjaikkal is se­gítik az államot (minden tag jegyzett békekölcsönt), hogy hosszabb legyen a villanydrót és telefonhuzal, és a következő években el­érjen az Űj Élet tanyájáig. Csikós Balázs. AZ ÚJ ÉLET ÚT JAM Vajda Miklós népnevelő munkában Vajda Miklós a biri [ pártszervezet népnevelője. A békekölcsönjegyzés előtt | is becsülettel végezte mun­káját a dolgozo parasztok! között. Gyakran hívta fel j figyelmüket az időszerű me­zőgazdasági munkák elvég- zésére. Meg is fogadták ta- j nácsait. Vajda elVtárs most' a kölcsönjegyzési munkából is becsülettel kiveszi részét. Fáradhatatlanul beszélget a dolgozókkal: a kölcsönjegy- zés hogyan és milyen mó­don segíti elő a dolgozók jólétét, kulturális színvona­luk emelését. Elmondja pél­dául, hogy a lejegyzett és befizetett készpénzösszeg 25 százaléka a községben ma­rad. Az ittmaradt összegből kultúrházat, a gyermekek­nek meg játszóteret akar építtetni a tanács. Elmond­ja, hogy a kÖlesönjegyzés hogyan segíti elő azokat a beruházásokat, amelyek nyomán több kisgéphez és szerszámhoz j Lit a dolgozó parasztság. Sok dolgozó meg is ér­tette a kÖlesönjegyzés jelen­tőségét. Jó nevelőmunkája nyomán 15 dolgozó paraszt írta alá a jegyzési ívet. 150 —200 forintos jegyzéssel. Vgy tisxadadai népnevelő Virág István tiszadadai népnevelő nagyon jól tud­ja, hogy munkáját a dolgo­zók között csak úgy tudja eredményesen végezni, ha először a maga példamutató és nevelőmunkájára alapo­san felkészül. Ezért rend­szeresen elolvassa a napi sajtót, a kÖlesönjegyzés al­kalmára kiadott brosúrákat s azok segítségével indul útra. Ezekután érthető is, hogy nem éri váratlanul a dolgo­zók számos kérdése. A té­nyek erejével bizonyította be Tiszadada fejlődését az elmúlt 10 évben. Elmondot­ta, hogy a Keleti Főcsator­na megépítésével hány dadai dolgozó végezhet ön­tözéses gazdálkodást, vagy hogyan változott meg a község gazdasági és kultu­rális élete. Nagyon sokszor előveszi a papírt és ceruzát, Sok múlik € A szeptember 28-i Nép­lap vezércikke rámutat, mi az oka annak, hogy egyes községekben a nevelők nem tudnak alapos felvilágosító munkát végezni a békeíiól- csönjegyzés érdekében. Röviden beszámolok arról, hogyan végeztem a nagykál- lói Vörös Zászló termelő- szövetkezetben ezt a mun­kát. Vasárnap korán reggel a járási tanács egyik dol­gozójával felkerestük a tsz. vezetőségét és elmondot­tuk jövetelünk célját. Az­leül a gazdával és elkezde­nek számolgatni: évről-évre hogyan növekszik a jöve­delmük, hogyan változik meg életük a dolgozó pa­rasztoknak. Rámutat arra is, valamennyi dolgozónak hozzá kell járulni ahhoz, hogy jövőre több cipő, több ruha, több műtrágya jusson a falunak. Virág elvtárs nem sajnál­ja az időt. 2-3 órát is elbe­szélget egy-egy dolgozóval. Ha nem sikerül először meggyőzni, nem hagyja annyiban. Felkeresi más­nap, vagy harmadnap. Meggyőző agitációjának meg is van az eredménye. Eddig 16 dolgozó parasztot jegyeztetett le. Mindannyian meggyőződhettek arról: va­lóban jó helyre adták a pénzt, százszorosán fog gyü­mölcsözni egész dolgozó né­pünk javára. népnevelőn bői. Beszéltünk a termelő-' szövetkezeti tagok megvál­tozott életéről is. Aztán szívesen jegyeztek a szö­vetkezet tagjai. Még aznap 2600 forintot írtak a jegy­zési ívre. Gyuricska József tsz-lag és családja otthonában ar­ról beszélgettünk, milyen segítséget toptak eddig is a dolgozók államától s m;t kell tenni, hogy ez a se­gítség állandóan fokozód­jék. Gyuricska igazat adott nekem. Számos olyan ese­Mit kapott Baktalórántháxa a% elmúlt 10 év alatt * Nincsen megyénkben olyan község, amelyik ne tudna felmutatni valamit, amit felszabadult élete első .tíz esztendejében kapott. 'Bármerre megyünk, min­denütt szorgos kezek mun­káját láthatjuk. Akár a mezőkön nézzük a sorba szántott barázdákat, akár új épülettömböket látunk, érezzük, hogy ezt mi építet­tük, ezért mi dolgoztunk, ez a miénk. Örömmel tölt el minden becsületes embert ez a tu­dat; Ilyen örömmel értesí­tett bennünket a baktaló- rántházi járásból Albert Antal elvtárs is. Sokat ka­pott Baktalórántháza az el­múlt 10 esztendő alatt: ,»Nyáron poros, ősszel sá­ros falu volt Baktalóránt­háza. Nem volt bekötő út a község és a határ között, s ha a parasztember ilyenkor őszidőben ment a határba, sokszor mérgelődött a gid- res-gödrös rossz úton. Nem­csak azért, mert rázott a szekér, hanem ha esősre fordult az idő. a kerék agyig süppedt a sárba. A felszabadulás után, amikor az anyagi helyzet lehetővé tette, első dolguk az volt, hogy az utat szedték rend­be. Ma már betonút köti össze a községet határával, könnyen kocognak kifelé a lovak, tehenes szekerek, és vígabban hozzák haza a pa­rasztok két kezük munkájá­nak gyümölcsét. Aztán 1949-ben elhatároz­ták egy páran, hogy szövet­kezetét alakítanak. Köny- nyebb lesz a munka, ha kö­zösen végzik, a jövedelem is nagyobb lesz. így alakult az Űttörő tsz., amelynek ma már 23 család a tagja 45 fővel. Szép eredményeik vannak, úgy látják, nem csinálták rosszul, amikor a közös gazdálkodást válasz­tották. A falu népének régi vá­gya teljesedett még a há­roméves terv során. 17 hol­dat és 800 négyszögölet gyümölcsösitettek 20.000 fo­rint értékű fával. Megkötöt­ték a futóhomokot és sok­sok gyermeknek szereznek örömet a piros almákkal, csengő barackokkal. Féltek a baktaiak 10 év­vel ezelőtt a tűztöl is. Ha szélvész kerekedett, retteg­ve figyelték, a keményt, ki ne gyulladjon, mert a falu a tűz áldozatául eshet. Nem volt semmi felszerelé­sük tűz esetére. Csupán egy deszkabódé ücsörgött magá­ban, tehetetlenül, mintha mondta volna az emberek­nek: ,.Ugyan hiába néztek rám, én nem tudnék rajta­tok segíteni.” Ma a községi tanács vb. épülete mellett új épület áll: az új tűzoltó­szertár, minden szükséges tűzoltószerrel felszerelve. A járási székhely legna­gyobb büszkesége, — amely nemcsak a megyében, de az országban is ismertté tette Baktalórántháza nevét, — a tüdőszanatórium. Az egy­kori kastély gőgös lakói helyett tüdőbeteg emberek laknak a szép fehér szobák­ban. A dolgozók százai gyó­gyulnak meg benne, igazo­lásul a jelszóhoz: „Nálunk legfőbb érték az ember!“ Még nagyon sok mindent sorolhatnánk fel itt. Beköl­tözött a boldogság az egy­kori sötét kis házakba. Ha megérkezett az éj, nem lámpafénynél vakiáinak már a tiszta, rendes házak lakói. Ég a villan}-, szól a rádió, mondja a híreket, amelynek meghallgatása örömmel tölti el a hallga­tókat. „Üjabb eredmények születtek.” És nemcsak ilyen vilá­gosság érkezett Baktaló- rántházára. Kigyulladt a kultúra fénye is. 14 nevelő vezet be 409 gyermeket a tudás várába, öröm a szü­lőknek, öröm a nevelőknek, gyermekeknek, hogy ebben a várban szépen haladnak. 34 középiskolás tanul közü­lük a városban. Eddig 8 katonatiszt és 4 rendőrtiszt végzett; mindnyájan az or­szág békéjére, rendjére vi­gyáznak. — Az új kuitúr- házat, sportpályát, amit eb­ben az évben adtak át ren­deltetésének, szintén na­gyon várták a baktaiak. Elmondhatnánk még azt is, hogy a földeket traktor szántja, hogy a közelmúlt­ban alig volt egy-két em­bernek kerékpárja, most 250-en mennek kerékpárral munkahelyükre, megkímél­ve magukat sok-sok fárad­ságtól. Mind tudják ezeket a község, a járás lakói. Büszkék is eredményeikre. Büszkén gondolnak az el­múlt tíz esztendő munká­jára, s most a közelgő fel­szabadulási évfordulón arra is gondolnak, hogy a kö­vetkező tíz esztendő alatt még többet építenek, szebbé varázsolják kedves faluju­kat.“ • tán minden egyes csa­ládtagot lakásán kerestünk fel. 27 tsz-tagot látogattunk meg. Munkánk kezdetén voltak ugyan nehézségek, de aztán elmondtuk, mit eredményeztek az eddig jegyzett kölcsönök, s hogy mi minden létesült a dol­gozók kölcsönadott pénze­teknek jutott az' a fel­adat, hogy a felesleges szá­lastakarmányt összegyüjt- sék, felvásárolják a terme­lőktől és eljuttassák oda, ahol arra szükség van. A tapasztalatok azt mutatják, hogy eddig nem végeztek kielégítő munkát ezen a téren. Igaz, vannak szép eredmények is, mipt pél­dául Jánkmajtison, ahol a takarmányfelvásárlás ter­vét már 150 százalékra tel­jesítették, vagy Aranyos­apátiban, ahol szintén tel­jesítették már a szálasta­karmány felvásárlási tér­tét sorolt fel, amely meg­mutatja, hogy bőségesen visszatérülnek a kölcsön­adott összegek. Most rém zárkózott el a jegyzés elől Gyuricska József, sőt leá­nya, Zsuzsanna is 100 fo­rintot adott kölcsön a dol­gozók államának. Szászi István Nagykálló. vet. Sok községben azon­ban, mint például Gáván, Vencsellőn és Tiszaberce- len még meg sem kezdték a szálastakarmány felvá­sárlását. Pedig van takar-! mány bőven. A dolgozó) parasztok kínálják is a ta­karmányt. Sérelmezik, hogy a földművesszövetkezet nem vásárolja. A földmit- vesszö vet kezeteknek — kü­lönösen a nyíregyházi já­rásban — javítani kell munkájukon, Több szálas­takarmányt kell felvásá-; rolni a dolgozó parasztok-1 tói, Dorogi Mihály MÉSZÖV, Vásároljanak több szálastakarmányt a földművesszövetkezetek A földművesszüvetkeze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom