Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-26 / 228. szám

18S4 szeptember 2«, vasárnap KtCUP — Ezt a kévét még lefűz­zük ... csak vigyázz, gyerek, nehogy macskát fogjon a drót, — szólt le a létra tete­jéről fiának Lakatos Józsi bácsi. Persze, közben ő is vigyázott, mert már ideje lett volna igazítani a létrán, amely Kovács Istvánék la­kásához volt támasztva. — Ugyanis a létra teteje már jó egy méterrel került ar­rébb, mint az alja. Ennyit csúsztatta odább a tetőfe­dők megszokott mozdulatai­val Józsi bácsi, közben igaz­gatta, fűzte a tetőre kerülő kévéket. Régi mestersége ez Józsi bácsinak. Több, mint 40 éves gyakorlat van háta mögött. Nemhogy Kéken, de még a környéken sincs olyan, aki takarosabban, jobban egy­másra tudná illesztgetni a kévéket, úgy, hogy azokon •még 10 év múlva se csurog­jon át az eső. Kovács István is mindig azt mondta télen a feleségé­nek, hogy: — Akkor lenne jó tető ezen a tanyaépüle­ten, ha Lakatos Józsi bácsi fedné be. A LAKATOS-CSALÁD VÁLASZTÁSA „ Akkor még nem gondolta . ezt komolyan Kovács Ist­ván. Akkoriban Lakatos Jó­zsi bácsi még csak nem is pendítette úgy a szót, hogy 5 hold földjével és amellett tetőfedő szaktudásával a Pe­tőfibe, vagy akármelyik ter­melőszövetkezetbe is belép. , Most meg itt van. Az egyik ,l:nap megfogta a főutcán Tolnai Istvánnak, az elnök­inek a kabátját és csak any­ányit mondott: •— Közétek lépnék. — Nem rajtam múlik. ír­ja alá Józsi bácsi a belépési nyilatkozatot, aztán majd eldönti a szövetkezeti gyű­lés, hogy közénk való-e. Én „mindenesetre Józsi bácsi mellett leszek, — válaszolta áz elnök, tfn' "Nem mondta, hogy miért pártfogolja Józsi bácsi ké­nyesét, de tudta, hogy min­denki ezt teszi majd a gyű­lésen, ha az idős ember fel­vételi kérelmére kerül a >li sor. Annak ellenére, hogy elérte az ötvenedik évet, jó munkásembernek ismerik a faluban. Fia is derék legény, leánya is dolgos, csak nyer a szövetkezet a Lakatos-csa­láddal. Ügy is volt. Egyhangúlag befogadta a Petőfi termelő­szövetkezet tagsága Lakato- sékat. Ma pedig már dolgozik is a két Lakatos. Ide, a Szöllősi-tanyára küldte őket a vezetőség, hogy a tanyai lakás tetejét hozzák rendbe, hogy az jó is és takaros is legyen. Ko­vács István, vagy a felesége, — szóval a ház lakói — is segítenek, ha szerét ejthe­tik. Most éppen Kovács ado­gatja fel a tetőre a kévéket. BAROMFI KELLENE A fűződrót elfogyott. Jó­zsi bácsi lejött a tetőről, de alig lépett a földre, máris a pipáját tömte. — De már egy ital vizet is innék, — mondta, miután a pipa már füstölgött. Kovács István érezte, hogy mondanivalója van Józsi bá­csinak. Jól sejtette, mert az öreg még egy nagyot pöf- fentett a jól szelelő pipából és megszólalt. Kérdezett. — Nem kellene azt a ba­romfiólat is rendbehozni? — Nem ártana, — felelte Kovács, aki még nem tudta, hogy hova akar a szóval ki­lukadni Józsi bácsi. Az meg újra csak kérde­zett. — Aztán csak ennyi ba- romfink van? — Ennyi, — volt a válasz, de most már értette Józsi bácsit Kovács is. — „Ugyan­az foroghat a fejében, ami nekem“ — gondolta és már toldotta is a szót. — „Hiába beszél az ember, hogy itt a pénz, csak a kezet keli ki­nyújtani érte, nem használ. Mióta rágjuk a vezetőség fejét, hogy hozzon naposcsi­béket. szerezzen kotlókat nem ér semmit a szó. A fe­leségem pedig éppúgy el­gondozna kétezer baromfit is, mint ahogy ezt az ötve- net babusgatja ...“ Tovább is akarta mondani, de várt, mit mond Lakatos József. Eltelt egy perc is, amíg meg­szólalt az idős ember. De ném a csirkedolgot foly­tatta. HIÁNYZIK A JÖSZÄG — Sok pénz hever itt a Petőfiben, amit össze kelle­ne szedni. Tegnap nézeget­tem a jószágállományt... Semmi... Nem azt mon­dom. hogy a meglévők gon­dozatlanok, bár jobban is kezelhetnék. Az a Korpai- gyerek nem a sertések mel­lé való ... De az a legna­gyobb hiba. hogy kevés a jó­szág. Mi van? ... Talán hét szarvasmarha, meg 50 disz­nó ezen a néhány baromfi n kívül. Na, meg az a 12 ló. Hát ennyi jószágnak kell lenni 320 hold földön? Emlékszem, — fűzte tovább a szót, — 15 évvel ezelőtt a kéki határ mind uradalmi föld volt. Ezen a helyen Szöllősi nagybirtokos jószágainak volt a tanyája. Arrébb a Nyárádiaknak volt két tanyájuk is. Aztán a Glück-tanya, meg ki tudja itt hirtelen elsorolni annak a sok embertszipolyozó úr­nak a nevét. .. Mind jószá­got neveltetett, hízlaltatott. abból gazdagodott. abból telt nekik a hetekig tartó mulatságokra is. A jövedel­met a jószág adja. Az, ha az árpát, kukoricát nem adjuk el, hanem felétetjük a jó­szággal. — Nem azért mondom ezt, mintha csak most lát­nám meg a Petőfi dolgait, amióta belül vagyok; nem két napja tudom ezeket. Láttam én már két hete is, mégis bejöttem. De valamit kell csinálni. Mert jó, jó, hogy az idén már eddig több, mint 7 kg. kenyérga­bonát osztatott a csoport egy munkaegységre, meg árpa is jutott szépen, de pénzből kétszer, meg háromszor any- nyi juthatna, mint most, ha jobban gazdálkodnánk. ZSÍR KELL A FÖLDNEK Kovács István nem szólt közbe, hiszen jól mondta Jó­zsi bácsi. Ugyanezen töp­reng régóta ő is. Azért nem terem úgy a föld sem, mint teremhetne, mert a kevés ; jószág után kevés a trágya is. Pedig ez a kéki sovány föld csak úgy terem jól, ha zsírt kap. És már mondta is Lakatos bácsinak észrevéte­lét. — Természetesen a föld­nek adni kell, hogy adjon, — helyeselte Józsi bácsi Ko­vács szavait. A beszélgetés közben meg­érkezett Lakatosék ebédje. Józsi bácsi leányának mind­két karja meg volt pakolva az ízes falatokkal. Ma még az asszony is jobban kitett magáért otthon. Hadd lás­sák a szövetkezetben, hogy nem a nincstelenség verte Lakatosékat a csoportba. Azonban hiába jött meg az otthonról küldött jó ebéd, már majdcsak kihűlt, de az öreg még most sem fogta meg a kanalat. Józsi bácsi csak beszélt, mondta, hogy mi a hiba, az­tán minden átmenet nélkül arról szólt, hogy így, meg így kell azon javítani. Ügy látom, Kovács elvtárs, te úgy gondolkodni, mint én, meg még egy néhá- nyan. Az legyen az első munkánk, hogy nyissuk ki a többiek szemét. A jószág, a jószág kell ide . .. Tehén, juh. baromfi, sertés két-há- romannyi, mint most, ak­kor aztán Baksiék a 40 má­zsa gabona mellé nem 10— 15 ezer forintot kapnak, mint most, hanem 40-et, 45-öt. Mikor a szónak a végére ért, megfogta a kanalat Jó­zsi bácsi. Persze, a fia is gyorsan megmarkolta, ne­hogy az öreg meggondolja a dolgot és tovább hüljön az étel. Kovács István is indult a konyha felé, ahol már régóta tányérban várta őt az ebéd. Még a leves kana- lazása közben is arra gon­dolt. hogy a szövetkezeti gyűlésen a hozzászólásában újra megpendíti a jószág­fejlesztés szükségét. (V. O.) Hármas-mozgalom a tanácsoknál A cím elolvasása után sokan felteszik a kérdést: * mi is az a hármas-mozga­lom és milyen célt szolgál? Röviden annyit: ami az ipari üzemekben a munka­verseny, közigazgatási vo­nalon az a hármas-mozga­lom. Az elmúlt időkben, ami­kor még a közigazgatásban is volt munkaverseny, az értékelésnél megállapítot­ták, hogy nem mérhető úgy, mint az ipari üzemekben. Ennek a felismerésnek a jegyében indult meg a köz­alkalmazottak szakszerveze­tének kezdeményezésére, a tanácsválasztások tisztele­tére a hármas-mozgalom, amely a következőket tar­talmazza. 1. Ne legyen aktahátralék! Fel kell mérni a hivatal­vezetéssel és a szakszerve­zettel karöltve osztályon­ként és községenként min­den vonalon az aktahátra­lékokat, az elintézetlen ügydarabokat, amelyekben dolgozó parasztságunk pa­nasza, kérése fekszik és eze­ket a hátralékokat, panaszo­kat legkésőbb a tanácsvá­lasztásokig feldolgozzák. — Nem lehet kétség aziránt, hogy az a tanácsdolgozó, aki a feladatát elvégzi e té­rén, megteszi kötelességét. De jó hatást tesz a dolgozó parasztra is, ha látja és ér­zi, hogy hónapok óta el­fekvő panaszát, adófellebbe­zését elintézik. 2. A bürokrácia elleni karc Célja, hogy a dolgozók körében újítások, javaslatok szülessenek, ami egysze­rűbbé, olcsóbbá teszi a köz- igazgatást, az aktaforgást megrövidíti. A munka színvonalának emelésére, az ügyrendek ki­alakítására, az ügyvitel egy­szerűsítésére indított moz­galom még nem érte el a kívánt eredményt. Vannak kezdeményezések a megyei tanács pénzügyi osztálya részéről, de ez még csak szárnypróbálgatás. Ki kell szélesíteni ezt a mozgal­mat, szülessenek javasla­tok, újítások, falun, váro­son egyaránt. Minél életre­valóbb javaslatok szület­nek, annál olcsóbbá tudjuk tenni a közigazgatást, ami nálunk azt jelenti, mint az ipari munkásnál az újítás és önköltségcsökkentés. 3. A törvényesség betartása Ez azt jelenti, hogy külö­nös gondot fordítsunk a be­gyűjtés, adófizetés, mező- gazdasági munkák terüle­tén mutatkozó feladatok maradéktalan elvégzésére. De ugyanakkor szigorúé • őrködjünk afelett, hogy aj parasztság részéről a jogos panaszokat orvosolni kell. Ne szerezzünk magunknak jogtalan előnyöket csak azért, mert vezető állásban vagyunk Amint láthatjuk, a hár­mas-mozgalom minde n j pontját gyümölcsözően le­het megvalósítani községi és járási tanácsoknál egy­aránt. Ennek előfeltétele az, hogy a szakszervezet és a hivatalvezetés karöltve dol­gozzon. Megyénkben ezen a te­rületen élenjár a kisvárdai járás, ahol felmérték az osztályokon az aktahátralé­kokat, sőt már jórészüket fel is dolgozták. Most pe­dig a községi tanácsoknál mérik fel az aktahátraléko­kat. Találtak olyan közsé­get, ahol július óta mintegy 90 darab beiktatlan ügyda­rab volt. A felsorolt adatokból lát­ni lehet, hogy a tanács­dolgozók a maguk sajátos területén bekapcsolódhat­nak az ipari munkások­hoz hasonlóan a mun­kaversenyekbe, hogy tud­ják pártunk és kormányunk célkitűzéseit megvalósítani. FR1CK GYÖRGY szakszervezeti területi bizottsági elnök. KISLEXIKON MIT JELENT A KOOPERÁCIÓ? Á kooperáció a munka megszervezésének egyik módja. Üzemek közötti együttműködést jelent. A technika fejlődésével a munkamegosztás fejlődik az iparban és a mezőgazdaság­ban egyaránt. F,gy-egy mun­kadarab elkészítéséhez az iparban, vagy cgy-egy mun­kafolyamat elvégzéséhez a mezőgazdaságban a legkü­lönbözőbb szakemberek munkája szükséges. Például ahhoz, hogy a termelőszö­vetkezetek jó munkát vé­gezzenek, szükséges az, hogy a gépállomásokkal megfele­lően együttműködjenek. A vetés időben való elvégzésé­hez az szükséges, hogy már előzőleg a bevetendő terüle tét a termelőszövetkezet le­takarítsa. hogy a gépállomás időben el tudja végezni a talajelőkészítést. De nem elegendő ennyi. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy a termelőszövetkezet vető­magról kellő időben gondos- j kodjon. Ennek biztosítása ! érdekében viszont egy má- ; sík vállalattal, a termény- forgalmival. vagy valame­lyik állami gazdasággal kell felvenni a kapcsolatot, hogy az a vetőmagot időben le­szállítsa. A kooperálásra te­hát mezőgazdaságunkban is szükség van. Kedves Szomszédok! A napokban jártomban-keltemben egyre csak az új nyugdíjrendeletről hallottam beszélni minden­kit. A legtöbben helyeselték, de sokan vannak, akik nem értették meg. Ezért ma erről lesz szó. A borbélynál jártam és ott voltam tanúja egy vitának. Az egyik vendég kifogásolta, hogy most már három százalékot vonnak le a nyugdíjalapra. „A levonás kétszeresére emelkedett, a nyugdíj pe­dig nem” — mondta a vitázó vendég. Van egy pár ilyen ember, de ezeket könnyű leszerelni, mert nincs igazuk, csupán el kell olvasni figyelmesen a rendeletet. Ugyanakkor arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy a bérből levont összeg csak kis há­nyadát teszi ki a kifizetett nyugdíjösszegeknek. Ez­zel csupán hozzájárulunk a nyugdíjalaphoz. A rendelet a bérből, fizetésből élőkre, a munka- viszony alapján nyugdíjra jogosultakra vonatkozik. A rendelet egyik legfontosabb pontja, hogy az alapnyugdíjat a 15 százalékról a fizetés 50 százalé­kára emeli fel az életbelépése után nyugdíjba menő dolgozóknak. Ezen felül az 1945 után munkában eltöltött évekre évi egy százalékos nyugdíjpótlék jár. A nyugdíjjogosultságra továbbra Is tíz évi szolgálati idő szükséges. Az ilymódon megállapításra kerülő nyugdíj legkisebb összege havi 500 forint. A nyugdíj — ellentétben az 1952-ben megjelent rende­lettel — a nőket 55, a férfiakat 60 éves koruktól il­leti meg. Eddig az ilyen korban nyugdíjba menők a keresetük 15 százalékát kapták meg alapnyugdíj címén, a legkisebb nyugdíj összege havi kétszáz forint volt. Az új rendelkezés tehát azt jelenti, hogy például a havi 1200 forint fizetésű, hatvan éves ko­rában nyugdíjba menő dolgozó a jövőben havonta háromszor annyit — hatszáz forint — alapnyugdíjat kap. Ehhez hozzá kell számolni még a felszabadu­lás után eltöltött munkaidőt, amelyre évenként egy százalék nyugdíjpótlék jár. A NYUGDÍJPÓTLÉK azoknak a nyugdíjasok­nak jár, akik nyugdíjazásuk után nem dolgoznak. Ha munkába állnak, nyugdíjazásuk erre az időre ideiglenesen szünetel. Egyes, különösen nehéz testi munkát végzők, mint például a bányászok, egész­ségre ártalmas munkahelyen dolgozók, mint a ko­hászok. aztán a rokkantsági nyugdíjban részesülők a felemelt összegű nyugdíj ötven százalékát, akik pedig baleset következtében rokkantak meg, a fel­emelt összegű nyugdíj 75 százalékát akkor is meg­kapják, ha munkába állnak. Az új rendelet különösen gondoskodik az üzemi baleset, vagv foglalkozási betegség miatt megrek- kantakról. Ezek alapnyugdíja a fizetésük nyolcvan százalékáig emelkedhet, és az 1945 után eltöltött munkaidőre évi egy százalék nyugdíjpótláÍJ is jár. A rendelet biztosítja azok számára a korábbi nyugdijat teljes összegben, még ha dolgoznak is, akiknek nyugdíját az eddigi szabályok szerint álla­pították meg. Ha nem dolgoznak, nyugdíjpótlékot kapnak, 30 százalékot, azonban a nyugdíj összege itt sem lehet kevesebb havi 500 forintnál, és nem haladhatja meg keresetük 75 százalékát. A már nyugdíjbanlévők, akiknek munkaviszonya 1954 július elseje előtt megszűnt, november elsejétől 25 száza­lékos nyugdíjpótlékban részesülnek. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogyan kap­ják nyugdíjukat azok, akik nem érték el még a korhatárt. Ezek változatlanul kapják a nyugdíjat^ míg a korhatárt nem érik el. A korhatár elérése után, vagy rokkantság esetén 25 százalékos pótlék illeti meg őket. A pótlék nem jár arra az időre, amikor munkába állnak. Azok számára, akiknek a régi szabályok értel­mében nyugdíjjogosultságuk szeptember 30-ig meg­nyílik, választhatnak a régi és az új rendelkezés alapján járó nyugdíj között. Akik a régi rendelke­zés szerint választják, október 31-ig kell kérelmü­ket benyújtani a Szakszervezeti Társadalombizto­sítási Központ illetékes szervéhez. Ez esetben a munkaviszony fennállása esetén is megkaphatják nyugdíjukat, de nem részesülhetnek az új rendelet kedvezőbb feltételeiben. Lényegesen emelkedik az özvegyek és árvák nyugdíja. Nyugdíjuk az eddig megállapított ösz- szegnél 25 százalékkal lesz magasabb. Tehát látható a lényeges javulás a nyugdíjasok életszínvonalában. Mert végeredményben az a dol­gozó, aki a felszabadulás óta állandóan munkában volt és ezévben megy nyugdíjba, fizetésének 55 százalékát kapja meg nyugdíjként. Ebből pedig már szépen meg lehet élni. Azzal fejezném be mai beszélgetésünket, hogy mostmár még úgy sem kell félni a kortól. Derűs, nyugalmas öregség vár ránk. rle azért persze kedv ­ben legyünk mindig fiatalok. — dóira« -­ÚJ TAG - ÚJ JAVASLAT özhiiFé tétetikll a NÉPLAP REodeiet I H nCrLr r nRGVRRHZOJRl

Next

/
Oldalképek
Tartalom