Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-25 / 227. szám

fVilág Qtaíetáwai ttpistuliefok /

AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRMECYEI BIZOTTSACANAK LAPJA

A mai «fámban :

Megalakult a Hazafias Népfront Bizottság Nyirmadan

(2. oldal.)

Látogatás a nyírbátori Vörös Csillag tsz.-ben (3. old.)

A minisztertanács határozata a sütőipar irányításának a helyi tanácsok részére történő átadásáról (3. old.)

Vasárnapi sportműsor (4. oldal.)

XI. évfolyam, 221. szám

AKA 50 FILLER

1951 szeptember 25, szombat

Javítsuk meg a tömegekkel való foglalkozást

Megyénk pártszervezeteire nagy és nehéz feladatok megoldása vár. Győzelemre kell vinni a békekölcsönjegyzést az őszi szántás-vetési munkákat és a tanácsválasztást. Nem vitás, hogy e fontos feladatok megoldását csak úgy koronázhatja siker, ha a pártszervezetek szoros kapcsolatban állnak a dolgozó tömegekkel, ha nevelőmunkával napról- napra fáradhatatlanul megmagyarázzák a párt helyes politikáját, lelkesítik és szervezik a tömegeket e feladatok sikeres végrehajtására.

A pártszervezetek agitációs munkájának kimeríthetetlen kincsestára pártunk III. kongresszusának anyaga. Megdönthetetlen érvekkel segíti a népnevelőket, hogy bebizonyítsák a dolgozó tömegeknek az új szakasz politikájának helyességét és azt, hogy a dolgozók alkotó kezdeményezése és fokozódó termelési lendülete hogyan függ össze saját élet- színvonaluk emelésével.

Pártszervezeteink kezdik megérteni, hogy a legfontosabb időszerű feladatokat a tömegek meggyőzése és nevelése nélkül nem lehet megoldani. A tiszaszentmártoni községi pártszervezet rendszeres és állandó népnevelő munkát végez a tömegek között. Ebben a munkában a legjobban dolgozó kis- és középparasztokra támaszkodik. A pártszervezet népnevelői nem csak a termelésre mozgósítanak, hanem meghallgatják és elintézik a dolgozók jogos panaszait és ügyes-bajos dolgait. Ez nagymértékben emeli a népnevelőmunka tekintélyét a falu előtt és számos becsületes dolgozó paraszttal erősíti a népnevelőcsoportokat. — Vaján Harsányi András 13 holdas középparaszt az elsők között jegyzett békekölcsönt és utána azzal fordult Urbán Sándor népnevelőhöz, hogy szívesen vállalná, ha megbíznák népnevelő munkával. Egyre több olyan népnevelőt találunk, akik példamutatóak és állandóan a tömegek között vannak. Ilyen népnevelő Szép Imre kisvarsányi dolgozó paraszt is, aki nem csak példamutatóan jegyzett, hanem másokat is arra serkent. A körzetéhez tartozó dolgozókkal rendszeresen elbeszélget, példamutató munkára és a beadás pontos teljesítésére serkenti őket. Hasonlóan dolgozik Szabados Károly nagykállói népnevelő is, aki papírral, ceruzával a kezében számolja ki a dolgozók életkörülményeinek javulását. A község eredményeinek fejlődésében mutatja meg, mennyire fokozódott a dolgozók munka- és termelési kedve, ugyanakkor tennivalóikról is beszél a dolgozókkal. Világossá teszi előttük: a kölcsön jegyzés mennyire segíti elő saját maguk és egész népünk fokozottabb jólétének megteremtését.

Bár népnevelőmunkánk az utóbbi időben sokat fejlődött, ez a fejlődés nem általános és nem kielégítő. Több pártszervezetünk elhanyagolja a tömegek nevelését. A politikai nevelőmunka szükségességét másodrangú kérdésnek tekintik. Ilyen például a petneházi, barabási pártszervezet, ahol a békekölcsönjegyzést csupán adminisztratív feladatnak tekintették, amelyhez nem szükséges a tömegek meggyőzése. De nem fordítanak megfelelő gondot az őszi munkára sem. Pedig most ez egyik legfontosabb feladatunk, mert jövőévi kenyerünk biztosításáról van szó! Pártszervezeteinknek nem szabad elfelejteniük: az új szakasz politikája és az ebből

adódó feladatok sikeres végrehajtása embereken múlik. És ezeknek az embereknek ismerniök kell a feladatok értelmét, jelentőségét, hogy harcolni tudjanak végrehajtásukért. Világosan kell látniuk: miért szükséges a korai szántás-vetés, a békekölcsönjegyzés hogyan szolgálja a dolgozók egyéni és társadalmi érdekeit, milyen hatalmas erőt jelent előrehaladásunk számára a Hazafias Népfront. Nevelőmunkánkkal olyan lelkesedést és aktivitást kell kiváltanunk a dolgozók körében, hogy azok érezzék: cselekvő részesei az ország életének, s rajtuk múlik az, hogy tesszük szebbé, boldogabbá hazánkat, hogyan valósítjuk meg virágzó mezőgazdaságunkat.

Nevelőmunkánk másik fontos feladata az, hogy a vezetők, a funkcionáriusok a tömegek között éljenek, s példamutatóak legyenek. Minden bizonynyal így a tömegek követni fogják őket. Menjenek bátran a tömegek közé és ott, akár egyénileg, akár kisgyűlósen beszélgessenek el problémáikról. Hallgassák meg a tömegek véleményét, mert tőlük nagyon sokat tanulhatnak. Ha a pártszervezetek átérzik a tömegek nevelésének fontosságát és megszívlelik bírálataikat, javaslataikat, akkor minden bizonnyal győzelemre visszük az új szakasz politikáját.

A HAZA JAVÁRA».

Egy sóstóhegyi népnevelő

jEgy példamutató jegyző

Mint szerte a megyében, Dombrádon is megkezdték a békekölcsön jegyzését. Gombos István 5 holdas dolgozó paraszt még az első napon 600 forintról szóló jegyzést állíttatott ki magának. Igazán elmondhatom, hogy még nem értem meg ennyi jót, mint mostanában — mondta a jegyzés alkalmával. A múltban alig tudtam megélni és ruházkodni, ma mindenem van. Fiam az egyik bányában dolgozik, mint szerelő s a legszebb ruhát csináltatja magának. Mindent megadnék én a népi demokráciának, mert sok dolgozó társammal így lettünk mi emberek. Ebben az országban látom én a dolgozók és gyermekeik életének boldogságát. Sok ezer forintot szeretnék én adni, de most csak 600 forintot tudok adni. De ezt szívesen és tiszta szívből adom.

A 61/2-néI

A 61/2. Építőipari Vállalat Beloiannisz-téri építkezésénél dolgozó építőipari munkások is példamutatóan jegyeztek ötödik Békekölcsönt. Nagy Sándor kőműves, aki nemrég jött a vállalathoz dolgozni, 500 forintot jegyzett. Kytrovics Kálmán kőműves és a Ka- nyári-testvérek havi fizetésük 50 százalékát jegyezték. A munkahely dolgozói tegnap délig valamennyien jegyeztek ötödik Békekölcsönt.

(Járási tudósítónktól.)

Csorba László, a sóstóhegyi Vörös Csillag tsz. népnevelője délután 2 órakor indult el köicsönjegyezte- tési útjára. 14 családhoz látogatott el, de minden házban szeretettel és örömmel várták, hogy a maguk hozzájárulását hazánk építéséhez odaadják. Amikor Makara Andrásnéhoz tért be, a jegyzés után is sokáig elbeszélgettek.. Maka- ráné örömmel számolt be arról, hogy milyen nagyot fordult az életük sora: „Én 1950 óta vagyok tagja a Vörös Csillag termelőszövetkezetnek és azóta nap- ról-napra látom fejlődni, szépülni és gazdagodni községünket és az egész országot. Tudom, hogy az én 200 forintomat is jó helyre

használja majd fel államunk. Tudom, hogy ez a' kölcsönjegyzés is a mi' hasznunkat és javunkat’ szolgálja.”

Csorba László, a sóstóhe-; gyi Vörös Csillag népneve-' lői közül elsőnek jelentkezett a párttitkárnál és: büszkén jelentette: tizen-J négy család 2400 forintot' jegyzett.

Fekete Bertalanná, Horváth Mihály agronómus és. Csorba János 3—300 forintot jegyeztek, hogy még több óvoda, iskola és csecsemőotthon épüljün községünkben is. Ezt az összeget kapjuk vissza majd a 200.000 forint szociális alapban is — mondották.

Csizmarik György.

A Faipari Vállalatnál

Több mint hetven munkás dolgozik a Keletma- gyarorszáai Faipari < Vállalatnál. t A közös munkában, a nehézségekben és rdunkjasi Serekben összekovácsoló- dott emberek ma már ritkán ‘ gondolnak a regi, rogyadozó, piszkos cs egészségtelen műhelyekre, amelyekben silány bérért kellett a fiatalságukat és az egészségüket feláldozniuk egy-két ember jólétéért. — Akkor csak álom volt, ami most valóság. A falakon még ott éktelenkednek a friss malterfoltok, az udvaron még ásnak, de mór vidáman és boldogan dolgoznak az újonnan felépült üzemrészekben. Nemrég fejeződött be az építkezés, s máris újat, még nagyobbat, még korszerűbbet akarnak.

Kevés a szó arra, hogy elmondjuk, milyen öröm és büszkeség feszítette mellüket, amikor a miniszter- tanács és a SZOT vándorzászlaját az élüzem címmel elnyerték. Üj kultúrházban ünnepelték az új üzem megépülését, amelyre több, mint félmillió forintot áldozott államunk. Akkor ők — a vállalat mind a hetvenhét dolgozója — ígéretet tettek, hogy elsősorban jó munkájukkal viszonozzák államunk gondoskodását. Es tegnapelőtt ez a fogadalom jutott eszükbe mindnyájuknak. Viszonozni az állam gondoskodását: az új

ebédlőt, a kultúrházat, a munkavédelmi berendezéseket, az egészséges, tiszta műhelyeket, a boldog, szép életet, amelyet már megkaptak és előleget adni arra, hogy holnap még szebben éljünk, még több ruha, kenyér és hús jusson asztalunkra: hogy valóság legyen az, ami eddig csak álom volt. Talán nem is ezekkel a szavakkal, de ezt mondta el Klebécz Károly asztalos dolgozótársainak, amikor a gyüjtőívvel felkereste őket munkapadjaiknál. Klebecz Károly az elsők között írta oda nevét és nyolcszáz forintos jegyzését a fehérre vonalozott papírra. Nem sok idő múlva aláírások, számok sorakoztak alatta. „Amit írunk, azt szívből adjuk” — mondották munkatársai, amikor lejegyezték 5-—600 forintjukat.

Klebecz Károly gyüjtőívén percről-percre nőtt a nevek és a számok sokasága. „Tudjátok elvtársak, olyan ez, mintha magunknak adnánk. Ebből a pénzből, — a mi forintjainkból — épülnek az új gyárak, iskolák, csecsemőotthonok, könyvtárak és ebből fog megépülni a mi szép nagy üzemünk is jövőre. Csak ez hétszázezer forintba kerül. Kell a pénz az államnak, hogy még szebbé tegye a munkások és parasztok életét” — mondogatta az aláíróknak.

N4GYHALÁSZ1 TERVEK

Mikor megtudtam, hogy az Ötödik Békekölcsön községünkben jegyzett összegének 25 százaléka visszamarad Nagyhalászban, mindjárt megbeszéltem a pénzügyi állandó bizottság tagjaival, meg a tanáccsal, hogy milyen célokra fogjuk ezt fordítani. Mert sok olyan kívánság él községünk dolgozóiban, amit pénz hiányában nem tudtunk megvalósítani. Itt van például a Peíőfi-tér. Csak 8 ezer forint áll rendelkezésünkre a tér rendbehozására, illetve szépítésére. De ez az összeg csak a körülkerítés költségeit fedezi. — Most, hogy a békekölcsön 25 százaléka visszamarad, megtudjuk valósítani tervünket. Építünk egy szabadtéri színpadot, ahol kultúrműsorokkal szórakoztatják majd községünk dolgozóit nemcsak a helybeli, hanem a városi színjátszó -csoportok is. Aztán asztalokat, székeket vásárolunk majd, ahol a fiatalság mellett az idősebbek is vidáman szórakozhatnak. Nem tervezünk nagy összeget erre a célra, de olyan parkot létesítünk, ahol minden dolgozó otthonosan,

kellemesen érzi majd magát. Az építkezés költség- vetését a ktsz. már készíti, nemsokára megkezdjük a munkát.

Mostmár bővíthetjük meglévő színpadunkat is, mert bizony a község lakosainak számához viszonyítva, elég kicsi volt eddig. Ezért nem is látogattak hozzánk gyakrabban városi kultúrcso- portok és művészek. Pedig községünk dolgozói szívesen látogatják az Állami Faluszínház előadásait, vagy inás rendezvényeket is. Ezután gyakrabban lesz részük ebben.

Ezeken kívül meg azt is tervbevettük, hogy a községi napköziotthont is kö- rülkcríttetjük. Most már teljesíteni tudjuk a Sztálinét! dolgozók kívánságát is. Ugyanis arrafelé, a faluvégen meg nincs hangszóró, habár eddig 6 hangszórót szereltünk fel községünkben.

Szép tervek ezek és megvalósításuknak örülne a község apraja, nagyja. — Azonban, hogy mindez megvalósuljon, a tervezésen kívül azt kívánja, hogy mindenki tudjon róla a köz ségben, azután pedig jegyezzen is minden becsületes dolgozó. Hiszen nemcsak arról a 25 százalékról van szó, ami közvetlenül ittmarad, hanem az egész jegyzés eredményéről. Sok lenne felsorolni, amit eddig is kapott a községünk. Van egy olyan gépállomásunk, amely csaknem minden mezőgazdasági munka végzéséhez szükséges gépparkkal rendelkezik. Napközi otthont, bölcsődét kaptak gyermekeink. Két új hidat, új apaállatistállót, Telektanyán új tanácsházát orvosi rendelővel, új kövesutat, a halárban számos tahidat kaptunk, a homoktanyán 65 darab új lakást állami kölcsönből, a faluban egy új iskolát a régi inellett, a régebben 18 nevelő helyett ma 27 nevelő tanítja gyermekeinket és ki tudja még hirtelen felsorolni, hogy mit kapott községünk államunktól. Éppen ezért határoz- *'#i cl magam én is, hogy SóO forintot jegyzek. Nem vártam a kölcsönjegyezte- tőket, hanem korán reggel felmentem a tanácsházára és jegyeztem. Utána magam beszéltem Simái András dolgozó paraszt társammal a jegyzésről, aki nyomban be is fizette, amit jegyzett. Erre én is befizettem 100 forintot. De a 200 forintot is befizetem a napokban.

Látom, hogy minden fillérünk megtérül, amit kölcsön adunk államunknak. Ezt saját gazdaságomon is érzem. Mert azok a kedvezmények, amit az utóbbi egy-két év során kaptunk, nagyban segítik gazdaságunk gyarapítását. Én is most építek egy nyárikonyhát kamrával. Ha nem lett volna jó a termésem, ezt sem tudtam volna megkezdeni. De ha műtrágyára van szükségem, megyek a boltba és veszek. Ha hiányzik valami mezőgazdasági felszerelésem, megyek a földmüvesszövetkezetbe és megvásárolom. Szóval államunk elég bőkezűen jutalmaz bennnüket, mi sem húzódhatunk vissza az állam megsegítésétől, mert- csak igy adhat még többet a falu, a család részére az állam is. Az még külön büszkeség, hogy lányom mint a tanács dolgozója jegyezhet békekölcsönt.

SÁRI ISTVÁN nagyhalászi 5 holdas dolgozó paraszt.