Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-03 / 208. szám

2 NÉPLAP 1954 szeptember 3, pétitek Nem csáhiszdmája a szövetkezeti vagyon Kizárják a kártokozó ellenséget a nagyvarsányi Szabadság tsz-ből Tőinek megyénk kultiiudu életéből Az eső szemerkélni kez­dett. Az emberek behúzód­tak a sűrű lombú fák alá, vagy a közeli házakba. — Nagy Sándor bácsi is abba­hagyta a zab aratását és védelmet keresett a kerülő kunyhójában. Kozma Lajos elvtárs, a járási pártbizott­ság munkatársa is itt talált menedéket az eső elől. Sza­badságát töltötte otthon, közben segített aratni. Jól esett neki, hogy segítheti is-e merőseit, a nagyvarsányi Szabadság termelőszövetke­zet tagjait. Az eső ugyan­csak megeredt. A szövetke­zet kerülője is előkerült a határból, beszélgetni kezd­tek. Virág József — a ke­rülő — régi idők emlékeit kezdte el sorolni. — Hát akkor még más volt, mikor nálam laktál, — mondta Nagy Sándornak Virág. Kozma elvtárs figyelmét nagyon megragadta ez a szó. Aztán megkérdezte Vi­rágot. — Magánál lakott? — né­zett a kissé elázott ruhájú emberre. — Ahogy mondom. Ná­lam volt kommenciós cse­léd, — düllesztette mellét. — Elég baj volt az ne­kem, — vette át a szót Nagy Sándor. — Még, hogy baj? — né­zett rá a kerülő. — Az ám! Mit "vszépíti most magát, — erősödött a hangja Sándor bácsinak. — Yalán már nem emlékszik vissza, hogy még enni is alig adott valamit. Dolgozni meg még éjszaka is kellett. De a fizetést! — legyintett kezével Nagy bácsi — azt sohasem adta ki rendesen. ISPÁN ÉS KULAK A TSZ-BEN Még sokáig esett az eső. A csőszkunyhóban pedig heves vita alakult. Nagy Sándor bácsi mindent a sze­mére hányt Virágnak, amit elkövetett vele, mikor cse­léd volt nála. És most a szövetkezet földjén vitat­koztak mind a ketten. Mert Virág is tagja volt még ek­kor a tsz-nek. Ekkor kezd­tek rájönni a többi szövet­kezeti tagok is, hogy kit tartanak maguk között. De féltek ám tőle nagyon. Hogy miért? Mert olyan szava volt annak, hogy nagyobb az elnöknél. De, hogy Sán­dor bácsi alaposan meg­mondta véleményét neki, másnak is kinyílt a szeme. Kezdtek alaposabban körül­nézni a szövetkezetükben. Nem ártott. Hamar megta­lálták Virág József párját, Terdik Jánost. Virágnak 30 holdnyi földje mellett volt egy üzlete is, meg kupecke- déssel is foglalkozott. Ter­dik pedig amellett, hogy csendőr volt, az ispánságot is ő látta cl Rablicz Zoltán birtokán. És akik régen cselédek voltak ke?e alatt, most azokkal dolgozott együtt a szövetkezetben. Dolgozott? Álljunk meg egy szóra. Ha Virágot megilleti a kerülőség, őt is megilleti az éjjeliőrség Mert bizony ő az volt. Már csak volt, mert a szövetkezet tagjai fényt derítettek disznósá- gaikra és kizárták soraik közül. Igaz, elkéstek a ki­zárással, mert sok kára esett a szövetkezetnek ab­ból, hogy köztük volt Virág meg Terdik A SZÖVETKEZET BOMLASZTÖI Nyíltan soha nem szólal­tak fel gyűlésen, vagy egyéb összejövetelen. Annál in­kább beszéltek egyebütt. Ha pedig nem beszéltek, akkor cselekedtek. Feleségeiket egyikőjük sem engedte dol­gozni. Hogy is engedte vol­na Terdik János volt ispán úrrr (három r-el kellett be­cézni) agykor fehér kesztyűt viselő feleségét dolgozni! Mert a hintóhoz az dukált, meg fátyol. A többi asszony pedig így gondolkozott: ,.Ha Terdikné, meg Virágné nem dolgozik, nekünk se mu- szály“. így aztán nem cso­da, ha a szövetkezet 40 hold kukoricája csak egyszer lá­tott kapát. Jó, ha húsz má­zsát fog teremni holdan­ként. A burgonya is na­gyobb termést hozna, ha többször forgatták volna abban a kapát. Meg, hogy a volt ispánné és kulákasz­szony részére nem mértek ki területet, a többi asszony sem fogadta el, hogy egyé­nekre osszák a területet. — Nem is felelős senki a föld­ért. „Bandában“ dolgozzák. Virágéknak jól jött ez. így aztán jobban tudták a kilé­pési hangulatot szítani. Mert ez Sikerült nekik. Kilencen adtáé.be papíron, hogy ki akarnak lépni. Igaz, ezt is Andrási György, Horthy hadseregének egykori tiszt- helyettese kezdte el. Régen várt már erre az alkalom­ra. Pedig nem lett volna szüksége, hogy kilépési pa­pírt írjon. Öt is kizárja a közgyűlés, ha eddig még si­került is lepleznie magát. — Ilyen emberekre nincs szük­sége a Szabadság-belieknek. Mert mit értek el Terdik János éjjeliőrségével is? Azt, hogy elveszett keze alól egy ekekapa. Ezt simán megúszta. Aztán hova lett a sok burgonya? Igaz, mivel nevelte volna 8—10 darab sertését Terdik, ha nem a szövetkezetével? És ezt is megúszta. Csak titokban be­széltek róla a tagok. Féltek tőle, mert régen ispán volt. Meg egy-két pohár bor is csordult egyeseknek Terdik hordójából. Ezzel tévesztett meg néhány szövetkezeti ta­got. Mint Gál Sándort. — Előbb leitatta, aztán elküld­te a szövetkezeti vezetőségi ülésre. Az meg elment és kérte, hogy váltsák le a ve­zetőséget és válasszák meg elnöknek Terdiket. Nem si­került a volt ispán terve. Virág József pedig nem sok­kal korábban a tsz. elnö­két, Virág Gyula elvtársat akarta megvesztegetni. Egy malacot ígért neki, ha a szövetkezet megveszi tehe­nét. Ez nem sikerült neki. Igaz, enélkül is havonként adta-vette a teheneket, ser­téseket Virág. Mert régeb­ben is kupeckedett. A szö­vetkezetben sem tudott vele felhagyni. ERŐSÖDIK A SZÖVETKEZET A szövetkezet tagjai meg­elégelték az ellenség mun­káját és kizárták soraik kö­zül mindkettőjüket. Most már megjavult a munka js. A betakarításra egyénekre osztják fel a területet is. Most már nincs, aki nyug­talanítsa őket Andrási Györgyön kívül. Öt meg ez­után zárják ki. A kilépni szándékozók véleménye is változott azóta. Szőke Sán­dor bácsi már visszavonta kilépési szándékát. Bent marad a szövetkezetben. Hogy is lépne ki, mikor ke­nyérgabonából előlegbe 2.1 kilót mértek és 30 deka ár­pát. Pedig csak 50 százalé­kát mérték szét. Minden tsz-tagnak megvan a hízó- nakvaló. Pénzt is szépen kaptak ez évben. Ősszel pe­dig 35 forintot fog érni min­den munkaegység. Ez aztán gondolkodóba ejti a koráb­ban még kilépni szándéko­zókat is. Meg, hogy nincs köztük a volt ispán és Vi­rág kulák. jobban megy a munka, nagyobb lesz a jö­vedelmük is. — N. T. — A baktalórántházi járás augusztus 23-i igazgatói ér­tekezletén Vasváry Miklós, a vajai általános iskola igazgatója kezdeményezé­sére, a járás igazgatói egy­éves versenykihívást fogad­tak el. A verseny céljai: 1. Az iskola tisztasága, szépsége (tanterem, udvar, virágok, dekoráció, bútor, felszerelés gyarapítása és karbantartás). 2. Hiányzás csökkentése. Az Állami Faluszínház vasárnapra, szeptember 5-re hirdetett Tartuffe előadása elmarad. Szeptember 26-án tartják meg helyette, a Jó­zsef Attila járási kultúrház- ban. * A tiszalöki járási kultúr- ház színjátszó szakköre és zeneszakköre nagy sikerrel adta elő az Állami Áruház című háromfelvonásos ope­rettet. Tiszadadán szeptem­ber 15-én, Tiszavasváriban 28—29-én, Tiszadobon I2-én tartanak előadást. Most, va­sárnap, szeptember 5-én a szakkör egésznapos kirán­dulást rendez Lillafüreden. Az Országos Cirkusz Vál­lalat „Budapest“ nagycir­kusza szeptember 4—9-ig Gazdaságunkban meg­kezdtük a burgonyaszedést. Az első napon 10 holdról 1070 mázsa burgonyát ta­karítottunk be. Ez azt je­lenti, hogy a tervszerinti holdanként 67 mázsa helyett 107 mázsás átlagtermést ér­tünk el. De ennél még több­re is, átlagban 120 mázsára számítunk. A dohányból is szép ter­mést várunk. A tervezett 6 mázsa helyett 8 mázsára számítunk holdanként. Ezt elsősorban dolgozóink lelkesedésének köszönhet­jük, mert fáradságot nem 3. Társadalmi munkák szervezése. Az értékelést a járási ta­nács oktatás: osztálya vég­zi a tanév folyamán négy­szer. Az eredmények állásá­ról időszaki tájékoztatást ad. Az első értékelés no­vemberben, az első negyed­évkor lesz. Az első verseny­pont értkelése azonban már október 1-re megtörténik. Vasváry Miklós igazgató versenykihívását a járás va­lamennyi igazgatója őszinte Nyíregyházán tartózkodik. Az ország egyik legnagyobb utazó cirkusza látván} os és színvonalas műsorával akar­ja szórakoztatni a város dolgozóit. A legkiválóbb magyar artisták és nevette- tők mellett a Csehszlovák Népköztársaság vendégmű­vészei is fellépnek. * Szeptember 12-én a Tisza- nagyfaluhoz tartozó Virá­nyos-tanyán kultúrotthont avatnak. A kultúrotthont a tanya dolgozói társadalmi munkával építették. Ugyan­akkor avatják a könyvtárat is. Az avató ünnepségen a helyi kultúrcsoport ad mű­sort. A kultúrotthon mun­káját a járási és megyei ta­nács népművelési előadói patronálják. ismerve dolgoztak, hogy ter­melési tervünket túlteljesít­hessük. Ez érthető is, mert a terven felül termelt nö­vényféleségek 40 százaléka a dolgozókat illeti. így az­tán mindenki azon volt, hogy területén minél ma­gasabb átlagtermést érjen el. Gazdaságunk dolgozói el­határozták, hogy az őszi be­takarítási munkákban ver­senyre hívják megyénk ál­lami és kísérleti gazdasá­gait. Nagy Zsigmond Balkány. örömmel elfogadta, mert mindannyian tudják és ér­zik, hogy ez a nemes ver­seny rúgója, mozgatója lesz sok szép és értékes ered­ménynek, mely eredmények mind egy célt szolgálnak: a járás területén minél ma­gasabbra emelni a tanul­mányi színvonalat és an­nak előfeltételeit minél job­ban megteremteni. ALBERT ANTAL, a baktalórántházi járás tanulmányi felügyelője A baktalórántházi járás pedagógusainak egyéves versenye Megkezdődött a burg-onyaszedés a balkányi állami gazdaság-ban JCéi ijkőln - k kultúra Mindig megillelödik ki­csit az ember, ha átlépi az iskola küszöbét. Nemcsak az iskolás gyermek érzése ez, de úgy vélem, a felnőtt is hasonlót érezhet. Idézzük csak fel bátran azokat az érzéseket, emlékeket, ami­kor beiratáskor elvittük gyermekünket az iskolába. Vagy emlékezzünk saját gyermekkorunkra, s ha egy kicsit visszapereg előttünk egy élet, egy kor, egy film, melynek magunk voltunk a szereplői, — az emlékezés visszahozza és elénk vetíti az emlékképek ragyogó vásznán az első napot, ami­kor beléptünk az iskolába. Még érezzük a frissen ola­jozott padló erős szagát, még a hőingereket felfogó idegeinkben érezzük a friss meszelésű fehér falak hűs, éles hidegét, látjuk azt a csodálkozó, ámuló, szorongó kisgyermeket, gyermekma­gunkat, amint anyja ruhá­jába kapaszkodva, acsarkod- va és toporzékolva (a szo- lídabbak bús megadással siránkozva), de mégis elér­keznek az asztalhoz, a ka­tedrához és megtörténik a beiratkozás, a bemutatko­zás, az ismerkedés a tanító nénivel, aki az elsőben fog tanítani. Megtörténik az ismerkedés a padokkal, a nagy sötét, pirosvonalú táb­lákkal, a glóbusszal, a tar­kavonalú színes falilappal — a térképpel és másokkal. És az emlékezés folytán megelevenednek az első na­pok, amikor is hátratett ke­zekkel, szőtlan, mozdulatlan figyelni kellett a katedrán ülő néni furcsa szavaira, amelyek egy-egy ködfelhőt oszlattak szét a kisgyermeki agyban. S eszünkbe jutnak az órák, melyek folytán csodálatosképpen megvilá­gosodott előttünk a sok furcsa ákom-bákom és már el tudtuk olvasni azt, hogy ír, olvas; le tudtuk írni ne­vünket. És micsoda büszke­ség töltötte el gyermekszí­vünket, amikor otthon el­ismerő szót, s hozzá cukorra 10 fillért kaptunk, mert meg tudtuk mondani, mennyi kétszer kettő és már na­gyobbacska korunkban azt is ki tudtuk számolni, hogy hány éves a nagyapó, hogy hány éves, hány hónapos, hány napos a kis testvér. Az sem volt mindennapi dolog és „gyerekjáték", ha harsány hangon, teli tüdő­ből, (ha veresedő nyakkal, merev égbenéző szemekkel is), de felvetett fejjel, de keményen, de bátran sza­valtuk, hogy „Talpra ma­gyar, hí a haza". Aztán jött a majális, jött a vizsga, ki­osztották a bizonyítványt és így teltek az esztendők, az évek.... így nőttünk em­berré. Eszünkbe jut az új iskola láttán a régi iskola. Szám­vetést teszünk a régi iskola, meg az új iskola között. Nincs szülő, aki a mai na­pokban ne tenne magában ilyen összehasonlítást, ilyen számvetést. És vájjon mi­lyen következtetésekre jut? Hiszen régen is volt iskola, ma is, van; régen is tanítot­ták az abc-t, ma is tanít­ják. ../Ifiért mennyire más volt ag . az iskola, mint a mai. Mennyire más ismere­teket, más fogalmakat nyúj­tott az,, az iskola, mint a mai, mennyire másfajta ne­velést adott a régi iskola, mint a mai. Jól tudjuk, más volt a régi iskola világné­zete, nyís volt a régi iskola oktatásának tartalma, más volt az iskola szervezeti fel­építése, más módszerrel ta­nított rá.ftanító és óh, meny­nyire más embereszmények állnak ma előttünk, meny­nyire másfajta tartalmú, módszerű a mai oktatás, ■ nevelés. Tudom, hogy az emlékek, az érzések sokszor tévútra vezetik az embert, azért kedves olvasóm, engedje hát meg nekem, hogy úti­kalauzul pár summás adat­tal segítsek az eligazodás­ban. Ha ugyan egyáltalában nem sértem-e meg azzal a gondolattal, hogy ha csak egy kicsit is bizonytalannak, feledékenynek tartom. Egy kis falusi iskolának, névszerint a leveleki iskolá­nak és a falu kultúrájának az életéből szeretnék memen- tóul hozni pár tényt, számot. Ez a kb. 2100 lelkes kisköz­ség hatalmas utat tett meg a közoktatás és a népneve­lés terén is. De beszéljenek erről a számok, a tények. 1911 előtt két nevelője volt a falunak, egy a római ka­tolikus, másik a görög kato­likus egyház szolgálatában, mint egyházi tanító. Két tantermük volt. 1912-ben a község épített egy négytan­termes iskolát azzal a szán­dékkal, hogy majd fenntar­tásukról az egyházak gon­doskodnak. Úgy is történt. A két tanterem felett a ró­mai katolikus, két tanterem felett a görögkatolikus egy­ház rendelkezett, összesen négyen tanítottak, de nem közösen, nem kooperálva. Úgy mondták „a felekezeti" érdek nem engedheti meg, hogy akár egyik, vagy má­sik átadja hegemóniáját az oktatás, nevelést illetően. 1935-ben végülis megtörtént a kooperálás, ha nagynehe- zen is, ha nagy küzdelmek árán is. Közben forgott az idő kereke, elérkeztünk 1948-hoz. Megtörtént az ál­lamosítás. Megindult a ta­nulócsoport-fejlesztés, foko­zatosan nőtt a nevelőtestü­let létszáma, summa-sum- márum, 1954-ben már 9 ta­nulócsoportjuk és 11 tan­erőjük van. No, de pár szót a tanulólétszám alakulásá­ról és a tanulók egyéb ada­tairól. 1935-ben 150 gyerek járt iskolába. 1954-ben 340, Persze az 1935-ös 150 fős létszámot nem kell túlko- molyan venni. Jól tudjuk, nagyon kevés gyerek érte el a hatodik osztályt, a ta­nulók zöme legfeljebb négy osztályig jutott. De igen sok csak első osztályt, vagy má­sodik osztályt végzett. Ezért aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy 1935-ben a falu­ban 300 analfabétát szám­láltak. Vájjon kik voltak ezek az analfabéták? Talán elég, ha válaszul elmondom 'azt, hogy abban az időben 1935-ben egyetlen egy dol- gozó embernek sem járt a gyermeke egyetemre. De 45 előtt mégis volt egy egyete­mistája a falunak, éspedig nem más, mint a falu úgy­szólván egyetlen földbirto-. kosának, a falu 4700 holdas határából 4300 holdat bir­tokló özv. Molnár Gusztáv­áénak a fia. És most? 20 középiskolása, 12 egye­temistája van Leveleknek. Azonkívül van egy óvodája, két óvónővel és egy dajká­val. Aztán van itt még más is! 1945 után a levelekiek kap­tak mozit (abban az időben/ amikor műutat, villanyt ve­zettek át Leveleken). Van egy 416 kötetes könyvtáruk havi 450 olvasóval, van még sok minden, ami ennek a kis cikknek a keretébe már nem fér, de mindenki tud- ván-tudja, mert hiszen ezek az eredmények ott vannak Apagyon, Vaján, Nyíregy­házán, Mátészalkán, Nyír­bátorban, Záhonyban, Csen- gerben és szerte a megyé­ben, szerte az országban és beszédes tanúként emlékez­tetnek, figyelmeztetnek, hogy ne menjünk el szótla­nul eredményeink mellett, ne legyünk feledékenyek! B. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom