Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-19 / 222. szám
1934 szeptember 19, vasárnap NÉPLAP-V Alizol—amerikai versenyfutás Mozgásban az egész nyugati diplomácia — ez az első benyomásunk, ha az „európai védelmi közösség“ bukása utáni helyzetet, különösen pedig a legutóbbi napok eseményeit vizsgáljuk. Az atlanti szövetség tanácsának összehívását javasló amerikai nyilatkozatok, a nyolc-, majd a kilenchatal- mi értekezletet indítványozó angol kezdeményezések, Eden angol külügyminiszter s nyomában Murphy amerikai külügyi államtitkár nyugateurópai útja, végül pedig Dulles bonni és londoni „villámlátogatása“, mind csak azt az első benyomást támasztja alá tényekkel. Nagy hiba lenne azonban, ha e látványos diplomáciai sürgés-forgás teljesen lekötné a figyelmünket és nem vennénk észre azt a másik mozgást' is, amely a tömegekben megy végbe. Hiszen nagyrészt ez az utóbbi mozgás tette szükségessé a nyugati diplomáciai világban tapasztalható ló- tás-futást és a tömegeknek ebben a mozgásában rejlik az az erő, amely egy szép napon zátonyra futtatja majd mindazokat a terveket, amelyeknek megvalósítása érdekében a nyugateurópai külügyminiszterek egymásnak adják most a kilincset Bonnban, Párizsban és Londonban. Az EVK bukását követő nyugati sajtókommentárokat olvasva, feltűnhetett és elgondolkodásra késztethetett az a körülmény, hogy az angol burzsoá lapok többsége meglepő gyorsasággal szárította fel köny- nyeit s részvétnyilvánításai nagyon is üresen kongot- tak. Ezt az első jelet sok más hasonló jel követte, míg végül az apró megnyilvánulások határozott vonallá álltak össze. Ez a vonal így rajzolható meg: Anglia az EVK bukását, tehát az amerikai-nyugatnémet vezetés alatt álló Nyugat-Európa ezen elképzelésének a vereségét saját pozíciói megerősítésére akarja felhasználni. Pontosabban szólva, fel akarja újítani a brüsszeli szövetséget és e szövetségen belül angol vezetés alatt akarja megvalósítani Nyugat-Né- metország felfegyverzését. A brüsszeli, másképp nyugateurópai, lényegében szovjetellenes szövetség 1948-ban jött létre, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg részvételével. — Ezt az angol vezetés alatt álló szövetséget az Egyesült Államok később akcióképtelenné tette azzal, hogy gyakorlatilag beleolvasztja az atlanti szövetségbe. Innen adódnak a szemünk előtt kibontakozó, újabb angol-amerikai ellentétek. „Az Egyesült Államok — írja az angolok és amerikaiak egymást keresztező utasításaival kapcsolatban a francia „Combat” — egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy ellenzi az Eden-tervet.;: Washington felfogása szerint az amerikai kormány sokkal közvetlenebbül érvényesíthetné befolyását az atlanti szövetségen belül, anélkül, hogy azt az Eden-terv megvalósítása esetén valamiféle angol döntőbíráskodásnak kellene alárendelnie. Az Egyesült Államok most már dűlőre akarja vinni a dolgot, éspedig minél gyorsabban.“ Az angol-amerikai álláspont különbözősége világosan megfogalmazható tehát: Amerika az atlanti szövetség keretében akarja felfegyverezni Nyugat-Né- metországot, és ha ez nem megy, kész a legbrutáli- sabb lépésre is, egy Nyugat- Németországgal kötendő kétoldalú szerződésre. Anglia valamivel enyhébb és az ő vezetőszerepét biztosító megoldást akar elfogadtatni: feltámasztani a brüszszeli szerződést és ennek révén bevonni Nyugat-Német- országot az atlanti szövetségbe. Az angol-amerikai imperializmus versengését csak bonyolultabbá teszi egy további probléma: a francia kormány magatartása. Az EVK-szerződés leszavazása megmutatta az általános franciaországi hangulat erejét. Az EVK ellen felsorakozott erők nagysága szolgáltatja a kulcsot annak megértéséhez, hogy a francia kormány miért húzódozik Nyugat-Németország atlanti szövetségi tagságától és attól, hogy az angol megoldási formát teljes egészében magáévá tegye. Az amerikai politikusok kettős célkitűzéssel járják be most a nyugateurópai fővárosokat: egyrészt meg akarják torpedózni az angolok terveit, másrészt a nyomás legkülönbözőbb eszközeivel, a zsarolás legnyíltabb formáival és az elszigeteléssel való fenyegetőd- zéssel hátrálásra akarják kényszeríteni a francia kormányt. Az a körülmény, hogy Dulles Bonnba és Londonba igen, de Párizsba nem látogatott el, szintén ehhez a taktikához tartozik. Ezek a törekvések állnak tehát a nyugateurópai fővárosokba tett különböző utazások és ellenutazások, megbeszélések és ellenmegbeszélések mögött. GAZDAKALErVDÁRIUM Várjunk-e a vetéssel, míg eső lesz? Többfelé felteszik ezt a kérdést a dolgozó parasztok: „Vessünk-e vagy sem, míg nem jön az eső.” Az ,nem baj ha beszélnek, vitatkoznak róla a termelők, csak az a baj, ha a maradi ’gondolkozásúakra hallgatnak. Mint pédául Fényes- litkén, ahol az összevont termelési és állandó bizottsági ülésen a többség amellett döntött, hogy várjanak az esőre. Ez a döntés nagyon helytelen volt. A közmondás azt mondja, hogy „ősszel porba, tavasszal pedig sárba vessünk”. Pontosabban kifejezve a litkei dolgozó parasztok magukat és az egész országot károsítják meg azzal, ha késnek a vetéssel. A hosszú szárazság után általában hosz- szú esőzés szokott következni. A sáros, esős időben végzett vetés pedig soha nincs olyan minőségű, mintha eső előtt vetnek. Sokkal nehezebb egyenletesen elosztani, egyenletes mélységbe tenni a magvakat. Nem beszélve arról, hogy a késedelem miatt 2—3 mázsával kevesebb a termés. A múlt télen is legtöbb helyen a késői vetésekben tett kárt a fagy. Érthető is, mert az a vetés, amelyik ősszel nem tud megbokrosodni, már jó termést nem hozhat. A száraz, poros földbe elvetett magnak semmi baja nem lesz, míg az eső meg nem jön. Ha az eső a magot a földben találja, azonnal csírázásnak indul és mire a késlekedők rá tudnak menni a lágy talajra, a gondos gazdának a vetése már kél is. A száraz idő nagyon alkalmas a keresztsoros vetésre is. Ilyenkor a kétirányú járatással sem gyúrjuk össze a talajt. Az évelő pillangósok helyes teleltetéseról Az évelő pillangósok, a lucerna és a lóhere, akkor mennek jól a télbe, ha 8—10 centis „bundát” viselnek. Vagyis az utolsó kaszálás után még van ideiük ilyen télarasznyi hajtás növelésére. Az idei vetésű lucernát,-: lóherét legkésőbb szeptember végéig meg kell kasználni, hogy megerősödve menjen a télbe. Az öregebb lucernát is meg kell kaszálni legkésőbb október 15-ig, hogy még valami gyapjat hajtson. Az utolsó kaszálásnál nem szabad túlzottan alacsony, földig „borotvált” tarlót hagyni, mert az ilyen kaszálás után, ha nincs téli hótakaró, nagy kárt tehet a fagy. Sok helyen szokásos a lucerna és lóhere-tarlók későőszi legeltetése. Ez igen drága legelő. Sokkal több kárt tesznek az állatok a vetésben, mint amennyi a lelegelt takarmány értéke. Törés után azonnal takarítsuk be a kukorieaszárat (Häaid külföldi kinek A napokban a svéd sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy Stockholm körzetében svéd felségvizeken, ismeretlen tengeralattjárót vettek észre. Szeptember 12-én az „Aftonbladet“ című svéd lap cikket közölt, amelyben olyan következtetéseket vont le, hogy a svéd felségvizeket megsértő tengeralattjáró szovjet hajó volt. A „TASzSz“-t felhatalmazták, hogy cáfolja meg az „Aftonbladet“ című lap állítását. • Tokióból érkezett jelentés közli, hogy Keizo Hajasi tábornok, a japán fegyveres erők vezérkari főnöke északkeletázsiai katonai tömb létrehozásáról tárgyal Washingtonban Arthur Radford tengernaggyal, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökével. Hajasi azzal a kéréssel fordult az Egyesült Államokhoz, hogy nagyszámú lökhajtásos repülőgépet és rombolót bocsásson rendelkezésre Japán katonai erejének növelése céljából. • Jólértesült párizsi körök szerint Adenauer közölte Robert Murphy-vel, hogy politikai helyzete gyorsan rosszabbodik és hogy csak „feltűnő gesztus“, mint például Dulles bonni látogatása, mentheti meg őt, — mondja a „Reuter"-jelentés. A befolyásos „The Times“ Washingtonból úgy értesült: a legtöbb politikai megfigyelő azon a véleményen van, hogy Dulles „Dr. Adenauer segélyfelhívására“ utazott Bonnba. * A „DPA“ kiéli jelentése szerint a német szociáldemokrata párt schleswig-hol- steini szervezete követeli, hogy a tartományban nemrég lefolytatott választások alapján „a lehető legszélesebbkörű kormánykoalíciót hozzák létre“. A német szociáldemokrata párt — függetlenül a koalíciós tárgyalásoktól — ragaszkodik, hogy soraiból válasszák újra a tartománygyűlés elnökét. * Theodor Heuss nyugatnémet államelnök pénteken este fogadta Adenauert. A bonni kancellár időszerű politikai kérdésekről, elsősorban az Eden és Dulles külügyminiszterekkel folytatott tárgyalásairól tájékoztatta az elnököt. Beavatottak közlése szerint Adenauer ez alkalommal szóvátette a szabad demokratapárti Heuss előtt Reinhold Maiernak, a szabad demokrata párt képviselőjének a John-ügy parlamenti vitája során mondott éles, kormányellenes beszédét. Adenauer állítólag bejelentette Heussnak, hogy a közeljövőben el akarja távolítani kormányából a poMég az elején vagyunk a kukoricatörésnek, máris mutatkozik olyan gondatlanság, amely minden évben elő szokott fordulni, hogy a kukoricaszárat nem takarítják be azonnal a cső letörése után. A töréskor betakarított kukoricaszár takarmányozási értéke megfelel a közepes minőségű széna értékének. Ha a kukoricaszár október végéig kint- marad, akkor már csak szalmaértéke van. A száraz kukoricaszár legértékesebb részét, a levelét a szél és az eső nagyrészt letépi a szárról. A mennyiségi veszteségnél tetemesebb viszont a minőségi romlás, mert a huzamosabb esők kilúgozzák a kukoricaszár tápsóit. Különösen nagyjelentőségű, ha a kukoricaszárban lévő természetes nedvességet a silóba át tudjuk menteni, mert a növényekben lévő nedvek nem azonosak a kútvízzel, hanem annál sokkal értékesebbek. CíyüMiöIcsterme A kaliforniai pajzstetű és az almailonca rajzása az elmúlt napokban ismét megindult. A minőségi és meny- nyiségi termelés biztosítása érdekében azonnal permetezni kell kétezrelékes niko- tinos-szappanos oldattal, ha még a fán van a gyümölcs. litikájával elégedetlen és egyre nyíltabban lázongó koalíciós pártokat. !ők lig-yelmébe! A leszedett árut a tároló edényben fürösztve kell permetezni. A védekezés a termelőknek, a mai gyümölcsárak mellett, kamatos kamattal megtérül. NAGY SÁNDOR, megyei kertészeti és szőlészeti felügyelő. Belicza István a nagykállói járási tanácsról azt javasolja, hogy a törvény- tervezet mondja ki: a megválasztott tanácstagok egy évben legalább négy ízben kötelesek választóiknak beszámolni tevékenységükről. Ez azért szükséges — írja Belicza elvtárs —, mert a választók a negyedéves beszámolók esetén valóban ellenőrizni tudják a tanácstagokat, mivel a tanács munkáját negyedéves terv szerint végzi és negyedévenként van a költségvetési beszámoló is. TJray Miklós vásárosna- ményi általános iskolai tanár azt szeretné, ha a tanácstörvény-tervezetbe lerögzítenék: a tanácstagok — különösen a függetlenített funkcióba került tanácstagok — kötelesek képezni magukat, hogy munkájukat megfelelő szakértelemmel lássák el. Ugyancsak javasolja, hogy a magasabb funkciónál nagymértékben figyelembe kell venni a kiválasztásnál a képzettséget is. Enyedi Károly nagycser- keszi tanító arról ír, hogy jó lenne, ha a helyi tanácsoknak nagyobb hatáskörük lenne a mezei lopások megbüntetésében. Szerinte úgy kellene megoldani a dolgot, hogy a helyi tanács 500 forintig bírságolhasson. Javasolja még. azt, hogy az adói. ne a já-J rási tanács vesse ki, hanem! a községi tanács, mert ati sokai jobban ismeri a he-t lyi viszonyokat. Kádár Sándor, a keme-i csei tanács titkára javasol-i ja: Véleményem szerint he-i lyes lenne a tervezet 611 §-át úgy kiegészíteni, hogy a helyi tanács egyes esetekben utasítást adhat a nem alája rendelt szerveké nek is. Gondolok itt olyan esetekre, amikor az egyes alá nem rendelt szervek nyilvánvalóan helytelenül járnak el, úgyhogy az nagymértékben sérti a dolgozók érdekeit Bancsi László vámosJ atyai dolgozó javasolja, hogy azt a tanácstagot aki többízben nem megy el a’ tanácsülésre, s erre nincs elfogadható oka, vissza kell hívni. Gonda István Tiszalökről azt szeretné, ha a tanácstörvény-tervezet kimondaná, hogy a tanácstagok havonként kötelesek fogadóórát tartani. Minya Ferene ófehértói dolgozó paraszt ugyancsak a Begyűjtési Hivatal munJ kájáról ír. Visszásnak tartja, hogy a begyűjtésért a tanács felel, a Begyűjtési; Hivatal pedig teljesen különvált a tanácstól. Mentsük meg a rakamazi legelőt! Rádióból, folyóiratból, napilapból ma már országszerte ismerik, s mindenütt csak dicséretet kap a rakamazi öntözött legelő. Nem lesz ez így pár év múlva, ha továbbra is így gondozza a legeltetési bizottság a község dolgozó parasztságának ezen kincsét, melyre az állam félmilliót költött. A legeltetési bizottság csordása lelegeltette a fiatal erdősá- vot a tehenekkel. A legelőt gondozó öntöző munkások figyelmeztették a kárra, de a válasz csak az volt: „őrizzék maguk“. Most, ősszel, újra kell telepíteni az egész erdősávot. Nem sokat törődik az egész üggyel a legeltetési bizottság elnöke sem, a községi tanács elnöke meg egyenesen feleslegesnek tartja a szeptemberi öntözést, mondván, hogy ilyenkor már nem sokat nő a fű az öntözéstől. (Csak rá kell nézni a legelőre, hogy kizöldült az a szeptember első hetében végzett öntözéstől, s rögtön megcáfol az élet minden ilyen álltást.) A csatornákat a marhák betaposták, a gátakat kihegyezték, mert a csordásnak nem tetszik két-három- száz métert körülhajtani. A berendezési tárgyakat nem gondozzák, s azok több helyen összetörtek. A négyszázholdas legelőből mintegy 35 hold nem öntözhető a jelenlegi csatornákból. El kellene végezni a belső berendezések munkálatait, de erre is és az említett karbantartási munkára is sajnálja a költségeket a legeltetési bizottság. A legelőn az állatok egész nyáron, de még most, szeptember közepén is bőséges takarmányt találnak. Most is dús zöld fű van rajta, akkor, amikor két-három kilométerrel arrébb a rakamazi száraz legelőn a marhák csak a kiszáradt füvek poros gyökerét nyalogatják, eminnen pedig félhassal, majdnem jóllakottan térnek' haza. Ilyen legelőn egy állat egynapi őrzése és legeltetése 67 fillérbe kerül, s vannak, akik ezt sokallják. Az ország közel kétezer legeltetési bizottsága közül' hány van olyan helyzetben, hogy öntözheti legelőjét? — Még egy tizedrésze sem. Akinek pedig jó legelője van, az meg így becsüli meg. Gondolkozzon a legeltetési bizottság és felelőssége tudatában úgy állapítsa meg a jövőévi költségvetést, hogy ne csak a mát nézze, hanem lássa meg a most befektetett pénz későbbem kamatozását, amely nekik és a község dolgozó parasztságának válik hasznára. Nézze meg a megyei állattenyésztési igazgatóság is a gulyás munkáját, s tegyen róia, hogy a jövőben ne így őrizzék a jószágot. Olyan ember őrizze az állagokat,1 aki nem restell tíz—húsz lépést azárt, hogy a legelő berendezését megvédje. Most 1270 számosáBet legel a 400 holdon. Pár év múlva, ha nem segítünk a bajokon, feleannyi is csak tengődni fog rajta. Még nem késtünk el, a jövő évre helyrehozhatunk minden eddigi hibát. KARÁCSON ISTVÁN. főagronómus. Vita a tanácsokról! szóló törvénytervezet felett Javaslatok
