Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-18 / 221. szám
N t P I» » P 1#S4 szeptember 11, s**mh*t Vita a tanácsokról szóló törvénytervezet lelett Hány állandó bizottság legyen ? A megyénkben megtartott kisgy üléseken többen felvetették, hogy szűkíteni kellene az állandó bizottságok számát, s meg kellene kötni, hogy a 3000 lélek- szárnon aluli községekben csak két állandó bizottságot szervezzenek. Nézzük meg, helyes lenne-e ez a javaslat, ez a megkötöttség a tanácstörvényben. Azzal, ha már előre megkötjük a helyi tanácsok önállóságát, s megszabjuk a létrehozandó állandó bizottságok számát, elvesszük a lehetőségét annak, hogy a helyi tanácsok figyelembe vegyék községük adottságait. Lehet, hogy az egyik községben két állandó bizottság is jól elvégezné a munkát. Ugyanakkor egy hasonló nagyságú másik községben mór nem elegendő két állandó bi- zottság. Abban a község- ben, ahol nagyobb ipari üzemek vannak, ahol kiterjedt szőlő-, gyümölcs-, vagy konyhakertészettel foglalkoznak, ott bizonyára több állandó bizottságra vari szükség. Az elmúlt években az állandó bizottságok munkáját nagy mértékben gátolta az, hogy sokszor olyanok voltak az állandó bizottságok tagjai, akik szakmailag nem értettek ezekhez a dolgokhoz. Egyes' állandó bizottsági tagokat más területre osztottak be, mint amihez értettek. Nem lehet elkívánni az egészség- ügyi szakembertől, hogy jól dolgozzon a begyűjtési állandó bizottságban. Helytelen, ha az ipari munkást mezőgazdasági, a mezőgazdasági munkást pedig ipari állandó bizottságba választják. Ha a javaslat törvény lenne, akkor csak két állandó bizottság működne, így tehát egymáshoz egyáltalán nem kapcsolódó területeket kellene összevonni. Természetesen nem merül fel ez a kérdés, ha egy községben a lakosság zöme egy vagy két gazdasági ágra korlátozódik. Igen helyesnek tartom a törvénytervezet 22. §-át, amely kimondja, hogy a helyi tanácsok önállóan, a feladatokhoz képest, a helyi adottságokat figyelembe véve választanak állandó és ideiglenes jellegű bizottságokat. Hogy hányat, azt minden községi tanács saját maga állapítja meg. Néhány szót még az ideiglenes jellegű bizottságokról. Egy-egy feladat végrehajtása — különösen, ha a feladat megoldásába társadalmi erőket kell bevonni — sokkal eredményesebb akkor, ha egy ideiglenes bizottságot hoznak létre tanácsaink, s ezek a bizottságok csupán e feladat megoldásának szentelik erejüket. Ha a városunk életéből veszünk példát, a szabadtéri színpad, az irodaház építése olyan feladatok voltak, amelyek megérdemelték volna egy- egy ilyen bizottság létrehozását. így lényegesen hamarabb készülhettek volna el, mert megkapták volna a kellő segítséget. Kocsis László, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja. E <; Y RÉGI VÁLASZTÁS Javaslatok a törvénytervezethez Minya Ferenc ófehértói dolgozó paraszt a begyűjtési hivatal munkájáról ír. Visszásnak tartja, hogy a begyűjtésért a tanács felel, a begyűjtési hivatal pedig teljesen különvált a tanácstól. Balogh Miklós baktaló- rántházi dolgozó paraszt javasolja: „A tanácsok függetlenített funkcióiba lehetőleg olyan tanácstagokat válasszanak, akik szakmailag is megfelelőek erre a munkára. Ez esetben sokkal könnyebben tudnák munkájukat végezni.” Jászku Péter nyírkérési dolgozó paraszt azt szeretné, hogy a törvény szabályozza a tanácstagok visz- szahívását. Fekete Miklós petneházi dolgozó paraszt azt javasolja, vegyék a törvénybe, hogy a tanács mennyi idő alatt köteles válaszolni a dolgozók bejelentéseire, illetve mennyi idő alatt köteles , elintézni ügyüket, Mag ára hagyott fiatalság Nyírbélteken Faluhelyeken a gyönyörű nyári estéken itt is, ott is .felcsendül egy-egy vidám dal. Kezdetben csak a lányok szívből jövő hangja terjed az apró házak felett, később a fiúk is odasereg- lenek, s közösen énekelnek, beszélgetnek. Ügy eltelik az este, hogy megfeledkeznek a napi munka fáradalmairól. őszi estéken dörzsölők- ben, télen fonókban, kul- túrotthonokban töltik el idejüket és a mozihelyiséget is szívesen látogatják. Ha valaki belegondol, szép így az élet vidéken. Nem így van ez azonban Nyírbélteken. S hogy miért nem így van, ennek az okait szeretném megírni. Vájjon ki a hibás? A DlSZ-szervezet? Nem, az nem hibás, mert ha jól körülnézünk, ilyen nincs is a községben. Nincs ifjúsági szervezet a közel négyezer lakosú Bélieken. -Pedig volt annak idejében, de feloszlott, mivel a helyiséget elvették tojásbegyüjtő helynek. Hát ami volt, az nincs, mondogatták a faluban. — Talán senki nem vette észre, csupán a fiatalság, mert. attól - kezdve egyetlen kultúrmegmozdulás, ünnepély. ném' volt. Nem szabad ilyen köny- nyen venni ezt a kérdést, annál is inkább, mivel éves tapasztalatok mutatják, mennyivel más volt a fiatalság élete a' DISZ fennállása-idején. Volt egy köz-, ponti erő, amely összefogta és irányította, a fiatalságot. A helyi pártszervezet sem fordít kellő figyelmet az if- i óságra. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a DISZ felbomlása. Igaz, zeneesteket gyakran rendeznek, de ez nem minden, mert így a kapcsolatot csak addig tartják fenn, amíg a pénztárnál kifizeti a táncolni akaró legény, vagy leány azt a bizonyos néhány forintot, s aztán köd előttem, köd utánam, mulasson mindenki ahogy tud, úgy táncoljon ahogy húzzák. — De hányán táncolnak? Jó, ha öt-hat pár összegyűl. Hát höl vannak a fiatalok? Kevesebb az öröm, a vígság, koravének lesznek az ifjak. Nem tudnak úgy örülni az életnek, mint másutt, nem látják’ még benne a szépet, a jót, a kellemest, nincs ami felvillanyozza őket. — Csukott szemmel járják a világot, egykedvűen töltik el e számúkra legszebb napokat. A faluban könyvtár is van, dehát ki- tud erről ? Ki tudna, amikor nincs könyvtáros? . Meg kellene szerettetni a fiatalokkal ezeket a szép- irodalmi müveket, mert még kissé idegenkednek tőlük. Ez a feladat a nem- létező DISZ-szervezetre és a pedagógusokra vár. A sportélet is haldokló- félben van. Pedig milyen jó szívvel röplabdáztak. ping pongoztak, sakkoztak még egy évvel ezelőtt is a bél- tekiek! S most? Nincs fölszerelés. De hol van? Sző- rén-iábán eltűnt. Csupán a labdarúgás vérszegényke- dik még, de az is olyan formában, hogy háromnégy vasárnap is eltelik, míg a falu lát egy mérkőzést. Persze nem SO perceset, mivel egyetlen öreg labda van Beiteken, amely gyakran megúnja a dicsőséget, s a, sarga belső vigyorogva kandikál a lelkes közönség felé. Nyáron, amikor lányok- legények sétálgatnak az utcán, jó lenne szomjúságukat egy csendes, kényelmes helyen egy-két pohár hideg sörrel oltani. Kényelmes hely? Egyetlen italbolt van a faluban, mely inkább a múltból ittfelejtett csapszék nevet érdemelné, betyáros berendezése révén. Szék nincs a helyiségben. Igaz, minek is foglalná a helyet, mert ha az italbolt kinyit pár óra hosszára, úgy megrohanják, hogy mozdulni sem lehet, nemhogy leülni. De jó, ha néha sört lehet kapni, mert olyan dolog is előfordul, hogy fúrottkúti vízből készített málnaszörpön kívül semmi sincs. Változtatni kell ezekén az állapotokon! Nem nézhetjük karbatett kézzel, hogyan kóvályog a falu fiatalsága! A DISZ-szervezetet újra meg kell alakítani, melytől elvárjuk, hogy ösz- szeíogja, irányítsa az ifjúságot, hogy formálja jellemüket. Ne engedjük, hogy koravének, zárkózottak le- gyenek. Nevelje őket a DISZ egyenes, gerinces emberekké, a vasnál edzettebbé, hogy az élet nehézségeit bá(ran viseljék, s tudjanak örülni a szépnek. A párt legyen segítségére mindenben az ifjúsági szervezetnek, sokkal szorosabb kapcsolatot tartson fenn vele, s irányítsa közvetlenül. Miska János. A - NAGYSÁGOK polgár- mester úrnak nyugtalan éjszakája volt. Egész éjjel álmatlanul, idegesen forgolódott ágyában. Soha még ilyen nehezen nem ;várta a reggelt, mint most. hogy vegre Kidühóngje magát. A nap még ki sem düígta vörös fejét a felhőktől szeplőtlen kék égre, de<>, Nyíregyháza polgármestere, a kisváros teljhatalmú ura, mint szánalmas emberroncs kuporgott a széles bőrfotelben és magában szitkozódott. A belépő szobalány a gondterhelt arcról, a karikás szemekről akarta leolvasni ura hangulatát. Mivel a háttal ülő polgármester nem vette észre, félve, lesütött szemmel jelentette: — Bernáth tekintetes úr van itt. — Mi az istennyilát keres itt ilyenkor? — förmedt az ijedt szobalányra. — Nem tudom kérem. — Nekem Csak azt mondta, hogy jelentsem be. MEG SEM VÁRVA az engedélyt, egy alacsony, köpcös, örökké szivarozó férfi lépett be. A pocakján feszülő fekete zsakett, a fehér keményített ing és a csokornyakkendő még darabosabbá tették amúgyis ideges mozdulatait. Ha beszélt, szemöldöke idegesen ugrált, mintha azzal is legyezni akarná izzadtságtól gyöngyöző homlokát. Szemöldöke ventiiátori működésének teljében üdvözölte rokonát. — Á, szervusz, kérlek. Na, hogy csücsült az én kis rokonkám? — Hagyd a fenébe —válaszolt durván a kopasz polgármester. — Maga meg mit áll itt, mint egy barom? Talán tetszem? — fordult az ajtóban bámészkodó szobalányhoz. Bernáth uram sejtve, hogy az bántja a polgár- mestert is, ami őt, tapintatosan megjegyezte: — Pedig jó üzlet lett volna — s közben selyemzsebkendőjével törölgette izzadt homlokát. — Te! — fordult felé a polgármester. A nehéz brokátfüggönyt továbblódította az ablakon és folytatta. — Ha azt hiszed hogy én ilyen könnyen lemondok arról a tízezerről, akkor rosszul ismersz. Rád is felfér az a kis mellékes. A RANGATÚDZÓ szemöldök őrült táncot járt a puffadt kövér arc felett. A pénz említésére máris éhes vágy lobbant fel szemében. — Drága Palikám, hát tényleg nem bukók meg? Azok az átkozott szocialisták az egész kerületet megbolondították — emelte fel fejét. — Mit vagy úgy megijedve, öregem? Ha én azt akarom, hogy te képviselő- testületi tag legyél, akkor az leszel és kész. Megkapod a városi telket, a bérletet és a házat is, ameny- nyiért megállapodtunk. — Amíg én vagyok a polgár- mester a városban, addig én parancsolok itt! Érted? — s hogy szavait még jobban alátámassza, nagyot csapott a mahagóni asztalra. — A választói névjegyzéket is kicsikarták tőlünk — próbált ellenkezni a leendő városatya. — Annak még megisszák a levét a gazemberek. ' Az egyszer biztos, hogy a, mal- terosok közül egy sen^íog bekerülni, arról én kezeskedem. Utána aztán.. Triehetnek az atyaistenhez is panaszra, ha már egyszer mi győztünk. — De a választás, kér- tekalássan! Azok mind rájuk szavaznak — esett újra kétségbe Bernáth uram. — Azzal te ne törődj. Bízd azt ránk. Van már egy kis gyakorlatunk ebben. — S azzal már tuszkolta is kifelé az ajtón az aggályoskodó Bernáthot. — Az még hozzátette: Kérlek, ha ez sikerül, mindketten jól járunk. A tekintélyében és hatalmában kissé megnyugodott polgármester magára maradva elégedetten dörzsölte meg kezét: „Ilyen hülyét se igen választottak meg Nyíregyházán, de ezt meg fogják, mert megéri nekem. • A MÁSKOR oly szürke, egyhangú kisvárosi vasárnapot a választás, az esélyele izgalma Ízesítette meg. A „Három rózsában” és a „Kiskoronában” nagy kvaterkázások folytak egész éjfélutánig. Az egyik kiskorcsmábán a szoedemek, a másikban a demokraták, a harmadikban a kormánypártiak kombináltak. — A szocdemeknél volt a legnagyobb tömeg és a legnagyobb izgalom: vájjon sikerül-e? Hisz erre mégnem volt példa, hogy egyszerű kétkezi munkások kerüljenek be a testületbe. Féltek az urak, hogy belátnak a kártyájukba. Az pedig sokat nem használ a „népszerűségüknek”. A kofesma egyik sarkában népesebb társaság foglalt helyet, huszonötén dugták össze fejüket a söröspoharak felett és vitatkoztak. „Egyenlőség, szabad választás, munkalehetőség, több kenyér” — és ehhez hasonló szenvedélyesen kiejtett szavak röpködtek az izgalomtól túlfűtött levegőben. Ezek voltak a szocialisták. Különösen egy 30—35 év körüli munkás szavaira figyeltek a többiek. Ha beszélt, a lassan, tagoltan kiejtett szavak égó és sistergő parázsként ettek a többiek leikébe, hogy ott újra lángra lobbanva izzítsák a forró hangulatot. „Eivtársak!” így szólította őket. — „Az urak azt mondják, hogy kutyaugatás nem hallik az égbe. Ha nekik kutyák is vagyunk, de megmutathatjuk, hogy mi vagyunk az erősebbek. Magunkban nem engedtek indulni, hát indulunk a demokratákkal. De majd beszélünk mi a képviselőtestületben! Adjanak munkát nékünk. Ne engedjük asz- szonyainkat és gyermekeinket tovább éhezni. Nekünk a betevő falatra sem jut, ők pedig a mi pénzünkből dorbézolnak. A város vagyonát prédálták el. A városi földeket, bérleteket fillérekért vesztegetik el egymásnak. A hasznon, a mi bőrünkön pedig osztozkodnak. És mi ebbe nem szólhatunk bele. A nagyságos polgármester úr megpukkadhat a méregtől, ha a szemébe vágjuk a gazságaikat.” Körülnézett. Mindenütt biztató, reményteljes tekintet. És másnap a szavazatszedő bizottság előtt éppoly büszkén és biztatón néztek Móchel Sándor szemébe ezek az egyszerű munkások, mint előző este. A VÁROS LAKÓI a kapukban és az utcasarkokon gyűltek össze, hogy méltatlankodva, vagy reménykedve adjanak kifejezést véleményüknek. A reálgimnázium udvarán és kapuja előtt kortesek hada legyes- kedett. Az erőlködés azonban hiábavaló volt. Egyre sokasodó számmal nőtt a szoedemekre eső szavazat. Bernáth uramnak kétségbeesésében még egy utolsó mentőötlete támad 1. A templomba igyekvőkből nagy csoportot toborozta- tott a Rózsa-utca sarkán. Egy hordóra felállt, majd rikácsolva, rángatódzo szemöldökkel kezdte beszédét: — örömmel jöttem el hívásotokra, hogy városunkat újra naggyá tegyem. — Fájó szívvel hallottam bajaitokról, csordultig telt lelkem a keserűség nedűjével, s a ti bajaitok nekem is fájtak. Zengzetes szép beszédébe azonban egyre többen szóltak bele: „Inkább kenyerei, munkát adjanak, nem má- zos szavakat. Abból már elég volt” — s ehhez hasonlók, úgyhogy Bernáth uram kénytelen volt veszedelmes szemöldökróngatá- sok között bizonytalan időre elnapolni szépen elgondolt beszédét. Egyre kevesebb szavazó jött már dél felé az ő javukra, de annál több a szoedemeknek és demokratáknak. Délben már az apácákért szalasztott el a polgármester, azután a halottakat, a kivándoroltakat és eltűnteket is „leszavaztatták”, mégis kilátástalant maradt a helyzetük. A si- kertelenség dühödt hangu- latéban vitették el Viroszfc1 András péksegédet is a csendőrökkel, mert vitatkozni merészelt az ellen- pártiakkal. A SZAVAZATSZAMLA-1 LAST lázas izgalom előzte! meg. A munkások tudták* hogy fölényben vannak* csupán az arány érdekelte őket. A végsőkig feszített) izgalom már-már a tető- fokára hágott, amikor el- érkezett az urna felbontásának ideje. Az öröm azon-i ban korai volt, mert a vil- lány hirtelen kialudt ésígyj maradt jódarabig. Hiába kiáltoztak felháborodottan at bizottság munkástagjai.í „csalás, törvénysértés” —i az ajtóban álló csendőrök kezében vésztjóslón csörrentl a szuronyos puska. Nemi is kellett már számlálás. —» Tudták előre az eredményt 3 a polgármester emberei! győztek. Tőlük senki, ade- mokrata pártból egy embed jutott be. A VIHAROS választat után barátságos beszélgetésre jöttek össze a polgár-*, meter úr lakásán a „beválasztott” képviselőtestületi' tagok. A pazarul berendezett szoba közepén a hosz- szú asztalon étel-ital. A si-i kér és a bor gőze a fejek-» be szállva szilajjá és sza-i badszájúvá tette ezt a „finom” úri társaságot. Bernáth uram feszült mellelj terpeszkedett a polgármester jobbján. A Csiklandozol megjegyzések, a durva,! trágár tréfák csapatostól röpködtek a levegőben. —- Egymást követték a pel-í gármesternek szóló dicsőitől elismerő tósztok. Bernáth uram pohirkö- szön tőjét így fejezte bej „Az egész nemzet meghajt- ja elismerő zászlaját a vi- lág legbölcsebb és legsze- retetreméltóbb polgármes-i tere előtt. Éljen a mi szeretett Szohor Pál nagyságos urunk.” örületes. dobhártyarepesztő éljen-áradalí zúgott fel a borgőzös lehelettel együtt. Sallay Láffiló.
