Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-15 / 218. szám
1954 szeptember 15, szerda (HIPLAP 3 Megnyílt a Eéke-Világtanáes irodájának ülésszaka LAKATOS JÓZSEF VÁLASZTOTT Becs, (TASZSZ). A Békevilágtanács Irodájának szeptember 13-án közzétett kommünikéje ezeket mondial A minisztertanács határozatot hozott az építőipari kisiparosok és szövetkezetek működésével kapcsolatos egyes kérdésekről. A határozat a többi között kimondja, hogy állami és társadalmi szervek iparengedéllyel nem rendelkező személyeknek nem adhatnak megbízást építőipari munkák kivitelezésére. Aki érvényes iparengedély nélkül mégis vállal ilyen munkát, vagy rendszeres ellenszolgáltatásért magánszemély részére építőipari munkát végez, az kihágást követ el. A pénzügyi lebonyolító szervek az iparengedéllyel nem rendelkező személyek részére nem is folyósíthatják az építőipari munkák ellenértékét. A határozat azt is kimondja, hogy a kisiparos az általa elvállalt munkát — illetőleg a munkák egy „Bécsben 1954 szeptember 13-án megnyílt a Béke-Vi- lágtanács Irodájának ülésszaka. Az első ülésen Bernal prorészét — nem adhatja alvállalatba és azokat az építésügyi és könnyűipari minisztériumok által kiadott egységárak alapján köteles elszámolni. A tanácsi keretből történő mezőgazda- sági építkezések húszezer forint értékhatárig — kisiparosoknak is kiadhatók. Az építőipari és karbantartó szövetkezetek mind tagjaiknak, mind alkalmazott munkatársaiknak az építőipar részére megállapított — norma és műszaki előírások alapján teljesített — munkabéreket kötelesek fizetni. Az építőipari szövetkezetek főfeladata a lakosság építési és tatarozási igényeinek kielégítése. A szövetkezetek építőipari munkákat a lakosság részére értékhatárra való tekintet nélkül, más szövetkezetek részére százezer forint érfesszor tartott beszámolót a nemzetközi helyzetről cs a nemzetközi oékemozgn iom- ra váró feladatokról. Az ülésszak szeptember 15-ig folytatja munkáját.“ A iiiinisKicrtnnáeN íiatái‘o/,a<a az építőipai* kisiparosok és szövetkezetek működésével kapcsolatos esryes kérdésekről Kuomintanfj-légika'ózok újabb támadásai Kína ellen Peking, (XJj Kima): 'Csang- kajsekista repülőgépek behatoltak Kuangtung és Csö- csiang tartomány, légiteréte. Vasárnap két- óra körül egy „P—4—Y“ haditengerészeti bombázó zaklató támadásokat intézett Csö- csiang tartományt, keleti részének partvidék^., ellen és 12 bombát dobott a HsziangKína A világsajtó- manapság sokat cikkezik „Tajvanról, tekintettel arra, hogy a Kínai Népköztársaság politikusai és hivatalos lapjai már hetek óta .számos alkalommal leszögezték: fel kell szabadítani Tajvant, amely Kína elidegeníthetetlen része. Az amerikai újságírók felháborodottan kommentálják e szavakat, s nagy hűhót csapnak a körül, hogy „Kína háborúra készül“. Ezek a cikkírók éppen csak arról feledkeznek meg, hogy körülnézzenek a sóját portájukon is, s levonják a valóban helyes következtetéseket. Hogyan is áll a tajvani kérdés? Tajvan nagykiterjedésű szigete emberemlékezet óta mindég Kínához tartozott. Még úgysem volna helyes kifejezni magunkat, hogy Kína és Tajvan történelmi múltja közös, hiszen Tajvan múltja nem egyéb Kína múltjánál. Tajvani kérdés csak azóta van, mióta 1949-ben a „ma- rathoni futó“ Csang Kaj- sek és bandája — kipenderülvén a kínai kontinensről — ezen a szigeten húzta meg magát. És ez a kérdés különösen akkor vált jelentőssé, amikor a sziget feletti ellenőrzést teljes mértékben átvették az amerikaiak. 1950 június 27-én az Egyesült Államok hivatalosan megszállta Tajvant.. Egy évvel később már több mint hatezer amerikai „tanácsadó“ és katonai szakértő tevékenykedett a szigeten. A „Christian Science Monitor“ című szélsőségesen reakciós amerikai lap Vallotta be ebben az idősan megyétől keletre, Csüö- csihszo városára. A népi felszabadító hadsereg légiereje elűzte az ellenséges repülőgépet. Egy másik „P—4—Y“ haditengerészeti bombázó szeptember 10-én 22 óra körül behatolt a Csöcsiang tartománybeli Tinghaj megye fölé. A gépet a népi ben, hogy Csang Kaj-sekék „semmiféle katonai műveletbe nem kezdhetnek anélkül, hogy az Egyesült Államok csendesóceáni parancsnokságának jóváhagyását kérnék“. így lett Tajvanból szabályos amerikai támaszpont, vagy amint a rosszemlékű MacArthur tábornok mondta egyszer nagy büszkén: „Elsüllyeszthetet- len repülőgép-anyahajó". Ide fészkelték be a 7. amerikai flottát is. A sziget stratégiailag valóban kulcshelyzetet foglal el, miután közel van Kínához s nincs messze a Fülöp-szigetektől, valamint a Japán Riukiu- szigetektől sem. Nem meg- vetendők végül azok a hatalmas olaj, szén, arany, és kén tartalékok sem, amelyek földje méhében szuny- nyadnak. Az Egyesült Államok számára tehát valóban jelentős dolog Tajvan kézbentartása — csak éppen semmi joga sincs ehhez. És ugyanígy semmi joga sincs hozzá az ezerszer lévitézlett Csang Kaj-sek-klikknek, amely nevetséges, de ugyanakkor felháborító módon a hatszázmilliós Kína „törvényes képviselőjének“ nevezi magát. Már az említett tények is meggyőzően bizonyítják, hogy Kína nem tűrhet meg ellenséges katonai támaszpontot saját területén, szinte lőtávolsógra a kínai szárazföld partvidékétől. Az utóbbi időben bekövetkezett események azonban még nyomatékosabban szólnak amellett, hogy a kínai nép államának ki kell terjesztenie hatáskörét Tajíelszabadító hadserég légiereje visszatérésre kényszerítette. Szeptember 9-én 19.48 órakor a Csang Kaj-sek féle légierő egy ,.3-25“ mintájú bombázója megtámadta Kuangtung lartona.w Mej- hszien és Hszingning megyéjét. vanra. Csang Kaj-sek ugyanis egyre többször tart hangoskodó szónoklatokat arról, hogy seregével inváziót indít Kína ellen. És ha az invázió, — amelynél nevetségesebb próbálkozást még nem tartott számon a történelem — nem egyéb nagyszá jóságnál, bizonyos, hogy Csang Kaj-sekista repülőgépek már napok óta állandóan behatolnak Kína légterébe, védtelen falvakat bombáznak, kuomintangista hadihajók lövik a partokat. Igaz, a néphadsereg partvédő egységei óriási pusztításokat okoznak az Amerikából importált repülőgépek között, de ez a puskaporos, feszült, kisebb-na- gyobb incidensekkel tarkított helyzet hovatovább tarthatatlanná válik. Nem kétséges tehát, hogy igazságos és jogos Kína követelése. Tajvant ismét egybe kell olvasztani az anyaországgal. Hogy az amerikaiak ezt nem nézik jó szemmel, azt már említettük. De hozzá kell tenni, hogy Eisenhower és Dulles azt is kijelentette, ha Kína megindítja a harcot Tajvan felszabadításáért „az ott állomásozó 7. amerikai flotta ellenállásába ütközik maid“. Ebből világosan következik, hogy ha valaki háborút akar ebből az ügyből szítani, az nem Kína, hanem a távoli Egyesült Államok, amelynek fikarcnyi köze sincs Tajvanhoz. A kínai nép azonban nem fél a fenyegetőzésektől. Elég erős volt ahhoz, hogy felszabadítsa egész hazáját, elég erős hát ahhoz is, hogy visszakapja jogos, egyedül őt megillető tulajdonát; Tajvan tj fog-os követelése A nap ereje még gyöngy- cseppeket izzasztott Lakatos József arcára. Néhány pillanatig figyeltem munkaközben, amint a levágott kukoricaszárból szépen, egymásután sorakoztak, formálódtak a kévék. Mikor közelebb értem hozzá, kissé bizonytalankodva nézett rám. Kétszer is végigmért. Láttam, meglepte a váratlan vendéglátás. Mikor ke- zetszorítottunk, megmondtam honnan jöttem, felengedett az arca és barátságosabb lett tekintete. Még néhány szárat levágott és egy bekötetlen kévére leült. Nem is kellett kérdezni, egyszerre termésről kezdett beszélni. Az bizony lehetne jobb is. Egy hold kukoricáról jó, ha meglesz 10 mázsa. Pedig nem sok gyom volt abban, a szára is magas volt. És mégsem sikerült. Igaz, mikor szántotta a földet, szerette volna néhány centivel mélyebben ereszteni az ekét, de nem futotta tehenei erejéből. — Tavasszal másként fogom vetni, nagyobb lesz a termés — nézett rám az alacsonytermetű ember. — Érdeklődtem, hogy miként szándékszik tavasszal vetni. — Ott már könnyebb lesz — mutatott a falu felé. — Nem mostani dolog volt ez már, hanem régebbi. Tudja, beléptem a Pe- tőfi-be. És úgy gondolom, hogy ott bővebben lesz trágya, meg pétisó is jut majd a kukoricára. Éppen ezért kerestem fel Józsi bácsit, hogy megkérdezzem, miként vette rá magát, hogy belépjen a kéki Petőfi tsz-be. — Mondom, nem mostani keletű ez már — terelte visszább a szót. Lakatos. — Úgy kezdődött az egész, hogy elhullott a lovam. Még 1948-ban. — Györgynek, a bátyámnak sem volt jószága. így aztán Ágoston Sándornéhoz fordultam segítségért, akinek 10 hold földje és igavonó lova volt. Szívesen segített. Én meg gyalogmunkával viszonoztam. És az történt, hogy ez az asszony belépett a csoportba. Már két éve. Nem vettem le a szemem családjáról ekkor sem. Még jobban figyeltem, mennyire viszik. Szemlátomást változott ott minden. — Nemcsak jobb ruhára, hanem rádióra, kerékpárra, villanybevezetésre is jutott nekik már a második évben, elvtárs! — nyomta meg a szó végét az öreg és jót szippantott a Kossuth cigarettából. Mikor újabb szippantásra emelte a cigarettát, halvány mosoly futott végigaz arcán. — Az asszonynak sem mertem szólni egy darabig. Nyáron említettem egyszer a szövetkezetei, de akkor hallani sem akart róla. — Hogy történt mégis? — Mikor elcsépeltem, akkor láttam igazán, hogy milyen nagy a különbség. Ágostonnénak 43 mázsa termény jutott a Petőfiben. Elmentem a tanácshoz .. ■, Kissé szégyenkezve folytatja Józsi bácsi; — Be akartam lépni a téeszcsébe, mert ekkor a feleségem is belátta már, hogy igazam van. — Miért a tanácsnál? — Nem akartam egyenesen hozzájuk menni — és ezen maga is jóízűen nevet velünk együtt. — Aztán elmentem a csoportba. Fel is vettek. Én meg azt mondtam, ha szükség lesz rám, szóljanak, szívesen segítek. Mióta belépett, egyszerre megváltozott a szomszédok, meg a rokonok véleménye is. Mintha csak arra vártak volna, hogy más kezdje meg helyettük. Vékony Antal, Lakatos sógora volt az első érdeklődő. „Beléptél?“ — kérdezte a belépés utáni első találkozásuk alkalmával. — Amint mondod — volt a válasz, s utána Lakatos csodálkozására Vékony is a szövetkezettel kapcsolatos terveiről kezdett beszélni. A minap meg B. Szabó József 5 holdas kérdezősködött Lakatostól. És amikor elváltak egymástól, azzal fogtak kezet, hogy B. Szabó is megbeszéli feleségével* hogy mitévők legyenek, mert ha Lakatos Józsefnek megfelel a Petőfi, akkor nekik sem lesz rosszabb dolguk otthon, mint Ágoston Sándornénak, aki 8Ó00 forintos bútort csináltat most lányának. Pedig hol van még a zárszámadás? Vannak már követők is.- Amikor megtudták, hogy Lakatos belépett, nyomban jelentkezett Huszár István is, meg Tóth Antal is a Petőfibe. N. T, T Egyike volt a legrégibb szabolcsi településeknek Ti- szarád. Már a XV. században hallunk róla. — Az 1785-ös évben Laskay Be- leznay Erzsébet tulajdona 26 lakóházzal 175 lélekkel. A kis település dacol az osztrák zsoldosokkal, szembenéz ezer veszedelemmel, de nem pusztul el. A múlt század végén, míg le nem csapolták a falut körülvevő mocsarat, szomorúan mondogatták a rá- diak, különösen „papválasztás” idején: „Rád, Rád nem terem itt egyéb, csak káka és nád, Éhen hal itt uram, a te szolgád.” Aztán, hogy lecsapolták a Vizeket, jó földek terültek a falu körül. Reménykedni kezdtek, hátha rájuk is rávilágít a kultúra fénye? De erre még sokáig kellett várniok. Két 100 holdas birtokos, pár nagygazda önkényeskedett. Kicsi volt a határ, a földmegoszlás. Ugyanakkor 46 család volt teljesen föld nélkül. És 1945 óta ? Szétosztották a földeket, egyetlen család sincs Ti- szarádon föld nélkül. Egy- szerolyan lett a falu, egy egészen új házsor épült. — Kaptak új telefonközpontot, rendbehozták a tanítói lakást, ami bizony már dü- ledezett, roskadozott a hosz- szú esztendők alatt. S az iskola, amely eddig egy, később két tanerővel működött, ma öt tanerös. És ebből az öt nevelőből is kettő tanár. „Nincs lemorzsolódás, hiányzás az iskolában” — mondja Kriston Sándor igazgató elvtárs büszkén. S hogyne lenne büszke, hiszen 30 éve tanít ebbén a faluban, de ilyet még nem ért meg, mint az utóbbi években. i § z a r á 1945 előtt a községben 5 középiskolát végzett volt. Ma ugyanez idő óta a kis tiszarádi iskolából 27 pedagógus közül 7 tanár, 15 tanító, 13 rendőr és katonatiszt, 4 érettségizett került ki. Jelenleg 23 közép- iskolás parasztgyermek tanul a városban, akik mind diákotthonban vannak elhelyezve. A kemecsei járásban 3 tanácselnök dolgozik, akik ugyancsak itt jártak iskolába. — Az ember képtelen meghatódás nélkül hallani, olvasni ezeket a számokat! És minél tovább hallgatja, annál jobban elcsodálkozik. Hol van ide már a régi világ?! S míg arról beszélgetünk, hogy 1952-ben 171 kötetes könyvtárat kapott a község, szekrénnyel, s hogy 60 különböző folyóirat jár a kis. 928 lelkes községbe. Nyílik az ajtó. Szikár magas ember, úgy 52 év körüli férfi lép be. Barázdás arcú, sokat próbált embernek látszik. Harcos keménység, szívósság látszik magatartásán. — Olyan ember, aki szívén viseli faluja sorsát. Megérkezik a tanácséi nők elvtárs. Az igazgató elvtárstól tudom meg, hogy a párttitkárral, Németh János elvtárssal együtt érdeklődnek az iskolai munka iránt is. — Egész órákat meghallgatnak, a haszontalan gyerekeket, rendetlenkedőket külön figyelmeztetik. Itt egy követendő példa: Lencsés József V. osztályos pajtás nem járt iskolába. Felhívatta édesanyjával együtt a tanácsházára, elbeszélgetett velük, azóta a gyerek minden nap jár iskolába. De azt is megtette már az elnök elvtárs, hogy kiment a szülők után a mezőre, akik kivitték a gyereket dolgozni és meggyőzte őket a tanulás fon«1 tosságáról. Nem lehet öröm nélkül hallgatni azt sem, hogy egy-egy alkalommal 106— 110 könyvet visznek ki olvasni a könyvtárból. Legjobban Petőfi, Arany, Mikszáth, Jókai a keresettek; szovjet írók közül Gorkij Anyá-ját, Katajev Távol egy fehér vitorlá-ját kedvelik leginkább. Most azt tervezi Kriston Sándor elvtárs, az iskola igazgatója és a falu népművelési ügyvezetője a pedagógusokkal együtt, hogy népfront szobát készítenek az iskola előszobájából; (Nincsen más helyiség a községben.) Hosszú asztalra teszik a népkönyvtár könyveit, — ezeket olvasgatják majd a falu dolgozói. Vitaesteket rendeznek arról, ami a legjobban érdekli őket. Főleg a szovjet kolhozgazdaságokról, a mi termelőszövetkezeti mozgalmunkról, helyes vetésforgóról, a Föld kialakulásáról, az élet keletkezéséről. A falakon grafikonok, képek mutatják majd a község fejlődését. Egyik térképen, amely a múlt századból maradt, s amit szintén kiállítanak, bemutatják a község határát, a földmegoszlást az 1865-ös években. Másik grafikon az egészségügy fejlődését mutatja a községben. És egy nagy meglepetést tartogat még kedves falujának Kriston Sándor: feldolgozza a község történetét. Sokat kutatott, gyűjtögetett, míg összeszedte az adatokat. Olyanokat, amelyek talán sokaknak foglalkoztatta gondolatát: hogyan alakult ez a község, hogy éltek itt párszáz évvel ezelőtt az emberek? — Most megkapják a feleletet, hiszen mindenkit érdekel szülőhelyének története;.; . ***** L'kliatárig végezhetnek. Az állami szervek részére felújítási, tatarozási és újjáépítési munkákat, a felügyeleti hatóság engedélye alapján ötvenezer forint értékhatárig végezhetnek a szövetkezetek. A minisztertanács határozata befejezésül kimondja, hogy a szövetkezetek állami, közületi és társadalmi szerv részére csak az állami építőipari vállalatokra érvényes árak, bérek és normák alapján ösz- szeállított egyszerűsített költségvetés alapján dolgozhatnak. A költségvetést az építtető köteles felülvizsgálni és jóváhagyni. A jóváhagyott költségvetés hiányában a pénzügyi lebonyolító szervek nem teljesíthetnek kifizetéseket az építőipari szövetkezetek részére.
