Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-11 / 215. szám
1954 szeptember 11, szombat NÉPLAP 8 A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata a nemzetközi problémák rendezéséről Moszkva (TASzSz): A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata bevezetőben rámutat, hogy az EVK tervének kudarca fontos esemény Európa politikai életében. E tény azt bizonyítja, mennyire számolnak Franciaországban azzal a veszéllyel, amely Nyugat- Németországnak olyan militarista állammá változtatásával kapcsolatos, amelynek sorsa a német revansiszták kezében van. Ez a tény azt is bizonyítja, mennyire a helyzet magaslatán állottak Franciaország hazafias erői, amelyek joggal látták az „európai védelmi közösség“ megteremtésében a francia állam biztonságát fenyegető halálos veszélyt, s az ország függetlenségét fenyegető veszélyt. Az „európai védelmi közösség“ hívei megpróbálják becsapni a népeket, köztük Franciaország népét is és úgy tüntették fel, sőt «intetik fel továbbra is a dolgot, ■hogy a megbukott párizsi szerződés elfogadása esetén lehetővé vált" volna bizonyos keretek közé szorítani Nyugat-Németörszág fegyveres erőit. Ennek az állításnak hamis volta azonban minden pártatlan embernek szemébe ötlik. A bonni revansiszták, akik e tekintetben őszintébbek, mindenesetre nem takargatják, hogy az ilyen állításoknak nem tulajdonítanak komoly jelentőséget és máris nyíltan tárgyalják olyan nyugatnémet hadsereg megalakításának terveit, amely hadosztályainak száma tekintetében messze meghaladja a hivatalosan elismert keretet. A német militarizmus újjáteremtése és a remilitari- zált Nyugat-Németország- nak katonai csoportosulásba való bevonása mérhetetlenül megnövelné egy új európai háború veszélyét, s ezzel egyben egy új világháború veszélyét is. Elegendő áttekinteni Európának utóbbi félévszázados történetét és láthatjuk, hogy a militarista Németország ez alatt az idő alatt kétszer robbantott ki olyan háborút, amely szörnyű szenvedéseket zúdított Európa népeire. A német militarizmus új- játeremtése politikájának hívei igyekeznek a dolgot úgy feltüntetni, hogy Nyu- gat-Németország remilita- rizálása és valamilyen nyugati hatalmi tömbbe való bevonása megerősítené a nyugati hatalmak helyzetét a Szovjetunióval folytatott, — német kérdésre vonatkozó tárgyalásokon. Az ilyenfajta állításoknak azonban semmiféle alapjuk sincs. A valóságban a dolog éppen fordítva áll. Mint ismeretes, már most is nyíltan tárgyalják a német militarizmus újjáterem- tésének új terveit — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat. A nyugatnémetországi militarizmus visszaállítása terveiben kiemelkedő hely jut annak a tervnek, hogy Nyu- gat-Németországot közvetlenül az északatlanti tömbbe vonják b_ s ily módon nyissák meg remilitarizálá- sának útját. Azok, akik ilyesfajta tervekkel állnak elő, nem titkolják, azért van szükség ezekre a tervekre, hogy megkerüljék azokat az akadályokat, amelyekbe az önmagát rég kompromittált „erópolitika“ hívei Francia- országban ütköztek. Ezzel kapcsolatban helyénvaló már most kijelenteni, hogy bármilyen cégér mögé rejtsék is a német militarizmus újjáteremtésének terveit, e tervek megvalósításának következménye elkerülhetetlenül az lesz, hogy Nyugat-Németország új háborús tűzfészekké válik és Németország mostani kettészakítottsága tovább mélyül. Pedig Európa biztonságának érdekei, éppúgy, mint a német nép érdekei is azt követelik, hogy a német kérdést az egységes békeszerető és demokratikus német állam megteremtése alapján oldják meg, amint ezt a hatalmak megfelelő megállapodásai előírják. Nem szabad azt mondani, hogy a német kérdésben teremtendő megegyezés lehetőségei már kimerültek. A szovjet kormány éppen ezt a körülményt tekintetbe véve, javasolta Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányának, hogy az idén augusztus—szeptemberre hívják össze a négy hatalom új tanácskozását és vizsgálják meg a német kérdést. Erre a javaslatra a három hatalom kormányától még nem érkezett válasz. Az összeurópai biztonság biztosításának érdekei megkövetelik, hogy a zárt európai katonai csoportosulások helyett megvalósuljon a kollektív biztonság rendszere valamennyi európai állam részvételével, tekintet nélkül társadalmi rendjükre. Ezeknek a céloknak felel meg a Szovjetunió javasolta „összeurópai kollektív biztonsági szerződés“ tervezete és az összeurópai tanácskozás összehívása a megfelelő javaslatok megvizsgálására. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése és ez összeurópai szerződésnek e célból Kelet- és Nyugat-Németország, majd az egyesülés után az egységes Németország részvételével való megkötése megkönnyítené a német kérdés megoldásának lehetőségeit Németország békeszerető és demokratikus nemzeti újraegyesülésének alapján. Ez megfelelne valamennyi európai állam, köztük Franciaország biztonsága érdekeinek. A genfi tanácskozás lényegesen hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A genfi tanácskozás tapasztalata újból megmutatta, hogy ha az érdekelt államok valóban törekszenek erre, akkor megvan a lehetősége annak, hogy a rendezetlen problémákat illetően a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelő megállapodás jöjjön létre. A Szovjetunió a maga részéről továbbra is minden lehetőt elkövet, hogy megegyezés jöjjön létre a rendezetlen nemzetközi problémákat illetően, a többi között Németország kérdésében, az európai kollektív biztonság rendszeréről, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáról és az államok fegyverzetének csökkentéséről, hogy tovább enyhüljön a nemzetközi feszültség. Beszélgetés Hajnal Lajos bácsival HAJNAL LAJOS bácsival a berkeszi Bajcsi Zsilinszky termelőszövetkezet bognárműhelyében ismerkedtünk meg. Keréktalpakat fűrészelt s csak olykor-olykor szusszantott egyet-egyet. — Ezeket a rövid perceket használtuk fel arra, hogy megtudakoljuk: kiféle, miféle ember, hogy gondolkodik, mint vélekedik, ö pedig kitárta előttünk élete könyvét, a feké’te tintával írt lapokat épűgy, mint az öröm, szépség aranybetűi- vel telerótt oldalakat. ' Egy falusi iparos félig- meddig paraszti'életével ismerkedtünk mögh 1880-ban született, 1908-ban a monarchia urai kiüldözték tengerentúlra, Amerikába. Ott sem talált aranyakat, még elegendő rézcentet sem, 1911-ben hazajött. Utána katona lett, hadifogságba esett és mire hazajött, a Horthy- korszak nyomorúságának kellős közepébe esett bele. 48 éves fővel állott be ácsinasnak Berkeszen. Azóta kitanulta ezt is, a bognársá- got is, afféle ezermester lett belőle. De arra sohasem jutott, hogy önálló mester lehessen ... Most a szövetkezet bognára, 74 éves, naponta két, két és fél munkaegységet ér el, becsülettel megél. A BERKESZI ERDŐ felől már közeledett az alkonyat, Lajos bácsi letette a fűrészt és elővette a munkanaplót. öreges, rezgő, szálkás betűkkel beírta, hogy: „2.50 munkaegység...“ Aztán nyúlt a kabátja után. hogy hazamenjen. — Bőven elég mára, még otthon is dolgom van, mert az asszony beteg ... ; Sajnáltuk, hogy elmegy, mert jóbeszédű ember. Búcsúzóul még azt kérdeztük meg: — Mit szól a genfi értekezlethez? Megállt, ránknézett. — Miféle genfi értekezlethez? Meghökkentünk. Ezt nem vártuk volna. — Hát a békeértekezlethez? Megvonta a vállát. — Hát nem hallott róla Lajos bácsi? Valamit mormogott, eny- nyit értettünk belőle: — Nem .., ERRE igazán nem számítottunk, hirtelen nem is tudtuk, mit mondjunk. Mi voltunk a nagyobb zavarban, — illetve Lajos bácsi egyáltalán nem zavartatta magát, egykedvűen kanya- rította vállára a kabátot s lépett ki az ajtón. — Dehát... Képzelje, Lajos bácsi, most van először, amióta világ a világ, hogy az emberek nem háborúznak egymással sehol a föld kerekén! Megállt, de aztán továbbindult. Lassabban, mint az előbb. Kilépett a tornácra, szemlélni kezdte az ‘eget, nincs-e viharra, záporra kilátás, aztán az udvaron jár- tatta körbe a tekintetét... látszott, hogy menne is, meg nem is. Mi már nem nagyon törődtünk vele, — lemondtunk róla: ilyen emberrel nem érdemes vitázni, aki még nem is hallott a genfi értekezletről. Hiszen olyan riportot akartunk írni, amelyik kifejezi az egyszerű emberek nagy békevágyát és érdeklődését a béke ügye iránt. Gondoltuk: keresünk valaki mást, nemsokára hazafelé jönnek a földekről... Léptünk mi is ki a tornácra. Akkor futott be éppen egy motor, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának egyik dolgozója ült rajta. Ciropulosz Vaszi- lisz, görög emigráns. LAJOS BÄCSI akkor már egy faragott lócán ült az eresz alatt. Mi meg a tornác karfájára telepedtünk, vártuk az embereket. Va- szil is odajött hozzánk. Inkább csak az illemért, semmint szándékkal, bemutattuk Lajos bácsinak. — Egy görög elvtárs ... Az öreg felállt, úgy fogott kezet. — Görög? Aztán mit csinál itt? Felélénkült, örült neki, hogy folytathatta a beszélgetést. Elmondtuk neki, hogy Vaszil partizán volt a görög hegyekben és amikor Tito elárulta a szabadságot, akkor menekülni kellett a legjobb hazafiaknak. Most itt dolgozik Magyarországon, míg vissza nem hívja őt a harc, vagy a munka. — Oszt rokona maradt odaát? — Kis hugocskám . .. — Szegényke... Mindjárt gondoltam magáról, hogy nem magyar, mert olyan furcsán beszél. Hiába, a magyar nehéz nyelv. Tudják, én hadifogságban olyan hamar megtanultam oroszul, hogy amikor a malomba mentem, oszt mondtam, hogy én vehgerszkij vagyok, nem hitték el az istennek sem ... ÜJRA visszakanyarodott Vaszil életéhez. — Aztán vágyik már ha-' za, ügye? Hej, az én szívem is hogy húzott vissza ... Megcsóválta a fejét. — Nem jól van ez így...! Nem kérdeztük meg, hogy micsoda, hagytuk, hogy magától folytassa, hiszen nagyon kikívánkozott belőle. És olyat hallottunk tőle, amit egyáltalán nem vártunk. — Nem bizony, semmiképpen. Nagy hiba az, hogy az embereket egyes kormáBulgária nemzeti ünnepe A bolgár nép szeptember 9-én ünnepelte hazája fel- szabadulásának 10. évfordulóját. Az ország minden városában nagy felvonulások voltak. A felvonuló dolgozók kifejezték szeretetüket és hálájukat a nagy Szovjetuniónak, a bolgár nép felszabadítójának, kifejezték azt a törekvésüket, hogy elmélyítsék a bolgár—szovjet barátságot, harcoljanak a szocializmus építésében elérendő új sikerekért, az ország gazdasági életének és kultúrájának új fellendítéséért, a békéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért. • A Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa szeptember 9-én fogadást adott a bolgár nép nemzeti ünnepe, az ország felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. • A Bulgária felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésen üdvözlő táviratot intéztek a Szovjetunió Kommunista 2000 forintos Napjainkban, különösen a pártkongresszus óta eltelt időszak alatt — egyre több szó esik áz üzemekben és hivatalokban takarékoskodásról, a pazarlás felszámolásáról. Megyénk igen sok üzemében jelentős eredményeket értek el a dolgozók, felkutatják az elfekvő anyagokat, megszüntetik a felesleges munkaköröket, új takarékossági rendszabályokat vezetnek be stb. így történt ez a nyírbogdányi Maszolaj- nál, a mezőgazdasági gépjavítónál, a dohány- fermentálónál és még sok más vállalatnál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már nincs mit tenni. * •» helyPártjának Központi Bizottságához és a Szovjetunió Minisztertanácsához. A táviratban a többi között ez áll: A bolgár nép nagy és ragyogó ünnepének napján határtalan szeretetét és elismerését fejezi ki a nagy szovjet népnek, dicső hadserege, a Szovjetunió dicső kommunista pártja iránt. Mindenekelőtt ezeknek köszönheti azt az örömét és boldogságát, hogy szabad lehet, saját akaratának és érdekeinek megfelelően építheti új életét. Hazánk büszkén és tisztelettől övezetten, a nagy Szovjetunió iránti tiszta és őszinte barátságban lép be szabad életének második évtizedébe. Nyugodtan és biztosan tekintünk előre és eltölt bennünket a törhetetlen akarat, hogy minden erőnkkel védelmezzük a békének a népek számára nagy és szent ügyét, minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a szocializmus, győzelmet arasson orszá. gunkban. gépkoGsiforduló hogy haladéktalanul menjen el Gyulatanyára a gyűrűkért. Ezután a kötelességét teljesítő ember önelégültségével állapította meg magában: Hát hiába, ilyen ember kell ide, aki azonnal talál megoldást. Nemcsak a vállalatnak, de a népgazdaságnak is nagy szüksége van rám. Hisz most is négy új betongyűrű legyártásával gazdagítottam a vállalatot. Öntömjénező ábrándozásaiban azonban megfeledkezett arról a mi túlbuzgó kartársunk, hogy amit egyik kezével a vállalat kasszájába tett, azt a másikkal megsokszorozva vette ki. Ha csak egy kicsit józanabbul, egy iccápí vezetőhöz illő-
