Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-10 / 214. szám

1954 szeptember 10, péntek N 3 (TUkUd külföldi hí vek Ünnepi ülés Szófiában Bulgária felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából Szeptember 8-án a szó­fiai Nemzeti Színházban ünnepi ülést rendeztek Bul­gária felszabadulása 10. év­fordulója alkalmából. Az ünnepi, ülést G. Dam- janov nyitotta meg. A Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága és a kor­mány nevetőin melegen üd­vözölte a szovjet kormány- küldöttséget igs, a népi de­mokratikus országok kor­mányküldöttségeit. A bolgár nép 1944 szep­tember 9-i felkelésének 10. évfordulójáról V. Cserven- kov, Bulgária Miniszterta­nácsának elnöke tartott beszédet. Ezután M. B. Szaburov, a szovjet kormányküldöttség vezetője, Tung Pi-vu, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága politi­kai bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság kor­mányküldöttségének veze­tői mondtak üdvözlő beszé­det. Az\ülés résztvevői hatal­mas lelkesedéssel határoz­ták el, hogy táviratban üd- vözlik a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Köz­ponti Bizottságát és a Szov­jetunió Minisztertanácsát. A moszkvai ünnepség Moszkvában a Szakszer­vezetek Székházának osz­lopcsarnokában szeptember 8-án ünnepi gyűlést tartot­tak. A gyűlést a VOKSz., a Szovjetunió Szakszervezetei­nek Központi Tanácsa, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztériuma, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, a Szovjetunió Szláv Bizottsága és több más szovjet társadalmi szer­vezet hívta egybe. Újabb szovjet jegyzék az Egyesült Államokhoz Mint a sajtó már közölte, szeptember 5-én a szovjet kormány jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányának, amely­ben tiltakozását jelentette be amiatt, hogy szeptember 4-én egy amerikai katonai repülőgép a Távol-Keleten, Nahodka kikötő térségében durván megsértette a Szov­jetunió állami határát. Szeptember 6-án az Egye­sült Államok moszkvai nagykövetsége az Egyesült Államok kormányának meg­bízásából két jegyzéket kül­dött a Szovjetunió külügy­minisztériumának, amelyben kétségbevonja a Szovjet­unió állami határainak amerikai katonai repülőgép által történt megsértését és azt állítja, hogy az ameri­kai repülőgépet két szovjet Vadászgép támadta meg, amikor az amerikai repülő­gép „portyázó repülést“ végzett a nyilt tenger felett Szibéria partvidéke közelé­ben. Szeptember 8-án a Szov­jetunió külügyminisztériu­ma jegyzéket küldött az Egyesült Államok nagykö­vetségének. A jegyzékben a többi között ez áll: Az Egyesült Államok kormánya 203. számú jegy­zékében, — amely válasz a szovjet kormány szeptem­ber 5-i említett jegyzékére — üres szavakkal cáfolja azt a szovjet jegyzékben idézett tényt, hogy az ame­rikai légierők repülőgépe durván megsértette a Szov­jetunió határát és hogy az említett repülőgép minden A dombra, melyen áll­tam, úgy borult az alkony, mintha láthatatlan kezek szürke fátyollal akarták volna betakarni a tájat. A látóhatár peremén már csak sarlónyi látszott a le­nyugvó vérvörös napból. Csodásán szép az alkony1 táj, s a lágy szellőtől szinte újjáéled minden. Mélyet lé- lekzettem a felfrissült leve­gőből, s szemem messzire tekintve kutatta a tájat. Lent a vén Tisza höm­pölygőit, fodrosán az alko­nyati szellőtől. Az országút- menti akácfák is alkonyt szint öltöttek, s szinte lát­szott, hogyan lélekzenek a holtnak hitt falevelek. A mezei virágok szirmából fi­nom illat szállt felém a domb alján elterülő rétről. Lassan megelevenedett a táj. Itt is, fiit is döcögő szekerek tüjítéjk fel, s in­dultak lassan a falu felé. A faluban kigyúrnak az első fények, valartiikor milyen sötét volt ez a falu. s most a villanyfény beragyogja az utcákat,' s ííüszkén hir­deti az új életet. Még egy szer körülnéztem, még egyszer nagyot szip­pantottam a friss, édes­illatú levegőből, s aztán én is slindultamcn falu felé. A kis falu utcáján egy­ok nélkül tüzelt két szovjet vadászgépre. Ezzel egyidejű­leg az Egyesült Államok kormánya jegyzékben elis­meri, hogy szeptember 4-én, helyi idő szerint 18 óra 18 perckor az Egyesült Álla­mok haditengerészeti erői­nek egyik repülőgépe a szovjet jegyzékben megje­lölt térségben tartózkodott, ami időt illetően körülbelül egyezik a szovjet kormány jegyzékében idézett idővel. Az Egyesült Államok kor­mánya olyan formában igyekszik a dolgot feltün­tetni, mintha a Szibéria partjai közelében „portyázó repülést“ végző amerikai katonai repülőgép „a nyilt tenger fölött“ tartózkodott volna, továbbá, hogy nem lőtt szovjet repülőgépekre és mintha a szovjet repülő­gépek részéről érte volna őt támadás. Ugyanakkor olyan tekintélyes kormányszerv, mint az Egyesült Államok haditengerészeti miniszté­riuma, szeptember 6-án be­jelentette, hogy az amerikai repülőgép tüzet nyitott szovjet vadászgépekre. Ilyenformán az a nyilatko­zat, mintha az amerikai re­pülőgép egyáltalán nem tü­zelt volna, nem felel meg a valóságnak. Az Egyesült Államok kor­mányának jegyzéke továb­bá azt állítja, hogy az ame­rikai repülőgép találkozása szovjet vadászgépekkel Vla­gyivosztoktól 100 mérföld­re keletre, nyilt tenger fö­lött történt. Mint ismeretes azonban, a Vlagyivosztoktól száz mérföldre keletre lévő pont nem nyílt tenger fe­lett van, amint azt az ame­rikai jegyzék leszögezi, ha­nem a Szovjetunió területe fölött. Amerikai sajtójelen­tések szerint hivatalos ame­rikai tengerészeti személyi­ségek ezt kénytelenek vol­tak elismerni. A jegyzék a továbbiakban hangsúlyozza: A Szovjetunió távolkeleti állami határának amerikai katonai repülőgép által tör­tént megsértése adott ese­tének körülményei és a szovjet határnak amerikai repülőgépek által töftént korábbi megsértéseinek kö­rülményei nem hagynak kétséget aziránt, hogy a Szovjetunió határainak amerikai katonai repülőgé­pek által elkövetett ilyen megsértése összefüggésben van az amerikai katonai parancsnokság bizonyos fel­adatainak teljesítésével. Az amerikai katonai pa­rancsnokság e cselekedetei a nemzetközi jog elemi sza­bályainak durva megsérté­sét jelentik. Ezek a cseleke­detek nem tekinthetők egyébnek, mint olyan pro­vokációs cselekedeteknek, amelyeket a távolkeleti helyzet, kiélezésére szántak. A szovjet kormány, szem- clőtt tartva a kifejtetteket, megerősíti szeptember 5-i jegyzékét és szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok kormánya megtegye a szük­séges intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a jövőben amerikai repülő­gépek megsértsék a Szov­jetunió állami határait. Hírügynökségi jelenté­sek szerint a colombiai nemzetgyűlés kedden tör­vényjavaslatot szavazott meg, amelynek értelmében törvényen kívül helyezték az országban a kommunista pártot. Az erről szóló hírek meg­jegyzik, hogy Guatemala, Brazília és az Egyesült Ál­lamok után Colombia a ne­gyedik állam az amerikai kontinensen, ahol ehhez a lépéshez folyamodtak. • Dulles amerikai külügy­miniszter Manilából haza­felé megszakította útját és csütörtökön reggel Tajpej- be érkezett — jelenti az „AFP". Dulles nyilatkozatot adott át a tajpeji repülőtéren a sajtó képviselőinek s -ebben megismételte fenyegetéseit Kína jogos törekvéseivel szemben. Dulles hangoz­tatta, hogy a csangkajsekis- ták „nem állnak egyedül“, mert „az Egyesült Államok flottájának parancsa van! Formoza védelmére“. * A Kuomintang-légierő re­pülőgépei kedden támadást intéztek Fucsien tartomány Csin-kiang és Nanan>me- gyéjének területe ellen. A támadások következtében 18-an életüket vesztették, illetve megsebesültek. * Manilában szeptember 8-án a nyolc 'ország — az Egyesült Államok, Anglia, F^nciaország, Ausztrália, Uj-Zéiand, a Fülöp-szige- tek, Thaiföld és Pakisztán — képviselői aláírták az úgynevezett „kollektív vé­delmi szerződést“. Ez a szerződés lényegé­ben katonai egyezmény, amely Ázsia népei ellen irányul. A szerződés rámu­tat, hogy a szerződő felek „fenntartják és fejleszteni“ fogják katonai potenciáju­kat. A végleges szövegben megmaradt az amerikai tervezet negyedik cikkelye, amely előírja az egyezmény résztvevőinek közös akcióit az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalma el­len. ALKONYODIK mást érték a szekerek, me­lyeken a jól végzett munka után tértek haza a szorgos munkás emberek. Gondo­latban még a dombon áll­tam s néztem az alkonyt. Néztem a tájat, a frissen szántott tarlót, az egyszerű emberek kézimunkáját. — Mindez olyan szép volt, hogy szerettem volna na­gyot kiáltani, olyan nagyot, hogy meghallják az egész világon, hogy az én hazám­ban milyen szép az alkony, milyen békésen élnek az emberek. Olyat szerettem volna kiáltani, hogy meg­hallják azok is, akik most nem tudnak gyönyörködni az alkonyi tájban, a termé­szet szépségeiben, nem érezhetik a mezei virág il­latát, mert földjükön pusz­tító háború dúl, vagy a légitámadás miatt most kez­dik görnyedő háttal a me­zei munkát. Szerettem vol­na a szelek szárnyún üzenni az elnyomottaknak, a szen­vedőknek, hogy bízzatok, eljön az idő, mikor ti is szabadon, boldogan gyö­nyörködhettek az alkonyi tájban, a természet szépsé­geiben. Szerettem volna fe­léjük kiáltani, hogy lesz [ még olyan idő náluk is, mi- j kor a szerelmesek újra bol-! dogan ölelhetik egymást, s j nem kell félniök a bom­bák, a gránátok robbaná- j saitól. Békében élhetnek j úgy, mint mi és a tücsök- • zenét, a madár csivitelését nem nyomja el a gránát, a bomba robbanása. Néhány hete múlt már j annak, hogy itt álltam a1 dombon, s azóta hangtalan üzenetem, hangtalan bízta­tásom megvalósult. Elhall­gattak a fegyverek Indokí­nában is. Itt állok a dombon, s gon­dolkozom. Az én hangom­nak volt ilyen ereje? — Igen! Az én szívem dobba­nását hallották meg Genf- ben? — Igen! Az én szívem dobbanása irányította a tollat, mellyel aláírták a fegyverszünetet? — Igen! A szívek dobbanása, a ki­mondott és ki nem mon­dott gondolatok — ez volt az erő, mely véget vetett a vérontásnak, mely véget vetett annak, hogy a szí­vekből patakzó vér fesse pirosra a mezei virágokat. Az én szívem, a sok-száz­millió szív, mely keleten és nyugaton, az óceánon innen és túl, az egyszerű emberek ' ebleiben dobbant. Ez volt az erő, mely oá-' lat vetett azoknak, akik &Z ifjú szívek dobogását akar­ták elhallgattatni. Nem si­került! Nem sikerült, s a szívek, az egyszerű embe­rek szivei újra és újra ne­met kiáltanak. Újra alkonyodik. Már nem szürke az ég, hanem kedv- derítő kék. Az utolsó nap­sugarak is vidámabban si­mogatják arcom. A tücsök vigabban húzza nótáját, s a békakurutiyolás is zengő dalként haitik, a virágok illata erősebb, mint néhány héttel ezelőtt. Béke van a földön. Alkonyodik. Lassan sötét lesz a táj köröttem, az em­berek, a dobogó szívek pi­henni térnek, álmukhoz az éji bogarak, a madarak szárnycsapásai adnak nyug­tató zenét. Itt most éj van, máshol nappal, reggel, vagy talán alkony. S holnap, holnap a pihent szív újra kezdi a harcot, de most már vidá­mabban, boldogabban, mint tegnap. TÓTH JÁNOS. Tudományos kis sarok A megye földvárairól A, Művelt Nép 1954 szep­tember 5-i száma röviden ismerteti a nyírbélteki templom most felfedezett XV. századbeli freskóit. Kö­zépkori műemlékekben amúgyis gazdag megyénk egy értékes emlékkel gya­rapodott. A csarodai temp­lomépület és XIV. századi falfestményei, az anarcsi gótikus templom, a két nyírbátori templom, a kis- várdai téglavár, a tuzséri Lónyay-kastély stb. nemcsak megyénknek, de az egész országnak kincsei. A műemlékeknek azon­ban van megyénkben egy olyan csoportja, amelyet csak igen kevesen ismer­nek, mivel nem rendelkez­nek tetszetős külsővei, nem gyönyörködtetnek, sőt nem is könnyű őket minden eset­ben felismerni. Ezek a föld­várak. Földből összehordott, sáncokkal kerített terület az, amit ma látunk egy-egy földvár helyén, de a legtöbb esetben csak halvány nyo­ma az eredeti várnak, mert az ember állandóan alakí­tó kezemunkája és részben az időjárás is pusztitották a környezetükből kiemelke­dő sáncokat. Az eredetileg valószínűleg palánkokkal, fakapukkal ellátott földvá­rak kiterjedését, alakját megállapítani sem könnyű feladat. Keletkezésük idejét pedig csak hiteles ásatások­kal, a sáncok átvágásával lehet megtudni. Fontos adat jutott birto­kunkba nemrégen a beszte­rcei földvár koráról. A Te­lek-tanya vasúti megálló és Beszterce község között, a Bel-főcsatorna déli partján fekvő földvár, kb. 1 hold- nyl területével, a Rétköz hajdan mocsaras, nehezen járható vidékéből emelke­dik ki. A két — egy kisebb magasabb és egy nagyobb alacsonyabb — részből álló földvár legmagasabb sáncá­ból rézkori, a pestmegyei Pécel községről elnevezett „péceli kultúrába“ tartozó edények kerültek elő. Ez azt jelenti, hogy a földvár ős­kori. Mivel területéről ed­dig ez a legrégebbi lelet, en­nél az időpontnál (időszámí­tásunk kezdete előtt 1800) később nem építhették. A besztercei földvár tehát az ú. n. történelemelőtti idő­nek egy fontos műemléke. A „péceli kultúra“ emlék­anyaga nagyobb területen: Ausztriában, Csehszlovákiá­ban, Magyarországon, Lerri gyelország déli részén, Ju­goszlávia és Románia ha­zánkkal szomszédos vidé­kein terjedt el. Központja nem Magyarország, de szá­mottevő és helyi jellegze- tességű anyaga bőven van. A Viss községben előkerült jellegzetes edényformáiról, egyik csoportját „vissi cso­portnak“ nevezik. Megyénk­ben is van lelőhelye, pl; Szabolcs, Tiszadob. A nép — amelynek tárgyi hagya­tékát ilymódon rendszerez­zük — az eddigi leletek ta­núsága szerint állattenyész­téssel és gyűjtögetéssel fog­lalkozott. Nemzetségekbe tömörülve élt, már kilépett az anyajogú társadalom ke­retéből és benne a vezető­szerepet már a férfiak vit­ték. Kétféle temetkezési módot ismert, az egyszerű földbetemetést és a ham- vasztásos temetkezést. A halottak mellé használati tárgyakat is tettek, ami a túlvilági életbe vetett hitre mutat. Hogy vájjon ez a nép nem lakta-e a beszte­rcei földvárat, vagy csak te­metkezőhelynek használta, jelen pillanatban nem tud­juk, mivel a leletek véletle­nül kerültek elő, szakszerű megfigyelés nélkül. Valószínű, hogy a még felismerhető, vagy már csak helynevekben élő földvá­raink nagyrésze szintén ős­kori eredetű. A megye leg­ismertebb és egyben Közép- Európa legjobb állapotban lévő földváráról, a szabol­csiról Dr. Jósa András álla­pította meg, hogy nem a honfoglaló magyarság épí­tette, hanem csak itt talál­va használta fel. Feltételez­hetően ugyanígy hasznosí­totta a többi: tiszadobi, de- mecseri, tuzséri, pócspetri, besztereci stb, földvárakat is. A földvárak felkutatása, megőrzése, az onnan előke­rült leletek figyelembevé­tele és készítési idejük megállapítása fontos fel­adat, mert ezekből egy-egy korszak technikai fejlettsé­gére, népsűrűségére, társa­dalmi szerkezetére, nép­mozgalmára lehet következ­tetni. Az írott emlékekkel nem rendelkező korok tör­ténetét csakis a fenti fel­adatok megoldásával tudjuk rekonstruálni. A régészeti problémák megoldásában a megye minden dolgozója se­gíthet azzal, hogy a Nyírség történelmi múltját bemuta­tó Jósa András Múzeum anyagát új leletbejelenté­sekkel gyarapítja. Ezzel nemcsak a történelmet ku­tató tudósoknak szolgáltat­hat komoly és értékes ada­tokat, hanem megyénk szá­mára fontos kultúrfeladatot is teljesít. RISZTICS EMILIA. régész-muzeológus. Szeptember Itl-éai tartják Cegléden a IV. ISékekölcsön első sorsolását A IV. Békekölcsön első sorsolása szeptember 19-én. vasárnap délután négy óra­kor kezdődik Cegléden, a járási „Kossuth“ kultúrház- ban. A szeptember 19-i sor­solás a hatodik államköl­csön-sorsolás lesz ebben az esztendőben. Az új rendszer szerinti sorsoláson 78.500 nyere­ményt húznak ki, összesen mintegy 24,914000 forint összegben. A sorsolás nyil­vános lesz, A baromfi forgalmának szabályozásáról A baromfipestis elleni eredményes védekezés cél­jából a földművelésügyi mi­niszter rendeletben szabá­lyozta a baromfiforgalmat. Eszerint élőbaromfit — ví­ziszárnyasok kivételével — csak az illetékes állatorvos­nak, vagy az állategészség­ügyi felcsernek igazolásával szabad tartási helyéről más helységbe szállítani,

Next

/
Oldalképek
Tartalom