Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-10 / 214. szám

NCPLAP 19Ö4 szeptember 10, péntek Dolgozó par ászt fiatalok ! Vegyetek részt az Országos Mezőgazdasági Kiállításon! előtt a Mezőgazdasági Kiállítás Ha az 1950. évi I. tör­vénnyel szembeállítjuk az új tanácsokról szóló tör­vénytervezetet, akkor azt látjuk, hogy úgy szerkeszté­sében, mint tartalmában, valamint előrelátásában, kö­vetkezetességében gyökeres változás van. A törvénytervezet meg­mutatja, hogy tanácsaink milyen fejlődésen mentek keresztül, ugyanakkor azt is, hogy milyen fejlődésen kell még keresztülmenni, hogy hivatásukat az alkot­mányban megjelöltek alap­ján betöltsék. Alkotmá­nyunk megvitatása óta első eset, hogy dolgozó népünk ilyen aktívan kapcsolódik be a törvényalkotásba, mint most. Dolgozó népünk tud­ja, — úgy a Szovjetunió ta­pasztalataiból, mint a mi gyakorlati életünkből, — hogy pártunk által vezetett népi államunknak legjobb államszervezeti formája: a tanácsok rendszere. A taná­csok útján tud dolgozó né­pünk a legjobban bekapcso­lódni az állam építésébe, az államépítéssel kapcsolatos szervező, előkészítő, vala­mint aktív gazdasági mun­kákba, A törvénytervezet tehát alkalmas a népi államunk előtt álló államhatalmi és államigazgatási feladatok végzésére, azonban közbe- esöleg mégis akad, vélemé­nyem szerint, egy-két kiegé­szítésre szoruló megállapí­tás. Felszabadulásunk tize­dik évében mindnyájan igen természetesnek vesz- szük, hogy pártunk irányí­tásával értük el az eredmé­nyeket és a párt vezető sze­repe mindenütt érvényesül. A törvénytervezeten is vé­gigvonul ez. Azonban véle­ményem szerint helytelen, hogy nincs lerögzítve. Ép­pen ezért javaslom az 1. §. 2. pontját az alábbiak sze­rint kiegészíteni: „A tanácsok államhatalmi szervek és egyben a dolgo­zók legszélesebb tömegszer­vezetei, amelyek a Magyar Dolgozók Pártja vezetésé­vel, a Hazafias Népfrontra támaszkodva, a dolgozók tömegszervezeteivel szoro­san együttműködve, szerve­zik a lakosságot a gazdasá­gi, társadalmi és kulturális tevékenységben való közvet­len és állandó 1 észvételre.‘‘ A törvénytervezet 19. §. 1. pontja azt mondja, hogy „a tanács az állandó bizottsá­gok elnökeit és tagjait a Vita a tanácsokról szóló törvénytervezet lelett Módosító javaslatok tanácsülésen választja“. A 2. pont azt mondja, hogy „az állandó bizottság elnöke és tagja csak tanácstag lehet“. Ezzel kapcsolatosan a gyakorlatból kiindulva ja­vaslom, hogy az állandó bi­zottság elnökhelyetteseit is válassza meg a tanácsülés. Tehát az 1. pont az aláb­biakban módosulna: „A tanács az állandó bi­zottság elnökét, elnökhe­lyettesét és tagjait a tanács­ülésen választja“... A 2. pontra vonatkozólag javaslom, hogy minden ezer leiken aluli községben az állandó bizottságnak tagjai lehessenek kívülállók is. Ez azért szükséges, mert van olyan tanács, ahol csak 11 tag van, vagy esetleg 15— 20. Ebből kiindulva, nem oldható meg, hogy a vb-ta- gok mellett, valamint az ál­landó bizottság elnöke, el­nökhelyettese mellett a ta­gok is tanácstagok legye­nek. A 2. pontot ebből ki­indulva az alábbiakban ja­vaslom szövegezni: „Az állandó bizottság el­nöke, elnökhelyettese és tagjai minden ezer leiken felüli községben csak ta­nácstagok lehetnek, ezer lei­ken aluli községekben meg­engedhető — a tanácsülés határozatának megfelelően egy-egy állandó bizottságba egy kívülálló bevonása.“ A 21. §. 4. pontjához: A4, pont kimondja, hogy a szak­igazgatási szervek, a tanács alá rendelt vállalatok és más szervek kötelesek az ügy­körüket érintő kérdésekben az állandó bizottságnak a kívánt felvilágosítást meg­adni. Ezzel egyetértek. Ja­vaslom kiegészíteni az eddi­gi tapasztalatokból kiindul­va azzal, hogy „az illetékes szakigazgatási szerv, a ta­nács alá rendelt vállalatok és egyéb szervek nemcsak a kívánt felvilágosítást meg­adni kötelesek, hanem ese­tenként az állandó bizottság véleményét is kérjék ki“. A törvénytervezet 31. § 2. pontjához: Ez a pont lerög­zíti, hogy a vb. elnökének, elnökhelyettesének és titká­rának megválasztásához a tanácsnak és a felettes ta­nács végrehajtó bizottságá­nak, illetőleg a miniszterta­nácsnak jóváhagyása szük­séges. Ez, véleményem sze­rint helyes, de a gyakorlat­ban a tanácsülésen egyszer megtörténik a vb. tagok megválasztása. Az elnököt, elnökhelyettest és titkárt a vb. a saját tagjai sorából választja. A jóváhagyásnál a tanács részéről azonban lehetnek majd nézeteltéré­sek, mely kihatással lehet a további munkákra. Éppen ezért csak a felettes végre­hajtó bizottság jóváhagyását javaslom. GOMBÁS SÁNDOR, vb. titkár, Mátészalka. A tanácstag-ok jogairól Tanácsrendszerünk 4 éves időtartama alatt igen sok tapasztalatot gyűjtöttünk ahhoz, hogy a, közeljövőben létrehozandó tanácstörvény­hez, a tömegkapcsolat ki- szélesítéséhez jó és észszerű javaslatokat tehessünk. Ja­vaslom, hogy a tanácsta­gok eddigi jogait továbbszé­lesítsék azon jogkörrel, hogyha a választókörzeté­ben bármely dolgozó sze­mélyével kapcsolatban pa­nasz, kérelem kerül a vb- ülés elé, azon az ülésen a tanácstag által tanácskozási joggal képviselve legyen az illető. Ez, szerintem helyes lenne azért, rine~t ezáltal nö­velné az illető tanácstag ak­tivitását, amellett választó­juk előtti tekintélyük is nő­ne. A megfelelő képvisele­tet csak úgy tudná ellátni a tanácstag, ha a választóke­rületében lakó családokat megismerné. A választók ezáltal bizalmat éreznének választottjukhoz, közelebb kerülnének a tanácshoz, a végrehajtó bizottsághoz is. A vb. által hozott határo­zatról viszont maga a ta­nácstag a vb. útján értesí­tené az ügyben érdekelt dolgozót. SZABÓ GYULA, Ajak. A kö*rendészetről Egyre élénkebb életet élő városainkban és falvaink- ban fokozottabb gondot kell, hogy fordítsunk a köz- biztonság mellett a közren­dészetre is. Nem lehet kö­zömbös, hogyha nehéz ez­rekkel csináltatjuk, szépít­jük városainkat, utcáinkat, tereinket, akkor a rend­bontókkal szemben szer­veink nem lépnek fel kellő eréllyel. Ha kötelezővé tesz- szük rendőrségi szerveink­nek, hogy a közrendészet kérdéseiről is beszámolja­nak, véleményem szerint a közrendészet megszilárdí­tása terén is komolyabb eredményeket érünk el. FODOR JÓZSEF, Nyíregyháza. Megjelent a Népnevelő A mátészalkai járás DISZ-szervezetei az árvízkárosultakért Szombaton megnyílnak az Országos Mezőgazdasági Ki­állítás és Vásár kapui az érdeklődők hatalmas tábora előtt. A gépállomások, termelő- szövetkezetek, állami gaz­daságok ifjúsága és az egyé­nileg dolgozó parasztfiata­lok is nagy érdeklődéssel várják a sokoldalúan fejlett mezőgazdaságunk jelenlegi eredményeit és jövőjét be­mutató kiállítás és vásár megnyitását. Már eddig is nagy szám­ban határozták el a falvak fiataljai: megtekintik a ki­állítást, hogy további mun­káit'- ”nr4n felhasználják mindazokat - tapasztalato­Kopunyltás Már csak egyetlen nap hiányzik az Országos Me­zőgazdasági Kiállítás meg­nyitásáig, s az avatatlan szemlélő szinte elképzelni sem tudja, hogy addigra el­tűnik a mai látogatót foga­dó nagy zűrzavar és min­den a helyére kerül. A lázas sürgés-forgás, a sok féligkész épület ellené­re ügy érezzük, amikor a környező gyárak kémény­erdeje után a jövendő kerí­tés helyét átlépjük, hogy a mából a kommunizmus kö­zelébe kerültünk. A gondos tervek szerint épülő ízléses házak, óráról-órára növeke­dő zöld gyepszőnyegek, sző­lő, kukorica és egyéb növé­nyekkel beültetett parcel­lák, a higiénikus, modern istállók, mind-mind a kom­munizmus — ma még szin­te mesébeillő — falujának kedves, szívderítő képét idézik elénk. Az ötvenkétholdas terüle­ten — ez éppen kétszerese a régi tenyégzállatvásárnak — hetek óla nyüzsgő, lükte­tő élet zajlik. Sokszázan munkálkodnak itt, közöttük sok fiatal, aki a szabadide­jét szívesen tölti el itt ked­vére való munkával. A né­zők már most is gyönyör­ködhetnek a magyar népi hagyományokon alapuló, szocialista realista stílusban épült csarnokok szép formá­jában, kecses oszlopaiban és a külső falakat díszítő dom­borművekben. De az utak még porosak, alig rajzolód­tak ki: a kíváncsi járókelők kisebb-nagvobb homokbuc­kák. épületállványok, ké­szülő pavillonok között bukdácsolnak. A munka za­ja tölti be a környéket: mindenfelé kalapálnak, ve­zényszavak hangzanak az ajtók és ablakrámák be­emelésénél, overállos szak­emberek jártukban is szá­molnak, mérnek, tanács­koznak. Mindez önkéntele­nül felidézi gondolataink­ban Azsajev sokszínű írását a hatalmas távolkeleti épít­kezésről és más hasonló ol­vasmányunk élményét. Az előkészületek mértéke jó­val nagyobb az eddig szo­kásosnál. Ezt nemcsak a kiállítás terjedelme és nagy arányai magyarázzák, ha­nem az is, hogy állandó jel- .'egű kiállítási és vásár-terü­let létesül itt. A Városliget­ben ezentúl nem rendeznek kiállítást, — már le is bon­tották az ilyen célokat szol­gáló épületeket, — a Város­liget egész terjedelmében a dolgozók pihenő- és séta­parkja lesz. kát, melyeket a kiállítás nyújt. A DISz. Központi Vezető­sége a nagy érdeklődésre való tekintette! lehetővé kí­vánja tenni, hogy sokezer dolgozó parasztfiatal tanul­mányozhassa a kiállítást. Ezzel lehetőség nyílt ar­ra, hogy megyénkből is mintegy 2500 fiatal vehes­sen részt a nagyjelentőségű kiállításon. Félárú jeggyel lehet felutazni. Ezen kívül a DISz. Központi Vezetősége és a földművelésügyi mi­nisztérium gondoskodik a felutazó fiatalok egyszeri éjjeli szállásáról és a kalau­zolásról a fővárosban és a kiállításon. A kiállítás rakodójára szünet nélkül érkeznek a vagonok, nem mindennapi szállítmánnyal. Kicsit fá­radtan, a hosszú utazástól megtörtén, de azután csak­hamar jóllakottan, kipihen­ten elfoglalják a nekik ki­jelölt helyeket az ország legszebb lovai, szarvasmar­hái, sertései, baromfijai. Meglepő és egyben örömteli látvány Is, hogy nemcsak gazdáik, az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek állatgondozói és a kisterme­lők büszkék rájuk, hanem szomszédaik is odaseregle- nek, s elismerően, büszkén megveregetik egy-egy mén, vagy szarvasmarha hátát. — Éppen most gördül be a mezőhegyes! szerelvény. Az Állami Gazdaság negyven­hat vagonja érkezik. Az egyikből méltóságteljesen vonul ki egy gyönyörű bi­ka, — sokan, amint jól szemügyre veszik, úgy vé­lik, hogy az első díj legesé­lyesebb jelöltje lesz, — a híres „Planett-nemzetség“ egyik képviselője. A Mező- hegyesi Állami Gazdaság birtokában van az apaállat is, a nagyhírű tenyészbika, s most csak lábtörése miatt nem tudták elhozni. Itt van­nak az utódai, az évi 6000 litert tejelő tehenek, a nagyhúsú bikák. — A ne­héz munkában beporoso­dott, napégette arcú kísérők nevetve fedeznek fel a va­gonban egy potyautast, kis fekete pulit, amely úgylát­szik, megirigyelte a „na­gyok“ dicsőségét — s most hangos csaholással örvend, hogy sikerült a turpissága. A mezőhegyesiek büszkél­kednek az ötösfogatukkal. M-’r most sok csodáló ja akad a pompás csikóknak. A lóistállókban már alig van üres férőhely. Szebbnél szebb telivérek és félvérek sorakoznak egymás mellett. Harsányi Mihály nagyhalá­szi a három kancájával jött a kiállításra, ő maga sem tudja eldönteni, melyi­ket tartja a legszebbnek. Székkutasról több dolgozó paraszt hozott lovakat. Ezek közül való Csárdás, a ki­lencéves angol telivér, há­romhónapos csikójával, Me­se, a francia félvér, a ha­sonlókorú Csintalannal. A hatos istálló létszáma „természetes úton“ is sza­porodott: a nagykunsági ál­lami gazdaság egyik leg­szebb kancája már itt, a kiállítás épületében hozta világra utódát. Egy kisborjú is itt látta meg a napvilá­got, rnyja Húros, a kileng' Mlrmi c-z''""-'"» rani “0 il t-'ct r.dó ene. A megyei DISz-bizottság felhívja a falusi DlSz-szer- vezetek figyelmét, hogy is­mertessék a fiatalokkal az Országos Mezőgazdasági Ki­állításon való részvétel le­hetőségeit és kedvezmé­nyeit. A fiatalok a DISz- szervezet útján szeptember 14-ig adják be jelentkezésü­ket a járási DlSz-bizottság- ra, ahol bővebb felvilágosí­tást is kaphatnak. Parasztfiatalok' Jelent­kezzetek az Országos Mező- gazdasági Kiállításra és Vá­sárra! Dolgozó Ifjúság Szövetsége Szabolcs-Szatmármegyei Bizottsága. Bolyongás közben úgy érezzük, eltévedtünk; valódi termőföldhöz érke?'"ok. Az egyik parcella gazdája Job­ban István, a tolnamegyei Harc községből. Múlt évben ezerkétszáz négyszögölén 17 mázsás napraforgótermést aratott le. A 30—40 centi­méter átmérőjű napraforgó- tányérok érdemlik ki a láto­gatók csodálkozó, elismerő pillantásait. Jobban István a kimagasló termésered­mény titkait mosolyogva, de szűkszavúan ismerteti: — Ismerem a földet, tu­dom, i..-’„ ;k évben hová ke” vetni a napraforgót. — A jó gazda gyakorlottsága érződik szavain, amikor egyszerűen, világosan be­szél a napraforgó-föld őszi mélyszántásáról, trágyázá­sáról. Ügy mondja, mint a legtermészetesebb, legelter­jedtebb módszert: —Tavasz- szal végigjárom a naprafor­góra váró földet nehéz fo­gassal, vetés után gyomtala- nítok és pétisót szórok a földre. Eső után a talajpor- hanyosítást alkalmazom, hogy a föld megőrizze a nedvességét. Hosszú lista kellene a fel­sorakozott rekordhozamot elért növények, állatok is­mertetéséhez. Nem okoz majd gondot, mit nézzen meg, mit keressen fel az a 80—100 ezer látogató, aki egy-egy alkalommal kényel­mesen elfér majd a kiállí­tás- területén. Inkább az lesz a gondjuk, hogy mit n?m tudtak megnézni, hová nem juthattak el, idő hiá­nyában. A sok mezőgazda- sági gép és terméken kívül rengeteg egyéb látványosság lesz itt. Két nagy pályán naponta gazdag és változa­tos műsor csábítja a látoga­tókat. Az Állami Népi Együttes, a honvédség és a SzQT. művészegyüttesei gyönyörködtetik majd fel­váltva a nézőket, akiket ér­dekek a lóversenyeket te­kinthetik meg. ízléses büf- fék. éttermek, lacikonyhák csillapítják a sokezer ven­dég éhségét. A Szőlészeti Kutató Intézet minőségi borpavillonjában a legkivá­lóbb tokaji, badacsonyi, szekszárdi, kecskeméti boro­kat mérik, a halászcsárdák­ban különleges halételek kí­nálkoznak. Az ország minden tájáról idesereglő érdeklődőket nem éri csalódás várakozásuk­ban. Nem maradhat el a sikere, az eredménye annak a sok szeretetnek, ötletnek «ondosságnak. amivel a ki­állítás rendezői várják "'-gatókat. V. F. Megjelent a Népnevelő szeptemberi száma. „Eddigi eredményeink megszilárdí­tásáért“ címmel a munka- fegyelem, a takarékosság és a racionalizálás kérdéseiről közöl vezércikket. A „Termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztésének útja“ cimű cikk gazdag, eleven példák segítségével mutalja be a termelőszövet­kezetek és az egyénileg dol­gozó parasztok között egyre jobban erősödő baráti kap­csolatok különböző formáit. „Tanácsaink munkájáról“ címmel ismertetőt közöl a Népnevelő a tanácsok mű­ködési elveiről, tevékeny­ségi módszereiről, az új ta­nácstörvény-tervezet jclcn- í őségéről. A mátészalkai járás DISz- ifjúsága odaadó munkát vé­gez az árvízkárosultak meg­segítése érdekében. Nyír- csaholyban például több mint 12 mázsa vegyester­ményt gyűjtöttek össze a fiatalok. Kétezer forinton felüli összeg gyűlt egybe a kocsordi Vörös Csillag ter­melőszövetkezetben. Itt minden fiatal 40 kiló ter­ményt ajánlott fel. Hasonló jót mondhatunk a jármi if­júság munkájáról. Az itteni fiatalok több mint 6 mázsa terményt gyűjtöttek össze. A nagyecsedi állami gazda­ságban dolgozó fiatalok ke­resetük egy részével segítik az árvízkárosultakat. Struza János DISz-titkár és Huszár István 150—150 forintot •Hánloit fel. A vezetők pél­dáját számosán követték. A nagydobosi DISz-esek a tanácsdolgozók segítségével gyűjtöttek, ezenfelül pedig előadást is tartottak, amely­nek bevételét szintéti el­küldték az árvízkárosultak­nak. A gebei DISz-szervezet három műsoros előadást tartott. Kántorjánosi, Mérk- vállaj és Hodász ifjúsága követte ezt a jó példát. Nyírmeggyesen az ifjú­ság kezdeményezte a házan- kénti gyűjtésig Itt kiváló munkát végzett, Tóth Irén és a szervezet vezetősége. Járásunk területén eddig 60.659 forintot és ezenkívül tű’ “száz mázsa terményt gyűjtött az ifjúság. OLÁH GUSZTÁV, iárási DISz-titkár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom