Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-04 / 209. szám
NCPLAP 1954 szeptember 4, szombat ■i A baktalórántházi járás dolgozói szeretik a békét Fontos ogronőmusi feladat: a frógyakezelés helyes megszervezése A baktalórántházi járás arról híres, hogy talán itt van a legtöbb homokdomb, no de híres arról is, hogy ebben a járásban van hazánk egyik jelentős hizlaldája és nem utolsó sorban híres a vajai Rákóczi-kas- télyról. A járásban több tízezer ember él, s nagyobb- részük a múltban, mint cselédemberek húzták a föld- birtokos urak igáját. A baktalórántházi járásban is, mint hazánk egész területén, a felszabadulás hozta meg a járás lakosainak. többségének a boldog, szabad, békés életet. Erről beszél Nagy János, Nyír- ibrony község békebizottságának elnöke is, aki egyébként tízgyermekes családapa és a földosztásnál tizenkét hold földet kapott. Nagy János nem feledkezett él erről, s — mint ahogy ő tnondja — „örömmel beszélek a békéről dolgozó társaimnak, úgyis, mint tízgyermekes családapa, s úgyis, mint aki két háborút élt át”. Sok Nagy Jánoshoz hasonló ember van a járás területén. A járásban több, mint 200 békebizottság több mint 3.000 taggal dolgozik és ismerteti a nemzetközi békeharc eseményeit. Vaján 24 békebizottság van. Munkájuk nyomán a község dolgozói tudomást szereznek a nemzetközi eseményekről, s azt sem felejtik el, hogy beszéljenek a Duna mentén pusztított, nagy árvízről. — Tisza Péter békebizottségi tag pl. 200 forintot és száz kg. burgonyát ajánlott fel a károsultaknak. Példáját sokan követték. A községben mintegy 10.000 forintot gyűjtöttek össze az árvízkárosultak javára. Gondjuk van arra is a békebizottságoknak, hogy mindenkit bevonjanak a békéért folytatott harcba. — Tóth Pál 18 holdas középparaszt Baktalórántházán mint békebizottsági titkár dolgozik. Az ő javaslatára szeptember 26-án Nyírkér- csen jószomszédsági béketalálkozót fognak tartani, őr. községben Molnár Gyula, a békebízottság tagja elment a pártszervezethez, illetve a tanácshoz és kérte az illetékeseket, hogy adjanak neki területet, hogy ő is gyüjt- hessen az árvízkárosultak részére. A békebizottságok tagjai rendszeresen ismertetik a nemzetközi eseményeket, válaszolnak a dolgozók felvetett kérdéseire, elmondják a genfi értekezlet sikerének jelentőségét, de a friss hírekről sem feledkeznek meg, s a Szabad Népből azonnal ismertetik a legújabb nemzetközi eseményeket, mint pl. most legutóbb a francia nemzetgyűlés döntését, amely súlyos csapást mért az amerikai imperializmus háborús terveire. Mindezekből látható, hogy a baktalórántházi járásban szeretik a békét az emberek s dolgoznak, harcolnak azért, hogy a béke sokáig tartós legyen. A járás békebizottságainak továbbra is az a feladatuk, hogy minél több embert győzzenek meg, hogy minél több embert vonjanak be a békemozgalomba, hogy az egész járás, mint egy nagy család küzdjön és harcoljon a külső és belső ellenség ellen békés életünk megvédéséért. TÓTH JÁNOS, a megyei békebizottság titkára Az elmúlt héten a gépállomások megyei igazgatósága felülvizsgálta a kihelyezett agronómusok körzetében a trágyakezeléssel kapcsolatos munkákat. A szemle azt bizonyítja, hogy az agronómusok egyik része szívügyének tekintette jövő évi bővebb termésünk e fontos előfeltételének biztosítását. Kiemelkedő eredményt ért el e téren a nagyhalászi gépállomás agronómusi kara. Legelsősorban dicséretet érdemel Ujfalusi János ag- ronómus, aki a hozzátartozó mindkét tsz-ben: a besztercei Üj Barázdában és a vasmegyeri Micsurinban egyaránt példásan megvalósította a helyes trágyakezelést. Ezt úgy érte el, hogy megmagyarázta a tsz-ek tagjainak és vezetőségeinek a szakaszos trágyakezelés módját, célszerűségét. A két tsz. tagsága ezt meg is értette. Belátta, hogy a helyesen kezelt trágyával több tápanyagot juttathatnak a talajba és annak termőerejét növelik. Csakis ezen az úton érhetnek el egyre nagyobb átlagterméseket. Ujfalusi elvtárs segítségével május végén kihordták az összegyűlt trágyát a megtrágyázandó tábla szélére, ahol azonnal leföldelték a meredekfalú, 2 méter magasságú szarvasokat. — Ilyen módon a trágya jól beérett a nyárvégi felhasználás idejéig. Azért végezték el nyár végén a trágya egyenletes szétszórását és leszántását — holdanként 150 mázsát, — mert ilyenkor legkedvezőbb a talajbaktériumok élete a trágya anyagainak feltárására. Hasonló jó munkát végzett őri Bálint, a nagydobosi Petőfi tsz-ben és Gál Dénes, a szamosangyalosi Dózsái) an. Dicséretet érdemel Császár Miklós, a nyírteleki gépállomás agronómusa, aki a halmosbokori Űj Élet tsz. tagosítatlan földjein is meg tudta oldani a helyes trágyakezelés és trágyázás feladatát. Meg kell azonban mondanunk, hogy több gépállomás körzetében nem hajtották végre a trágyakezelési utasításokat. Ezért nemcsak a kihelyezett agronómusokat, hanem a gépállomás főagro- nómusait is felelősség terheli. Legkirívóbb hanyagságot tapasztalta a szemlebizottság Encsencsen, ahol a főagronómus naponta láthatta az iroda ablakából az Ifjúság tsz. „szemétdombénak nevezhető, elpocsékolt trágyarakását, mivel egy udvaron van a gépállomás a tsz-szel. Ennek ellenére Kis András főagronómus nem törődött vele. Hanyagság mutatkozott még a csahold, gebei, kis- látai, nagyecsedi és nagyvarsányi gépállomás agro- nómusainál. Vájjon ezeken a helyeken hogyan értelmezik az agronómusok a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatok végrehajtását? Erre nemcsak mi, hanem megyénk összes dolgozója is nagyon kíváncsi! FORDULAT Legjobban azzal lehetne jellemezni Gönczi János természetét, hogy amit egyszer megmond, azt állja is. Még akkor is, ha kára esik hbból. De szavából nem engedett soha. Azazhogy egyszer mégis megtörtént, de kezdjük talán az elején. JÄNOS BÄCSI szavát adta egyszer Buda Bélának, egyik igen jó ismerősének. Több volt, mint ismerőse, mert olyan szálak is szövődtek közöttük a hosszú évek során, amelyek elsza- kithatatlannak látszottak. De csak látszottak. Mert az történt, hogy az egyik szóbeszéd alkalmával, mikor Buda Béla belépett a falujában lévő „Keleti“* termelőszövetkezetbe, azt mondta neki Gönczi: „Jegyezd meg, hogy én soha nem leszek téeszcsé-tag.“ De mivel Buda Béla az lett, így látszólag kétfelé vezetett útjuk. Gönczi Dunántúlra ment dolgozni, de szíve visszavágyott. Szerette a földet, a természetet és annak szépségeit. Betege volt, ha nem láthatta a zöldelő mezőt, a rétet, az erdőt, amelynek lombja alatt sokszor megpihent. De legjobban 5 hold földje hozta vissza falujába. Most már végleg ott is maradt. AMIKOR első alkalommal találkozott Buda Bélával, mindjárt régebbi szavai jutottak eszébe. Nem szóltak erről egymásnak semmit. Az elhatározás még ek- I kor is érvényes volt Gönczi bácsinál. Gyakran találkoztak együtt, mert János bácsi éppen a tsz. központja mellett lakik, Buda Béla meg mindennap pontosan eljárt a szövetkezetbe. Gönczi meg állandóan szemmel- tartotta, hogy mire gyarapszik Budával együtt a szövetkezet. Nem volt rá panaszos szava. Már-már kezdett megváltozni korábbi véleménye, de adott szava nem engedte, hogy még csak említést is tegyen a belépésről. Most már két dől g bántotta. Az egyik: Buda gyarapodása, a másik: korábbi fogadalma. Akkor vesztette el igazán a fejét, mikor mijlt évben a kevés híján, 40 mázsa terményt, meg közel 10.000 forintot kézhez kapta Buda Béla. — Ekkor már nem tudta, mitévő legyen. És ráadásul ez évben is a szövetkezetiek jártak jobban: 4 kiló terményt adtak ki előlegként, pedig csak 50 százalékát osztották szét termésüknek. Meg pénzt is kaptak már. Hiába, megesik, hogy téved az ember. Most Gönczi is tévedett. Mert azt is tudja, hogy Kertész István is több mint 20 mázsa terményt vitt haza előlegosztáskor. Meg azt is, hogy a faluban 2 mázsával termett kevesebb búza az egyéniek földiéin. mint a szövetkezetben. Nagvon gondolkodóba esett. De hát csak nem változtatja meg véleményét Buda Béla, meg az egész falu előtt?! — vélekedett sokszor. De valami mégis történt ... AZ EGYIK ESTE, mikor hazatért a családhoz, ismét töprengeni kezdett vacsorázás közben. Felesége tettvett az asztalon, mindig körülötte forgott. Egyszercsak azt mondja az asszonynak: „Hallod-e, hé?! Én belépek a téeszcsébe!** No, -syéb se kellett feleségének. — Még, hogy belépsz?! — fordult szembe vele az asz- szony és rámeresztette szemét. — Hát énvelem mi lesz? Azt sem tudta János bácsi, hogy mit szóljon hirtelen. Lenyelte a szájában lévő falatot és fogai közül mormolta. — Hát mi lenne? Van neked dolgod a ház körül... — Még mit nem! —tromfolt az asszony. — Megyek én is. Mindeme számított a gazda, csak erre nem. így aztán bátorságot vett. Most már csak azt nem tudta, hogy álljon Buda Béla elé, mert az bizony párttitkár a szövetkezetben. Egyszer csak felvidult az arca, mosolygott is, abbahagyta az evést és vetett még egy-két szót a családhoz, majd nyugovóra tértek. Nehezen tudóit elaludni. Már nem is a belépés felől gondolkozott, hanem egyébről. Buda Béla járt eszében. MÁSNAP REGGEL, vendége érkezett Buda Bélának. De nem Gönczi János! Hanem a felesége, ő restéit elmenni, hogy kérje salát felvételét a szövetkezetbe, hanem feleségét kérte meg erre. Buda elvtárs nem sokat váratta a válaszra Gön- czinét. — Majd eldöntjük, — mondta biztatóan. És döntöttek. Tolmácsolta a döntést is Buda elvtárs. — Felvettük, — mondta most már Gönczinek Buda elvtárs, mert bizony az hamarább megtudta valahonnan és ment egyenesen a szövetkezet központjába, hogy munkát kérjen a családnak. Mert a felesége sem marad odahaza, meg a fia sem, a János. Bár nekik még akad egy kevés munka odahaza a ház körül, mert most épül az új lakás és rendbe kell még hozni. De Gönczi bácsi már 22 munkaegységet szerzett a szövetkezetben. Mégpedig Buda Béla elvtárssal dolgozik együtt. — Most már mindketten egy úton,' egy célért haladnak előre, hogy még gazdagabbak legyenek valamennyien. Gönczi János bácsi már nem restell magát, hogy áthágta korábban adott szavát, mert azt tartja: bolond ember, aki a nagyobb darab kenyérnek ellensége. Itt pedig több jut majd munkájuk után, mert közösen, könnyebb a munka, nagyobb a jövedelem. (N. T.) ••ÍJri MrsasAg*6 Megbecsülés és tisztesség azoknak a régi értelmiségi dolgozóknak, akik szakítani tudtak múltbeli magatartásukkal és most jó munkával építik a szocializmust. Azonban megvetést érdemelnek azok, akik most is a múltban érzik magukat és visszaélnek a dolgozó nép bizalmával. Mint konkoly a tiszta búzában, sajnos, akad még néhány ilyen személy társadalmunkban. Tévedés lenne azt hinni, hogy a falvakból és vállalatoktól eltávolított osztályellenség nem talált új területet, ahová be tudott furakodni. Jól értik módját, hogyan lehet megtéveszteni a hiszékeny személyzeti vezetőket és igazgatókat. Különösen nem nehéz nekik befurakodni olyan helyen, ahol „vaj van“ a vezetők fején is. Nézzünk csak szét egy kicsit a Vízügyi Igazgatóságon. Furcsa dolgokat lehet ott tapasztalni. Mintha 10 évvel ezelőtt nyitnánk be a hivatalba: „Tanácsos úr, igazgató úr, mérnök úr, technikus úr, kisasz- szony", — vagy például a jobb viszonyban lévőktől: „Karcsikám, Béluskám. szi- vikém“ stb. megszólításokat lehet hallani. Öltözékük cs magatartásuk hasonló a megszólításokhoz. 10 centis, rézidomokkal kirakott öveket látni néhány nő derekán, amerikai kockás zakót és jam- pec nyakkendőt egy-két jólápoll arcú férfin. Pau- lay Béla főmérnök is találhatna szolidabb öltözéket magának a ruhaboltokban, és hivatásához mérten változtathatna viselkedésén még akkor is, ha gyakran hivatkozik arra, hogy édesapja bányarészvényes volt. Paulay Béla nemrég kávéfőzőt vásároltatott és az irodájában rendszeresen főzette a kávét. Barátai odajártak egy szimplára, vagy egy duplára munkaidő közben. Amíg az igazgatóság egyszerűbb „nem közéjük való* dolgozói szorgalmasan körmölték a rájukbízott munkát, nekik telt a munkaidőből feketézni. így alakult ki az „úri társaság“. Gavallér Endre főmérnök 10 évvel ezelőtt is a Nyírvízszabályozó Társulatnál volt, s az internálás sem törte Ic úrhatnám magatartását, még most is rákiált a munkásokra, gát- őrökre: „Álljon vlgyázzba, ha velem beszél!“* Vájjon hogy érez az ilyen ember a mi világunkban? — Beczncr Tamás technikus, volt katonatiszt, Meskó Lászlóné gépíró horthysta őrnagy felesége, Bárul; a László főmérnök, akit a városi tanács építési osztályától eltávolítottak, Mokos főmérnök, akinek még 47-ben is több, mini 20 hold gyümölcsöse volt, Debrcczeni Lászlónc műszaki rajzoló, akinek a férje szinten horthysta tiszt volt. s apja részvényes volt a szerencsi cukorgyárban, továbbá a három Kálnay: Zoltán, a volt főszolgabíró, Lajos, * darálótulajdonos és András, a főmérnök. Zborai Károly igazgató, „a tanácsos úr“, szívesen ad „menedékjogot** a más vállalattól, hivataltól eltávolított osztályellenség- nck. Nem is csoda, hiszen az ő felesége is báró leánya volt. A sógor-komaság jelei felismerhetők az igazgatóságon. A három Káliray mellett körülbelül hatan vannak például Szabolcs- veresmart községből. Ezeket Bodnár István személyzeti vezető hozta az igazgatósághoz. Nem véletlen az sem, hogy az utóbbi időben egyre több dolgozó kerül be az igazgatósághoz „haveri** alapon a részben elbocsátott, részben pedig önként eltávozott párttagok helyett. Véleményünk szerint jelentősen csökkenteni lehetne az igazgatóságon dolgozók számát. Persze, az igazgatóság vezetői csökönyösen ragaszkod I ik minden ottlévő alkalmazotthoz, hibákat nem ismernek el, szerintük minden a legnagyobb rendjén van a nagyszámú irodákban. Nemrég utánajártunk például Szedlák Béla igazgatósági alkalmazott ügyének, akit „jóismerősi“ alapon hoztak be az igazgatósághoz. Szedlák egy alkalommal a demokráciát rágalmazta, ez érthető is. hiszen két fia benne volt a Rajk-ügyben. Szedlákot kénytelen-kelletlen elbocsátották. Akkor tiltakoztak, hogy „pótolhatatlan ember“, azonban az idő igazolta, hogy az igazgatóság tovább működik nélküle is. Jellemző eset a következő is. Az iktatóban hónapokon keresztül Ar- noldfalvi Janka egyedül látta el a teendőket, de miért ne végeznék ketten ezt a munkát, mikor Berta Jánosnét is foglalkoztatni kellett valamivel?! — Most már ketten végzik azt, amit azelőtt egy személy csinált. Javasoljuk az illetékes szerveknek, vizsgálják meg a Vízügyi Igazgatóság munkáját. A városi párt- bizottság segítsen az igazgatóság pártszervezetének, a pártszervezet tekintélyének megszilárdításában és nem utolsósorban a vállalati rend megteremtésében. O. A. Egy idény-napközi életéből Az orosi Kőlaposon van az Üj Erő termelőszövetkezet. Most nem arról akarok írni, hogy milyen gazdasági eredményei vannak, hanem inkább arról, hogyan gondoskodik asszonytagjairól. Hogy az asszonyok gond nélkül végezhessék munkájukat, elhatározták a szövetkezetiek, hogy a Világos-tanyai napközi otthont anyagilag támogatják. A tsz. a következő segítséget adta: tojást, húst, tejet, fuvart, amivel a gyermekeket szállították a távolabbi tanyáról reggel az otthonba, este pedig vissza. — Ezeket a dolgokat a tsz. teljesen ingyen bocsátotta az otthon rendelkezésére, csakhogy a gyermekek minél jobb ellátásban részesüljenek. A segítségnek meg is volt az eredménye, mert a 3 és fél éves Dalanincs János 1.70 kilogrammot hízott nem egészen két hónap alatt és a 23 gyermek közül egyik sem hízott kevesebbet, mint fél kilót. Az otthont ünnepélyes keretek között zártuk be. Nekem, aki a napközi otthont vezettems felejthetetlenné vált ez a két hónap és csak még jobban elmélyült bennem a hivatásom, a nevelői hivatás iránti szeretet. MIKE ERZSÉBET, III. éves tanítónőképzős növendék.
