Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-23 / 198. szám

1954 augusztus 23, hétfő NÉPLAP 3 A ugusztus 23-án ün- nepli a román nép 10-ik évfordulóját annak, hogy a szovjet hadsereg fel­szabadította Romániát a fasiszta zsarnokság alól. Ez alatt az aránylag rövid idő alatt a román dolgozók, a Román Munkáspárt vezeté­sével gyökeres változásokat hoztak létre hazájuk gazda­sági és kulturális életében. Tíz év alatt a román nép olyan nagy lépést tett előre, amilyet kapitalista viszo­nyok között egy évszázad alatt is lehetetlen lenne. Az elmúlt évben a román ipari üzemekben közel két és félszer annyit termeltek, mint 1938-ban. A román népgazdaság " vezető ága a kőolaj­ipar. A népi hatalom létre­jötte előtt a román petró­leummal az Egyesült Álla­mok, Anglia és más nyugati országok tőkés társaságai rendelkeztek. Megkaparin­tották a román kőolaj 95 százalékát és rabló módra kizsákmányolták a román kőolajipart. Gyors ütemben folyik az ország villamosítása. Az erőművek kapacitása tavaly 350.000 kilowattal emelke­dett és - elérte az 1,050.000 kilowattot. A burzsoá-föl- desúri Romániában összesen mintegy 600.000 kilowatt áramot termeltek. A Román Munkáspárt és a népi kormány a további iparosítás mellett határozottan irányt vett a dolgozók életkörülményei­nek javítására. A figyelem középpontjába állították a mezőgazdaság elmaradásá­nak felszámolását, a köny- nyűipar és az élelmiszeripar fejlesztését, a közszükség­leti cikkek gyártásának nö­velését. Már az idei első félévben sok-sok élelmiszert és ipar­cikket gyártottak terven fe­DCúszc) ntfiik a (Hantán tyCépkőztársasátiőt TÍZÉVES A NÉPI ROMANIA A magyar nemzeüségi iskolahálózat a Román Népköztársaságban lül. A munkások átlagkere­sete ezalatt az idő alatt több mint 15 százalékkal emelkedett. A dolgozók ta­karékbetétjei. az elmúlt év első félévéhez képest közel kétszeresre emelkedtek. 1944 augusztus 23. után a dolgozó parasztság a földre­form eredményeképpen több, mint egymillió hektár földet kapott. Több, mint 280.000 dolgozó parasztcsa­lád alakított az önkéntesség alapján 4.300 kollektív gaz­daságot, illetve mezőgazda- sági társulást. 220 gépállomás van a Román Nép- köztársaságban. Az elmúlt évben hárommillió hektár szántóföldi munkát végez­tek el. Tovább gépesítik a mező- gazdaságot. Az ipar már az idén több, mint 1.500 lánc­talpas traktort, sokezer ve­tőgépet, kultivátort, arató­kévekötőgépet, cséplőgépet, aratókombájnt és más gépet adott a mezőgazdaságnak. Az élenjáró kollektív gaz­daságok és állami gazdasá­gok a szovjet kolhozok és szovhozok tapasztalatait fel­használva jelentős ered­ményeket értek el. Sokhe­lyütt 35 mázsa gabonát, 50—60 mázsa kukoricát, 300—400 mázsa burgonyát, 600 mázsa cukorrépát is termesztenek hektáronként. A földesurak idejében ál­modni sem lehetett volna ilyen terméseredményekről. A Román Népköztársaság egyre szorosabbra fűzi a gazdasági együttműködést a demokratikus tábor orszá­gaival. Különösen fejlettek a kereskedelmi kapcsolatok a Szovjetunióval. A román behozatal 80 százaléka a Szovjetunióból és a népi de­mokratikus országokból ér­kezik. Emellett azonban Ro­mánia szívesen terjeszti ki kereskedelmi kapcsolatait a tőkés országokkal is. Tavaly 44 kapitalista országgal állt kereskedelmi kapcsolatban. Az elmúlt négy év alatt Ro­mánia külkereskedelmi for­galma Nyugat-Európával 50 százalékkal emelkedett. Az idén számos újabb kereske­delmi szerződést kötött, a többi között Indiával, Egyiptommal, Dániával, Tö­rökországgal, Izlanddal, Norvégiával, Ausztriával és Görögországgal. A béketábor országainak egyre szorosabb barátságát és gazdasági együttműködé­sét tükrözi a Barátság és Béke Hídjának felépítése a Dunán. A hidat az idén június 20-án nyitották meg. Az építkezést 1952-ben kezdték és hihetetlenül rö­vid idő alatt, hat hónappal a kitűzött határidő előtt fe­jezték be. A román és bol­gár munkások, techniku­sok és mérnökök hazafias, lelkes, munkája tette ezt le­hetővét A híd tervét szov­jet szakemberek dolgozták ki és közvetlenül is reszt­vettek az építkezésben. A hídépítő berendezés a Szov­jetunióból, Magyarország­ról, Csehszlovákiából és Lengyelországból érkezett. A román nép a szo- cializmus békés épí­tése terén elért eredmé­nyekkel köszönti nagy nem­zeti ünnepét, hazája felsza­badulásának tizedik évfor­dulóját. Ezeknek az ered­ményeknek alapja, mint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs mondotta, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásosztály odaadó, ha­zafias munkalendülete és a Szovjetunió szüntelen, ön­zetlen segítsége. Az erdélyi magyarok, a bánáti szerbek, a dobrud- zsai törökök és tatárok, a Suceava vidékén lakó ukrá­nok és más nemzeti kisebb­ségek gyermekei ma anya­nyelvükön tanulnak, azon a nyelven, amelyet először bölcsőjükben hallottak, amelyen kiejtették első sza­vukat. A Román Népköz- társaságban ma már 14 nyelven működik a nemzeti kisebbségek számos taninté­zete. Az 1952—53-as tanévben csak az elemi- és középisko­lai oktatásban 1.581 magyar tannyelvű iskola működött összesen 179.985 tanulóval. Ezek az iskolák az ország magyar népességű terüle­tein nyíltak meg. Legna­gyobbrészt a Magyar Auto­nóm Tartomány városaiban és falvaiban működnek. Ez a tartomány is a népi demo­kratikus rendszer szülöttje. A Román Népköztársaság összes nemzeti kisebbségei közül számbelileg legna­gyobb a magyar nemzeti ki­sebbség. Jelenleg nyolc főis­kolán és 17 tanszéken fo­lyik magyar nyelven az ok­tatás, a hallgatók száma pe­dig meghaladja a három­ezret. Cluj városában mű­ködik a Bolyai egyetem, va­lamint a Mezőgazdasági Fő­iskola magyar tagozata. Ma­rosvásárhelyen egy orvosi és gyógyszerészeti főiskola nyitotta meg kapuit. A népi demokratikus ál­lam biztosította a tanköny­veknek a nemzeti kisebbsé­gek nyelvén való kiadását. Csupán az állami tankönyv- kiadó vállalat 488 tanköny­vet adott ki eddig a nem­zeti kisebbségek nyelvén 3,728.869 példányszámban. — 1954 végéig további 65 ilyen tankönyv fog megjelenni 375.691 példányszámban. „Kedves nékem most az élet !4í Máramarosban, Jód község1 Scánteia nevű kollektiv gazdaságában él isi1 dolgozik Loana Oancus. Szegény volt világéletében s csak most. hogy a Jód völgyében is új idők Járnak, csak most. hogy kollektivista lett, ismerte meg az örömöt. Dalos asszony. Ismeri a századok óta, nemzedékről nemzedékre szálló dojnákat. de ö maga is úi dalokkal szaporítja a Jőd-völgyiek énekeit. • Régebben a keserűség könnye csillogott da­laiban. Megátkozta a férfiakat háborúba terelő császárt, elsírta a kuiáknak dolgozó szegény néo sorsat. Az öröm első hangjai szólalnak meg a felszabadulást hirdető dalaiban. Merínekli az Iza hfdját védelmező szovjet hősöket és bizakodó hangon dalol a lövőről. „Kedves nékem most az élet“ — dalolja a kollektív gazdaság asszonya, s háláját a dolgozó parasztság boldogságának megteremtőjéhez küldi: Sztálinhoz. Büszkén szól hatalmas búzatáblákról s Jól odacserdft a kulákoknak, akik azt hfresz- telték, hogy Szovjetunióba tanulni menő fia nem tér többé vissza. Dorgál és dicsér dalaival. Dloséri a kollek­tívában derekasan dolgozó tagokat s Jól kigúnyol­ja az álomszuszékokat, a lustákat és a dolog- kerülőket. A Jód völgyében egyre többen dalolják véle az új élet énekeit. Császár, nyugtod ne legyen, Üldözzenek szüntelen, Anyák könnyes átkai, Dali fiúk vágyai, Lányok sóhajtásai, Átkot mond rád völgy, halom, Mert ott senyved parlagon, És a dombok hervadt tája, Mert nem lesz, ki lekaszálja, Mert azt, ki kaszára termett, Háborúban elveszejted, * * * Egy kupányi liszt fejében Dolgoztam egy hosszú héten, Tál savóért kék kezekkel Ruhát mostam, egy cseberrel. * * * Piros rózsa zöld galyon, Egy szép nyárvégi napon Jött a Vörös Hadsereg, Jött, hogy Hitlert verje meg, S mert hogy hitlerék futottak, Minden hidat szétromboltak, Rombolták a hidakat, Épségben csak egy maradt, Mikor ott lent az Izán Robbantották volna mán, Egy vitéz nő a seregből Csak ott termett és megóvta, Hitlert agyon puffantotta És a vízbe fullasztotta, * * * Most látszik meg, ki mit ér, Jól megrakva a szekér. * KISS JENŐ fordításai. A KORONA VOLT URADALMAIN... IRTA : TUDAR MIHAIL A magas fák lombjai kö­zül egy kis állomás tűnik elő: Peris ... • Esténként, amikor a se­bes- és gyorsvonatok Ploes- ti felé száguldanak, anél­kül, hogy megállnának ezen az állomáson, az uta­sok a vonat ablakaiból egy erősen kivilágított épületet pillantanak meg. Hatalmas felirat hirdeti: „Nicolae Balcescu állami gazdaság“. Alig néhány évvel ezelőtt még a korona Peris-i ura­dalmai terültek el itt, a csendőrök pedig élesre töl­tött fegyverrel állították meg azokat, akik a királyi birtok épületei vagy kerí­tései felé közeledtek. Az uralkodó ezt a birtokát is úgy szerezte meg, mint mind a 99-et: vagy erőszak­kal, vagy „ajándékul“ kap­ta a volt „történelmipár­tok szolgai jóakarata foly­tán. A királyi uradalmak több mint 11 község föld­jein terültek el, egy nagy erdő határáig húzódtak, amely ugyancsak a király tulajdona volt, s amely Tirgoviste városánál ért véget. Egy kaviccsal behintett fasor mentén sokszínű vi­rágágyak között kecses vil­lák sora húzódik. Ezekben a villákban laktak régen a korona ispánjai, élükön Baliff tábornokkal és Ilié Radu ezredessel. Utóbbi a király sógora volt, s egyben véreskezű hajcsár. Ezek a villák, amelyek régen a fő­úri dőzsöléseknek voltak tanúi, ma a népi hatalom éveiben a közösség érdekeit szolgálják, így például Ilié Radu villájában klub, kul­túrterem és könyvtár mű­ködik, egy másik villában nyílik meg az orvosi ren­delő, a harmadikban hiva­talok működnek, a többiek pedig a munkások lakásai­vá váltak. A volt királyi fácános is az állami gazda­ság baromfitelepévé ala­kult át. A múlt század végén ez a királyi birtok „alig“ 700 hektárnyi területet ölelt fel. Idők múlásával azonban a királyi uradalom elnyelte a szegényparasztok földjeit s 3000 hektárra duzzadt fel. „Felsőbb érdekek“ miatt ki­sajátították a parasztok földjeit, vagy egyszerűen erőszakkal elvették azoktól az emberektől, akik nem érvényesíthették jogaikat. Az éhínségre ítélt kisajá­tított parasztok arra kény­szerültek, hogy feleségeik­kel és gyermekeikkel együtt a korona birtokain napszámban dolgozzanak. Voltak, akik nem engedel­meskedtek a királyi pa­ranctsfiak, ezeket az embe­reket a csendőrök kegyetle­nül nteghurcolták. Az em­berek nem bírták a hajnal­tól napestig tartó, napi 14— 16 órai fárasztó munkát, nem ,bírták az ispánok ke­gyetlenségét vagy Ilié Radu kínzásait, elmenekültek, de erőszakkal visszatoloncol- ták őket. Balaita Ion, az állami gazdaság egyik vezetője, ez a fiatal, erőteljes és nyílt te­kintetű ember, keserűség­gel és gyűlölettel beszél a mezőgazdasági munkások régi életéről. Öt testvérével és szüleivel együtt ő maga is már kis gyermekkorától kezdve mint napszámos dolgozott a királyi birto­kon. Családja Poenarii- Vulpesti faluban lakott, egy düledező, nádfedeles kuny­hóban. Nap-nap után haj­nali 3 órakor kellett felkel­niük és 8 kilóméternyi utat kellett megtenniük, gyak­ran esőben és viharban, a dűlőkön, hogy időben meg­kezdhessék a munkát. Rö- videbb útjuk is lett volna, ha a király számára fenn­tartott úton járhattak vol­na. Ez azonban büntetés terhe mellett tilos volt szá­mukra. Napi étkezésük egy üres levesből és egy darab hideg puliszkából állt, míg Ilié Radu ispán „hajcsárai“ a legfinomabb ételekben dúskáltak. Ezek a „hajcsá­rokkülön betanított vér­ebek voltak, amelyek egy­szerű kézmozdulatra neki­rohantak a munkásoknak. Balaita saját bőrén tapasz­talta ezt. A kutyák Ilié Radu villájáig üldözték, s közben metszőfogaikat lá­bába mélyesztették. Az is­pán bezárta egy szobába, nekirontott a gyermek Ba- laita-nak s bikacsökkel vé­resre verte, hogy utána szekérrel kellett kórházba szállítani. Ugyanígy került a kórházba Furnica Vasile, Miron Ana és Tudar Ana, akik ma egytöl-egyig a gaz­daság élenjáró dolgozói. — Nehezen éltünk, — só­hajt fel Balaita. De még nehezebb volt az udvari bé­resek élete. Nyáron egy szé­naboglya tövében aludtak, télen pedig istállóban, a marhák között, sokszor pe­dig künn a szabad ég alatt, viharban, s csupán néhány rongydarab födte beteg testüket... A munkások lakásaiban ma új bútorokat, rádiót, varrógépet látunk, ezenkí­vül majdnem mindannyian baromfit, sertést és juhot tenyésztenek személyes szükségleteik fedezésére. A „Nicolas Balcescu“ ál­lami gazdaság az elmúlt évek folyamán sokat fejlő­dött és az ország egyik ki­váló mintagazdaságává vált. A növénytermesztés mellett a gazdaság foglalkozik ál­lattenyésztéssel és baromfi- tenyésztéssel, ezenkívül van egy 400 családos méhészete, van egy kerámiaüzeme, amelyben a volt béresek művészi munkát végeznek. Minden szerszám javítását a gazdaság saját műhelyei­ben végzi el. Gépészek, elektrotechnikusok, hegesz­tők dolgoznak ezekben a műhelyekben. Cretu Gheorghe, a virág­zó állami gazdaság igazga­tója szélesvállú, kérgeskezű ember. Régen málhahordó munkás volt Galati-ban. A burzsoá-földesúri rendszer gyakran letartóztatta és el­ítélte „felforgató tevékeny­ségéért". Nem gondolta vol­na, hogy valaha a dolgozó nép tulajdonában lévő 3000 hektárnyi birtok irányító­jává válik. Ennek ellenére a régi dokkmunkás elég jól kiismeri magát a modern mezőgazdaság bonyolult kérdéseiben. Hozzáértéssel beszél a haladó módszerek­ről, mint amilyen például a keresztsoros vetés, a gépi berendezések sajátosságai­ról, a leghorn vagy egyéb baromfi fajtákról, a tehe­nek etetéséről, az évi 2850 literes átlagos tejhozam el­éréséről. A népi demokratikus rendszer éveiben a „Nico­las Balcescu“ állami gazda­ság sok szép eredményt ért el. A régi királyi munká­soknak 80 százaléka nem tudott Írni és olvasni, már egyetlen írástudó sincs. Az emberek a gaz sággal együtt átalakulta szakmai képzettségük fej,. dott, sokan közülük kitün­tetéseket kaptak kiváló munkájukért. Ilyenné alakult át a Pe­ris-i uradalom, a mezőgaz­dasági munkások élete pe­dig széppé és megelégedetté vált. Szombat este van. a munkát már régen abba­hagyták. A gazdaság udva­rában összegyülekeznek a legények és kecses leányok< egytöl-egyig csodálatos nemzeti viseletűkben. Gyors léptekkel a kultúrterem felé haladnak, ahol kultúr­estet rendeznek éh utána tánc következik. Cretu igazgató ablakán keresztül derűsen tekinti az ifjúsá­got, majd hirtelen feláll és karonfogja Sinitin főagro- nómust. — Gyerünk öregem! Zár-í juk le asztalainkat és men­jünk mi is az ünnepségre. — De én nem tudok tán­colni ... a föagronómus ig\ akar visszamaradni. Cretu azonban nem mond le szán­dékáról és majdnem erő­szakkal vonszolja az ajtó felé. — Hagyd csak . majd megtanítsak a leányok! — mondja és eközben vidá­man magával vonszolja a főagronómust.

Next

/
Oldalképek
Tartalom