Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

XI. évfolyam, 197. szám AHA SO FILLER 1954 au?us2tus 20>---------------------------------------------------------------------------------------------------, ÉLJEN AUGUSZTUS 20, ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPE! I ................-> NÉPI, NEMZETI EGYSÉGÜNK NAGY ÜNNEPE •• lTnnepel az ország. Ma öt esztendeje viharos lelke- sedéssel fogadta dolgozó népünk a hírt: hosszú évek küzdelmeinek eredményeként elnyerte az ország birtoklevelét, szabadságának, függetlenségének, békés felemelkedésének alaptörvényét, népköztársaságunk al­kotmányát. Népünk legjobbjainak évszázados törekvései ölte­nek testet alkotmányunk soraiban. „Balsors akit régen tép, hozz reá víg esztendőt” — jajdul a költő, de még nemzedékek könnyétől, vérétől, nyomorától terhes év­századnak kellett elmúlnia, amíg valóravált fohásza: új élet. víg esztendők köszöntöttek a magyar népre. 1949-ig nem volt alkotmánya a magyar népnek. — Horthysta közjogászok nemzeti dicsőségének, magyar történelmi sajátosságnak könyvelték el ezt a tényt. De milyen alkotmányt adhatott az Eszterháziak, Weiss- bárók, Choriijok Magyarországa az általuk elnyomott tnillióknak? Az alkotmányt helyettesítő törvények töm­kelegé, a jogszokások szövevényes rendszere alkalma­sabb volt a tömegek bilincsbeverésére. Nem kétszáz esztendeje, csupán tizenegy éve kötötte az alábbi szö­vegű cselédszerződést „vitéz” Bede Béla tarpai földbir­tokos Péter Károly nevű cselédjével: „A cseléd mind­azon munkát, amelyre kirendeltetik, híven, pontosan, legjobb tehetsége szerint, minden időben és minden zúgolódás nélkül teljesíteni, tisztségnek, felügyelőjé­nek szó nélkül engedelmeskedni tartozik... A cseléd- asszony úgy az urasági kastélyban, mint a tiszti lakok­ban belső munkára bármikor és kellő időben, vala­mint sorrendben megjelenni köteles.” A cselédeket nyúzó, meggyalázó földesurakat, bankárokat, gyároso­kat elsöpörte a történelem vihara. A szovjet hősök vére, a legjobb magyar hazafiak áldozatos harca nyo­mán kivirult a magyar szabadság fája. A magyar nép külső és belső ellenségeivel szemben megnyerte a földért, a kenyérért, a szabadságért, a haza független­ségéért, a békés felemelkedésért folytatott évszázados pert: „A Magyar Népköztársaság a munkások és dol­gozó parasztok állama. A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé” lett. IT gész népünk kitörő örömmel fogadta alkotmányun­-B-Í kát, velünk együtt örültek barátaink. A burzsoá pro­paganda bértollnokai természetesen ezúttal sem lelkesed­tek. Otromba fogásokkal próbálkoztak, többek közt a szokott jóslatokkal. Az egyik tudósító így ír az alkot­mányról: „Benne van minden, ami a demokráciában szem-szájnak ingere” — és rögtön hozzáfűzi: „csak az a kérdés, hogy szerkesztői végre is hajtják-e majd, amit a tervezetben lefektettek?” A kétkedés, a bizal­matlanság, a kishitűség magvát szerették volna elhin­teni. A burzsoá hazugsággyárosok, mint megannyiszor, ezúttal is melléfogtak, öt év története, dolgozó népünk élete, fejlődése, gyarapodása mutatja az alkotmány szavainak beteljesedését, azt, hogy pártunk, államunk szavára építeni lehet, mint a kősziklára. Alkotmányunk rendelkezései egyre erőteljesebben valósulnak meg népünk életében — ezt igazolta pár­tunk III. kongresszusa. A kongresszus beszámolói egy­ben arra is rámutattak, hogy a rendelkezések követke­zetes megvalósulása milyen hatalmas hajtóereje né­pünk felemelkedésének, népi államunk megszilárdu­lásának. Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség beszámoló­jában ismertette a felszabadulás óta megtett utat. Ka­pitalista országok számára elképzelhetetlen ütemű ez a fejlődés. Csak olyan társadalmi rendben lehetséges ez, ahol „a termelési eszközök zöme társadalmi tulaj­donként az állam, a közületek, vagy szövetkezetek tu­lajdonában van”, ahol „a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma.” Az új társadalmi rend talaján alapvető változáson mentek át az egyes osztályok, rétegek is. A kizsákmá­nyoló osztályoknak csak maradványai — a kulákok élnek köztünk egyre szűkebb térre szorítva, a földes­urak, gyárosok, bankárok és kiszolgálóik a csendőrök, szolgabírók világának örökre letűnt minálunk. Nincs józanul gondolkodó munkás, paraszt, értelmiségi, vagy dolgozó kisember, aki mégegyszer visszakívánná azt az ezerszer elátkozott rendet. "Nemzetünk vezető ereje, a munkásosztály számban, 1 öntudatban óriásit növekedett. A létbizonytalan­ság, a munkanélküliség évei már csak valami hihetet­len, távoli emlékként élnek. Mintha távoli csillagzaton született volna a „Nyírvidék Szabolcsi Hírlap” 1938. március 25.-1 cikke: „Az éhezők és nélkülözők ínséges tömege teszi borússá a magyar eget... Az ínségadó- uak kellene a leggyorsabban befolyni a házipénztárba... Mert mit jelent ez az akció? Azt, hogy a családokban, ahol nem keresnek a férfiak, vagy a nők kenyeret, mert nincs munka, havonként legalább néhány napot dolgozzanak és a betevő falatot megkereshessék. Ha nem folyik be az ínségadó, elmarad ez a kis munka- alkalom is.”' ,,.És ha munkábaállt valahol?! Boros Gyula zá­honyi vasutas leveléből idézzük az alábbi sorokat: „A múltban agyondolgozhatta egy munkás magát, vagy belepusztulhatott a munkába, mégsem tudott róla senki. Ma pedig kitüntetésben és jutalomban részesíti kormányunk azt a dolgozót, aki munkáját becsület­tel végzi.” A Központi Vezetőség múlt évi júniusi határozatá- **■ ban feltárt hibák fékezték az alkotmány egyes tételeinek végrehajtását is. Akadályozták elsősorban a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek kielégí­tését. A határozatot követő intézkedések, majd most, a kongresszus határozatai jelentős változást hoztak ezen a téren. Jelentősen nőttek például az életszívonál eme­lése terén elért eredményeink. 1954. első felében a gyári munkások egy keresőre jutóAre álbére 57 száza­lékkal magasabb, mint az 1938-as év, hasonló időszaká­ban. A dolgozó parasztság egy családra eső reáljöve­delme 1954 első felében 50 százalékkal haladja meg az 1938-as szintet. A felszabadulás óta eltelt 10 év legfőbb eredménye, hogy erősödött, szilárdult államhatalmunk alapja a munkás-paraszt szövetség. Melyek nálunk a gyöke­rei? A szabolcs-szatmári parasztok emlékeznek még a munkásokra, akikkel együtt láncolták ki az urak föld­jét. A nyíregyházi, baktai és káliéi járások dolgozó parasztjai — köztük az ibrányiak — jól emlékeznek azokra a forró napokra, amikor a nyíregyházi munká­sokkal együtt verték vissza az éledő reakció gaz táma­dását — és megvédtek a földet. Hol vannak már a megyeháza akkori urai?! Munkások, parasztok bizto­sítják és erősítik helyükön a nép hatalmát, irányítják az építő, alkotó munkát, őrzik a békét. Az új szakasz politikája új tartalommal. töltötte meg a munkás-paraszt szövetséget és gazdag gyümöl­csöt érlelt már az el=ő év során. A párt és a kor­mány célkitűzése — az, hogy hazánk minden dolgozója jobban, szebben éljen -t- nagyobb erőfeszítésre ser­kent. A jólét emelésének kulcsa, a mezőgazdaság fej­lesztésének gyors fellendítése mindkét osztálynak, munkásnak és parasztnak ■ egyformán közös ügye, nemzeti ügy. Győzelmi jelentések A begyűjtési versenyben újra első a kisvárdai járás A megyei begyűjtési hi­vatal értékelése szerint a járások versenyében újra élretört a kisvárdai járás. A járás a kenyérgabona­beadási tervét teljesítette. Takarmánygabonából kell meggyorsítani a beadást a kisvárdai járásban is. A második helyen a kemecsei járás van. 3. a nagykállói, 4. a tiszalüki, 5. a nyíregy­házi, 6. a mátészalkai, 7. a baktalórántházi, 8. a csen- geri, 9. Nyíregyháza város, 10. a nyírbátori járás, 11. a fehérgyarmati és továbbra is utolsó a vásárosnaményi járás. Az egyes kategóriák sze­rinti versenyben az 1. ka­tegóriában első a kemecsei, a II. kategóriában a nagy­kállói, a III. kategóriában a kisvárdai járás. A KÖZSÉGEK VERSE­NYÉBEN az I. kategóriá­ban első Gégény, második Jármi. A II. kategóriában első Nagydobos, második Szabolcsbáka. A III. kate­góriában első Dombrád, második Nagyecsed. A TERMELŐSZÖVET­KEZETEK VERSENYÉ­BEN az I. kategóriában első a nagygéci Úttörő, második a gávai Dózsa. A 17. kate­góriában első a császlói Pe­tőfi, második a nagykállói Vörös Zászló. A III. kate­góriában első' a tiszavasvári Munka, második a gacsályi Dózsa termelőszövetkezet. A megyében eddig 39 köz­ség és 196 termelőszövetke­zet teljesítette beadási kö­telezettségét. Az alkotmányi verseny győztese a csengeri Lenin A földművelésügyi mi­nisztérium és a termelőszö­vetkezeti tanács felhívásá­hoz megyénkben is számos termelőszövetkezet csatla­kozott. A megyei tanács végrehajtó bizottságának értékelése szerint megyén­kén belül ebben a verseny­ben első a csengeri Lenin termelőszövetkezet. A kitű­zött első díjat, a 3000 fo­rint értékű jutalomtárgyat és az elsőnek járó verseny­zászlót ez a szövetkezet kapja meg. A másodiknak járó ver­senyzászlót és a 2000 forint értékű jutalomtárgyat a fé- nyeslitkei Fürst Sándor ter­melőszövetkezei tagjai kap­ják. A harmadiknak járó ver­senyzászlót és az 1000 fo­rint jutalomtárgyat a nyir- tassl Szabad Nép termelő- szövetkezet tagjai nyerték el. Az utolsó esztendők kormányintézkedései, a mezős' gazdasági termelést elősegítő kedvezmények sora, az ipar segítsége, a munkások szélesedő patronázs moz­galma bizonyítja, hogy a munkásosztály segítségnyúj­tása nem marad papíron. Megyénkben 1954 első felé-, ben 1400 darabbal több kaszát, 5929 darabbal több1 kapát adtak el a földművesszövetkezetek, mint az. előző évben. Mezőgazdasági kisgépekhez alig jutottak, hozzá régebben a falun, idén pedig már 889 eke, 1096 borona, 59 vetőgép, 430 permetezőgép került forga­lomba. Műtrágyából 56 vagonnal többet használtak fel megyénkben, mint az elmúlt évben. Ezek az adatok azt is bizonyítják, hogy a paraszt­ság megnövekedett kedvvel termel és keresi a lehető­ségeket, hogy többet hozzon ki a földből és állatból egyaránt. lí’rdemes többet termelni, kifizetőbbé, biztonságo­■*-J sabbá vált a paraszti gazdálkodás. Az új be­gyűjtési törvény több mint egynegyedével csökken­tette a beadás terheit, több jut a szabadpiacra. Mindez hozzájárul, hogy már ebben az évben jelentősen emelkedett az egyénileg dolgozó parasztok, különösen pedig a termelőszövetkezeti parasztok jövedelme. Me­gyénk termelőszövetkezetei túlnyomórészt leküzdötték kezdeti nehézségeiket és ma már többszáz virágzó termelőszövetkezetünk bizonyítja, hogy az alkotmány szavai ezen a téren is valóra válnak. A paraszti jólét emelkedésének biztos útját mutatják az egyéniek előtt. Látogassuk meg Slnka Gyulát, a gávai Dózsa tsz. sertésgondozóját. Három új öltöny, három viselős ruha, három pár csizma, bakancs, szandál« prémes nagykabát, esőkabát, feleségének 14 űjruha, 3 pár félcipő, egész cipő, szandál, csizma — de minek soroljuk tovább. Két éve tagjai a termelőszövetkezet­nek, csak prémiumként 26 választási malacot kaptak azóta. Sinka Gyula csak egy a sok közül. A többszöri készpénzelőleg után 4-5-6 kiló terményelőleget oszta­nak termelőszövetkezeteink ezekben a napokban; Sinka Gyula is, társai is tudják, hogy milyen nagy részük van ebben barátaiknak, az ipari munkásoknak.-. Soha nem ígérkezett ilyen nagy ijÉB|tónynek augusztus 20-a, mint az idén, soha nem vá­rosok és falvak dolgozói ilyen lelkesedéssel. A talál­kozóra készülő üzemek, gépállomások, termelőszövet­kezetek egymással versenyből harcoltak alkotmányi felajánlásaik teljesítéséért. A Tiszalöki Erőmű dolgo­zói az alkotmányi verseny során behozták elmaradá­sukat és számos dolgozó, Táncos Ferenc kubikos, Balogh János és Szakács József kőműves brigádja be­fejezte éves tervét. A tiszaeszlári Vörös Csillag meg­hívott. tagjai előtt nem kell szégyenkezniük, becsület­tel teljesítették kötelességüket. A Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat országos első lett az al­kotmányi verseny során. A gávai Dózsa tsz. tagjaival ünnepelnek ma együtt. Elmondják majd azt is, hogy a város szélén épül az új üzem. Hét millió forintba, kerül az ország elsőnek felépülő, korszerű mezőgaz­dasági gépjavító üzeme. Termelőszövetkezeteink, köz­ségeink nagyrésze elcsépelt és teljesítette törvényes kötelességét, a beadást. Ezzel járul hozzá a munkás­paraszt szövetség erősítéséhez. I~| e másról is beszélnünk kell ezen a napon. Van- nak még az üzemekben, falun olyanok, akik megfeledkeznek arról: a munkás-paraszt szövetség állandó erősítésének feltétele, hogy mindkét fél telje­sítse termelési feladatait, minden erővel segítse, ne pedig fékezze előrehaladásunkat. Semmi lazaságot nem tűrhetünk meg! Alkotmányunk rendelkezését, a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő kielégítését csak akkor tudjuk következetesen meg­valósítani, ha állandóan harcolunk a terv nem teljesí­tése, a pazarlás, a fegyelmezetlenség, a beadási köte­lezettség szabotálása, az adófizetés elhanyagolása ellen. Nem nyugodhatunk bele, hogy Kállósemjénben napokig akadályozza a cséplést a gépállomási veze­tők hanyagsága, viszont az is megengedhetetlen, hogy Szamosszegen 14 gazda tartozik az államnak járó gabonával, főként azért, mert a tanács vezetői a VB. határozata ellenére sem hajtják végre a törvé­nyes előírásokat, teret engednek dolgozó népünk ádáz ellenségei, a kulákok, spekulánsok hangjának. A jólét programmja, a mezőgazdaság fejlesztése nemzeti ügy, csak a város és falu valamennyi dolgo­zójának aktív támogatásával hajtható végre. A mun­kások és parasztok összefogásán túl szükség van min­den néphez hű értelmiségi, minden dolgozó kisember segítségére. Szélesebb nemzeti összefogásra, szilárd népi egységre van szükség nagy céljaink megvalósítá­sához. Népünk szilárd egységének lesz kifejezője a Hazafias Népfront, mely népi demokráciánk minden hívét mozgósítja az előttünk álló feladatokra. A mai nap a munkások és parasztok nagyszerű találkozója, egész népünk, a munkások és pá­rásítók barátságának, testvériségének ünnepe. Alkot­mányunk fényénél méri fel .népünk eddigi eredmé­nyeinket és fogadja, hogy államunk megingathatatlan alapját a munkás-paraszt szövetséget és a népi egysé­get minden erejével szilárdítja, fejleszti! (Világ. eggtiiiljeük ! Biri község dolgozó pa­rasztjai csütörtökön befe­jezték ‘ a cséplést és száz százalékban eleget tettek beadási luátelezettségüknek. Lapzártakor jelentik:

Next

/
Oldalképek
Tartalom