Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-11 / 189. szám
1954 augusztus 11, szerda NÉPLAP 3 A minisztertanács rendelete a választói névjegyzék elkészítéséről A minisztertanács rendeletet hozott a választói névjegyzék elkészítéséről. — A rendelet kimondja, hogy a helyi tanácsok tagjainak megválasztásához új választói névjegyzéket kell készíteni. A névjegyzéket a városi (városi kerületi), illetve a községi tanács végrehajtó bizottsága állítja össze, összeírólapok alapján. Az összeírást a végrehajtó bizottság által kijelölt összeíró biztosok végzik, akik az összeírólapot a részükre kijelölt területen lakó, 18. életévüket betöltött személyeknek augusztus 28—31. között osztják ki. Az összeírólapokat szeptember 4-ig kell kitölteni, majd azokat az összeíróbiztos beszedi és átadja a végrehajtó bizottságnak. A végrehajtó bizottság legkésőbb szeptember 25-ig összeállítja az ideiglenes választói névjegyzéket, amelyet szeptember 26-tól október 3-ig a végrehajtó bizottság hivatali helyiségeiben közszemlére kell tenni. Az ideiglenes névjegyzékből történt törvényellenes kihagyás miatt a kihagyott személy, törvényellenes felvétel miatt pedig bárki felszólalással élhet, ezt szeptember 27-e és október 5-e között lehet írásban, vagy szóban bejelenteni. Ha a végrehajtó bizottság megállapítása szerint a névjegyzékből történt kihagyás törvényellenes volt, a kihagyott személyt pótnévjegyzékbe kell felvenni. — A végrehajtó bizottság azokat a felszólalásokat, amelyeket nem tart helytállónak, valamint azokat, amelyek valamely személynek a névjegyzékből való törlésére irányulnak, az illetékes járásbírósághoz (városi, városi kerületi bírósághoz) teszi át. A felszólalás tárgyában a járásbíróság 3 napon belül határoz, Az ideiglenes választói névjegyzék, a pótnévjegyzék és a járásbíróság által a végrehajtó bizottsághoz visszaküldött jegyzékek alapján a végleges választói névjegyzéket október 23-ig kell elkészíteni, s azt október 24. és 31. között közszemlére teszik. Az a választó, aki a névjegyzék összeállítását követően állandó lakóhelyét megváltoztatja, az új lakóhelye szerint illetékes végrehajtó bizottságtól kérheti felvételét a névjegyzékbe. Kérelméhez a korábbi lakóhely szerint illetékes vb. által kiállított tanúsítványt kell csatolnia arról, hogy a kérelmezőt az előző lakóhelyen a választói névjegyzékbe felvették. Azt a magyar állampolgárt, aki a választói névjegyzék összeállítása után szerzi meg a választójogosultságot, kérelmére a végrehajtóbizottság bejegyzi a választói névjegyzékbe. A John-ügy súlyos államválságba sodorta NyugatNémetországot Berlin, (MTI). Dr. Otto Johnnak, a nyugatnémet titkosszolgálat volt főnökének átállása a Német Demokratikus Köztársaság oldalára példátlan zavart, fejetlenséget és kétségbeesést váltott ki a bonni politikai körökben. Az Adenauer-kormány- ban képviselt pártok heves támadásokat intéztek egymás ellen John menekülésével kapcsolatban. Dehler, a Szabad Demokrata Párt elnöke sajtónyilatkozatban kijelentette: — Az a tény, hogy a bonni belügyminiszter félmillió márka jutalmat tűzött ki a John-ügy körülményeinek teljes felderítésére, illetve dr. John kézre- kerítésére, mindennél jobban bizonyítja a szövetségi kormány szánalmas tehetetlenségét. Löwenstein „herceg“, a Szabad Demokrata Párt parlamenti képviselője újságírók kérdéseire válaszolva hangsúlyozta: — A John-üggyel kapcsolatban, amely súlyos államválságba sodorta Nyu- gat-Németországot, haladéktalanul rendkívüli ülésre kell összehívni a bonni szövetségi gyűlést. Az árvízkárosuitak részére folyó gyűjtés eddigi eredménye Az árvízkárosultak részére folyó pénzgyüjtés eredménye megyénként augusztus 9-én a kövekezőképpen alakult: Csongrád 1,178.020 Fejér 735.724 Győr-Sopron 888.367 Hajdú-Bihar 911.461 Heves 700.237 Komárom 743.572 Nógrád 827.207 Pest 835.864 Somogy 620.934 Szabolcs-Szatmár 646.302 Szolnok 778.210 Tolna 376.909 Vas 756.716 Veszprém 1,100.208 Zala 432.777 Budapest 12,394.254 A pénzgyüjtés eredménye augusztus 10-én 12 óráig 30,358.000 forint. 3Ciil{Mldi h u'ek Párizs, (MTI). Az „AFP“ jelenti, hogy a francia nemzetgyűlés kedden reggel André le Troquer elnökletével összeült. A nemzet- gyűlést — mint ismeretes - azért hívták egybe, hogy megtartsák a bizalmi szavazást a Pierre Mendes- France-kormány által kért pénzügyi és gazdasági kérdésben. (MTI). Az angol rádió jelenti, hogy a Pekingbe utazó angol munkáspárti küldöttség Stockholmban rövid időre megszakította útját. Megérkezésükkor Attlee kijelentette, „utazásunk egyik célja az Anglia és a kommunista Kína közötti kereskedelem kiterjesztése“. Stockholmból a küldöttség tovább indult Moszkva felé. Moszkva. K. A. Fager- holm, a finn képviselőház elnöke augusztus 9-én fogadást adott a moszkvai finn nagykövetségen. A fogadáson megjelentek A. P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke, V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke, G. F. Alekszandrov, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere, A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, a szovjet kormány több más tagja, a szovjet közélet számos képviselője. (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Eisenhower elnök hétfőn aláirt egy törvényt, amely feljogosítja az amerikai kormányt arra, hogy „nemzeti szükséghelyzet“ idején lefoglaljon amerikai vizeken tartózkodó külföldi hajókat. Moszkva, (TASZSZ). M. A. Jasznov, a moszkvai szovjet elnöke augusztus 9-én fogadta a Kievből Moszkvába érkezett finn parlamenti küldöttséget. Válasz olvasóink külpolitikai vonatkozású kérdéseire Czika Sándor nyíregyházi 'olvasónk néhány külpolitikai vonatkozású kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz. A válaszokat az alábbiakban közöljük. Első kérdés az volt: Mi az UNESCO? A válasz: az UNESCO (ejtsd: Juneszko) az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete. (United Nations Educational Scientific and Cultural Organisation.) Ismeretes, hogy az Amerikai Egyesült Államok arra törekszik bérencei segítségével, hogy magát az ENSZ-et, a népek e világszervezetét is teljes mértékben saját háborús politikája szolgálatába állítsa. Gyalázatos módon használta fel annakidején az ENSZ lobogóját koreai kalóztámadása leplezésére s következetesen meghiúsítja azokat a törekvéseket, amelyek a népek együttműködésére irányulnak. így gátolja például már évek óta a Magyar Népköztársaság felvételét az ENSZ-be. Az amerikai imperialisták hálójukat kivetették a többi világszervezetre is, amelyek nem politikai szervek, hanem kulturális, vagy a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére alakultak. Sikerült hatalmukba keríteni az UNESCO-t is s az teljes mértékben az imperialisták háborús propagandacéljait szolgálja és így minden tekintetben eltér eredeti hivatásától. Éppen ezért léptek ki ebből a szervből 1952 végén a béketábor országai, maga Magyarország is. A második kérdése az volt: Mi a katonai junta? A válasz: Ez a szó „junta“, (ejtsd: hunta) spanyol szó, eredetileg gyűlést, tanácsülést, tiszti gyűlést jelent. A spanyolnyelvű országokban s így délamerikai, középamerikai országokban is ezzel a szóval nevezi a reakciós tisztikar polgári szervezetét. Általában a katonai junták vezetik az államcsínyeket, vérszomjas diktátorok módján ülnek a nép nyakán. Híven kiszolgálják az Egyesült Államok monopolistáit. Szomorú példája a katonai junták népellenes voltára a guatemalai helyzet. Arbenz demokratikus kormányát washingtoni pénzen fogadott felfegyverzett banditák döntötték meg s a hatalmat egy katonai junta, reakciós, fasiszta tisztek szervezete kaparintotta meg; Ténykedése: a haladó elemek üldözése, bebörtönzése, légy Okolása — programmja: a földreform és minden demokratikus vívmány megsemmisítése, az United Fruit Company nevű nagy részvénytársaság kizsák- mányolói uralmának visszaállítása. Czika Sándor elvtárs levele többi részében arról ír, hogy a dolgozók szívesen és örömmel olvasnának az újságban cikkeket a Román Népköztársaságban élő magyar dolgozók életéről. A szerkesztőség ezt a javaslatot figyelembeveszi és már a mai lapban is közöl ilyen irányú cikket. Rákos Sándort Felhők, fák, színek9 emberek (Emlék és vallomás a ssülőföldemröl) I!, Valamikor, szinte gyerekfejjel még, verset írtam egy etruszk vagy egyiptomi váza sarlóval arató parasztjairól. A vers szerencsére elveszett, de nem a hangulat, amelyből megszületett. Honnan az a könnyekig őszinte, egyszer — már — megélt emlékek ízével zson- gító nosztalgia, amely még a legurbánusabb urbánust is elfogja egy-egy ilyen ábrázolás láttán? Ki tudja, hányadik ős régen clporladt idegrostocskái küldenek üzenetet ezekkel a furcsa kis borzongásokkal, milyen réges-régen elfelejtett sorsok és életek üzennek. Ez a két dunántúli parasztember itt a képen, apa és fiú, tudtán kívül egy sokezeréves rítus szabályai szerint cselekszik, a mozdulatok legkisebb árnyalatára is kiterjedő hűséggel. Valószínűleg már a mezopotámiai, a babiloni paraszt is így állott a földje szélén valamilyen előre nem látott természeti csapás után, így vizsgálgatta a kalászokat, amelyektől a maga és családja, és rokonsága, és faluja ezész évi megélhetése, a lányok férjhezmenése, a fiúk házasodása, új házak építése és régiek megjavítása, utak rendbentartása, kutak és csatornák ásása függött, Milyen is az így vizsgálódó parasztember? Mit fejez ki a szeme, a mozdulata, a testtartása? írtam már, hogy először is: aggódó tárgyilagosságot. A földművest minden időkben gyakorlativá nevelte a foglalkozása; az ő munkájában képzelgésnek, öncsalásnak helye nem volt; itt minden kézzelfoghatóan igazolódott; ezért húzzák alá már a legősibb irodalmi ábrázolások — egyéb jellemző tulajdonságai mellett — a paraszt józanságát, megfontoltságát, valóság- szeretetét, szóval mindazt, amit Arany János „vaskosnak, reálisnak“ nevezett. A tárgyilagosság kifejezése után mindjárt a bizalomé következik. A bizalomé, amely részben a múltból táplálkozik, abból az apá- ról-fiúra öröklődő életérzésből, hogy „bármi történt is velünk a népeket megpróbáló századokban, azért mi túléltük, megmaradtunk és ki fogjuk heverni ezt a mostani megpróbáltatást is“. Részben pedig — és ez a legfontosabb rész! — a jelenből és a jövőből. Ezen a két emberi arcon, Jankovics István dolgozó parasztnak és Géza fiának az arcán sokkal több van annál az ösztönös, a sejtek emlékezetéből táplálkozó bizalomnál, amely talán már az egyiptomi parasztot is eltöltötte, amikor a Nílus vagy a fáraó pusztítása után a saját erejére gondolt és amely egészen bizonyosan élt már abban a tatárjárás vagy mohácsivész utáni magyar jobbágyban, aki — csapzottan még a vésztől — felszántotta és bevetette a vérével megöntözött földet. Ez a bizalom a felszabadult, a sorsa urává vált, szocialista ember bizalma, aki rendületlenül bízik a saját és a népe, és az emberiség erejében, és összefogásában és segítségében. Ez a rendületlen hit és bizalom az, ami annyira új és jelképszerű a képen, hogy engem itt, M. nyírségi faluban, száz és száz kilométerre az esemény színhelyétől, újszerűségével és jelképszerűségével szinte megrészegített — igen, mert azt éreztem, hogy én is egy vagyok a milliók közül, akikben ezek az emberek — a saját erejükön kívül — olyan töretlenül, olyan kételyt és feltételt nem ismerőn hisznek és reménykednek! Tegnap T. bácsi, egy öt holdas m.-i parasztember szólt be hozzám, nem volna-e kedvem kimenni vele a határba, ahol fiai és menyei a hordást végzik. — örömmel csatlakoztam útitársul. Amíg az egy emberre szabott, keskeny mezei úton lépkedtünk, T. bácsi elől. én utána, az öreg azokról az időkről beszélt, amikor „a víz árja“, vagyis a felbuzgó talajvíz elöntötte ezt a taplószárazságú, homok*: határt is. Emlékezete szerint először az 1914-es világháborúban, másodszor harminc évvel később, 1940 körül. Ez a második elöntés jóval kisebb volt az elsőnél: csak a kutak és a kanálisok vizét duzzasztotta meg, azután a mélyebben fekvő helyeken, „laposokon“ kaszálókon gyűlt össze a víz. Bezzeg az első. az nem ilyen szelíd volt, valóságos özönvíz: a határ egyes részeiről csónakkal hordták be a kintrekedt termést! Erre nekem is eszembe jutott, amit gyermekkoromban a szülőhelyemen hallottam, ott, azon a körülbelül harminc kilométerrel délebbre fekvő, bokáig érő homokú tanyán is olyan nagy volt akkor a víz, hogy egy lóhátas ember lovastól belefulladt; egy másik, aki tutajon akart evezni, szintén; egyszer édesapám mutatott egy magastörzsü fát (hogy milyen magas volt valójában, nem tudom, mert én azt még a mindent megnagyító kisgyerek-szememmel láttam, de úgy emlékszem, hogy nagyon magas volt) és azt mondta, hogy annak a legalsó ágáig ért a víz... így beszélgetek az öreggel, emléket emlék után támasztunk fel mind a ketten, (hiszen nálunk a Pongos-ér, titokzatos nádasával, ahonnan én gyerekkori buzogány-szükségletemet beszereztem, ugyancsak ebből az időből maradt fenn), amikor T. bácsi egyszer csak megáll, hátrafordul és azt mondja: — Higgye el, néha még most is úgy látom magam előtt ezt a határt, hogy csak a napraforgó tányérja, meg a kukorica teteje áll ki a vízből! Elgondolkozik, összehúzott szemmel a távolba kémlel. Követem a tekintetét. Ott a dombon szigorú harci rendben sorakoznak a keresztek, mint portyázó lovasok, akik éppen rajtaütésre készülődnek. Arrébb sűrű kukoricás nyelt el éppen egy kaszás embert: még a vállra vetett kasza hegye se látszik ki a kétméteres szárak közül. Balkéz felől a szőlő kezdődik: fa- zéknyi dinnyék kandikálnak elő az indák közül: édes málna- egresillatot sodor erre egy hirtelen támadt gyenge kis szellőcske. A távolból cséplőgép emelkedő, majd hirtelen aláeső búgá- sa szűrődik át a gyümölcsfák lomb-tengerén. Lepkék lebbennek a réti virágra, szitakötők szárnyának ezüstös csillogása vakít a szemünkbe, valahonnan egy dongó közeledik akkora morajjal, mint egy magasan szálló repülőgép ... Szóval, teljes a nyár, mintha csak egy régi metszet elevenednék meg előttünk az évszak örömeiről. — Azoknak, szegényeknek most rosszul mehet — mondja hirtelen, ha nem is teljesen váratlanul T. bén esi. Nem felelek, csak bólintok. — Tudja — folytatja az öreg — engem egyszer már kipellengéreztek, mert késedelmeskedtem a beszolgáltatással. Hibás is voltam benne, nem mondom, mert megszoktam 'még a múltban, amikor az urak zsebébe ment a pénz, hogy folyton a sok adó miatt sírt-rítt a paraszt. Akkor, amíg tehette, nem vitte be. hanem csak húzta-ha- lasztotta, addig is gazdagabbnak érezte magát vele. Egyszóval, néha még most is húzódozom egy kicsit, mert kevés a föld és ez az itteni tanács mintha többet is vetne ki rám, mint amennyit az állam akar. De mindegy, akárhogyan is van — emeli fel a hangját T. bácsi — én csak annyit mondok, hogy azoknak a szegény károsultaknak a magam jószántából is odaadnék mindent, de mindent, amit csak a saját családomtól el tudnék nélkülözni! Valami nagyon-nagy erőt és biztonságot éreztem akkor az öreg T. bácsiban. Valami olyan paraszti erőt, mely egyúttal már szocialista erő is s amely megint- csak azt a két hű, igaz, kemény embert, azt a két józan, tárgyilagos, megpróbáltatásában is bizakodó szigetközi parasztot, a fénykép Jankovics Istvánját és Gézáját juttatta eszembe Megye: Forint: Baranya 471.840 Bács-Kiskun 737.617 Békés 945.665 Borsod-Aba.-Zemp. 2,095.233
