Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-10 / 188. szám
1954 augusztus 10, kedd NÉPLAP 3 Angol-egyiptomi egyezmény o Szuezi csatornáról Hogyan őrzi a megyei elsőséget már egy éve a nagy varsányi gépállomás? Újsághír a Néplap 1953 augusztus 4-i számából: „A gépállomások cséplési versenyében első a nagyvarsányi gépállomás.” Egy évvel később, 1954 augusztus 5-én a következőt olvashatjuk a Néplapban: „A gépállomások között folyó versenyben a nagyvarsányi tört az élre 36.2 százalékos teljesítéssel.” Érdemes megismerkedni a nagyvarsányi traktorosokkal, a gépállomás vezetőivel, eredményeikkel, s főleg azokkal a munka- módszerekkel, amelyekkel az idén is élre tudtak törni. Kezdjük hát elölről. „HADMŰVELETI” TÉRKÉP Kosa Sándor elvtárs, a nagyvarsányi gépállomás vezető mezőgazdásza elkészített egy — az egész gépállomás körzetét átfogó tér- pet, amelyen utcaszerinti beosztással határozták meg a cséplőgépek kiindulási, haladási pontját. Piros jelölő zászlókkal kísérik a gépek útját. Minden brigádnak megvan a maga külön térképe, minden traktoros számára pontosan meg van határozva: ki melyik géppel fog dolgozni. A menetiránytervre különös gondot fordítottak. — A legutóbbi megyei tanácsülés beszámolójában szó volt kulturális életünk fejlődéséről is. A kormányprogramm szellemében indult meg megyénkben az iskolák tatarozása. Csaknem négymillió forintot költünk ebben az évben erre a célra. Tíz helyen kezdtünk iskolaépítést és 11 községben nevelői lakás épül. A félmillió forintot közelíti meg az az összeg, amelyet az iskolai felszerelések kiegészítésére fordítottunk, az óvodák berendezésére pedig 343 ezer forintot.. Ezt utca és házszám szerint ké.zítették el. A térképeket nemcsak elkészítették, használják is azokat. A kis zászlók mulatják a cséplés ütemét.— Persze ehhez alapos területismeret és pontos jelentőszolgálat szükséges. Mivel részletesen feldolgozták egy-egy község várható termését, így azonnal megtudják, ha valahol lassul a cséplés. így volt például Aranyosapátiban. A „vezérkar” összeült. Tanakodtak a kis zászlók mellett. Mi lehet az oka? — töprengtek. Aztán kimentek a területre. Megállapították: sok az üres járat, húzatás. Mentek a tanácshoz. Menny- dörgős elvtárs, a tanács elnöke azonnal segített. Úgy szervezték a behordást, hogy sorba menjen a gép a házakhoz. Sikerült is. — Meggyorsult a cséplés, könnyebb lett Kiss Károly traktoros dolga, nagyobb a teljesítménye. SZEMÉLYI FELELŐSSÉG Minden munkakörben megvan a személyi felelősség is. Az agronómusok irányításáért az igazgató mellett elsősorban a vezető mezőgazdász felelős. Hetenként tartanak megbeszélést. Beszámolnak a kihe- helyezett agronómusok végSokkal inkább megfelelő környezetben folyik tehát a tanulás, mint az elmúlt években. Sokkal inkább várhatjuk a kormányprogramm másik célkitűzésének elérését, a tanulmányi eredmény javulását. Az elmúlt iskolai év látszólag gyenge eredménnyel végződött, hiszen az átlag jegyek a tavalyiak alatt maradtak. A visszaesés azonban csak látszólagos, mert a nevelőtestület jó munkája következtében emelni lehetett a követelményeket. Az biztos, hogy jobb lehetett volna az eredmény, ha zett munkájukról, megkapják következő heti feladatukat. A gépállomási vezetőségi ülésen hasonlóan, szabják meg a feladatokat. A brigádvezetők felelősek a gépek karbantartásáért. Ha egy traktoros nem ápolja rendesen gépét, elsősorban a brigádvezetőjét vonják felelősségre. A brigádvezetőket a körzeti mechanikus ellenőrzi. A mechanikust pedig Jónás Lajos főgépész ellenőrzi, segíti. Orosz János, r*lvtárs, a gépállomás igazgatója pedig mindenkitől számonkéri a kapott utasítás végrehajtását. A TRAKTOROSOK MEGBECSÜLÉSE Mindenütt szeretik a traktorosokat, de itt igen megbecsülik őket. Számos gépállomáson nincsenek régebbi szakemberek, otthagyták a traktort. Hogy mi ennek az oka? Nem törődtek kellően velük. Itt azonban más a helyzet. — Deák János a gépállomás létrejöttétől traktoros másik 8 társával. Nemcsak szeretik a traktort, értenek is hozzá. És ez fontos. így tudnak alapos munkát végezni. Ezért kevés a gépkiesés. Alapos munkát végeztek a téli gépjavítás idején is. megfelelő számú, megfelelő szakképzettségű pedagógusunk van. A hiányzók pótlására az új tanévben mintegy 400 új nevelőt kapunk. Javulást mutat a megyében a népművelési munka is. Ebben az évben 11 főiskolát és egyetemet végzett könyvtárost kaptak a járási könyvtárak, illetve kultúrotthonok. Rajtuk kívül számos érettségizett fiatal és még több pedagógus segíti a népművelési munkát. A gépállomáson nincs üzemi konyha. De nem maradnak magukra így sem a traktorosok. Kon- zervet biztosítanak részükre. Nem csak a traktorosokkal, családjukkal is törődnek a gépállomás vezetői. Kelemen József traktoros felesége az igazgatóhoz ment segítséget kérni a napokban. Nem volt liszt a háznál, cserélni kellett. — Nem volt fogatuk. A férje liken dolgozik. Az igazgató azonnal segített. Vontatót küldött Vásárosnaményba, hogy terményéért lisztet kaphasson. Szólni kell még a gépállomás pártszervezetének munkájáról. — Fáradságot nem ismerve dolgoznak a kommunista traktorosok, ami jó szervezési, és politikai munkára vall. Minden pártvezetőségi és taggyűlésen értékelik a gépállomás munkáját, dicsérnek, bírálnak, megbízatásokat adnak a párttagoknak, beszámoltatják megbízatásuk végzése felől a párttagokat, tagjelölteket, kézben tartják a verseny szervezését is a Medosz útján. Felkarolják a helyes kezdeményezéseket, ismertetik a jó munkamódszereket. A versenyzászlók naponta cserélnek gazdát a községben. (N. T.) örvendetes jelenség, hogy már 154 mozi működéséről számolhatunk be Szabolcs- Szatmárban. Minden községben van könyvtár és megyeszerte 109 kultúrotthon biztosítja az isko- lánkívüli tanulást és szórakozást. 166 ezer forintot kaptak a kultúrházak, hogy berendezésüket korszerűsítsék, illetve kiegészítsék. 100 ezer forintot költhetnek az épületek tatarozására, a felújítási munkák elvégzésére. Amikor Lesseps Ferdi- nánd, ez a zseniális francia mérnök és panamista a múlt század derekán megépítette a Szuezi-csatornat, aligha gondolta, hogy valaha nagyhatalmak versengenek majd e fontos vízi- utért. Pedig így történt. A csatornát, amely kezdetben francia birtok volt, pénzügyi és diplomáciai manőverekkel csakhamar megkaparintották az angolok s úgyszólván háborítatlanul birtokolták. — A Szuezi-csatorna Egyiptom területén halad keresztül, ezért már huzamos idő óta követelte Egyiptom is, hogy birtokába vehesse, kérése azonban mind mostanáig határzott elutasításra talált. Végülis alig néhány napja, július 27-én született meg az a szerződés, amelynek értelmében Egyiptom visszanyeri a csatorna tulajdonjogát. De kövessük csak sorjában az eseményeket. A jelenlegi egyiptomi kormány, amely szavakban antiimpe- rialista politikát folytat, a tömeghangulatot megnyer- gelve, harcot indított a Szuezi-csatorna megszerzéséért. Ez a jelszó egész Egyiptomban népszerű volt, s nem egyszer került sor ösz- szetűzésre a lakosság és az ott állomásozó angol csapatok között. A brit garnizo- nok alatt forró lett hát a talaj, s ez az egyik oka a szerződés megkötésének. — De csak az egyik, mert — mint a későbbiekben kitűnt — Amerika is nyomást gyakorolt a britekre, hogy egyezzenek bele Egyiptom követelésének telj jesítésébe. Július 27-én tehát 7 évi' időtartamra megkötötték a szerződést, amelynek értei-# mében az angolok 20 hónapon belül kötelesek ki-; vonni csapataikat a csatornaövezetből. Ugyanakkor azonban az egyezmény; bizonyos cikkelyei előírják,! hogy, ha valamely arab or- szágot, vagy Törökországot1 fegyveres támadás éri, a: támaszpontot ismét Nagy-' Britannia rendelkezésére! bocsátják.” Továbbá az is bennfoglaltatik, hogy aj c.atorna berendezése és a/ támaszpontok polgáriruhás' angol „szakértők” ellenőrzése alatt állnak majd. Ez' azt mutatja, hogy a szerződés korántsem jelent százszázalékos megoldást Egyiptom számára. S hogy mennyire nem, azt a további fejlemények is bizonyítják. Még meg sem száradt a1 tinta az aláírásokon, amikor az Egyesült Államok' kairói nagykövete gazdasági és katonai segélyt; ajánlott fel az egyiptomi kormánynak. És ez a kormány, amely eladdig élesen kikelt mindenfajta imperialista „segély” ellen,; egyszeriben úgy vélekedett,! hogy nincs ellenére a segély elfogadásának. Félő tehát, hogy a Szuezi-csatorna korántseml azokat a célokat szolgálja' majd, amelyeket az egyipto-' mi nép szeretne. A jelek! azt mutatják, hogy Anglia' és Amerika az „engedékenységgel” be akarja; édesgetni Egyiptomot a tervezett középkeleti szövetségbe. Győzelem a fájdalom felett A szovjet tudósok új fájdalomcsillapító-szert találtak fel, a promedolt. Az állatokon végzett kísérletek bebizonyították, hogy a promedol kétszer olyan hatásos fájdalmcsillapító, mint a morfium, csaknem minden fájdalom ellen használ és tízszer kisebb mértékben mérgező, mint az ugyancsak nemrég felfedezett fájdalomcsillapító, a fenadon. A gyógyító és halálos adag közötti különbség sokkal nagyobb, mint az eddig ismert fájdalom- csillapító szereknél. I. N. Nazarov és munkatársainak nagyfontosságú készítményét a szovjet gyógyszeripar már nagyban gyártja. Tíz helyen kezdtünk iskolaépítést a megyében A művelt városért és faluért Rákos Sándor: Felhők, fák, színek, emberek (Emlék és vallomás a szülőföldemről) 1. Máriapócsról, szülőfalujából küldte ezt az írást az mert költő. Fénykép került a minap kezembe: megdöbbentő, felejthetetlen fénykép, — egyik újságunk közölte. Az árvízsújtotta vidékekről szóló híradások között szerepel ez a kép: az apa és fiú áll egymás mellett valahol a szigetközi határban, a megdőlt búza közt s mint a szülő nagybeteg gyermekét, úgy ölelnek magukhoz CQV-egy kévére valót az „életből'“, az idei termésből: döbbent, tíggódó arccal és mégis tárgyilagosan vizsgálva — vájjon megél-e? Ö, bárcsak filmszínházban látná az ember mindezt, valami soha meg nem történhető, képzeletbeli személyeket képzelt történet sodrában mozgató játékfilmben, milyen könnyű dolga volna akkor! Mennyit lehetne írni erről a képről, amely a maga nemében tökéletes elvételnek mondható, mert ű, igaz, életszerű a legap- i óbb részletekig, nem torzítja a valóságot, vagyis sem szelídebbé, sem ijesztőbbé nem hazudja, mint amilyen, holott a pillanat nagyon is csábított volna mind a kétféle hamisításra. De az a szürke nyomdafestékkel átitatott, tenyérnyi ujságdarab nem filmkocka, nem rendező sugallta és színész eljátszotta művészi elképzelés, hanem része a sorsomnak, már-már családi ügyem, mintha apámat és testvérbátyámat látnám magam előtt — hogyan írhassak hát elfogulatlanul, nyugodt és megfontolt szóval róla? Itt az Alföld közepén, „ahonnan messze kell utazni, míg az ember hegyet láthat“ — és folyót is! — Néhány héttel ezelőtt, agy alkonyati séta alkalmával (akkor még nem láttam azt a képet!) én magam is belelábaltam egy búzatáblába, amely, a határtalan nyírségi égbe látszott torkolni: túlsó vége a halványkék ködökbe pólyáit látóhatárba veszett. Csak végig kellett tekinteni a kalászok tenger- hömpölygésű, ellenállhatatlan sodrással mozduló özö- nén, hggy a végtelenséget érezze az ember: a termőföld térbeli és időbeli végtelenségét. AkiÁaff fyúzaföld szélén áll és két tenyere közt tej- és kenyérszagú, zsenge kalászokat morzsolgat, annak elkerülhetetlenül tisztáznia kell e földdel való kapcsolatát. Az olyan — kora ifjúságától városban élő — tanyai gyermekségü emberben, mint amilyen én is vagyok, különösen ellentmondásos érzések támadnak ilyenkor. Kiváltképen most, amikor — ha csak óvások ós cáfolatok formájában is — a „falusi-városi“ címke újra kísért irodalmunkban. Soha nem töprengtem még azon, hogy a kettő közül melyiket ragasszam a homlokomra? De itt a határtalan alföldi égbe vesző búzaföldön, élve a kalásztépés ezer esztendők és ezer kilóméterek üzenetét közvetítő, nagyon emberi mozdulatával: miért ne játszadozhatnék el én is ezzel a kérdéssel — hiszen az ember fiának végül is mindenen el kell gondolkoznia egyszer ebben a hosszú életben! Nekem a nagyapámig kell visszamennem, hogy földdel foglalkozó őseimhez eltaláljak. Nagyapám még paraszt volt; apám már értelmiségi: tanyai tanító; életem első tíz esztendejét magam is tanyán töltöttem. Azután egy kis hajdúsági mezővárosba kerültem; később a Tiszántúl egyik legnagyobb városába, megyei székhelyre; még későbben Budapestre; a tanyára egy darabig még ki-kijártam, évenként vagy kétszer- háromszor, azután már két- szer-háromszor sem. A hajdúnánási iparos, a nyíregyházi vasutas, vagy kishiva- talnok, még inkább szű- kebb hazámnak, a Bujtos- nak ágrólszakadt szegényemberei: a favágók, kubikusok, szappanfőzők, téglaége- tők és egyéb kétkézi munkások —, hogy újpesti padlásszobám mindennapos látogatóiról, a cserszagú bőrgyáriakról és a kabátjuk. hajtókáján gyapotbolyhocs- kák rendjelét viselő szövőgyáriakról ne is beszéljek! — sokkal közelebb kerüllek hozzám, sokkal állandóbb és láthatóbb hatást gyakoroltak fejlődésemre, mint a szülőföld egyre mélyebbre süllyedő emlékei. Hosszúhosszú éveken át csak egy- egy véletlenül felbukkant hajdani játszótárs, vagy egy-egy hazulról érkezett levél kapcsolt ahhoz a néhány száz négyzetkilométernyi területhez, amelyen járni, beszélni és gondolkodni megtanultam — és még inkább az írás szenvedélye, amely minden megtalált szóval és láttató jelzővel a gyermekkor feledésbe merült tájaira emlékeztetett; míg végül egy súlyos betegség életre-hamlra szóló számvetése újra elové- tette velem a múltat és igazságot szolgáltatott életem első, legdöntőbb harmadának. El kellett ennyit mondanom, nem azért, mintha bármiképen is a magam illetékességét akarnám igazolni — véleményem szerint az író illetékességét egyedül csak a műve igazolhatja — hanem azért, hogy közben erőt és bátorságot gyűjtsön a további íráshoz. Mert tovább kell írnom J arról a képről, amely itt fekszik előttem az irataim között, tovább kell írnom, bár gyengének és illetéktelennek érzem magam erre a feladatra. Én csak a szülőföldemről szerettem volna vallani, fák színéről, felhők járásáról, emlékek gomolygásáról, inkább a tegnapról, mint a máról, inkább az öntudatlan természetről, mint az emberi szív öröméről és fájdalmáról. De mit tegyek, ha a tegnapból nem szólhatok úgy , hogy egyúttal a máról is ne szólnák, ha a természetet is csak az emberi világ örömeivel és bánataival való összefüggésében lehet híven festeni! Hadd irányítsam hát olvasóim tekintetét — most ■ már végleges elhatározással — a képre, amely ritka kivétellel nemcsak a valóság hű tükörképe, hanem a valóság értelmét megoldó jelkép is — azzal a mindnyájunk által ismert, pironkodó és mégis büszke elfogódottsággal, amellyel egy nagyon szívünkhöz nőtt, nagyon becses és nagyon jelentős családi ereklyét szoktak megmutatni. S közben talán még szülőföldem felhőiről, fáiról, színeiről és embereiről is elmondhatok egyet-mást. (Folytatjuk.)
