Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-08 / 187. szám

1951 augusztu- i>. visaraap NÉPLAP s Köszönt juh a szocialista vasút dolgozóit! A vasút olyan üzem, ahol éjjel-nappal, vasárnap és ünnepnap egyaránt folyik a munka. Kell is, hogy megszakítás nélkül dolgozzanak a vasút dolgozói, mert csak így töltheti be hivatását az ország vérkeringésé­ben. Bizonyára kevés olyan ember van, aki még nem utazott vasúton, aki pedig utazott, az tudja értékelni a vasút munkáját. Voltak ugyan olyan időszakok, amikor a vasút bosszúságot is oko­zott az utazóközönségnek és a vasúton szállíttató vá1!. latoknak, de e hiányosságok túlnyomórészben a téli időjárás okozta akadályok következtében történ­tek. Ha a vasutasok munkájában fordult is elő hiba, mindig törekedtek a hibák gyors megszüntetésére. Elmondhatjuk, hogy hősies munkát végeznek vasutasaink. Népünk, kormányunk mindig és most is nagy jelentőséget tulajdonít munkájuknak! Képes Gésa: A VASUTAS Sütő elvtárs vasutas mint a bátyám, arca komoly, mint a dolomitok. Sakkozva ül, töpreng a tarka ábrán, lép s egy futó kihull, mint ócska fog. Ünnepeinek a szálkáink... A mátészalkai vasút dol­gozói a második negyed­évben elnyerték az élüzem címet. Bugya József állo­másfőnök erdeme, hogy a jó szervezés eredménye­képpen az elmúlt hónap­ban 12.373 forint béralap­megtakarítás volt az állo­máson. Az állomás dolgo­zói közül kitűnnek: Barma András tolatásvezető, Ber- náth Sándor kocsirendező, Németh István vonatvezető, aki az utazási sebesség nö­velésénél ért el kiváló ered­ményt, Veres Sándor jel- vényes sztahanovista tola­tásvezető, Majoros János, Sipos Ferenc, Zákány l.ászió kocsirendező, továb­bá Nagy Károly, Gaál György és Sztojka János váltóőrök és Juhász Sándor, Fazekas András vonatkísé­rők. Soronkívüli előlépte­tésre terjesztették fel Szi­lágyi Ferencet, az állomás legjobb vonatvezetőjét. A mátészalkai vasutasok is ünnepi gyűlést tartottak tegnap este, — ma délelőtt megkoszorúzzák a hősök sírját, délután sportműsort rendeznek, este pedig be­mutatják a Beci-boci tarka című vígjátékot. BAKTFAI ANPRÄS felügyelő, nyíregyházi állo­másfőnök jó vezetéssel biz­tosította, hogy az állomás átlagosan 109 százalékra teljesítette július havi ter­vét. SZŰCS SÁNDOR záhonyi állomásfönök, ér­demes vasutas, sztahano­vista érdeme, hogy a ko­csitartózkodási és az átla­gos terhelési tervet az ál­lomás 106 százalékra, az indítást 88 százalékra, a vonattartózkodást 108 szá­zalékra, a kocsiállást 104 százalékra, a rakodási idő csökkentési tervet pedig 123 százalékra teljesítette. A kígyózó és vagonok- **■ kai terhelt vágányok mögött van az átrakó. Ha­talmas emelt pályán rak­ják át a kokszot a szovjet vagonokból a magyar ko­csikba. Mindjárt mellette húzódik egy hosszú, sínre- épitett daruállvány. Itt a nyersvasat rakják ki a ko­csikból. Az épület előtt és még messze sokszáz méte­ren mindenütt vagonerdő húzódik. Közöttük hatal­mas termetű, izmoskarú munkások rakják a legdrá. gább kincset, a vasércet. Amott óriási papírtömbö­ket görgetnek. A súlyos gyapottáblák is hamarosan vagont cserélnek. Büszkén, szeretettel nézek ezekre az emberekre. De sokat tet­tek már azért, hogy ilyen szép az életünk, ügy ér­zem, hogy ők egyformán mind jól dolgoznak. És mégis vájjon milyenek le­hetnek a legjobbak? Ezután egy pár óra alatt mindent megtudtam az átrakóról. Ha Balogh Imrével, az átrakó vezető­jével, vagy Boros Gyulával, az egyszerű munkással be­széltem, egyaránt lelkesen, szemükben a tükröződő erős akarat kifejezésével meséltek munkájukról. Ha nem is mondták, de sza­vaik mögött ott érzett min­dig, hogy szeretnek dol­gozni. De nemcsak szere­tik, bíV-kék is mve’-'óiit!" ,-n ' mit ~f'. Trr* m A kincseskapu hőseinél niszteri székben ülnének, akkor sem éreznék talán fontosabbnak a munkáju­kat, mint itt. Hogy szeret­nek dolgozni, az természe­tes. Elég csak ránézni a versenytáblára, vagy az üzemi bizottság kimutatá­sára. Azon évek óta Boros Gyulát és Egyed Andrást találjuk a legjobbak kö­zött. Hosszú évek nehéz munStája, a nehézségek és kij?i<ps, küzdelmek, a régi versenytársakból barátokat kovácsoltak. Ha érdemeiket akarnánk elsorolni, talán tízszer ennyi hely is kevés volna rá, mert ezek az em­berek sohasem futamodtak meg. A nehézségekkel far­kasszemet néztek és min­dig győztek. T egyőzték a tél pusztí- tó hidegét, amikor a fagyott vasérc hatalmas hegyekben feküdt a földön és robbantani kellett, mert a kohászok és martinászok, a vasgyárak és feldolgozó üzemek különben álltak volna. Nem csalódott ben­nük az ország a múlt hó­napban sem, amikor 2S0 kocsi nyersvasmaradvá- nyuk volt. A gyárak dol­gozóinak szeme szüntelen Záhonyt figyelte. Vájjon kapnak-e folyamatosan elég anyagot? Megértették az átrakó marka ■ i és cm­a testet-lelket ölő nehéz munkát. Közel másfélszer több vagont raktak ki, mint máskor. Ilyen erő­próbája még nem volt az átrakónak eddig, ök ebben is sikerrel helytálltak. Néhány hónappal ezelőtt új versenytárs került a két legjobb brigádvezető mellé. Ez a legjobb munkásokból alakult Feskó Miklós bri­gádja volt. Uj verseny, új viszony alakult ki közöttük. Nem­csak buzdítják és lelkesítik egymást a versenyre, hanem segítenek is. A Boros-brigád újítását, a vaskapocosal való bálarakást már nem­csak ők alkalmazzák. Egy­mást állandóan segítve és tanítva jutottak el a 3—- 400 százalékhoz. A tervük teljesítésével a negyedév végén tartanak. Műszak végén a brigádvezetők a normásircdánál találkoznak rendszerint. A másik két brigád eredménye még ta­lán jobban érdekli őket, mmt a maguké. Í1 oros Gyulát az épülő új háza mellett talál­tam meg. Boldogan muto­gatta a már kész szobákat és örömmel beszélt a jövő­ről. „Mostmár megvan a ház, a családom is elége­dett. Eddig csupa hajsza volt az •‘’'tem, hogy a-rrhe’.cei szebb élete legyen, mint az enyém volt. Nemcsak az ő, de az én életem is szebb lett. Most­már vége a hajszának. Úgy akarok dolgozni, hogy még 10 év múlva is gyapotot, vasércet és nyersvasat ra­kodjak. Nincs is talán a mi munkánknál nehezebb, de szebb sem.” Igaza van Boros Gyulának. Nehéz, de szép munka az övék. A vasút és az állam megbe­csüli érte őket. A fizetésük ritkán kevesebb 1700 fo­rintnál. — Munkájuk után minden hónapban prémiu­mot is kapnak. Öröm és hála az, ami jó munkára kötelezi őket. Ezt érezték akkor is, amikor Boros Gyulát az országos vasút­üzemi kongresszusra küld­ték és amikor naponta harcoltak azért, hogy egyik legnagyobb ünnepüket, a vasutas-napot jó munkával ünnepeljék. Tisztelet és megbecsülés veszi körül őket otthonukban, munka­helyükön és embertársaik között. Ezzel szemben ők csak eggyel tartoznak: jó munkával. Ezt pedig be­csülettel teljesítik. IV ehéz volt elválnom 1 ” Záhonytól. Nemcsak azért, mert már ismeret­lenül is szerettem, hanem mert új embereket, a hét­köznapi élet, a munka egy­szerű, de nagy hőseit is­mertem meg. nagyobb kedvvel indulnak harcba az őszi csúcsforgan lom lebonyolításáért, • A magyar dolgozók tíz-J ezrei töltik szabadságukat hazánk szebbnél-szebb üdü-t lőhelyein. Vidám gyermeke kacagástól hangosak az út-» törőtáborok. Az üdülők ál-t tálában vonaton utaznak üdülőhelyükre és onnan szintén vonaton térnek! vissza, hogy friss erővel végezzék tovább munkájú-» kát. A vasutas dolgozók) egy pillanatra sem feled-» keznek meg arról, hogy| ezeknek a dolgozóknak pi-t henése már a vonaton kéz-! dődik. Senki sem zavarhat-) ja pihenésüket. Ezt a pihe-) nést a vasutas dolgozótó minden igyekezetükkel elő-t segítik. Nagy feladatot tőit be a vasút az ^jláífű, vállalat tok tervének teljesítésében. Nagy része van a vasút jó munkájának abban, hogy a gyárak és üzemek, vala­mint a kereskedelem idő-» ben megkaphassa a terme­léshez, a terv teljesítéséhez szükséges nyersanyagokat ipari és kereskedelmi cikkeket. — A vasút igyekszik jó viszonyt tartan ni a szállíttató vállalatok-’ kai. Ezek a vállalatok, mint pl. a 61/2 építőipari vállalat, vagy a dohányfer­mentálógyár is táviratban üdvözölte tegnap este a vasutas dolgozókat, s to­vábbi jó együttműködést ígérve új sikereket kíván­tak a vasút dolgozóinak. * A vasutas dolgozók mun­kaversenyben teijesítik kö­telességüket. A vasutasok versenyéről gyakran tudó­sítottunk lapunk hasáb­jain. Kricsfaíussy György, a mátészalkai vasút dolgo­zója, levelezőnk ezt írja egyik levelében: „Az E/5. számú utasítás minden egyes pontját cs rendeletét betartják a mátészalkai vasutasok. A havi elegy-, továbbítási tervünket 5 százalékkal emeljük, a szénfelhasználást pedig 5 százalékkal csökkentjük. Ez volt a felajánlásunk’ augusztus 20 tiszteletére is. Ezt a felajánlást már jóval túlszárnyaltuk. Az előző év hasonló időszakához viszo­nyítva a fajlagos szénmeg­takarítás 110.6 százalék, a terhelési terv 118 százalék. Az átlagos javítási költség az előző évhez viszonyítva 3 százalékkal csökkent. Az egyéni versenyben Kovács József fűtő és Béres Imre mezd: nwezető vezet 150 százalékos szénmegtakarí- '-si eredménnyel.” XÜTK JANOS vasutas 121 százalékot tel­jesített a vasutasnap tiszte­letére. FARKAS JÓZSEF sztahanovista, aki a kocsi­mozgatási egységidőt 112 százalékra teljesítette BREZINA JANUS» sztahanovista kocsimester a vonaíösszeáilííásban 139 százalékot ért el. L. A Alii FAL brigádjával a kocsimozga­tási egységidőt 113 száza­lékra teljesítette. NYÍREGYHÁZI VASUTASOK Hírek o vasutas dolgozók életéből Népgazdaságunkban az elért eredmények lehetővé tették, hogy a havibéres vasutas dolgozók fizetését kormányzatunk augusztus 1-ével rendezte. A határo­zat megszünteti az eddigi aránytalanságokat a vasuta­sok bérezésében, s mint­egy 88 ezer havidíjas vas­utas dolgozót érint. A vas­utasok béralapja augusztus 1-től havi 9 millió (évi 108 millió) forinttal emelkedik, ami annyit jelent, hogy a februári bérrendezéssel együtt évi 144 millió fo­rinttal jut több a vasutas dolgozóknak. Ez az összeg a dolgozók létszámát te­kintve átlagosan 18 száza­lékos, s mintegy 150 forin­tos egy főre eső havi bér- emelkedést jelent. Ilyen nagyjelentőségű bérrende­zésre még nem volt példa a magyar vasút történeté­ben. Ez az intézkedés is azt bizonyítja, hogy pár­tunk és kormányunk min­den erőfeszítést megtesz, — az adott lehetőségeken be­lül a — dolgozók életszín­vonalának emeléséért. A vasutas dolgozókat lel­kesíti ez az intézkedés, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom