Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-07 / 186. szám

1954 augusztus 7., szombat. NÉPLAP 3 Nyilatkozatok a délkeletázsiai katonai tömb ellen Az indonéziai hivatalos körök kijelentették, hogy Indonézia nem vesz részt az Egyesült Államok által tervbevett délkeletázsiai agresszív tömbben. Szidik Dzsozsoszukaro, az indonéz nemzeti párt elnöke augusz­tus 3-án kijelentette, hogy nem tudna hozzájárulni a SEATO-egyemény aláírá­sához, mert ilyen lépés nem mozdítaná elő a világ­békét. A francia kormány augusztus 24-én akarja megkezdeni az „európai védelmi közösség“ nemzetgyűlési vitáját Mendes-France minisz­terelnök csütörtökön fél­órás megbeszélést folyta­tott Lecourt képviselővel, az MRP parlamenti cso­portjának vezetőjével. A megbeszélés után olyan hí­rek terjedtek el, hogy meg­állapodtak abban: a kor­mány augusztus 24-re tűzi ki az „európai védelmi kö­zösségről” szóló egyezmény ratifikálásának nemzetgyű­lési vitáját. A Gehlen-féle kémszolgálat egyik ügynöke önként jelentkezett és a Német Demokratikus Köztársaság államvédelmi szerveinél menedékjogot kért Gerhard Prather, a Gehlen volt náci tábornok vezetésével működő nyu­gatnémetországi kémszolgá­lat ügynöke önként jelent­kezett a Német Demokrati­kus Köztársaság államvé­delmi szerveinél. Garhard Prather ez alkalommal nyilatkozatot tett, amelyben a többi között a következő­ket hangoztatja: — 1953 május óta a Gehlen-féle kémszolgálat 60 (80) számú nyugatber­lini fiókszervezetének köte­. lékében álltam. A fiókszer­vezet vezetője Hans Georg Scharleu, ügynöki számom 60 (80)-3 volt. — A kémszervezettől azt a feladatot kaptam, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság területén működő fizetett ügynököktől be- gyüjtsem a kémanyagot. — Tevékenységem során a szervezet egész sor nyu­gatnémetországi és nyugat­berlini főügynökével kerül­tem érintkezésbe. Megálla­pítottam, hogy a Gehlen- féle kémszervezet vala­mennyi főügynöke az ak­tív fasiszták és az egykori hitleri német hadsereg kémelhárító szolgálatának tisztjei közül került ki. — Ezek most amerikai irányí­tás alatt bűnös tevékeny­séget folytatnak, amely sérti az egész német nép érdekeit. — Eddigi tevékenysége­met nem tudom többé össze­egyeztetni lelkiismeretem­mel, ezért nehéz belső ví­vódások után elhatároztam, hogy önként jelentkezem a Német Demokratikus Köz­társaság állambiztonsági szerveinél és politikai me­nedékjogért folyamodom a Német Demokratikus Köz­társaság hatóságaihoz. lőttek a Szői)fefitnié()c)L GÖRDÜLŐ VAJÜZEMEK A MAGASHEGYI LEGELŐKÖN Régebben azokat a tejtermékeket, amelyeket tien-sani állattenyésztők adtak be az államnak, hosz- szú kilométerekre kellett szállítani feldolgozás végett. '’Erre igen sok idő ment el. A kara-kudzsuri magashegyi legelőn a közelmúlt­ban felszerelték az első gördülő vajüzemet, amely a helyszínen feldolgozza a tejtermékeket. A gördülő vaj- üzem áteresztőképessége napi öt tonna tej. Rövidesen gördülő vajüzemeket állítanak be az akszaji és árpái legelőkön Is. * * A DZSAMBULI MUNKÁSOK CSALADIHAZAKAT ÉPÍTENEK A dzsambuli ipari vállalatok több mint ezer dol­gozója épít családiházakat az állam segítségével. Az egész Dzsambuli területen csaknem kétszerannyi csa­ládiház épül, mint az elmúlt évben. * * TIZENÖTMILLIÓ ÜVEG GYÜMÖLCSKONZERV A kalarasi konzervgyár a tavalyinál tíz nappal hamarabb kezdett hozzá az új cseresznyetermés fel­dolgozásához. Két nap alatt 5.000 üveg cseresznyekom- pót készült el. Az idén a gyár 15 millió üveg gyii- mölcskompótot, dzsemmet. lekvárt és szörpöt készít. Az új gyümölcstermés feldolgozását a moldáviai kon- zervtröszt minden üzemében megkezdték. * * MAGNETOFON A RÖNTGENSZOBÁBAN A rendelő elsötétül. A röntgenorvos átvilágítja a beteget és lassan diktálja a diagnózist. Vége a vizs­gálatnak. Azt hinnénk, hogy most kigyullad a lámpa és az orvos kitölti, aláírja a kórlapot. De nem, nem kapcsolja ki a készüléket. A nővér hívja a kö>- vetkező beteget és néhány másodperc alatt újra hall­juk az orvos szavait. Egymásután jönnek a betegek. — Ma 62 embert vizsgáltunk meg, — mondja a nővér. — Az orvos régebben ugyanennyi idő alatt legfeljebb 30 embert tudott megröntgenezni. — Hogyan tölti ki az orvos a kórlapot a sötét­ségben? Ez nagyon bajos lehet! Nem, erről szó sincs. A diagnózist magnetofon­szalagra veszik fel ... Tallinban, a nimmei kerületi kórházban használ­tak először magnetofont a röntgenszobában. Az orvos­nak itt nem kell időt töltenie a kórlapok kiállításával, magnetofon dolgozik helyette. A nővér szobájában fülhallgatóval is lehet hallgatni a diagnózist és szük­ség esetén azonnal le lehet jegyezni. A lelet így sokkal pontosabb, hiszen közvetlenül az orvosi vizsgálat alatt készül. A megyei közegészségügyi járványügyi állomás hivatása Az ország első megyei közegészségügyi járvány­ügyi állomása Nyíregyházán felavatása óta, mint újti- pusú realista higieniá.; intézmény, betegségmeg­előző munkát végez, s alap- intézménye a közegészség- ügyi járványügyi szervezet­nek. A közegészségügyi jár­ványügyi állomás munká­jának célja az, hogy a la­kosság részére különböző ártalmaktól és fertőzési ve­szélytől mentes környezetet biztosítson, s kedvező élet- és munkafeltételeket ala­kítson ki a dolgozók ré­szére. Az állomás település­egészségügy terén ellen­őrzi a levegő, víz és talaj közegészségügyi védelmére irányuló intézkedések vég­rehajtását. Ellenőrzi az ál­lomás közegészségügyi szempontból: az építkezése­ket, a vízellátást, csatorná­zást, szemételtakarítást. Munkaegészségügy terén ellenőrzi az ipari üzemek­nél, gépállomásoknál, álla­mi gazdaságoknál a higié­nés normák és szabályok betartását. — Élelmezés­egészségügy terén ellen­őrzi az élelmiszeripari üze­meket, vendéglátóipari és élelmiszeripari, valamint kereskedelmi vállalatok köz­egészségügyi viszonyait. Az iskolákban és iskoláskoron aluli gyermekek számára létesített intézményekben, az állomás ellenőrzi a köz­egészségügyi normák és szabályok betartását. Az állomás munkájának igen fontos részét képezi az egészségügyi felvilágosítás. Az állomás helyszíni és la­boratóriumi, közegészség- ügyi járványügyi vizsgálat tokát végzett. Az állomás rendelkezik a megfelelő munkakörre sza­kosított orvosokkal (jár- ványügy, ipar és mezőgaz­dasági ügyek, élelmezés- egészségügy), továbbá se­gédszemélyzettel, korszerű laboratóriummal, s fertőt­lenítő intézettel. A köz­egészségügyi járványügyi viszonyok tanulmányozásá­nak eredményeit az ál­lomás tudományos mun­kák kidolgozására, va­lamint gyakorlati intézke­dések megtételére használ­ja fel. A Szovjetunióban a köz­egészségügyi járványügyi állomások hálózatát építet­ték ki, s elérték a köz­egészségügyi állapotok olyan1 mértékű megjavítását, hogy! a Szovjetunió közegészség-] ügyi eredményei — példa-' mutatóak. Mi is ezen az úton fogunk haladni, mert a hazánkban időző Gluhova; elvtársnőtől, aki a moszkvai; közegészségügyi járványügyi' állomás epidemiológusa,. igen értékes tanácsokat kap­tunk, úgy az állomás megJ szervezése, mint további1 munkájával kapcsolatban*] Az állomás mellett tanács­adó szervként, közegészség- ügyi járványügyi tanács működik. Dr. Jesztrebényi Ernő. NYOLCAS IKREK Manila, (MTI). Egy fiatal fülöpszigeti asszony 8 gyer­meket — 5 fiút és 3 leányt — hozott világra. A Luzon- sziget déli részében fekvő Naga városból érkezett hír hozzáfűzi, hogy a kórház- igazgató szerint mind az anya, mind a csecsemők jó egészségnek örvendenek. í ifi fim bécsi séta BECS EGYIK LEGFOR­GALMASABB utcáján, a R'ngen, fényreklám viliód- zik: Nézze meg „A világ teremtése” című szenzációs, uj filmet! Jegyet váltunk mi is, és a „Gartenbau” moziban megnézzük ezt a filmszen­zációt. Tartalmát nagyon nehéz elmondani, amint nehéz lenne lázas betegtől azt kívánni, hogy beszélje el lázáimait. ügy csiiiaga^z figyelmezteti a milliárdost a közelgő világvégére. A milliárdos azonnal sztrato- szíérarepülogépet építtet, maga köré gyűjt egy-két tucat „tisztafajú” amerikai férfit és nőt, és abban a pillanatban, amikor a világ elpusztul, s amikor a new- ycrki felhőkarcolók össze­omlanak — felrepülnek a sztratoszférába. A gép egy ismeretlen égite.t hóval fe­dett síkságán száll le. Az utasok előtt egy hegy tete­jéről kitárul az új világ tropikus paradicsomának pompás látványa. A mil­liárdos erre így kiált: „Oké! Mától fogva ez lesz az Sszakamerikai Egyesült Ál­lamok!” A moziban kitör a han­gos nevetés és felcsattan a taps. Világos le::z, körül­nézünk — igen, a bécsiek < apsoltak és nevettek. Be :ell vallanunk, nem értjük ■ dolgot: miért tetszik ne- ik ez a bődületes ostobá­ig? HAMAROSAN MEGÉR VETTÜK azonban a tet­szésnyilvánítás okát. Ez pe dig a következőképpen tör- mnt. A forgalmas Kártner- Strasse üzleteinek kiraka­tai és kék, sárga, vörös neonfelíratai fényárban úsznak. De ha maga a nap sütné is a kirakatokat, — az árak attól sem lennének alacsonyabbak. A bécsiek rá sem néznek a kiraka­tokban lévő árukra, sietve haladnak el az üzletek előtt. Az egyik kirakatban a következő felírást látjuk: „Itt minden kapható, ami egy gépkocsitulajdonos szá­mára szükséges!” A felirat alatt parányi kirakat, azon keresztül belátni az üzlet­be. Szűk kis helyiség, a tu­lajdonos a pultra könyö­köl. Nem, nem! Ez az üzlet semmiképpen sem hasonlít az amerikai cégek fényes áruházaihoz, amelyeket Bécs főútvonalain láthatunk! Ez a kis üzlet egy bécsi keres­kedőé, aki nyilván még ab­ban bízott, hogy üzlete fel­lendül valamikor — ehe­lyett azonban gyorsan és biztosan tönkrement. Ké­sőbb aztán meggyőződtünk arról is, hogy miért ment tönkre. — Mondja kérem, lehet kapni magánál károsszéria- fényesítő pasztát? — kér­deztük. — Tegyük fel, hogy van. Azonkívül még mit paran­csol? — mormogta ingerül­ten a kereskedő. — Csak a pasztát szeret­nénk. — Nincs. — Hát hol lehet kapni? — Nem tudom. Kérdezze meg az amerikaiakat. — Miért éppen az ame­rikaiakat? — Hát ki mást? Nem ők falnak fel mindent, amire az embereknek szüksége lenne? Hiába igyekeznek tetetni magukat, mintha nem értenék, mit beszélek. Látom, maguk turisták. — Csehek? Ha csehek, akkor maguk is tudják, mennyit nyert az az ország, amely­ből kiebrudalták az ameri­kai jótevőket, kéretlen se­gítségükkel egyetemben!... Rövid bőrkabátban idő­sebb, kövér ember lépett az üzletbe. A tulajdonost, mint régi jóbarátot köszöntötte, érdeklődött a család egész­sége iránt. — Jelenleg még egészsé­gesek — felelte a kereske­dő —, de ha a jenkik még egy kis ideig Ausztriában maradnak, nem állok jót az egészségi állapotukért. A kövér most ránk pil­lantott. — Ne félj — mondta a kereskedő — azt hiszem, csehek. — Mondják — élénkült fel a kövér, — hogyan si­került maguknak túladni az amerikaiakon? Maguk­hoz is bekopogtattak a se­gélyükkel, akárcsak hoz­zánk! Neiií válaszolhattunk a kérdésbe, mert a kereskedő hirtelen felugrott, kifutott az utcára és már kintről hallatszott a hangja: — Kérem, sir! Tessék be­fáradni! Tessék, parancsol­jon! — A kereskedő való­sággal belökte az üzletbe az amerikai tisztet — hadnagy-h-foft az -T-'ő vele lévő hölgyet. — Hi­szen minden átleg-amei^ kainak van autója. Para“ csői jó fényszórót? Erős a fénye! A leg.ötétebb éjjel is megláthatja vele — a bécsi koldusokat. Meg a prostituáltakat. Mindent, amit akar. Az amerikai nem tudta, nevessen-e vagy bosszan­kodjék. — Parancsolja inkább ezt a szivattyút? Igaz, nincs hozzá gumicső. De mit számít egy gumicső a mai fejlett amerikai tech­nika mellett? A szivattyú erős, és gumicső nélkül is ki lehet szívni vele Ausztria utolsó csepp vérét. Paran­csolja? Az amerikai most már megértette, miről van szó. — Fogja be a száját, amíg nem késő — mor­mogta fogai között. Karon- fogta a nőt és kisietett az üzletből. — Ami go home! Ami go home! — hallatszott nyo­mában a kiáltás. A kereskedő néhány perc múlva lecsillapodott. A kö­vér az oldalát fogta a ne­vetéstől. A tulajdonos most hozzánk fordult: — Maguknak tehát pasz­ta kellett volna? Nincs! Sem-mi sin-csen! És nem is lesz, amíg ezek itt lesz­nek — mondta és az ajtó felé bökte mutató ujját. egy Áruház előtt agyonázott jelmezben, mint valami madárijesztő, egy egy szomorú és boldogta­lan, szakállas figura rózsa­színű röpcédulát nyomott a kezünkbe és közönyös han­gon hozzátette: — A legszebb ajándék . . . A legszebb ajándék az asz­A röpcédula Nylon és Perion harisnya reklámja volt. Elhatároztuk, beszélünk a reklámemberrel. Amikor megtudta, hogy szovjet új­ságírók vagyunk, félénken az üzlet felé sandított és azt mondta: — Jöjjenek vissza négy órakor, akkor végzek. Én is szeretnék elbeszélgetni ma­gukkal ... Négy órakor kiderült, hogy a jelmezes alak lemo­sakodva, átöltözve kopott­kabátos, 25 éves, sovány fiatalember. Csak a hang­járól ismertünk rá. Első kérdése ez volt: — Mondják igaz az, hogy a Szovjetunióban fizetnek a diákoknak azért, mert ta­nulnak? — Igaz. Akik jól tanul­nak, ösztöndíjat kapnak. — Szinte hihetetlen... — csodálkozott és csodálkozá­sában megállt. — Hiszen én is diák vagyok! — Diák? — Az. Harmadéves böl­csészhallgató vagyok. Most így dolgozom, hogy a tan­díjat kifizethessem. — És reméli, hogy el tud majd helyezkedni, ha befe­jezi az egyetemet? — kér­deztük óvatosan, mert tud­tuk, hogy Bécsben sokezer diplomás munka nélkül van. — Nem, nem remélem! — válaszolt komoran. — Őszin­tén szólva azonban, mégis remélem. Amint az ameri­kaiak kimennek ... — El­nevette magát és hozzátet­te: — Pedig én nagyon megkérem őket erre. Vala­hányszor jön egy amerikai, kezébe nyomok egy röocé- j dulát és azt mondom: . \m; go home!“ Milyen dühö- ! sek! Egyikük meg akart; ütni, de hirtelen közénk toppant egy jól megtermett bécsi polgár és az amerikai' jobbnak látta odébbállni..*: Nem is értem, hogy tudnak1 itt élni, amikor csupa gyű­löletet látnak maguk kö­rül! De különben mit szá­mít ez nekik! Csak az üzlet a fontos, az üzletért még a köpést is letörlik a képük­ről. Sakálok ezek, nem em- berek! A DUNA-CSATORNA hídján elbúcsúztunk. Visz- szamentünk a szállodába. — Most már értem, miért' tapsoltak a filmnek a bé­csiek! — kiáltott fel várat­lanul az útitársam. — Tet­szik nekik a gondolat, hogy. a jenkik egy más bolygóra1 költöznek! A hotelportás a pult mö­gött újságot olvasott. — Aj pult felett rikító plakátl hirdette „A világ terem-! tése” című filmet. — Nem tudja véletlenül,] érdemes-e megnézni ezt aí filmet? — kérdeztük tőle. A portás homlokáról az orrára ejtette szemüvegét,' figyelmesen megnézett ben­nünket és így szólt: — Én nem láttam. A lá­nyom azonban megnézte, Érdemes elmenni. A film; bemutatja, hogyan költöz­nek át az amerikai milliár­dosok a Marsra. — Mosoly­gott és hozzátette: — Azt beszélik, hogy a Mars közel van hozzánk. —i Talán jobb lenne, ha még! távolabbi bolygóra menné­nek . ** Ránk kacsintott, aztán ira mosolygott., * Vzszilij AbdamatszkiJ riport'-bői (..Krokodil”)

Next

/
Oldalképek
Tartalom