Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-07 / 186. szám
1954 augusztus 7., szombat. NÉPLAP 3 Nyilatkozatok a délkeletázsiai katonai tömb ellen Az indonéziai hivatalos körök kijelentették, hogy Indonézia nem vesz részt az Egyesült Államok által tervbevett délkeletázsiai agresszív tömbben. Szidik Dzsozsoszukaro, az indonéz nemzeti párt elnöke augusztus 3-án kijelentette, hogy nem tudna hozzájárulni a SEATO-egyemény aláírásához, mert ilyen lépés nem mozdítaná elő a világbékét. A francia kormány augusztus 24-én akarja megkezdeni az „európai védelmi közösség“ nemzetgyűlési vitáját Mendes-France miniszterelnök csütörtökön félórás megbeszélést folytatott Lecourt képviselővel, az MRP parlamenti csoportjának vezetőjével. A megbeszélés után olyan hírek terjedtek el, hogy megállapodtak abban: a kormány augusztus 24-re tűzi ki az „európai védelmi közösségről” szóló egyezmény ratifikálásának nemzetgyűlési vitáját. A Gehlen-féle kémszolgálat egyik ügynöke önként jelentkezett és a Német Demokratikus Köztársaság államvédelmi szerveinél menedékjogot kért Gerhard Prather, a Gehlen volt náci tábornok vezetésével működő nyugatnémetországi kémszolgálat ügynöke önként jelentkezett a Német Demokratikus Köztársaság államvédelmi szerveinél. Garhard Prather ez alkalommal nyilatkozatot tett, amelyben a többi között a következőket hangoztatja: — 1953 május óta a Gehlen-féle kémszolgálat 60 (80) számú nyugatberlini fiókszervezetének köte. lékében álltam. A fiókszervezet vezetője Hans Georg Scharleu, ügynöki számom 60 (80)-3 volt. — A kémszervezettől azt a feladatot kaptam, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területén működő fizetett ügynököktől be- gyüjtsem a kémanyagot. — Tevékenységem során a szervezet egész sor nyugatnémetországi és nyugatberlini főügynökével kerültem érintkezésbe. Megállapítottam, hogy a Gehlen- féle kémszervezet valamennyi főügynöke az aktív fasiszták és az egykori hitleri német hadsereg kémelhárító szolgálatának tisztjei közül került ki. — Ezek most amerikai irányítás alatt bűnös tevékenységet folytatnak, amely sérti az egész német nép érdekeit. — Eddigi tevékenységemet nem tudom többé összeegyeztetni lelkiismeretemmel, ezért nehéz belső vívódások után elhatároztam, hogy önként jelentkezem a Német Demokratikus Köztársaság állambiztonsági szerveinél és politikai menedékjogért folyamodom a Német Demokratikus Köztársaság hatóságaihoz. lőttek a Szői)fefitnié()c)L GÖRDÜLŐ VAJÜZEMEK A MAGASHEGYI LEGELŐKÖN Régebben azokat a tejtermékeket, amelyeket tien-sani állattenyésztők adtak be az államnak, hosz- szú kilométerekre kellett szállítani feldolgozás végett. '’Erre igen sok idő ment el. A kara-kudzsuri magashegyi legelőn a közelmúltban felszerelték az első gördülő vajüzemet, amely a helyszínen feldolgozza a tejtermékeket. A gördülő vaj- üzem áteresztőképessége napi öt tonna tej. Rövidesen gördülő vajüzemeket állítanak be az akszaji és árpái legelőkön Is. * * A DZSAMBULI MUNKÁSOK CSALADIHAZAKAT ÉPÍTENEK A dzsambuli ipari vállalatok több mint ezer dolgozója épít családiházakat az állam segítségével. Az egész Dzsambuli területen csaknem kétszerannyi családiház épül, mint az elmúlt évben. * * TIZENÖTMILLIÓ ÜVEG GYÜMÖLCSKONZERV A kalarasi konzervgyár a tavalyinál tíz nappal hamarabb kezdett hozzá az új cseresznyetermés feldolgozásához. Két nap alatt 5.000 üveg cseresznyekom- pót készült el. Az idén a gyár 15 millió üveg gyii- mölcskompótot, dzsemmet. lekvárt és szörpöt készít. Az új gyümölcstermés feldolgozását a moldáviai kon- zervtröszt minden üzemében megkezdték. * * MAGNETOFON A RÖNTGENSZOBÁBAN A rendelő elsötétül. A röntgenorvos átvilágítja a beteget és lassan diktálja a diagnózist. Vége a vizsgálatnak. Azt hinnénk, hogy most kigyullad a lámpa és az orvos kitölti, aláírja a kórlapot. De nem, nem kapcsolja ki a készüléket. A nővér hívja a kö>- vetkező beteget és néhány másodperc alatt újra halljuk az orvos szavait. Egymásután jönnek a betegek. — Ma 62 embert vizsgáltunk meg, — mondja a nővér. — Az orvos régebben ugyanennyi idő alatt legfeljebb 30 embert tudott megröntgenezni. — Hogyan tölti ki az orvos a kórlapot a sötétségben? Ez nagyon bajos lehet! Nem, erről szó sincs. A diagnózist magnetofonszalagra veszik fel ... Tallinban, a nimmei kerületi kórházban használtak először magnetofont a röntgenszobában. Az orvosnak itt nem kell időt töltenie a kórlapok kiállításával, magnetofon dolgozik helyette. A nővér szobájában fülhallgatóval is lehet hallgatni a diagnózist és szükség esetén azonnal le lehet jegyezni. A lelet így sokkal pontosabb, hiszen közvetlenül az orvosi vizsgálat alatt készül. A megyei közegészségügyi járványügyi állomás hivatása Az ország első megyei közegészségügyi járványügyi állomása Nyíregyházán felavatása óta, mint újti- pusú realista higieniá.; intézmény, betegségmegelőző munkát végez, s alap- intézménye a közegészség- ügyi járványügyi szervezetnek. A közegészségügyi járványügyi állomás munkájának célja az, hogy a lakosság részére különböző ártalmaktól és fertőzési veszélytől mentes környezetet biztosítson, s kedvező élet- és munkafeltételeket alakítson ki a dolgozók részére. Az állomás településegészségügy terén ellenőrzi a levegő, víz és talaj közegészségügyi védelmére irányuló intézkedések végrehajtását. Ellenőrzi az állomás közegészségügyi szempontból: az építkezéseket, a vízellátást, csatornázást, szemételtakarítást. Munkaegészségügy terén ellenőrzi az ipari üzemeknél, gépállomásoknál, állami gazdaságoknál a higiénés normák és szabályok betartását. — Élelmezésegészségügy terén ellenőrzi az élelmiszeripari üzemeket, vendéglátóipari és élelmiszeripari, valamint kereskedelmi vállalatok közegészségügyi viszonyait. Az iskolákban és iskoláskoron aluli gyermekek számára létesített intézményekben, az állomás ellenőrzi a közegészségügyi normák és szabályok betartását. Az állomás munkájának igen fontos részét képezi az egészségügyi felvilágosítás. Az állomás helyszíni és laboratóriumi, közegészség- ügyi járványügyi vizsgálat tokát végzett. Az állomás rendelkezik a megfelelő munkakörre szakosított orvosokkal (jár- ványügy, ipar és mezőgazdasági ügyek, élelmezés- egészségügy), továbbá segédszemélyzettel, korszerű laboratóriummal, s fertőtlenítő intézettel. A közegészségügyi járványügyi viszonyok tanulmányozásának eredményeit az állomás tudományos munkák kidolgozására, valamint gyakorlati intézkedések megtételére használja fel. A Szovjetunióban a közegészségügyi járványügyi állomások hálózatát építették ki, s elérték a közegészségügyi állapotok olyan1 mértékű megjavítását, hogy! a Szovjetunió közegészség-] ügyi eredményei — példa-' mutatóak. Mi is ezen az úton fogunk haladni, mert a hazánkban időző Gluhova; elvtársnőtől, aki a moszkvai; közegészségügyi járványügyi' állomás epidemiológusa,. igen értékes tanácsokat kaptunk, úgy az állomás megJ szervezése, mint további1 munkájával kapcsolatban*] Az állomás mellett tanácsadó szervként, közegészség- ügyi járványügyi tanács működik. Dr. Jesztrebényi Ernő. NYOLCAS IKREK Manila, (MTI). Egy fiatal fülöpszigeti asszony 8 gyermeket — 5 fiút és 3 leányt — hozott világra. A Luzon- sziget déli részében fekvő Naga városból érkezett hír hozzáfűzi, hogy a kórház- igazgató szerint mind az anya, mind a csecsemők jó egészségnek örvendenek. í ifi fim bécsi séta BECS EGYIK LEGFORGALMASABB utcáján, a R'ngen, fényreklám viliód- zik: Nézze meg „A világ teremtése” című szenzációs, uj filmet! Jegyet váltunk mi is, és a „Gartenbau” moziban megnézzük ezt a filmszenzációt. Tartalmát nagyon nehéz elmondani, amint nehéz lenne lázas betegtől azt kívánni, hogy beszélje el lázáimait. ügy csiiiaga^z figyelmezteti a milliárdost a közelgő világvégére. A milliárdos azonnal sztrato- szíérarepülogépet építtet, maga köré gyűjt egy-két tucat „tisztafajú” amerikai férfit és nőt, és abban a pillanatban, amikor a világ elpusztul, s amikor a new- ycrki felhőkarcolók összeomlanak — felrepülnek a sztratoszférába. A gép egy ismeretlen égite.t hóval fedett síkságán száll le. Az utasok előtt egy hegy tetejéről kitárul az új világ tropikus paradicsomának pompás látványa. A milliárdos erre így kiált: „Oké! Mától fogva ez lesz az Sszakamerikai Egyesült Államok!” A moziban kitör a hangos nevetés és felcsattan a taps. Világos le::z, körülnézünk — igen, a bécsiek < apsoltak és nevettek. Be :ell vallanunk, nem értjük ■ dolgot: miért tetszik ne- ik ez a bődületes ostobáig? HAMAROSAN MEGÉR VETTÜK azonban a tetszésnyilvánítás okát. Ez pe dig a következőképpen tör- mnt. A forgalmas Kártner- Strasse üzleteinek kirakatai és kék, sárga, vörös neonfelíratai fényárban úsznak. De ha maga a nap sütné is a kirakatokat, — az árak attól sem lennének alacsonyabbak. A bécsiek rá sem néznek a kirakatokban lévő árukra, sietve haladnak el az üzletek előtt. Az egyik kirakatban a következő felírást látjuk: „Itt minden kapható, ami egy gépkocsitulajdonos számára szükséges!” A felirat alatt parányi kirakat, azon keresztül belátni az üzletbe. Szűk kis helyiség, a tulajdonos a pultra könyököl. Nem, nem! Ez az üzlet semmiképpen sem hasonlít az amerikai cégek fényes áruházaihoz, amelyeket Bécs főútvonalain láthatunk! Ez a kis üzlet egy bécsi kereskedőé, aki nyilván még abban bízott, hogy üzlete fellendül valamikor — ehelyett azonban gyorsan és biztosan tönkrement. Később aztán meggyőződtünk arról is, hogy miért ment tönkre. — Mondja kérem, lehet kapni magánál károsszéria- fényesítő pasztát? — kérdeztük. — Tegyük fel, hogy van. Azonkívül még mit parancsol? — mormogta ingerülten a kereskedő. — Csak a pasztát szeretnénk. — Nincs. — Hát hol lehet kapni? — Nem tudom. Kérdezze meg az amerikaiakat. — Miért éppen az amerikaiakat? — Hát ki mást? Nem ők falnak fel mindent, amire az embereknek szüksége lenne? Hiába igyekeznek tetetni magukat, mintha nem értenék, mit beszélek. Látom, maguk turisták. — Csehek? Ha csehek, akkor maguk is tudják, mennyit nyert az az ország, amelyből kiebrudalták az amerikai jótevőket, kéretlen segítségükkel egyetemben!... Rövid bőrkabátban idősebb, kövér ember lépett az üzletbe. A tulajdonost, mint régi jóbarátot köszöntötte, érdeklődött a család egészsége iránt. — Jelenleg még egészségesek — felelte a kereskedő —, de ha a jenkik még egy kis ideig Ausztriában maradnak, nem állok jót az egészségi állapotukért. A kövér most ránk pillantott. — Ne félj — mondta a kereskedő — azt hiszem, csehek. — Mondják — élénkült fel a kövér, — hogyan sikerült maguknak túladni az amerikaiakon? Magukhoz is bekopogtattak a segélyükkel, akárcsak hozzánk! Neiií válaszolhattunk a kérdésbe, mert a kereskedő hirtelen felugrott, kifutott az utcára és már kintről hallatszott a hangja: — Kérem, sir! Tessék befáradni! Tessék, parancsoljon! — A kereskedő valósággal belökte az üzletbe az amerikai tisztet — hadnagy-h-foft az -T-'ő vele lévő hölgyet. — Hiszen minden átleg-amei^ kainak van autója. Para“ csői jó fényszórót? Erős a fénye! A leg.ötétebb éjjel is megláthatja vele — a bécsi koldusokat. Meg a prostituáltakat. Mindent, amit akar. Az amerikai nem tudta, nevessen-e vagy bosszankodjék. — Parancsolja inkább ezt a szivattyút? Igaz, nincs hozzá gumicső. De mit számít egy gumicső a mai fejlett amerikai technika mellett? A szivattyú erős, és gumicső nélkül is ki lehet szívni vele Ausztria utolsó csepp vérét. Parancsolja? Az amerikai most már megértette, miről van szó. — Fogja be a száját, amíg nem késő — mormogta fogai között. Karon- fogta a nőt és kisietett az üzletből. — Ami go home! Ami go home! — hallatszott nyomában a kiáltás. A kereskedő néhány perc múlva lecsillapodott. A kövér az oldalát fogta a nevetéstől. A tulajdonos most hozzánk fordult: — Maguknak tehát paszta kellett volna? Nincs! Sem-mi sin-csen! És nem is lesz, amíg ezek itt lesznek — mondta és az ajtó felé bökte mutató ujját. egy Áruház előtt agyonázott jelmezben, mint valami madárijesztő, egy egy szomorú és boldogtalan, szakállas figura rózsaszínű röpcédulát nyomott a kezünkbe és közönyös hangon hozzátette: — A legszebb ajándék . . . A legszebb ajándék az aszA röpcédula Nylon és Perion harisnya reklámja volt. Elhatároztuk, beszélünk a reklámemberrel. Amikor megtudta, hogy szovjet újságírók vagyunk, félénken az üzlet felé sandított és azt mondta: — Jöjjenek vissza négy órakor, akkor végzek. Én is szeretnék elbeszélgetni magukkal ... Négy órakor kiderült, hogy a jelmezes alak lemosakodva, átöltözve kopottkabátos, 25 éves, sovány fiatalember. Csak a hangjáról ismertünk rá. Első kérdése ez volt: — Mondják igaz az, hogy a Szovjetunióban fizetnek a diákoknak azért, mert tanulnak? — Igaz. Akik jól tanulnak, ösztöndíjat kapnak. — Szinte hihetetlen... — csodálkozott és csodálkozásában megállt. — Hiszen én is diák vagyok! — Diák? — Az. Harmadéves bölcsészhallgató vagyok. Most így dolgozom, hogy a tandíjat kifizethessem. — És reméli, hogy el tud majd helyezkedni, ha befejezi az egyetemet? — kérdeztük óvatosan, mert tudtuk, hogy Bécsben sokezer diplomás munka nélkül van. — Nem, nem remélem! — válaszolt komoran. — Őszintén szólva azonban, mégis remélem. Amint az amerikaiak kimennek ... — Elnevette magát és hozzátette: — Pedig én nagyon megkérem őket erre. Valahányszor jön egy amerikai, kezébe nyomok egy röocé- j dulát és azt mondom: . \m; go home!“ Milyen dühö- ! sek! Egyikük meg akart; ütni, de hirtelen közénk toppant egy jól megtermett bécsi polgár és az amerikai' jobbnak látta odébbállni..*: Nem is értem, hogy tudnak1 itt élni, amikor csupa gyűlöletet látnak maguk körül! De különben mit számít ez nekik! Csak az üzlet a fontos, az üzletért még a köpést is letörlik a képükről. Sakálok ezek, nem em- berek! A DUNA-CSATORNA hídján elbúcsúztunk. Visz- szamentünk a szállodába. — Most már értem, miért' tapsoltak a filmnek a bécsiek! — kiáltott fel váratlanul az útitársam. — Tetszik nekik a gondolat, hogy. a jenkik egy más bolygóra1 költöznek! A hotelportás a pult mögött újságot olvasott. — Aj pult felett rikító plakátl hirdette „A világ terem-! tése” című filmet. — Nem tudja véletlenül,] érdemes-e megnézni ezt aí filmet? — kérdeztük tőle. A portás homlokáról az orrára ejtette szemüvegét,' figyelmesen megnézett bennünket és így szólt: — Én nem láttam. A lányom azonban megnézte, Érdemes elmenni. A film; bemutatja, hogyan költöznek át az amerikai milliárdosok a Marsra. — Mosolygott és hozzátette: — Azt beszélik, hogy a Mars közel van hozzánk. —i Talán jobb lenne, ha még! távolabbi bolygóra mennének . ** Ránk kacsintott, aztán ira mosolygott., * Vzszilij AbdamatszkiJ riport'-bői (..Krokodil”)
